Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

4 NOGRAD 1987. május 30., SZOMBAT Volt, nincs... Belenéztünk a pénztárcánkba Vélcntén \fok kulturális a karancs-völgifi koordinációról Furcsa történet, nem ke­vés tanulsággal. A 80-as évek elején, az anyagi erő­források csökkenésével ösz- szefüggésben a közművelő­dést irányítók közül sokak­ban felötlött az a gondo­lat: több település összefo­gásával, közös befektetés­sel jobban el tudnák látni a kulturális szolgáltatásokat, könnyebb lenne műsorokat szervezni, fgy volt ez Ka- rancskesziben is. A műve­lődési ház akkori alkalma­zottjai és á tanácsi vezetők klötlötték, hogy létrehozzák a három tanácsra kiterjedő művelődési együttműkö­dést, bevonva Mihálygergét (társközségével, Egyházas- gergével) és Litkét (Ipoly- tarnóc tartozik hozzá). „Testreszabott” elképze­lés volt ez: Kesziben van zeneiskolai tagozat, szak­ember tudja szervezni a ze­nés, folklórműsorokat. és ha a házat felújítják, sok más rendezvényre is alkal­mas lesz. De a számításba valahol hiba csúszott. . . Hiht a pincértől a salátát... Amikor Szabó Lászlótól, a litkei művelődési ház veze­tőjétől érdeklődöm erről az ügyről, rögtön érezhető, nem szívesen belszél róla. — Nem szép talán ezt mon­dani — nekem tulajdonkép­pen mindegy, hogy magam­nak kell szervezni a két te­lepülés közművelődési éle­tét, vagy fennáll ez a ko­ordináció. Bár nekünk né­hány esetben igazából se­gítséget jelentett, nem ta­gadom A három tanács kö­zösen vett egy orgonát —. a társadalmi esküvők, név­adók színvonalát ez meg­emelte. Volt több olyan mű­sor is, amit egyedül nem rendeltünk volna. De az az igazság, hogy nagyon rossz időpontban hozták létre ezt az együttműködést — 1983. januárjában; utána, a já­rás^ megszűnése miatt any- nyi személyi változás tör­tént, és éppen a kezdemé­nyezők mentek el- Amíg fennállt ez, némely kérdés­ben vitatkoztunk, voltak kifogásaink. De ahogyan a kialakítást, a megszűnést is a kesziek kezdeményezték. Egyed László karancskeszi ‘anácselnök már „örökölte” ezt a problémát, sok mással együtt — nemrég választot­ták elődje helyére. —■ A hosszan elhúzódó fel­újítás miatt csak 1986, au­gusztus 20-tól üzemelhetett igazán a művelődési házunk, tgy a koordináció inkább a többi településnek volt elő­nyös. Mint a pincértől a salátát, úgy rendelhettek a gergeiek, litkeiek műsoro­kat, társadalmi családi ün­nepeket stb- — közben hely­ben szinte semmi nem va­lósulhatott meg. Januártól külön-külön — A művelődési ház fel­újítása tulajdonképpen még nem fejeződött be. Nagy pénzért szép, mutatós kivi­telezés, de funkcionálisan nem igazán jó. És vannak prózái dolgok, mint a la­postető beázása, a helyisé­gek közötti erős áthallás, a nehézkes fűtési rendszer — sok nyűg van az intézmény- nyél. De azt szeretnénk, hogy minél jobban kihasz­náljuk, minél több embert összehozzon kis közösségek­be — minden téren a sza­bad idő hasznos, értelmes eltöltését «szolgálja, az isko­lásoktól az idősekig. Több. mint húsz kisebb- nagyobb, helyiségünk van, ebből hat zeneiskolai tan­terem. (plusz még a színpa­don és a fonotékában is tar­tanak foglalkozásokat), mű­ködik