Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-20 / 67. szám
Tanácskozik az Országgyűlés r (Folytatás az 1. oldalról) Öröklés, elbirtoklás, házasság- kötés és örökbefogadás esetén a jövőben a többlettulajdont csak akkor kell elidegeníteni, ha a lakások (a lakótelkek), illetve az üdülők (az üdülőtelkek) száma meghaladja a család tagjainak számát, a termőföldtulajdon pedig a tizenöt hektárt. Egy kétgyermekes osaládnál például csak az ötödik lakótelek, illetőleg lakás elidegenítése kötelező. Markója Imre hangsúlyozta: — E rendelkezés családvé- delr i célokat is szolgál: megszünteti azt a 'jelenlegi helyzetet, amely házasságkötés he_ lyett élettársi viszony létesítésére késztet olyanokat, akik külön-külön ingatlannal rendelkeznek, sőt nemegyszer — különösen ingatlan öröklése esetén — a házasság felbontását eredményezi. A továbbiakban eljárási kérdésekről szólt a miniszter: — A törvényjávaslat előkészítése során alapvető céljaink közé tartozott, hogy az indokolatlan adminisztratív megkötöttségek kiiktatásával, a gazdálkodó szervezetek önálló döntési jogkörének bővítésével egyszerűsítsük a földekkel kapcsolatos hatósági eljárásokat. Az ingatlanok forgalmát jelentősen megkönnyíti és egyszerűbbé teszi az állami elővásárlási jog intézményének megszüntetése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az államot megillető elővásárlási jog nem segítetté elő a tanácsi telek- és lakásgazdálkodási feladatok megoldását, a közérdekű célra szükséges ingatlanok tulajdonjogának megszerzését az állam javára. Egyébként is, ha valamely ingatlanra ilyen célból szükség van, azt az állam kisajátítási eljárás útján — minden indokolt esetben — meg tudja szerezni. A jövőben csak a tanya és a hozzá tartozó föld magánszemélyek közötti adásvétele esetén lesz továbbra is elővásárlási joga annak a mezőgazdasági nagyüzemnek, amelynek területén a tanya fekszik. A gazdálkodó szervezetek önállósága elvének az felel meg, ha a működésükhöz szükséges földterületet elsősorban kölcsönös megegyezéssel alakítják ki. Ennek elősegítése érdekében, az önkéntes földcsere intézményét a törvényjavaslat fenntartja, ugyanakkor egyszerűsíti az ilyen eljárást: megszünteti az önkéntes földcsere hatósági jóváhagyását. Mivel a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek az említett módon nem minden esetben alakíthatók ki, a javaslat továbbra is lehetővé teszi földrendezés elrendelését. Ennek eljárási szabályai azonban egyszerűbbé válnak: megszűnnek az általános, a részleges, az üzemek közötti és az üzemen belüli földrendezésre vonatkozó külön rendelkezések, és egységes lesz a szabályozás. A termőföldek védelme érdekében a törvényjavaslat változatlanul előírja a földhasználó művelési kötelezettségét, és a hatóságok feladatává teszi, hogy rendszeresen ellenőrizzék a kötelezettség teljesítését. Ugyanakkor a művelési ág megváltoztatásához — a jelenlegi szabályozástól el-, térően — a jövőben általában nem lesz szükség külön ható^ sági engedélyre. A tartós földhasználat jog- intézményéről, illetve annak megszüntetéséről Markója Imre elmondta: A törvényjavaslatot — előzetesen — az Országgyűlés négy bizottsága tárgyalta és vitatta meg. Kivétel nélkül valamennyi bizottságban az a többségi álláspont alakult ki, hogy ezt a jogintézményt meg kell szüntetni és a földet nem tartós használatba, hanem tulajdonba kell adni. Az elhangzott érvek közül az első: a lakosság idegenkedik ettől az intézménytől, nem fogadta el. A második: tartalmát illetően a tartós földhasználat alig különbözik a tulajdontól. Beszédét így foglalta össze a miniszter: — A földről szóló törvény- javaslatot azzal a szándékkal terjesztettük elő, hogy megfelelő alapot biztosítsunk a földre vonatkozó gazdaságitársadalmi viszonyok szocialista vonásainak erősítéséhez, a termőföldek védelméhez, hasznosításához, termékenységének megóvásához, s növeljük a tulajdonosok és más földhasználók gazdasági önállóságát, biztonságát. Bízom benne, hogy a beterjesztett javaslat elő fogja segíteni a gyors és szakszerű jogalkalmazást. az ügyintézés színvonalának növekedését is. Dr. Mankója Imre végezetül kérte az Országgvűlést, hogy a földről szóló törvényjavaslatot fogadja él és iktassa törvényei közé. Ezután a hozzászólók következtek. Bölcséy György (Budapest, 63. vk.), a XXI. kerületi tanács elnöke, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója mindenekelőtt ismertette, hogy a törvénytervezet előkészítő szakaszában a képviselők csoporVcmcsa 3enő A vitában felszólalt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület összes földjenk több mint 70 százalékát, vagyis igen tekintélyes hányadát adja. Nagyarányú termőterületünkkel olyan kincs birtokában vagyunk, amelynek minél jobb hasznosítása országos érdek, a mezőgazdaság elengedhetetlen kötelessége — hangsúlyozta elöljáróban. A miniszter a termelés adataival érzékeltette, hogy miként sáfárkodtunk a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközével. Az elmúlt csaknem három évtized során, miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma a korábbinak a felét s«n éri el, gabonából 6,5 millió tonnáról 15 millió tonnára, vágóállatból 1,1 millió tonnáról 2,3 millió tonnára nőtt a termelés. A mezőgazdasági termelés növekvő eredményei mellett, még az '1970-es években is Az ülésteremben NOGRÁD - 1987. március 20., péntek tönként, valamint az Ország- gyűlés négy bizottságában átfogóan és részleteiben is megvitatták a napirenden szereplő témát. Krémemé Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a Hí- mesházi Petőfi Tsz elnökhelyettese a földvédelemmel kapcsolatban rámutatott, hogy az napjainkban még nem vált magától értetődő gyakorlattá, esetenként csupán a szankcióktól való félelem irányítja a gazdálkodókat. Felhívta a figyelmet arra is: a föld minőségét jelző aranykorona a használati és forgalmi viszonyoknak gyakran nem megfelelő értékmé-- rő. Cselőtei László (Pest m., 2. vk.), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára hozzászólásában támogatta, hogy a törvényjavaslat a föld hasznosításának módjára, a művelési ág megválasztására vonatkozó döntést az üzemek hatáskörébe utalja. A hazai és külpiaci igények nagyon gyorsan változnak, s e téren az alkalmazkodás felelőssége a gazdálkodókat terheli. Indokolt tehát, hogy ehhez a feltételeket a törvény is biztosítsa. Bánfalvi András (Szabolcs- Szatmár m., 4. vk.), az Űjfe- hértói Lenin Termelőszövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy össztársadalmi érdek a művelésre alkalmas terület hasznosítása, ám a törvény „hasznosításra alkalmatlan” kategóriát is elismer. Ennek elbírálása egy sor gazdaságossági kérdést vet fel. Példaként említette, hogy .megyéjében sok helyen a 6—7 aranykorona-értékű földet is kénytelenek művelésben tartanomért csak olyan van. Máshol pedig a 20 aranykoronás terület is „hasznosításra alkalmatlan” lehet, mert körülötte 35 aranykoronás földek terülnek el, és ehhez viszonyítanak. Javasolta, hogy a végrehajtási utasításban konkrétabban fogalmazzák meg ezt a kategóriát. felszólalása csaknem 250 ezerre, évente átlagosan 24 800 hektárral csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület. Igazán érdemi változást az lí)81-es évtől, a törvényi szigor és vele párhuzamosan a lendületesebb, • bár még mindig elég szerény ütemű rekultivációs munkák hoztak. Azóta jelentősen, a korábbinak mintegy a felére mérséklődött a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenési üteme. — A helyzettel, még így sem lehetünk elégedettek, ezért a jövőben is mindent meg keil tenni —, s erre a mostani törvénytervezet szigora lehetőséget is teremt —, hogy a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenését tovább mérsékeljük, hogy a semmivel sem pótolható termőföldet megóvjuk a jövő számára. Szándékainkkal ellentétben, a komplex meliorációhoz még ott sem kapcsolódik eléggé az öntözés, ahol pedig az nagyon indokolt lenne. Az elmúlt évek egyértelművé tették, — még akkor is, ha mezőgazdaságunkban periodikusan jelentkezik az aszály —, hogy az öntözésre az irányításnak és gazdaságoknak egyaránt nagyobb figyelmet, erőt kell fordítaniok. A földhasznosításnak az eredmények mellett, fellelhető jó néhány fogyatékossága is. A kedvezőtlen adottságú térségekben a termelési szerkezet — részben a köz- gazdasági szabályozás következetlenségei, de nemcsak emiatt — évtizedek óta nincs kellően összhangban a természeti adottságokkal. A földhasznosításnak egy nagyón lényeges eleme a nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult termelési, termeltetési kapcsolat, egyfajta munkamegosztás, Ezzel, valamint a háztáji kistermeléssel kapcsolatos termeléspolitikánbkal olyan eszköztömeget és akkora erőt mozgósíthattunk a mezőgazdaság számára, amely évente 85 milliárd forint értékű terméket produkál. A föld jobb hasznosítását szolgálja az a törvényi rendelkezés is, amely szerint a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható területek — a szocialista tulajdonviszony fenntartása mellett — különböző vállalkozások, családok és egyének számára haszonbérbe adhatók. Sok üzem, különösen a kedvezőtlen termőhelyű adottságú térBégekben rendelkezik ilyen földekkel, nehezen művelhető domboldalakkal, legelőkkel. A kézimunka-igényes ültetvényeket csak így tudják eredményesen versenybe lendíteni, újat telepíteni, s növelni az extenzív állattartást. Ezért a már ismert vállalkozási formák mellett ösztönzünk, támogatunk minden más kezdeményezést is. Az új törvény igazodik a termelés, a gazdálkodás mai követelményeihez. Felszólalt az ülésen Deák Géza Hajdú-Bihar, Zsolnai Katalin Komárom, Tóth László Csongrád, Káldi Endre Győr-Sopron, Pálfi Dénes Zala, Eleki János Békés, Czi- bulka Péter Szolnok megyei képviselő, majd megyénk országgyűlési képviselője kapott szót. Dr. Miklós Zoltán: a törvényiavisfat a kibontakozás egyik feltétele A földről szóló törvénytervezet vitájában felszólaló, agrárképzettségű képviselő bevezetőben arra utalt, hogy a törvényjavaslat nehéz gazdasági időszakban született. — A törvényjavaslatot a kibontakozás egyik feltételének tekintem, mert a föld tulajdonviszonyának, használatának és védelmének továbbfejlesztésében körültekintő módon — a kialakult helyzetből kiindulva —, társadalmi szükségszerűséget fejez ki. A továbbiakban a képviselő arról szólt, hogy a gazdasági helyzetben végbement változások újból felvetik a termelőerők és termelési viszonyok összhangjának kérdését. A magyar ember évezredes földszeretetére való utalást követően, a képviselő történelmi visszapillantást tett, szólt a tulajdonviszonyok változásáról, majd a korábbi szabályozásokról beszélt. ' A többi között ezt mondotta: — Negyedszázaddal ezelőtt, majd 1967-ben szükséges volt a földről szóló törvény megalkotása, miként Időszerű mai megújítása is. Továbbra is megmaradtak a földvédelemmel kapcsolatos, évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott feladatok. Így csökkenteni kell a talajok savanyodását, védekezni szükséges az erózió és a defláció ellen. Javítani kell a sziket, kívánatos az elhagyott tanyák területének művelésbe való vonása. Dr. Miklós Zoltán felidézte az 1961. évi földtörvényt, amely kimondja, hogy a művelési ág megváltoztatása csak hatósági engedéllyel lehetséges. Az új földtörvény kidolgozásában résztvevők ugyanakkor egyértelműen követelték, hogy az üzem maga dönthessen a művelési ág változtatásáról. Újfajta megközelítése a földek teljes körű hasznosításában az az igény, hogy a természeti erőforrással — társadalmi hatékonyságának megfelelő —, ésszerű gazdálkodás valósuljon meg. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése után meghatározó szerepet kapott a közös gazdálkodás — folytatta a képviselő. — Mellette megtűrt tevékenység volt a háztáji földművelés, majd egyre inkább elismertté vált. Most az új javaslat a törvény erejével biztosítja, hogy a családok, kisebb-nagyobb közösségek, 1—15 hektár között, esetenként még ennél is nagyobb területet használhassanak. Az ország érdeke kívánja ezt — hangsúlyozta a képviselő. Huszonöt évvel ezelőtt olykor úgy tűnt hogy a háztáji akadálya a nagyüzemi termelésnek. Most stratégiai tényezője lett gazdálkodásunknak a nagyüzemek által szervezett kistermelés. A továbbiakban a nógrádi képviselő egyetértését fejezte ki a földvédelmi alap gyarapításának szándékával. Indokként megemlítette : — A föld védelmének most különös jelentősége van. Az elmúlt évtized alatt ugyanis évente 25 ezer hektárt vontunk ki a mezőgazdasági művelésből. A hozzászólás a továbbiakban a dombvidékek területein — többek között Nógrád- ban — igen sok kárt okozó erózióval foglalkozott. Az elmúlt 25 évben nem kapott kellő hangsúlyt a gazdálkodósban a természeti erőforrások — közöttük a föld regenerálása. A nagyüzemi táblák kialakításával eltűntek a vízlevezetők a talajt védő természetes tereptárgyak. Ezek hatására a völgyekben jelentősen megnőttek a belvizes foltok a dombvidéken pedig meggyorsult a taalaj pusztulás. Az erodált talajok veszítettek termőképességükből a völgyfenékek elmoesarasod- tak és értéktelen füveket termettek. Nógrádban mintegy 22 ezer hektárnyi meliorációs beruházást, 700 hektár rekultivációt és 16 ezer hektárnyi savanyú talaj meszezését indokolt elvégezni. — A célt szolgálónak tartom a szabályozóknak azt a részét, hogy a meszezést, mint ahogy a meliorációt is, ártámogatásban részesíti — mondotta a képviselő. — Az előnyök alapján továbbra is szükségesnek látom a melioráció ösztönzését. Hozzászólása befejező részében dr. Miklós Zoltán hangsúlyozta, hogy a földtulajdonnal, a használattal és a védelemmel foglalkozó korábbi törvények betöltötték szerepüket. A mezőgazdaságban rejlő további lehetőségek, a tartalékok kihasználása, a kezdeményezőbb erők kibontakoztatása érdekében, azonban új törvényre van szükség. — Ennek a feladatnak a törvényjavaslat, nézetem szerint, megfelelő kereteket teremt — mondotta dr. Miklós Zoltán, majd a törvényjavaslat elfogadását ajánlotta képviselőtársainak. Még tíz felszólalás hangzott el, s ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja befejeződött. Ma a földről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatódik az ülésszak. PARLAMENTI JEGYZETEK Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán a megszokottnál gyakrabban került szóba Nóg- rád, s ennek sajnálatos oka a gyász is. Az ülésszak megnyitását követően, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke méltató szavakkal emlékezett meg az elhunyt Brutyó János képviselőről, az MSZMP KB tagjáról, a KEB nyugalmazott elnökéről. — Képviselőként 1958-tól dolgozott Brutyó János — mondotta az Országgyűlés elnöke. — A mandátuma Nóg- rád megyéhez kötötte, de érdeklődése kiterjedt minden olyan kérdésre, amely a szocializmus építésével összefügg. Az elnöki megemlékezés kitért az Országgyűlés külügyi bizottságában végzett tevékenységére, majd Brutyó János közvetlenségét, kapcsolatteremtő képességét méltatta. — Ez is hozzájárult ahhoz, hogy kivívta választói szere- tetét, megbecsülését — hangsúlyozta Sarlós István. Brutyó János érdemeit az Országgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. A képviselőtársak pedig néma felállással adóztak Brutyó János emlékének. ☆ A Tisztelt Háznak az első munkanap elején mutatkozott be dr. Szilágyi Tibor, a Nóg- rád megyei II. számú választókerület új képviselője. A reggeli órákban a nógrádi képviselők közül dr. Miklós Zoltán, Tőzsér Gáspár, Vastag Ottilia, Sándor Gábor kalauzolta a Parlamentben a salgótarjáni várósi pártbizottság titkárát, ki érthető kíváncsisággal nézett körül. Meg is jegyezte: — Talán húsz évvel ezelőtt jártam itt utoljára, egy csoporttal. Már az ülésterembe hívta a csengő a képviselőket, az új honatyának kijáró, figyelmesség azonban még mindig nem lanyhult. A helyére érve, mások mellett, Berecz János, Cservenka Fsrencné üdvözölték, néhány perc múlva pedig ismertették az igazoláshoz szükséges okmányokat. — Eredményes munkát kívánok — hangzottak az Országgyűlés elnökének szavai. Ezután már a parlamenti munka következett. Az első szünetben, túl a megilletődött- ségen, a képviselőtársak által körülvett dr. Szilágyi Tibor így szólt: — A lámpalázam is elmúlt. Nem csoda, amikor ilyen közvetlen és figyelmes a fogadtatás. ☆ A földről szóló törvénytervezet vitájához huszonegyen jelentkeztek előzetesen, a lista láttán pedig egyáltalán nem kell csodálkozni, hogy többségük tsz-elnök. Sőt, egy- gyel több is van belőlük, mint amennyit az írás jelez. Az ebédszünet után negyedikként sorra kerülő dr. Miklós Zoltán neve mellé ugyanis ezt írták: állattenyésztési ágazatveze tő. A Litkei Ipoly Tsz elnökét ugratták is társai: — Hiába, annyi dolga van egy szövetkezet elnökének, hogy a változás bejelentésére már nem jut ideje. A nógrádi képviselő szűz- beszéde még el sem hangzott, de Nógrád neve többször is szóba került. Bánfalvi András szabolcsi képviselő a gazdálkodást nehezítő erózió kapcsán említette Nógrádot. Dr. Cselőtei László tanszék- vezető egyetemi tanár, Pest megyei képviselő pedig így fogalmazott: — Három Nógrád megye területével lenne azonos az a föld, ami a művelésből kikerült. A földről, a használatáról és védelméről készülő törvény időszerűségéhez és fontosságához, ennél sokatmondóbb bizonyíték aligha kell. Kelemen Gábor
