Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

Termelésű!: 30 százalékát exportálják Vállalkoznak a vegyépszeresek Csőrakatok sokasága hever a Vegyépszer salgótarjáni gyárának udvarán. Az acél­csövek egységesen kilenc és (él méter hosszúak, átmérő­jük fél és hatvannégy coll kösött változik. Egyre szapo­rodnak a csőpiramisok, ösz- szerakva immár tekintélyes esőheggyé terebélyesednének, s összsúlyuk március utolsó napjára jóval meghaladja a háromezer tonnát. De hát honnan és milyen céllal hozzák ide ezt az ir­datlan mennyiségű acélcsö­vet? — Vállalatunk alvállalko­zója az LLL-nek, vagyis a Lavalin—Litwin—Lurgi kon­zorciumnak — válaszolja Lan­tos Ede, a gyár vállalkozási osztályának vezetője. — Az illetékesek tavaly december­ben írták alá azt a szerző­dést, amely négyezerkétszáz tonna cső felületkezelését, il­letve csőizometria előgyár- tását tartalmazza. Az üzlet 25,3 millió francia frank ér­tékű, s mi ebből 65 millió fo­rinttal részesedünk. A salgótarjániaknak ezért 1900 tonna cső szemcse- és homokszórásos felülettisztí­tását, majd lefestését kell el­végezniük. Ezen túlmenően, az ő feladatuk 670 tonna cső­izometria elkészítése. A tény­leges munkálatok április el­sején kezdődnek és novem­ber végéig kitartanak. Elkép­zelhető, hogy amennyiben más gyárak nem lesznek képesek megbirkózni a rájuk ruhá­zott teendőkkel, akkor be kell nekik segíteni. A munkálatokat egyébként a salgótarjáni gyárban koor­dinálják majd. A kanadai, francia, NSZK-beli konzorci­um egyik szakembere már családostól megérkezett itte­ni állomáshelyére, s további két társa is hamarosan kö­veti. Szovjet inspektor jöve­telét is jelezték, mivel a fő- vállalkozó a tengizi olajme­zőkre szállítja majd a felü­letkezelt csöveket, a magasan ötvözött acélból készült, a savanyú gáznak is ellenálló esőizometriákat. — A szükséges feltételek megteremtése nem kis fejtö­rést okozott számunkra — mondja Lantos Ede. — Elő­ször is az volt a gondunk, hogy hová helyezzük el a tö­ménytelen sok csövet. Töb­bek között tereprendezéssel biztosítottuk a tárolási terü­letet Egy alkatrészraktárt máshová költöztettünk, s az üresen maradt épületben vé­gezzük majd a csövek felü­letkezelését. Az izometriákat hőkezelni, a hegesztési var­ratok mindegyikét röntge­nezni muszáj. Különleges anyagnyilvántartást és minő­ség-ellenőrzést is be kell ve­zetnünk. Szerencsére a meg­levő minőségbiztosítási rend­szerünk alkalmas ezeknek a kötelezettségeknek a teljesí­tésére. Számítógépet állítunk be, hogy optimálissá tegyük az anyagkezelést és a gyár­tás-előkészítést. A csöveket és a csőizomet­riákat olyan gondosan kell a vegyépszereseknek csoma­golniuk, hogy azok két évig a legzordabb időjárásnak is ellenálljanak. Mivel a válla­lat a tengizi munkák fővál­lalkozója, elképzelhető, hogy a gyárnak is kell szakembert, vágj szakembereket adnia a helyszíni szerelésekhez. — A Vegyépszer egy fran­cia és két NSZK-beli céggel versenyezve, nyerte el a je­lentős üzletet — említi az osztályvezető. — Nekünk ez a legszámottevőbb tőkéster­mékexportunk. Nagyon ügyelnünk kell a határidők betartására, mert minden hét késedelemért egyszázalékos kötbért kell fizetnünk, ter­mészetesen francia frankban. Amennyiben vállalatunk ma­radéktalanul eleget tesz az alvállalkozói kötelezettségé­nek, úgy az LLL legközelebb is munkát akar adni, kétszer ekkora mennyiségre szól majd a megbízatás. A Vegyépszer tehát vállal­kozik. A gyár elkészítette már annak a klórszállító hor­dónak a prototípusát, amely­ből évente minimum ötszá­zat szándékozik megrendelni a tőkéspartner. Igaz, szigo­rúak a gyártási előírások, a nyugat-európai szabvány­nak kell megfelelni, de a re­ménybeli jó üzlet megéri a fáradozást. Egy hordó ugyan­is 800 ezer forint árbevételt jelent. A prototípus vizsgála­ti eredményei biztatók, így a negyedik negyedévben meg­kezdődhet a klórszállító hor­dók exportja. A szocialista országokba irányuló kivitelét is növeli a salgótarjáni kollektíva. Az NDK-beli Stendhalban levő atomerőműnek négy darab, egyenként 477 köbméter űr­tartalmú tárolótartályt gyár­tanak szűkebb hazánk fiai. Huszonkétmilliós bevételhez jutnak általa. Ügyszintén az NDK-ba, 26,5 milliós értékben, olajmérő állomásokat és hitelesítő be­rendezéseket szállítanak a gyár szakemberei, ötmilliós az a szovjet féllel megkötött szerződés, amely mérőturbi­nák gyártására szól. Hason­lóképpen, turbinák export­ját teszi lehetővé az a meg­kötésre váró újabb üzlet, amely 16,5 milliós értéket képvisel. Ugyancsak szov­jet megrendelőkkel tárgyal­nak a salgótarjániak több száz gázmérőperem expor­tálására. Ebből az idén kö­zel hetvenet már útba is in­dítanak majd a gvártók. s a várható bevétel 25 millió fo­rintra rúg. — Nem vitás, manapság a bátraké a szerencse — ma­gyarázza Lantos Ede. — Mu­száj vállalkozni. Ezt teszi a mi gyárunk is. Reméljük, el­képzeléseink valósággá vál­nak, s akkor az ez évre ter­vezett 480 milliós termelé­sünknek a 30 százalékát tő­kés- és szocialista piacon tudjuk értékesíteni. Kolaj László Csaknem kétszázan dolgoznak Mátraterenyén, a Páva Ru­hagyár 2. számú üzemében, túlnyomó többségben ^ kör­nyékbeli asszonyok és lányok. Képünkön: Lakatos Józsefné készáruvasaló NSZK-beli exportra szállítandó, vállpán- tos ruhát vasal. (Fotó: Bábel László) fi cselekvésen van a hangsúly Interjú Havas Ferenccel, a Nógrád Megyei Tanács általános elnökhelyettesével Az esztendő elején számos megyei fórumon került na­pirendre a mezőgazdaság helyzete. Politikusok, szakem­berek, termelőszövetkezeti tagok vitatták az elmúlt év gazdálkodásának tapasztalatait, igyekeztek feltérképezni valóságos körülményeiket, felelősen megfogalmazni fel­adataikat. E fontos események után, Havas Ferenccel, a Nógrád Megyei Tanács általános elnökhelyettesével ar­ról beszélgettünk: hol tart megyénk mezőgazdasága? — Az ágazatra az elmúlt Időszakban nagy teher há­rult a hazai ellátásban, a népgazdasági egyensúly ja­vításában egyaránt. Időn­ként tapasztalhattunk túl­zott várakozást is. A me­gye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai tavaly miként feleltek meg ezek­nek? — Amikor visszatekintünk 1986-ra, mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, hogy időarányo­san teljesültek-e a középtávú tervidőszakra kidolgozott el­képzelések. Bizonyos, hogy 1986 nem volt könnyű esz­tendő: kedvezőtlen pozícióból láttak munkához az üzemek, a tervezést óvatosság jelle­mezte. Az olyan objektív kö­rülmények mellett, mint az aszály, a szigorúbb közgazda- sági szabályozás, felszínre ke­rültek szubjektív tényezőkből eredő gondok, feszültségek is. A lényeg azonban az: a me­gye agrárágazatának eredmé­nye elfogadható, a gazdasá­gok többsége szervezetten, tisztességesen dolgozott. A mezőgazdaságban dolgozók teljesítményét kedvezően mi­nősíti, elismeri a megye párt­ós állami vezetése is. — Ez amolyan „tisztelet­körnek" hat. Éppen Sn mondta a mezőgazdasági aktíván, hogy a tervek ál­talában nem teljesültek, a gazdálkodásban ismételt fe­szültségek keletkeztek... — A tisztességes munkát akikor is el kell ismerni, ha most a nagyobbrészt rajtunk kívül álló körülmények miatt kisebb a jelképes értelemben vett termés. A növényter­mesztésben például, a terme­lési szerkezet követte a piaci igényeket. Az időszerű mun­kálatokat idejében és megfe­lelő szakmai igényességgel vé­gezték el az üzemek, a hoza­mok mégis alacsonyabbak let­tek. Tavaly a csapadék or­szágrészünkben a sokéves át­lag kétharmada volt, ami ho­zamkiesés mellett a költsé­gek jelentős növekedésével párosult. A nagyüzemek emi­att több mint százmilliós aszálykárt szenvedtek. Ez ön­magában is jelentős ered­ménycsökkenés forrása volt. A nagyüzemek 292 millió fo­rintos nyeresége elmaradt a tervezettől. Ezt magyarázni lehet, de attól még a tény tény marad. Sajnos, a negatívan ható tényezőket a gazdaságok többsége nem tudta hatéko­nyabb, a tartalékokat jobban feltáró és mozgósító munká­val ellensúlyozni. Ez figyel­meztető. — A mezőgazdaság sajá­tossága: ha elmaradnak a sikerek, általában az idő­járás a hibás ... — Erről szó sincs! Azt is látjuk, hogy az aszálykár leg­inkább ott éreztette hatását, ahol szakmai hiányosságok is szembetűnőbbek, ahol a mű­trágyával, növényvédő szerrel ésszerűtlenül takarékoskod­nak. Akad példa arra is, hogy bár felismerik, de elodázzák a növényi kártevők elleni vé­dekezést. Bizonyos, hogy ahol a szakmai vezetés aktív és kezdeményező volt, ott a nö­vénytermesztés kiesése is lé­nyegesen kevesebb. Jó példa erre a nagyjából hasonló adottságé palotás) és érsek­vadkerti közös gazdaság. Pa­lotáson a növénytermeszt és bevételeit túlteljesítették, Er_ sekvadkerten hajszálon múlott a kudarc. Nyilvánvalóak a kétféle teljesítmény okai is: az egyik üzemben színvonalas a szakmai munka, okosan gazdálkodnak a költségekkel, egyszóval, intenzív növényter­mesztést folytatnak. A má­sikról mindez nem állítható. — Az eredmények minő­sítik az adott egység gaz­dasági vezetőinek tevékeny­ségét is? — Természetesen. A veze­tés színvonalának megítélésé­nél a gazdálkodás eredmé­nyessége kell legyen a kiin­dulópont! Ez is differenciáit képet mutat. A harmincnyolc nagyüzem közül, 16 növelni tudta nyereségét. Különösen örvendetes, hogy a korábban veszteséges karancssági, szan­dál, nőtincsi, valamint a gyengébb eredményeket pro­dukáló ceredi, kishartyáni •tsz-ek — az adott körülmé­nyek között is — képesek voltak a gazdálkodás színvo­nalának jelentős javítására. Ugyanakkor a pénzügyi ne­hézségek felerősödését jelzi, hogy négy közös gazdaság zárt veszteséggel. Romhányban, Örhalomban, Varsányban és Bercelen ennek összege együt­tesen megközelítőleg, 60 miL lió forint. Hét másik gazda­ságban a nyereség alig halad­ja meg a másfél millió forin­tot. Főként a romhányi tsz- ben alakult ki igen súlyos helyzet, amelyért nem az idő­járás, nem a szabályozás a felelős, hanem egyértelműen a gazdaság vezetői. Az ágazati irányítás megelőzést szolgá­ló figyelmeztetései is hiába- valóak voltak. Ebben az üzemben a gazdálkodási és pénzügyi egyensúly helyreál­lítása nem kis feladatot ró most a szanálási bizottságra, de az üzemben dolgozó kö­zösségekre is. — S ezzel szorosan ösz- szefügg a vezetők szemé­lyes jövedelmének alakulá­sa is? — Azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol a nyere­ség jóval kevesebb volt a korábbinál, ellentmondásos je­lenségek tapasztalhatók. Vol­tak, akik reálisan értékelték helyzetüket, az üzem jövőre is ügyelve nem éltek a jö­vedelemnövelés törvényesen biztosított lehetőségével. Más­hol, mint Kazáron, Diósjenőn, a DROGUNION-nál a veze­tők a személyes érdéket ré­szesítették előnyben. Az irá­nyító szervek ezeken a he­lyeken hiába hívták fel a fi­gyelmet a közösségi érdekre, a vezetőség, közgyűlés, igaz­gató tanács az ésszerű javas­lat ellen, a rövid távú érde­keket előtérbe helyezve sza­vazott. Nem egy esetben ve­szélyeztették ezzel a termelés bővítését szolgáló fejlesztések megvalósításának realitását, biztonságát: egyben az egész üzem fejlődési lehetőségeit, ezen keresztül később az ott dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek a javítását. Ezeket az alternatívákat ma még nem minden testületben gondoliáik át kellő felelősség­gel. Más kérdé* más gond, hogv a vezetői jövedelem nö­velésére akkor is lehetőség van. ha az. eredménvek a tervtől jelentősen elmarad­nak. A minisztériummal le­zajlott feladategyeztető tár­gyaláson is felvetettük: ma a prémiumokra, jutalmakra vo­atkozó rendelet nem veszi léggé figyelembe a nagyság, endet, a valós teljesítményt. 1 — Mostanában különö­sen divat szabályzókra, fel­sőbb rendelkezésekre hi­vatkozni. Néha az átlagos újságolvasónak az az érzé­se: „lenn”, a gazdasági egy­ségen alig múlhat valami. Így van ez a termelőszö­vetkezetekben is? — Ezeket a hivatkozásokat nindig a konkrét esetben kell izsgálni. A szabályozók a épgazdasági érdekeket igyeki zenek érvényre juttatni, töb- ié-kevésbé összhangban a isoport- és egyéni érdekekkel. ’ó példa az állattenyésztés ellendítése érdekében szüle- ett számos központi intézke, lés. Megyénkben a kisterme, ők gyorsan és kedvezően re- igáltak ezekre. Dinamikusan lőtt a háztáji sertésállomány, i vágóállat-értékesítés több nint tíz százalékkal növeke- lett, és javult a nyúltartási :edv is. A mezőgazdasági lagyüzemekben azonban nem lyen egyszerű a helyzet. Az gaz, hogy az új intézkedések nérséklik az ágazati veszte- égeket, de a komoly erőfe- ízítések ellenére sem sikerült negállítan! a szarvasmairha. is juhállomány csökkenését, é közös gazdaságok tíz szá- aléltkal kevesebb vágóálla- ot adtak el, a tej értékesítés - kedvező jövedelempozíció sllenére is — kevesebb a ko­rábbinál. Az ágazat jövőjét lletően figyelmeztető, hogy lem javult a tenyészutánpót- ás, alacsony a szaporulat. Izek megoldása üzemi feladat. Jgyanakkor az a vélemé- íyünk, hogy a húsmarha- és i juhtenyésztésben az érde­keltség és jövedelmezőség kérdéseit újra felül kell vizs­gálnia a központi irányítás­iak is. Az állattenyésztés va_ amennyi területén gond az ilacsony műszaki technológiai láttér. Különösen kritikus i helyzet a tejelő tehenésze­ikben. A technológiai re­konstrukcióhoz, jelenleg jóka ehetőségek: 50 százalékos ál­am! dotáció, minisztériumi íozzájárulás, megyei fejlesz- ;ési támogatás és hitel áll 'endelkezésre. A szabályzók íyújtotta lehetőségeket, tehát í területen most kell kihasz- íálni. — A nőerádj vazda«áeok az elmúlt időszakban sokat áldoztak a gazdálkodás biz­tonságát szolgáló, kiegészí­tő tevékenység fejlesztésé­re. Van-e változás e téren? — összességében a kiegé­szítő tevékenység az üzemi gazdálkodásban betöltött sze­répét megtartotta, bár a ko­rábbi évek dinamikus fejlő­dése mérséklődött. Folytató­dott a megyén kívüli, veszte­séges ágazatok felszámolása. Ezek pótlására elsősorban a megyei telephelyű ipari és élelmiszer-ipari tevékenységek bővültek, s többségük jól zolgálja a jövedelemtermelést, a foglalkoztatási igényeket. Találkozni ellenkező hatású változásokkal is. Vannak olyan szövetkezetek, ahol éppen a kiegészítő tevékenység a fe­lelős a kiélezett pénzügyi helyzetért, a veszteségért. Áz ilyen üzemek kellő átgondo­lás nélkül, megalapozatlanul vállalkoztak, és általában el­maradt a jó színvonalú irá­nyító munka nélkülözhetetlen eleme, az ellenőrzés... A vál­lalkozásoknak természetesen nem lehet gátja a megyeha­tár, de közel is számos alka­lom nyílhat a helyi üzemek­kel való kooperációra, a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésre. — Itt a tavasz. Milyen célokkal indulnak a határ­ba a megye mezőgazdasági üzemeinek dolgozói? — A népgazdaság az ága­zattól továbbra is azt várja, hogy járuljon hozzá a kiegyen­súlyozott belső ellátáshoz, az exportfeladatok teljesítésé­hez, s pótolja az elmúlt évi kiesések nagyobb részét Alapvető cél tehát megyénk üzemeiben is az, hogy dina­mikusan emelkedjen a ter­melés, a hatékonyság, javul­jon a minőség és mindezek eredményeként, a jövedelme­zőség. A tsz-ek, állami gaz­daságok idei tervei összessé­gében megfelelnek a népgaz­daság által meghatározott kö­vetelményeknek. Reális cél a növénytermesztés tízszázalé­kos termelésnövelése. Az ál­lattenyésztés előirányzatai vi­szont, általában nagyon sze­rények és néhány gazdaság­ban ez a magatartás elfogad­hatatlan. A kiegészítő tevé­kenység alakulásában a szin- tentartás a jellemző; 16 tsz tervezi az ebből származó ár­bevétel csökkenését, elsősor­ban úgy, hogy a veszteséges és alacsony jövedelmezőséget biztosító, telepen kívüli tevé­kenységet felszámolják. A nyereségterv 25 százalékos emelkedést mutat, amely je­lentős növekedés. Az igazság­hoz tartozik: alacsony a ki­indulópont. Elsősorban a te­henészeti telepek, a bogyós- hűtőtárolók építése révénj jelentősen növekszik az épí-j tési beruházás. Míg gépesít tésre csak az előző évek a la-' esony szintjének megfelelői összegeket tudják fordítani aa üzemek. ; — Milyenek a* évkezdet tapasztalatai? I — Köztudott, hogy ősszel a talaj-előkészítést, vetést na­gyon nehéz körülmények kö­zött végezték a gazdaságok! Ma már látjuk, hogy a későt kitavaszodás után, a kalászo­sok állapota az egy évvel ez-i előttihez hasonlóan kedvezőt­len. Mindennél többet mond, hogy a vetések egyharmada csak most kel ki, s már bi­zonyos, hogy a káposztarep­ce szinte teljes egészének sor­sa a kiszántás. Ezért a szak­embereknek most még inkább felkészülten kell kezdeményez­niük a vetésszerkezet szüksé­ges módosítását, az ehhez szükséges feltételek megte­remtését. A műtrágya- és nö­vényvédőszer-, az alkatrész- ellátásban gondok, feszültsé­gek vannak és várhatók: er­re is ideiében kell gondolni. Minden bizonnyal jelentősen torlódnak a tavaszi munkák, ezért készenlétben kell állnia embernek, gépnek, hogy meg­felelő időjárás esetén minden erővel az időszerű feladato­kat végezhessék. — Ha valamelyik terme­lőszövetkezet élén dolgozna, ugyanezeket a gondolatokat foglalta volna csokorba? — Azt hiszem, nem a fel­adatok megfogalmazásának stílusán van a hangsúly, ha­nem a cselekvésen. Beosztás­tól függetlenül, a megye me­zőgazdaságáért dolgozóknak nem lehet más választásuk, mint reális lehetőségeik leg- 1 teljesebb kihasználása. Nehéz év van mögöttünk, és senki sem ígérheti: idén könnyebb lesz. A termelési feltételek­ben, a szabályozásban történt ; jó néhány kedvező változás és a sok üzemi tan asztal at. a ■ felhalmozódott szellemi ener- ’ gia, a határozott tenniakarás, mind biztosítéka annak, hogy 1 a megye mezőgazdasága az ' elvárható eredményeket eléri e. i A feltételek összehango't . mozgásbahozása, a teljesít- . ménvközpontúság alapelvünk ■ kell legven. A -becsületes, olv- • kor feszített munka, vala­mennyi vezető, fizikai dolgom zó érdeke és kötelessége. i — Köszönjük a beszélge- I tést! M. Szabó Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents