Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÉRTÉKTEREMTŐ ÉRTELMISÉGIEK A kezdetek kezdetén, a TIT hőskorában szinte egyed- uralkodóak voltak a peda­gógusok az előadói gárdá­ban, ritkaságszámba ment, ha egy orvos, jogász, műsza­ki diplomás ismeretterjesz­tésre vállalkozott. Igaz az is, nem csak a témát kell jól ismerni ahhoz, hogy valaki átadja a tudását, hanem köz­érthetővé tenni, magyarázni, beszélni is tudni kell. Ebben a pedagógusokat a rutinjuk segíti. Később örvendetes válto­zás volt, hogy megjelentek az agrármérnökök, műszakiak is. Számukra előadói konferen­ciákat szerveztek. Egy újabb korszakot hozott az elmúlt néhány esztendő: egyre na­gyobb igény támadt a prak­tikus ismeretekre, ezzel kissé ■háttérbe is szorult az isme­retterjesztés hagyományos for­mája. De megérett az idő ar­ra is, hogy az értelmiségiek szellemi energiáját az elő­adásokon kívül, más téren is hasznosítsák. A TIT Nógrád megyei szervezetéhez csatla­kozók között sokan írással, kutatómunkával szívesebben foglalkoznak. Számukra lehe­tőség nyílt arra, hogy tanul­mányokat, szakvéleményeket írjanak. Most januárban egyéves a környezetvédelmi műszaki és közgazdasági szakszolgálat. Tavaly 12, ebben az eszten­dőben már hat megbízást kapott, ami 50-60 szakember számára jelent értelmes, ér­tékes és hasznot hajtó mun­kát. A veszélyes hulladékok elhelyezésének problémáival foglalkoznak legsűrűbben; a megbízók ez ügyben várnak komplex, közgazdaságilag is kimunkált, alkalmazható ter­vezeteket. Dolgoznak a kör­nyezetvédelem más területei­vel ikapcsolatos problémák megoldásán is — mint példá­ul a vízszennyeződés, zajár­talmak. A műszaki, közgaz­dasági értelmiségiek számára az anyaggazdálkodás, az energiatakarékosság témaköre manapság szintén sok fel­adatot kínál. Értékteremtésnek nevezhető az is, ha a mindennapi éle­tünk minőségének javítását, a csafádi, jogi, pszichológiai, egészségügyi problémák meg­oldását, megértését segítik, ha a lakberendezésben ad­nak hasznosítható tanácso­kat — tehát amikor „szolgál­tatnak". Erre is egyre több az igény. Természetesen ma sem áll az utolsó helyen a hagyomá­nyos ismeretterjesztés. En­nek képviselői az iskolásko­rúak részére szervezett baráti körök például: matematika, fi­zika, földrajz, környezetismeret, -védelem, történelem, iroda­lom, nyelvbarát... Nyugdíjasok­nak, nemzetiségi lakosoknak szintén sok térítés nélküli előadást tartanak — ennek finanszírozását a TIT más téren szerzett bevételeiből oldják meg. Szintén így rendeznek an- kétokat, előadói konferenciá­kat, ahol neves szakemberek­kel, tudósokkal, művészekkel találkozhatnak. A Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet­tel közösen továbbképzéseket szerveznek. Jó a kapcsolatuk a Magyar Pedagógiai Társa­ság Nógrád megyei csoport­jával is, számos programot egyeztetnek a pedagógusok minél jobb tájékoztatása, is­mereteik frissen tartása, kor­szerűsítése érdekében. A me­gyei KISZ-bizottság értelmi­ségi rétegtanácsával és a salgótarjáni városi KISZ-bi- zottsággal közösen az értel­miségi fiatalok klubját sze­retnék beindítani. Mindezt bízvást tarthatjuk értékteremtő, alkotó tevé­kenységnek, hiszen elszürkült szellemű értelmiségiek nem képesek mások számára sem értékeket közvetíteni. NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A ME8YEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF„ 21. SZÁM ARA: 1.80 FORINT 1987. JANUÁR 26., HÉTFŐ Ünnepélyes egységgyűlések A munkásőrség a szocialista emberformálás iskolája Harminc évvel ezelőtti nagy jelentőségű eseményeket idéz­nek ezekben a hetekben or­szágszerte, Nógrádban vasár­nap fejeződtek be a munkás­őrség megalakulása évfordu­lóját köszöntő ünnepélyes egy­séggyűlések. Az évzáró és év­nyitó egységgyűlést a megyei parancsnokság törzse — a hozzátartozó szakalegységek­kel — vasárnap a Kohász Művelődés^ Központban tar­totta. Az ünnepségen megje­lent Nagy György, a munkás­őrség országos parancsnoká­nak első helyettese, Skoda Ferenc, a Nógrád megyei pártbizottság titkára.. Ott vol­tak az állami és társadalmi szervek vezetői, a társ fegy­veres testületek magas rangú képviselői. A Nógrád megyé­vel sokoldalúan együttműkö­dő Óbudát Barabás Béla, a III. kerületi pártbizottság tit­kára képviselte, Aranyosi László egységparancsnokkal az élen együtt ünnepeltek a nógrádiakkal a III. kerületi munkásőrök is. — Törzsgyűlésünkön azokra emlékezünk, akiknek az ajká­ról elsőként hangzott el a munkásőreskü, akik először mondták ki: „fegyverrel, munkával, felvilágosító szó­val hazám felvirágzását szol­gálom". Köszöntjük azokat az embereket, akik három évti­zede ápolják és gazdagítják forradalmi munkásmozgal­munk legnemesebb hagyo­mányait —, így kezdte ünne­pi beszédét Péter Balázs, a munkásőrség megyei parancs­noka, majd szólt azokról a történelmi körülményekről, amelyben megszületett a fegy­veres testület. Tisztelettel és megbecsülés­sel beszélt mindazokról, akik szilárd helytállást tanúsítot­tak a munkás-paraszt hata­lom megvédésében. Hangsú­lyozta, hogy forradalmi harci hagyományaink első sorában tartjuk számon azoknak a munkásőröknek az önfeláldo­zó tetteit, akik a karhatalom­ból közvetlenül a munkásőr­ségben folytatták tovább a harcot, segítették a felszere­lést, a .kiképzést. A megyei parancsnok örömmel idézte, hogy Nógrád megyében még ma is szolgálatot teljesít hat­vanhárom olyan munkásőr, aki megkapta a Munkás-Pa­raszt Hatalomért Emlékérmet. Az ünnepi megemlékezés visszatekintett a három évti­zed alatt megtett útra, amely megyénk történetének is ed­digi legalkotóbb időszaka. Alapítók és fiatal munkásörök a megyei törzs gyűlésén. A törzs gyűlésén Nagy György, az országos parancs­nok első helyettese átadta a jó munka jutalmaként a ser­leget és a dicséretet. Mint mondotta felszólalásában: nem ünnepi ajándékról van szó, kevés megyében dicsekedhet­nek hasonló elismeréssel. Az évforduló kapcsán elmondot­ta. hogy a munkásőrséget a párt bizalma hozta létre, s az tartja fenn. Az országos pa­rancsnok első helyettese fel­hívta a figyelmet arra, hogy azokra a föladatokra kell koncentrálni, amelyeket a XIII. kongresszus meghatáro­zott. így a munkásőrök előtt álló követelmény, hogy élen­járjanak a termelőmunkában, aktívak legyenek a közélet­ben és fegyelmezettek a szol­gálatban. Az ünnepi eseményen a versenymozgalom értékelése után számosán vehettek át n vágás kitüntetéseket, elis­meréseket, jutalmakat. A Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Sólyom Ist­ván, ezüst fokozatát Kulhavi Csaba és Sánta Ferenc, bronz fokozatát Deák Pál és Szojka László vehette át. Az ünnepség emlékezetes pillanatai voltak, amikor az alapító munkásőröket kö­szöntötték, s átadták a szol­gálati érdemérmeket, emlék­tárgyakat. Az alapító munkás­őrök közül a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zatával Dénes Sándort, Mol­nár Ferencet és Szigetvári Károlyt; ezüst fokozatával Schmida Lászlót, Somogyi Já­nost; bronz fokozatával Mis­kei Józsefet tüntették ki. A tartalékállományba kerülő Nagy Mihály ugyancsak a bronz fokozatot vehette át. Kedves esemény volt a mun- kásőrfeleségek köszöntése, nevükben Verhovszki Emilné ígért további segítséget, meg­köszönve egyben a figyelmes­séget. Felszólalt a megyei törzs gyűlésén Skoda Ferenc, a me­gyei pártbizottság titkára, aki elsőként arra utalt, hogy a párt kezdeményezésére, az el­lenforradalom ellen vívott harcban született a munkás­őrség. Aktív, cselekvő támo­gatással fogadták a fegyveres testületet, amely a tapasztala­tok szerint rászolgált a biza­lomra. — A munkásőrség a szoci­alista emberformálás nagy­szerű iskolája — mondotta a megyei pártbizottság titkára. — Ez a közösség olyan tulaj-' donságokat fejleszt, amelyek nélkülözhetetlenek céljaink eléréséhez. Skoda Ferenc beszélt a szo­cialista építőmunkában előt­tünk álló jelentős feladatok­ról, a gazdasági munka élén­kítésének szükségességéről is. Mint mondotta: a Központi Bizottság novemberi határoza­ta szellemében változtatnunk kell a munka gyakorlatán, Fegyelmezett, célratörő mun­kára van szükség, s a megyei tervek valóra váltása is szín­vonalasabb tevékenységet igé­nyel. Végezetül a megyei párt- bizottság titkára arról beszélt, hogy munkásőrök előtt is ne­héz munka áll, de meggyőző­déssel vallhatjuk: ezt is si­kerrel teljesítik. (Folytatás a 2. oldalon.) Ulest tartott a KISZ Központi Bizottsága A KISZ XI- kongresszusán hozott határozatok végrehaj­tásának tapasztalatairól és az ifjúsági szövetség tavaszi politikai programjáról szóló előterjesztések szerepeltek a KISZ Központi Bizottságának kétnapos, szombaton kezdő­dött ülésén, amelyet Hámori Csaba első titkár elnökletével Balatonaligán tartottak. Ernőd Péter, a KISZ KB titkára összefoglalta a kong­resszusi határozatok megvaló­sításában elért eredményeket. Szólt az ifjúságpolitika és a KISZ politikai tevékenységé­nek új elemeiről is. Rámuta­tott, hogy a párt Központi Bi­zottságának ifjúságpolitikai állásfoglalása, majd annak alapján a KISZ kongresszusa fő feladatként az ifjúsági szö­vetség politikai jellegének erősítését tűzte ki célul. Ezt követően Nagy Imre, a KISZ KB titkára ismertette a KISZ tavaszi programjának politikai célkitűzéseit. Meg­fogalmazta, hogy a KISZ-nek a fiatalok számára cselekvési lehetőségeket kell kínálnia politikai programjával. A hosszabb távú társadalmi-gaz­dasági stratégia kialakításában a KISZ is részt vesz, állás­pontja a tagság véleményére, javaslataira és tetteire épül. A KISZ Központi Bizottsá­gának tagjai szombaton nyolc szekcióban folytattak vitát az előterjesztésekről- A csoport- üléseken kialakított álláspon­tokat vasárnap délelőtt plená­ris ülésen foglalták össze. A testület megállapította, hogy a kongresszus- óta ha­zánk belpolitikai, gazdasági életében olyan változások tör­téntek, amelyeknek tükröződ­niük kell az ifjúsági szövet­ség programjában is. A Köz­ponti Bizottság ezért politikai akciót hirdet, „Jövőnk a tét” jelszóval. Az akciót ismertető felhívás az ország előtt álló feladatok megoldásának, az MSZMP KB 1986. novemberi határozata végrehajtásának érdekében felelős gondolko­dásra, és mindenekelőtt cse­lekvésre hívja föl a fiatalo­kat, az ifjúsági közösségeket. (MTI) Mai számunkból: Mátraterenyén vállalkoznak A Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyárában új program készül a járműgyártás fejlesztésére. Riportunk a 3. "oldalon. Beszédes statisztikák Sokat beszélünk az alkoholfogyasztás mérsékléséről. Mi a helyzet a valóságban? Erről informáljuk olvasóinkat az 5-ös oldalon. Oköl vívó-csapa tbaínoksáq Oláh Kálmánék sikeres szerepléséről részletes tudósításunk a 7. oldalon. Reformod szocialista gazdaságunkban Fiatal közgazdászok országos tanácskozása Salgótarjánban Hetedik alkalommal rendez­te meg a Magyar Közgazda- sági Társaság ifjúsági bizott­sága és a KISZ KB értelmi­ségi fiatalok tanácsa Salgó­tarjánban, a fiatal közgazdá­szok országos konferenciáját. A tanácskozáson jelen volt Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke. Ga- ramvölgyi Károly, az MKT or­szágos elnöke és Illés Miklós, az MKT megyei szervezetének elnöke. A kétnapos progra­mot Gubcsi Lajos, az MKT IB elnöke nyitotta meg vasár­nap, a Pénzügyi és Számvite­li Főiskolán. Ozsvárt József, a me­gyei pártbizottság titká­ra köszöntötte az idelá­togató, fnintegy háromszáz vendéget. Ismertette megyénk gazdaságföldrajzi adottságait, az iparszerkezet jelenlegi ál­lapotát. Mint rámutatott, nö­vekvő számú fiatal szakembe­reink — elsősorban ifjú köz­gazdászaink — adják a tár­sadalmi haladás egyik felté­telét, rájuk vár az a feladat, hogy az egyre bonyolultabbá váló bel- és külgazdasági kér­déseket megválaszolják. Kü­lönösen akkor látjuk felada­tuk nagyságát, ha górcső alá vesszük gazdasági építőmun­kánk elmúlt három évtizedét, azok