Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
Figyelemre méltó gondolatok, tervek és megvalósult elképzelések, s legfőképpen jó hírek jellemzik a kétségtelenül meglévő minőségi gondok mellett mindazt, ami megyénkben a nemzetiségi politika vonalán tapasztalható. Ez így - belátom - majdhogynem túlzott magabiztosságot árul el. Éppen ezért egy olyan hírrel kezdem, ami arról szól, hogy egy héttel ezelőtt Rétságon, megyénk egyik legfőbb nemzetiségi centrumában (tizenkét nemzetiségi község tartozik vonzáskörzetébe) megalakult a nemzetiségi műhely. Talán az elnevezése ennek a társadalom- és nemzetiségpolitikai, kulturális társaságnak ma még nem végleges, de aligha téved, az, aki megkockáztatja: nem az elnevezés az, amin bármi múlik, vagy múlhat a jövőben... Csupán az egyszerűség kedvéért ennél az elnevezésnél megmaradva — a rétsági nemzetiségi műhely létrejöttének több évtizedes előzménye ismert nem csupán megyei-országos szinten, de határainkon túl is, hiszen az első nemzetiségi kulturális találkozó (1966 Bánk) óta a megyei eseményből néhány évvel ezelőtt országos nemzetiségi fesztivál lett! Nógrádban minden évben, megrendezik azt a tanácskozást is, amelyen az itt' élő s meglehetősen nagyszámú nemzetiségiek életéről, társadalmi helyzetéről esik szó — a legutóbbi, tavalyi tanácskozáson Németh János, a Rétsági Városi Jogú Nagyközségi Tanács tanulmányi felügyelője ismertette, a tervezett műhely céljait. Körzeti nemzetiségi központ Maga a műhely azóta létrejött, tagjai között ott találhatók mindazok, akik a rétsági körzetben értelmiségként kulturális vezetőként, községi elöljáróként, tanácsi dolgozóként a nemzetiségi élet. ben, művelődésben, kutatásban részt vállalnak és azok a megyei vezetők is, akik a nemzetiségi politika felelős irányítói vagy a tudományos élet alkotói ugyanezen a területen. Sinka Sándorral, a rétsági városi jogú nagyközségi párt- bizottság titkárával arról váltottunk szót a minap, hogy Rétség miként működik az eltelt két évtized tapasztalatai alapján mint körzeti nemzetiségi központ? így kerül, hetett szóba az 1966-os bán- ki kezdés, majd a rövid nógrádi „kitérő”, amikor a bánki körülmények nem tették lehetővé néhány évig a nemzetiségi találkozó ottani megrendezését. De már éppen, ezzel összefüggésben érdekes az a szándék, hogy a nemzetiségi események és kulturális-idegenfargalmi-turiszrti- kai élet itteni fellendülésével Nógrád és a vár újra bevonható legyen mielőbb a rétsági (és nem csak rétsági, bán- ki. jenei stb.) nemzetiségi, turisztikai és kulturisztikai élet pezsdülésébe. Érdekes és fontos szempont az is, amiről ugyancsak szó volt a tavalyi nemzetiségi tanácskozáson, hogy az amatőrizmus általános válsága közepette a Rétság környéki tapasztalatok meg azt mutatják, hogy az egykori járás területén elsősorban azok a csoportok maradtak meg (sőt fejlődtek tovább), amelyek a nemzetiségi kultúra és hagyomány tegnapi és mai őrzőiként váltak ismertté, a nézsai kórust is említve, messze földön híressé. Rétség ma egyre inkább egy mindenoldalúan fejlődő városias hely benyomását kelta az emberben olyan vonzerővel, amely egyben kisugárzó hatású jóltervezettsé- gével, távlatokra is tekintő koncepcióival, akár a nemzetiségi politika gyakorlatát, akár minden mást; a művelődés általános törekvéseit nézzük, ami persze amúgy sem választható el egymástól, hiszen szó szerint minden összefüggésben áll a megvalósult gyakorlattal — így igaz ez a nemzetiségi létet figyelve is. Időközben — és ez már a. minőség, a fejlődés gondja — előtérbe került a nemzetiségiek történetének tudományos igényű és összehangolt feltárása. A munka eredményeinek beépítése a mindennapi gyakorlatba — a rétsági műhelyre szükség van és lehet éppen ezért is! Az elképzelések szerint két-három, havonta rendeznek összejöveteleket Rétságon, amikor is számba veszik; mit sikerült elérni az eltelt időszakban. A műhely céljait maga Németh János így határozta meg: az anyaggyűjtés és feltárás segítése, a cselekvők összefogása, az eredmények gondozása-megjelentetése együttműködés másokkal (intézményekkel, társaságokkal stb.) és a közreműködők mindenoldalú megbecsülése. Kutatás gyerekcipőben Érdekes az is, s nemzetiségi kultúránk mai helyzetére jellemző, amit dr. Horváth István, a megyei tanács osztályvezetője mondott (közli korreferátumát a Nógrádi Szemle idei első száma) a megyében eddig végzett nem. zetiségi-történeti kutatásról. A mai kutatással összefüggő kérdések gyerekcipőben járnak. Napjainkban fogalmazódik meg a Nógrádban élő német nemzetiségiek életével, kulturális szokásaival kapcsolatos kutatás feladata, de van mit tenni éppen ezeken a pontokon a szlovák nemzetiség vonatkozásában is... Rétságon elmondják, hogy éppen a németajkú, Szendehely-Katalinpusz- tán és az ugyancsak német nemzetiségű kis Berkenyén lendült fel erőteljesen a nyelvművelői és más hagyományt feltáró-őrző társadalmi élet, alakulóban mindkét helyen egy-egy ilyen jellegű egyesülés. Bánkon az óvodában Varga Jánosné vezető óvónő és Súlyán Anna nemzetiségi anyanyelvű fiatal óvónő elmondja, hogy hetente egy napot szlovákul élnek meg a gyerekekkel együtt (az osztatlan óvodába 37 bánki gyerek jár jórészt nemzetiségi környezetből), s hogy a szlovák nyelv gyakorlására minden más napot és alkalmat is felhasznál a fiatail óvónő, akinek itteni munkája, jelenléte az egyik legjobb példa arra —, hogyan kell, vtagy lehet, megfelelő figye- lemmel-akarattal minden lépést úgy előre megtervezni, hogy a vége is az legyen, ami itt Bánkon. Legfőbb falai az anyanyelv Súlyán Anna családi hátterében ott található a nemzetiségi kultúra egyik legfőbb talaja az anyanyelv, de azután már az alsó tagozatban itt Bánkon is tanulta a szlovákot (a gimnáziumban azonban nem volt ilyen oktatás), s amikor a továbbtanulása napirendre került, a jó értelmű irányítottság érvényesült. A szarvasi óvónőképzőbe jelentkezett, ahol a szlovák és a német nyelvoktatás fontos szempont, s talán a szarvasi az egyetlen képző, ahol ezeket a nemzetiségi nyelveket az óvónők elsajátíthatják. Nem más kérdés azonban, hogy a vegyes házasságok révén ma már a gyerekek (a bankiak is) többsége csak a tanintézetekben vagy még korábban az óvodákban — tanintézet az is — találkozik a nemzetiséget reprezentáló anyanyelvvel, de akkor ugyan, ez a helyes kifejezés az ő esetükben ? A nagyszülők azért nem beszélik gyakorta a nyelvet a családban, mert a családi kör összetétele nem teszi ezt olyan mértékben lehetővé, mint régebben? Feltehetően azonban nem csupán nyelvében él a nemzetiség (akkor is igaz lehet ez a mai gyakorlatot látva, ha a nyelvismeret fontosságát senki sem vitatja), hanem nagyrészt kötődéseinek tudatos ismeretében, annak vállalásában és így tovább. Éppen a már idézett dr. Horváth István jelölte meg egy helyütt az egyik legközvetlenebb feladatot: a bánki szlovák táj háznak ki kell egészülnie a német nemzetiségi történelmet és létet kifejező tárgygyűjteménnyel a megyében. Kísérletként elsőnek Rétságon az Asztalos János Művelődési Központ az egyik legfőbb szervező pontja a nemzetiségi kulturális életnek, amely nyilvánvalóan része az általános közművelődési gyakorlatnak. Kísérletként az országban elsőként itt vásárolt a tanács művelődési autóbuszt, amelynek megfelelő átalakítása és felszerelése napjaink feladata, miközben készül mindaz a programterv is, amely majd sokoldalúan segítheti a nemzetiségi (és nem csak a nemzetiségi) kulturális élet, művelődési gyakorlat gazdagítását a vonzáskörzetbe tartozó falvakban. ☆ A rétsági báziskönyvtárról említette Sinka Sándor, hogy nem csupán Rétság környékét, de részben Pest megye egyes területét Is ellátja nemzetiségi irodalommal. Néhány hete-hónapja Varga Nándor- né (Sahyból települt át házasságkötés révén) főállásban nemzetiségi (szlovák— német) szakreferensként látja el ezt az egyre bővülő, gazdagodó feladatot, s viszi tovább irányító munkájával a szlovák nyelvi szakkört és az egykor még létező rétsági gimnazista lányok alapította Marina klubot, a nyelvtanulást és a szomszédos Csehszlovákia mai életének és történelmének, kultúrájának megismertetését szolgálva nagy kedvvel, lendülettel. Nemrégiben körlevelet írt a nemzetiségi községeknek, a körlevél első lépés annak érdekében, hogy a rétsági báziskönyvtárban a jövőben rendszeresek legyenek a szlovák, német nemzetiségi írók és olvasók találkozói. A könyvtár a minap kapott Újabb szállítmány szlovák irodalmat és küldött maga is éppen a héten Losoncra egy szép válogatást. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Hugyecz Jánosné - karján Hugyecz Katikával - hétköznapon« ként is szlovák viseletben. A rétsági nemzetiségi báziskönyvtárban szlovák és német nyelvű könyvek állnak as olvasók rendelkezésére. Bánki népviseletben a nemzetiségi napon. Súlyán Anna vezeti az óvodában a szlovák foglalkozásokat. A bánki nemzetiségi múzeum a hagyományőrzés egyik központja. Varga Nándorné szakreferens
