Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

1987. május 30., SZOMBAT NOGRÄD 5 Pályázatok és más újdonságok Interjú Berki Mihállyal, a megyei tanács elnökhelyettesével Az új oktatási törvény végrehajtására kiadott művelő- ési minisztert rendelet szerint a múlt év szeptemberétől z óvodák, az általános és középiskolák, a szakmunkás- épzők, a kollégiumok és a zeneiskolák vezetői álláshe- /ét — megüresedés, vagy megbízás lejárta esetén — a lűvelődési Közlönyben meg kel] hirdetni, és pályázat út­in öti tanévre szólóan lehet belölteni. Óvodavezetők ese­tben 1989-ig folyamatosan térnek át az ötéves megbízásra. Erről és más fontos, az oktatási törvényből eredő újdon- igról beszélgettünk Berki Mihállyal, a Nógrád Megyei Ta- ács elnökhelyettesével. Harminckilenc reménykedő — Megyénkben hány in­tézményvezetői posztot pá­lyáztak meg? — A kezdeti bizonytalan­kodás, értelmezésbeli prob­lémák után meghatározott időpontig valamennyi mun­káltató eljuttatta a Műve­lődési Minisztériumba az esedékes pályázatokat, ösz- szesen 31 intézményre vo­natkozóan. Hét középisko­láról, 11 általános iskolá­ról, 9 óvodáról, 2 gyermek- védelmi intézményről, 1 ze­neiskoláról és 1 nevelési ta­nácsadóról van szó. A 31 meghirdetett álláshelyre 39 pályázat érkezett, egy ve­zetői helyre nem pályáztak. Nagyobb érdeklődés mutat­kozott a középfokú intéz­mények iránt: a 7 helyre 11 pályázatot küldtek. Emel­lett figyelemre méltó, hogy 26 vezető megpályázta sa­ját álláshelyét. Más megyé­ből mindössze 2 pályázat érkezett, s 23 esetben csak egyetlen pályázó volt. — Hogyan lesz a pályá­zatokból valóság? — Ezekben a hetekben zajlanak a tantestületi ér­tekezletek, amelyeken a há­romtagú jelölőbizottság az alkalmasnak minősített pá­lyázót véleményezésre elő­terjeszti. Há a pályázó a szavazatok felénél eggyel többet kap, az a nevelőtes­tület egyetértését jelenti. Több személlyel történő egyeztetés esetén pedig a munkáltató dönt arról, me­lyik pályázó kapja az öt évre szóló megbízást. Ha a nevelőtestület egyik pályá­zóval sem ért egyet, az ál­lást újból meg kell hirdet­ni. Vonakodás a megmérettetéstől — Az említett számokból azért az is kiolvasható, hogy nincs túlságosan nagy tüle­kedés az igazgatói széke­kért. Mivel magyarázhatjuk ezt? — Az okok összetettek és területenként eltérőek. Van, ahol az iskola személyi- tárgyi feltételei nem vonz­zák a pályázókat. Például sok a képesítésnélküli- Van, ahol nem azért nem jelent­keznek, mert tartanak a más jelölttel való megmé­rettetéstől, az esetleges alul- maradástól. A pályázati rendszer viszonylag még új, nincs kellő tapasztalat a bonyolításban, és ezért sincs kellő bizalom. Mindenkép­pen indokolt tehát a továb­bi népszerűsítés, a szélesebb körű megismertetés. — Az új oktatási törvény — a nevelési-oktatási in­tézmények önállóságának tiszteletben tartása mellett — lehetővé teszi egy olyan szervezet működtetését, amely az iskolák munkáját segíti. Ez az iskolatanács. A megyei pedagógustársa­dalom hogyan ' fogadta e le­hetőséget? Nem felügyeleti­ellenőrző szerv — Az iskolák szervező- előkészítő munkájának se­gítése érdekében, még a múlt évben, három alka­lommal megbeszélést tar­tottunk. Legutóbb novem­berben a HNF megyei bi­zottságának művelődéspo­litikai és pedagógiai bizott­sága együttesen határozta meg az iskolatanácsok meg­alakulásával kapcsolatos ten­nivalókat. Tapasztalataink szerint az iskolatanácsokra vonatkozó jogszabályokat az iskolák, a népfronttitkárok, a szülők megismerték En­nek ellenére a végrehajtási utasítás megjelenése után az intézmények egy része fenntartással fogadta az is­kolatanácsok szervezését. Az egységes értelmezést több bizonytalanság nehezítette. Például zavar volt az isko­latanács és a szülői mun­kaközösségek egymás mel­letti működésének értelme­zésében. Tisztáztuk aztán, hogy nincs alá-fölé rendelt­ség; az iskolatanács nem csorbíthatja a szülői mun­kaközösség jogait. Felme­rült az is, hogy az iskola- tanács — hasonlóan más szervekhez — netán felügye- li-e, ellenőrzi-e az iskolai munkát. Elmondtuk, hogy az iskolatanács funkciója más, nem felügyeleti-ellen­őrző szerv. Arra szolgál, hogy a társadalmi szervek képviselőinek összefogásá­val segítse az intézmények hatékonyabb működését. — Végül is mi történt a gyakorlatban? Hol tartunk ma? — A szervezést megkezd­te Nőtincs, Dorogháza, Bá- tonyterenye és Pásztón a Dózsa Általános Iskola. Még ebben az évben lépéseket tesznek Salgótarjánban a Petőfalvi és a Lovász álta­lános iskolában, Etesen, Sóshartyámban, Cereden, a balassagyarmati ipari szak­munkásképzőben. Az isko­latanács megalakítását a művelődésirányítás támo­gatja. Fontosnak tartjuk a helyi sajátosságok figye­lembevételét, a patronáló szervezetek jól bevált ha­gyományainak átvételét. A jogszabályok egységes ér­telmezését jól segíti az idő­közben megérkezett útmu­tató, amely a HNF Orszá­gos Tanácsának gondozá­sában jelent meg. Tapasz­talataink és az iskolaigaz­gatók véleménye szerint — a működési szabályzatok el­készítése után — várható­an a jövő tanévtől felgyor­sul az iskolatanácsok meg­alakulása. Előkészületek — demokratikusan — Az oktatási törvény értelmében a rendtartások hatályukat vesztik, és he­lyükbe lép a nevelőtestüle­tek által elfogadott műkö­dési szabályzat. Elkészíté­sük határideje: 1987. szep­tember 30. A területet jár­va, ezzel kapcsolatosan is érzékelni tanácstalanságot... — A működési szabály­zat elkészítése újszerű, ne­héz és felelősségteljes fel­adat. A művelődési osztá­lyok ezért is igyekeztek eh­hez — szó szerint — min­den lehetséges segítséget megadni. Segítettek a jog­szabályok értelmezésében, konzultációkat szerveztek — például igazgatókkal, mun­kaközösség-vezetőkkel. Me­net közben is segítik a mun­kát a megyei pedagógiai in­tézet munkatársai. Jelenleg azt mondhatom el, hogy az iskolák többsége a tavaszi nevelési értekezleten már megvitatta — a készültségi foktól függően — a szabály­zat tervezetét vagy vázla­tát. Az előkészületeket de­mokratikusan — a nevelő- testületet, az iskolai párt-, KISZ-, illetve az úttörő- szervezetet bevonva — több intézményi megbeszélésen tették meg igazgatóink. Fi­gyelemmel kisérik és fel­használják — többek közt — a KISZ KB, és a Mű­velődési Minisztérium által e témában kiadott segéd­anyagokat. A készültségi fok egyelőre vegyes, ám esetleges lemaradás miatti aggodalomra nem látunk okot. Minden bizonnyal ha­táridőre, az iskola sajátos­ságait figyelembe vevő, a munkát hasznosan segítő szabályzatok készülnek majd. — Köszönöm a tájékoz­tatást. Sulyok László Fábián Gyöngyvér kiállítása Hamburgban A salgótarjáni születésű Fábián Gyöngyvér újabb festményeiből látható kiállí­tás jelenleg Hamburgban, a Mensch Galériában. A tár­latnak figyelmet érdemlő kritikai és közön ségvissz- hangja van. A művész nem először rendezett önálló kiál­lítást Hamburgban, 1985-ben már volt itt tárlata. Alapve. tőén figurális, s erősen ko- lorisztikus festészete korunk társadalmi és természeti je­lenségeiből meríti témáját, s művészetében jelentős mi­tológiai ihletésű vonulat bontakozott ki. A küzdés, a magány, s a létezés számos alapvető gondja foglalkoz. tatja. Említett mitológiai té­mái ugyancsak napjaink idő­szerű kérdéseihez kapcsolód­nak. általános érvényű gon­dolatokat vetnek föl. Műveinek belső törvény- szerűségéből következik, hogy a bennük föllelhető