Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF., 102. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1987. MÁJUS 1. PÉNTEK Az értelmes jövő útja Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának ünnepi köszöntője l^íájus elseje sajátos ünnep: a munka ^■ás az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb napjaként él ben­nünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándéko­san megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyege­tettségében ünnepelnek a dolgozók. De ün­nepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünr nepre. A munkát ünnepeljük, s a munká­val együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk, életünk minden te^ rületén jelentős gazdagodást mutat, és mél­tánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocia­lizmus építésének útján; nemzeti vagyo­nunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalansá­got megszüntettük; figyelemre méltó szo­ciális biztonságot teremtettünk; milliós tö­megek emelkedtek fei anyagi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik ol­daláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket rpagunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságo­sabb, munkához kötődő elosztásában. Él­nek társadalmunkban gondokkal küszkö­dő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyotrelmes és felelősségteljes kényszerből születik min­den olyan lépés, amely korlátozza az élet- színvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgo­zók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem és a gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos, jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De, él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges’ noha nem könnyű. Egész éle­tünk, jövőnk szempontjából kulcsfontossá­gú, hogyan alakul gazdaságunk ereje, mi­lyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cse­lekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektí­va, hanem az egész társadalom tehetségé­nek szorgalmának, alkotó erejének mozgó­sítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi mé­retekben semmiféle átalakulás nem kép­zelhető el. Ebben a nehéz időszakban mimást hív­hatunk segítségül, mint a dolgozó töme­gek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szel­lemi ráfordítással, koncentráltabb szerve­zéssel ismételjük meg magasabb szinten korábbi eredményeinket. Feladatunk: sze­rény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb mi­nőséget teremteni. Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú magatartását, bi­zalmát. Minden munkahelyen legyünk ké­pesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedéseink­re cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadal­mi légkört teremtsünk, amelyben a csele­kedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak. A felelősséget érző, a jobbításon gondolkodó, a társadalom és a közösség ér­dekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biztosítéka. A Magyar Szocialista Munkáspárt gya­korlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat je­löljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehan­goltuk a várható és a bekövetkezett in­tézkedéseket. Nem könnyű a hozott döntések szüksé­gességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tu­domásul venni az áremeléseket. Nem köny- nyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a'tépések nem népszerű­ek, nem lelkesítőak, csakhogy elkerülhe­tetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erő­feszítésekre. Tud felelősen gondolkodni, képes túliátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és sikereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az életszín­vonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célsze­rűbb szervezessél. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, föl­mérve a reánk váró nem könnyű tenni­valókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokra- tikusabbá formálhatják politikai arculatun­kat. Figyeljük, elemezzük a testvérorszá­gok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifeje­zik akaratukat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy, egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösség­ben, azt akarják, hogy ne kelljen a har­madik világháború fenyegetettségétől ret­tegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gond- Djainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem té­vesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializ­mus útján van kijelölve. Várakozás és döntés (2. oldal) Kitüntetések a munka ünnepén (2. oldal) A NÓGRÁD ankétja (3. oldal) Á bizalom ereje (5. oldal) Nógrádi írósarok (8. oldal) Idős Szabó István elismerése Átadták a SZOT- díjakat Csütörtökön a SZOT Szál­lóban ünnepélyesen kiosz­tották az idei SZOT-díja- kat. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára és Cse- hák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. SZOT'díjat kapott többek között, idős Szabó István szobrászművész is'. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT- titkáira köszöntötte. Beszé­dében emlékeztetett arra, hogy a szakszervezeti moz-' galom e magas elismerését, immár 30. alkalommal adják át a dolgozók közművelődé­sét kiemelkedően szolgáló tudósoknak, alkotó értel­miségieknek. Ez a kitünte­tés jelképes kifejezése an­nak, hogy a szakszervezeti mozgalom az érdekek és az értékek körében előre sorol­ja a tudás, a művelődés szolgálatát. Kádár János Angyalföldön Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagymúltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményei­ről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikerei­ről, gondjairól, terveiről. Kérte á városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvöz­letét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozói­nak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. ’ - \ ' V «' ' Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerüle­ti pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára, Ivá- nyi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, An­gyalföld tanácselnöke köszön­tötte a vendéget. Ezt, köve­tően Bornemissza Sándor tá­jékoztatta a főtitkárt a ke-' rület életéről, politikai hely­zetéről, a városrész gyarapo­dásáról, a gazdálkodás ered­ményeiről és soron lévő fel­adatairól. Elmondta: az el­múlt évben tovább formáló­dott Angyalföld gazdasági arculata, a nagy- és közép­üzemek mellett —, amelyek meghatározóak a kerületben — egész sor új kis- és le­ányvállalat, a hagyományos szövetkezetek mellett pedig számos kisszövetkezet is mű­ködik már. Bár, a kerület gazdálkodóegységei 1986-ban nem értek el kiugró ered­ményeket, de tevékenységük kiegyensúlyozott. A Közpon. ti Bizottság novemberi hatá­rozata nyomán vezetők és dolgozók egyaránt •megértet­ték. hogy ai döntések végre­hajtása érdekében a'gazdál­kodásban is a korábbinál kritikusabb önvizsgálatra, konkrétabb elhatározások­ra, fegyelmezettebb, jobb munkára van szükség. Szó esett arról is, hogy Angyalföldön, mint' szerte az országban a meglévő gon­dok ellenére az emberek tud­ják, érzik: létbiztonságban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s mindenütt szükség van az értelmes, tar­talmas munkára, hiszen csak­is ez lehet boldogulásunk alapja. Kádáir János válaszolt az elhangzottakra, emlékeztetve arra, hogy továbbhaladá­sunk érdekében úgy tud­juk, jobbá, eredményesebbé tenni az- országépítő munkát, (Folytatás a 2. oldalon.) na■ Felvétel: Kulcsár József

Next

/
Thumbnails
Contents