Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
MŰVÉSZET NÓGRÁDI ÍRÓSAROK Tamás István A Salgótarjánban kiadott P aló ej öld-könyvek sorozat ■újabb köteteként látott napvilágot Tamás István Istenvert című első verseskönyve, 2000 példányban. A (kötet négy ciklusba sorolva .(Ködellik, Ördögszekér, Csillagfürt, Istenvert) összesen 61 verset tartalmaz. A verseskönyvet Papp Lajos lektorálta és Kojnok Nándor szerkesztette. A költő Szurdokpüspökiben él. ' Abban a Mátr^ alatt fekvő községben, amelynek két középkori temploma is elpusztult , a ' török hódoltság idején, az 1769-ben épült mai templomban csak néhány emlék őrzi az átmentett középkori művészetet. Abban a faluban, ahol a köilltő szavaival ólye: .Ködellik a Mátra \ a fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S lúdbőrzö háztetők tolla alá dugja lila csőrét a gond Abban a faluban él Taurus István, ahol született 1938. október 30-án. Az Árpád utca 33-ban egy gyönyörű, öreg, ám nem veszélytelen, a Szimba névre hallgató kuvasz fogad. — Honnan ez a (név? — Kittenberger Kálmán vadászkönyvéből, egykori kedvenc olvasmányomból — mondja Tamás István. Óvatosan lépdelünk az 1966—67-ben épült ház lépcsőin; a költő 1969 óta nem lát. Az otthoni környezetben, a házban és a kertben ugyan biztonságosan mozog, de látásának elvesztése nem feszi lehetővé, hogy a nógrádi irodalmi művészeti közéletbe tevékenyebben bekapcsolódjon. író-olvasó találkozókra azért szívesen jár. A szoba kellemesen hűvös, ma éppen az idei Hideg április egyik napsütésesebb kora dálelőttje van. 'Zsúfolt könyvszekrény, kényelmes fotelok, párnák, a falakon képek. — Még akkor festettem őket 1966-ban, amikor láttam. Az egyik a feleségemet ábrázolja, a másik egy esztergomi tájkép, kilátás a várból. Nem, nem készültem festőnek, csak a magam kedvtelésére festeget- tem.' A képek színei frissek, szerkezetük világos, hangulatuk lírai. Szép emlékek már csak az otthoni falon. — A versek azonban hűségesek maradtak, vagy inkább Tamás István Imaradt hűséges hozzájuk? — Erre nem tudok pontosan válaszolni. Mindenesetre tény, hogy már kisgyermekkoromban is ver- selgettem az itthoni iskolában, nevettető, gúnyolódó rigmusokat írtam osztálytársaimnak. Később Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban is írtam. Az első két osztályt itt jártam, de tanulmányaimat a hatvani Bajza József Gimnáziumban fejeztem be. Érettségi után több helyen dolgoztam egyszer még járási té- eszíőikönyvelő is voltam. Az esztergomi tanítóképzőt 1962-ben fejeztem be. Utána Mátraszőlősön és itthon, Szurdokpüspökiben tanítottam. Sajnos, látásomat elveszítettem, ezért 1969-ben leszázalékoltak, azóta így élek. családi körben, visszavonultan. Fiam és felesége egyelőre szintén velünk lakik, mindketten pedagógusok. Jobbágyiban tanítanak. Fiam most katona. Ök majd elköltöznek. Édesapám szintjén velünk lakik. A család számomra nagyon fontos háttér. — Bár egyik legjelentősebb mérföldkő az irodalomban mindig az első kötet úgy vélem, az első tétova lépések szintén !fontosak. Kik támogatták' az első szárnypróbálgatások idején? — Ez régen volt. A salgótarjáni Madách Gimnáziumban különösen két tanáromra emlékszem szívesen. Sajnos, már egyikük sem él. Az egyik Cs. Nagy István költő, aki magyar irodalmat tanított, később Szombathelyre került és 1983-ban halt meg. Három verseskönyvet is kiadott Csak az a hűség (1969), Emberi ábécé (1972) és Olimpiász (1974) címmel.» A magyar gyermekirodalomnak is kitűnő szakértője lett. Itt Salgótarjánban részt vett a Palócföld című folyóirat tervez- getésében. Ez 1954-ben jelent meg ezzel a címmel, ö a Palóc dudás címet tartotta jónak. Nekünk diákoknak is beszólt róla. A szerkesztőség aztán először a Déryné közelében volt. A másik kedves tanárom Szenessy Mario, aki oroszt tanított, de irodalmi próbálkozásaimra is figyelt. Később Szegedre került, 1963-tól 1981- ig haláláig Nyugat-Német, országban élt. Többek között Déry Tiborról is kiadott egy kitűnő könyvet Stuttgartban 1970-ben. Természetesen, mások is voltak később. akik biztattak, s akik — bár akkor még nem volt ismert ez a divatos szó — igazi műhellyé tették a Palócfóidet. Akkoriban például Csizmadia Géza. Akikkel ma is kapcsolatban vagyok, azokat nem említem. Sajnos, azok a pezsgő idők számomra elmúltaik. Egyébként, az első írásom, ami a Nógrádi Népújságban 1957-ben jelent meg, egy novella volt Hulló akácok címmel a párválasztásról szólt. Az első, ugyancsak a megyei lapban megjelent versem pedig a Szökik a tél, szintén 1957-bein. — Azóta bizony hosszú idő telt el az első kötet megjelenéséig. — Igen, s ez nyomasztott is. Most megkönnyebbülést érzek. Olyan a sok vers, mint a púp a háton. Az ember csak hordozza és nem tud megszabadulni tőle. Ügy érzem, megszabadultam ettől a púptól. Jobb lett volna korábban, de talán még mindig nem késő. Persze, ebből a könyvből rengeteg vers kimaradt, de azokkal nem törődöm. Valamit letettem az asztalra és ez örömet okoz. — Van-e Tamás Istvánnak költői hitvallása? — Különösebben sohasem gondolkodtam ezen, az elméletek kevésbé izgatnak. Igazat és jól szeretnék írni. Örül az ember,' ha másnak örömet szerez a verssel. Magamnak pedig lelki felüdülés az írás. Természetesen, nyugtalanná és idegessé teszi az embert sok minden. Foglalkoztat a politika is és a társadalom több kérdése. ‘Nagyon rossznak tartom például egyes vezetők ténykedését. hogy következmények nélkül tönkre tudnak tenni egy adott közösséget, és nem sokat lehet tenni ellenük. Van még mit tennünk a demokratizmus szélesítésében, mert a hatalom — még ha kicsi is — kutya szenvedély. S aiki olyan típusú ember, vissza tud élni vele. Persze, van vigasztaló és lelkesítő is az életben, számomra mindenekelőtt a természet. Ennek része vagyok én is mint minden s nap alatt. s ez nagy megnyugvással tök el. Szeretem szűkebb hazámat, a Mátra vidéké*, a palóc tájat s az it.t élő embereket. Sokat kertészkedem, örülök, ha termékeny és szép az udvar, a kert. Érzem, hogy az, ha nem is látom. — Totmbbi tervek? — Nem vagyok keserű ember, jó verseket szeretnék írni. T. E. Tamás István versei bő! Palócföld Madách Mikszáth riadt vergődésed töretlen s megnyílt utakra .vitt , S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom Kit innen küldnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák S a napraforgók biztos iránytűje nyotnán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntőm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám bús országnyi bíbor palástodra létünk hímzetett Zengő pipacs vérszín s fekete virág a cifra szerelem Ki a szent /küzdésnek keserű kelyhében hagytad ránk örökül megrontatlan