Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I Teho­tanulságok Ezekben a napokban ad­ták postára az adófizetők a településfejlesztési hozzájá­rulás összegét, amely me­gyénkben várhatóan több mint harmincmillió forinttal gyarapítja a közös bevétele­ket. Egy kimutatás szerint 72 143 lakos kötelezhető a 300-1000 forint közötti ösz- szeg befizetésére, s zömük eleget is tesz tisztességgel állampolgári kötelezettségé­nek. Hiszen annak idején er­re szavaztak. Bár már elült a vihar, de jól emlékezhetünk a forró hangvételű vitákra: legyen vagy ne legyen teho. A vita lezárult, megyénkben a tele­pülések lakossága igent mon­dott. A dolog tehát látszó­lag ..rendezettnek” tűnik, ám tanulságai jócskán akadnak. A közelmúltban az Ország- gyűlés egyik bizottsága ér­demben igyekezett a tanulsá­gokat megfogalmazni, s ta­lán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy e tanulságok a tarta­lom és a forma nem éppen dialektikus egységében fog­lalhatók össze. Mert miről is van szó? Egy hasznos, bölcs tartalomról, hiszen a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás öt­letét, ideáját kevesen vetet­ték el. s egy, a tartalomhoz nem illő, vagy nem minden esetben illő formáról. Maradjunk csak a tarta­lomnál. Ha a teho lényegét akarjuk megfogalmazni, azt kell mondanunk: egy olyan önkéntes hozzájárulás, amely­nek fizetéséről és felhaszná­lásáról maga a lakosság dönt. Itt különös hangsúlya van a demokratizmusnak. Igen, hiszen a tartalom a lé­nyeget jelenti: hajlandó-e a lakosság a települések fej­lesztéséhez, az utak. járdák, iskolák építéséhez pénzzel is hozzájárulni? A konfliktus természetesen nem itt és nem ezzel kezdő­dött. Nem a tartalommal volt gond, hanem a formával. Sok minden tartozik ebbe a for­mába. A lakosság tájékozott­sága avagy tájékozatlansága, egyes tanácsok döntései - s e formához tartozik az is, hogy a teho bevezetése nem a legszerencsésebb gazdasá­gi időszakban zajlott le. Fon­tos, hogy a településfejlesz­tési hozzájárulás ügyében dönteni csak úgy lehet, ha mélyen és alaposan ismeri a lakosság azt, amiről dön­tenie kell. Egy salgótarjáni népfronttanácskozáson hang­zott el, hogy ott volt sike­res a bevezetés, ahol a köz­érdekű bejelentésekre, a he­lyi igényekre, jelzésekre, vé­leményekre alapoztak, ame­lyekben a lakosság közvet­lenül érdekelt volt, A problémák sok helyen ebbői adódtak: a lakosság nem értette, vagy nem akar­ta, vagy nem tudta fizetni a tehát, s a -tanácsok mégis presztízskérdést csináltak a megszavazásból. Néhány he­lyen az igenek többsége ilyen „skivós harc” eredmé­nyéből adódott. De e győzel­mek talmi sikereknek mond­hatók, ha nincs mögöttük ,,tömegakarat”. Dehát, akkor csupán a százszázalékos egyetértés je­lentheti a tartalom és a for­ma egységét? Nem erről van szó. Az azonban tény, hogy azokon a településeken, ahol az egyetértés elérte a két­harmadnyi arányt, nem volt konfliktus. A realitást a teho statisztikái közelítik: az or­szág 3079 településének 89 százalékán a tehát elfogad­ták, s az évenkénti hozzájá­rulás vállalt összege átlago­san meghaladja a 600 forin­tot. A kiindulási alap tehát megvan. A továbblépéshez azonban szükség van a ta­nulságok hasznosítására is.] T. L _________________________ N ÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF., 69. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1987. MÁRCIUS 23., HÉTFŐ Ünnepségek a Tanácsköztársaság kikiáltása évfordulóján és a KISZ zászlóbontásának jubileumán Forradalmi hagyományaink cselekvésre ösztönöznek Nagygyűlés Salgótarjánban Nemzedékek s megyei ünnepségen a köszöntőt hallgatják. Színpadon a Nógrád tánc­együttes. Országszerte megünnepelték szombaton a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 68. évfordulóját. S mikor a pro- letárállamot létrehozó forradalmár elődökre emlékeztek, fel­idéztek egy másik eseményt is: harminc esztendeje e ta­vasznyitó napon bontott zászlót a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség. A központi ünnepséget Szekszárdon rendezték an­nál az emlékműnél, amelyet a helyi direktórium tagjai, a mártírhalált halt forradalmárok tiszteletére állított a la­kosság. Koszorúzások, nagygyűlések, megemlékezések voltak más településeken is. Nógrádban szombaton a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Központ adott otthont a megyei ün­nepségnek, Balassagyarmaton a nyírjesi úttörőtáborban ren­deztek nemzedéki találkozót, míg az iskolákban, intézmé­nyekben helyi ünnepségeken méltatták a Tanácsköztársaság eseményeit, a KISZ tevékenységét. A legkisebbek, a kisdo­bosok és az úttörők országos riadóval tisztelegtek az ifjúsá­gi mozgalom harminc évvel ezelőtti zászlóbontásának. (Er­ről szóló riportunk a lap 3. oldalán olvasható.) „Munkánk akkor sikeres, ha társadalmi feladatokhoz L Jíi.11 kapcsolódik A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 68. évfor­dulója alkalmából Szekszár­dim rendeztek központi ün­nepséget, ahol egész napos if­júsági eseménysorozattal egy­bekötve a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség zászló- bontásának harmincadik év­fordulóját is megünnepelték. A szekszárdi ünnepségsoroza­ton részt vett Berecz János, az MSZMP KB titkára, Há­mori Csaba, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, vala­mint számos meghívott, a Tanácsköztársaság veteránjai, az ifjúsági mozgalom egyko­ri kiemelkedő résztvevői kö­zül. fcizeKszara toteren fiatalos személyesítették meg a forra­dalmár munkásokat, katonákat, s a proletárdiktatúra vezető­it. A főtérről a Mártírok te­rére vonuló tömeg egy óra alatt szinte átélte a Tanács­köztársaság eseményeit: al­kalmi rikkancsok kínálták a Népszava 1919. március 23-j számának első lapját, utcára kerültek a korabeli röplapok mozgósító jelszavak harsog­tak, forradalmi dalok csendül­tek fel. Ernőd Péter, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára méltatta a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét. Elöl­járóban szólt a proletárhata­lom államának kikiáltásai megelőző eseményekről, majd március 21-ről, arról a nap. ról, amikor a háború gyötört« ország népe nagy októbei példáját elsőként követve di­adalra vitte a szocialista for­radalom ügyét. . — A sokszoros nemzetköz: túlerővel vívott harcban z proletárhatalom elbukott számos katonájának, vezető­jének életét oltotta ki a fe­hérterror — mondotta a to­vábbiakban. — A mai napon rá­juk és a harcoló tízezrekre emlékezünk. — Majd arról beszélt, hogy a Tanácsköztár­saság idején az ifjúság egy volt a forradalommal. (Folytatás a 2. oldalon) A tartalomból: Talp nincs, kényszerpihenő! Álláspénz a teljesítmény szerinti díjazás helyett. Üres anyagszállító autók, hirtelen vállalások, fegyelmezetlen üzjeti kapcsolatok, kapkodás. A reményeiben csalatko­zott Salgó Cipőipari Szövetkezet kollektívája a borotva élén táncol. (3. oldal) Értékmentés, jövőféltés — cigány módra A társadalmi együttélés színterén sajátos helyet foglal­nak el a magyarországi cigányok. Kulturálódásuk és mű­velődési esélyeik növelése, érdekében alakult Salgótar­jánban az a megyei munkaközösség, amely a népcsoport hagyományait megőrizve keres utat a jövő felé. (5. oldal) Elfogták a garázsbetörőt Sorozatos betörések nyugtalanították február óta a sal­gótarjáni és a bótonyterenyei garázstulajdonosokat. Fel­feszített ajtók, kifosztott gépkocsik jelezték a „szorgos” betörő útját, aki egy éjszaka 15 garázst tört fel. Az elő­zetes letartóztatásban lévő tettes ténykedéséről a Salgó­tarjáni Rendőrkapitányság illetékese nyilatkozik. (8. oldal)---------------------------------------------------------------------------—— Ö nkéntes ✓ rendőrök tanöcskozösa A Salgótarjáni Rendőrka­pitányság szombaton Salgó­tarjánban tartotta a műkö­dési területén tevékenykedő önkéntes rendőrök tanácsko­zását. A csaknem 500 önkén­tes rendőr képviseletében megjelenteket Buda István rendőr százados köszöntötte. Üdvözölte a tanácskozáson részt vevő vendégeket, köztük Szilágyi Tibort, a salgótarjáni városi pártbizottság titkárát, C. Becker Juditot, a Salgó­tarján Városi Tanács elnökét. Szigetvári János rendőr al­ezredes, a Salgótarjáni Rend­őrkapitányság vezetője az 1986. évi munkát értékelve, elmondotta: a bűnözés csök­kent Salgótarjánban és von­záskörzetében az önkéntes rendőrök, önkéntes határőrök és munkásőrök segítségével, hiszen míg 1985-ben 1257, ta­valy 1262 volt az ismertté vált bűncselekmény. Ez isbi­zonyítja, hogy a megyeszék­helyen a közrend és közbiz­tonság szilárd. Az elmúlt évben 14,2 szá­zalékkal mérséklődött a sze­mélyi tulajdon elleni bűn- cselekmények száma, ugyan­akkor 3 százalékkal csökkent a társadalmi tulajdont ká­rosítok aránya. Ez a rendőri munka mellett annak is kö­szönhető, hogy erősödött a vállalatok, intézmények belső rendje és fegyelme. A gondokról is szólt a ka­pitányság vezetője. Romlott a közlekedési morál, annak el­lenére, hogy 4,9 százalékkal kevesebb a közlekedési bűn- cselekmény. Ugyancsak prob­léma, hogy 57,2 százalékkal növekedett az erőszakos, a ga­rázda bűncselekmények szá­ma. Ez a jövő feladatát is jelzi. Határozottan, követke­zetesen kell fellépni e jelen­ség ellen. Szigetvári János méltatta a megalakulásának 30. évfor­dulóját ünneplő önkéntes rendőri csoportok tevékeny­ségét. Mint mondotta, a tár­sadalom minden rétege meg­található ebben a közös­ségben, akik szabad ide­jük feláldozásával, felké­szülten, rátermetten végzik munkájukat. Tavaly pél­dául 9 994 esetben teljesítet­tek önállóan és 3170 esetben rendőrrel közösen négy-nyolc órás szolgálatot. Az ő s-agít- ■ségüknek is köszönhető, hogy az elmúlt évben, a többi kö­zött 85 százalékkal nőtt az előállítottak száma. A feladatokról szólva hang­súlyozta: tovább kell küzde­ni a közúti fegyelem megszi­lárdításáért, elsősorban az ittas vezetés felderítésére kell törekedni. Csökkenteni kell a vagyon elleni bűncselekmé­nyek számát, törekedni szük­séges a meglévő értékeink vé­delmére. Köszöntötte az önkéntes rendőri tanácskozást Szilá­gyi Tibor, és többen mond­tak véleményt az eddig vég­zett munkáról. Sor került a szocialista versenymozgalom értékelésére, az első helye­zést immár harmadszor az SKÜ önkéntes rendőri cso­portja nyerte el. Elismerése­ket adtak át az önkéntes rend­őri szolgálatban hosszú évti­zedek óta tevékenykedő ön­kénteseknek, míg a gazdasági szervek jutalmait dr. Szabó István, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek vezérigazgatója adta át. Befejeződött az eszperantisták kongresszusa Vasárnap, a Magyar Esz­perantó Szövetség küldöttköz­gyűlésének az angyalföldi Láng Művelődési Központ­ban megtartott záróülésével befejeződött a 28. magyar eszperantó kongresszus há­romnapos programja. A közgyűlés küldöttei meg­vitatták és elfogadták a szö­vetség középtávú, 1991-ig szó­ló munkatervét, amelyben — egyebek között — feladatul jelölik meg, hogy a hazai esz­perantisták rendszeres önmű­veléssel is törekedjenek a nemzetközi nyelv elsajátítá­sára, tökéletesítésére, s az eszperantót is használják fel a baráti kapcsolatoknak, il­letve a hasonló érdeklődésű és foglalkozású emberek szak­mai együttműködésének erő­sítésére. A magyar eszperan­tó mozgalom továbbra is a béke, a népek közötti barát­ság és a társadalmi haladás ügyét kívánja szolgálni. A több ezer főnyi tagsággal működő Magyar Eszperantó Szövetség az eddigieknél fo­kozottabb mértékben ellátja a mozgalom társadalmi kép­viseletét. Hagyományainak megfelelően, lehetőségeihez képest kezdeményező szerepet is vállalva, törekszik a nem­zetközi eszperantó mozgalom erősítésére, s kiveszi részét az UNESCO-val is együttmű­ködő Eszperantó Világszövet­ség munkájából — rögzítették a munkatecvben. A szövetség alapszabályát olyan értelemben módosította a küldöttközgyűlés, hogy a működés alapdokumentuma ezután nyitottabbá teszi a tagság intézményét, jobban elősegíti a mozgalom tömeg­bázisának további szélesíté­sét. A tanácskozás záróülésén az is elhangzott, hogy a Gye- nes Tamás szobrászművész ál­tal az eszperantó nyelv alap­jait kidolgozó Ludwig Za- menhofról 1959-ben készí­tett — s a Magyar Eszperan­tó Szövetségnek ajándékozott — bronzportré talapzatának és felállításának körülbelül 30 ezer forintos költségét dr. Sarkady Mária régi eszperan- tista magára vállalta. A 28. magyar eszperantó kongresszus napjaiban nem­zetközi eszperantó színházi találkozót is rendeztek, a Rad­nóti Színpadon bemutatott előadásokkal. Szombaton délelőtt a József Attila Városi-Megyei Mű* velődési Központban rendezték meg az országos diákna­pok megyei bemutatóját, ahol több száz középiskolás lépett színpadra. Képünkön a Madách Gimnázium diákjai táncol­nak* — RT —

Next

/
Thumbnails
Contents