Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

1987. június 17., SZERDA _________________________________________________NŐGHÁP_______________________________________________________________ 3 2 . Szemléletváltozásra van szükség Szénfejtők és vágatbajtók Vgm-ek a Nógrádi Szénbányáknál Az élveszületések szá­mának csökkenése önmagá­ban nem oka a népesség fo­gyásának. A hatvanas évek végéig — párhuzamosan az élet- és munkakörülmé­nyekkel, és az egészségügyi ellátás színvonalának emel­kedésével — a halandóság adatai javulták. Az utóbbi években a 30 éven felüli né­pesség egészségi állapota je­lentősen rosszabbodott, kü­lönösen a férfiak kárára. Szaporodtak azok a társadal­mi-gazdasági és technikai folyamatok, amelyeknek egészségkárosító hatásai vannak. A halálozások száma 1981- ig még alatta maradt az élveszületésekének. Tavaly viszont, 505-tel többen hal­tak meg, mint amennyien születtek. Ennek több mint nyolctizedét három haláloki csoport okozza: sorrendben a keringési rendszer beteg­ségei, a daganatok és 1 az erőszakos halálokok. A ha­landóság viszonyai tükrö­ződnek , a születéskor várha­tó átlagos élettartamban is. Amíg a városokban a fér­fiak várhatóan 64,6 évig, a nők 71,4 évig élnek, addig a községekben ugyanez 67, illetve 74,7 év. A halandóság az egyes élAszakaszokban különbö­zőképpen alakul. Az 1970— 1985 között eltelt időszak éveiben például számottevő­en mérséklődött a csecse­mők, a gyermekkorúak és a 30 év alatti felnőttek köré­ben a halálozások száma. A 35—49 éveseké a legve­szélyeztetettebb korosztály, különösen a férfiaké. Az elmúlt másfél évtized alatt halálozásaik száma kéthar­madával nőtt, az azonos korú nőké mintegy 5 száza­lékkal. E riasztó tények hátteré­ben nem elhanyagolható a családi állapot változásá­nak a szerepe. Nagyobb mértékben ugyanis az elma- gányosodott férfiak halan­dósága romlott. Amíg az 1970-ben meghalt 35—49 éves férfiak hetede volt nőtlen, vagy elvált, addig 1985-ben, közel 40 százalé­kuk. A nőknél 4 százalékpont­nyi növekedés következett be. Elgondolkoztató, hogy bár a halálozáson belüli aránya a megyében nem magas, az utóbbi öt évben erőteljesen nőtt a javako­rabeliek öngyilkosságának száma, közülük 87 százalék a férfi. * * Több a válás Kedvezőtlen fordulat tör­tént a házasodásban is, 1985-ben már 518-cal több házasság szűnt meg, mint amennyit kötöttek, Három tényező váltotta ki: fele­részben a házasságkötések számának a csökkenése, egyharmadában az özvegyü­lések növekedése és hatodá­ban a válások emelkedése. A válások száma a me­gyében az 1970. évi 397-ről 1985-ben 560-ra nőtt. Az utóbbi években lényegében minden harmadik házasság- kötés válással végződik. Közel felét 1985-ben olyan házasságok esetében mond­ták ki, amelyekben a házas­ság időtartama 7. év alatti volt. Szomorú statisztika, hogy 35,5 százalékban egy-, 28,8 százalékban kétgyer­mekes házaspárok szüntet­ték meg az életközösséget. A három- és többgyermeke­sek aránya 4,3 százalékot ért el. Együttes hatás Az eddig vázolt folyama­tok és . a vándorlási veszte­ség együttes hatása az, hogy a népesség szükséges és kí­vánatos szaporodását fogyás váltotta fel Nógrád megyé­ben. Míg a hatvanas évek­ben, a munkalehetőséggel és jövedelmi viszonyokkal kapcsolatos tényezők vol­tak az elvándorlást kiváltó meghatározó okok, addig a hetvenes évektől kezdve a jobb életkörülmények von­zása, az eltérő mértékű infrastrukturális ellátottság hatása érvényesül. Nem si­került mérsékelni a zömmel Budapestre és Pest megyé­be irányuló — az 1980-as népszámlálás idején 12180 dolgozót érintő — napi és távolsági ingázást sem. A munkaképeskorúak szá­ma 1980 óta csökkent. A munkába álló fiatalok lét­száma nem ellensúlyozta a nyugdíjazásból és elhalálo­zásból adódó veszteséget, je­lentősebb bevonható munka­erő-tartalék pedig nem áll rendelkezőre. A nyugdíjasok és a gyer­mekgondozási szabadságon levők száma növekszik. Száz aktív keresőre 1984-ben már 51 inaktív kereső jutott. Ugyanakkor az aktív keresők összetétele minőségi válto­zást tükröz, hiszen 15 év alatt 54 százalékról 63 szá­zalékra emelkedett a szak- és betanított munkások aránya, a szellemi foglalko­zásúaké pedig 20-ról 27 szá­zalékra nőtt. A továbbvonuló népesedé­si hullámok időnként eltérő igényeket támasztanak a gyermekintézményekkel szemben. Az 1970-es évek közepén született nagy lét­számú korosztály 1975/76- ban a bölcsődékben, 1976/ 78-ban az óvodákban oko­zott zsúfoltságot. Az általá­nos iskolás korúak száma 1980-tól növekszik erőtelje­sen, a csúcslétszámot az 1987/88-as tanévben éri el. A középiskolás-korúak szá­mában ugrásszerű emelke­dés évtizedünk fordulóján következik be. A foglalkoz­tatási gondok várhatóan felerősödnek. Bővült az egészségügyi és szociális ellátás létesítmény­rendszere, jobb körülmé­nyeket teremtve a gyógyítás érdekében. Ennek ellenére a betegségek megelőzése nem vált általánossá. A halandó­ság alakulását elsősorban befolyásoló egészségügyi kultúra sem érvényesül a /lakosság körében. Az időskorúak szociális­ellátásában sokrétű gondos­kodási formák bevezetésére kerül sor. Országosan is fi­gyelemre méltó a megyében modellként alkalmazott há­zi gondozói szolgálat mű­ködtetése. Továbbfejleszté­se a tervezett szociális ottho­ni férőhelyek megvalósítá­sával, s új gondozási for­mák kiszélesítésével érhető el. Valószínűsítheti változások A népesedési folyamatok jövőt- érintő hatása a társa­dalmi-gazdasági élet széles palettáján jelentkezik. Né­hány változás valószínűsít­hető. A népesedési folyama­tok egyik hatása a korösz- szetétel további kedvezőt­len változása. Az elkövetke­ző időszak jellemzője lesz az időskorúak számának fo­lyamatos emelkedése, első­sorban a községekben. Elő­reláthatólag a bölcsődei és óvodai korosztály alacsony szintje állandósul. A területi előreszámítások szerint, a népesség száma tovább csökken, mérséklése, megállítása, majd helyes mederbe terelése csak hosz- szabb távon lehetséges. Abba az esetben valósulhat meg,' ha jelentős változást érünk el a születések számának növelésében és a lakosság egészségügyi állapotának ja­vításában. A népesedési helyzet javí­tását, a halandóság csökken­tését célozza a kidolgozás alatt álló egészségmegőrző kormányprogram, amely a tervszerű családi életre va­ló felkészítésre, a lakosság egészségi állapotát kedvezőt­lenül befolyásoló életmód megváltoztatására irányul és az ezt segítő tudati, ne­velési, propagandatevé­kenységet foglalja magába. Ennek következetes megva­lósítását kell elősegíteni a megyében, széles körű tár­sadalmi összefogással, alap­vető szemléletváltozással. Hosszadalmas agitáció után alakult meg 1983-ban az el­ső vállalati gazdasági mun­kaközösség a Nógrádi Szén­bányák nagybátonyi gép- üzemében. A támjavítók mellett év végéig még két vgm kapott működési jogot: a faipari és a tervezői. Egy évvel később kapta meg a vállalat azt a mi­niszteri engedélyt, amely le­hetőséget teremtett föld • alatti fenntartó-, szerelő- és anyagmentő közösségek ala­kítására. Az év végén 87 munkaközösség működött a vállalatnál, 1100 fővel. A kezdeti időszak nem volt mentes a hibáktól. En­nek egyik oka a bonyolult jogi formulák betartása volt, tetézve nagy mennyiségű adminisztrációval. Kevés vgm-íben akadt erre a fel­adatra alkalmas ember. Ko­moly problémát jelentett, hogy vállalkozás helyett csak a munka kiadása történt Hz első negyedév munkaerümérlege Az ÁBMH Munkaügyi In­formációs Központja által közzétett adatok szerint a munkaerő keresletét és kí­nálatát az év első negyedé­ben a korábbiaknál erőtel­jesebben befolyásolta a vál­latok szelektív munkaerő- gazdálkodása, valamint ter­melési és termékszerkeze­tük átalakítása. A vállala­tok munkaerőigénye az év első három hónapjában a múlt év utolsó negyedéhez képest több mint 11 száza­lékkal csökkent, a felkínált munkakörök összetételében is jelentős változás tapasz­talható. A vállalatok az év első negyedében 56 700 — 1986. utolsó negyedéhez képest 7 200-zal kevesebb — betöl­tésre váró állást jelentettek be a közvetítő szerveknek. Űj dolgozók felvételénél is inkább a meglévő létszám minőségi javítására töreked­tek, főként jól képzett szak­embereket kerestek. A szak­munkások iránt alig csök­kent az érdeklődés, míg a betanított munkásoknak csaknem 23 százalékkal, a segédmunkásoknak pedig 18 százalékkal kevesebb állás- lehetőséget ajánlottak fel. A munkaerő-kereslet csök­kenésében meghatározó volt, hogy az ipari; üzemek a múlt év utolsó három hónapjá­hoz képest mintegy 22 szá­zalékkal mérsékelték felvé­teli