a' balettiskola, ezek természetesen a többi ka- rancs-völgyi falunak is ren­delkezésére állnak továbbra is. Tervezzük, hogy széle­sítjük a közművelődés, sport kereskedelmi ..kihasz­nálását”- Ez talán még anyagilag is jelenthetne va­lamit. Sokba kerül a fenn­tartás, a beépített faelemek karbantartása, megóvása. — Hat hónappal koráb­ban,, szabályosan bejelentet­ték „válási szándékukat”, januártól külön-külön ter­veznek. Mi a helyzet azóta? — Az igazgatói állás üres — most már meghirdetjük, van rá anyagi lehetőség. A függetlenített népművelő nem szakképzett, érettségi­zett fiatal vállalta Csank Csaba távozása után a mun­kát. Sok kiscsoportot koraib­ban társadalmi munkában, tiszteletdíj nélkül is vezet­tek —, amikor végképp nem tudtunk fizetni, több leállt. A megyei tanácstól kaptunk 580 ezer forint „pótüzemelé­si költséget”, van tehát mód rá. hogy anyagilag is el­ismerjük a közművelődésért végzett munkát- De bár­mennyire fontosnak tartjuk, hogy felpezsdüljön az élet a házban, csak olyan közössé­geket fogunk támogatni, amelyek aktívak, valóban szívesen tevékenykednek együtt. G. Kiss Magdolna A D/lagy/ar Camping és Caravanning Club tervei Az autózás -)- kempinge­zés -- a modern nomád élet­tel; alapképlet volt már év­tizedekkel azelőtt. Sajnos, akkor még nálunk nem volt elóg autó, nem volt tábor, így útrakelés sem. Későn, de nem elkésve, 1965-ben alakult meg a Magyar Cam­ping és a Caravanning Club. Alig telt el húsz esztendő, és már 15 ezer család volt a klub tagja, mára pedig a negyvenezret is megha­ladja a hazai szervezett kempingezők száma. Miért vált viszonylag rövid idő alatt ennyire népszerűvé a kempingturizmus? Valószínű azért, mert au­tózni jó, de kiszállni is a kocsiból, különösen akkor, ha kulturált pihenőhelyet is talál az ember. S ha ez a tábor — mely folyó vízzel ellátott, mosakodási és fő­zési lehetőség is van — olyan vidéken található, me­lyet még nem ismert az em­ber, akkor közel járunk a rejtély megfejtéséhez. S mégegy: olcsó is! Nem sza­bad azonban azt gondolni, hogy a kemping a szegény ember szállodája. Nagyon sokat számít ugyan, hogy egy-egy kempinghelyért midössze annyit fizetünk, amennyiért a szállodai por­tás talán nem is köszönne, mégsem ez az egyetlen vonz­erő. Közel a természethez, a tájhoz — idehaza vagy kül­földön — valami olyasmit jelent, amit a mai modern­nek mondott ember alig tud máshol megélni. Jósze­rével sehol, hisz betonren­getegből szabadul, a min­dennapok munkája után — néhány hétre. De akkor övé a világ. őket, a ma autós ván­dorait fogja össze a Magyar Camping és Caravanning Club. Túrákat ajánl, és uta­kat szervez bel- és külföld­re egyaránt. Az idei év is gazdag prog­ramokkal várja a klub tag­jait. Júniusban kerül sor 'Egerben a Duna menti or­szágok találkozójára — a DCR-re. Ennek a regioná­lis szervezetnek az NSZK, Ausztria. Csehszlovákia és hazánk a tagja. A „mo­dern vándorok” ebben az esztendőben is megtartják világtalálkozójukat Dániá­ban. De autósaink Lengyel- országba is készülnek, ahol a Druzsba Rallyt rendezik. Természetesen a klub szí­vesen nyújt segítséget egyé­ni vagy csoportos túrákhoz is, a felvilágosítástól egé­szen az autó ingyenes átné­zéséig, akkor is, ha az út nem a határon túlra, ha­nem „csak” valamelyik ha­zai tájra vezet. R. L. Gyógyító nyírfa Szibériai tudósok megál­lapították, hogy a téli nyir- farostból készített por gyor­sítja a karcolások, vágások, sebek hegesedését. Nem ke­vésbé gyógyító hatású a nyírfa kérge. A belőle ké­szített oldatok másfél-két­szeresére csökkentik a gyo­mor enyhébb megbetegedé­seinek szántát. Álig ejtette ki Jorge eze­ket a szavakat, amikor 'a szalon bejáratában megjelent egy jóképű ifjú elegáns úti öltözetben, három, vagy négy személy kíséretében. León- cio, aki már sietősen foga­dásukra és " köszöntésükre indult, hirtelen megtorpant: — Ő, nem azok, akiket vártam! — mormogta ma­gában. — Ha nem tévedek, ez Álvaro. — Leóncio úr... — mond­ta a gavallér üdvözléskép­pen. — Álvaro úr — válaszol­ta Leóncio —. mivel, gon­dolom, így hívják az urat, akit van szerencsém a há­zamban fogadni. — Én vagyok az, uram, szolgálatára. — Tiszteletem... Nem vártam önt. Óhajt leülni, vagy inkább tenne egy sé­tát itt, a mi déli tájainkon? Ilyen és hasonló banális mondatok hagyták el León- cip száját, igyekezvén le­küzdeni zavarát, amelybe Álvaro hirtelen és váratlan megjelenése ejtette ebben a nehéz és ünnepélyes pilla­nat ban. Ugyanebben a másodpercben lépett be a szalon belső aj­taján Malvina, Isaura, Mi­guel és Belch ior. Már a há- zasság ceremóniájához illő öltözetben érkeztek. — Istenem, mit látok! — suttogta Isaura, s hevesen A kempinghely kulturáltsága vonzza a „modern nomá­dokat”. (M)ennifire vagyunk gazdagok? Rosszabb gazdasági évet zártunk, mégis bő nyolc százalék­kal emelkedett megyénk lakosságának készpénzbevétele. Ennél is jobban, közel 11 százalékkal növekedett a betétál­lomány. Átlagosan két és fél ezer forinttal gyarapodott az egy főre jutó összeg, így mostmár átlagosan a megye min­den lakosára tizennyolcezer forint betét jut. Persze, ez az át7 lag csalóka és megtévesztő, ^ ha nem vagyunk tisztában a részletekkel. Ezért kértünk segítséget Zsidai Lászlótól, az OTP Nógrád megyei igazgatójától ahhoz, hogy kissé bele­nézzünk az átlagpolgár pénztárcájába: mennyire vagyunk gazdagok? — Kezdjük egy országos összehasonlítással: Hol foglal helyet a takarékossági listán egy átlagos nógrádi? — Tizennyolcezer forint körüli egy lakosra jutó be­tétállományunkkal a közép­mezőnyben. Fontosabb ennél, hogy évenként mintegy tíz- tizenkét százalékkal több pénzt helyeznek el nálunk ügyfeleink, s ma a százhet­venezer darab betét összege meghaladja a négymilliárd forintot! — Ebben benne vdn, aki megélhetési gondokkal küzd, s egy fülért nem tud a ta~. karékba tenni, és a millio­mos is. Nógrádban hány egy­millió forint fölötti takarék- betét tartanak nyilván? — Statisztikáink szerint számuk nem éri el a tízet. Hozzá kell azonban két dol­got fűzni. Az egyik, hogy ma Magyarországon számos tisz­tességes úton lehet nagy összegekhez jutni, kezdve az örökléstől a szerencsejátékig sok módozata van ennek. A másik megjegyzés pedig, hogy a pénzbefektetésnek csak az egyik lehetősége a betét, ezen kívül más befek­tetési formák is kínálkoznak. — Sokan választják mg a kötvényeket. — Valóban nagy az érdek­lődés, napok alatt elkapkod­ták a Salgótarján Város Ta­nácsa által kibocsátott köt­vényeket. Megjegyzem azon­ban, hogy elsősorban a bu­dapestiek álltak sorba, a nóg­rádiak még kicsit „tartanak tőle”. — Azt tartja a közvéle­mény, hogy könnyű az OTP- nek gazdálkodnia. A sok be­tét ellenére alacsonyan tart­ja a betétkamatokat, hitelt pedig alig ad. .. — Tavaly csaknem négy- százmillió forinttal emelke­dett a betétállomány, a hi­tel pedig közel hatszázmillió­val, ami már önmagában is cáfolja a fenti észrevételt. Ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy a betétek átla­gos (teljes állományra vetí­tett) kamatlába öt százalék körül mozog, a hiteleké pe­dig alig gri el a három szá­zalékot, akkor egyértelmű, hogy a takarékpénztár hitel­kamatai szociálpolitikát is közvetítenek. Magasabb ka­matokat — hat-tizenkét szá­zalék — csak a fogyasztási, a vállalkozási és a bankhi­telekért számítunk fel. Ezek összege azonban az összes hi­telállománynak csak 10—12 százalékát teszi ki. A hitelek zömét a kedvezményes ka­matozású lakásépítési, -vá­sárlási, -felújítási kölcsönök képezik. — Mennyire vagyunk hi­telképesek? Sokan eladósod­tak? Mennyi most a hitel­hátralék, és gyakran alkal- mazzák-e a legsúlyosabb szankciót, az ingatlanárve­rést? — Ma négy és fél milliárd forinttal tartoznak nekünk az ügyfeleink. Jóval több mint hetvenezer hitelszámlát kezelünk, s bizony mintegy ezernyolcszázra tehető a hát­ralékos adósok száma, az összeg pedig megközelíti a hatmilliót. Nagyrészük túl­becsülte anyagi lehetőségét és teherbíró képességét, ami­kor lakásépítkezésbe, vagy -vásárlásba fogott. A tarto­zást minden esetben meg kell fizetni, ez nem humani­tárius, hanem jogi kérdés. A behajtásnak megvannak a fokozatai, a letiltástól kezdve az ingatlanárverésig. Ez utóbbira — szerencsére — csak ritkán kerül sor, leg­utóbb két éve volt ilyen. — De lakni is kell valahol, s az OTP egyik tevékeny­sége éppen a lakásértékesítés, -építés. Mibe kerül ma egyetlen négyzetméter? — Attól függ, líol és ha- gyan épült. Rétságon például tizenkét és fél ezer forint, a salgótarjáni Pécskő úton ti zen ötezer- h ároms záz, egyébként az átlagos eladási ár tavaly néhány forinttal haladta meg a tizennégyez- ret. Sajnos, a tendencia to­vább emelkedik, a most kö­tött szerződéseink már tizen­hatezerről szólnak... Csak­nem minden magánépítkező kölcsönt kér, az átlagos ösz- szeg, a kedvezményes kama­tozásúnál háromszázezer fo­rint fölött van. Kedveltek a lakosság körében az újra­értékesített lakások, tavaly például már négy és fél száz ilyen lakást adtunk el. — Végezetül essék szó ar­ról, mit jelent a takarék­pénztár számára az a meg­újuló gazdasági környezet, amely a versenyt szorgal­mazza. Hogy egészen konk­rét legyek: lépést tud-e tar­tani egy ilyen hatalmas ap­parátus a kockázatvállalást hirdető kisebb, rugalmasabb vállalkozókkal? — A kérdés két irányból közelíthető meg. Egyfelől, tisztában kell azzal lennünk, hogy a lakosság által nálunk elhelyezett milliárdokat —, amelyek igen fontos társada­lompolitikai célokat is szol­gálnak — felelőtlenség lenne máról holnapra „kockázati ügyletek” fedezetéül felhasz­nálni. Ugyanakkor, nem füg­getleníthetjük magunkat a változó gazdasági környezet­től. Ennek jegyében már ed­dig is léptünk, utazási iro­dát hoztunk létre, nyitot­tunk a kisvállalkozók felé, kötvényeket forgalmaztunk, lakásokat veszünk-adunk. Ezt a folyamatot erősítik a napokban nyilvánosságra ho­zott újdonságok, például a lakásnyeremény-betét beve­zetése, a betét- és hitelka­matlábak emelése stb. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni: az OTP tovább­ra is elsősorban a lakosság és a tanácsok bankja kíván maradni. Tanka László ÜK megrázta Miguel karját. — Talán tévednék ? Nem. Ez ő. — Ó! Kiáltott fel Isaura, és ez az egyszerű felkiáltás úgy tört föl belőle, mint egy sóhaj: a szíve megsza­badult a ránehezedő szo­rongás terhétől. — Nem reméltem azt a megtiszteltetést, hogy a mai napon saját házamban fo­gadhatom — folytatta León_ cio fokozatosan visszanyerve hidegvérét és taszító modo­rát. — Mindemellett na­gyon örülök, ég engedje meg, hogy köszöntsem önt jól idő­zített látogatása alkalmá­ból. Uraságod érkezése ebbe a házba a mai napon ked­vező előjelű, hovatovább gondviselésszerű esemény­nek látszik. — Igen? Ennek nagyon örülök. De volna szíves ura­ságod megmondani, hogy mi_ ért? — Szíves örömest. Tudja rabszolganő (87.) meg, hogy a pártfogolja, az a rabszolganő, akiért annyi őrültségre ragadtatta magát, a mai napon felszabadulás feleségül megy egy j óravaló •emberhez. Épp időben érke­zett uraságod, hogy saját szemével győződjék meg a rabszolganővel kapcsolatos emberbaráti óhajainak meg- .valósulásáról. Én a magam részéről nagyon fogok örül­ni, ha uraságod részt vesz ezen az eseményen, amelyet jelenlétével még ünnepélye, sebbé fog tenni. —• És ki szabadítja fel? — kérdezte Álvaro erőltetett mosollyal. — Ki lenne más, ha nem én, aki a.jogos gazdája va­gyok? — válaszolta Leóncio gőgös biztonsággal. — Akkor bejelentem, hogy nem teheti meg, uram — mondta Álvaro határozottan. — Ez a rabszolga már nem az ön tulajdona. — Nem az én tulajdonom! — pattant föl Leóncio or­dítva. — Maga vagy meg­őrült, vagy gúnyolódik. — Sem nem ez, se nem az — válaszolta Álvaro teljes nyugalommal. — Ismétlem, ez a rabszolga már nem az öné. — És ki merészel engem megfosztani tulajdonosi jo­gomtól? — A hitelezői, uram — vágott vissza Álvaro ugyan­azzal a határozottsággal és hidegvérrel. — Ez' a birtok valamennyi rabszolgájával együtt, ez a ház, értékes bú­toraival és étkészleteivel már minid nem az öné; mától fogva ön még a legjelenték­telenebb tárgy fölött sem rendelkezhet. Nézze — foly­tatta egy köteg iratot mu­tatva feléje —, kezemben van egész vagyona. Az adós­sága jóval meghaladja ösz- szes tulajdonának értékét, csődje teljes és visszavonha. tatlan, és azonnali kihirdetik minden vagyonának lefog­lalását. Álvaro intésére a kísére­tében levő írnok átnyújtot­ta Leónciónak a javai el­kobzásáról és lefoglalásáról szóló rendelkezést. Leóncio remegő kezekkel ragadta meg a papírt és dühtől szik­rázó szemekkel gyorsan vé­gigolvasta. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents