Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
Orvosok, állások Az égbolt nem felhőtlen Wemrég készült az az előterjesztés, mely a Madzsar József Megyei Kórház és Rendelőintézet tevékenységét tárgyalja. Ahhoz, azonban, hogy az ott olvastakat értékelni tudjuk, szükséges a megyei összkép áttekintése, és fontos egy rövid elöljáró megjegyzés. Tudnunk kell ugyanis. hogy a fővárossal, de még az orvosegyetemekkel rendelkező más megyeszékhelyekkel való összehasonlítás sem lehet helytálló, aminek okait részletezni, talán nem is szükséges. Érdemes papírra vetni még, hogy akinek módja volt más megyei kórházak életébe is bepillantani, az előtt világos: noha különbségek vannak — néha, nem is kicsik —, az alapvető gondok jobbára azonosak. Mik ezek? Az egész magyar egészségügyet . is jellemző pénzszűke, s a vidéken sokszor jelentkező szakember- hiány, az egészségesnél nagyobb mértékű fluktuáció. Ezúttal a szakemberkérdést vesszük majd szemügyre. A kiindulópontot egy adatsor szolgáltatja, mely szerint: a Madzsar József kórházból, 1981—1985. között kilencven- hét orvos távozott, helyükre pedig összesen százan jöttek. De, ha az 1983—1985. közötti évek adatait nézzük, már gondok észlelhetők, hiszen 68 orvos keresett magának más munkalehetőséget, s helyükre csak negyvenkilencen érkeztek. Igaz, a kép akkor lesz teljes, ha leírjuk: a folyamat 1986-ban változni látszik, hiszen többen vállaltak munkát a megyei kórházban, mint amennyien új állás után néztek. ☆ Dr. Harakály Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, részletesen beszélt Nógrád megye egészségügyéről. — A helyzet — fejteget* te —, csakis hosszabb távra visszamenőleg értékelhető megfelelően. Az 1970. és 1985. közötti esztendőkben 68 százalékkal nőtt az orvosok száma a megyében; ez más összefüggésben azt jelenti, hogy jelenleg 503-an gyógyítanak Nógrádban. Emelkedett tehát az orvosi állások száma, ezzel egyidejűleg javult, ha nem is kielégítő mértékben a betöltött állások aránya. 1984-ben és 1985-ben nagyobb lett az orvosok mobilitása, ennek jelei különösen Salgótarján és Balassagyarmat körzeti orvosi szolgálatainál, valamint a megyei kórháznál tapasztalhatók elsősorban. A megyei kórházban éppen ezért hiány mutatkozik jelenleg is a szemészet, a laboratórium, a pszichiátria, az ortopédia és a patológia területein... Míg 1984-ben a körzetek 10,7 százaléka volt betöltetlen, addig 1986-ban 8,7 százalék volt az arány, vagyis a 103 körzetből 9 nem mondhatott magáénak saját orvost. — A megyei kórház statisztikájából kiolvasható negatív tendenciák okai között szerepel egyebek közt, hogy a szakembermozgás itt is összefügg a szakmai perspektíva esetenkénti bizonytalanságával, a szakmai, emberi törődés hiányosságaiból adódó kedvezőtlen munkahelyi közérzettel, a nem kellően körültekintő vezetői tevékenységgel, de az élet- és munkakörülmények alakulása is alapvető tényező. Mindezek mellett említhető, hogy sok fővárosi illetőségű orvos dolgozik nálunk, akiknek egy része — az eltávozottak 52 százaléka —, különösen a szakvizsgák után, Budapesten kísérelte meg az újbóli elhelyezkedést, nem is sikertelenül. Az utóbbi időkben az újonnan épült délpesti kórház jelentett többek számára vonzerőt... Tény: az egészségügy fejlesztése, színvonalának emelése, a megyei tanács programjában az elmúlt 15 év alatt kiemelt helyet kapott, s ennek eredményei a javuló orvosi ellátásban, a jobb élet- és munkakörülményekben mérhetők is. Azonban igaz az is, hogy a tízezer lakosra Nógrádban jutó kevesebb mint 22 orvos, alatta marad az országos vidéki átlagnak. Még ma is 108 állásból választhat 100 orvos. Az orvos megtartására fokozott figyelmet szentelt a megye lakáshelyzetük jobbítására, azonban ennek ellenére sem sikerült három éven belül mindenkit önálló lakáshoz juttatni. A községi körzeti orvosok számára öt év alatt 17 célcsoportos lakás épült és letelepedésüket kedvezményes telekjuttatás is segítette. A pályakezdők letelepedési és lakberendezési támogatást kapnak. Az utóbbi öt évben 52 friss diplomás jutott összesen hatszázezer forint letelepedési segélyhez, míg lakberendezésre 29 orvos kapott csaknem egymillió forintot. S még egy adat: 69 orvos összesen 4 és fél milliót vehetett fel lakás- vásárlásra. Közülük 47 volt a megyei kórház orvosa. Figyelmet érdemel, hogy a VII, ötéves tervben 23 szolgálati lakás épül, ebből 18 szintén a megyei kórház orvosai számára. A kétségtelen erőfeszítések ellenére azonban a megye szakorvosi ellátottsága alatta marad az országos vidéki átlagnak, noha arányuk az átlagot meghaladóan nőtt 1980. és 1985. között Nógrádban. Végül, néhány sző a megyei kórházról, ahol csakúgy mint Salgótarján körzeti orvosainál, mintegy ezer forinttal emelkedett 1986-ban a beosztott orvosok átlagfizetése. S még egy tény, mely a megyei kórházzal való közelebbi ismerkedéshez vezet át: a Madzsar József kórházban csökken a 35 év alatti orvosok száma. Arányuk tíz' év alatt 52 százalékról 38 százalékra esett vissza. S ez akkor is aggasztó, ha van olyan vélemény is, hogy ez a stabilitást mutatja, vagyis azt, hogy a középkorosztályok megmaradnak itt; ám jogos lehet az ellenérv, mely szerint igazán jó az lenne, ha ama derékhad, melyre építeni lehet, innét nőne fel, habár az is természetes, hogy jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező orvosokat máshonmét megszerezni, ugyancsak fontos dolog. •ír Dr- Reichard Jenő, a Madzsar József Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosa nem leplezi a gondokat, s újabb szempontokkal, adalékokkal is szolgál az általa vezetett intézményről kialakítandó összkép jobb megkomponálásához. Így, akár summázatként is elfogadhatjuk, amit bevezetésként mondott: „A mozgások ellenére feladatainkat el tudjuk látni-” Ehhez természetesen azt még hozzá lehet tenni: nem biztos, hogy a beteg is ilyen módon látja a helyzetet. De, ezúttal a szakembereké, az orvosoké a szó, annál inkább, mert remélhetőleg a mai és a holnapi betegek is választ találhatnak sokszor biztosan jogos észrevételeikre. S, ez fontos annál inkább, mert tudnunk kell: a salgótarjáni megyei kórház csak egy az ország hasonló intézményei közül, egy pont csupán az ország egészségügyének térképén- Igaz, persze az is, hogy akinek az egészségéről, netán az életéről itt és most van szó, attól a helyzet objektív szemlélete, bizony nehezen várható el. t5t Mielőtt Reichard Jenőt idéznénk, egy megállapítás: aki a Madzsar József kórház meg- lehetőisen új, s rendben tartott épületébe lép, annak rossz benyomása nem lehet- De, hallgassuk a főigazgatót. — Jó ideje már, hogy a munkahelyek kötőereje csökken, s ez alól nem mentes az egészségügy, konkrétan ez a kórház sem. Az egészségügy Magyarországon is nagy léptekkel halad, ami ma modern, holnap korszerűtlen, s tény, hogy a hazai gyógyászat legjobban ellátott intézményei a klinikák, s egyes kiemelt kórházak. Ebből következik, hogy a szakmai kifutásra vágyó fiatalokat az ottani feltételek vonzzák, hiszen például tudományos fokozatot egy megyei kórházban elérni nehéz dolog- Nálunk ketten lettek kandidátusok, közülük az egyik már Pesten dolgozik, a másik Szegeden van még, s talán visz- sza is jön. A Pestre ment kolléga májmikrosebészettel foglalkozik, s ennek tere egy megyei kórházban aligha akad- Igaz, házon belül három kandidátus is van, ők azonban már a fokozattal érkeztek hozzánk. Olyan egy sem található, aki itt futott volna be tudományos pályát is- Ma még, alighanem illúzió, de annak a lehetőségét kellene megteremteni, hogy innét, vagy bármely hozzánk hasonló kórházból, akár egyetemi tanár is lehessen valaki... Tegyük hozzá: ennek feltételeit aligha lehet bármikor is helyből megteremteni legyen bármily fontos is a kérdés. Ha a fiatalok elmenetelének, avagy megmaradásának kérdéskörét vizsgáljuk, számos szempontot kell végignéznünk- Lehet, hogy tévedek, de egy kezdő számáré, a már említett tudományos perspektíva meglétén, netán hiányán kívül, s talán még az anyagiak elé is helyezhetően kívánkozik az élre, a munkahelyi légkör. Reichard Jenő így vélekedik erről: — Az osztályvezető főorvostól nagyon sok függ. Nem mindegy, hogy mit követel az első naptól kezdve, s milyen jövőt tud felvázolni a pályakezdőnek. Vagyis: az osztályvezető kulcsfigura •.. Kétségtelen, ha nem is általános, de előfordul, hogy a fiatalokat nem engedik „tűzközelbe”. Ez, pontosabban szólva: a szakvizsgáig, nem jellemző. Amikor a szakosodás megtörtént, úgy a harmincadik életév körül, kezdődik a gond .. • (Közbevetőleg: tudott dolog, hogy a „tűzközelség” korántsem csak azt jelenti, kap-e bonyolultabb feladatot a fiatalabb évjáratú orvos. A „tűzközeliségnek” ugyanis, sajnos, anyagi vonzatai is lehetnek, melyek, tekintettel az orvosok fizetésére —, erről még szó esik —, igazán nem nevezhetők másodlagos szempontnak.) — Más a „mellékes” a Dunántúlon, s más itt — kapcsolódik a zárójeles gondolathoz a főigazgató főorvos- — Azt kell kiharcolni, hogy a különbséget, alapbérben tudjuk biztosítani. A közelmúltban hozott intézkedések, az átlagosan ezerforintos béremelés célja, már ez volt. Gondot okoz, hogy magának a városnak nincs kellő vonzereje, szűkösek a kulturális lehetőségek, noha a változás ezen a téren sem kicsiny. Kétségtelen: az egyik legfontosabb kötőerő a lakás lehet. Ebben a megye és a város is segít minket, sok lakást kapunk, ám sokat is vesztünk el, hiszen aki elmegy, az többnyire felárral ad túl azon, aminek megvásárlásához segítséget kapott- A tervek szerint megépül a 18 lakásos szolgálati ház, de fontos, hogy ebben otthonra lelhessen a pályakezdő, család nélküli épp úgy, mint az, aki gyerekkel, gyerekekkel érkezik hozzánk. Üjfent hangsúlyozni szeretném, hogy tekintettel az otthonteremtés fontosságára, valamilyen megoldást kell találni arra, hogy a lakások ne veszhessenek el... Nagyon fontos volna létszámunk teljes fel töltése, hiszen csak a rendelőintézetben évente egy- millióan fordulnak meg, s ez a szám még nagyobbnak látszik, ha figyelembe vesszük- hogy orvosaink 17 százaléka hiányzik naponta, különféle elfoglaltságok, kirendelések miatt. iár Az egyik szűkre szabott al- orvosi szobában egy fiatal, de korántsem kezdő orvossal, dr. Bördős Lajos szülész-nőgyógyásszal, és dr. Juhász Évával, aki néhány hónapja dolgozik Salgótarjánban, s diplomáján is alig száradt meg a tinta, ugyanazt feszegetjük, ami eddig is téma volt: mik a mozgolódás okai, mit kínál ez a város és ez a kórház a fiatalabb orvosnemzedéknek? Másként fogalmazva: mi marasztal, s mi késztethet távozásra? •ír Dr. Bördős Lajos Debrecenben végzett, Nyíregyházán szakvizsgázott, tizenhárom éve orvos, s hatodik évét tölti Salgótarjánban. — Azt hiszem, ez lesz a végleges állomáshelyem, mert nem csak ígéreteket kaptam, amikor ideszegődtem. Ez pedig meghatározó egy osztályon. Ha dolgozni hagynak, és követelnek, ha tudományos munkát is lehet végezni, az orvos közérzete jó... Dr. Bördős Lajos szavaiból az következik: szakmailag jól érzi magát. De, önmagán túlnézve, az általánosságokat is taglalva, mondataiból az is kiérződik, hogy feltehetően a Madzsar József kórházban sem teljesen felhőtlen az égbolt. Egyértelműen ezt nem fejtette ki, ám az általa megfogalmazott követelményekből kiderül, hogy egy a jogos kívánalom, más pedig a valóság. — Az osztályokra olyan vezetők kellenek, akik szakmailag, emberileg példaadók. Ennek hiánya is ok lehet a távozásra. Hiszen, aki maga sem áll a csúcson, legyen szó szakmáról, emberségről, milyen távlatot nyújthat egy kezdőnek? Amiről a továbbiakban akarok még beszélni, generális gond. Az egészségügyben eléggé meggyökeresedett feudális rendszer él, a lépcsőfokokat köteles mindenki mászni, hiszen az előrelépésre, némi túlzással talán, de csak a mások nyugdíjazása, halála adhat reményt. Ez önmagában is nagyon káros, s jó lenne, ha érvényesülne itt is, ami az életben másutt néhol már tapasztalható, hogy a kor nem feltétlen érdem. Az anyagiakról ezeket mondta dr. Bördős Lajos: — Annak idején két gyerekkel jöttünk Salgótarjánba. Kezdetben albérletben laktunk, most pedig egy ideiglenes kiutalású tanácsi lakás az otthonunk. Építkezünk, de meg kell mondanom, hogy ehhez egy örökség segített hozzá, hiszen a fizetésem 7100 forint. Ha nem örökölök? Akkor bizony nehéz lenne ... A lakáskérdés, túlmenően azon, amiről mások már szóltak, sürgős megoldást vár azért is, mert lakás híján bárki idekerülhet, aki jelentkezik; nálunk akar dolgozni. Ha lakás lenne, válogatni lehetne a jelöltekből,' sőt el is lehetne küldeni a nem megfelelőket. így viszont, lépéshátrányban vagyunk ... Dr. Juhász Éva, így látja a helyzetet: — A reumatológiai osztás Ivón dolgozom. Lévén szege* di, először Kecskeméten próbálkoztam — Csongrád megye, tekintettel a szegedi oH vosegyetemre, szóba sem jöhetett, mert az állások jelentős része kézen-közdn kelt el —, majd a pályázat második fordulójában jöttem Salgótarjánba. Havonta négyezer forintot keresek, s a nővérszállón lakom, tizenhárom pályakezdővel egyetemben. Itt háromszáz forintot fizetek a szállásért. A szobában csak én lakom. Az ebéd 220 forintba kerül, egyetlen haza-i utazás 450 forintot visz el.' Havonta egyszer jutok csak Szegedre, mert sok az ügyelet — ez nem is baj —, da kevés is a pénz, a többszöri hazajárásra. Akad olyan kollégám, aki már hat éve lakik a nővérszálláson, ráadásul, házaspárok esetében a gyerek kizáró ok, hogy valaki ott húzhassa meg magát... Lehet osztani, lehet szorozd ni. Azt szándékosan nem kérdeztem meg: támogatják-e hazulról? Mert kapjon bármennyit otthonról (feltéve, ha valóban kap), kalkulálni csakis a fizetéssel, s az ügyeleti pénzekkel lehet. Arról pedig szó sem esett, hogy reggelizni, s vacsorázni is kell. A jövendő lakásmegoldásról csak ennyit mondotta — Erre vonatkozólag semmit sem ígértek. Dr. Juhász Éva, szerencsére, még nagyon fiatal. EgyeJ lőre csakis a szakma, a tanulás, a majdani szakvizsga izgatja. S noha a felsorolt tényekből akár az ellenkezőjére is lehetne következtetni, így fogalmaz: — Jól érzem magam. A főnököm végtelenül rendes ember. Tanít, segít... Tanácsot adni könnyű, ezeket a fiatal embereket kell megtartani, ha maguk is érdemesek rá. De, hogy ez a közhelytanács megfogadható legyen, nem csak Salgótarjánban, nem csak a Madzsar József kórházban kell változni valaminek, hanem az egész magyar egészségügyben. ☆ Meglehet, hiányérzete támad az olvasónak, mert nem esett szó felszereltségről, korszerű gyógyászatról, körzeti orvosokról, üzemegészségügyről, iskolaorvoslásról, és sok minden egyébről. Ám elfogadható talán a magyarázat: legelébb is orvosok kellenek. Szakmailag, emberileg jók, s helyükhöz, esetünkben Nógrádhoz, Salgótarjánhoz kötődők. Speidl Zoltán NÓGRÁDI AMATÖR MŰVÉSZEK DÍJAZOTT MUNKÁI Újvári Imre: Radnóti: Töredék L Balogh Balázs András: Kártyavető Szabó Ágnes: Ajándék L (Bábel László reprodukciói)