igényeiket, s most az akkorinál 6 500-zal kevesebb megüresedett állás betölté­sére kerestek vállalkozót. » A munkavállalás lehető­ségei körzetenként és szak­mánként, munkakörönként igen eltérőek. Az elhelyez­kedni szándékozóknak 44 százaléka négy megyében, Szabolcs-Szatmár, Szólnék, Borsod és Heves megyékben fordult a munkaközvetítő szervekhez. Míg országos átlagban csökkentek a munkerő irán­ti igények, addig Békés, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Somogy és Vas me­gyei vállalatok 0,4—24 szá­zalékkal több új dolgozót szándékoztak felvenni, mint negyedévvel korábban. A legtöbb betöltetlen álláshely változatlanul a fővárosban van. Az elhelyezkedési le­hetőségek nagyban függnek attól is, hogy kinek milyen szakmája, milyen végzettsé­ge van. Magasabb szintű vezetőket, képzett közgaz­dászokat és mérnököket pél­dául csak elvétve keresnek a munkaközvetítők segítsé­gével a vállalatok. Válto­zatlanul vannak olyan hi­ányszakmák is, amelyekben a jelentkezők akár több ál­lásajánlat között is válogat­hatnak. A legkeresettebbek a lakatosok, s ezen belül is a géplakatosak. : meg, és úgy tekintették őket, mint túlórázó csopor­tot. Maguk a tagok sem voltak igazán vállalkozók. A vgm-ek száma 1984 vé­gére 67-re, taglétszámuk 951 főre csökkent. A jól műkö­dő közösségek újabb dolgo­zókat toboroztak. S a mi­niszter 1985-ben kiterjesz­tette a vgm-ek alakítását az elővájásokra és a fejté­sekre. Ennek ellenére nem történt változás ezen a te­rületen. Az elmúlt évben tovább csökkent a közösségek szá­ma, annak ellenére, hogy öt új csoport alakult. Év végé­re mindössze 47 vállalati gazdasági munkaközösség maradt, 732 taggal. Ebben az esztendőben csupán egy- gyel nőtt a számuk. Tavaly 30 millió forint vállalkozási díjat fizetett ki a vállalat a vgm-eknek, 10 millióval kevesebbet, mint A Szovjetunióban olyan intézkedéseket tettek, ame-» lyektől remélik, megakadá­lyozza az AIDS elterjedé­sét. Jelenleg a világon a meg­betegedések száma megha­ladja a 46 ezret, de azok­nak az embereknek a szá­ma, akik hordozói ennek a betegségnek, jelentősen na­gyobb. Bár a Szovjetunió­ban ez ideig csak 32 meg­betegedést észleltek, ame­lyek közül 30 külföldi ál­lampolgár volt. előtte. A vállalkozási díjból — eszközhasználat címén — 5 millió forint térült visz- sza. Ez a szám viszont öt­szöröse az előző évinek. A vgm-ek dolgozói 232.5 ezer munkaórát teljesítettek, ami 560 teljes munkaidős mun­kavállaló éves munkaidejét jelenti. Az adózások után 22 millió forint volt a tagok összjövedelme. A vgm-ek működésével kapcsolatos feladatokat a közelmúltban a szakszerve­zeti bizottság is megtárgyal­ta. Létrehozásukat hasznos­nak mondta ki, és szorgal­mazta, hogy a jövőben fo­kozottan ügyeljenek a vál­lalkozói díjak megállapítá­sára, a vállalati különadó­ra, az eszközhasználati díj­ra és a költségcsökkentésre. Egyetértett abban is, hogy növelni kell a szénfejtő és vágathajtó munkaközössé­gek számát. Sokirányú munka folyik a lakosság megvédésére az AIDS-től. A szovjet orvosok olyan szintetikus preparátu­mot dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik a betegség di­agnosztizálását, 45 laborató­riumot hoztak létre, ahol bárki leadhatja vérét AIDS- ellenőrzésre. Vannak részsikerek is az AIDS elleni védőoltás kidol­gozására. A kutatások harmadik irá­nya — szintetikus AIDS- gyógyszerek előállítása. Dr. Gyöngyösi István-A Budapesti Közúti Igazgatóság salgótarjáni üzemmérnöksége Litke és Ipolytamóc kö­zött útszélesítési, padkaépítési és vízelvezetőárok-ásási munkálatokat végez. —RT— Termel a szécsényi téglagyár Megkezdődött a folyamatos termelés az Észak-magyar­országi Tégla- és Cserépipari Vállalat szécsényi tégla­gyárában. A 135 millió forintos beruházással épült új csarnokban, modern automata gépeken állítják elő a fa­lazóanyagokat. Az ikersejt- és kisméretű téglából ha­vonta mintegy egymillió darabot tudnak legyártani Szécsényben. Az új üzem beindulásával jelentősen ja­vul a megye építőanyag-ellátása. Felvételeink az új be­ruházást mutatják be. Varga Lászlóné technológus, a száraz téglát ellenőrzi égetés előtt. Automata berendezésen kerül az anyag a szárítórend­szerbe. Képek: Rigó Tibor ÁlDS-diagnosztikai szolgálat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents