Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

Nincs még egy ország... HIMNUSZUNK A nemzeti himnusz nyel­vünk értelmező szótára sze­rint „valamely nemzet tag­jainak együvé tartozását ki­fejező. emelkedett hangú, megzenésített költemény, ame­lyet hivatalos, ünnepélyes al­kalommal énekelni, játszani szoktak”. Másfél évszázada A legkedvesebb minden nép­nek a maga himnusza, hiszen valamennyi egy-egy nép sors­éneke: a nemzet sorsát, létét, küzdelmét — történelmét — szólaltatja meg. A legősibb európai himnusz a hollando­ké. a legelterjedtebb az an­goloké, a legforradalmibb a franciáké, a legfiatalabb a Szovjetunió népeié, a leghosz- szabb szövegű a görögöké. S, miben „leg” vajon a magyar himnusz? Ennek szövegéből érződik ki leginkább a nem­zeti önvád, a történelem há- nvattatásai miatt való keserű­ség. Hankiss Elemér írja A bűntudatról mint társadalmi jelenségről című tanulmányá­ban: „Nincs még egy ország, amelynek himnusza... olykor komor, s már már reménytelen hangot ütne meg mint a mi­énk. Átnéztem százegynéhány ország himnuszának szövegét; fe’Wzik a hajdani szolgasá­pot és a zsarnok el’en* küz- de’^rn emlékeit, zengik a sza­badág, a becsület a diadal dalát (főképp a dél-amerikai országokban), zengik a békét, az ország tájainak szépségét, népének szorgalmát és boldog­ságát, (főképp a skandináv és angolszász országokban), zengik az igazság, a törvény, az egység, a becsület dicsé­retét (egy-két frankofon or­szágban), kardot csörtetnek, hörgik a gyűlöletet és a harcra készséget a zsarnok, s minden ellenség ellen (nagyon sok országban) —, de a magyaron kívül az uruguay-i himnusz az egyetlen, amelyben meg- pendül a bűntudat.” Aki több­re is kíváncsi, elolvashatja a szerző Diagnózisok című kö­tetében­Nemzeti énekünk a magyar romantika legmélyebb gondol­kodójának, a reformkor ki­emelkedő költő-politikusának Kölcsey Ferencnek a Hymnus című verse. A magyar név zivataros századaiból alcímű költemény egyetlen nap alatt, 1823 január 22-én született, s ugyanaz az irodalmi lap íaz Auróra) közölte először nyom­tatásban, amelyben egy kurta évtized múlva a múlt század másik nagy közösségi éneke, Vörösmarty Szózata is meg­jelent A hazaszeretet dallama Mindkét vers megzenésíté­sére pályázatot írt ki a Nem­zeti Színház. A Szózat nép­szerűsége nagyobb volt („már­is nemzeti himnusszá vált” — írta a negyvenes évek elején egy vezércikkben Kossuth La­jos). talán ezzel is magyaráz­ható, hogy hamarabb talált komponistát. Egressy Béni 1843-ban nyerte el a pálya­díjat. s a megzenésített Szó­zatot még ugyanabban az esz­tendőben bemutatták. Himnusz gyanánt akkoriban a német nyelvű, Gott erhalte kezdetű osztrák császári himnuszt kényszerűit énekeim a ma­gyarság. A Kölesey-vers megzenésí­tésére kiírt pályázatot egy gyulai születésű zeneszerző, karmester és zongoraművész szerzeménye nyerte meg 1844- ben. Erkel Ferenc éppúgy krisztusi korban volt a kom­ponáláskor, mint a Szatmár- csekén remetéskedő költő, a vers megírásakor. Hogy a fia­tal zeneszerzőt mi' késztette pályaműve megalkotására, ar­ról meggyőzően, emlékezete­sen vall Keleti Márton 1952- ben készült filmje. Az Erkel — a címszerepben Pécsi Sán­dor életteljes alakításával — Békeffy István és Thurzó Gábor forgatókönyve alapján méltó emléket állít nemzeti énekünknek. Mert a két nyertes pályamű közül, hosszan tartó nemes versengés után, az utóbbi ke­rült ki győztesen- Az a nyolc, egyenként nyolcsoros strófá­ból álló