Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
7 1987. májusi., PÉNTEK NOGRÄD Jövőt nyerő gondolatok „Az MSZMP közművelődés-politikai határozatának, a közművelődési törvény végrehajtásának Eredményeként körzetünkben a köz- művelődési intézményhálózat és a tartalmi tevékenység differenciáltan fejlődött. Az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottsága és munkabizottságai főbb alkalommal tárgyalták a köz- művelődés egy-egy részterületének helyzetét, ráirányítva a figyelmet az előttünk álló feladatokra. Ennek nyomán a helyi párt. és állami szervek is hasonló szellemben végezték munkájukat”. (Részlet a rétsági pártbizottság 1987. április 15-i ülé_ sének anyagából.) A rétsági pártbizottság legutóbbi összejövetelének első napirendi pontja, a köz- művelődési határozat végrehajtása. tartalmi tapasztalatainak, a közösségi művelődés és művészeti nevelés feladatainak az összegzése volt. S. hogy napjainkban e témakör ilyen szintű megvitatására sor kerülhetett, mutatja, hogy itt tudják: a kulturális kérdéseket a gazdasági nehézségek ellenére sem szabad háttérbe szorítani, hanem megfelelő hangsúllyal kell szólni róluk. Mert, ugyan a kultúra nem teremt anyagi jólétet, de létrehoz olyan értékeket amelyek az emberségre, a mindennapi helytállásra ösztönöznek. LIBIKÓKÁN A rétsági pártbizottság felelősséggel és őszintén vetett számot mindazzal, ami az utóbbi években a nagyközségben és vonzáskörzetében végbement. A libikóka — egyik ágán említhetjük a körzetközpont könyvtárának munkáját, néhány nemzetiségi hagyományőrző együttes közösséIfjú menetelük get gazdagító, színvonalas tevékenységét, míg a másikon például a társközségek kulturális feltételeinek hiányosságait, az üzemi művelődési bizottságok munkájának gyakori igénytelenségét, erősödő, formalizmusát, a felnőttoktatás indokolatlan viisszaesését. Fény és árnyék — az élet elválaszthatatlan jelenségei, de arányaikon változtatni lehet. A közművelődést, mivel nem öncélú, csak társadalmi összefüggésekben lehetséges megbízhatóan vizsgálni. Tudnunk kell, hogy a köz- művelődés fejlődésének differenciáltsága szoros összefüggésben van társadalmunk fejlődésével, s éppen az utóbbi évtizedben végbement változások eredményezték az ellentmondásokat. Sajnos, realitássá vált gazdaságunk fokozatosan romló helyzete, ,az életszínvonal megtartásáért végzett túlmunka mennyiségének növekedése. állandóságok Mindezek a közművelődés feltételrendszerének módosulását eredményezték, következésképpen erősen befolyásolták hatását is. Nem arról Van szó persze, mintha a tizenhárom évvel ezelőtti alaphatározat fő megállapításai és feladatkijelölései érvényűiket vesztették volna. A kultúra, a közművelődés szerepe semmi mással nem pótolható a gazdasági. társadalmi reformok megvalósításában, az emberek felkészítésében és megnyerésében, az alkotó lehetőségek kibontakoztatásában. Az viszont napi valóság, hogy céljainkat a gondolnál nehezebben, esetenként kényszerű megalkuvások közepette kell véghez- vinnünlk. A közművelődésnek tekintettel kell lennie mindenféle változásra (hiszen eredményességét nagymértékben befolyásolja), de ugyanígy nem dobhatja sutba az állandóságokat sem. S, az állandó elemekre számítani szükséges a rétsági körzetben is. Ilyenek például: az aprófalvak sokasága, az erős nemzetiségi jelentét, a népesség fogyatkozása, a ikö- zépfokú oktatási és egészség- ügyi intézmények hiánya, a széles körű napi ingázás. ÚJ FORMÁK Az ülésen hozzászólók, miközben hangot adtak aggodalmaiknak, problémáiknak. megerősítették Sinka Sándor pártbizottsági titkár előterjesztését. Egyöntetű volt a vélemény: a lehetőségekhez mérten előre haladtak, ugyanakkor nem ártana a gyorsítás. Mindezt szorgalmazzák a már működő közművelődési formákban; példaként említve: a nemzetiségi kórus.' mozgalomban, honismereti körökben (e tájon a szlovákok mellett németek is élnek), a tanácsi és intézményi munka javításában. S, ezt/célozzák az új formák. A rétsági művelődési központ nemrégiben kapott közművelődési autóbuszt, amely berendezése után várhatóan május közepén kezdi meg misszióját Nézsa és Nőtincs, körzetében. A busz a 1 égkor s z er űbben f e Is z er el t, tehát színvonalas szolgáltatásra képes, videója, számítógépei, , vetítői, könyvtára, stb. révén. S, a körzetben felélénkült az egyesületi munka ’ is. A felsőpetényiek három éve született kezdeményezésének már folytatói is vannak és lesznek, szabadidős-társaságok, illetve általános művelődési központok formájában. Rokonszenves az itteniék magatartása. Nem adják meg magukat a „nehezülő időnek”, a folyamatos pénzszűkének. Sulyok László Visszapillantás Régi májusok A május elsejék mindig mozgósító, szervező erővel hatottak a munkásságra. A felszabadulás előtti évtizedekben ezért korlátozták a munkásosztály ösz- szefogását jelképező nap méltó megünneplését, tartva annak politikai hatásától. * Hatvan évvel ezelőtt, 1927. május 1-én, a Magyarországi Szocialista Párt salgótarjáni kerületi szervezete mintegy 250 —300 fővel emlékezett meg az ünnep jelentőségéről a Karancs-hegységben. A majálist felhasználták árra is, hogy illegálisan készült kommunista röplapokat ismertettek. A délutáni órákban a csendőrség és a MOVE fekete Inges, fegyveres csoportjai — a sasok — megzavarták, zaklatták a még ott-tartóz- kodó kerületi vezetőség és aktivisták mintegy 60—70- fős csoportját, élükön idős Oczel Jánossal. Az ünneplők közül a többség elmenekült, de' 13 párttagot letartóztattak. Mint a Munka című társadalmi és politikai hetilap „Vörös május” címmel megjelent írása közli, a rendőrség nem tudott a gyűlésről, a sasok derítették fel. ■ A polgári hetilap az események kapcsán írta: „A május 1-i kommunista jellegű gyűlés csak azt mutatja, hogy akadnak bőségesen, akik még mindig remélnek egy jobb kort... Az elvtársak hasznosabb foglalkozással is tölthetnék idejüket, mint a becsempészett, idegen szellemű fantazmagóriák betűzgeté- sével, amelyik csak ígér, de semmi jót és hasznosat e földön nyújtani nem képes. Nem magyaros tempó a szép tavaszi napon elbújva összeesküvést szőni a sokat szenvedett magyar haza ellen, s érzelmi közösséget táplálni a nemzet ellenségeivel.. A következő években a május elsejék megünneplése csak rövid politika- mentes méltatásra, majálisra, kirándulásra, szórakozásra, ünnepi sétára korlátozódhatott, melyeket a szociáldemokrata párt vezetése hirdetett meg. Gyakori volt, hogy a hatóságok a munkások vezetőit április 30-tól május 2-ig „preventív intézkedésre őrizetbe vették”. Aztán 1932-ben a beszéd, a politikai célzatú vers, illetve dal előadása nélküli majális megtartását engedélyezték, kizárólag szórakozás céljából. Felvonulás, a' szokásos piros jelvény, gomb, vagy zsebkendő viselése tilos volt. E „közbiztonsági intézkedések” ellenére a megye haladó munkássága és parasztsága mindig talált lehetőséget arra, hogy méltóképpen ünnepelje e szép tavaszi napot. V. J. Cifra idők nyomában „Hármasugrás” Hollókőn ütvén évvel ezelőtt irta Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című művét. „E nép inkább forrriálta- tik, mint formál, inkább el~ tűr mint cselekszik, inkább alakul. mint alakit”- Más szóval, harminchétben erre- jártában így látta és láttatta aztán szociográfiájában az író — a nógrádi ember szelíd, . mint a víz a korsó" ban, nem akar mást, felveszi csendben annak alakját, csöndes és bölcs, reálisan illeszkedik a magyar viszonyokhoz (az akkoriakhoz természetesen). S. hogy aztán Czimer Lajosné és Nagy azonosítják a személyeket fél évszázada azé vidéki parasztság-^ nem társadalmi rétegként, nem az emberi sors hordozójaként, hanem, mint néprajzi különlegesség jelent meg a köztudatban — azért nagyrészt a viseletét lehetett felelőssé tenni. A palócvidéki emberről mindenkinek a népviselet jutott volna az eszébe... „E nép Hollókőn szép fa- tornácos házakban él”. Érdekes mégis, hogy már akkor illusztrációként hatott Hollókő az utazónak, kép- mellékletnek és idillinek valamelyik meséből, persze, népmeséből. „Amelyben a kövek időnként elvigyörod- nak és megrémítik a falusi gyerekeket.” Szép-szép, sőt költői ez a hasonlat is, s talán jellemző egyben a korabeli Hollókőre, de nem tehetek róla — mégsem értem: miért vigyorognának el a kövek ákárhol is? Itt kőre követ raktak szívósan és igen nagy hozzáértéssel századok alatt. Bár, azok a házak — ha jól tévedek —, amelyeket ötven éve láthatott az idegen, a nagy égés után, valamikor a század elej én épültek újjá éppen Hollókőn. Inkább a falu összképe volt az, ami máig (az újfalui réSzben ugyancsak) megmaradt és Kőszeg házainak lépcsőzetes, utcai küzdésre alkalmas