ellentmondásait, bukta­tóit — mondotta többek Jtö- zött a pártbizottság titkára. A reform és a szocializmus összefüggésének, összetarto­zásának elemzését vállalta ezt követően Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke. Előadásának ele­jén utalt azokra a marxi gon­dolatokra, melyek még szin­te utópusztikus megállapítás­ként vezették le a tervszerű gazdálkodás szükségességét. Utópisztikus gondolatok nél­kül nincs megújulási folya­mat — tette hozzá az Aka­démia elnöke. Itt utalt azok­ra a megalapozatlan fejtege­tésekre, melyek néhány évti­zedben határozták meg a szo­cialista társadalom felépíté­sének idejét, a reálisnak tű­nő egy-két száz év helyett. Mondandójának második ré­szében Berend T. Iván a ha­zai reformokkal, gazdaság­építésünk döntő állomásaival foglalkozott. Az első — „re­formízű” — időszakot 1953. és 1956. között élte át az ország. Átfogó reform helyett, inkább beszélhetünk apróbb korrek­ciókról, konkrét formában csak a beszolgáltatás eltörlé­sében nyilvánult meg. A kö­vetkező állomás a hatvanas évek közepére tehető. A „hát­térben” meghúzódó egyen­súlyvesztés látható volt, te­hát a reform szükségessége vi­tathatatlan. A hatvanas évek végére újabb, kétlépcsős re­formtervvel állt elő a kor­mányzat. Már hetvenes évti­zed derekán látszott, hogy ez a megújulás sem hoz igazi át­törést gazdasági előrehaladá­sunkban. Napjainkban az a legfontosabb, hogy a felgyor­sult reformintézkedések mel­lett olyan távlati stratégiát dolgozzunk ki, valósítsunk meg, amely átvezérli a gaz­daságot a fellendülés pályájá­ra. Szűkebb területre: az 1966— 611-as reform kritikai megíté­lésére vállalkozott Vissi Fe­renc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese. Mint mondta, ezzel egy időben más szocialista országok is meghirdettek gazdasági refor­mot, melyek politikai tartal­ma. lényegében azonos a ná­lunk megfogalmazott elkép­zelésekkel. Példákat is emlí­tett: a hatékonyság alacsony színvonala, a döntési felelős­ség és információs rendszer összehangolatlansága, vagy az extenzív feltételek kimerü­lése. A tervezők arra töre­kedtek, hogy csökkenjen a döntés „kényszerpályája”. Az 1971-ben, a Központi Bizott­ság értékelésében kialakított vélemény — a reform pozitív tulajdonságai mellett — alá­húzta annak ellentmondásos elemeit. Vissi Ferenc kiemel­te a piaci mechanizmus hiá­nyát a tervezésből, továbbá a rugalmatlan árrendszert, az alacsony kockázatvállalást, s a változtatás szükségességét, a szaktudás, a szakmai képzés iránti igényt. Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal nyugalmazott el­nöke — mint egyik alkotója — vázolta a ’79-es reformpo­litika főbb tanulságait. Beve­zetésének szükségességét in­dokolta a világgazdaságban, a hetvenes években bekövet­kezett néhány nem várt jelen­ség, például az olajárrob­banás. A koncepció felismer­te a KGST-kapcsolatok átér­tékelésének szükségességét és eredményeként könyvelhető el, hogy a beruházások és felhalmozások korábbi lendü­letét tovább vitte. Fő törek­vése volt a külkereskedelmi egyensúly megteremtése, két lépcsőben. A VI. ötéves terv­időszakban azonban kisebb korrekciókra szorult a terv: az intenzifikáló jegyeket erő­sítették, és figyelembe vették a KGST-ben jelentkező hát­rányos jelenségeket. Ma kény­szerpályán folytatjuk a gaz­dálkodást és csakis rajtunk múlik, miképp leszünk úrrá a tartósan kedvezőtlen ten­denciákon — hangoztatta vé­gül Faluvégi Lajos. Az előadók ezt követően válaszoltak a vendégek kér­déseire. (—th) Kormányátszervezés Indiában Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő váratlanul ismét át­szervezte kabinetjét. Az el­nöki palota közleménye sze­rint a kormány hadügymi­nisztere lett Visvanath Pra­tap Szingh, aki áthelyezéséig a pénzügyi tárcát igazgatta. Kinevezése a jelek szerint, közvetlen összefüggésben áll az indiai—pakisztáni határon kialakult feszült helyzettel. (MTI) 1

Next

/
Thumbnails
Contents