Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Beszámoló és tervkészítő taggyűlések előtt Gyorsabb előrehaladásunk szolgálatában A beszámoló taggyűlések re*1ie most eltér a megszo­kottól, a korábbi évek gya­korlatától. A Központi Bizott­ság titkársága — figyelembe véve a megyéktől korábban kapott javaslatokat — úgy döntött, hogy az alapszerve­zetek február 1. és március 15. között egy taggyűlés ke­retében adjanak számot 1986. évi munkájukról, fogadják el 1987. évi munkatervüket, hagy­ják jóvá az 1987. évi tagdíj­besorolást. A szervezeti jellegű válto­zásoknál hangsúlyosabbak azonban azok az új követel­mények. amelyeket a Közpon­ti Bizottság novemberi hatá­rozata támaszt valamennyiünk munkájával szemben. Mind­ezeket' a sajátos körülménye­ket hangsúlyozta a párt me­gyei végrehajtó bizottsága is, amikor állást foglalt a beszá­moló taggyűlések előkészíté­sének politikai feladataiban. A testület abból indult ld, hogy a beszámoló taggyűlések­re készülve, decemberben minden pártszervezetben meg­ismerték az ország gazdasági helyzetéről, az azzal összefüg­gő társadalmi, ideológiai és pártéleti viszonyokról szóló értékelést, többségében meg­felelő következetetéseket von­tak le a helyi tennivalókra. Most az a legfontosabb, hogy á hátralevő időt jól felhasznál­va, az alapszervezetek saját területükről is hasonló szel­lemű, reális elemzést készítse­nek, konstruktív feladatokat fogalmazzanak meg. A beszámolók elkészítésé­vel kapcsolatban néhány álta­lános politikai követelmény a korábbiaknál most nagyobb hangsúllyal fogalmazódik meg, s ezeket minden területen kö­vetkezetesebben érvényre is kell juttatni. Az első és alapvető igény, hogy a beszámolók reálisan mutassák be az alapszervezet működési területének jellem­zőit, az értékelések egyaránt térjenek ki az éves munka eredményeire és hiányosságai­ra. Ahol a kommunisták he­lyesen jelölték meg 1986 leg­fontosabb tennivalóit, példa­mutatóan dolgoztak, élére áll­tak a jó kezdeményezéseknek, s ezek nyomán megbecsülen­dő eredmények születtek, ott ismerjék el tevékenységüket. Ezt azért is érdemes külön hangsúlyozni, mert az utóbbi időszakban többször tapasz­taltuk a valóság egyoldalú megítélését. Gyakori csak a hibák, a hiányosságok hangsú­lyozása, s még azok is így vélekednek, akiknek a legke­vésbé volna erre okuk. A pártszervezeteknek igen nagy a felelősségük a reális szem­léletmód kialakításáért. Nem arról Van szó. hogy ne «djanak helyt a jogos bírá­latoknak, a kritikai észrevéte­leknek. A mostani nehezebb, bonyolultabb helyzetben, a szerényebb eredmények idején is el lehet azonban ismer­ni az arra érdemes vezető­ket. kommunista közösségeket, biztatást, bátorítást, politikai megerősítést adni a többre, jobbra törekvők számára. Az előrelépés érdekében azonban érzékeltetni kell — még a lég- jobbakkal is —. hogy a XIII. kongresszus követelményei­nek teljesítése a politikai munkától is további erőfeszí­téseket igényel. Még bátrab­ban szembe kell nézni saját gyengeségeinkkel, jobban fel kell tárni belső tartalékain­kat, lehetőségeinket. Ezért a feltárt problémák, hiányossá­gok . kritikusabb, esetenként élesebb megvilágítása a kö­vetkezetesebb cselekvés igé­nye nem átmeneti öncél, va­lami múló új divat, hanem a továbblépés, céljaink eléré­sének legfőbb záloga, fejlődé­sünk egyedüli útja. A helyi adottságok, lehető­ségek igényesebb számbavéte­le a tennivalók meghatáro­zása elképzelhetetlen konkrét elemzések nélkül. A beszámo­lókkal szemben is igény, hogy .tényszerűek legyenek, a mű­ködési terület sajátos jellem­zőiről szóljanak. Nem fogad­ható el, ha a vezetőségek meg­elégszenek az országos, a me­gyei, vagy a városi testületek által összegzett tapasztalatok átvételével. A konkrét, reális helyzetértékelésnek, a hiá­nyosságok nyílt feltárásának van hitele a kommunisták előtt, ez ad ösztönzést az al­kotó vitákhoz, a hatékony megoldások kereséséhez, a kö­zös álláspont kialakításához. Alkalmas módszernek tartjuk azt, ha az alapszervezetek a saját maguk által korábban elfogadott döntéseket, határo­zatokat szembesítik munka­gyakorlatukkal, teljesítmé­nyeikkel. Jótékony hatása le­het annak is, ha a konkrét­ságot a személy szerinti érté­keléseknél is érvényesítjük. A vezetőségek a beszámolók összeállításánál legyenek fi­gyelemmel arra, hogy a párt­munka minden fontos terüle­téről arányosan szóljanak. Várhatóan most is a gazdál­kodással, az életszínvonallal kapcsolatos kérdések iránt lesz a legnagyobb érdeklődés. Ez érthető és így helyes. Azt azonban már az előkészítés során biztosítsák, hogy a gaz­dálkodás mellett a termelés­sel szoros összhangban álló tényezők is helyet kapjanak, átfogó értékelések készülje­nek. Vizsgálják meg az embe­ri viszonyokat, a dolgozók gondolkodásmódját, érték­rendjét, valamint a párt nor­máinak megtartását, a kom­munisták példamutatását, s mindezeknek a gazdálkodás folyamatára, a közállapotok ménnyel valósították meg azokat. Kerüljék a számszerű, statisztikai adatok leltárszerű felsorolását, ne vegyék át a termelési tanácskozások, a munkaértékelések szerepkö­rét. Azt értékeljék, hogy az új követelményeket sikerült-e érvényesíteni a vezetők dön­téseiben, a helyi tervekben, ezeket elfogadtatni a párttag­sággal, a dolgozókkal, meg­valósításukhoz kedvező poli­tikai feltételeket teremteni, a munkahelyi kollektívákat mozgósítani. Külön vizsgá­landó, hogy a helyi érdekelt­ség és a gazdaságpolitikai propaganda együttesen ho­gyan hatottak az emberek gondolkodásmódjára, érték­rendjére, mennyire segítette az alkotó- és kezdeményező­készség kibontakozását. A hangsúly tehát minden­hol a termelésre, az értékek előállítására, a valós teljesít­ményekre kerüljön. Ezen az alapon tárgyalják a jövedel­mek alakulását, differenciá­lódását, az életkörülmények változását. Noha az ország gazdasági teljesítménye elma­rad a tervezettől és a gazdál­kodó egységek többségénél is szerényebbek az eredmé­nyek, nem volna helyes, ha általános pesszimizmus ural­kodna el. Ahol dinamikusan nőtt az exportteljesítmény és a nyereség, ahol a dolgozók jövedelme 8—10 százalékkal, vagy azt meghaladó mérték­ben nőtt, ott nem a szerény mértékű fejlődés és életszín­vonal-megőrzés a jellemző. Ezt jól kell érzékelni minden ott dolgozónak. Ahol viszont je­lentős a tervtől, esetleg a ko­rábbi szinttől az elmaradás, a bérek emelkedése sem éri el az árszínvonal növekedési ütemét, ott ezt is őszintén meg kell mondani, ezt követeli tő­lünk a kommunista tisztesség. Csak őszinte, valósághű elem­zések mozgósíthatnak haté­konyabb, jobb munkára ezen a területen is. Helyes, ha a gazdálkodás folyamatainak elemzésével egyidejűleg a vezetők mun­kájáról és helytállásáról is véleményt mondanak. Az ér­tékelés alapja a működési te­rület egészének eredményes­cseréjének előkészítése. Ezt figyelembe véve szükséges, hogy ne csak a pártttagok mondják el véleményüket, hanem a vezetőségek is felké­szülten értékeljék a kommu­nisták munkáját, magatartá­sát, helytállását. Kapjanak dicsérő szavakat azok, akik kiemelkedően dolgoztak, nyíl­tan tegyék szóvá a mulasz­tásokat, a legjellemzőbb hiá­nyosságokat, ezzel is ösztö­nözzék a párttagokat önkri­tikusabb önvizsgálatra. A beszámoló taggyűlések előkészítése, lebonyolítása körültekintő szervezőmunkát igényel az alapszervezetek ve’ zetőségétől, és az irányitó pártbizottságoktól is: A sze­mélyes elbeszélgetések, a pártcsoportülések, a vezető-. ségek értekezletei, a taggyű­lések mozgalmas, esemé­nyekben gazdag időszakban kerülnek lebonyolításra, ezért’ a működési terület más fó­rumaival történő összehan­golásnak igen nagy szerepe van. Az irányító pártbizott­ságok kötelessége, hogy idő­ben, felelősen alakítsák ki minősítésüket az alapszerve­zet tevékenységéről azt a vezetőségi ülésen ismertes­sék meg, legyen lehetőség arra, hogy beépüljön a be­számolóba. A pártapparátus­ban dolgozók, az aktivisták lendületet, ösztönzést ad, s be kapcsolódjanak be, kí­sérjék figyelemmel az ott­folyó munkát, járuljanak hoz­zá a tartalmas beszámolók elkészítéséhez. A beszámoló taggyűlések demokratikus előkészítése, a párttagsággal folytatott véle­ménycsere egész pártéletünk továbbfejlesztéséhez újabb lendületet, ösztönzést ad, s közös felelősségünk e tapasz­talatok alapos elemzése, szé­les körű hasznosítása. Sándor László, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának Az idén 29 darab kontcnermalom gyártását tervezik az ÉLGfiP pásztói gyárában, foly­tatódik a Kínába kerülő takarmánykeverők elkészítése és megjelennek a piacon a fo­lyamatos vasleválasztó és szárazkő-kiválasztó vibrátoros szeparátorral. — bp — Mindezek reális számba­vétele nem képzelhető el a áeiyi kommunista közösség aktív részvétele, véleménye nélkül. Ezért is szükséges, hogy a ma már hagyomá­nyosnak tekinthető szemé­lyes elbeszélgetések a párt­tagokkal az idén is valóban tartalmas eszmecserék legye­nek. Ezek a konzultációk már megkezdődtek, jelentős ré­szük most zajlik. A pártde­mokrácia kiszélesedésének e kőnkért formája jó lehetősé­get nyújt arra, hogy a veze­tőség és a párttagok jobban megismerjék egymás állás­pontját, javaslatait. A kom­munisták őszintén, feszélye­zel tség nélkül mondhatnak véleményt politikánkról, a helyi gyakorlatról, a politika alakításának közvetlenül ré­szeseivé válhatnak. Az idei elbeszélgetéseknek azonban vannak sajátosságai, a korábbiaktól eltérő vonásai is. A beszámolás mellett most az éves munkaterv elfogadá­sa is a februári taggyűlés feladata, s a munkaprogram gazdaságpolitikai fejezetében kell megjelölni a Központi Bizottság novemberi hatá­rozatának végrehajtását szol­gáló helyi feladatokat. így a kommunistákkal folytatott eszmecserék egyik fő felada­ta, hogy alapozva a decembe­ri taggyűlések tapasztalatai­ra, segítsék az egységes fel­fogás megszilárdításához, já­ruljanak hozzá a tennivalók kialakításához. Minden alkotó ötletre, kezdeményezésre szük­ség van, a beszélgetéseknek is ezt kell ösztönözni. Alap­vető követelmény, hogy konkrét, a pártmünka vala­mennyi fő területét magában foglaló, komplex programok készüljenek, melyek reálisan számolnak a megvalósítás­hoz rendelkezésre álló erők­kel. A másik sajátosság és a beszélgetések tartalmát jelen­tősen befolyásolja, hogy ez év második felében megkezdő­dik a párttagsági könyvek NÓGRÁD — 1987. január 10., szombat 3 t őszinte eszmecseréket Egy taggyűlés keretében