Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

Fábián Zoltán: Faggatás nélkül Akinek az 1970-es évek­ben valami dolga volt az irodalommal, az irodalom népszerűsítésével, az előbb- ut’óbb elkerülhetetlenül ösz- ezetalálkozott Fábián Zol­tánnal. Darvas József „hadsegédjeként” az írószö­vetségben is, az Olvasó né­pért mozgalomban is feled­hetetlen szerepet játszott. Ez a szerep nemcsak hasznos volt, de nélkülözhetetlen is; jelentősége ma már egyértel­mű. Ám ha az életrajz mel­lett a biblográfiai adatokat nézzük, szembeötlő, hogy a közéleti szerepvállalással egy- ídőben az író szinte elhallga­tott. Ebben is Darvas József példáját követte volna Fábi­án Zoltán? Egy nap számá­ra is csak huszonnégy órából állt, s ha esze és szíve volt is az íráshoz, ideje alig. Ezért gondolta úgy, hogy 1982-tői visszavonulva az írószövetségi titkárkodástól, végre felszabadultan írhat. S ekkor jött a váratlan és igazságtalan halál egy sza­bálytalanul száguldó gépko­csi képében. Itt az ideje mérlegre ten­ni Fábián Zoltán írói élet­művét. A feladatot a Szép- irodalmi Könyvkiadó vállal­ta magára, amely Téglás Já­nos válogatásában kiadta a szerző munkáit. A Faggatás nélkül nem túl vaskos kötet, de pontos képet ad az íróról. Három epikai műfaj szerző­iéként mutatja be a kötet három ciklusa: egy kisre­gényt, majd rövid története­ket és elbeszéléseket, végül három irodalmi riportot ol­vashatunk. Az életmű ugyan más műfajokat is felölel, hi­szen Fábián Zoltán tudomá­nyos-fantasztikus regénye­ket is írt Kulin Györggyel, közösen, s tanulmányai és publicisztikái is figyelemre­méltók. Fábián Zoltán realista író volt e szó leghagyományo­sabb értelmében. Mégis, egyike a legmaibb íróknak. Témakörei kizárólag husza­dik századiak, s ha az első világháborúig, -és a forradal­makig szívesen vissza is ka­landozik, ám inkább a má­sodik világháború és az utá­na való évtizedek magyar világa foglalkoztatja. A tör­ténelmi sorsfordulók nem önmagukért, nem illusztráci­ós pedagógiai lehetőségei­kért érdeklik, hanem az em­beri helytállás vagy elbukás szükségszerű bekövetkezése okainak feltárása miatt. Itt van például a kötet címadó írása. Ez a kisregény 1949. őszétől az ötvenes évek közepéig mutat be egy szoci­alista „karriert”. Varjú Eleknek azonban nemcsak a neve visszataszító, hanem egész személyisége is. Foko­zatosan bontakoznak ki ne­gatív tulajdonságai, önmaga előtt sem egészen vallja be, hogy minden lépését az ér­vényesülés érdekében teszi. Azért válik el állapotos fele­ségétől, mert az az új rende­letek szerint kulákiánynak minősül. Innen kezdve er­kölcsi züllése megállíthatat­lan. Fábián Zoltán írói érdek­lődése elsősorban az emberi tudatban lezajló történések, s a mikroközösségek állapo­ta felé fordult. Leginkább a barátság és a szerelem fog­lalkoztatta. Sokat tudott és sokat elmondott róluk elbe­széléseiben, olyan emlékeze­tesekben, mint például a Két férfi meg egy kislány, a Csak a fenyők tudják, a Li­la orgonák meg a fehérek, az Utazás Párizsba, a Mai ima. S riportjait is ez a vo­nás teszi emlékezetessé és irodalmivá. (Hetvenöt má­sodperc története, Azon a hajnalon). A hétköznapokból felszikrázó drámát, amely a robbanás után ismét vissza­szelídül a hétköznapokba, ke­vés szóval Is hitelesen ragad­ta meg. S bár a nagyszabású összegző műveket már nem tudta megírni, legjobb mun­kái megőrzik nevét az epika történetében is. (Szépirodal­mi Könyvkiadó). Réti Zoltán: Londoni piacon Országos szőttespályázat A Népi Iparművészeti Ta­nács, a Tolna Megyei Ta­nács művelődési osztálya és az Országos Közművelődési Központ meghirdeti a XII. országos szőttespályázatot. Pályázati kategóriák: 1. A paraszti és takácsszö­vés hagyományait híven fel­idéző — pamut, len, kender, gyapjú alapanyagú — mai használatra is alkalmas szőt­tesek. 2. A paraszti szőttes ha­gyományait fejlesztő, azt új­szerűén alkalmazható, a kor igényeinek megfelelő, eset­leg újabb alapanyagokból ké­szült textíliák. Mindkét kategóriában egy. egy Ifjúsági díjat is kiadnak, a 33 évnél fiatalabb alkotók ösztönzésére. A pályázat nyil­vános. A pályázaton nem sze­repelhetnek már zsűrizett, egyéb pályázaton vagy a ke­reskedelemben bemutatott munkák. Egy alkotó mind két kategóriában pályázhat. A pályamunkákat szep­tember 1-ig kell eljuttatni a Béri Balogh Ádám Múze­um címére (7101 Szeks?árd, Mártírok tere 26.) Eredményhirdetés október 3-án Szekszárdon lesz a Béri Balogh Ádám Múzeumban. Ádám és Éva Sopianae-ban Ókeresztény sirkamra Pécsen Gj látványosság Pécsen, a székesegyház előtti téren: nemrég megnyitották a nagy­közönség számára az ókeresz, tény sírkápolna és mauzóleum restaurált maradványait be­mutató múzeumot. A sírkamra falait meglepően jó állapotban fennmaradt bib­liai témájú festmények díszí­tik: Ádám és Éva a paradi­csomban, Dániel az oroszlánok vermében stb- Ezek a seccók ritkaságnak ' számítanak és nagymértékben segítik ki­egészíteni a kor művészetéről kialakult eddigi képet. A helyreállítás arra töreke­dett. hogy a szakmai érdeka legkevésbé se csorbuljon, de minél többet megmutathas­son a nézőknek, és, hogy az építmény ne zavarja meg a Dóm tér, a Séta tér, kialakult építészeti rendjét. A munká. latokat az Országos Műemlék- felügyelőség irányította Bach- mann Zoltán és Vezér Csaba tervei szerint. A bazilika alap­falait és a lejáratot félkörben budafai mészkőből kiépített díszes támfal határolja, a sír­kamra előterébe vezető lép­csők fölé üvegtetőt építettek. Az előtérben a város korabeli történetét ismertető és az ása­tásokat bemutató kiállítás fo­gadja a látogatót- A sírkamra megóvása, a helyreállítás folyamata izgal. más vállalkozás volt, amely számos technikai érdekessé­get hozott, nem új. de a ha­zai gyakorlatban ritka megol­dásokkal. A sírkamra falai mel­lől eltávolították a földet, fö­léje vasbeton boltíveket épí­tettek, de előbb az egészet ólomlemezekkel elszigetelték a talajtól. A sírkamra fala és az új boltív között helyezték el a klímaberendezést, amely­nek tervei a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán ké­szültek. A szerkezet szűrt friss levegőt szív be a felszín­ről, ezt ultraibolya sugarak­kal sterilizálja, a hőmérsékle­tet 'és a páratartalmat állandó szinten tartja- A sírkamrában tartózkodó látogató testének kipárolgásától üvegbúra védi a falakat. A festmények a fel­tárás idején vesztettek keve­set eredeti színükből, de a restaurálás — Pintér Attila munkája — és a klímaberen­dezés segítségével meg lehet óvni a további romlástól. G. T. Jubilálnak az eszperantisták Egy többre hivatott mozgalom érdekében Korunk embere nyomasztó problémákkal, ellentmondá­sokkal küszködik. Csak néhá­nyat említünk: környezet- szennyezés, a rák, az AIDS, az energiahiány, a világpiaci árak változása... De évezredes gon­dok is nyomják a ma embe­rének vállát, például a bé­ke megőrzése és szilárdítása, az elidegenedés, a kommuni­káció nehézsége, más szóval, a „bábeli zűrzavar”. Az eszperantisták az alábbi gondok közül — érthetően — sajátos nyelvi és mozgalmi eszközeikkel elsősorban a vi­lág nyelvi problémájának megoldására vállalkoznak. Meggyőződésünk szerint az emberiség egyszer és minden­korra megoldhatná nyelvi ne­hézségeit egy semleges, mes­terséges, könnyen tanulható nyelvvel, az eszperantóval — demokratikusan, igazságosan minden nemzet és nép szá­mára. Nemzeti kereteken be­lül mindenki használná a sa­ját anyanyelvét, nemzetek kö­zötti viszonyokban pedig az eszperantót. A nemzetközi nyelv lehető­séget nyújt egymás mélyebb megismeréséhez, s a népek kölcsönös tiszteletére nevel, szerves része a magyar és a nemzetközi békemozgalom­nak. A megyei eszperantisták szerint a megye lakossága, ifjúsága és értelmisége ko­rántsem ismerte fel megfele­lő mértékben az eszperantó nyelvben rejlő jelentős erköl­csi, kulturális, pedagógiai és egyéb értéket. Ezért a megyei eszperantisták célul tűzték ki, hogy egyéb fontos feladatok mellett fokozzák a nemzetkö­zi nyelv propagandáját, ré­szint a sajtóban, a helyi rá­dióban, részint saját idősza­kos — kétnyelvű — kiadvá­nyokkal, nyitott klubnapokkal, minden réteghez igazodó nyelv- tanfolyamokkal. Jelenleg a megye hat helyén működtetünk eszperantó kurzust és ugyancsak hat he­lyen működnek kisebb eszpe­rantó csoportok, lelkes peda­gógusok és eszmetársak veze­tésével. A klub, a mozgalmi élet fellendülőben van. A nóg­rádi eszperantisták kezdenek egyre nagyobb csoportokban megjelenni hazai és külföldi rendezvényeken. Úttörőink tavaly részt vet­tek az orosházi országos ifjú­sági találkozón, kiállítást ren. deztek béke témájú grafikák­ból, eredményesen szerepeltek a szombathelyi országos elő­adói versenyen. Itt debütált sikeresen a Rondó eszperantó kórus. Sikeres békenapot szerveztünk a Hazafias Nép­front és a balassagyarmati út. törőelnökség segítségével Ba­lassagyarmaton a fiatalok és az úttörők számára. Gyermeknapi, Télapó-, kará­csonyi és nőnapi, valamint Zamenhof-rendezvényeink ugyancsak időről időre fel­frissítik a klubok életét. Há­rom év óta rendszeresen tar­tunk a salgótarjáni váltótá­borban kéthetes térítésmen­tes nyári tábort. Idén nem­zetközi ifjúsági képzőművé­szeti tábort szervezünk a hét­közi diákotthonban. A váltó­táborban nemzetközi úttörő eszperantista találkozó lesz, ahová szlovák, NDK-beli, bol­gár és szovjet pajtásokat is meghívunk. Emellett a nyáron Csillebércre küldjük az egyé­ni tanulmányi verseny győzte­sét, de a pécsi, a Balaton mel­letti és a mártélyi eszperan­tista úttörőtáborok is várják úttörőinket. Az eszperantó mozgalom 1987-ben ünnepli 100 éves fenn­állását. A centenárium méltó megünneplésére a magyar esz­perantisták szeretnék meg­duplázni taglétszámukat, to­vábbá mozgalmukat tömeges­sé tenni. Korszerűsítik a nyelvoktató tevékenységüket, nyitottabbá, élénkebbé alakít­ják mozgalmi életüket, klub­jaikat, hogy mindenki számá­ra vonzóbb legyen munkájuk. Dinamikus szervező- és irányí- tómunikával a megyei bizott­ság fölzárkóztatja a helyi moz­galmat az országos színvonal­ra, s ezzel egyidejűleg, foka- zatosan bekapcsolja a nem­zetközi mozgalom színes, ele­ven vérkeringésébe. Ehhez adottak a feltételek. A Nógrád Megyei Pedagó­giai Intézet segítségével elő­ször oktatógárdánkat erősít­jük meg tanév közben. A kor­szerű eszperantó tanóra cím. mel pályázatot hirdetünk. A nyertesek hazai eszperantó nyári egyetemeken vehetnek részt jutalomképpen. Nyárra tervezünk pedagógustanfo- lyamot is. Szeretnénk kikül­deni Bulgáriába, társadalmi segítséggel, legalább egy peda­gógust az ILEI (Pedagógusok Nemzetközi Eszperantista Szö­vetsége) soron következő sze­mináriumára. Minden Nógrád megyei városba szervezünk eszperantó klubot, csoportot. Jelentős eseménynek ígérke­zik az eszperantista képző- és iparművészek kiállításának megrendezése a salgótarjáni ifjúsági és művelődési házban a tavasszal, hazai és külföldi művészek szereplésével. Egy forrást szeretnénk rendbe hoz. ni és „Eszperantó 1887—1987” emléktáblával ellátni a kör­nyéken. A HNF megyebizott­sága és a MÉSZÖV segítségé­vel alkalmi kiadvány megje­lentetését tervezzük (Nógradjf Heroldo, Nógrada Pioniro). Ebben az esztendőben — felső szerveinkhez hasonlóan — együttműködési szerződé­sekkel szeretnénk kellő, szép formát adni kialakuló mun­kakapcsolatainknak a KISZ, a HNF megyei bizottságával, a megyei úttörőelnökséggel, a MESZÖV-vel, a megyei peda­gógiai intézettel, a TIT me­gyei szervezetével. Legfőbb gondunk, hogy nincs a megyebizottságnak és a salgótarjáni városi csoport­nak állandó és kizárólagos he­lyisége, ahol irattárát, köny­veit, oktatási eszközeit tárol­hatná, illetve, ahol a hét min­den napján bármikor talál­kozhatnának az eszperantisták. Soós Károly Magyar Eszperantó Szövetség megyebizottságának titkára Bozena Nemcová Balassagyarmaton Százhuszonöt éve halt meg a cseh irodalom nagyasszo­nya, Bozena Nemcová, a kiváló meseíró. Leányneve Pankl Barbara, 1820-ban szü­letett Bécsben. Apja osztrák származású volt, urasági ko­csisként tengette életét. Any­ja cseh születésű. Lányuk csak akkor tanult meg cse­hül, amikor anyai nagyany­jához került Ratiboricébe. Itt, a néphagyományokban gazdag vidék kunyhóiban kapott szárnyra a kislány képzelete, itt ismerte meg jóságos nagyanyja meséit. Nemcová. életében ezek az évek voltak a legboldogab­bak. Itt került közvetlen kö­zelségbe a falu népével. Alig múlt 17 éves, amikor szülei hozzáerőszakolják Jó­zef Nemechez, a majdnem húsz évVel idősebb pénzügyő­ri hivatalnokhoz. Nemcová először németül kezd írni, de a falusi néppel való kapcsolatai alapján, cseh nyelvre vált át. Férjét, aki öntudatos hazafi, gyak­ran helyezik át különböző vi­dékre, városokba. Három gyermekük van már, ami­kor 1842-ben Prágába ke­rülnek. Űj barátok, költők, írók, hazafiak veszik körül a vidékről idekerült tehetséges fiatalasszonyt, lelkesen buz­dítják írói kísérleteit. A prágai élet azonban nem sokáig tart. Ismét vidékre kell költözniük, s kezdődnek újból a megélhetési gondok. Bozena Nemcová érzi, hogy írónak szemelte ki őt a sors. Ekkor jelenik meg népmese­gyűjteménye. Tudja, hogy jó úton jár, amikor a küszködő nélkülöző nép irodalmi kin­cseit hozza felszínre. Nemcová egyre többet be­tegeskedik, szorongatja a szegénység. Férjét pedig büntetésből Magyarországra, Egerbe, majd Miskolcra he­lyezik. Bozena pedig négy gyermekével Prágában ma­rad, és egyedül igyekszik számukra megkeresni a ke­nyeret. Régi tisztelői, barátai elfordulnak tőle, de ő nem adja fel eszményeit. 1851-ben meglátogatja férjét Miskol­con. Élményeiről színes úti­rajzot ír: „Magyarországi útiemlékek” címmel. Férjét, 1851 szeptemberé­ben Balassagyarmatra he­lyezik. Felesége Balassagyar­maton két ízben is megláto­gatja. 1852-ben 4 hónapig tartózkodik a városban. Ek­kor írja le, hogyan utazott három gyermekével Vácról, Balassagyarmatra, kocsin. Majd 1853-ban 6 hónapig él a palóc városban. E két tar­tózkodás élményeit le is ír­ja: „Egy magyar város, Ba­lassagyarmat” címmel. Két balassagyarmati tar­tózkodása idején kapcsolatba került a városban és környé­kén élő szlovák lakossággal, itt ismerkedett meg Jankó Krállal, a múlt század nagy szlovák költőjével. Balassa­gyarmaton pedig öt szlovák népmesét gyűjtött, amelyek közül a legismertebb: „Mese a tizenkét hónapról”. A to­vábbi négy mesét jelenleg fordítják. 1853 novemberé­ben Gyarmatról fia, Hynek betegsége miatt haza utazik Prágába. Fiának halála nagy bánatot okoz neki. Ekkor ír­ja meg élete legnagyobb mű­vét, a Babickát (Nagyanyó). Férje is írogató ember volt. Balassagyarmatról közel 20 cikket közölt a Prágai Új­ságban. Nemcová balassagyarmati tartózkodása alatt igen sok levelet írt Csehországba ba­rátainak, prágai lapoknak Nógrádról, itteni benyomá­sairól, élményeiről. Minden írásában nagy rokonszenv- vel ír a magyar népről, de a nemességet lustának, he- .nyélőnek tartja. Megszerette a vidéket — a felvidéket —. és bár férjét visszahelyezték Csehország­ba, majd nézetei miatt a pénzügyőrségtől el is bo­csátották. Bozena még két ízben visszatért Beszterce­bányára, Szliácsfürdőre és környékére. Itt is népmesé­ket gyűjtött, kapcsolatba bé­rűit a szlovák irodalom jeles alakjaival. Bozena Nemcová szegény­ségben és magára hagvatot- tan halt meg 125 évvel eu előtt. Mi nógrádiak is szív^ sen emlékezünk rá. Bemerte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents