Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
K!$Z-kcrtcriéneJ fiarom léteiben Miért van, nincs...? Kovács Kati vallomása a táncdalról és önmagáról (Bevezető) — Ezt így nem érdemes csinálni. Szétesett a társaság, bár igazából sosem volt együtt. Most mindenki a saját kis ügyeivel van elfoglalva. .. magam is belefáradtam. Sem kedvem, sem időm nincs arra, hogy ismét nekilássunk szervezni a KISZ-t. Hogy akkor mi lesz? Fogalmam sincs. (Balogh Zsuzsa, szervező titkár) o Ha valaki, akkor Halász Lajos komolyan vette a párt ifjúságpolitikáját. Amikor megválasztották párttitkárnak Jobbágyiban, akkor két legfontosabb teendőjének a fiatalok és az idősek helyzetének javítását tekintette. Gyorsan megírtak hatszáz levelet azoknak a falusi fiataloknak, akik még innen vannak a harmincon, de már túl az általános iskolai tanulmányokon: jöjjenek el egy beszélgetésre! — Gondoltuk, mégiscsak egyformán ügyünk a falu építése, közélete. Akkor pedig beszéljük meg, ki, mit tehet érte — magyarázza a titkár, majd fölemeli a hangját: — Tudja, mennyien jöttek el?! Talán harmincan-negyvenen. Aztán tovább kísérletezgettünk. Többször leültünk beszélgetni a KISZ-szervezet vezetőségével. .. de ez is állandóan változik, a három esztendő alatt négy KISZ-titkár működött. A KISZ hosszú évek óta senkit nem tud ajánlani párttagfelvételre, a legutóbbi tanácstagi választásokon egyetlen harminc éven aluli jelöltet sem tudtunk „állítani” — sorolja a párttitkár a keserves listát, amelynek a végén ott a legutóbbi botrány: randalírozó« a diszkóban. Folytatná még, de közbekérdezek: — Önöknek nincs felelősségük abban, hogy évek óta küszködik az itteni ifúsági , mozgalom? — Szó sincs arról, hogy tagadnánk a felelősséget! Egyik hibánk volt, hogy túlzott bizalmat, önállóságot adtunk nekik akkor, amikor ehhez még nem nőttek fel. Aztán nem tudtunk hatni rájuk, a párttagokon, egyszersmind szülőkön keresztül. Az igazi befolyásolás ez lett volna: kiki a saját gyermekét neveli úgy, hogy természetes legyen számára a közösséghez való tartozás. Mindenképpen szeretnénk megszüntetni ezt a problémát. A megoldáshoz azonban a felsőbb irányító KISZ-szervezet segítsége is szükséges. Ám, meg kell mondanom, hogy három éve én itt nem találkoztam a képviselőjükkel. 9 Harsan a füttyszó, apró, vézna gyerkőcök rugaszkodnak el a starttól, futnak körbe az iskolaudvaron Balogh Zsuzsa testnevelő tanár noszogatására. Zsuzsa láthatóan nem örül a „sajtónak”. Annál inkább nem, mert éppen ő az, aki három éven át a lelkét tette ki, hogy „történjen itt valami”. De nem történt. Azazhogy: más történt. — Szerveztünk néhány vetélkedőt, sportnapokat, túrát, de ha kicsit komolyabb, politikusabb kezdett lenni a program, akkor már alig voltunk néhányan — mondja nekikeseredve. Az egyik titkár ment, a másik jött, nem sikerült a vezetőségnek állandósítania magát. A taglétszám is mindössze húsz, de akikre valóban lehet számítani: négy-öt ember. Két és fél ezren laknak Jobbágyiban. Igaz, sok a bejáró fiatal, a diák, ám ettől még lehetne jó közösségi élet. — Lesz? é Mélyen sóhajt; mondja ne mondja? — aztán belekezd: — Végképp abbahagyom. Otthon én gondoskodom a családról, szeretnék férjhez menni, gyerekeket nevelni... szakmámban fejlődni. Huszonhat éves vagyok. Hogy idejutott a KISZ, abban persze, mi is hibásak vagyunk. De az az igazság, hogy eléggé magunkra hagytak, a pártszervezet is inkább csak beszámoltatott bennünket. Ebből állt az irányítás. Aztán a városi KISZ-bizottság... a nevét se tudom az összekötőnek. .. Fél éve új titkárt választottunk, de még mindig a régi nevére küldik a leveleket. Itt is folytathatjuk a sort tovább: beszámoló taggyűlést még nem tartottak, igaz mit is értékelhetnének az elmúlt évből? Ám, hogy a tanács által biztosított ifjúsági alapra — több ezer forintra — nincs szükségük...? 9 Krátki Csaba, Pásztó városi KISZ-bizottságának titkára: — Egyik munkatársunk tartja a kapcsolatot a jobbágyiakkal. Ügy ítéljük meg, hogy ott közepes színvonalú munka folyik. — Azt mondják, nem is látták a városi KlSZ-bizott- ság képviselőjét __ — Ezt a vádat nem tudjuk elfogadni! Egyébként, az ottani gondokat nekik, maguk között kell „lerendezni”. Az új vezetés szerintem alkalmas lesz erre. Különben, úgy hallottam, hogy a párt- alapszervezet körül sincs minden rendben... Bodrogi Lőrinc, Pásztó város pártbizottságának munkatársa, a jobbágyi alapszervezet instruktora: — Az egyik legjobban működő pártalapszervezet a jobbágyi, mindamellett, hogy az „ifjúsági kérdést” nem tudták megoldani. Alapvető gond, hogy az ottani KISZ- vezetőség nem képes mozgósítani a fiatalokat, növelni a létszámot, működésük leszűkül a szórakoztató, a szabadidős-tevékenységekre. Ha arra alkalmas KISZ-titkárt találnak, s hozzá rátermett, a fiatalok körében népszerű vezetőség párosul, akkor egészen biztosan fellendül majd az ifjúság mozgalmi élete. (Zárszó helyeit) Nemcsak jobbágyi gond a pangó, formális KlSZ-alap- szervezet léte, vagy nem léte. Mindazon helyeken fölvetődik, ahol az önállóság hangoztatásával magukra hagyják a fiatalokat, ahol az irányító szerv majdhogynem magánügynek tekinti az alapszervezet szétesését, s ahol a szülő — legyen az párttag vagy pártonkívüll —, mit sem törődik gyermeke közösségi szemléletével. Az önállóságot is tanulni kell. Mondjuk, a felnőttektől. Tanka László Nógrád vendége volt A közeli napokban Salgótarjánban vendégszerepeit. A közönség szűnni nem akaró tapsa közepette, elérzéke- nyülve, gyors léptekkel jött le a színpadról. Tőzsgyökeres egri, édesanyja és két testvére még ma is a városban él. Kapcsolatuk mindennapos, amikor csak teheti „hazaugrik” az Egészségház útra. Vagy felhívja a mamát, és mindig van mondanivalójuk egymásnak... („A Szilágyi, majd a Gárdonyi Gimnáziumban tanultam. Az érettségi után orvos- írnok-asszisztens lettem. Tudom: ma már jobban csinálnám. Belőlem akkor egy lényeges dolog hiányzott. az emberismeret. Megértőbbnek kellett volna lenni a betegekkel, részt vállalni sorsukból, gondjaikból, tiszavirágéletű örömeikből.”) Kovács Kati gyermekkorától kezdve szeretett — mi több: tudott — énekelni. Kis biztatásra indult az 1965-ös Ki mit tud?-on. Jött, látott és győzött! Egy évvel később a táncdalfesztiválon is nyert. A Nem leszek a játékszered című dal egy ország slágere lett. Milliók dúdolták — egy későbbi fesztivál után — az Add már uram, az esőt! Csoda-e, hogy az egri kislány befutott énekessé vált? („Szinte hihetetlen, de húsz éve énekelek. Pedig, sportnyelven szólva, ez a pálya kettős játékot kíván. A színpadi produkció nem elég, értő és lelkesítő közönség is kell. És egyáltalán mi még? Születési adottság, legyen áld segít, aztán szorgalom és lemondás. Végül pedig a szerencse. Mit jelent egy-egy fellépés? Mindig újat, izgalmat, egyfajta sajátos és bizserge- tő érzést. Lényeges, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Én szeretem is!... Szerelem? Az — kissé más. Az szerelem! Én is voltam, fülig... Sajnos, nem jutottam révbe, pedig imádtam mindkét férjemet. A zenész-énekes házasságok — az enyém is például —, még ha lángoló szerelem képezi alapjukat: nem lehetnek tartósak. Elváltak az utak! Sajnos — mit nem adnék érte — gyerekem nem született... Magánélet? Mint olyan nincs, és nem is volt... Még valamit: az énekesnők nagyon magányosak, ki vannak szolgáltatva.”) Pályafutása során számtalan zenekarral és énekessel dolgozott. Hat éve kíséri az Universal. Koncz Tiborékkal jól kijön, egyébként az együttes két gitárosa civilben mérnök, Tibor pedig geológus. Kati csalta el a zene világába. Nagylemezt készített (kétszer is) — a V-motor-Rock- kal, Szörényivel és az LGT- vel. Kedvencei közé tartozik a Toto, a Chicago, a V-mo- to-Rock és Chirs Reá, az énekes. Számtalan helyen járt a világban: például az USA- ban és Kanadában, Japánban, Kubában és Írországban. SZOT-díjas, Liszt- és Államidíjas, ŐRI, tv- és egyéb fesztiválokon húsz nívódíjat kapott. Otthon is sokat dolgozik, jól beosztja kevéske szabadidejét, dalszöveget ír, moziba megy, és teniszezik, vagy nagyritkán kocog. („Bevallom, a salgótarjáni fellépés előtt nagyon izgultam, azért, mert közei van szülővárosom. A feszültség nálam nehezen oldódik. Pedig a barátaim sokat segítenek. Itt van Faházi Janika, a volt válogatott pingpongozó. De sokat felvidít és a „galuskaszaggató” ütőjével alaposan elpáhol. Vele, a róla szóló riportfilm felvételénél dolgoztam sokat. Akkortájt volt kedvencem a Szűk alag- útban című dal. Szép, szomorkás, finom, az is lehet, hogy a közönségre nem hatott... A zene és a dal nekem mindennapos, nem tudnék tőlük elszakadni. Otthon is állandóan énekelek, elképzelhető, hogy a szomszédok sokszor hová kívánnak. Problémák? A mi zenénk kísérletező műfaj, nekünk a jelenkor muzsikáját kell adnunk, miközben állandóan tele va- gvunk kétségekkel. Tudom! Mit tudok? Egy kicsit németül és angolul egy kicsit tornázni és énekelni. És icipicit örülni a sikernek, a tapsnak. Tudják ezt értékelni?”) Természetesen... Tóth István 0 Új számítástechnikai sorozat a televízióban Szép szakmák — családi örökségből BERNARDO GUIMARAES Qsama, a rabszolganő (35.) Á három fiatalemberben sok a közös vonás. Ugyanannak az iskolának a diákjai, jó képességűek, a beszélgetésben nyíltságuk, sokrétű érdeklődésük hasonlósága is megmutatkozik. Mindhárman hagyományos, szép szakmát választottak, és ebben a „családi örökség” játszott döntő szerepet. A balassagyarmati 217. Sz. Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben beszélgettünk. Témánk a pálya- választás. Pasztorális Attila tűnik a legzárkózottabbnak, kissé szigorú tekintete, arckifejezése komoly fiatalra vall. — öregapám kovács volt. apám, nagybátyám lakatoskisiparos. Valóban elmondhatom, ősi vasasdinasztia tagja vagyok... Esztergomban kezdtem, Tóth Istvánnal együtt, a finommechanikaii-. műszerész-szakmát tanulni. Én Romhányban végeztem az általánost, ő csitári. Ami engem illet: később, amikor megtudtam, hogy Balassagyarmaton pótlólag hat szakma közül lehet még választani, és közte van a géplakatos is döntöttem, ide jövök. Univerzális szakma ez. Ábel Szabolcs az egyedüli balassagyarmati hármójuk kö- eül. Rendkívül aktív egyéniség, határozottan válaszol (sőt visszakérdezget, az értelmiségi munkáról, politikai kérdésekről). — Nálunk is volt hagyománya a döntésemnek: nagyapám építésvezetőként dolgozott a NÁÉV-nál. De igazából akkor határoztam el, hogy kőműves leszek, amikor építkezésbe fogott a család. Tóth István, Pasztorális Attila esztergomi osztálytársa a félresikerült egy esztendő után asztalosnak, pontosabban bútorasztalosnak jött Balassagyarmatra.- Édesapám ács volt, most bérfűrészeléssel foglalkozik. Csak csodálom, mi mindent megtud csinálni: ajtót, ablakot, kisbútorokat. Én itt a gyakorlatban nem nagyon jeleskedtem, a közismereti tárgyakból vagyok jobb. Talán éppen ezért a továbbtanulás gondolata engem is foglalkoztat. Meg aztán úgy érzem, az Ipoly Bútorgyárban betanított munkával is el lehet végezni a szükséges műveleteket. .. Mindenképpen szeretnék leérettségizni, és majd meglátjuk, hogyan tovább. A középfokú végzettség megszerzése Pasztorális Attila tervei között is szerepel. Furcsa helyzet: mindhárman vallják, nem bánták meg a választást, hasonló helyzetben újra így döntenének, ám csak Attila biztos abban. hogy géplakatosként fog elhelyezkedni. ., G. Kiss Magdolna — Hallgass meg, Isaura, te még túl fiatal vagy, s nem tudod még a dolgokat kellőképpen mérlegelni. Egy napon majd, de tálán akkor már ké_ ső lesz, megbánod még, hogy visszautasítottad szerelmemet — Soha — kiáltotta Isaura. — Gyarló árulást követnék el asszonyom ellen, ha meghallgatásra lelnének ná. lám uram szerelmes szavai. — Gyerekes aggályoskodás! Várj, Isaura, hallgass meg! Anyám —, talán mert nem volt leánygyermeke — felfigyelt csinos alakodra és lelked gazdagságára, s olyan neveltetésben részesített, hogy különbet legkedvesebb édes_ lánya sem kaphatott volna. Ö nagyon szeretett téged, s ha nem is adta meg szabadságodat, ezt csakis azért tette, mert félt, hogy elveszíthet. Ha pedig 5 így tett, mert szeretett, én hogyan is adhatnék túl rajtad: én, aki egy másfajta, különös, határtalan, égő szerelemmel szeretlek. Ez a szerelem még az őrületbe kerget, vagy öngyilkosságba, ha csak... De, mit is mondok !... Apám — Isten bocsássa meg vétkeit — hitvány pénzsóvárságből, pár aranyért eladta volna a szabadságodat, mintha a világ összes aranya érne annyit, mint felbecsülhetetlen bájaid, amivel megáldott az ég. Szentségtörés !... Én visszautasítanám, mint sértést, a pénzt, amit szabadságodért felajánlanának. Szabad vagy te, hiszen Isten nem teremthetett ilyen tökéletes lényt csak azért, hogy rabszolgasorsra jusson. Isaura, az irántad táplált szerek mem határtalan, én nem tudlak és nem is tudhatlak a világnak csak úgy odavetni. Megölne a fájdalom, ha arra kényszerülnék, hogy ilyen ékkövet kiengedjek a kezemből, akit, úgy tűnik, nekem rendelt maga az ég is, és aki lelkemet oly régen forró vággyal fűti. Bocsánat uram, de valahogy nem értem. Azt mondja, szabad vágyóik, de azt nem engedi, hogy oda menjek, ahová nekem tetszik, vagy hogy a saját szívemről legalább magam szabadon rendelkezhessen!. — Isaura. ha te is úgy akarod, nemcsak szabad, de úrnő leszel, ennek az udvarháznak az istennője. Parancsod, bármi is lészen. legkisebb szeszélyed, mind azonnal teljesül, s én a leggyengédebb és leghűségesebb szerető leszek, elhalmozlak gyöngédséggel, figyelemmel, mindazzal az imádattal, amit csak az olthatat. lan szerelem sugall. Malvina itthagyott!... Annál jobb! Mit nekem ő, s a szerelme, ha te az enyém vagy? Szakíttas. sék el egyszer s mindenkorra ez az érdek szőtte kötelék! Felejtsen el örökre, s én Isaurám karjai közt bátran lelek elég erőt, hogy elfeledjem. — Uram, amit most mondott, iszonyattal tölt el. Hogyan lehet elfeledni, elhagyni, s megvetni egy olyan asz- szonyt, aki olyan szeretetreméltó. kedves és annyi benne az erény és báj, mint Malvina asszonyban? Uram, bocsásson meg őszinteségemért, de hogy is lehet elhagyni egy csinos, hű és erényes asz- szonyt egy szegény rabszolga szerelméért, ez a legrútabb hálátlanság lenne. Ilyen kemény és lehengerlő elutasítás láttán Leóncióhan felülkerekedett a büszkeség. — Fogd be a szád, pimasz rabszolga! — üvöltötte dühében. — Hogy egy szó nélkül eltűröm kevélységed és elutasításod, az még csak hagyj án, de hogy még ki is oktass !.., Mégis, mit gondolsz, kivel beszélsz? — Bocsána t, uram !... — kiáltotta a saját szavaitól is megszeppent, rémült Isaura. — És mégis, ha egy kicsit jobb lennél hozzám ... De, mégsem. Túlontúl megalázkodom egy rabszolga előtt. Mi szükségem van arra, hogy kérjem azt, ami a jog szerint az enyém? Ne feledd, hálátlan és lázadó szolga, hogy tested és lelked az enyém, csak az enyém és senki másé. A tulajdonom vagy, mintegv csésze a kezemben, amiből ihatok vagy éppen eltörhetem, tetszésem szerint. — Eltörheti, uram, de kérem, legyen könyörületes, ne akarja tisztátlan és becstelen célokra használni. Még a rabszolgának is van szíve, snem az úrnak adatik meg, hogy érzéseit kormányozza. — Érzéseit !... Ki beszél itt 'érzelmekről? Te talán rendelkezhetsz felettük ? ... — Valóban nem, uram. \ szív szabad, senki sem juttathatja szolgasorsra, még a saját gazdája sem. (Tolytatjuti “erületén, ho» és hogyan alkalmazható a számítógép. A sorozat első tíz adását; áprilistól júniusig sugározza a tévé, a második tíz rész pedig a nyári szünet után, L987 őszén kerül a képernyőre. Minden műsort megismételnek, a következő hét szerdáján. A tervek szerint az ötlet című lapban hetente megjelennek majd a televíziós adásokhoz kapcsolódó, a tanulást segítő anyagok. A televíziós tanfolyam végén a résztvevők vizsgát tehetnek. A DIGIT—ALK adásai azokkal az alapvető elméleti és gyakorlati tudnivalókkal kívánják megismertetni a nézőket, amelyek a hazánkban is egyre nagyobb számban megjelenő számítógépek felhasználásához, alkalmazásához szükségesek, s amelyek segítségével ki-ki el tudja dönteni: saját munkaA számítástechnikai távtanulást segítő húszrészes sorozat indul április 10-től a televízióban. Az akció — csakúgy, mint korábban a TV- Basic — a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, a SZÁMALK és a Magyar Televízió együttműködésével jött létre. A hetenként látható műsorokhoz a SZÁMALK tankönyvet jelentet meg, a társaság pedig konzultációs lehetőséget biztosít.
