Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-20 / 67. szám

MDI AJÁNLATUNK NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... 30.03: Márlássy Féüx-sorozat. Egy pikoló világos, gyár filmdráma. (FF) Ma. KOSSUTH KADIO: 4.30: Jó reggelt,! 8.05: Műsorismertetés 8.15: Mai programok 8.20: Alkalmi tudóstársaságok 8.50: Gergely Anna nótákat énekei 9.10: Hétszínvirág 9.40 s Játsszunk lányok, .látsszunk. . . 10.05: Tiszta mindenben és mindenütt 10.10: A bécsi oktett tagjai játszanánk 11.00: Iránytű x 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Csáth Géza: A varázsló Halála 12.59: Zenés séták a természetben 14.10: Grieg: Peer Gynt, II. szvit 14.30: Erről beszéltünk. . . 15.01: Királyok, fejedelmek, népvezérek 16-05: Észkerék 17.00: Mi van a kosárban 17.25: Műsorajánlat / < 17.30: Idősebbek hullámhosszam 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 18.25: Könyvújdonságok 18.28: Műsorismertetés 18.30: Esti magazin 19.15: Embermeeék 20.15: örökzöld dallamok 21.00: Költészetem 21.05: Bikfalvy Júlia népdalfelvételeiből 21.30: Pro és kontra 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A szó értéke 23.00: Operaest 0.15: Éjfél után PETŐFI RÁDIÓ! '4.30: Reggeli zenés műsor 8.05: Szirmai Albert műveiből 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Két capriccio fúvósokra 12.23: Édes anyanyelvűnk 12.28: Népi muzsika 12.58: Műsorismertetés 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Péntektől péntekig 16.58: Műsorismertetés 17.08: Fiatalok popzenei felvételeiből 17.30: ötödik ©ebesség 18.30: Fiataloknak 19.50: Egészségünkért! «, 20.00: ,,Muzsikánál nincs jobb barát” 21.05: Rádiószínház . 21.43: Tessék választani! 22.45: Jorge Strunz dzsessz- együttese játszik 23.20: F.sti szerenád 0.15: Éjfél után MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30: és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nóg- rád megyéből. — 17.30: Műsor- ismertetés. Hírek, időjárás. — 17.35: Péntek este Észak-Ma- gyarországon. Zenés szolgál­tató riportműsor. (Közbefr: 18.00—18.15: Észak-magyaror­szági krónika. — 18.25—18.30: Üzemi lapszemle és műsor- előzetes.) MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétorna 9.05: Egy szélhámos karrierje 10.00: Mozart mindenkinek 11.00: Mozgató 11.10: Képújság 15.30: Hármas csatorna 16.35: Hírek 16.40: Három nap tévéműsora 16.45: Évgyűrűk 17.15: Téka 17.25: Reklám 17.30: Az Országházból jelentjük. . 18.00: Ablak 19.no: Äl!1unk meg egy szóra! 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Egy pikoló világos 21.25: Nézze meg az ember 21.45: Kun Béla 22.50: A hét műtárgya 22.55: Híradó 3. ' 2. MŰSOR: 17.35: Képújság 17.40: A Ten kés kapitánya 18.05: Csukás István: Le a cipővel! 18.55: Tévéiorna 19.00: Az MHSZ-filmstüdió műhelyéből 19.30: Budapesti tavaszi fesztivál ’87 21.25: Reklám 21.30: Híradó 2. 21.45: Milliós tét 23.20: Képújság é BESZTERCEBÁNYA • 19.30: Tv-híradó 20.00: Sodrásban 20.25: Verdi 21.35: Kedvelt melódiák a televízió műsorában 21.55: Senki nem tudhat mindent 22.40: Jaroslav Marvan-sorozatí A héja és a gerle 0.20: Hírek 2. MŰSOR! 10.30: Tv-híradó 20.00: Fiajtalok tv-klubja 21.00: Fiatal képzőművészek kiállítása — Riportfilm 21.30: Időszerű események 21,56: Idő járás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Asszonyok háza — ' Tv-játék MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.! Iskoiamozi fél 3-tól: Mátyás, az igazságos. Háromnegyed " 8 és 8-tól: Annié. Színes, szink­ronizált amerikai fiimmusical. — Kamara: Danton. Színes francia—lengyel történelmi film. — Kohász: Iskolamozi: Aladdin és a csodalámpa. — Balassagyarmati Madách: Mad Max. (18) Színes ausztrál bűn­ügyi film. Mesemozi: Robin­son Crusoe. — Pásztói Mát­ra: Montreali bankrablás. (14) Színes, szinkronizáh fran­cia bűnügyi filmvígjáték. Is­kolamozi : Kincskereső kis­ködmön. — Szécsényi Rá­kóczi: Banánhéjkeringő. (14) Színes magyar filntvígiáték. — Rétság: Csillagosok, kato­nák. (16) Magyar—szovjet koprodukció. — Karancslapuj- tő: A bál. Színes olasz—fran­cia film. — Érsekvadkert: Ballagás, (14) Színes magyar film. — Nagylóc: Az elveszett frigviáda fosztogatói. Színes amerikai kalandfilm. Mii? HOL? SALGÓTARJÁN ‘ József Attila Művelődési Központ: 19—23 óra között vi­deódiszkót tartanak az üveg­csarnokban. Apolló kamaramozi galériáT ja: Mikszáth és a film cím­mel kiállítás nyílik 15 órakor, majd levetítik a Beszterce ostroma című magyar filmet. Kohász Művelődési Köz­pont: A KTSZ megalakulásá­nak 3n. évfordulója alkalmá­ból ünnepi megemlékezést tartanak. A műsorban fellép a KIVISZI amatőr színjátszó- csoport, majd táncos rendez­vényen szórakozhatnak a je­lenlevők. Az intézményben plakát- és könyvkiállítás lát­ható a három tavasz ünnepé­vel kapcsolatosan. BALASSAGYARMAT Mikszáth Kálmán Művelődé­si Központ: a Diákkávéház keretében a Balassi Bálint Gimnázium diáksztniátszó- csoportia mutatkozik be a kö­zönségnek 18 órai 4 kezdettel. Filmjegyzet Mo ntreáli bankrablás álom a vidámságról, já­tékról, mindarról, ami az emberben kellemes érzést keit. Nők milliói ájulnak karjaiba és férfialt irigy­kednek nem is a nők, ha­nem a férfiassága, a léha vagánysága és a finom szi­varjai miatt. Pedig Bel­mondo nem kifejezetten a tökély maga, járása a lúd- talpasok jellegzetes himbá­lódzását idézi, és az arca is meglehetősen szabálytalan. Ha egyenként nézzük, sze­möldöke lelóg, orra nagy, a szája pedig olyan széles, mint a mosoly országának kapuja. A külső jelek vizsgálga- tásánál tehát nem megyünk semmire. Talán a stílus, a belső személyiség kisugár­zása. Valószínűleg itt a megoldás. Jobb híján néz­zük például, mi történik a Montreáli bankrablásban. A bohócruhás Belmondo be­megy a bankba, és ménkű nagy pisztolyát az éppen szolgálattevő biztonsági őr­re szegezi. Más filmekben ettől a pilanattól szokott robbanni a film, és veszett tempóban robogni a véres végzet felé. Belmondo azon­ban nem sokkolni akarja a nézőket. Szórakoztatni, és legfeljebb meglepni. No, nem azért, mert nem tudná a rémisztgetést is jól csi­nálni — tett erre egy-két kísérletet —, hanem mert egyszerűen nem a stílusa. Bevallom, ódzkodtam at­tól, hogy éppen egy Bel- mondo-filmről mondjak vé­leményt. No, nem azért, mintha nem lenne, hanem mert éppenséggel van, de nagy valószínűséggel soka­kétól eltérő. Legalábbis ez­zel a filmmel kapcsolatban biztosan így van. Mert mi­ről is van szó ebben az 1985-ben készült bűnügyi filmvígjátékban? Arról, hogy éles elméjű hősünk rá­jön, jól élni csak sok pénz­ből lehet, ö és társai tehát furfangos ötlettel kirabol­ják a montreali Intercon­tinental bankot. Közben, persze akadnak nézetelté­rések a rendőrökkel, pénz­éhes ismerősökkel és még egymás között is, de min­den jó, ha a vége jó. A feltűnően szokványos és kirívóan soványka sztoriba sokat egyébként sem lehet belepréselni, de még így is maradtak levegőved teli üresjáratok. Sőt, ami be­került az sincs igazán mind kitalálva. Mert ugyan a bohócruha és a hatalmas . colt kontrasztja némikép- I#en még szellemesnek is mondható, és Belmondónak kifejezetten jód áll mind­kettő, de azt a konok volt cellatársat, aki állandóan üldözi a bankrabló triászt, mintha csak azért rángat­ná a rendező (Alexandre Arcady) időnként elő, hogy legyen ki elől látványosan menekülni. Természetesen lehetne a rendőrség elől is, de egy kamionosüldözés azért valóban parádésabb. És a sokszorosan átvert rendőrség hirtelen megoko- sodása olyan fordulat lenne, amit még egy vígjátéki dramaturgia sem bírna el. Eltekintve néhány poéntól, az egészből igazából Bel­mondo ér valamit. Tulaj­donképpen ő sem éppen fe­nomenális, de hát legalább Belmondo. És akkor most nézzük meg, mi az a Belmondo. Jean-Paul Belmondo ugyanis nem valaki, ha­nem valami. Egy jelenség, egy stílus, egy megvalósult rSSsSSSSrS*SSSSSSSSS*'SSSSSSSSSSSS*'SSSSS***VSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrfrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSS*SSSSSSSSSS***SSSSSSSSSSSSSS/*SSSsss,s,,s,sss*> ö az a vidám vagány, aki ugyan meglehetősen lazán bánik a dolgokkal, de mé­lyen együttérez az embe­rekkel. Kicsit blickfango- sabban szólva: annyira sze­reti az embereket. hogy azok sem tehetnek mást, mint viszontszeretik. Nehezen tudnék hozzá hasonló sztárt említeni. A többieknek úfra és újra bi- zonyftaniuk kell. ö elég, ha a megfelelő pillanatban el­vigyorogja magát és nyert ügye van. Az idő persze, nem áll meg felette sem. Éppen a Montreáli bank­rablás volt az a film, ami­ben feltűnt, hogy az egyéb­ként sem sima arca olyan, mint az őszi szántás. Mé­lyen és sűrűn barázdált. Még mindig nem kér maga helyett kaszkadőrt, de mu­tatványai-. már megfontol­takká váltak. Körülbelül annyira, mint egy .élete de­léhez közeledő oroszláné, amely ugyan nem tagadhat­ja meg önmagát, viszont egy derékrándulást sem koc­káztat már fölöslegesen. Tartottam ettől a filmtől, mert szórakoztató ugyan, de nem igazán jól sikerült. Ráadásul őszintén szólva nem is a film maga érde­kelt, hanem Belmondo. Mit csináljak, ha egyszer elfo­gult vagyok vele szemben — és talán nem is egyedül. Bodnár Mihály A lőcsei fehér asszony A Füles rejtvényújság foly­tatásos képregényben közli A lőcsei fehér asszony című Jókai regényt. Élt-e a szépasszony? Mi az igazság körülötte? S, hogyan szól a mese?* Amikor 1710-ben Lőcsét a labancok ostromolták, a ku­ruc helyőrség generálisa And- rásy István volt. A városban Andrásy szomszédságában élt egy nagyon szép asszony. Kor- ponayné Géczy Júlia. Andrásy és Júlia közt szerelem alakult ki, s a két házat titkos föld alatti folyosó kötötte össze. Ezt használta ki Júlia. Amikor látta, hogy a kurucok már nem sokáig bírnak ellenállni, mentve a fia vagyonát, az ostromló császári hadseregnek elárulta a Lőcse városába ve­zető titkos alagutat. A császári hadsereg el is foglalta Lőcsét. Eddig a regény. S, mit mondanak a levéltári iratok? Amikor 1703-ban kitört a felkelés’ a császári uralom el­len, bekapcsolódtak a jobbá­gyok is. A felkelés élén II. Rákóczi Ferenc állt. Kurucai sok várost elfoglaltak, így 1703-ban Lőcsét is. Ám, 1708- ban vereséget szenvedtek, és ekkortól, erejük gyengült, így 1709-ben a császáriak elfoglalták legnagyobb váru­kat. a szepességi várat, majd Késmárkot. Ezután kezdték ostromolni Lőcsét is. amelyet több mint ezer kuruc védett Andrásy István és Gelder Orbán ve­zetése alatt. A lőcseiek több mint 14 hétig állták a roha­mokat. A bástyákat mind lerombolták. Az élelem is fogytán, éhínség pusztított. Ezért a várost tanács arra ösztönözte Andrásyt, hogy adja meg magát Mert a lő­cseiek lelkesedése, harci ked­ve is alább hagyott. Végül a városi tanács 1710. február 7-én, kidolgozta a kapituláció fettételeit, melyeket eljuttat­tak az ostromló császáriak pa­rancsnokának, Löffelhoíz gene­rálisnak. Lőcsére február 13- án, bevonult a császári had­sereg. És a lőcsei fehér asszony? Korponavné Géczy Júlia va­lóban élt. Feltételezhető, hogy 1710-ben Lőcsén volt. Négy év múlva azonban Győrben halálra ítélték, és kivégezték. Hemerka Gyula A diszkó az intézmény moz- gásmüvészeti termében 19—22 óra között várja a fiatalokat. PÁSZTÓ Szabadtéren, az MSZMP székliáza előtt a salgótarjáni TEMPRESS amatőr színjátszók adnak zenés,1 irodalmi mű­sort 18 órakor, a KISZ zász­lóbontásának 30. évfordulója alkalmából. Lovász József Művelődési Központ: Felnőtt kaszinó lesz 20—03 óra között. SZECSENY II. Rákóczi Ferenc Művelő­dési Központ: a Helyi amatőr képzőművészkor kiállítását kereshetik fel az érdeklődők hétfő kivételével naponta 14— 18 óra között. BÁTONYTERENYE Naevbátonyi Bányász Mű­velődési Ház: a forradalmi if- júsáEi napok eseményeit, a hajdanvolt történelmi esemé­nyeket. és ielentősévOket fel­elevenítő nlaká:kiállítás nyílik az intézményben. NÖGRÁD — 1987- március 20., péntek — Hé, te! — kiáltott fel I.saura. s bosszúsan eltaszítot­ta magától- — Egy kissé túl­zásba viszed a tolakodást és pimaszságot! Elmenj innét, vagy mindent elmondok Leon- ció úrnak! — Bocsáss meg, Isaura, hal­lod? Semmi okod a felindu­lásra. Nem valami szépen vi­selkedsz azzal, aki sohasem bántott ééged, s aki annyira szeret. De sebaj, az idő majd megpuhítja kőkemény szíve­det. No, már itt sem vagyok. Isten áldjon. De figyelj csak, Isaura! Az Isten szerelmére kérlek, egy szót se erről sen­kinek. Még csak az hiányzik, hogy a fiatalúr tudomást sze­rezzen arról, ami itt történt; .képes lenne a szuszt is ki­szorítani belőlem. De annyi baj legyen — tette hozzá ma­gában — csupán csak az szá­mít, hogy ebben az ügyben, úgy tűnik, ő sem jutott több­re. mint én. Szegény Isaura! Mindig és mindenhol csak ez a folyto­nos zaklatás. Egymással vete­kedő urak és rabszolgák; nem hagynak nyugtot neki egyetlen percig sem- Csoda-e, hogy ísv bánkódik, gyötrődik a szíve?! Négy ellensége is akadt az udvarházban, akik egymást túlszárnyalva 1 wp_ kezfplc kinézni szívét. elra­bolni lelkének rnmcfa’mát Má-rnul-at — i öoncíÓt. Bel_ rhiort és Andrét — a szere­lem fűti. a newedilc — Rosa — rettenetes -*s kön vertei en ve+éirtárj a rabszolgák és cselédek nimiae-zkodásaljro!. .mlrVcRósával könr*vpo TTiev. Hírlrórra dp leerven o «rovás Vö-roVro Nem soká-’g vár-o+n+t magá­ra pz spin T pnncíó lénett