Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-24 / 70. szám
\ Évente hétmillió köbméter sűrített levegőt használnak fel . Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyárában a termeléshez. A légsűrítő gépek és berendezések, továbbá a levegőt szállító csőrendszerek ellenőrzését és felújítását a karbantartók- végzik. Képünkön: Nádasdi Gyula és Kollár Ferenc lakatosok kompresszort javítanak. Egy tanácstagi beszámoió ürügyén Nem mindig a pénzen múlik... A tanácstag nincs könnyű kor minek a meghosszabbított helyzetben, amikor szemtől szembe kell néznie a választópolgárokkal. Ez derült ki Szécsényben is a hetedik választókerület tanácstagi beszámolóján. A tanácstag feladata lett, hogy számot adjon a városi tanács választás óta végzett munkájáról, valamint a választókerületet érintő kérdésekről. Meghittek. őszinték az ilyen beszélgetések. És ez esetben a tanácstag. Varga József —, nagyon szép és hatásos tanácsi munkáról tudott számot adni. Szécsénynek városi rangra emelése az elmúlt évben. Aztán a költségvetésnek fokozatos emelkedése az 1985. évi 62 millió forinttal szemben 1987. évben 110 millió forintra. . Már Pilinynél tartanak a város vízellátását szolgáló vízvezeték építésével. Állandó fellendülőben van az óvodai, az iskolai ellátás színvonala. Az idei esztendőtől a városi tanácshoz tartozik a szakközépiskola is. Készül a kultúr- központ. dolgoznak az egészségügyiek, ha nem is legideálisabb körülmények között. És a tanács törekedik arra, hogy a fiataloknak segítséget nyújtson a lakásépítéshez. Az öregekről is gondoskodnak, hiszen nagyon szép, kényelmes napközi otthon várja őket naponta. Mindezek ellenére, . nem irigylésre méltó a helyzete Szécsényben a tanácsnak. A 110 millió forint csak látszatra nagy összeg. Mert, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a pénzből kell fenntartani a közintézményeket, a tanácsot, akkor —, mint ott, a tanácstagi beszámolón kiszámították — legfeljebb harmincnegyven millió forint marad a város fejlesztésére. A mai viszonyok között nem számíthatnak még külön pénzre sehonnét sem. Ebből kell megfontoltan gazdálkodni. A beszámolón viszont az derült ki, hogy a választópolgárt az érdekli, hogy ha város lett Szécsény, akkor a lakosság a lehetőségekhez mérten szeretne városi életet élni. Ezt fejtette ki Győri Sándor, a tsz gépszerelője. Azért érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban a városi rangnak megfelelő-e például a lakosság kereskedelmi e!lát.ása; Itt van melegében a Skála Áruház. Konkurencia nélkül dolgozik és néha azt a benyomást kelti, mintha nem a vásárló, hanem ő diktálná a' feltételeket. Csütörtökön tartanak hosszabbított nyitva tartást. De, az esti órákban az élelmiszerosztályon nein lehet bevásárolni, mert se hús, se kenyér, se. tej és sok minden más. amire a hét végén szükség lenne a háztartásban. Azt mondják a boltosok, hogy az áru pénteken érkezik. Ak_ nyitva tartás csütörtökön? ' Sok szó esett a beszámolón a környezet tisztaságáról, a rendről, az állampolgári fegyelemről. a közbiztonságról, tehát a „hétköznapi” dolgokról, miután senki a résztvevő választópolgárok közül nem kérdőjelezte meg azokat a tagadhatatlan eredményeket, amelyekkel a munkáját részben igazolhatja a tanács. Azért részben, mert az is a feladata közé sorolható, hogy milyen a köztisztaság. Szita Ferenc azt mondtä: nemcsak a köztisztaságról, hanem harminclakásos ház kivilágításáról, a ház megközelítéséről sem lehet beszélni. A sötétben kislányokat riasztgatnak, az egyetlen járdalapból készített utat a nehéz autók széttipor jék. Pásztor Sándor a lakóépület közös képviselője mondta el, hogy ezek a „hétköznapi” dolgok nagyon elhalványítják az egyébként elismerésre méltó eredményeket. Pedig ezeknek a rendbetétele szintén nem pénzkérdés. Azért ezen a do'gon érdemes egy kicsit meditálni. Aki Salgótarján felől közelíti meg a várost, a távolból gyönyörű látványként tárul eléje az ősi Szécsény. De. csak távolról, sajnos. Amikor az utas a házak közé ér, elhanyagolt út menti árkokat, sok szemetet és gondozatlanságot lát. A Szentlélek-patakot átívelő hi_ dácska mindig gusztustalanul piszkos, sáros. Talán csak akkor volt kifestve. amikor felépítették. Pedig ez közlekedésbiztonságból sem lehet közömbös. A tanács előtti városköz. pont egyenesen elriasztó azzal a talponálló ivóval. Hogyan viseli el a városi tanács, hogy az ablakából egész nao az italozó embereket nézi? A lakótelep tisztasága, rendje is elriasztó. Szemét, kosz. parkoló teherautók ólaiétól szennyezett utca. A gondozatta óság va1 ósággal kirí. A házak vakoltai is szánalmasan hullanak. A tisztaság. a rend fenntartása nem pénz kérdése, hanem szervezés társadalmi munkaakciók kezdeményezése. A házak előtti gvenesítéssel teljesen megváltozna a kén és minimális összeget emésztene fel. Tgaza volt Gvőri Sándor vá- lasztópo'gárnak. hogv ha a nénfront. a tanács megmozdul. a lakosság követni fogig, yn-pgre a szgvazc+aivpi iga- zo"a. hogv bízik bennük A tanácstagi hec^ámeiá^ó' ggggi az érzéssel álltak fel a ie'enlévők. hogv tic7+-h‘:”'t vannak azzal, nem könnyű munka vér a tanácsra, a 's- kesságra. De. h'dgg ide. V’Sag oda. a tanasz máé ifi. aWer íft 07 ideje a rö'-d t ősének, közö° Bobál Gyula Újítások az egészségügyben Több száz újítással jelentkeznek minden évben az egészségügyben dolgozók, ám javaslataik közül elenyésző az országosan is elfogadottak sz.áma: tavaly mindössze 21 újítást ítélt alkalmazhatónak az Országos Kórház, és Orvostechnikai Intézet. Az Egészségügyi Minisztérium legutóbbi felmérésének tapasztalatai szerint, a legtöbb javaslatot bevezetik ugyan az újító munkahelyén, de ezeket psak ritkán nyújtják be az ORKI-hoz, mert az újító és az intézmények vezetése sem érdekelt anyagilag az új berendezések, orvos- technikai eszközök, vagy munka- és üzemszervezési megoldások. vizsgálati módszerek széles körű elterjesztésében’. Az egészségügyi újítások nem mindig hoznak pénzben is kifejezhető hasznot, vagy megtakarítást, mint az iparban, sőt a legtöbb javaslat megvalósítása kiadást jelent az intézménynek. A szakemberek az újítómozgalom fellendülését várják attól az intézkedéstől, amely lehetővé teszi, hogy ez év elejétől az egészség- ügyi intézmények már nem a béralapból, hanem az úgynevezett dologi költségekből honorálják az újítókat. Az Egészségügyi Minisztérium és az ORKI az eddiginél is nagyobb gondot fordít az úgynevezett helyi újításokra, nyomon követik azok sorsát, s mindent megtesznek 6zéles körű elteriesztésiikért. Az egészségügyön kívül más területeken is alkalmazható újításokat ezentúl nemcsak az orvosi szaklapokban, hanem — az Or'záyos Találmányi Hivatal segítségével — más tárcák folyóirataiban is közzé teszik. Ez így nem megy Új gépek az állami gazdaságokban Korszerű gépekét és "bérén, dezéseket állítanak üzembe a régiek helyett az állami gazdaságokban. A régi, elhasznált termelőeszközök felújítását. a hozzájuk való alkatrészek gyártását mind több helyen az üzemek közötti együttműködés segíti. A mű szaki fejlesztés eredményeként az elmúlt években az állami nagyüzemekben nem nőtt tovább a nullára leírt gépek aránya. A gazdaságok a korábbinál is nagyobb gondot fordítanak a technikai eszközök műszaki állapotának fenntartására, a gépjavítás minőségének fokozására. Tavaly 12 állami gazdaságban újították fel a javítóműhelyeket; újakra cserélték ki a régi esztergapadokat, a maró- és a köszörűgépeket. Öt gazdaságban láttak hozzá új javítóműhely kialakításához. A Pécsi Állami Gazdaságban ipari tanulók képzéséhez tanműhelyt is létrehoztak. Műszaki fejlesztés piacismeret nélkül? Néhány problematikus műszaki fejlesztésre példa igazolja a mondást, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Az akkumulátor- és szárazelemgyár 1985-ben az előző évhez képest 290 millió forinttal növelte árbevételét ,és 110 millió forinttal nyereségét az új, licenc alapján gyártott gépjármű-akkumulátor gyártásával. A licencadó USA-beli céget azonban csak' 4—5 éves lemaradással képes a magyar gyár követni. Jellemző, hogy a licencátailás időpontjában az a fckumulétor-ólomlemezek vastagsága 1,8 milliméter volt, amit időközben az USA-ban 1 milliméterre csökkentettek.. Az akkumulátorgyár ennyi idő alatt csupán 0.4 millimétert tudott falvastagságból lefaragni. Döntően azért,' mivel. a nagy tisztaságú, egyenletes minőségű ólomhoz, illetve' a korszerű gépekhez nem, vagy csak késve juthat hozzá. Nem pénzhiány: érdektelenség A Salgótarjáni Kohászati Üzemek százmillió forintos fejlesztéssel félmeleg-alakító technológia alkalmazására tért át 1984-ben. A létrejött korszerű kapacitások azóta is kihasználatlanok és veszteséget sek. Részben szerszámozási és alapanyag-ellátási hiányosságok miatt. A döntő azonban a piaci érdektelenség. A fejlesztést ugyanis nem előzte meg körültekintő közgazdasági elemzés és marketingmunka. A csavaripari vállalat kifejlesztette a nagy szilárdságú csavarok gyártását — tőkésimport pótlása céljából. A beruházáshoz azonban a nagy teljesítményű nyugati gépek helyett deviza hiányában a szocialista országokból importáltak 25—30 százalékkal kisebb teljesítményű gépeket. A beszerzési gondok miatt már eleve egy esztendőt késett a nagy szilárdságú csavarok gyártásának megkezdése. További probléma, hogy a Lenin Kohászati Művek csak 1987- től vállalja a szükséges alapanyagok egv részének í80—85 százalékának) legyártását. Hazánk és a fejlett tőkésországok között meglévő technológiai rés az utóbbi években nem csökkent, hanem növekedett — állapították meg az MSZMP Központi Bizottsága tavaly decemberi ülésén. A feladatok sürgetőek, hiszen az intenzív gazdasági fejlődés ütemét a technikai haladás mértéke határozza meg. és nem a beruházási összegek nagysága. Persze a felhalmozás bizonyos szintje nélkülözhetetlen a műszaki fejlesztés által feltárt potenciális lehetőségek hasznosításához. A műszaki-gazdasági fejlődés meghatározó tényezője, legnagyobb tartaléka maga az emberi tudás, felkészültség, a szakmai tapasztalat. Az emberi tényező növekvő szerepéről sok szó esett az MSZMP KB 1986. decemberi ülésén, s a kiaknázatlan lehetőségek sorát tárta fel a legutóbb a népi ellenőrzés. A fővárosi, a Nógrád, a Csong- rád, a Fejér, a Veszprém, a Zala megyei népi ellenőrzési bizottságok 1986. évi központilag koordinált vizsgálata szerint a pénzügyi forrás a vállalatok többségénél elegendő, sőt, helyenként fel sem tudják használni azt. A kutatás- fejlesztés igényes vállalatok pedig a szükséges mértékben központi műszaki fejlesztésialap-juttatásban részesülnek. Sok beszéd — kevés telt Az ellenőrzött 13 fővárosi gépipari vállalatnál 1981 és 1985 között 20—40 százalékkal csökkent a fejlesztésben dolgozók létszáma. De nem jobb a helyzet vidéken sem. A meglévő fejlesztőerők nagy részét is a napi termelési-gazdálkodási feladatok megoldása, illetve a közvetlen gazdasági hasznot nem hozó K+F (kutatás -r fejlesztés) köti le. A gazdasági eredményekre irányuló vállalati fejlesztések pedig a meglévő termékválaszték bővítését, korszerűsítését célozzák és nem a szerkezet átalakítását.' Bár sokat beszélnek erről az átalakításról —a valóságban kevés a tett. Főként szubjektív, emberi tényezők rontják a vállalati K+F hatásfokát. A témavá- lásztásnál kizárólagosak például a műszaki motivációk, gazdasági, piaci elemzések, felmérések nem előzik meg azt. így azután az új termék olykor eladhatatlanná, máskor pedig veszteségessé válik. A magyar tudományos és műszaki szakemberek jó hírnevét külföldön a hazánkból elszármazott, ismert tanárok, kutatók, fejlesztők alapozták meg. A honi társadalmi-gazdasági viszonyok hiányosságaira utal viszont, hogy az alkotó szellemi energiák idehaza gyakran nem elég termékenyek, vagy kiaknázatlanok. Némelykor azért, mert szét- forgácsolódnak. A Metripond- nál például tavaly 16 fejlesztési témát véglegesen, 20-at átmenetileg leállítottak, hogv a megmaradt 11-et gyorsan befejezhessék. Személyes haszon Gazdasági-piaci eredményeket elsősorban ott tudnak felmutatni, ahol a kutatók-fejlesztők, sőt a termelőüzemek maguk is érdekeltek az új- megoldása^ gyakorlati alkalmazásában. Néhány helyen a fejlesztők viszonylag önálló vállalkozói rendszerben dolgoznak, s közvetlenül részesednek az elért tényleges eredményekből. Sajnos még csak néhány vállalatnál alkalmazzák bátran a teljesítménnyel arányos határozott jövedelemdifferenciálódást. Érvényesüljön a tehetség és kiemelt anyagi, erkölcsi elismerésben részesüljön az arra érdemes műszaki teljesítmény. Ez a műszaki-gazdasági előrehaladás meggyorsításának egyik kulcsa. Ugyancsak fontos, hogy az eredményesen és a rossz hatásfokkal működő vállalatok teljesítményeikkel arányosan fejlődjenek vagy visszafeilődjenek. Tehát szűnjön meg a jövedelmek ^isaz- sáetálan átcsoportosítása ni vei - lálása, hogy fe'gyorsulhasson az életképes vállalatok fejlődése. K. J. Beruházás a porcelángyárban Háromszázmillió forintos beruházással fejlesztik a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárat; a jelentős ösz- szeget öt gyáregysége közül, a legnagyobb dollárexportot eredményező szanitergyárra és az edénygyárra fordítják. Az , előbbire, vagyis az egészségügyi, fürdőszobai berendezéseket készítő gyárra 220 milliót költenek. Zabari Zoltánná hat éve dolgozik a virágkötőszakmában a salgótarjáni városgazdálkodási üzem kertészetében. Munkája során évente többszáz-féle alkalmi és menyasz- szonyi csokrot, valamint ikebanatálat készít. —RT— Kedvező energiamérleg a szénbányáknál A Nógrádi Szénbányáknál hagyományosan megkülönböztetett gondot fordítanak az energiahordozók ésszerű fel- használására, a takarékosságra. A vállalat az 1985. évi eredményei alapján második helyezést ért el az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet budapesti körzete által meghirdetett energiatakarékossági versenyben. A szénbányáknál a múlt évben tovább mérséklődött az energiafelhasználás, bár a termelési-gazdasági feladatok korántsem csökkentek. Az előző évhez képest 15 ezer, a tervhez viszonyítva 64 ezer gigajoule a megtakarítás. Értékben ez 13 millió 746 ezer forintot jelent, ennyivel volt kevesebb a ráfordítási költség. Az energiahordozók közül a szénnel bántak a legoptimálisabban, az előirányzott mennyiségtől 635 tonnával kevesebbet tüzeltek el, vagyis ezáltal megtakarítottak 10 ezer gigajoule-t. A vállalatnál ezúttal is megszervezték az üzemek energetikusainak versenyét, ösztönözve ezzel is az ésszerű energiafelhasználást, az energiatakarékosságot. Az értékelést az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelőség által is alkalmazott szempontok szerint végezték el. Az első helyet Sulyok József (nagybátonyi gépüzem), a másodikat Nagy István (kányási bányaüzem), a harmadikat Bata István (külfejtési bányaüzem) szerezte meg. A felsorolt üzemek jártak élen az energiatakarékosságban. A villamosenergia-vétele- zésre szigorú előírások vonatkoznak. A vállalat betartotta áz ez irányú követelményeket. Az úgynevezett • teljesítménytényező árengedményeként 3 millió 175 ezer forintot fizetett vissza az áram- szolgáltató. Ez a bányavállalat eredményét javította. Ezen a téren a nagybátonyi gépüzem villamos szolgáltató részlege végezte legkörültekintőbben a munkáját. Az üzemek az idén is elkészítették a takarékos energiafelhasználást célzó terveiket és meghatározták az ezzel kapcsolatos tennivalóikat. Fontos feladat, hogy a „belépő” új létesítmények. az üzembe helyezésre kerülő új gépek ne okozzanak többletenergia-felhasználást, mert a vállalat a korábban megkötött szerződésben nem növelte a villamosvételezési teljesítményét. Be kell fejezni Ménkese» a középfeszültségű fázisjavító kondenzátortelepet, mert ezáltal biztosítható a már évek óta kapott villamosteljesít- mén.v-tényező árengedmény. A vásárolt szén mennyiségét i* mérsékelni kell. Végezetül, d» nem utolsósorban: a folyékony üzemanyag felhasználásában meg kell fordítani az eddigi arányt, s a benzinnél szükséges elsősorban takarékoskodni, nem a gázolajjal. NÓGRÁD - 1987. március 24., kedd
