Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. május 1., PÉNTEK NOGRÁD 3 it IUOGRAD ankétjei Az exportnövelés lehetőségeiről, feltételeiről és tennivalóiról Korábbi lapszámunkban jeleztük, hogy a NÖGRáD Szerkesztősége és a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya exportankétot szervezett. Az anké- ton részt vettek: Bablena László, a balassagyarmati kábelgyár kereskedelmi osztályvezetője, Darányik Bétáné, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár mr legüzeicnének vezetője, Gressai Sándor, a Satgótarjá ni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója, Herkner Ot tó, külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Juhász Gyula, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója. Karacs Lajos, a Metalimpex vezérigazgató.helyettese. Ka- zinezi Gyula, a salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója. Máté Lajos, a FERUN1ÖN vezérigazgatója. Mészáros Lajos, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat igazgatója, dr. Mészáros Ottó. ft Salgótarjáni Kohászati Üzemek gazdasági vezérigazgató-helyettese, Nestor Bela, a Romhányi ßpitesi Kerámiagyár kereskedelmi ősz tályvezelője. Ozsvárl József, a megyei pártbizottság titkára. Tímár Zoltán, a TRANSELEKTRO vezérigazgató-helyettese. Szerkesztőségünket Venesz Károly gazdasagpolitikai rovatvezető képviselte. Megértik, akarják * 20 NOGRÁD: A megyei exportőrök által 1986—87-ben felkínált árualap mennyire korszerű, hány százalékot képvisel benne az új termékek részaránya — saját fejlesztés, llcenc, illetve annak továbbfejlesztése? — Milyennek ítélhetjük meg a termékek minőségét? DR. JUHÁSZ GYULA: — Síküvegexportunkat az idén 20 százalékkal kívánjuk növelni a tőkésprszágokba, köztük Kanadába, az Egyesült Államokba, A meny- nyiség további emelését a belföldi igények kielégítése akadályozza. Amennyiben újabb elképzeléseinket a külkereskedelmi minisztérium támogatja, akkor az ez évre tervbe vett 4 millió dolláron felül újabb dollármillióval tudjuk növelni a külföldieknek szánt árualapot. GRESSAI .SÁNDOR: — Sok a kihasználatlan ■ lehetőség a tőkésexport növelésére. Magunk sem hittük el, hogy öntvényből is lehet tőkésexportot szerezni! Az idén 2 millió márka értékben szállítunk különböző méretű öntvényt az NSZK- ba, Franciaországba és Ausztriába. DURÁNYIK BÉLÁNÉ: — öntvényből tartósnak bizonyulnak a tőkéspiacok, sőt már újabbakról is jeleztek igényeket. Mára eljutottunk odáig, hogy a megrendelések között válogatni is tudunk. Ezeket az előnyös változásokat a megfelelő árpolitika is elősegítette. DR. MÉSZÁROS OTTÓ: — Erre az esztendőre 11 millió dollár értékben kívánunk tőkésországokba exportálni. Elképzeléseinket még 2 millió dollárral szeretnénk megtoldani, ugyanis jelentősen megnőtt a szög iránti igény. Jelenleg nem tudunk minden kívánságot teljesíteni, mert nincs hozzá elég kapacitásunk. MÉSZÁROS LAJOS: — Gyárunk dolgozói akarják, megértik a tőkésexport növelésének népgazdasági szükségességét, továbbá azt, hogy erre rá is vagyunk kényszerítve, ha a kapacitásainkat ki akarjuk használni. Jó lenne elérnünk, hogy a versenyképesség fokozása érdekében ne zavarja az illetékeseket, ha az egyik termékünkön netán 50 százalék a nyereségünk, míg a másiknál meg kell elégednünk a minimális 2 százalékkal. BABLENA LÁSZLÓ: — Az idén 1 milliárd forint értékű tőkésexportra vállalkoztunk. Az ehhez szükséges rendelésállomány megvan. A TRANSELEKTRO- val valp jó együttműködés révén jelentős üzletekhez jutottunk, s ezeket különböző tendereken nyertük el. NESTOR BÉLA: — A magasabb feldolgozású termékek mellett félkész termékekből kívánjuk növelni a tőkésexportot. Az Ausztriával megszűnt árucsere nekünk 30 százalékos veszteséget jelent, amit igyekszünk különböző új termékkel ellensúlyozni. KARACS LAJOS: — A Salgótarjáni Kohászati Üzemek által felajánlott árukat értékesítettük. Az export növelése megkívánja, hogy szülessen egy központi döntés, amely egyértelműen világossá teszi, meddig érdemes tőkésexportot támogatni. Egyébként csökkent a reklamációk száma. TÍMÁR ZOLTÁN: — A három nagyobb, megyei partnervállalattól — balassagyarmati kábelgyár, SVT, Nógrádi Szénbányák kis44 terenyei üzeme — korszerű, biztosan fizető termékeket kapunk. Nagyon sok új terméket fejlesztett ki az SVT, ez évben pedig tovább növelte korszerűségüket, bővítette variálhatóságukat. MÁTÉ LAJOS: — Eladási lehetőségeink korlátlanok, a minőséggel elégedettek vagyunk, a külföldi piac a kézi munkát most kevésbé fizeti meg, az árak nem a legjobbak, de reméljük, hogy visszatér majd a kézi gyártás reneszánsza. A gépi termékekből tudunk többet eladni. DURÁNYIK BÉLÁNÉ: — Partnereink exportra küldött termékeink minőségét megfelelőnek, de nem kifogástalannak tartják. , Tehát van mit tennünk a minőség javításában, a festési kultúránk fejlesztésében és egyéb területeken. BABLENA LÁSZLÓ: — Sajnos az alapanyaggyártók sem mennyiségben, sem minőségben nem tudják kielé+ gíteni igényeinket, ezért a gyártás során nagyon oda kell figyelnünk á minőségre. OZSVÁRT JÓZSEF: — Gazdaságpolitikai célkitűzéseinkkel összhangban a megye üzemei az export nöyelésében bizonyos mértékben előbbre léptek. 1986-ban 10 százalékkal nőtt a külföldre szállított áruk mennyisége, ezeknek értéke 5—6 milliárd forint. HERKNER OTTÓ: — Amíg a szocialista piacokon, az alapvető követelmény a kontingensek tervszerű teljesítése, a benne rejlő lehetőségek kihasználása, addig a tőkéspiacokon ellenkező gondok jelentkeznek. Stagnálnak, vagy Szűkülnek a vállalatok ré- részéről felajánlott árualapok. Emögött a következők húzódnak meg. Egyes területeken hiány van az exportképes árukból, másutt pedig bőség, az utóbbiak azonban nem versenyképesek a tőkéspiacokon. Mutatja, ,hogy sajátos, gondunkat,. a Versenyképességet pö- velő struktúraváltást még nem oldottuk meg. Olyan áruk sokaságára van szükség, amelyeket másutt a megrendelők nem tudnak beszerezni. Nagyon szűk mozgástérben NÓGRÁD: — A termék-, szerkezet korszerűsítésében, minőségének javításában meghatározó szerepe van a műszaki fejlesztésnek. Ezzel kapcsolatban milyenek az üzemek lehetőségei, ez irányú elképzeléseikhez milyen konkrét segítséget tudnak adni a partner külkereskedelmi vállalatok, milyenek további lehetőségeik? DR. JUHÁSZ GYULA: — A korábbi években egy-két százalékos importtartalmú, importfejlesztő beruházásokat hajtottunk végre. Ennek ellenére, nemrég, egy felmérés során megállapítottuk, hogy termékeink olyan korosak, hogy elkerülhetetlen a korszerűsítésük. Erre alapvetően csak akkor kerülhet sor, ha be tudjuk vezetni a floattéch- nológiát. Ebben az esetben minden vonatkozásban fokozzuk versenyképességünket, tőkésimportot váltunk ki, dollárexportunk pedig elérheti akár az évi 10 milliót is. Sajnos elképzeléseink megvalósításában még- csak a kezdetnél tartunk. KAZINCZI GYULA: — Mivel a jövőben sem lesz több pénzünk a fejlesztésre, ezért mi a kislépések taktikájának megfelelően igyekszünk kihasználni az igen szűkre szabott lehetőségeket. Sajnos, ez nem mindig rajtunk múlik. Olyan gépet vásároltunk 37 ezer márkáért, amire már 200— 300 ezer márka értékű rendelésünk van. A gép viszont még mindig a raktárban hever, mi pedig fizetjük utána a büntetést. Hosszas utánjárással sem sikerült megszerezni a beállításhoz szükséges kereskedelmi engedélyt. Ennek megoldásához kérünk segítséget. GRESSAI SÁNDOR: — Mozgásterünk nagyon meg van kötve. Tavaly 105 millió foririt nyereségből — a növekvő elvonások miatt — csupán 3,6 milliót tudunk műszaki fejlesztésre kiszakítani. A zománcozóban jelentkező minőségi gondok megoldása arra kényszerí* tett bennünket, hogy keressünk más lehetőséget. Ez sikerült. Világbanki hitelből — 60 millió forint fel- használásával — kívánjuk korszerűsíteni az elavult zománctechnológiánkat. Ezt kellett tennünk, mert nem akartuk elveszíteni nehezen megszerzett külföldi piacainkat. DR. MÉSZÁROS OTTÓ: — Az exportbővítő pályázati hitelek megszerzésénél óvatosak vagyunk, s ezért eléggé bírálnak bennünket. Eddig három pályázatot adtunk be. Gondunk, hogy amíg elnyerjük a pályázatot, addig a piac megváltozik, következményeit nekünk kell viselni. Ebben nem partnerünk a bank sem. A külkereskedelmi vállalatok a műszaki fejlesztés szűkösségéből fakadó feszültségeket igyekeznek velünk együtt s rugalmasan feloldani. A szögigények gyorsabb ütemű kielégítése érdekében a METALIMPEX negyven korszerű berendezés beszerzéséhei adott pénzt. Emellett mi élünk a lízinglehetőségekkel is. MÉSZÁROS LAJOS: — Legnagyobb gondunk, hogy nem rendelkezünk a versenyképesség fokozását, a kifogástalan minőséget és a jövedelmezőbb gazdálkodást biztosító technikával, technológiával. Három év kellett ahhoz, hogy hozzájussunk, az általunk kívánt japán berendezéshez, amely három műszakban termel, ember nélkül működik, s amíg mi egy öntvényt korábban 62 perc alatt állítottunk elő, addig ezt a japán masina 18 perc alatt végzi el. KARACS LAJOS: — Anyagi lehetőségeinkhez mérten bizonyos támogatást adtunk a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek a tő-, késexport növelését szolgáló műszaki fejlesztéshez. Pozícióink e tekintetben sajnos nem változnak. Tudjuk, .hogy az általunk adott anyagi eszközök csak átmenetileg segítenek. TÍMÁR ZOLTÁN: — A Magyar Kábelművek, mi és a December 4. Drótművek közös fejlesztést hajtunk végre, hogy a kábelgyár acélhuzal-, mennyiségi és minőségi, igényeit kielégítsük. Ezen kívül olyan vállalatoknak is segítünk a műszaki fejlesztésben, amelyeknek például a bank nem ad hitelt. Mi sem adunk pénzt exportfejlesztésre, adunk viszont egy termék teljes körű forgalmazására, ha úgy látjuk, hogy a kölcsönadott összeget visszakapjuk. AZ esedékes kamatokat pedig elengedjük. Szélesebbre nyitjuk a kapukat NÓGRÁD: — Megyénk exportőrei ma már saját maguk döntik el, hogy a többcsatornás értékesítésielszámolási rendszer alapján kivel, milyen formában, milyen elszámolás alapján és milyen összegben bonyolítják le külföldi üzleteiket. Szükség van-e újabb, a nyereséget jobban növelő új formákra — vegyes vállalat, gazdasági társulás, stb. — létrehozására? DURÁNYIK BÉLÁNÉ: — Vannak olyan külföldi ye- vőink, amelyek kikötik, melyik külkereskedelmi vál" lalattal hajlandók együtt dolgozni. Ez korlátozza lehetőségeinket. MÉSZÁROS LAJOS: — Mint' a Magyar Alumínium Tröszt egyik vállalata, mi a trösztnél levő export- import joggal felruházott kereskedelmi vállalatunkon keresztül, társasági szerződés alapján bonyolítjuk le exportunkat. Vannak speciális esetek, vagy ügyletek, amikor szakvállalattal, eseti megbízás, vagy bizományosi szerződés alapján bonyolítunk le, egy-egy üzletet. Jelenlegi partnereinkkel elégedettek vagyunk. Az exportforgalom, -értékesítés növelése érdekében jónak tartom a gazdasági társulásokat is. Jelenleg egy négytagú társaságban vessünk részt. Számottevő eredményeket azonban még nem értünk el. MÁTÉ LAJOS: — A közös érdekeltség és a közös kockázatvállalás csak részben találkozik egymással a termelő és külkereskedelmi vállalatoknál az érdekek különbözősége miatt. Nálunk a forgalmat nem díjazzák, csak az elért nyereség nagysága a mértékadó. HERKNER OTTO: — A külkereskedelem irányításának korszerűsítésével egyidejűleg olyan feltételeket szükséges megteremtenünk a külkereskedelmi vállalatoknál, amelyek növelik azok kockázatvállaló képességét. Megszűnne a Kiszolgáltatottság NOGRÁD: — Sokan és sokféleképpen minősítik az importtal való gazdálkodás mai gyakorlatát. Önök szerint miként 'lehetne ezt a feladatot a jelénleginél eredményesebben, népgazdaság érdekeit figyelembe véve megoldani? DR. JUHÁSZ GYULA: — Döntési lehetőséget kérünk, hogy a rendelkezésre álló devizaösszeget mi osszuik be. Ily módon megszűnne kiszolgáltatottságunk, versenyeztetni tudnánk az importőröket folyamatosabbá válna a termelés, csökkennének a készletek, felesleges kiadástól szabadulnánk meg, nagyobb lenne a biztonság. KAZINCZI GYULA: — Egyre nagyobb tőkésexportot kell lebonyolítanunk csökkenő import mellett. Következményeként jelenleg ott tartunk, hogy a tőkésexport eddigi szintjét csak minimális import felhasználásával tudjuk garantálni. Nagyobb exportra ösztönözne bennünket, ha a vállalatok a tőkésexport nagysága után részesülnének az importból. GRESSAI SÁNDOR: — Je. lentős veszteséget okoz nekünk, hogy nem akkor vásárolhatjuk meg az importot, amikor szükségünk van rá, hanem amikor a lehetőséget megkapjuk. Ezért csak akkor tudunk felelősséggel a jelenleginél nagyobb exportra vállalkozni, ha már a raktárban van az import. Szerintem, egy olyan szerződéses formát kellene bevezetni, amely mindkét felet kötelezi, s amelyet mindkét fél bármikor felbonthat, ha nem teljesíti a benne vállalt kötelezettségeket. De javítaná az importgazdálkodást, ha itt ugyanolyan ösztönzők érvényesülnének, mint a tőkésexport növelésénél. MÉSZÁROS LAJOS: — Amennyiben fennmarad a mai gyakorlat, akkor az ügyintézést kellene meggyorsítani, mert olyan árukra, amelyeket 4 a tőkésországdk- ban, bármelyik ezzel foglalkozó üzletben napicikiként árusítanak, nálunk4 két hónapig tart a beszerzése. TÍMÁR ZOLTÁN: — Az ésszerűbb importgazdálkodás követelményeit ugyanúgy látjuk, mint a velünk üzleti kapcsolatban álló megyei exportőrök. MÁTÉ LAJOS: — Az im- portgondokon. esetenként mi is tudunk segíteni. HERKNER OTTÓ: — A világgazdaságban számunkra a feltételek nem változtak kedvezően, így az exportlehetőségekben sem következnek be jelentősebb változások. Ilyen , körülmények között kell megállítanunk az előző évek és az első negyedév kedvezőtlen külgazdasági tendenciáit. Az idén a dollárelszámolású export 5 százalékos riovekie- dése mellett 5—7 százalékkal kell mérsékelni az importot. Ilyen feltételek közepette jelenleg a következő lehetőségekkel lehet számolni. Ha a vevő finanszírozza az importot. A beruházásoknál a lízingelés révén lehet előbhre jutni. Az importgondok megoldásában segíthet a vegyes vállalatok létrehozása is. Mérce a világszínvonal NÓGRÁD: — A minisztérium, a kormány részére egy rövid és egy hosszú távú külkereskedelmi tervet készít. Hol tart ez a munka, milyen elvekre épül? HERKNER OTTO: — Jelenleg 350 önálló jogú külkereskedelmi vállalat és ezernél több eseti engedély- lyel rendelkező termelő, gazdálkodó egység bonyolítja le a népgazdaság exportját, importját. Irányításúik a mai módszerekkel nem lehetséges. Ezért szükség van változtatásra. Az elképzelések szerint a külkereskedelmi munka irányításában alapvető lesz a normatív követelményék bevezetése. Ennek megfelelően általános szabályokat alkalmazunk, amelyek differenciálják, majd a vállalatokat, s a leghatékonyabban dolgozókat részesítik előnyben. A verseny- képesség mérésénél minden esetben és mindenkinél a nemzetközi mércét alkalmazzuk. A hosszú távú elképzeléseink az áru és a piac összhangjának megteremtésére, megvalósítására irányuló követelményekre épül. Az érdekelt tárcáikkal együtt a fő célokat, súlypontokat bizonyos területeken 1995-ig kívánjuk meghatározni a belső feltételek kialakításával együtt. OZSVÁRT JÓZSEF: — A kétségtelen fejlődés ellenére megyénk exportőreinek van mit javítani munkájukon. A meglévő kapacitások megkívánják az exportképes áruk mennyiségének növelését. Nemcsak a jelenlegi ékből, hanem mind több újból. Akárcsak eddig, a jövőben pedig méginkább még szarosabb együttműködéssel tudunk csak előbbre lépni. Exportőreink belső felköveteljék meg önmagüktó! adataik meghatározásakor a hosszú távú exportstratégia kialakítását, a biztonságosabb, megalapozottabb, célirányosabb lépések kialakítása érdekében. Az ankét résztvevőinek egy csoportja