ter­mészetesen még egy alapszer­vezetnél sem lehet a munka minden részterületét azonos mélységben megvizsgálni Ezért arra bátorítjuk a párt- szervezeteket, hogy felelősen válasszák ki azokat a kérdé­seket, amelyek a továbbfejlő­dés szempontjából a _ legfon­tosabbak és azokat elemez­zék alaposan, vonjanak le megfelelő következtetéseket, fogalmazzák meg a szükséges feladatokat. A társadalmi viszonyok he­lyi értékelésénél azt vizsgál­ják, hogy milyen eredményes­séggel dolgoztak a különböze társadalmi rétegek, generáci­ók, az eltérő világnézetű em­berek, a párttagok és párton- kívüliek politikai szövetsé­gének erősítéséért, alkotó együttműködésük fejleszté­séért. Vonják meg a mérle­get: milyen területeken szi­lárdult a közmegegyezés és hol tapasztalhatók jelentős né­zetkülönbségek, a közös cse­lekvést akadályozó felfogá­sok és magatartások, melyei azok az új kérdések, ame­lyekben nem sikerült a po­litikai szövetséget újraterem­teni. Néhány kedvezőtlen ten­dencia is sürgetően követeli hogy alaposabban értékeljél az állampolgári fegyelem át lapotát, a törvények tisztele­tét, a munkához, a rendhez a közösségi tulajdonhoz vált viszonyt. Térjenek ki arra is hogy a szocialista demokrácií kiszélesedését hogyan szol­gálták az új munkahelyi é: lakóterületi fórumok — ígj az új tanácsi, tömegszerveze ti testületek, vállalati taná csők, községi elölj áróságol —, a pártszervezetek milyer eredményességgel kezdemé nyezték a helyi lehetőségei kihasználását. A gazdaság- és életszínvo­nal-politikai kérdéseket ősz szefüggéseikben, a teljesítmé nyék meghatározó szerepi alapján tárgyalják. Célszerű ha arról adnak számot, hog; a helyi feladattervekben ér vényre tudták-e juttatni i XIII. kongresszus, a VII. öt éves népgazdasági terv köve telményeit, szervező-, ellenőr ző munkájukkal milyen ered Reálisan, átfogóan, konkrétan Á korábbiaktól eltérő módon bontakozást gátló körűimé^ nyékét, megszüntetésükre ala­kítsanak ki- világos, mozgósí­tó programot. Nagy felelősség hárul tehát a pártvezetősé­gekre, a taggyűlésekre, az irányító szervekre, minden kommunistára. Az év fordulója tájén mfnJ denhol zajlanak a számadá­sok, munkaértékelések, és véglegesítik a jövőre vonat­kozó elgondolásokat. A kom­munisták is készülnek a XIIL pártkongresszust követó első teljes év tapasztalatainak ösz- szegzésére, a beszámoló tag­gyűlések igényes előkészítésé­re. Tapasztalni, hogy nem­csak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is nagy érdek­lődéssel várják a pártszerve­zetektől, hogy a Központi Bi­zottság novemberi határoza­tának szellemében a helyi viszonyokról, folyamatokról őszinte, reális helyzetértéke­lést adjanak. Alapos elemzés­sel tárják fel a gyorsabb ki­alakulására gyakorolt hatá­sát. Korábbi évek tapasztala­tai figyelmeztetnek arra, hogy igényesebb politikai értékelést kell adni a társadalmi viszo­nyokról, valamint az alap­szervezet területén folyó esz­mei, politikai nevelőmunká­ról. Valamennyi pártszervezet számára követendő az a fel­fogás, ahogyan a párt Közpon­ti Bizottsága novemberi ülé­sén vizsgálta a gazdálkodást és annak társadalompolitikai összefüggéseit. A beszámoló taggyűlések előkészítését tehát az említett követelményeket szem előtt tartva, végezzék a vezetősé­gek. A pártélet e fontos ese­ménysorozatának is az a cél­ja, hogy jó alapot szolgáltas­sunk a XIII. kongresszus ha­tározatának gyorsabb ütemű megvalósításához, újabb len­dületet adjunk gazdasági fej­lődésünknek, hozzájáruljunk a bonyolultabb feladatok meg­oldásához nélkülözhetetlen, támogató pártközvélemény és társadalmi háttér kialakítá­sához. A legfontosabb kérdésekről sége, valamint a vezető ma­gatartása, környezetével ki­alakított kapcsolata, együtt­működése legyen. Az alapszervezetek eszmei, politikai nevelőmunkájának értékelése során arra adjanak választ, hogy a XIII. kong­resszus határozatának megér­tetése, elfogadtatása, a meg­valósítás tudati feltételeinek megteremtése mennyire ered­ményes, milyen a párt politi­kája iránti bizalom és elkö­telezettség. Pontosan tárják fel, hogy melyek azok a kér­dések, amelyekben sikerült a párttagság egységét megte­remteni, s melyekben tapasz­talható több bizonytalanság, kétely, meg nem értés. ítél­jék meg azt, hogy a párttag­ságnak milyen a felfogása a szocializmusról, az új gazda­sági és társadalompolitikai kö­vetelményekről, az önállóbb, kezdeményezőbb, demokrati­kusabb munka igényéről. Na­gyon fontos, hogy mindezek­ről a környezetükben szerzett tapasztalatok alapján életsze­rűen, közérthetően szóljanak. Hozzák kézzelfogható közel­ségbe munkánknak ezt az el- vontabb, sokszor misztifikált területét, az értékelés ne kor­látozódjon a pártoktatás szer­vezeti tapasztalatainak ösz- szegzésére. Minden alapszervezetben meghatározó fontosságú, hogy körültekintő, önkritikus ér­tékelések készüljenek a párt­élet, a pártirányítás gyakor­latáról, munkájuk eredmé­nyességéről. Várhatóan ez lesz az egyik legnehezebb fel­adat. Az utóbbi, időszakban —, amikor gyakrabban foglal­kozunk a párt saját dolgai­val — tapasztaljuk azt, hogy milyen nehéz önmagunkkal szembenézni, hiteles érték­MtM Mafafcftant, váflatnj gyengeségei nket, hibáinkat ás azok kijavítását. Az előre­lépésnek azonban ez elenged-* oetetlen fettétele. m te igaz, hogy a pártáéi? a pártmnnka hatékonysága nehezebben, csak áttételeken keresztül mérhető. Nagyon fontos, bogy a szervezeti fór rumokat tartalmasán, rend­szeresen megtartsák:, hogy új, felkészült erőkkel gazda­godjon a szervezet, a párt­ban rend, fegyelem legyen, de ezek önmagukban még nem alkalmasak a munka hatékonyságának megítélésé, hez. Az a döntő, hogy az alapszervezet képes-e érvé­nyesíteni a kommunisták te­vékenységén keresztül a po­litika követelményeit, meg­felelő hatást tudnak-e gyako­rolni a működési területre. Jól választják-e ki a döntést igénylő témákat, helyes po­litikai jellegű határozatokat hoznák-e, a megvalósításhoz tudnak-e megfelelő politikai és személyi feltételeket te­remteni. A párttagság poli­tika melletti kiállása, példa­mutatása, elégséges vonzerőt jelent-e környezetükben.' Gondos politikai mérlegelés alánján az említett kérdések­re már választ lehet és kell is adni, és ezek a pártmunka eredményességének legfőbb kritériumai. Az alapszervezet kisugárzó hatása nagymér­tékben függ azonban a pár“’ ton belüli viszonyoktól, nor-' máink érvényesülésétől, az alapszervezet munkamódsze­rétől. Ezért érdemes alaposan megvizsgálni a vezetőség és a tagság kapcsolatát, a párt­demokrácia érvényesülését, az alapszervezet belső légkö­rét, a párttagok feladatválla­lását, aktivitását, fegyelmét a határozatok végrehajtását szolgáló szervező- és ellenőr­ző munka hatásfokát. Az alepszervezeö kádermunkát, az alapján minősítsék, hogy sikerült-e megismertetni, el­fogadtatni a Központi B'zott* ság határozatát, és milyen eredményességgel segítették a vezetők alkalmasságának

Next

/
Thumbnails
Contents