Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

Az utánpótlás érdedében Ne kártyavárat építsünk! Tmmár hagyomány, hogy négyévenként, a sikertelen vb-szereplés után forr a le­vegő a labdarúgás körül. Ér­tékelések, állásfoglalások, ha­tározatok születnek, az áhí­tott felemelkedés azonban késik. Nyilvánvaló, hogy ki kell jutni a felszíni jelenségek bű­völetéből. és szerteágazó, bo­nyolult feladatok együttesét kell megoldani, különböző szinteken. Biztató jel, hogy mind erő­teljesebben fogalmazódik meg — legalábbis a sajtóban — az a felismerés, hogy a foci felemelkedése szempontjá­ból, alapvető fontosságú az iskolai labdarúgás súlyának megfelelő kezelése. Milyen ma az iskolai labdarúgás? A NÖGRÁD hasábjain ol­vashattuk nemrég az egyik értékelésben, hogy „ ... ked­vező képet mutat az iskolai bajnokságok rendszere, mely jó hatást gyakorol a sportág utánpótlás-nevelésére”. Ha ez igaz, nem kellene aggódni a labdarúgás jövője miatt! Alighanem Barcs Sándornak van igaza, amikor megálla­pítja: „Elsorvadtak a labda­rúgás alapjai”. Valóban: ma már alig lehet találkozni az iskolák környékén focizgató srácokkal. Sajnos, nem túl szívderítő, de tény, hogy sem Salgótar­jánban, sem másutt nincse­nek jól szervezett, tömegeket mozgató iskolák közötti baj­nokságok. A salgótarjáni kör­zet nagypályás úttörőbaj­nokságára, például 18 iskola közül, mindössze hét nevezte be csapatát. (Hasonló a hely­zet a kispályásbajnokságban is.) Az iskolák csapatai két cso­portra osztva játszanak, így csupán 2—3 mérkőzés jut őszre és ugyanannyi tavaszra, majd a legjobbaknak a me­gyei döntő következik, (csak négy csapatnak). Ez enyhén szólva — kevés ahhoz, hogy a focihoz szükséges képessé­gek fejlődhessenek, hogy fel­színre kerüljenek a tehetsé­gek, a majdani Szojkák, Bás. tik. Majd a diáksportkörök és ■portegyesületek keretében a gyerekek tömegesen focizhat­nak — mondhatja valaki. Re­méljük, hogy így lesz! (Bár, Nógrád megye a diáksportkö­rök létrehozásában is lépés- hátrányba került a többi me­gyéhez képest.) Mi az alapvető oka az is­kolai foci kétségtelenül sa­nyarú helyzetének, általában az utánpótlás-nevelés nagy­mérvű visszaesésének? Hiba lenne minden problémát alaposabb vizsgálódás nél­kül az iskolák, a pedagógu­sok nyakába varrni. Sajnos, nemegyszer találkozhatunk ilyen megnyilatkozásokkal is. Mi a helyzet az iskolában? A pedagógusok, köztük a testnevelők többsége nő, il­letve olyan férfi, aki különö­sebben nem vonzódik a lab­darúgáshoz. Megérné alapo­sabban elemezni, hogy miért lehet napjainkban ritkán ta­lálkozni a futballhoz értő, azért lelkesedő testnevelő ta­nárral. Valószínű, hogy az okok között szerepel az a tény, hogy egyes főiskolák testne­velési tanszékein — miért, miért nem — a tanárok nem nézik jó szemmel, ha a hall­gatók szeretik a focit, netán hódolnak is eme szenvedé­lyüknek. Egy nemrég végzett tanár elmondása szerint, a hallgatók ezért inkább le­mondanak a fociról, vagy el­titkolják szenvedélyüket. Ez­zel a kör bizonyos szempont­ból be is zárult. Az iskolát pedig nem sza­bad —, mint oly sokszor elő­fordul — magára hagyni. Mindenképpen szükséges elérni azt, hogy a testnevelő tanárok képzésében kerüljön jobban előtérbe a labdarúgás. Széles körű összefogással el kell érni, hogy az iskolákban a futball „művelésébe” be­kapcsolódjanak — a diák- sportkörök keretében — a fo­cihoz értő szülők, volt neves focisták és egyesületi edzők. A sok-sok focizó srác kö­zül, aztán a felszínre kerülő legtehetségesebbeket, foci­osztályokat működtető isko­lákba kell irányítani. Óra­rendjük, napirendjük, vala­mint a velük való foglalkozás módszerei is igazodnak a sportprogramajaikhoz, leter­heltségükhöz. Ilyen focisulik ma már több helyen működnek az or­szágban. Többek között, Sal­gótarjánban is — biztató eredményességgel. A nyíregy­házi focisulinak például —, amelyik 12 éve működik a 14. sz. iskolában —, jelenleg 13 focistapalántája tagja va­lamelyik korosztályos válo­gatottnak ! A focisulik országos kiépü­léséről, működtetéséről el­mondható, hogy hosszú idő óta, talán az egyetlen olyan életképes kezdeményezés, amely eredményesen járulhat hozzá a labdarúgás színvona­lának emelkedéséhez, az utánpótlás tervszerű nevelé­séhez. Nagy kár, hogy az (új) MLSZ-vezetés és mások nem méltányolják eléggé az itt> dolgozó megszállottak tapasz­talatait. Ügy tűnik, hogy a sokat hangoztatott, alapoktól törté­nő építkezésre, valójában ke­vés figyelem irányul. Ezt a sejtést erősíti meg, hogy az országos labdarúgó-értekezlet 900 résztvevője között sem nagyon lehetett találni a fiatalok nevelésében ered­ményesen munkálkodó szak­embert. Így nem csodálkozha­tunk, hogy a „jéghegy csú­csán” lévők tanácskozásán, szerződtetésről, külföldi sze­replésről, ösztönzésről, fo­rintmilliók felszabadításáról beszéltek elsősorban. A leg- fiatalabbakról, az annyira áhított felemelkedés letéte­ményeseiről alig esett szó ... Meggyőződésem, hogy a lab­darúgás problémáit az eddi­ginél mélyebben, teljes össze­tettségében szükséges ele­mezni. Eközben megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tani — és nemcsak a szavak­ban — az iskolai labdarúgás helyzetére, gondjaira! Csak a fiatalok sportjáért, labdarúgásért felelős vala­mennyi intézmény, szakigaz­gatási szerv, szakszövetség, főhatóság összefogásával, a kezdeményezések felkarolá­sával érhetjük el —, ha nem is rövid idő aíatt —, hogy nemzeti sportunk, a labda­rúgás szekere a felemelkedés útjára lépjen. Czene Gyula Oköl vívó-csapatbajnokság Elszálltak az álmok, Borsodi Bányász—SBTC 16—12 Szenvedtek a válogatottak: Botos és Isaszegi Szombaton folytatódott az NB Il-es ökölvívó-csapatbaj­nokság. Az SBTC együttese Salgótarjánban, a Városi sport- csarnokban fogadta a Borsodi Bányász legénységét. A fogad­tatás igazán testvéri volt, hi­szen Takács András és Nagy Imre csapata — igaz, némi meglepetésre, de teljesen meg­érdemelten — győzelemmel tá­vozott. Botos András együttese most nem volt az igazi, nem tudta megismételni miskolci — amikor is döntetlent ért el — és a Zalka HSE elleni tel­jesítményét. Aztán? Vegyük