Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
A dolgozók művelődése, érdekvédelmi és érdekképviseleti munka A szakszervezetek távlati művelődési koncepciójáról A közelmúltban a szak- szervezeti mozgalomban dolgozó népművelők, könyvtárosok részére a magyar szak- szervezeti mozgalom távlati —- körülbelül 15—20 évre szóló — koncepciójáról szervezett tanácskozást az SZMT. Amikor a koncepció vázlatos ismertetésére vállalkozunk, ezt abban a reményben tesz- szük, hogy a téma nemcsak a szűk számú szakmabelieket érdekelheti, hiszen végső soron a mozgalom sok milliós tagságának művelődéséről yan szó. A magyar szakszervezetek 3CXV. kongresszusának határozatában is helyet kap az a lényeges feladat: miszerint: „Arra kell törekednünk, hogy a szakszervezeti mozgalom egész tevékenységén belül ne különüljön el a kulturális, közművelődési munka. Hassa át a dolgozók rétegeit, legyen mozgalmi jellegű, mentes a bürokráciától, épüljön öntevékenységre. és az önálló kezdeményezésre. .Másrészt- mag- fogalmazód ik — a korábbiaknál hangsúlyosabban, hogv: ,.A dolgozók művelődésének ügye váljék még inkább részévé a szakszervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti munkájának.” Nagyobb figyelmet az egyénre A távlati koncepció ezz =4 teljesen összhangban a szak- szervezeti művelődési tevékenység fő elvének a tagsággal való szorosabb kapcsolatot jelöli meg. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a művelődési folyamatot és tevékenységet kívülről, vagy felülről szervezni, irányítani, hanem ésak az embe: k valós helyzetéből, szükségleteiből, érdekeiből indulhatunk ki. A szakszervezeti mozgalom művelődő tevékenységében ezért alapvetőnek kell tekinteni az érdekfeltáró munkát. A művelődési érdek elsődlegesen az ismert társadalmi rétegződés szerint .jut kifejezésre, ezen belül pedig tovább .differenciálódik az egyének élethelyzete, tudata. szociális körülményei szerint. A művelődés akkor áll az egyén érdekében, ha azáltal valamilyen szükségletet elégít ki a maga számára. Ezért — a koncepció szerint — csak akkor lehet az érdekeket érvényesítem, ha feltárjuk, hogy az egyének művelődését mennyire befolyásolják a családi szocializációval, az iskolával, a munkával, a munkahellyel összefüggő feltételek és körülmények. A hangsúly az érdek-feltárásban a rétegekről fokozatosan áttevődik az egyénekre. Az egyén számára kell ugyanis nyilvánvalóvá1 tenni, hogy új ismeretei hasznosíthatók a munkában és a munkahelyi környezet követelmény-rendszerében. Ma a dolgozók többségének művelődési érdeke a gyakorlati hasznosíthatóság irányába változik, tehát akkor vállalják szívesen a művelődést, ha az egy jobb élethelyzethez (magasabb kereset, értelmesebb munka, növekvő presztízs, stb.) segíti őket. Ha tehát a jobb . élethelyzet lehetőségeit a munkahely teremti meg, akkor a dolgozó a munkahelyi művelődési követelményeknek fog eleget tenni. A koncepció egyik leglényegesebb eleme éppen ezért a művelődésfelfogás munkahelyi értelmezésének korszerűsítése. A munkahelyi művelődés fogalma, tartalma és eszközrendszere ma még sok tekintetben nem egyértelműen tisztázott. Mindenképpen beletartozik azonban a termelés-gazdálkodás kultúrája (a szakmai, az általános és a politikai műveltség, a köznapi kultúra beépítése a mun. kafolyamatokba), valamint az emberi érintkezés kultúrája (szociális viszonyok, demokratizmus foka stb). A szakszervezeti tevékenység elsődleges színtere a mun. kahf'.y, tehát a közművelődés intézményrendszere a szakszervezet számára a munkahelyi művelődés fejlesztését teszi lehetővé. Mégpedig úgy, hogy a társadalmilag hasznossá váló tevékenységrendszer kifejlesztéséhez szükséges műveltségelemek beépítésén és elsajátításán legyen a hangsúly. Ehhez mindenképpen módosítani szükséges a szakszervezeti kulturális munka gyakorlatával kapcsolatos eddigi felfogásunkat. Az elmúlt években, évtizedekben leegyszerűsödött kultúra- és művelődésfelfogás szerint a gyakorlatban a kultúraterjesztés dominált, ahol mintegy felkínálják, átadják az ismereteket, értékeket, a tömegek számára, akik ebből érdeklődésük, lehetőségük, ízlésük szerint válogathatnak. Az így „terjesztett” kultúra tartalma is beszűkült és nagyrészt a tudományra és művészetekre korlátozódott. Ez a felfogás kizárta magából a munka világát, és sokszor kizárta az emberi cselekvés és magatartás világát is. A távlati koncepció ezért úgy fogalmaz, hogy ezt a fel. fogást és eljárásmódot fel kell váltani a tevékenységjellegü kultúrafelfogás gyakorlatával. A különféle rendezvényeken és akciókon való részvétel, jelenlét túlhajszolása helyett a művelődés tartalmára kell a hangsúlyt helyezni." Nem a művelődésre való általános buzdítást, agitációt kell szorgalmazni, hanem segíteni kell az egyének élet- helvezetében értéket képviselő művelődési tartalom kiválasztásában. A lényeg, hogy az ««berek cselekvő részesei, alakítói legyenek az értékteremtő gazdasági folyamatoknak, s ehhez ■ a művelődés bármilyen elemét, eszközét igénybe vehessék. Ahhoz, hogy az új munkaközpontú, tevékenvségj el! agű művelődésfelfog'ás általánossá legyen a közgondolkodás változására, azaz általános szemléletváltásra van szükség. A feladat tehát hosz- szú távú stratégiai természetű. A munkahelyen ehhez a vezetők és a stratégiai döntésekért felelős irányító fórum, a vállalati tanács megnyerése szükséges. 1 munkahelyi művelődés kulcsfigurái A távlati művelődési koncepció szükségesnek tartja a feladatok munkahelyekre, rétegekre és esetenként egyénekre történő differenciált megfogalmazását. A munka- megosztás meghatározó posztjain álló vezetők művelődésére célszerű a fő figyelmet fordítani. A vezetők művelődése igen nagy „húzóerőt” jelent a munkahelyi művelődésben, ezért kulcsfigurái a művelődési folyamatoknak. Az értelmiség és a szakmunkások, valamint a fiatal geDési Hubcr István: Tö^gpligő (önarckép) Széles Judit grafikája. Letört ágak elégiája Becske környékén —, s nyilván arrébb Szandán és máshol is ezen a Galga-menti vidéken — mindenütt letört ágakat látni. A fák koronáján, azon a ponton, ahol a növekedés történik, tehát á legmagasabb, legvékonyabb részeken, a' felfelé törés stratégiai vonalain végleges károsodás figyelhető meg. Ilyen tömegű roncsolódást csak valamilyen hatalmas erejű vihar, orkánszerű szél okozhatott-.. De egyúttal olyan is ez így, mintha egy óriás méretű és idegen bolygóról érkezett űrhajó alacsonyrepülésben letarolta volna a becskei erdő fáit a csúcsaikon. Meg kell állni. A magyarázat egy szánkót húzó férfitól érkezik — két gyerekével járja a havas tájat, a srácokon kis műanyag síléc, talán karácsonyi ajándék — nem űrhajó tarolta a becskei, berceli, szandai erdőket. Nem is szélvihar, amilyen a dunántúli, kisalföldi tájakon gyakori, (bár ilyen jellegű pusztítást ott soha sem végzett a százon felüli szél- sebesség sem), akkor hát mi? „A zúzmara és a ráesett vastag hó végzett velük.. így is hihetetlen. Mégis megtörtént, láthatja bárki, aki arra jár — sok száz-ezer vékony faág törött végérvényesen. Talán beteg az erdő? Miért nem bírta éppen itt azt a karácsony előtti természeti jelenséget, ami máshol éppolyan hatásokat okozott a Iáknak? Szóval ilyen egyszerű a magyarázat? Erős zúzmaraképződés indult meg, akkor olyan szépek voltak a fák, hogy azt leírni semmiképpen nem lehet, erre jött a vastag puha hóréteg, ami éppen a zúzmarán tudott úgy megülni, mint talán soha máskor sehol, jött talán egy kis olvadásféle is, egy kis ónoseső, az tovább növelte a hó súlyát és egy újabb fagytól hirtelen merevvé váltak az ágak. Törtek sorra százával, ezrével valamelyik éjszaka. Micsoda recsegés lehetett itt, amit persze az ember nem hallhat száguldó kocsik belsejéből. Most hogyan tovább? Éppen a növekedés pontjai törtek le az ágakonA viszonylag kis területre érvényes jelenség, akkor is érthetetlen számomra, s másoknak is hihetetlen, kipróbáltam, tudom. Elmondtam néhány embernek — mit láttunk Becskén, környékén, mi történt azokkal a fákkal... nem hitték. Jómagam is jártam aztán azóta is havasabb tájakon, felvidéki részeken, Körmöcbánya környékén mesébe illő havas fákat láttam. Egészen ritka látványként viselték a vastag hóréteget azok a kremnieai fák, erdők végig az utak mentén mindenütt. De letört ágat nem láttam sehol, s itthon sem a megyében. Biztosan van termé- tsítíttedoTOányots magyarázat erre is (miért pont erre ne lenne?) nekem mégis elégikus- szomorkás hangulatom támadt akkor ott- Mondtam is Kö- vesden valakinek, aki előtt nem ismeretlen az emberágak időnkénti törése, a lélek roppanása, a kiszolgáltatottság ember és ember között, az egyoldalú erőfeszítés, a ránk nehezedő teher, ami éppolyan szép, mint a vastag, fehér hóréteg, de talán éppoly súlyos is, s ha még külső „véletlen” körülmények is ellenünk vannak — törhetnek ágaink örökre. De mást kaptam, mint amire számítottam éppen attól az embertől, aki maga is törött vagy kétszer a növekedés pontjain. Mintha a becskei erdő szólt volna vele „kihajt. .. kihajt mellette és tovább növekszik...” Másszóval a hősiesség sem az, ha a fát villám sújtja és elég egészen. A hősiesség nem a pusztulás. Továbbélni — ehhez kell a hősiesség, az akarat, az erő, az igazi. Az elmúlt év emlékkönyvét lapozgatva olvasom magamban az embersorsokat, azokat, akikkel összehozott az élet, azokkal akikről nem tudtam írni, azokról, akikről nem lehetett valami miatt írni, s találok nem egy példát vigasztalót- Julien apó hősiessége neráció művelődési tevékenysége szintén elmarad a kívánalmaktól, e téren is sok kihasználatlan lehetőség van még. A látványos akciók helyett azok a műveltségtartalmak kapjanak ösztönzést és támogatást, amelyek birtokában az egyén eredményesebben képes ellátni munkakörét és pozitívabb szerepet képes betölteni a közösség érdekében. A kultúra, mint azt a gyakorlat már igazolta, segíti, sőt feltétele is á demokratikus közélet kibontakozásának, lehetőséget, keretet ad az érdemi beleszólásra, a közösség érdekében való cselekvésre. átgondoltabb tevékenységet A koncepció szerint a szaft- szervezeti művelődés kialakult eszköz- és intézmény- rendszerét megváltoztatni (átalakítani, megszüntetni, átszervezni) csak akkor és ott lehet és indokolt, ahol erre egyértelmű gazdasági és politikai indok vari. Nem biztos, hogy a gazdasági hiányokat a művelődés anyagi bázisának megnyirbálásával kell korrigálni, de annak sincs értelme, hogy a munkahelyeken „látszatkönyvtárak” könyveire költsék a pénzt, avagy egy művelődési ház fenntartási költségei felemésszék a tartalmi munkára fordítható keretet, minek következtében: ház van — művelődésszervezés, szolgáltatás nincs. Ezért alapvető cél a meglévő anyagi eszközök koncentrált, hatékony felhasználása. A koncepció végül is azáltal, hogy alapvetően munkahely- és munkaközpontú művelődést kíván megvalósítani, mindenképpen az eddigi művelődési gyakorlat átgondolására, és megváltoztatására készteti a mozgalom szakembereit. A munkahelyeken is állítsák vissza a tudás, a művelődés, a szocialista emberi magatartás tekintélyét, megbecsülését. Ennek a szemléletnek — elfogadott politikai elveink alapján — konkrét munkahelyi intézkedésekben, a szabályozó és ösztönző rendszerekben is meg kell nyilvánulnia. Vineze János SZMT titkára mégis ide kívánkozik egy nemrégiben megjelent és sokféleképpen fogadott könyv lapjairól. A gyarmati kötődésű Joseph Mohácsy (USA) A légtornász története című nagyrészt balassagyarmati emlékekkel tűzdelt könyvében olvasható ez a példa. Julien apó már régen nem érzi közvetlenül az élet ízeit, sem a szerelemét, sem a bor igazi zamatát, a borból is már csak a savanyú ízt kapja, de még szimatolni tudja a virágok illatát... S, ha már azt sem tudja majd, akkor érezni fogja, hogy vannak, akik még mindent megtesznek-át- élnek körülötte. Mindent éreznek a maguk valóságában, a szerelmet, a bort, a virágokat. Ez valóban a hősiesség, a továbbélni akarás. Egy okos öregemberrel találkoztam Kolozsvárott. A helytállásról beszélt nekem anélkül, hogy ezt a szót kimondta volna. Strázsa, akit nem bízott meg senki soha semmiféle őrzéssel, mégis őrzi a közös múltat, strázsa, akit éppen azok hagytak cserben, akiktől a segítséget várta; a fiatalabbak, a jobb helyzetben lévők, mégsem hagyja ott őrhelyét. A letört ágak mellett és fölött újakat növeszt, s Ismeri a választ, a hogyan továbbra és arra is — honnan tovább ebben az új évben? Találkoztam aztán egy másik törött ágú, de töretlen szellemű hazái toliforgatóval is, akit kikezdték kicsinyes percemberkék, aki amikor nála jártam éppen könyveit csomagolta egy hatalmas ládába, körülötte egy félig megélt élet valamennyi tárgy- tanúja- .. Kedvenc tűzhelye mellől kényszerült el a fővárosba és én még ilyen szomorú pestit nem láttam! A vidék, ahol született, ahol szolgált, végül is nem becsülte meg, nem maradt ott mindenáron, ment készülődött fel a zajos Pestre, az utált városba, keserűen-káromkodva búcsúzva a vidéktől, a kedves várostól. Leültünk valami holmikötegre, lábunk alatt kiteregetett újságok, hogy azokra olvadjon a hó, ne a szolgálati lakás padlószőnyegére (az író helyébe ide .más jön majd rövidesen, más tudósító), és arról folyt a szó, hogy lovasemberként kell és lehet csak élni. A ló ez esetben a hivatás, a munka, a becsület. A többi mellékes is. „Naponta megvizsgálom a lovam járását, megtapogatom a patkóit, nem lazultak-e meg a szegek, megetetem-megitaI tóm, ahogy kell, lecsutakolom naponta...” Első a ló. Aztán jöhet csak az ember maga. Első a munka, a munka becsülete, aztán jöhet bármi más, aztán következhetünk mi magunk ezernyi gondunk- kal-bajunkkal, letört ágainkkal, lelki nyavalyáinkkal, minden mással, ami körülöttünk jó, vagy rossz, kicsinyes, vagy nagyszerű. Ez talán mégis egy veszőben lévő erkölcsiség. A magyar ember legendás lószere- tete nem egyszerűen az állatnak szólt soha sem- Mindig az előrehaladás kényszerűsége volt ebben az önfeláldozó magatartásban, a tudata annak, hogy mi az igazán fontos az életben. A lépések, a vágták, a célok, amiket el kell érnünk. De soha sem egyma- gunk. Soha sem munka nélkül. A becskei erdő ágaitól talán valóban elvárható ez a hősi magatartás. Hogy kihajtsanak a csúcsok letört pontja mellett, hogy bizonyítsák, amit sokan nem hisznek — lehet növekedni, lehet törekedni mindig a jobbra, a magasabbra, akkor is, amikor nagyobb a súly, akkor is, amikor mások vígan viselik a terhet, akkor is, ha legvékonyabb, leggyorsabban növő ágaink egyszer letörnek. Nincs okunk igazi elégiát énekelni. T. Pataki László NÓGRÁD — 1987. január ZH szombat _ J