elhelyezkedése a jellemző. De vigyorgó követ még beleképzelni sem sikerül sem a híres-neves most is épülő várba, sem a falu kőfábas-pin- cés házaiba. Mégis, majd arról a régi időről mindenképpen érdemes lesz a nagyszerűen kialakított öregek napközijében kártyázgató, varrogató idősebb hollókőiekkel beszédbe elegyedni. Most inkább egy kísérletbe fogunk, elsőbb csak az utcán, aztán beljebb is menve a mindössze vagy másfél éve egy átalakított műemlék parasztházban békésen- melegen megülő napközibe. A kísérlet alapja két, ötven évvel ekelőtt készült, fotó amelyekre Bujákon, Patkós István ottani tanácselnöknél bukkantunk. Az egyik képen három felnőtt hollókői nő áll, közülük kettő menyecske már, a középső még ,,jány” mögöttük' három kislány, akik ma úgy hatvanöt év körüliek lehetnek, Ignácné, a régi fényképen Petrovics István varsányi kőműves, a májusfa mellé pezsgőt tesz ha még megtalálhatók. A kísérlet másik alapja egy ugyancsak akkoriban (1936— 37) készült felvétel magáról Hollókőről, a mai Öfa- lu „főutcájáról”, házairól, hogy aztán mi van . meg azokból a mái megváltozott- fordult világban még? Ritka alkalom mindenképpen „hitelesíteni” ma az ország egyetlen élő skanzenjét a benne élők segítségével, emlékezésével, s itt-ott hirtelen felparázsló kis vitáival —• 'ki emlékszik jobban? Így lassanként aztán kiderül sok minden. Hogy akkor hány Hollókő van manapság, és közben együtt bepillantunk a tájat nézve a gyenge napsugárban abba a látcsőbe is, amelyik azt mutatja — milyen lesz itt a jövő? A maii Öfalu olyan görbehátú kövezett utcát „kapott”, hogy azon még gyalogosan is nehéz a járás, de, aki- mégis minden tiltás ellenére ide gépkocsival merészkedik, hát forgolódása közben könnyen fönnakadhat a kis árokféle és a padka magasán. Biztosan van értelme ennek a félköríves — olyan- mlint a macska háta nyújtózás közben — utcának is, csak még azt nem tudja senki, hogy egészen pontosan micsoda? Hollókő három van az most már bizonyos. Legalább három, de lehet több is. Az első az a régi. amin a -mai utcának ellenkezője húzódik házaival, s éppen, hogy nem domború, inkább mélyedésekkel tarkított maga az utca. Ez van a régi képen, amit többen is vizsgálunk a' napközi előtti fényben. Szabó Zoltán azt írta erről a faluról, hogy talán az ország legszebb és leghar- monikusabb télepülése! A harmónia része az épített tér, maga a falu jól elhelyezett, tájba illő házaival; a mai idősek tanúsága és a kép segítsége alapján valóban alig valamit változott. Ezt a harmóniát segíti a jellegzetes kis fatornyú templom, annak élhelyezkedése nemkülönben és persze. a romantikus vár odafent. De, hogy éppen Hollókő maradt meg megyei és országos figyelemmel és nagy áldozattal — abban szerepe lehet az itt élő embernek. Sokan^álljuk körül a régi képeket, és mindig más kezében vannak azok. hogy akkor melyik ház melyik, melyik asszony (lány) melyik. s, hogy mi lett velük? Balogh Bertalanná a helyi napközi és a könyvtár vezetője. a Pesten végzett ápolónő, Nagy Ignácné közben az ebéddel is foglalatoskodik: Czimer Lajosné és az egykori , „gyöngyösbokrétás” Szabó István bácsi, meg a kerítésfelújításból (festésre készíti elő) újra és újra a képekhez visszatérő Szabó Lászlóné született Gondos Anna és mind odabent a házban a hollókői szép öregek megmondják a sorrendet: Kelemen Ferenc- né a Rimócra férjhez ment- Szabó Mari, Fábián Istvánná (Nagy Erzsébet) látható a 'képen és a kislányok is felismertetnek: a huszonhár- mas Nagy Marika és testvére Erzsiké és Szabó Rozika áll a képen. Az alföldi születésű Tar- nóczi Lajos (amúgy meg Szécsényben honos) háza a műemléki felügyelet szakértelme mellett épül, éppenhagy az Ófaluban és éppen most! Olyan lesz, mint öreg társai az utolsó szegletig. Aki építi, Petrovics István, varsányi kőműves, az ő édesanyja Varsányban olyan házban lakik, amit 1747-ben építtetett Kovács András bíró. Segítője helybeli nyugdíjas bányász TJrbán József. A harmadik az újabb Hollókőről azt mondja: „Sokan voltunk bányászok itt egyidősben, magam negyvenkilencben kezdtem, százhúsz bányász volt akkoriban innen, azok mind ott építettek a másik Hollókőben új házakat. .. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Az ófaluban ékszerként húzódnak meg a palóc házak Tarnéczi Lajosnak hollókői új háza a régiek stílusában épül i /
