Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
1987. május 30., SZOMBAT NOGRAD 3 Tudósklub a 9 Mátraaljait Ha jó a cél, csak egyszer kel! megfinanszírozni a holnapot. De hol az a forint, amelynek elegendő a türelme a holnapi eredményt megvárni7 Aki szegény, az sohasem élhet a mának. Nem a gazdag ember luxusa a holnap megelőlegezése, éppen ez. az, atni beosztó életvitelre vall- Csak látni, gondolni kell előre. Még mielőtt a súlyosbodó gondok szorításában vergődve levegő után kapkod a fuldokló. Akkor már késő az okoskodás. Igazán spórolni csak gazdag ember tud. Az effajta gazdagság azonban nem. mindenkor csengő forintban mérhető csupán. Hogyan, miképpen lehet a mostani szűkös esztendőkben is. műszaki fejlesztésre. tudományra. innovációra áldozni — ezt mutatjuk most be a pásztói Mátraaljai Állami C-azdaság vállalkozásának példáján, Bagyin Pál: „Saját terméket kell produkálnunk. Ezen van a haszon.” Ami egyszerű, az bonyolult! * A vállalkozás azzal a felismeréssel kezdődött, hogy a mezőgazdaság ipari tevékenysége menthetetlenül a jövedelmezőség hanyatlására van ítélve, ha nem változtat eddigi stílusán- Az iparvállalati gmk-k, s egyéb 'kisvállalkozások elszaporodásával ugyanis mind kevesebb jól fizető munka jutott a mezőgazdasági melléküzemágaknak. A válogatás után vékonyan csurra- nó-cseppenő termékekből vegetálni is alig, megélni semmiképp sem lehet. — Rá kellett .jönnünk, hogy saját terméket kell produkálnunk. Ezen van a haszon — summázza a tapasztalatokat Bagyin Pál, a MÁG műszaki igazgató- helyettese. Márpedig ez két úton lehetséges. Vagy saját maguk fejlesztenek ilyet, vagy kész szabadalmakat, találmányokat vásárolnak. A saját fejlesztés hosszadalmas, ennélfogva roppant költséges folyamat, s ki tudja, ’ győzik-e a versenyfutást az időyel? A másik verzió mellett voksolt az állami gazdaság: szétnéz kissé a „ne- •héz emberek” közt, akiknek legalább már papíron kész ötletei VannakA MÁG terméket keresve, járta az útját, Nagy János budapesti mérnök pedig gyártót keresett. Majdhogynem véletlenül, félúton találkoztak. A gazdaság készségét, ükleti alapon álló együttműködését ajánlotta, a fővárosi feltaláló pedig szabadalmaztatott kohászati hőmérsékletmérő szondáját. — Ez az a „valami” — lép a polchoz Bagyin Pál, ske-' zébe fog egy vékony paMária-tanyán — valaha tehenészeti telep volt itt — kétezer négyzetméternyi termelőterület áll a gazdaság pírcsőre szerelt aprócska szerszámot, csövestül mindenestül alig negyven centi az egész. Ebből a mutatósnak egyáltalán nem mondható termékből évi 4—500 ezer darab a hazai igény, s e keresletet eddig tőkés, illetve szocialista piacról elégítették ki. A szonda egyszer használatos, hiszen az 1700 Celsius-fokos kohóba bedugva, „nyele" elszenesedik. Ebből az következik, hogy gyártása bomba üzlet! Már annak persze, aki a feltételeket hozzá meg tudja teremteni— Ne vegye rossznéven, de ez a szonda egyáltalán nem tűnik komplikált terméknek. .. — Tudvalevő, hogy minden egyszerűnek tetsző termék iszonyatosain komplikált — érvel a műszaki igazgatóhelyettes. — Ezt a semminek tűnő kis papírcsövet a hazai ipar egyáltalán nem tudja produkálni- Fél évünkbe került, amíg a hozzávaló szigetelő porcelánt ki tudtuk kísérleteztetni a Kőbánnyai Porcelángyárban. Még az ment leggyorsabban, amit kisvállalkozóiknak tudtunk kiadni. Nagy János szondáját egyszer már megpróbálták valahol gyártani, a kísérlet meghiúsult. Van már sejtelmünk róla, miért. Egy