Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1 ; á Gulyás Gábor, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum resta­urátora. Ot éve már hogy hi­vatásszerűen javítgatja a rég­múlt Írásos emlékeit. Köny­vek, oklevelek, plakátok, nyom- tr*”ányok nyerik vissza erede­ti formájukat gondos munkája nyomán. A legrégebbi könyv, ami megfordult kezei között, egy 1673-ban kiadott magyar nyelvű dupla bordás bőrköté­ses remekmű volt.- Bp ­Nyelvi tévedések saját zsebre A KÖLTÉSZET NAPJÁN F ényszálait rendezgeti a kora tavaszi napsütés. Éppoly kacér, mint tavaly, éppoly esetlen, mint bár­mely esztendőben. Közeledik a költészet napja - gondolom. Elfordulok az ablak­tól és kisleányom mellé telepszem a szőnyegre. „Pici baba" - mondja, és fe­lém nyújt egy körülbelül tíz centiméteres műanyag figurát, amit nemrég vettem ne­ki a játékboltban. „Apáé” teszi hozzá Határozottan, mintha attól tartana, nem akarom elfogadni. A baba sétál néhány percig az építőkockák között, azután kö­zös erővel lefektetjük, betakarjuk, hi­szen szüksége van a pihenésre. Lányom az íróasztalhoz totyog, csöpp tenyerével kettőt paskol a székre. Nincs mit tennem, helyet foglalok, mi­re ő azonnal az ölembe kéredzkedik. „Mi ez?” — mutat az írógépre. „Írógép" — válaszolom. „Eszteré?” — hangzik a következő kérdés. Az előre befűzött/ pa­pír már hetek óta ijesztően üres. „Eszte­ré” — felelem, nagy nyugalommal, mert olykor bizony csakugyan szívesen elcse­rélném írógépemet egy játékbabára. Nincs azonban időnk nosztalgikus ábrán­dozásra, ugrálni kezd a fekete szalag, s a papíron megjelenik az első szó: yyyxxxcc. Lányomnak igaza van: a billen­tyűket ütni kell. ütni kell a billentyűket, pedig a betű­nek nincs máir igazi rangja. Roskadoz­nak a polcaink - súgják a statisztikák. Nem olvasunk — láttatja be a közvetlen tapasztalat. S mintha beszélőszervein­ket is valami titokzatos kór támadta vol­na meg, egyre kevesebb szó kimondásá­ra vagyunk képesek. Addig-addig gaz­BETŰVETÉS dagodtunk, hogy közben elszegényedett az anyanyelvűnk; összekuporgatott szó­kincsünk szétszivárog, a személyiség ré­sein át. Az átlagember egyre kevesebb érzelmi tartalom kifejezésére képes, szé­gyenül szépsége, kiürül a lelke. Nyelvi tevékenysége szinte csak arra korlátozó­dik, hogy megszervezze legegyszerűbb szükségleteinek kielégítését. Tíz deka fel­vágott, féldeci pálinka, buszjegy, meccs­jegy, lefekvés. „Ehess; ihass, ölelhess: alhass". A következő verssort elfelejtet­tük. Iskolába jártunk ugyan nem is mind- egyikőnk volt rossz tanuló, többnyire szor­galmasan üldögéltünk a magyar nyelv és irodalom nevezetű tantárgy óráin. Manapság azonban mégis az irodalom erkölcsi hitelvesztésének lehetünk tanúi és áldozatai egyszemélyben. Pedig haj­dani magyartanárom, Szabó Gábor bá­csi szerint gyógyító ereje is van a szónak. Pedig sokunk emlékezetében ott jár-kel a tábla előtt egy-egy Szabó Gábor formátumú bácsi. Csakhogy fölösleges és nevetséges dolog bármiféle szellemi termék közéleti ambícióit és lehetőségeit firtatnunk mindaddig, amíg az alkotás társadalmi presztízse folyamatosan csők. ken; mi 'több tendenciózusain csökkent­hető. Irwin Shaw soraira gondolok: tízezer polcnyi könyv sem képes föltartóztatni egy könnyűpáncélost. „Máskor is fölvesz­lek, ha meglátlak integetni az országút szélén" - biztat egykori iskolatársam, akit talán már ötödikben meg kellett volna buktatni magyarból és történelemből. Matekból is gyenge volt, most mégis gyorsan kiszámítja, hogy háromszor any- nyit keres, mint utasa, ki pedig leendő tanítónőket oktat egy főiskolán. Fejet hajtok, százhússzal hasítunk át a tájon. A kesztyűtartóban videokazetták. Hát­tal áll a szőke nő a képen, most kap­csolja ki a melltartóját. „Édes démon csókolgat" — fordítom le az egyik angol címet. Lányomnak igaza van: yyyxxxcc. ütni kell a billentyűket, indulni kell a pályázatokon. Ahogy most a mákszemnyi betű fölé hajlok, Y bácsit látom a mező­őrt, X et a gyalogmunkást, és C nénit, a nyugdíjas varrónőt. Csak a megyei napL- lap jár nekik, az sem éppen a szombati kulturális melléklet miatt. Messze a köz­ségi könyvtár, fáj a lábuk. Esténként krimit sugároz a tévé. Y bácsi fröccsét kortyolgatja. X az orrát piszkálja, C né­ni szinte már bóbiskol, miközben ezeket a sorokat böngészi. ügyesen bekanalazta ebédre kislá­nyom is a főzeléket, játéknyulat szorít ar­cához, úgy alszik azóta a másik szobában. Szombat déiután van, hamarosan kifut­nak a csapatok a pályára. Föltárnád a költészet is egy-egy nézőtéri rigmus erejé­ig. Mákszemnyi betűk a géppapí­ron: yyyxxxcc. Büszke vagyok Szokolay Eszterre, szép ólmokat kívánok neki, hi­szen ő most az egyetlen kultúraközvetí­tő valahol. Sz. Z. LORINCZY ISTVÁN: INDIÁN LEGENDA I. mikor a Napot ónos esők mosták felhőbivalyokon kék virágok jöttek leszálltak erdőre friss füvek tövére < szirmukból a nedvek II. szabadulni vágytak a Hold felesége fagyöngyszemü csillag sárga orchideák hulltak a hajából kinyíltak rothadó trópusi dzsungelben s szirmukból bogarak bolyhos mámort szívtak III. fényívü villámok kék hegyekbe vágtak szájukban hozták a sötétvérü rózsát a szélből meg Íriszek születtek s daloltak egy asszony táncoló derekán IV. - \ f zöldvizü tóra fehér árnyék szállt le szárnya tündérhínár karcsú combodon a kardvirág az estékből sarjadt ki s a hajnal melléből nőtt a liliom BÖDI TÖTH ELEMÉR VERSEI: Hangos éj Tutul az éji szél, tutul, ki van fölül és ki alul. A villámfényes ablakok szemében tüzes til forog. Tiastyúk kotyog, a mennyek serege koccan a földnek. Barbár antik éretlenségben leledzik Fürge szellő forgolódik, ékes ég esőt suhint, gyönge lánykát most rabolják, szánod-é a kis szabint. Érted-é a dundl dombhát férfijának asszonyát, lám a két domb nem haragszik, barbár, legföljebb terád. Az apróhirdetés minden egyes szavát saját zsebünkből fizetjük. Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan teszünk közzé, mi kerül a távirati stí­lusban megfogalmazott szö­vegbe. és, hogy nyelvhelyes­ségi szempontból milyenek lesznek mondataink. A következő hirdetést olvas­va, azonnal felkapjuk a fe­jünket: „Tőkével, kocsival, 3 szakképzettséggel rendelkező, perfekt német nyelvtudású 27 éves, csinos nő, alakuló, vagy már működő vállalkozásba társulna közreműködéssel.” Az, hogy valaki 27 éves csinos nő, egy házassági hirdetésben nyomós érv lehet, itt viszont furcsa asszociációkat kelt. „Egy 24 éves, 182 cm magas, szem­üveges autószerelő minden hozzá hasonló leánnyal sze­retne megismerkedni házas­ság céljából.” Ha a mondatot ezó szerint értelmezzük, alig­ha akad széles e hazában sok 24 éves, 180 cm körüli, szem­üveges autószerelő leány’ aki ráadásul — még a törvényte­len poligámiát is vállalná. Fából vaskarikát fabrikál­tak ezzel az egyetlen mondat­ta! is: „Egyedüllétét megold­hatja Bizalom Társkereső Szol­gálattal.” A megold ige jelen­tése ugyanis: elvégez, megva­lósít, végrehajt, elintéz. A társkereső szolgálat tehát in­kább feloldja a magányt’ meg­szünteti az egyedüllétet. A magyarban a jön ige azt fejezi. ki, hogy valaki felénk, a beszélő felé