sorjába a dolgokat... A kora reggeli mérlegelés­nél kiderült, hogy az ifjúsá­gi Csík és Vidák, miként a felnőtt 54 kilogrammos Oláh Kálmán — ha csak 10—20 de­kagrammal is — átesett a súlyhatáron, az ifiknél a kis- váltósúlyú borsodi Pintgitzer- nek nem volt ellenfele. Idő­közben kiderült még, hogy Hranek Sándor nem mérkő­zik. mivel a borsodi öklöző, Tóth I. sérülést jelentett be... Vagyis: a vendégek 8—2-es, megnyugtató vezetés birtoká­ban léptek a ringbe! És még nem volt vége a váratlan meg­lepetéseknek, hiszen Botos Ti­bor — igaz, egy súlycsoport­tal feljebb — csak döntetlent ért el a pehelysúlyú ranglista 4-ik helyezettje, Szőke ellen. Ez a sors várta légsúlyú-vá- logatott Isaszegit is: tőle a ranglista negyedik embere, Révai rabolt pontot A mér­kőzés végén a tarjáni fiú csak annyit tudott mondani: „a döntetlen győzelemmel ért fel!” Az igazi csattanó a ta­lálkozó végén következett: nyert a borsodi gárda. Nem segített a félezres hazai kö­zönség biztatása sem... Eredmények (elől az SBTC versenyzői). Ifjúságiak, 54 kg: Csík átesett a súlyhatáron, Dubszki nyert, 0—2. 60 kg: Vidák átesett a súlyhatáron, Szűcs győzött, 0—4. 63.5 kg: Pintgitzer ellenfél nélkül nyert, 0—6. 71 kg: Szakács sé­rülés miatt feladta, Molnár ellen, 0—8. Felnőttek, 51 kg: Révai—Isaszegi döntetlen, 1—9) 54 kg: Oláh K. átesett a súly­határon, győz Mirki, 1—11. 57 kg: Botos T.—Szőke döntet­len, 2—12. 60 kg: Szabó T. pontozással győzött Király ei­len, 4—12. 63,5 kg: Szabó S. ellen Gömöri az első menet­ben feladta, 6—12. 67 kg: Danyira az első menet­ben kétszer rászámoltak, rö­pült a törülköző, nyert Kol. 6—14. 71 kg: Oláh I. pontozás­sal győzött Farkas ellen, 8— 14. 75 kg: Szabó Z. ellenfele. Boros, a második menetben feladta, 10—14. 81 kg: Hra­nek S. ellen Tóth I. sérülés miatt nem állt ki, 12—14. +81 kg: Hranek G. pontozásos ve­reséget szenvedett Porub- jánszkitól, 12—16. Botos András: — Mit mond­hatok? Idehaza kaptunk ki... Olyan emberek hagyták cser­ben az együttest, akiknél — enyhén szólva — ez igazi meg­lepetés. Köszönöm a nézők lelkes biztatását! Többet ér­demeltek volna híveink. .. Tóth István j Totóeredmények A totó 2. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Empoli—Como 0—0 x 2. Atalanta—Florentini törölve 3. Brescia—Juventus 0—0 x 4. Milan—Udinese 6—o x 5. Napoli—Ascoli 3—0 1 6. Roma-Avellino 3—0 1 7. Torino—Sampdoria 2—0 1 8. Verona—Intemazionale 2—1 i 9. Bologna—Pescara törölve 10. Campobasso—Bari —0 l? 11. Lecce—Lazio 2—0 1 12. Parma—Cremonese törölve 13. Pisa—Cagliari 3—2 1 Pótmérkőzések : 14. Lanerossi—Messina törölve 15. Catania—Triestina o—o x IS. Sambenedettese—Modena 2—1 1 Á világ sportja Varsó: A Przeglad Sportowy cí­mű lap szavazásán a kötött, fogású Andrzej Maiina kap­ta a legtöbb voksot (343 794), így a tavalyi budapesti vb-n 90 kg-ban győztes birkózó lett az olvasók véleménye alapján Lengyelország 1986. évi leg­jobb sportolója. Varsó: A nemzetközi gyorskorcso­lyázó-viadalon két Kovács képviseli a magyar színeket. A nőknél Kovács Zsuzsának jobban megy, mint Kovács Lászlónak. Eredmények: Nők, 500 m: 1. Rys*Ferens (lengyel) 44.23 mp ... 18. Ko­vács Zs. 48,66. 1000 m: (a győztest nem je. len tette a PAP hírszolgálati iroda), ... 17. Kovács Zs. 1:40,87 p. Férfiak, 500 m: (a győztes nem ismert), ... 21. Kovács L. 43,91 mp. 1000 m: 1. Dominik (len­gyel) 1:20,29 p. ... 23. Kovács L. 1:28,80. Canmore (Alberta állam): A női sífutó Világ Kupa 10 km-es versenyét meglepetésre svájci sportoló nyerte. 1. Évi Kratzer 30:13,1 p. 2. Dahlman (svéd) 30:51,7. 3. Schmidt-Foster (kanadai) 30:56,9 Az összetett pontverseny legjobbjai: 1. Marianne Dahlmo (nor­vég) 57 pont. 2. Nykkelmo (norvég) 48. 3 Westin (svéd) 39. A férfiak 15 km.es sprint­számában az olimpiai bajnok svéd Svannak a 4. hely jutott, de a „háromkoronás” futó így is az éllovas az összetett pontversenyben. 1. Harri Klrvesnlemi (finn) 41:52,9 p. 2. Mogren (svéd) 42:02,7. 3. Majbaeck (svéd) 42:05,9. Kézilobda KfK-mérkőzés Igazságos döntetlen A szovjet Krasznodar csa­patával játszott vasárnap dél­előtt a városi sportcsarnok­ban KEK-mérkőzést a Deb­receni MVSC női kézilabdacsa­pata. A döntetlen a kraszno- dariak reményeit növeli a visszavágóra. DMVSC—Krasznodor 23—23 (13—10) 2500 néző, v.: Rudiensky, kettő csehszlovák). DMVSC: Pusztainé—Szilá­gyi (5), Nagy Zs. (2), Törökné (1), Rádinné (8), Bojtor (6), Szarvas. Csere: Tóth I. (kapus), Med- gyesiné (1), Kádárné, Szántó. Krasznodar: Salimova— Onoprijenko (2), Kuskova (3), Kraveskaja (1), Prjabina (1), Tian (7), Vidrina (5). Csere: Rozinceva (kapus), Anyiszimova (4), Jascsenko, Anagrova, Malceva, Sukaseva. Ez igen, Dubovszky! A nagyszabású nemzetközi cselgáncsviadal első napján, szombaton a késő esti órákig folytak a csatározások. Is­mert, hogy a 71 kg-os Euró- pa-bajnok Hajtós Bertalan helyezetlenül zárt, és hogy Wágner József (60 kg) első egyenesági csatáját bírói dön­téssel elveszítette. A folytatásban Wágnernek volt meg alkalma vissza­mérkőzni, de a reményágon sem volt több szerencséje: nagyon szoros csatában, és ismét csak bírói döntéssel maradt alul az olasz Rennel- lával szemben —, így azután ő is osztozott Hajtós „sorsá­ban.” A 60 kg érmes helyosztói: Döntő: Ozava (japán)—Ro­ux (francia) 5 pontos intés. A 3. helyért: Kang Évi Suk (dél-koreai)—Rennella bí­rói döntés. Dibert—Ikhlef, (mindkettő francia) ippon. A 86 kg-osok között volt meglepetés szép számmal. Az olimpiai, világ- és Európa- bajnok osztrák Peter Seisen­bacher már a táblára kerülé­sért a „bemérkőzés” során ipponnal kikapott a szovjet Szivcevtől és így azt kellett figyelnie, hogy legyőzője el­jut-e a legjobb négyig. Sziv- cev megtette ezt a szívességet az osztrák klasszisnak, aki így visszamérkőzhetett. Ezzel a joggal jó! élt, így végül bronzérmesként zárt. A 86 kg érmes helyosztói: Döntő: R. Vachon (francia) —Poddubnij (szovjet) 3 pon. tos büntetés. A 3. helyért: Se­isenbacher—Stevens (brit) ip­pon (karfeszítés), Fournier (francia)—Szivcev bírái dön­tés. A nehézsúlyúak között két Bp. Spartacus-válogatott is tatamira lépett. Dubovszky István