laborszinten kikísérletezett műszaki megoldásból eladható terméket csinálni — nem elemi iskolás feladat. Az állami gazdaság műszaki gárdája túljutott a feladványon. Igaz, egy esztendeje ment rá, de ez alatt nemcsak a félüzemi kísérletek zajlottak le, nemcsak a próbaszériák készültek el, hanem csaknem teljesen kész a szondaüzem is! rendelkezésére- Ma nem sok jel mutat arra, hogy a hosz- szan húzódó épületsor egykor tehénistállö volt. Gázkonvektor fűt majd benne, ablakai tágasak, az álmeny- nyezet nemcsak praktikus, hanem kimondottan csinos, a mellékhelyiségekben kerámia burkolólap. — Női üzem lesz ez, adni kell a szépre is — mosolyog Osgyáni Lajos, aki névkártyája szerint a 'Mátraelekt- ronik üzemigazgatója, amúgy most éppen beruházó és üzletkötő. ö egyszemélyiben is megtestesíti a gazdaságban honossá vált stílust: mindenki azt csinálja, amihez árt, s amire éppen szükség van. Osgyáni Lajos tehát üzemigazgató — inkább azonban vállalkozó. Az üzemi tér belső esztétikájához is gazdasági megfontolásokA szonda sínen van. Vagy rajtvonalnál, ha úgy tetszik, már csak a startpisztolyt kell elsütni. A szonda egyedül: gyártója lesz az országiban a MÁG, az ebből vélhető monopolhelyzetnek azonban eddig nem érezte előnyeit. Sőt! Terméke csakis azon az áron lehet piacképes, melyet eddig fizettek érte a kohászok. Az oly sokszor működőképtelennek minősített hazai piac ez esetben keményen éreztette hatását! Most már lehet tovább gondolkodni- Jelenleg hét feltaláló alkotja a Mátraal- ja tudósklubját.-r- Meghirdették talán a kezdeményezést? — kérdem a műszaki igazgatóhelyettest. — A sikeres szondaügy után már nem volt szükség rá — válaszol Bagyin Pál. — Jönnek a feltalálók maguktól, mert híre lett a csapatnak, amely a „nehéz emberekre" kíváncsi. — Hogyan tudnak együtt dolgozni velük? Meddig nehéz a nehéz ember? — Csak amíg meg nem győződik róla, hogy a felajánlott kapcsolat tisztességes, konrekt. Mi nem csinálunk titkot abból, hogy keresni akarunk az üzleten, de nem áll szándékunkban meglopni őket! A szellemi Hát ismerkedjünk akkor meg Lórik Istvánnal, a Mát- raalja tudósklruhja egyik kitűnőségével. Lőrikkel, akiről azt tartják, hogy született műszaki zseni- Egyébként villanyszerelő-mesterlevele van, kisiparos volt. ból ragaszkodott: az asszonyok, akik itt a szondát csinálják majd, a munkájukkal foglalkozzanak, ne pedig a primitív kivitelezési megoldásokkal. — Ez komplett gyár lesz idővel — sejteti a jövőt az üzemigazgató. — Ide kerül majd a műgyanta táblák gyártása, s, ha minden jól megy, megoldjuk mi még a papírhengerek előállítását is! Pillanatnyilag egy dolog van, amitől az üzemígázgató tart kissé. Az egyelőre ijres csarnokokban még az idén 15 millió forint értékű termelést kell produkálni. — Kissé merészen ígértem, azt hiszem. Megbántam már, de nincs mit tenni. Majd meglátjuk.. • termék érték, találják meg ők is a számításukat nálunk! — Az állami gazdaság biztonságosan áll a lábán, egy effajta vállalkozáshoz azonban kimondottan sok pénz kell. Honnan veszik? — Kitermeljük- A cég a találmányok gondozására csak egyszer adott pénzt. A szondára. Az összes többihez az előző vállalkozásokból kell a fedezetet előteremteni. Most már bévül vagyunk azon a körön, ahol a feltalálók mozognak, rangsorolhatjuk a hozott ötleteket, s remélhetően a nagyobb jövedelmezőség szerint tesz- szük majd ezt. — Logikus a dolgok menete, de csak az első kudarcig. — Tudtuk, akikor belefogtunk, hogy számolnunk kell a kudarccal is. Aki rizikót vállal, kezdeményez — az bukhat is- De kisebb az esélye rá annak, akinek nagy a pofon tűrő képessége, és képes rátenni újabb lapáttal akkor is, ha úgy érzi, már összecsapnak feje fölött a hullámok. A vállalkozáshoz pénzen, műszaki fel-- készültségen -és menedzser típusú vezetőkön kívül hatalmas adag szívósság, türelem is kell! Ebben egyébként feltalálóinktól is van mit tanulnunk... Például Lőrik Istvántól. — Visszaadta az iparengedélyét és a gazdasághoz szegődött. Miért? — Tíz éve foglalkozom iparszerben kutatással, fejlesztéssel. Több szabadalmam van, csak ahhoz, hogy Osgyáni Lajos: „Női üzem minél több termékem keljen el, nagyobb kvalitású ipart kellett keresnem. Ezt remélem a MÁG-ban. — Megélhetett volna az iparából is. Miért törte mindig új terméken a fejét? — Tudja, nem akartam én versenyezni az öreg villany- szerelő kisiparosokkal- Any- nyit különben is mindig tudtam, hogy új termékben van a spiritusz. Az idők során az ország minden valamirevaló cégével kapcsolatba kerültem, nekem szenvedélyemmé vált a műszaki fejlesztés 1 Hallottam, rugalmas a gazdaság, nem esik kétségbe, a magamfajta emberektől. Hát itt vagyok. — Német nyelvű katalógust látok az asztalán. Beszél talán nyelveket is? — Nem. A jelölések, rajzok nemzetköziek. Ránézek, és tudom, mi van a szerkezeten belül— Ezzel a fejjel miért nem ment egyetemre? — Ilyesmire soha nem értem rá. Diplomám nincs, de Moszkvában mégis a japánokkal egy sorban mutatták be a dolgaimat! — Mit vár a gazdaságtól? — Tíz elképzelésem van amit szeretnék megvalósítani. Erre itt öt évet szánok, ez az én középtávú tervem. AkKí szelet vet, vihart arat. A MÁG most már valóban mágnesként vonzza a tudós elméket: .futó témáik mellett bőséges a listájuk, kikkel érdemes még foglalkozni. — Előbb-utóbb eljuthatnak oda, hogy nem győzik. Végtére is az állami gazdaság mező- gazdasági nagyüzem, nem pedig innovációs vállalat. Lehetséges, hogy nem leszünk majd képesek valamennyi elmés találmány ipari kivitelezésére — mondja Bagyin lesz, adni kell a szépre is.” kor majd számadást csinálok, s meglátom, kell-e bár- melvikőnknek szemrehányást tenni a másiknak. / Kollégái ehhez hozzáteszik: ha három jelenlég futó témája egy év alatt bejön, a többi négyben akár malmozhat is Lőrik. Mondhatják, hisz tudják, négy- esztendei malmozásnál nem kel-1 nagyobb büntetés a Lő- rik-féle embernek! A mátraszentimrei villanyszerelő kiíbrrasztó állomást szerkesztett és szabadalmaztatott. Az elektronikai iparban használatos holmit csak tőkéscégek készítik, keményvalutáért vásárolja a hazai iparA termék a nullszériánál tart, június végére tíz darab lesz készen belőle. Gyártását különösebb helyigény nélkül oldják meg — japán módszerrel. Ami esetünkben annyit tesz, hogy az állomás részegységeit bedolgozói hálózatban állíttatják elő, a benti összeszerelést már két-három ember is győzi. Ha ezzel végeztek, jöhet a többi Lőrik-féle találmány. A gazdaságnak sincs veszte- getnivaló ideje, meg Lőrik István is ragaszkodik személyes ötéves tervéhez.. • Pál- — De higgye el nekem, az sem gyengébb bolt, ha csak menedzseljük a termékeket! Most megtanuljuk, hogy kell, hát mi ért ne csinálhatnánk meg másnak is jó pénzért?! Szendi Márta (Bencze Péter felvételei) Lórik István: „Szenvedélyemmé vált a műszaki fejlesztés!” volt, komplett gyár lesz Pénzt csők egyuar adott Tíz tervre öt évet szón Évente 40—60 ezer darab szelepet készítenek.