nemes igazságod talmi csillagok holló ege alatt ha néped szívéből elfogyott a zsoltár s a tragédiák sószín halmai közt gyötrő kiáltásban adtad a virágok biztos ígéretét meglelni nékünk oh áldott a te neved áldott e nemzet kőtáblás oszlopcsarnokában tenyeredből pacsirták röppentek a szivárvány fölé csőrükben sírás és nevetés százszorszép csokrával Bánatban víg Ságban egy népet emeltél föl oda hol a szívek csengő gyermeknevetés arany virágkelyhét nyitják s kihajt a gondolat a kézfogásokban lm elhoztuk eléd görcsös gyökerekkel világodnak értői e tájban fogadd fogadd megőrzésünk vasárnapi palóc koszorúját Kortárs képzőművészek Szirákon A közelmúltban újabb kiállítás nyílt a sziráki Kastély Szállóban. A Ciffra- alapítvány ösztöndíjasainak tárlata után most kortárs képzőművészek munkáit ismerhetik meg szűkebb hazánk és a távolabbi vidékről érkezők egyaránt. A képzőművészeti remekek között bőven akad látnivaló: a grafikákon Szabó Vladimir, Szász -Endre — ő hollóházi tányérjait is elküldte —, Czóbel Béla és Csohány Kálmán szignója szerepel. A festők közül most tizenketten mutatkoznak be, köztük Baráti László, Bálint Endre, Somos Miklós. Láthatók Fe, renczi Béni és Szervátiusz Tibor kisplasztikái, valamint Asszonyi Tamás, Ligeti Erika plakettjei. Az érdeklődők értő tár- latvezető — dr. Balázs Ká- rolyné — segítségével igazodhatnak el még jobban az alkotások, a stílusok és irányzatok sokaságában. Ami azért is fontos, mert egv-egy hét végén négyszáznál is több érdeklődő kopogtat a művészeti oázis ajtaján. Jönnek szocialista brigádok a vonzáskörzet mezőgazdasági és ipari üzemeiből, különböző klubokból: legutóbb például az ócsai tsz-ből, a Belügyminisztérium nyugdíjasklubjából, az egyik budapesti szakmunkásképző intézetből. Az pedig már nem is meglepő, hogy a helyi és a környékbeli általános iskolák tanulóinak rendszeresen szervezik a szállodai tárlatlátogatásokat. — luza — A kovácsmesterség igényes munkadarabjai találhatók a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum kovácsolt díszkerítésén. A XIX. század elején Forgács József gróf megbízásából készítették a látványos kerítést, amely ma is őrzi a barokk stílus díszítőeleméit. Felvételeink a szécsényi kovácsmunka remekeit mutatja be.--------------------—\----—-------------------------------------------------------------- ----M OZGÓKÉP NEMCSAK JÁTÉKFILM LEHET • Filmgyártásunk átszerveződ ésének, megújhodásának folyamatában viszonylag kevés figyelem jut a nem játékfilmes műfajoknak, rövid dokumcntumfilmeknek, népszerű-tudományos, ismeretterjesztő és animációs filmeknek. Ezek terjesztése, mozi forgat mazása sem megoldott. Esetleges; mikor jutnak el a filmszínházakba —. s ott mint kísérőműsorokat, levetitik-e egyáltalán, van-e érdeklődés irántuk —; néhanap a televízió képernyőjén számíthatnak közönségre (például a MAFILM Híradó és Dokumentumaim Stúdiójának alkotásai). A fölsorolt műfajok közül talán az animációs film a legkevésbé „hátrányos helyzetű” a közönségkapcsolatok vonatkozásában, Tavaly 38 rövidfilm szerepelj a hivatalos moziműsoron, körülbelül nyolc és fél órás együttes vetítési időtartamban. Nem tudni pontosan: hogyan dől el kiválasztásuk, milyen szempontok alapján tallóznak közöttük? Több film évekkel ezelőtt készült, jókora késéssel mutatták be. Ilyen formán nehéz bármiféle szakmai fejlődésképet adni a területről. Kritikusi díjban részesült idén januárban Paulus Alajos Erőviszonyok című filmje, azon kevesek egyike, melyek a társadalmi kérdések iránti érdeklődés ébren maradását jelzik. Ez a mű a nyakló nélküli iskolakörzetesítés gondját ábrázolta becsületes indulattal, ám elvétve szem elől a téma legérdekesebb mozzanatát, annak a — fotogra- fáló — pedagógusnak az alakját, aki pedig magára a jelenségre hívta föl a rendező figyelmét. Egy méltán gazdag ember portréját rajzolta meg Csőke József Kószó bácsi milliói című alkotásában, csak a leleményességében is tisztességes főszereplő környezetét nem sikerült rokonszenvesnek mutatnia, és valamiféle poénkényszerből a végére hagyta anmiaik az „elárulását”, hogy a címszereplő — évtizedek óta járóképtelen, s így tett szert hulladék alkatrészek ösz- szegyűjtésével, árusításával a szóban forgó hatalmas vagyonra. Fehérvári Tamás a tár- gyias hangvételű Endlö- sunggal bizonyította az antifasiszta indulat elévülhe- tetlenségét. E három film a híradó- és dokumentum- film-stúdióban készült. Az ismeretterjesztésben aztán szinte végképp nyoma vész a társadalomkutató buzgalomnak, legalábbis a tavaly műsoron levő kínálat szerint. így az olyan — korántsem hibátlanul megvalósított — vállalkozást ' is üdvözölnünk kell, mint Czigány Tamás Terápia című filmjét, amely a pomázi alkotóműhely lelki betegségekben szenvedő amatőr és hivatásos művészeit s főképp munkáit ismertette meg velünk a színes filmszalagon. De a bajok természetét s okait jobban, szémügyre kellett volna vennie a rendezőnek, hogy életünk fonák oldalát valamelyest megláthassuk. Úgy tetszik továbbá: a nemzetközileg is becsben tartott magyar animációs film csillaga töretlen fénynyel ragyog s magasan áll. Láthattunk tavaly lézer- filmet, e technika díszítő lehetőségeit ígéretesen jelezve (Csáji Attila—Sipos Áron A hatodik vagy a hetedik), tárgyakat, emberi testet mozgató vállalkozást (Zoltán Annamária Pásztoróra, Lisziák Elek Virágének), üdvözölhettük az amatőrfilmként itthon és külföldön ’ díjakban részesített — filozofikus, meggondolkodtató intelmeivel együtt is kacagtató — Süti című filmet. (Nagy Gyula munkáját.) A gazdag kínálatból mégis két „franciás” mű nyerte el leginkább a filmkritikusok tetszését: a pályakezdőnek számító Békési Sándor Fények virradat előtt című alkotása, mely Edith Piaf egy dalára készült, s a mozgókép dicséretét fogalmazza meg találékonyan, valamint a kanadai „vendégmunkás”, Luc Degryse mozgó grafikája, a Souvenir, mely a modern, városias életforma súlyos veszélyeire döbbenti rá a nézőt, az emberi társadalmat odahagyó élőlények tragikus-groteszk kivonulásának látomását idézve elénk. Ezek mellett bőven gyönyörködhettünk a rajzfilm képzeletdús átváltozásaiban, mindabban, ami a hangosfilm megjelenése óta kissé, mint rezervátumba szorult vissza az animációs műfajokba (Neuberger Gizella Hónapok, Hegyi Füstös László Egeresfilm, Jankovics Marcell Egyszemű, kétszemű, háromszemű stb.). Idén a miskolci filmszemlén jelentkeznek a fentiekben, érintett mozgóképtípusok. Reméljük, hogy a legújabb termés kifejezi majd e terület alkotóinak növekvő becsvágyát, s a közönség fokozott érdeklődéssel keresi majd a filmszakmai változások művekben is tetten érhető jötékanjr hatását. Kőháti Zsolt