végrehajtotta azt, ami ezen az igen rangos esemé­nyen magyar judokának, csak igen ritkán sikerül: pont­szerző helyen zárt, ötödik lett. Lehetett volna ez a pozíció jobb is, ám a fegyelmi ügyek miatt, a válogatottból hosszú ideig kényszerűen hiányzott magyar sportoló megsérült a bronzmérkőzésen, és vissza­lépni kényszerült. Dubovszky az 1. fordulóban nem kisebb egyéniséget győzött le — bí­rói döntés —, mint az egyik legjobb szovjet judóst, Alek- szandr Surovot! A 2. fordulóban viszont a franciák válogatottja, Besse ipponnal állta útját. A re­ményágon Dubovszky előbb ipponra dobta az NDK-beli Scherpinget, maj'd 5 pontos akcióval verte az olasz Ven- turellit. Ezt követően, a szí­nes bőrű brit Gordon elleni bronzesatán megsérült, így végül ötödik lett. Tolnai László az első for. dulóban bírói döntéssel ma­radt alul Gordonnal szemben. A reményágon előbb a fran­cia Buonomót verte ipponnal, majd bírói döntéssel kapott ki a japán Toikavától. Edzett ifjúságért túra Dacolva hóval, és hideggel... Felvételünk az indulás előtti percekben készült Vasárnap reggel, már jó­val az indulást megelőzően gyülekeztek Salgótarjánban, a Tanácsköztársaság téren az Edzett ifjúságért nyílt túra résztvevői. A rendezők — a Nógrád Megyei Természet- barát Szövetség és a Tájak, korok, múzeumok városi klubja — nevében Vongrey Béla üdvözölte a túrázókat, soraikban a Petőfi és a Zagy­varóna! Általános Iskola, va­lamint a bátonyterenyei ne­velőotthon tanulóit, a Besz- terce-lakótelepieket, a Ki­rály és a Sturmann házas­párt, Gaál Petrát, Tótok Ádámot. Lőrincz Ildikót, a Malinovszkij úti iskola kép­viselőit és másokat. Pontban fél tízkor elindult a hetven« öt tagú mezőny.... A túrázók négy óra alatti teljesítették a hét kilométe­res távot: a Tanácsköztársa­ság tér—Pécskő-Szilvás—Iná- szó—Zagyvaróna útvonalon.’ Nem jelentett akadályt a hó, a fagy és a hideg sem- Va­lamennyien frissen és jóked­vűen értek célba, ahol forró tea várta őket. Csoportokba verődve beszélgettek, a véle­ményük egyöntetű: érdemes volt áldozni idűt és fáradsá­got. Kellemes vasárnapnak bizonyult január 11-e... — tóth — ., o o r o A Salgótarjáni Építők NB II-es kézilabdacsapata ismét részt vesz a fővárosban sorra kerülő Csépfay Sándor-em- lékíornán. A tarjáni gárda — a terembajnokság B csoport­jában beosztott kilenc csa­pattal egyetemben — mérkő­zéseit a lőrinci sportcsarnok­ban játssza. Az egyes fordu. lókra hét végeken kerül sor. Az ellenfelek között találha­tó többek között a Taurus, a Testvériség, a Telefongyár, a MAFC és a Pénzügyőrök csa­pata. k b a n A napokban megjelent a balassagyarmati labdarúgó­szakszövetség hivatalos köz­lönye, amely tartalmazza a te­rületen működő labdarúgó­csapatok bajnoki helyezését. A megyei II. osztályban sze­replő együttesek közül leg­jobban az örhalom szere­pelt, vezeti a tabellát: a fel­nőttek és az ifjúságiak me­zőnyében egyaránt. A város­környéki bajnokságban a hugyagiak szerezték meg az elismerésre méltó első helyet. NÓGRÁD — 1987. junuur it., nétfő ?

Next

/
Thumbnails
Contents