költemény, amelynek közbülső hat versszaka nem­zeti történelmünk mérlege. Az, amelyből végső soron mégis a bizakodás csendül ki, hogy e balsors tépte, múltjáért, s jövendőiéért egyaránt meg­bűnhődött népre még víg esz­tendők is köszönhetnek. Szív, értelem és a közakarat Huffy Péter írja egy helyütt: „az eltelt csaknem százötven esztendő alatt egyetlen alkot­mányunk, egyetlen rendelke­zése, egyetlen magyar kor­mány, egyetlen törvénye, egyet1 en magvar orszávsvűíés szavazata sem mondta ki. hogy a magyar á"am hivata­los .himnusza a Kölcsey—Er­kel-féle megzenésített költe­mény. Kölcsey költeményét, Erkel zenéjét a szív és az ér­telem, nem a törvény, hanem a közakarat, a magyar nép emelte nemzeti himnuszunkká a magyar nép mondta ki és szentesítette ezt az íratlan törvényt”. Erre is gondolunk akkor, amikor nemzetünk tiszteletére felcsendül a hazaszeretet sza­va, s dallama. J. N. J. p_iA_PLfgfv,~] Kössünk kardot v |]]7/um T’pyMM az pogány ellen Törők háborúk és képzőművészet Buda három évszázaddal ezelőtti vissaa vívás« európai jelentőségű esemény volt. s természetesen a magyar tör­ténelemnek is jeles dátuma. Az elmúlt év ennek megfele­lően a* emlékezés és az em- lékeztetés esztendeje volt. a 300 éves évforduló alkalmat jelentett arra, hogy — mi­ként Európa más országaiban — hazánkban is tudománvos tanácskozások, nemzetközi esz­mecserék, renrezentatív kiál­lítások és tudományos publi­kációk mélyítsék el, illetve helyezzék szükség esetén új összefüggések láncolatába a korabeli eseményekre vonat­kozó ismereteket. Mindennek nemcsak tudo­mányos haszna van. hiszen a történelem távolról sem csu­pán a történett"dománvra tartozik, mának szóló tanul­sága, a múlt reális értékelé­se a napi tisztánlátást is se­gíti, hozzájárul a helyes nem­zeti tudat további alakításá­hoz, a romantika korábbi ho- zadékával szemben önma­gunk helyének és szerepének pontosabb érzékeléséhez mind a történelmi múltban, mind pedig a jelenben Ami Nőgrádot illeti, a török idők iránt ugyancsak indokolt az érdeklődés — többek között ezt bizonyítja a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum „török kiállítás”-« iránti figyelem —. hiszen, ha másfél évszázados török el­nyomás valójában nem is volt ezen a tájon, azért Nyugat- Nógrádot például 90 évig hó- doltatta a török és Nógrád sok helye évtizedekig nyögte az idegen uralmat. „Ráadásul” a hódoltatás több hullámban történt az idők során, annak minden következményével és pusztí­tásával. így a török korNög- radban is mélyen vésődött az emberek emlékezetébe, a töb­bi között történeti legendák, hely- és dűlőnevek, szállongó mondák, dalok őrizték meg, mind a mai napig a múlt idők szenvedéseit, hősi küz­delmeit a néphagyományban is. Nem is szólva természe­tesen a várakról, templomok rongált köveiről, a műemlé­kek látható tanúságtételéről. Már csak ezért is számot tarthat a nógrádi olvasók ér­deklődésére az a formáját te­kintve rendkívül elegáns, tar­talmilag nagyon gazdag al­bum, amelyben Galavics Gé­za művészettörténész három és fél évszázad magyaror­szági török harcainak képző­művészeti emlékeit gyűjtötte össze. Az albumot a Képz' művészeti Kiadó eondozásá- ban jelentették meg Kössünk kardot az pogány ellen cím- mel, Török háborúk és kép­zőművészet alcímmel. A kitűnő kötet a maga ne­mében hiányt pótol. Gondol­junk például csak aj-ra. hogy a már emlegetett néphagyo­mányt és törökkori építészeti emlékeket leszámítva a szé­lesebb értelemben vett közvé­lemény emlékezetében mi él a török időkből ? Legtöbben szinte automatikusan irodalmi (iskolai) emlékekre gondo­lunk, köztük a korabeli köl­tők verseire, harci dalaira, lelkesítő énekeire, vagy a prédikátorok dörgedelmes beszédeire, vitairataira, eset­leg a hajdani politikusok írott műveire. A „végek dicsérete”, az énekmondók vándorlása úgy­szólván mindenki számára ismerős, ha nem is föltétlenül vált élménnyé az iskolai idők­ben. A többnyire ismert iro­dalom mellé most a képzőmű­vészet is fölzárkózik ezzel az albummal, amely képileg hoz­za közelebb hozzánk a szen­vedésekkel és hősiességgel egyaránt teli kort, amikor a nemzet fönnmaradásának ak­tuális követelményévé vált Zrínyi Miklós messzehangzó fölhívása: „Kössünk kardot az pogány ellen”­gyűjtött és elemzett műalko­tások valójában szintén föl­hívások a pogány kiűzésére, képi eszközökkel. Többnyire csak szakmai körökben is­merték őket eddig, nem szá­mítva néhány „szem előtt” lévő múzeumi, képtári vagy várbeli műtárgyat, monumen­tális alkotást, templomi fres­kót, és így tovább. Pedig jó­val több jeles képzőművészeti alkotás született a három és fél évszázad alatt a török időkről, érmek, falképek, ural­kodói gyűjteményekben őrzött festmények, szapora rézmet­szetek, templomi oltárok, sír­emlékek, 'tönyvillusztrációk. Természetesen, nemcsak ha­zánkban. hanem Európa más országaiban is. Az album kép­anyagának nagy részét. 250 képet a kiádó jelentős anyagi áldozattal gyűjtötte össze, szerte Európából. Az első mű­vek Nagy Lajos és Mátyás király mecénási tevékenységé­ről vallanak, megörökítik a művek Hunyadi János. Kini­zsi Pál, Dobó István és a többek harcait, ieles regeit. A további képcsoport a Habs- bnriroVhoz krnr-'-Vr' ic< azokhoz, akik magyar király­ként harcoltak a török ellen. Ezek közül kiemelkedik a Rudolf császár prágai udva­rában készült festményciklus, amely csaknem ismeretlen ná­lunk De tárgyalja a szerző a magyar főurak művé«—<><•- pártoló tevékenységét is m d pedig azokat a képzőm A'é- szeti alkotásokat, amelyek az ország felszabadításában ki­emelkedő szerepet játszott hadvezérek dicsőségét emelik ki, így például Savoyai Je­nőét, a lengyel Sobieskiét, Lotharingiai Károlyét, a bajor Miksa Emánuelét. Időrendben — és nemcsak földrajzi kiterjedésben — a tágas ez a képi vilá" -melv a török alakjának első jelenésével kezdődik a ma­gyarországi gótikus és rene­szánsz művészetben, foivt.a- tódik a barokk művészet ta­lálkozásával a török háborúk­kal, s végződik a török ki- virágko- jegyzetanyag, képjegyzék és német nyelvű összefoglaló teszi teljessé a reprezentatív albumot, Gala­vics Géza kitűnő munkáját* (Képzőművészeti Kiadó, Bu­dapest, 1986.) t. e. űzésével és barokk Találóan választotta éppen rával. Bőséges ezt a fölhívást Galavics Géza kötete címéül. A kötetbe C tren Simon, amint kilép a hatósági-dobozépület- .bol, ahol köaegészség- Tigyi ellenőrként dolgozik, a házak fölött lebegő füstköd mögé rejtőzött, alvadt vérszí­nű nap fényébe, gyalog indul a metró felé, és a dobozépü­let sarkán ránéz egy ember­re, aki fal tövében guggol, Tiemlétező hegedűjén játszik csücsörít, mosolyog, olykor könnyeit törli. A metró mozgólépcsője nemre, vallásra, jellemre va. ló tekintet nélkül föl-le szál­lítja az emberanyagot. Huzat* ban bámészkodnak egymás fe­lé az emberek, és örülhetnek, hogy nem kell az elbomlott autófékekből szállongó az­besztpor szagával telített kén. dioxidos levegőn, a zajban és Tékcs ikorgáso kha n, egymást kerülgetve utat. tömi maguk­nak a járdákon vonulók kö­zött. örülhetnek, itt lent a föld alatt hűvös huzat van; a férfiak az előttük álló nők térd alatti lábait nézegetik, oly­kor a szemben lefelé mozgó férfi társaik táskás szemét, kopaszodó fejét, végig gür. colt hétköznapi fáradtságtól reggel frissen borotvált állak késő délutáni borostáit, s mindez jobb, mint odafönn, ahol... Aztán állnak a biztonsági gumisáv előtt a szerelvények lökte légörvényben, és némi lökdösődés után, hamarosan megtérhetnek lakó-család- szoba táborukba. c;mon is ott áll. közvetle­nt"'' a gumtsáv előtt, amikor egy "égi ismerőse lép hozzá, vele egykori ideggyógyász. 8 NÓGRÁD - 1987. Győrífy László M Mosolyogva, örömmel lép hoz­zá. Kezet fognak. ☆ Simon mögött faltól falig könyvespolc, beépített lemez, játszóval, rádióval. Bőrfotel süpped a feneke alatt, és ismerőse, András, az ideggyó­gyász, mióta nála van, ne­gyedszer tölt a kékfrankosból egydecis, csiszolt boros poha­raikba. Több mint évtizede ismerik egymást, de soha nem beszélgetnek a gyermekko­rúja'ól, önmagukról, csak fil­mekről!, nőkről, néhány la­kással, munkahellyel kapcso­latos nyavalyájukról. Most, hogy Simon felugrott „egy kis beszélgetésre”, kicsit más­képpen kezdődött a fecsegé­sük, a folytatásra pedig ta­lán egyikük sem számított. Mögöttük, a lemezjátszó felől, Orff Carmina Buranája hallatszik. Simon ismét rá. gyújtana, zsebébe nyúl a füst- szűfő nélküli Szimfóniájáért. — Tessék, vedd ezt, én úgyis ritkán dohányzom — mondja András. Kerek gyü­mölcsöstálban különböző faj­tájú cigaretták, arany Kentes dobozt nyújt Simon felé, aki rágyújt, poharát felemeli: — Egészségedre! — Egészségedre — mondja. András. Simon forgatja a cigarettá­ór 3* szombat a g á n r ját, hosszan, gondosan fújja a füstöt maga elé, miután egyhajtásra kiitta az előtte álló decispohárból a bort. — Nem kevés neked az ön­bizalmad? — kérdi hirtelen András. — Tudod, nem olyan egy. szerű — nyökögi Simon. — Valahogy nem megy, talán túl magasra akarom állítani a mércét, és nem tudom át­ugrani. Van ilyen. — Néhány másodperc múlva a kékfran­kos üveg után nyúl. — Meg­engeded? — Persze, töltsél csak. Gondosan, az üveg nyakát a pohár peremén elfordítva tölt, mint egy öreg; szakmá­ját szerető pincér. — Lakásod van, ‘olyan, ami. lyen — mondja közben And. rás. — Fizetésed is van, meg. élsz belőle úgy, ahogy... Mi a baj? Sok a zűr otthon? A társbérlőd? — Hát az is ... Szóval, csinálom ezt a köjál-ellenőr- ködést, aztán hazamegyek, hétköznapi zűrök, évek óta lakásper, meg... És rosszul alszom. Négy, öt óra. Első fá­zis. Hajnalban felriadok. Az altatókat nem szeretem, meg­szokod, aztán ... — Ostobaság! Egy könnyű altató, ha túl feszült valaki, még nem válik szokássá. — Idefigyelj! Tudod mitől forr fel az agyvizem? Sok minden mellett például ezek. tcü a látsza tkö zéletiséggel © n d e I törtető újkarrierieta nemze. dékitársaimtól. Ezektől a jól fésült negyven körüli uraktól és hölgyektől, akikről az előt­tünk járóik feltételezték ... Emlékszel, amikor elvégeztük a gimnáziumot, ezek is dühö. sen káromkodtak, és töpreng­tek, helyet keresve maguk­nak a hétköznapokban. És mi­hez ? ... Az érvényesüléshez, pajtás. Egyre többször talál­kozom úgynevezett szocialista karriert futott nemzedéktár. saimmal, és gondolkodásban, viselkedésben ezektől igen csak távoleső öcsétökkel, hú­gainkkal. — öregszünk, fiú, és magá­tól értetődő kötelezettség, fe­lelősség kezd terhelni ben­nünket. Már azokat, akik gon­dolkodnak is, nemcsak bo­hóckodnak negyven körül. — Mit gondolsz, hogyan csinálják ezek a mi kis karri­erista barátaink, akik életük derekán apáink és öcséink kö. zött könyökölnek előrefelé? — Hát csinálják, ahogy te is látod. — Kopaszodó, pocakosodó fickók, enyhén hízott testű nők, szemük sarkában apró szarkalábak ... Hát ők azok, akik felismerték szép lassan, hogy a régi lakájmosoly a gyakori, apró fejbiccentgetés korszerűtlen! és nem is min­dig elegendő. Inkább a körül­mények alakulását kell árgus szemekkel figyelgetni, aztán vagy látszatközéletiséggel, © s vagy maszek bulizással irány előre! Ahogy Simon beszél, mint mindig, arcok, mozdulatok villannak az emlékezetébe; például az az állatorvos, aki alatta járt egy osztállyal a gimnáziumban, és miután egy váratlan találkozáskor a kö. zös menzán végignyeldekelt borsópüré és paradicsomos- káposzta ebédemlékeit fel­elevenítették, valamelyik presszó asztala fölött, ahova beugrottak egy kávéra, hirte. len rátette kezét Simor vál­lára: — Csapd fel a fejed, öreg! Mert mi a nagy újság? Én is betartottam egy ideig a játékszabályokat, aztán olyan gyanús lettem a járási vezető elvtársaktól kezdve a legutolsó téeszdolgozóig, hogy jobbnak láttam a helyes út­ra térni. Pár éve az én kör. zetemben is van feketevágás, baromfivész, szombat—vasár, napi husika, amit parancsol­nak. Kész, nincs gondom. Még kitüntetést is adtak. . Ugorj le, egyszer hoz­zánk. Kocsid van? — kérdezte Simontól, de lát­hatóan nem nagyon érdekelte Simon válasza. Kétszer tenye­rével csattanósan a hasára ütött, amelv a korához ké. pest. kissé túlzottan buggyant a nadrágja fölé. Ezt a te- nyércsattanást a pocákon, ezt látja most maga előtt Simon. Arcok, mozdulatok ... — Karrieristáik, öreg, min. dig voltak és lesznek is. En. nek semmi köze az adott tár. sadalmi körülményekhez, vagy lehetőségekhez — mondja András, pár másodpercnyi révedezéséből visszarángat- va Simont. — Profé taságra. megszállottságra senkit nem lehet kötelezni. Ez néhány, szór már kiderült. — Ki beszél itt erről? Én sem erre gondoltam. Bár, né­ha úgy tűnik, éppen hogy a megszállottságra hajlamosak, éppen azok viselkednek úgy, ami a munkamorált és a köz. gondolkodást illeti, ahogy a mi kis karrierista nemzedék, társainknak kellene. — Szörnyű demagóg szöveg ez, öreg. Attól függetlenül, azt hiszed, bizonyítható ez? Nem, nem valószínű — vála. szolja fejét lehajtva Simon, — ugyanis az érvényesülés társadalmi játékszabályai­nak megfelelően, új cím. kékkel és álarcokkal fedezik az összeköttetéseiket. És nerp gátlástalanul, mert az túl fel­tűnő lenne, hanem , szépen, csöndben... Holott attól tar­tok, ebben a rendszerben ne­velkedtek., és csak a saját er. vényesülésükre gondolva, ha kell „ellenvélemény-köpeny*'” borítanak magukra, „fontos­kodó sapkát” csapnak a te­jükre, vagy „emancipált szok­nyába” bújnak, amely alól kilóg a kékharisnya. — Nem vagy te egy kicsit elfogult? — Kivel szemben, és mi. ért? Mert utálom és hám-, ingert kapok a karrieristák'ól. a sumák, ócsak alakoktól, mert úgy teszünk, mintha ez nem rohasztaná szét a hét- köznapiainkat . — öreg, mondtam inár, AtkAM TtUtASs A parkban ősi fdk koronáját emeli a nagybőgő húrjait tökéletesen kezeli SZÉL lomokszemek — tág pupillával — fényesednek a kirakatüvegen palóc nótát kap derékon szakállam petrencéiben a morzsákat megleli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents