Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1 ; á Gulyás Gábor, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum restaurátora. Ot éve már hogy hivatásszerűen javítgatja a régmúlt Írásos emlékeit. Könyvek, oklevelek, plakátok, nyom- tr*”ányok nyerik vissza eredeti formájukat gondos munkája nyomán. A legrégebbi könyv, ami megfordult kezei között, egy 1673-ban kiadott magyar nyelvű dupla bordás bőrkötéses remekmű volt.- Bp Nyelvi tévedések saját zsebre A KÖLTÉSZET NAPJÁN F ényszálait rendezgeti a kora tavaszi napsütés. Éppoly kacér, mint tavaly, éppoly esetlen, mint bármely esztendőben. Közeledik a költészet napja - gondolom. Elfordulok az ablaktól és kisleányom mellé telepszem a szőnyegre. „Pici baba" - mondja, és felém nyújt egy körülbelül tíz centiméteres műanyag figurát, amit nemrég vettem neki a játékboltban. „Apáé” teszi hozzá Határozottan, mintha attól tartana, nem akarom elfogadni. A baba sétál néhány percig az építőkockák között, azután közös erővel lefektetjük, betakarjuk, hiszen szüksége van a pihenésre. Lányom az íróasztalhoz totyog, csöpp tenyerével kettőt paskol a székre. Nincs mit tennem, helyet foglalok, mire ő azonnal az ölembe kéredzkedik. „Mi ez?” — mutat az írógépre. „Írógép" — válaszolom. „Eszteré?” — hangzik a következő kérdés. Az előre befűzött/ papír már hetek óta ijesztően üres. „Eszteré” — felelem, nagy nyugalommal, mert olykor bizony csakugyan szívesen elcserélném írógépemet egy játékbabára. Nincs azonban időnk nosztalgikus ábrándozásra, ugrálni kezd a fekete szalag, s a papíron megjelenik az első szó: yyyxxxcc. Lányomnak igaza van: a billentyűket ütni kell. ütni kell a billentyűket, pedig a betűnek nincs máir igazi rangja. Roskadoznak a polcaink - súgják a statisztikák. Nem olvasunk — láttatja be a közvetlen tapasztalat. S mintha beszélőszerveinket is valami titokzatos kór támadta volna meg, egyre kevesebb szó kimondására vagyunk képesek. Addig-addig gazBETŰVETÉS dagodtunk, hogy közben elszegényedett az anyanyelvűnk; összekuporgatott szókincsünk szétszivárog, a személyiség résein át. Az átlagember egyre kevesebb érzelmi tartalom kifejezésére képes, szégyenül szépsége, kiürül a lelke. Nyelvi tevékenysége szinte csak arra korlátozódik, hogy megszervezze legegyszerűbb szükségleteinek kielégítését. Tíz deka felvágott, féldeci pálinka, buszjegy, meccsjegy, lefekvés. „Ehess; ihass, ölelhess: alhass". A következő verssort elfelejtettük. Iskolába jártunk ugyan nem is mind- egyikőnk volt rossz tanuló, többnyire szorgalmasan üldögéltünk a magyar nyelv és irodalom nevezetű tantárgy óráin. Manapság azonban mégis az irodalom erkölcsi hitelvesztésének lehetünk tanúi és áldozatai egyszemélyben. Pedig hajdani magyartanárom, Szabó Gábor bácsi szerint gyógyító ereje is van a szónak. Pedig sokunk emlékezetében ott jár-kel a tábla előtt egy-egy Szabó Gábor formátumú bácsi. Csakhogy fölösleges és nevetséges dolog bármiféle szellemi termék közéleti ambícióit és lehetőségeit firtatnunk mindaddig, amíg az alkotás társadalmi presztízse folyamatosan csők. ken; mi 'több tendenciózusain csökkenthető. Irwin Shaw soraira gondolok: tízezer polcnyi könyv sem képes föltartóztatni egy könnyűpáncélost. „Máskor is fölveszlek, ha meglátlak integetni az országút szélén" - biztat egykori iskolatársam, akit talán már ötödikben meg kellett volna buktatni magyarból és történelemből. Matekból is gyenge volt, most mégis gyorsan kiszámítja, hogy háromszor any- nyit keres, mint utasa, ki pedig leendő tanítónőket oktat egy főiskolán. Fejet hajtok, százhússzal hasítunk át a tájon. A kesztyűtartóban videokazetták. Háttal áll a szőke nő a képen, most kapcsolja ki a melltartóját. „Édes démon csókolgat" — fordítom le az egyik angol címet. Lányomnak igaza van: yyyxxxcc. ütni kell a billentyűket, indulni kell a pályázatokon. Ahogy most a mákszemnyi betű fölé hajlok, Y bácsit látom a mezőőrt, X et a gyalogmunkást, és C nénit, a nyugdíjas varrónőt. Csak a megyei napL- lap jár nekik, az sem éppen a szombati kulturális melléklet miatt. Messze a községi könyvtár, fáj a lábuk. Esténként krimit sugároz a tévé. Y bácsi fröccsét kortyolgatja. X az orrát piszkálja, C néni szinte már bóbiskol, miközben ezeket a sorokat böngészi. ügyesen bekanalazta ebédre kislányom is a főzeléket, játéknyulat szorít arcához, úgy alszik azóta a másik szobában. Szombat déiután van, hamarosan kifutnak a csapatok a pályára. Föltárnád a költészet is egy-egy nézőtéri rigmus erejéig. Mákszemnyi betűk a géppapíron: yyyxxxcc. Büszke vagyok Szokolay Eszterre, szép ólmokat kívánok neki, hiszen ő most az egyetlen kultúraközvetítő valahol. Sz. Z. LORINCZY ISTVÁN: INDIÁN LEGENDA I. mikor a Napot ónos esők mosták felhőbivalyokon kék virágok jöttek leszálltak erdőre friss füvek tövére < szirmukból a nedvek II. szabadulni vágytak a Hold felesége fagyöngyszemü csillag sárga orchideák hulltak a hajából kinyíltak rothadó trópusi dzsungelben s szirmukból bogarak bolyhos mámort szívtak III. fényívü villámok kék hegyekbe vágtak szájukban hozták a sötétvérü rózsát a szélből meg Íriszek születtek s daloltak egy asszony táncoló derekán IV. - \ f zöldvizü tóra fehér árnyék szállt le szárnya tündérhínár karcsú combodon a kardvirág az estékből sarjadt ki s a hajnal melléből nőtt a liliom BÖDI TÖTH ELEMÉR VERSEI: Hangos éj Tutul az éji szél, tutul, ki van fölül és ki alul. A villámfényes ablakok szemében tüzes til forog. Tiastyúk kotyog, a mennyek serege koccan a földnek. Barbár antik éretlenségben leledzik Fürge szellő forgolódik, ékes ég esőt suhint, gyönge lánykát most rabolják, szánod-é a kis szabint. Érted-é a dundl dombhát férfijának asszonyát, lám a két domb nem haragszik, barbár, legföljebb terád. Az apróhirdetés minden egyes szavát saját zsebünkből fizetjük. Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan teszünk közzé, mi kerül a távirati stílusban megfogalmazott szövegbe. és, hogy nyelvhelyességi szempontból milyenek lesznek mondataink. A következő hirdetést olvasva, azonnal felkapjuk a fejünket: „Tőkével, kocsival, 3 szakképzettséggel rendelkező, perfekt német nyelvtudású 27 éves, csinos nő, alakuló, vagy már működő vállalkozásba társulna közreműködéssel.” Az, hogy valaki 27 éves csinos nő, egy házassági hirdetésben nyomós érv lehet, itt viszont furcsa asszociációkat kelt. „Egy 24 éves, 182 cm magas, szemüveges autószerelő minden hozzá hasonló leánnyal szeretne megismerkedni házasság céljából.” Ha a mondatot ezó szerint értelmezzük, aligha akad széles e hazában sok 24 éves, 180 cm körüli, szemüveges autószerelő leány’ aki ráadásul — még a törvénytelen poligámiát is vállalná. Fából vaskarikát fabrikáltak ezzel az egyetlen mondatta! is: „Egyedüllétét megoldhatja Bizalom Társkereső Szolgálattal.” A megold ige jelentése ugyanis: elvégez, megvalósít, végrehajt, elintéz. A társkereső szolgálat tehát inkább feloldja a magányt’ megszünteti az egyedüllétet. A magyarban a jön ige azt fejezi. ki, hogy valaki felénk, a beszélő felé közeledik• Aki hagyatékot vásárol, az nyilván jön is. megy is: azaz: jön.megy, mégsem helyes, ha a hirdetésben így fogalmaz: „Kívánságra házhoz megyek (ez helyes!), készpénzzel a legmagasabb napi árat fizetek hagyatékért. Azonnal jö- vök.” (Helyesen: megyek.) Valaki idős, beteg édesanyja háztartásának ellátására ,>heti két-h&rom alkalommal" kisegítőt keres, pedig valójában heti két-három alkalomra keresi a kisegítőt. Az is humoros lehet, ha valaki az alanyi és a tárgyas igeragozás alakjait felcseréli, és az egész mondatot a rosz- szul megválasztott igealak vonzatában szerkeszti át: ,.Orvos, nyaralóval, öröklakással keresi 25—35 év közötti, telt idomú, hűséges feleségét.’’ Nyilván nem a már meglevőt keresi, hanem a hölgyek közül (egy) feleséget keres..Nagy testű naposcsibét már most jegyeztessen elő” — olvassuk egy másik hirdetésben. — ..Hazaszállítását vállalom levél által is." Nincs szó préselt csibékről, mert nem őket szállítják ..levél által’*. hanem a megrendelésüket intézik levélben. Ismerjük be: nem apró hibákról van szó. Arra sajnos, nincs mód. hogy a hirdetés szövegén a felvevő nyelvhelyességi szempontból változtasson. A hirdetők pedig vonakodnak minden bővítéstől, a névelő, vagy kötőszó hozzátételétől. mert az többlet- költséget okozA hirdetőnek azonban saját érdekében helves-en és pontosan kell fogalmaznia- nehogy esetleg elszalassza a szerencséiét vagy tévedésbe egy tál lencséért eladja az örökségét. Dr, S. A. ARANY JÁNOS: A VIGASZTALÓ Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomjú gyepre. Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,:.. S mire nincs szó, nincsen képzet, Az vagy nekem, óh költészet! Ha az .élet útja zordon. Fáradalmait fájva hordom, Képemen kell búbarázda, Főmön a tél zúzmaráza: Néhol egy-egy kis virág nyit, Az is enyhít egy parányit: A virágban téged lellek, Öröme a kikeletnek! Ha szívemet társi szomja Emberekhez vonja.vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba: Te adsz neki puha párnát, Te virrasztód éji álmát, S álmaiban a valóság Tövisei gyenge rózsák. Jókedvem te fűszerezed, Bánatomat elleplezed, Káröröm, hogy meg ne lássa. Mint vérzik a seb nyílása; Te játszol szivárvány-színben Sűrű harmatkönnyeimben, S a panasz, midőn bevallom, Nemesebb lesz, ha kidallom. Verseimben van-e érdem: Sohse’ bánom, sósé kérdem; Házi mécsem szelíd fénye Nem hajósok létreménye. Néni a tenger lám,patornya, Mely felé küzd száz vitorla. Mely sugarát hintse távol... Elég, ha nekem világol. (1853) SZEPESI JÓZSEF; ADÄM TAMÄS; Régi rege Hazaszeretetből Szivem még a régi, régi eleven, régi láz hevíti, régi szerelem. Régi még a csókom, régi keserű, s régimódi, ódon róla ez a mű, Régi álmot régen kerget egy suhanc, régi a reménye, s régi a kudarc. Bennem minden régi régen, nem titok; régi, régi, régi rege, hogy vagyok... Költöző madarak lépegetnek homlokom szántóföldjén körmük felszaggatja a határ csöndjét honvágyam erősödik levegőtlen szobámban nagyanyám hitéből rakom ki hazámat az évek visszapörögnek karlengető nyárba testem a búzaföldeken jó lesz országhatárnak néha csak a fecskék vizsgáznak jelesre hazaszeretetből BARTHA PÁL; Improvizáció P. M. FESTMÉNYÉRE vajúdik az éj, felhorzsolt hajnalon Tavaszt szül, véres gyermekét a Napot kidobja a rétrej egy asszony áll ott ruhátlan kapaszkodik félve sehol-menedékbe ráborul önmagára a kagyló-csönd, mint a perc folyvást észrevétlen öngyilkos lovak vágtáznak halott-hideg mezők kaszaélű horizontján... i
