Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

Ismernünk kell egymás értékeit

NÓGRÁD MEGYE kulturális kapcsolatai nem új keletűek a szomszédos szocialista országokkal és néhány más távolabbi országgal. Miközben megyénk művelődési szervei, intézményei már a jól kitaposott úton haladnak, a nemzetközi kapcsolatok friss hajtásairól is szólhatunk.

o o o

Szerkezeti szempontból a legszembetűnőbb változás, hogy mára nem csupán a közművelődésben és a művészetben élnek intenzív kapcsolatok, hanem az oktatásban is. Az iskolák közötti együttműködés ugyanis a korábbi években esetleges és szűk. körű volt. Mert létezett — például — a bá- tonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola lengyelországi testvérkapcsolata, virult a Sjzécsényi Nógrádi Sándor Szakközépiskola NDK-beli viszonya, ma azonban már sokkal többről van szó. Részint az említett iskolák is tovább gazdagították, mélyítették együtt- munkálkodásukat, részint új intézmények is külhoni kapcsolatokat kerestek.

A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium a finnországi Vantaa egyik középiskolai kórusával szőtt baráti szálakat, és engedélyt kapott a Művelődési Minisztériumtól, az NSZK-beli Königsbrunn gimnáziumával való együttműködésre. Szóban már megtörtént a közeledés a salgótarjáni 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és a hollandiai Eindhoven Leonardo da Vinci nevét viselő műszaki iskolája között.

' Említésre méltó a pásztói postaforgalmi szakközépiskola szakmai viszonya az egyik NDK-beli iskolával, a Magyar Pósta támogatásával; a salgótarjáni Lovász József Általános Iskoláé az egyik vantaai ének-zene tagozatos általános iskolával; a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumé az olaszországi Calcinaia hasonló intézményével. Finn és szlovák kapcsolatokkal rendelkezik • sglgótarjáni zeneiskola.

Egyébként — a földrajzi közelség és a hagyományok miatt — legjelentősebbek a magyar és a szlovákiai iskolák kapcsolatai. Jelenleg tizenkét általános iskolánk, négy kö. népiskolánk, egy szakmunkásképzőnk, egy nevelőotthonunk és két zeneiskolánk működik együtt szlovák intézményekkel.

Tavaly pedig megállapodás született a Nógrád Megyéi Pedagógiai'-Intézet és az azonos feladatú nagykürtös! pedagógiai központ között.

o o o

Űj vonása a nemzetközi kapcsolatoknak, hogy már nem csak a folklór érdekli kölcsönösen az együttműködőket (Természetesen az érdeklődés megmaradt iránta továbbra is. Koreográfusaink rendszeresen járnák náptáncot tanítani a szlovákiai Fülekpüspo- kibe, Ipolynyékre, több országos szervezet segítségével Angliába; hozzánk Vanyarcra jár oktató Nagykürtösről.)

A folklór mellett feltűnt a komoly zene. A Bányász-fúvósok NSZK-beli kapcsolatokat építettek ki, a megyei Koncert fúvószenekar szintén nyugat-német (Bobingen) együttessel létesített szakmai együttműködést.

A közművelődésben való együttmunkálko- dás" csaknem valamennyi intézményhálózatra kiterjed. Például a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban rendszeresen fogadnak japán vendégeket is, a tokiói Seibu egyetemről, és kölcsönösen látogatják egymást a franciaországi Pent Audemer kultúrházának munkatársaival és aktivistáival.

Hagyományos és színvonalas a múzeumok szlovákiai együttműködése, amely kiállítások és szakemberek cseréjében, előadói konferenciák rendezésében nyilvánul meg a legszemléletesebben.

A múlt évben vette fel a kapcsolatot hasonló feladatú intézményekkel a megyei levéltár, a TIT megyei szervezete, s felelevenítette együttműködését a moziüzemi vállalat. Az 1990-ig érvényes magyar— csehszlovák államközi szerződés lehetőséget teremt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Besztercebányai Állami Tudományos Könyvtár között kapcsolatfelvételre is.

Ugyancsak a múlt évben figyelhettünk fel arra, hogy az országos szervek nagyobb érdeklődést kezdenek tanúsítani megyénk nemzetközi kapcsolatai iránt, és maguk is igyekeznek elősegíteni azok fejlődését. Művelődésirányító és múzeumi szakembert küldtek Lengyelországba, Észak-Koreába, művészeti csoportok együttműködésének útját egyengették, a Nógrád táncegyüttest a magyar folklór hivatalos képviselőjeként, utaztatták a temperái nemzetközi fesztiválra.

Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Intézményeink törekvéseikben ugyanis a kelleténél jobban magukra, önerejükre hagyatkoznak. Eredményeik alapján joggal várhatnák el, hogy a kulturális kormányzat, az országos intézmények az eddiginél nagyobb mértékben számítsanak közreműködésükre, és az államközi kapcsolatok tervezésekor jobban figyelembe vegyék őket is.

o o o

Az idén is sok hasznos találkozóra kerül sor Nógrád megyében és külföldön egyaránt. Szovjetek — húszéves megyénk és Kemerovo testvérmegyei együttműködése, — szlovákok, németek, finnek, franciák, lengyelek, japánok és még ki tudja, hány nép képviselői ismerkednek kulturális értékeinkkel.

A NEMZETKÖZI kultúrális kapcsolatokat a regionális diplomácia megnyilvánulásaiként is felfoghatjuk. Az érdeklődés mellett kifejezik a másik iránti megbecsülést, s nemcsak a szellemet gazdagítják, hanem erősítik a lelket, az érzelmeket, felébresztik és szilárdítják a népek közötti barátságot.

A Képcsarnok salgótarjáni bemutatótermének idei első képzőművészeti kiállítása a napokban „hivatalosan” véget ért, de Séday Éva képei még húsvétig várják az érdeklődőket. A művész 1955-ben végezte el a főiskolát, szívesen emlékszik tanáraira, Pap Gyulára, Domanovszky Endrére, Fónyi Gézára, Bernáth Au. rélra. Első önálló kiállítását 1964-ben rendezte Budapesten, p Mednyánszky-teremben, azóta Szombathelyen- Dunaújvárosban, Veszprémben, Kaposváron, Kecskeméten, Daba- son és Gyöngyösön voltak egyéni tárlatai tíz alkalommal. Salgótarján érdeklődő közönsége most találkozhatott először realista indíttatású művészetévelMindenekelőtt jegyezzük meg. Séday Éva látványos festészetet művel. Tudatosan szervezi képpé a látványt. Vállalja a valóság ábrázolását elsősorban abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a kor emberének nagyon is szüksége van a szépségbe vetett hit megőrzésére. Mint vallja: a szépségnek valóságteremtő erőt tulajdonít.

Salgótarjánba főként tájképeket és csendéleteket hozott. Várbeli tájképfestőként a megjelenítendő táj karakterének és hangulatának kifejezésére törekszik- Élénk és érett kolorit, határozott szerkesztés jellemzi ezeket a képékét. Fáradhatatlannak látszik a jellegzetes vízparti tájak és jelenetek szeretetteljes megörökítésében (Várakozás a kompra, Vitorláskikötő, Tábortűz), vagy az otthonos hegyvidék meghittségének kifejezésében (Havas hegyoldal> Ház a dombok alatt, Kis utca, Vasúti híd, Szőlőhegy, Börzsönyi falu).

Szűk utcák, virágos kertek, miniatűr viaduktok, a sárgabarackosok zsendülése, vagy —’ miként a Hóval lepi be a tél című képen — a virágzás és az érés elmúltának nyugalmas lírája jelentik e képek lényegét. Ragyogó ecsetkezeléssel, a többnyire harsány színek biztos alkalmazásával készültek ezek a festmények. Már-már expresszív kontrasztokban áll előttünk a fények és az árnyak vibráló játéka.

S miután a festő nem rejti véka alá érzelmeit sem, többet is mond, mint általában a tájképfestők- Mindenekelőtt a szépség csodálatában, s a természeti tüneményeken keresztül az érzelmek kifejezésében. Ügy látszik, már a téma kiválasztásánál gondosan fiigyei arra. hogy saját hangulata és a választott táj arculata összhangban legyen egymással. Szeretetteljesen közelít a tájhoz, ez vaJlomásossá is teszi képeit. Ezek a festmények realista vallomások a mindent körül.

Pompás dáliák

0

Séday Éva képei

ölelő természetről és e mindig megújuló népségről.

Ez a lényege Séday Éva csendéleteinek is.

Szinte kimeríthetetlen bőségben születnek ezek a csendéletek: Pompás dáliák, Tarka virágok> Szarkalábak, Mályvák, Sárga tulipánok, Tavaszi virágok, Fehér margaréta, hogy csak néhány képcímet említsünk- Mozgalmasság, lendület és nyugalom, romlatlan- ság és szépség utáni vágyakozás nyer bennük képi kifejezést. A közvetlen látvány ihletése természetesen e csendéletekben is nyilvánvaló, ugyanakkor leszűrt festői tanulságokat is hordoznak a művek.

Mindenekelőtt a látvány elemeinek egyéni formálásában, amelynek következtében a kép nem veszít realitásából- ugyanakkor azonban általánosabb értékűvé, időtlenné is válik a szépség múló pillanatainak öröklétbe emelésével. Életszerű pompás dáliái az eredeti látvány interpretálásán túl, az élet szere- tetét sugallják, amelyhez a technikai ..csodák” és „szörnyűségek” közepette is szüksége van az embernek, hogy ne legyen belső világa sivár, megőrizze magában és maga körül a természetet, amelyből vétetett és amelynek része.

T. E.

■' — —*—1——————I i—■■ i —«ír ..- f

C

ifra idők nyomában

„Ez a divat nem ért véget"

Otven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán a Cifra nyomorúság című szociográfiáját.

Géczi Péter bátyámhoz és kedves-aranyos feleségéhez, Patkós István barátunk, bu- jáki tanácselnök — nagy honismereti kedvű ember maga ás — irányított, de elébb bemutatott néhány korabeli képet a bujáki gyöngyösbokré_ fásokról, meg minden másról is, ami a témához vág: mi maradit ötven év távlatából a népi viseletből és a bujéfci- ak bokrétás múltjából? Az egyik képen aztán ott áll az egész bujáki bokrétás (de mi is az a Gyöngyös bokréta? — erre választ kell adni!) együttes, rajta a bujáki lakodalmas valamennyi szereplője szép sorba állítva, elöl a lányok lakodalmas fehérben, mögöttük a fiúk, s legelöl is a vőlegény Géczi Péter — nagy fekete, erős csontú fiatalember volt 1932-ben — a két menyasszonnyal...

Szerteszóródó gondolatok között szeretnék rendet tartani (meg sorrendet), de még valami ide sorolja magát, ahogy később, de ugyancsak jó negyven-ötven évvel ezelőtt a Bujákba valósággal szerelmes Glatz Oszkár festőművész. főiskolai tanár ezt a szép népet és viseletét féltette. Minden falusi témájú képének modelljét innen vette, Bujákról és egyre azon kesergett akkoriban, hogy talán majd kivész a viselet is, meg a szép ember is Bujákról.

Egyikben sem lett igaza. A tizenkettes születésű Géczi Péter és felesége megmaradt idősnek is olyannak, amilyen volt bokrétás korában, s valamennyien, akik utánuk következnek az élet rendje szerint, épp olyan szemrevalóan szépek kis és nagyobb embernek, amilyenek ők voltak. Ha nem így lenne — nem láthatnánk a színes képen a legutóbbi szüreti felvonulás bujáki polgárai * között a legkisebb leszármazottat párjával együtt népviseletben, de bizony, látjuk a hatéves Gulyás Krisztit és a „párját”. Bacsa Lacit•

A kisunoka Kriszti gyakran énekelgeti ,.Buják híres város — csak egy kicsit sáros.. De vissza a rendbe: a Gyöngyös bokrétát a nagy szívember, s maga is író-újságíró hivatású Paulini Béla kezdte a harmincas évek legelején. Sokáig volt méltánytalanul elfeledett a bokrétás mozgalom, s volt egy időben (ötvenes évek), amikor valósággal tit- kolni-szégyellni való ügynek számított a magyar népművészeti (elsősorban tánc, de viselet és ének, sőt, parasztszín- pad is ide jött aztán!) mozgalomban yaló részvétel.

Tizenkét község kezdte a fővárosi bemutatkozást, azokat sorra előre .,zsűrizte” Paulini és több társa, például a boldo- gi (Heves megye. Galga-men- te) Bruckner Jenő 1931-ben- A budapesti Városi Színházban, a mai Erkel Színházban István-nap táján volt az első abban az évben, azt követte hatalmas átütő siker nyomán a többi egészen 1944- i;g, amikor a háború miatt a Gyöngyös bokréta elmaradt. A bujákiak a másodikon jelenték meg, s abban az útban, szereplésben vett részt

Géczi Péter kétszeres vőlegény két menyasszonnyal és a többiekkel.

Jegyben járt akkor már mai feleségével, a kis, mosolygós asszonnyal, de mert termetre a táncban (lakodalmasban) a magasabb Mihá Mari illett hozzá —, azon az egy nem_ zeti színházbeli! szereplésben ő volt a menyasszonya játékból”. Hogy aztán ne legyen bántódás sem: a pár nyoszolyólánya volt Péter bátyám valóságos, igazi arája. Hát nem is volt semmi baj- sőt, éppen hogy nagy siker és sok-sok élmény. Mai szemmel így látja: sokan akkoriban még a közeli Hényelpusztáig isalig- alig jutották el, a bokrétá- sokra meg nem csupán a

többezres fővárosi pártoló közönség, de egyre inkább a külföld is szívesen áldozott, az árakról annyit, hogy a páholyok nyolc pengőtől indultak árban és ez a kakasüllő- kig változott nyolcvan fillérig, s éppen ott szorongott a sok vidékről elszármazott egynapi bérnek megfelelő összeget fizetveA mai tavaszi fesztiválok és szegedi találkozók, szentendrei játszónapok, meg minden más is, amiben helyet kaphat az eredetiség, végső soron a bokrétás mozgalommal is rokonságot tart. Ma Buják talán a legerősebb hagyó, mányőrző településünk a népviseletben, de mindig is működött — ma is, a gyerekek

Géczi Péter bátyánk és ked* ves-aranyos felesége.

Pila Marika legszívesebben márkás farmerben megy a diszkóba.

A díszes viselet sem a múlté, az ünnepekre előkerül • szekrényből.

T. Pataki László Képek) Kulcsár Józsul

— Én voltam az igazi menyasszony, de a régi képen a okrétás arát is megörökítették! —” derül mindezen Ró- si néni.

csoportja az iskolában — vaj lamilyen táncot és dalt őrző, játékos hagyományt mutató együttes Bujákon.

A pávások nemrégiben még nagyon felkarolt, s mára kicsit újrafeledett mozgalma sem gyökértelenül élhetett a magyar folklórban, ami már úgy változott, hogy kiegészült a városi fiatalságot is megmozgató táncház-mozgalommail.

Szabó Zoltán a fél évszá- zaddal ezelőtti rosszul elrendezett magyar valóságot akarta és tudta megmutatni újra kiadott (az idén jelent meg) Cifra nyomorúság című művében, amelynek tucatnyi példánya kelt el egy-kettőre tegnap, tegnapelőtt a bujáki ABC-boltban, pedig az ára dráguló könyvkiadásunk mellett sem csekély; majd kétszáz forint. A mai negyvenesek és persze, azok is, akikről többek között a Cifra nyomorúság szól; az idősebb bujáki, hollókői, lóci, dej- tári, ecsegi, tarján! stb. nemzedék csak most vehette kézbe ezt a könyvet, a hazad szociográfia klasszikus alkotását. Csak ötven év után jutott el maga a nép ahhoz a műhöz, amely róla szólt — ezt mondják azok a bujákiak, akik ma olvassák nagy számban,

A bokrétás mozgalom tíz évre arra, amikor kezdte a szerveződését, már hatvan falut vont a körébe és megalakította a szövetségét is- Szükség volt rá. mert a pesti maj- molás silány módszerekkel éa zavaros eredetű „népi anyagokkal”. szereplőkkel szinte azonnal tapasztalható volt, hiszen pénzt lehetett vei© ke. resni avatatlanul is. A bokré- tások amúgy meg egy heti napszámnak megfelelő bért kaptak egy-egy fellépésük - után, így a bujákiak is éa mind a többiek a megyében;

De a viselet máig erős az ünnepekre félretéve — alig van már fiatal lány, akinek ne lenne, aki ne készíttetne, vagy, aki ne örökölte volna szüleitől, nagyszüleitől, s ne venné magára szívesen ma is- Amiként Petre Margit né. ném közeli rokona a varrodában dolgozó Pila Marika, akinek (nem úgy* mint a régieknek) télre kis fehér bundája is van, meg sok szép ruhája mindenféle színben, de. aki a bujáki diszkóba legszívesebben márkás farmerben

mpffv táirirrvlri'i