közeledik• Aki hagyatékot vásárol, az nyil­ván jön is. megy is: azaz: jön.megy, mégsem helyes, ha a hirdetésben így fogalmaz: „Kívánságra házhoz megyek (ez helyes!), készpénzzel a legmagasabb napi árat fize­tek hagyatékért. Azonnal jö- vök.” (Helyesen: megyek.) Valaki idős, beteg édesany­ja háztartásának ellátására ,>heti két-h&rom alkalommal" kisegítőt keres, pedig valójá­ban heti két-három alkalomra keresi a kisegítőt. Az is humoros lehet, ha valaki az alanyi és a tárgyas igeragozás alakjait felcseréli, és az egész mondatot a rosz- szul megválasztott igealak vonzatában szerkeszti át: ,.Orvos, nyaralóval, örökla­kással keresi 25—35 év közöt­ti, telt idomú, hűséges felesé­gét.’’ Nyilván nem a már meg­levőt keresi, hanem a hölgyek közül (egy) feleséget keres­..Nagy testű naposcsibét már most jegyeztessen elő” — olvassuk egy másik hirdetés­ben. — ..Hazaszállítását vál­lalom levél által is." Nincs szó préselt csibékről, mert nem őket szállítják ..levél ál­tal’*. hanem a megrendelésü­ket intézik levélben. Ismerjük be: nem apró hi­bákról van szó. Arra sajnos, nincs mód. hogy a hirdetés szövegén a felvevő nyelvhe­lyességi szempontból változ­tasson. A hirdetők pedig vo­nakodnak minden bővítéstől, a névelő, vagy kötőszó hoz­zátételétől. mert az többlet- költséget okoz­A hirdetőnek azonban saját érdekében helves-en és ponto­san kell fogalmaznia- nehogy esetleg elszalassza a sze­rencséiét vagy tévedésbe egy tál lencséért eladja az örökségét. Dr, S. A. ARANY JÁNOS: A VIGASZTALÓ Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomjú gyepre. Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,:.. S mire nincs szó, nincsen képzet, Az vagy nekem, óh költészet! Ha az .élet útja zordon. Fáradalmait fájva hordom, Képemen kell búbarázda, Főmön a tél zúzmaráza: Néhol egy-egy kis virág nyit, Az is enyhít egy parányit: A virágban téged lellek, Öröme a kikeletnek! Ha szívemet társi szomja Emberekhez vonja.vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba: Te adsz neki puha párnát, Te virrasztód éji álmát, S álmaiban a valóság Tövisei gyenge rózsák. Jókedvem te fűszerezed, Bánatomat elleplezed, Káröröm, hogy meg ne lássa. Mint vérzik a seb nyílása; Te játszol szivárvány-színben Sűrű harmatkönnyeimben, S a panasz, midőn bevallom, Nemesebb lesz, ha kidallom. Verseimben van-e érdem: Sohse’ bánom, sósé kérdem; Házi mécsem szelíd fénye Nem hajósok létreménye. Néni a tenger lám,patornya, Mely felé küzd száz vitorla. Mely sugarát hintse távol... Elég, ha nekem világol. (1853) SZEPESI JÓZSEF; ADÄM TAMÄS; Régi rege Hazaszeretetből Szivem még a régi, régi eleven, régi láz hevíti, régi szerelem. Régi még a csókom, régi keserű, s régimódi, ódon róla ez a mű, Régi álmot régen kerget egy suhanc, régi a reménye, s régi a kudarc. Bennem minden régi régen, nem titok; régi, régi, régi rege, hogy vagyok... Költöző madarak lépegetnek homlokom szántóföldjén körmük felszaggatja a határ csöndjét honvágyam erősödik levegőtlen szobámban nagyanyám hitéből rakom ki hazámat az évek visszapörögnek karlengető nyárba testem a búzaföldeken jó lesz országhatárnak néha csak a fecskék vizsgáznak jelesre hazaszeretetből BARTHA PÁL; Improvizáció P. M. FESTMÉNYÉRE vajúdik az éj, felhorzsolt hajnalon Tavaszt szül, véres gyermekét a Napot kidobja a rétrej egy asszony áll ott ruhátlan kapaszkodik félve sehol-menedékbe ráborul önmagára a kagyló-csönd, mint a perc folyvást észrevétlen öngyilkos lovak vágtáznak halott-hideg mezők kaszaélű horizontján... i

Next

/
Thumbnails
Contents