realista látványelemek álta­lános értékűvé válnak, táv­latot kapnak. E távlatosságot ■csak tovább fokozza a ké­pek érzelmi telítettsége. Fe­gyelmezett festésmód, meg­gondolt színkompozíció jel­lemzi ezt a mindinkább gazdagodó, telt és életszerű, ugyanakkor lírai hangulato­kat hordozó piktúrát. Fábián Gyöngyvér 1967- ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, 1970—73-ban Derkovits-ösz. töndíjiban, 1985-ben SZOT- ösztöndíjban részesült. Több műve van múzeumok tulaj­donában, külföldi és magyar magángyűjteményekben. Al­kotásaival különböző műfa­jokban töibb rangos díjat nyert. A hetvenes évektől számos önálló kiállítástren­dezett, a többi között Szom­bathelyen, Budapesten, Szarvason, Balassagyarma­ton. Szécsényben, Salgótar. jánban, Szekszárdon és Ham­burgban. Cifra idők nyomában A krisztólok földjén ötven évvel ezelőtt írt» Szabó Zoltán Cifra nyomorú­ság című szociográfiáját. Krisztáinak (van. aki krisztárnak ejti) nevezték a régvolt időkben az állványo- zómestereket, s Dejtárt a krisztárok földjének mond­hatnánk ezek után. szinte mind a mai napig. . Mert bár sokat változott a világ, a dejtári állványozók-úcsok ma éppoly keresettek és hí­resek, mint voltak réges-ré- gen. Szabó Zoltán kalaplen­getve írt róluk (asszonyaik­ról, lányaikról más hangot ütött meg egy máig idézge­tett frappáns mondás nyo­mán, de aztán feltűnően sok helyét pazarol éppen erre. említett művében). Akár­hogy is volt, fontosabb az. ami még van is: az állványo. zóhagyomány Dejtáron ■,, Mert él, létezik még, hiába fordult akkorát a világ. Odabent a tanácson hár­man is segítenek újrarajzol­ni a nevezetes község mai képét: Katona Kálmán. amúgy meg borsodi születésű vb-titkár, Teplánszki Ferenc- né pénzügyi főelőadó és a beszélgetés közben érkezett művelődési vézető, Nagy Gábor, aki jelenleg végzi Turjánban a kihelyezett ta­gozaton a népművelés sza­kot. Szabó Zoltán 1937-ben ■keletkezett szociográfiája számukra kötelező iroda­lom, s talán nem sértek sen­kit vele, ha elismétlem, amit Nagy Gábortól vélemény­ként, hallottam: ..Nem járt itt Szabó Zoltán egy napig sem... Elég baj az, hogy kőtelező irodalomként tanít. ják a művét.. Az igazság általában ár­nyaltabb mindenben, nem­csak abban az egyben, hogy akkor errefelé a fehérnép ta­lán kevésbé lett volna erköl. csösebb. mint máshol, vá- rosközelbén. A munkásha­gyomány azonban ennél is érdekesebb, s a hagyomány­ból is elsősorban az, ami megmaradt és, ami változott. Szóval úgy. ahogy van (volt) a lényeg szerint. Különösen sokat tud erről Teplánszkiné, akinek rokonsága, önmaga származása is egyként kötő. dik a közeli Patakhoz és a mára sokat változott Dejtár- hoz, az állványozók ősi fész­kéhez. Nézzük elébb. mi volt a helyzet jó fél évszázaddal ezelőtt, mit mond róluk (a főváros építőiről, a gőgös li­pótvárosi úri házak, bérpalo. ták alkotóiról) maga Szabó Zoltán? ,.A dejtáriak szükségkép­pen kerültek fel úton és vo­naton Pestre az építkezések­hez. szükségképpen alakul­tak át ezzel kapcsolatban... Már nem parasztok és még nem munkások.” Tényként említődik aztán velük ösz- szefüggésben az is, hogy ve­lük nemigen tudtak mit kezdeni a megyéi urak! Ha valamiben rövidíteni akar­ták őket — hamar beszalad­tak Gyarmatra és minden módon megvédték magukat, érdekeiket. Feltűnően sok Oravecz Tamás; „— Ha megnövök, ács leszek.” „ — Újpestre viszem a krumplit.” — is köti a zsá­kot Lukács József. újságot olvastak már ak­kor is. harminchétben két­száz!!) példányt ..fogyasztott” egyedül ez a község. A köz- igazgatási szakemberek sze­mében Dejtár az egyik leg­nehezebben kezelhető faluja volt Nógrádnak. éppen az építőmunkás kitanultsága ré­vén. szervezettsége folytán (de így lehetett és így is volt a vadkerti, pataki. s különösen a nagyoroszi épí­tők tömegével is), öntudat és önbizalom jellemezte min­dig is a dejtáriakat. akkor is, ha gazdaként élte életét. Aligha ,,öntudatlan” öntu­dat volt ez. amiként a Cifra nyomorúság állítja, hiszen éppen körükben volt a leg­erősebb mindenkor az épí­tősszervezettség- Példa le­hetett volna erre már har­minchétben is a dejtári ta­nácsköztársasági vörösszázad, amiről Szabó Zoltán ..ter­mészetesen" nem tett emlí­tést 1937-ben! De hagyhatjuk is ezeket a koncepciós, pre- koncepciós fordulatokat ugyanúgy, mint a frappáns mondást Dejtárról és Patak­ról (esetleg éppen annyit ér. nek ezek is, mint amazok) — mit mond a tanácsi em­ber. a mai közigazgatási dol­gozó a dejtáriakról? A régi dejtári állványo­zók kpzül néhányat felsorol ő is: Koncz Jánost, Kónya Lászlót. Gál Károlyt, és mert ők már mind nyugdíjasok néhány éve —- az újabbakat: a most negyveneseket, akik újabb brigádokban dolgoz­nak ma is a pesti-budai épít­kezéseken és éppen olyan keresett szakemberek, mint voltak a régiek. Gyakorta a tanácsot is megkeresik az építtetők és állványozóbrigá­dok után érdeklődnek. Áll. ványozó, kőműves ma is sok eljáró él Dejtáron. de két­ségtelenül alaposan átszerve­ződött az élet követelmé­nyei és igényei szerint Dej­tár foglalkoztatottsági struk­túrája- S különösen a most diákfiatalság vesz majd egészen más irányt- Ez mar most erősen mutatkozik. Szerelőipari szakmák, elekt­ronikai feladatok vonzók a mai fiatalok körében. és nemigen kívánkozik a na­gyobb kereset mellett sem az állványzatra tömegesen a dejtári ifjúság. bár, mint mindenben, ebben is lehet- nek eltérő jelenségek. Van olyan régi építő is. aki őstermelőre váltott visz- sza. például a művelődési vezető apja az idősebbik Nagy Gábor. aki a helyi ha­gyományok nyomán marad­va volt jö kőműves és most meg őstermelő, a keresett dejtári burgonyát, zöldség­félét termesztve. Általános kép: élénk tevékenység köz- ségszerte a burgonyatermesz- tés. A dejtári krumpliról azt tartják — híres, mint mond­juk a vecsési káposzta. Ezt szinte mindenki k ultivá Íja; az. is (családja persze, első­sorban), aki építkezőként na­ponta eljáró. Lukács József gazdaember, volt világ életében (régi 18 holdjából három burgonya),, most is szallításra-szállitóra vár három jó zsák krumpli­ja a háza'kapujában. Zsá­konként hetven forintért vi. szik fel Újpestre az elszállí­tok. helyi, vagy más község­beliek. ..Hajnalban felmegy vonattal az asszony is el­adja az egészet.. ." Régen a rózsa és a gülbaba. most a ..deziri” a kedvelt-keresett fajta- És a hatvan-egynéhány éves nyugdíjas állványozók már semmit sem csinálnak? Egy emlékezetes rádióriport­ban, amelyben a megyei ve. zetők is szerepeltek, az ak­kor éppen felállványozott rádióépület ablakán lépett be Szél Júlia hívására Kónya László állványozómester, öt is csak a lucernatábla mel­lett érjük utói-A füzitői tim­föld-gyár építésével kezdte a negyvenes évek elején, épí­tette a fővárost sok helyen, a háború után újjáépítette, állványozott társaival min­denfelé a munkás évtizedek­ben. Most nemrégiben a ,.fő­városi egyes” hívta vissza, tanulókat oktatni, hiába. Dejtár házait egyelőre még idegen építő nélkül fel le­het építeni, segítenek egy­másnak mindenütt. Az egyik legtekintélyesebb nagy ház a főutcán Oravecz Tiboré, fia. Tamás a Fábián Jánosné vezette szép óvodában még. is az egyetlen, aki a „mi leszek...?” házi rajzverse­nyen szekercével a kezében ábrázolta önmagát.-. . T. Pataki László Képek: Kulcsár József „Hej, de sokat mentünk! A fővárost is mi építettük újjá!” — emlékezik Kónya László.

Next

/
Thumbnails
Contents