a fonodába, oldalán az intéző­BERNARDO GUIMARAES 3sauta, a rabszolganő (29.) rssssssssssssrssssssst vei. Isaura egy pillanatra éppen abbahagyta a munkát, arcát kezébe temetve elmerült keserű gondolataiba, s így nem vette észre az érkezőket. — Hol vannak az asszo­nyok, akik itt szoktak dol­gozni? — kérdezte a terem­be belépő Leonció az intéző­től. — Enni mentek uram, de tüstént itt lesznek megint. — Egyikük viszont itt ma­radt, ó, Isaura az.. ■ Pompás! — villant át Leonció agyán. — Ennél kedvezőbb alkalmat kívánni sem lehetne. No, te­gyünk még egy utolsó kísér­letet arra, hogy ezt a kőszívű teremtést megkörnyékezzük. — Amint végeztek az evés­sel. vigye ki őket az ültet­vényre, kávét szedni — for­dult az intézőhöz. Már régen utasítani akartam magát, de valahogy mindig kiment a fe­jemből. Egy perccel sem aka­rom őket itt látni tovább. Itt csak a napot looiák, csupán vesztegetik az időt haszonta­lanul. vég nélküli locsová'sal. Ami szövetre szükségünk len­ne azt meg is vásárnthatbik­A’ig te+te még ki az intéző a lábát, Leonció máris Isau- rához sietett. — Isaura l — súgta lágy, gyengéd hangon. — Uram! — pattant fel meglepődve a rabszolgalány, magában pedig szomorúan hozzátette: Édes jó Istenem! A gazda! Hát, eljött a gyöt­relmek órája. 7. FEJEZET Kénytelenek vagyunk most néhány pillanatig magára hagyni Isaurát ebben a ször­nyű helyzetben, romlott és kegyetlen urával szemközt, hogy az olvasó is értesülhes­sen mindarról, ami időközben a kicsiny csalódban történt; arról, hogyan alakultak a ház dolgai azután, hogy a com- mtendador halálhíre, amely valóságos bombaként robbant a családi viszálykodás kellős közepében, fájdalmas fordu­latot adott az eseményeknek egy olyan pillanatban, amikor pedig az izzásig hevült szen­vedélyek már-már parancso­ló erővel vezettek valamiféle végkifejlethez. Ez a haláleset azzal, hogy Leonció kezére juttatta im­már az apai vagyon egészét, s eltépte az utolsó köteléke­ket, melyek még visszatar­tották őt utálatos hajlamai kibontakoztatásától, csupán el­odázta e kényes és szána­lomra méltó helyzet megoldá­sát. Leonció és Malvina a vi­lágtól elzárkózva gyászoli-né- hány napig; már-már úgy lát­szott, mintha kölcsönös ha­ragjukat és bosszúságukat félretéve, fegyverszünetet kötöttek volna. Henrique ma­kacsul kitartott amellett, hogy másnap útnak indul. Végül engedett Malvina álhatatos kérlelésének és könyörgései­nek, s beleegyezett, hogy mel­lette marad a gyász nap­jaiban. — Férjem döntésétől függ bátyám hogy vajon együtt kerekedünk-e fel — mondta Malvina« — Ha az elkövet­kező napokban nem szabadít- j«a fel Isaurát. s nem rende­zi valamiképpen sorsát, ak­kor egy percig sem maradok tovább a házban. Leonció bezárkózott a szo­bájába: néhány napig senki­hez sem szólt, nem is mutat­kozott. Mintha a vigasztalha­tatlan. mélységes bánat emész­tené. Pedig nem gz volt a helyzet. Való igaz. apja ha­lálhíre némileg megrázta őt; bizonyos fokig meglenetés- ként érte. ha nem is fáidal- mas csanásként. De hamar el- mú’t az első percek döbbenő, te és megrendülése, s le'ké- nek legmélyén — még kimon­dani is szörnyű! — egyene­sen örült e váratlan fordulat­nak, amely annyira kapóra jött, hogy kimásszon a csá­vából. amelybe Malvina és Miguel jóvoltából került. (FolvtatfuK)

Next

/
Thumbnails
Contents