Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
Pravda-c'Vtf #» feffvve^e^o^á’oTáírót A szocialista országok elkötelezettek a béke mellett ’ A jelenlegi amerikai kormányzat elődeivel ellentétben egyetlen fegyverzetkorlátozási megállapodást sem ért el. Ugyanez a kormányzat most érvénytelenítette azt a nemzetközi szerződést, amely kulcskérdésben, a hadászati támadófegyverek vonatkozásában fogta vissza a nukleáris fegyverkezési hajszát — írja a SALT—II. szerződés felmondását értékelve vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A Pravda rámutat, hogy a 131. nagy hatótávolságú szárnyasrakétákkal felszerelt B— 52-es hadászati bombázó hadrendbe állítása csak az első lépés. A Pentagon már előkészítette az 500 új ..Mid'tet- man” rakéta gyártásáról szóló döntést. Emellett folytatódik az MX földrészközi ballisztikus rakéták előállítása a „B—1B” és a ..Stealth” bombázók kifejlesztése. a „Trident—1” és „Trident—2” rakétákkal felszerelt tengeralattjárók gyártása. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési törekvéseket számba véve a Pravda felhívja a figyelmet, hogy Reykjavikban nem a nukleáris leszerelés délibábját, hanem közeli valóságát láthatta meg az emberiség. Ez a valóság főként az Egyesült Államok militarista köreit ijesztette meg. Amikor végre lehetőség támadt a nemzetközi helyzet gyökeres megjavítására, végleges ’ csapást mértek a SALT—II. szerződésre és megnyitották a korlátlan hadászati nukleáris fegyverkezési hajszát. Ez a lépés logikusan illeszkedik a reykjaviki történelmi lehetőségek ellen irányuló támadások sorába. A hagyományos fegvverek- ről szólva, a Pravda ismételten emlékeztet a Varsói Szerződés tagországainak javaslataira. Felhívja a figyelmet, hogy a szervezet honvédelmi minisztereinek a hónap elején Varsóban tartott tanácskozása megerősítette az európai haderők, a hagyományos fegyverzet és a katonai kiadások jelentős csökkentésének időszerűségét. Ezek a javaslatok kiegészítik a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek felszámolásának programját Az értekezlet egyidejűleg megerősítette a szocialista országok elkötelezettségét a fegyverzetkorlátozási és leszerelési szerződések és megállapodások iránt. Az Egyesült Államoknak vissza kell térnie a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló megállapodások betartásához, nem szabad eltávolodnia a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződéstől. Ellenkező esetben erősödni fog a fegvverkezési haisza, kiteried a világűrre, megsemmisülnek a nukleáris és űrfegyverekről folytaf ott szovjet—amerikai tárgyalások alapjai — írja vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A Szovjetunió törekszik az Egyesült Államokkal való kapcsolatok fejlesztésére Sevardnadze fogadta Armand Hammer« Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szombaton Moszkvában fogadta Armand Hammert, az Egyesült Államok üzleti köreinek neves képviselőjét, és megbeszélést tartott vele a szovjet •—amerikai kapcsolatok néhány kérdéséről. A külügyminiszter rámutatott: e kapcsolatok most olyan szakaszban vannak, amikor felelős döntések szükségesek a nukleáris fegyverek csökkentése és felszámolása végett, annak érdekében, hogy a fegyverkezési hajszát távoltartsák a világűrtől, s a különféle területeken megvalósuljon a konstruktív együttműködés. A Szovjetunió szilárd» tartja magáit a reykjaviki csúcstalálkozón elért megegyezéshez, s úgy véli, ez a találkozó történelmi lehetőséget nyitott a háború és béke ' kérdéseinek megoldására. Az Egyesült Államok viszont homlokegyenesen ellenkezőleg jár el, amikor támadó kampányt folytat Reykjavik ellen és aláássa eredményeit. Bizonysága erre, hogy az amerikai kormányzat tüntetőén felrúgta a biztonsági szempontból annyira alapvető fontosságú SALT—II. szerződést. Eduard Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen törekszik az Egyesült Államokkal való kapcsolatok minden irányú fejlesztésére, de ragaszkodik ahhoz, hogy ezek az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuljanak, s zárjanak ki mindenféle megkülönböztetést, egyebek között a kereskedelemben is. Armand Hammer, a megbeszélésen kifejezte reményét, hogy folytatódnak a békét és a kölcsönös megértést szolgáló szívós erőfeszítések, s Reykjavik eredményei nem mennek veszendőbe. Megerősítette: az amerikai üzleti körök érdekeltek abban, hogy fokozottabban kihasználják a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés lehetőségeit, és fejlesszék ennek új, sokat ígérő formáit. Reagan elismerte: Hibák történtek az „iráni kapcsolat” végrehajtásában Reagan elnök szombati rádióbeszédében elismerte, hogy hibák történtek s7- „iráni kapcsolat” végrehajtásában, s azt ígérte, hogy amennyiben egyesek törvénysértő akciókat követtek el, a felelősségire vonás nem marad el. Az elnök azonban továbbra is védelmébe vette azt, hogy az Egyesült Államok titokban kapcsolatot létesített Iránnal és fegyvereket adott el neki. Az elnöki rádióbeszédre a demokrata párt nevében Thomas O’Neill, a képviselőház távozó elnöke válaszolt, kijelentve: az iráni fegyvereladásokra vonatkozó döntés „rettenetes” volt, s az elnöknek el kell ismernie saját hibáját. Reagan szombati rádióbeszédében , .sajnálkozását” fejezte kii amiatt, hogy az „iráni kezdeményezés” ellentmondásokat keltett és „aggodalmat” okozott az Egyesült Államokban. Nem szólt azonban érdemlegesen arról, hogy a fegyver- üzlet hasznából a nicaraguai eUenforradalmároknak nyújtottak katonai támogatást, a fennálló törvények ellenére. Az elnök ismét megígérte, hogy az ügyet részletesen kivizsgálják, s az eredményről haladéktalanul tájékoztatják a kongresszust és a közvéleményt. Az első kommentárok úgy ítélték meg, hogy a beszéd az egyre szélesedő politikai vihar lecsillapítására, a közvélemény megnyerésére szolgált. Esti kommentár Év végi hajrá Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak ránk jellemző az év végi hajrá, a decemberben hirtelen összetornyosuló munka. A valóságban mindenhol szeretik „tiszta lappal” nyitni az új esztendőt. Lehetőleg lezárni a problémás ügyeket még december 31. előtt. így van ez a világ- politikában, közelebbről az Európai Gazdasági Közösségen belül is. A múlt hét végén Brüsz- szelben a hadügyminiszterek tanácskoztak kontinensünk katonai helyzetéről, a legújabb szovjet javaslatokra adandó válaszokról. Pénteken és szombation Londonban közös piaci csúcsértekezletre került sor, míg a pénzügy- és mezőgazdasági miniszterek ma kezdenek megbeszéléseket az EGK székhelyén, a belga fővárosban, még a hét második felére is marad hasonló jellegű fórum, hiszen a NATO tagállamainak külügyminiszterei szintén Brüsszelbe utaznak. Az év végi nyugat-európai diplomáciai aktivitás tetőpontját kétségkívül az immár hagyományos közös piaci csúcsértekezlet jelentette. A vendéglátó Margaret Thatcher minden tőle telhetőt elkövetett a konferencia sikerének előzetes biztosításáért. Lehetőség szerint minden olyan témát száműzött a napirendről, amiben túl nagy lenne a nézeteltérés a tizenkettek között, s ráadásul, mindössze öt órában szabta meg a tárgyalások idejét, ami eleve kizárta az érdemi vitákat. Ezzel kettős célt követett. Egyrészt saját pozícióit kívánta erősíteni a közelgő általános választások előtt, másrészt demonstrálni szerette volna a nyugat-európai egységet, ily módon is segítve Ronald Reagant jelenlegi nehéz helyzetében. A megbeszélések központi témája a gazdasági kilátások és a munkaalkalmak számának gyarapítása voltak, de Thatcher szorgalmasan lobbizott az amerikai politika támogatása mellett is. Szó esett olyan társadalmi problémákról is, mint a kábítószer-élvezet elleni küzdelem, a rák gyógyítására irányuló kutatások és az AIDS terjedésének megfékezésére célzó programok. Természetesen még ezekben a látszólag világos kérdésekben is voltak véleménykülönbségek a jelenlevők között, de igazi vita csak a munkanélküliség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében és a Dél-Afrikából származó szén importjára tervezett em2 NÓGRÁD - 1986. december 8., hétfő Mélyül a válság Franciaországban Jelentős belpolitikai válsággá mélyült a francia diákmozgalom és a Chirac-kor- móny ellentéte a szerdal országos akciónap bejelentésével és Mitterrand elnök nyilatkozatával. Mitterrand elnök szombaton késő este félórás megbeszélést tartott Chirac kormányfővel, majd rövid közleményben figyelmeztetett a „nemzeti egység” elsőbbségére. „Bárki folyamodjék is erőszakhoz, elmarasztalom, ahogy velem együtt az ország is el fogja marasztalni” — hangsúlyozta. Az adott körülmények között, a diáktüntetések első halálos áldozata után, ez a figyelmeztetés világosan a kormánynak, főleg a biztonságért felelős minisztereinek szólt. Malik Oussekine halálának körülményei ugyanis, nemcsak a diákmozgalmat rázták meg. Jacques Barrot, a kormánykoalíció centrista szárnyának, az UDF-nek esvik vezére maga is a halált okozó rendőri brutalitás kivizsgálását követelte a kormánytól, amelyben a biztonsági ügveket, a chiracista RPR tartia kezében. Robert Pandraud. a biztonsági ügyekért felelős beosztott belügyminiszter, szombaton nem volt hajlandó reagálni a rendőri kilengéseket ért bírálatokra, holott a legnagyobb rendőri szakmai szervezet elnöke maga is közölte vele: a súlyos sebesüléseket a könnygázgránátok szabályellenes célzott kilövése okozta és egészében aggasztó a rendőrségben lévő szélsőséges elemek elszabadulása. A diákmozgalom szombaton nagy politikai érettségről és egvségről tett bizonv. ságot. Képviselői határozatban mondták ki. hogv nem tágítanak a felsőoktatási reformterv teljes eltemetésétől. Imoozáns gyásztüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat a rendőri brutalitás ellen, és e'határolták magukat a soraikba beférkőzött provokátoroktól. Vasárnap hajnalban, a sztrájkoló diákok országos egyeztető tanácsa, közleményben szögezte le, hogy az éjszaka folyamán, a Quartier Latinben rendezett garázdálkodás. a diákmozgalomhoz nem tartozó elemek műve. amivel semmiféle közösséget nem vállalnak. Másik határo. zatukban, az egyeztető tanács társadalmi mozgalommá szé. lesítette a felsőoktatási re« form elleni hadjáratát, amihez petíciók formájában, már. is. naponta csatlakoznak értelmiségi csoportok. Hétfőre, országos „ifjúsági gyásznapot” hirdetett meg a rendőri önkény áldozatául esett Malik Oussekine emlékére. Ezen a napon, három nagv szak- szervezet, a FEN, a CGT és a CFDT 11—-12 óra között tartandó monkaheszüutetésre hívta fel a dolgozókat. A diákmozgalom szerdára országos mozgósítást hirde. tett: felhívta a szakszervezeteket. hogy a diákokkal együtt, minden városban tartsa" rk tüntetéseket a kormány felsőoktatási refomVerve ellen. Felhívták a szülőket, a fel. nfitteket árasszák el tiltakozó, levelekkel, táviratokkal, üresd obo7.küld eményekkel a kormánvfői palotát. A fiatalokat arra buzdították, iratkozzanak fel. mind p választói néviogvzék“kre Ás áldanak készenlétben^ bankfo. lvószámláik megszüntetésére „tiltakozásul a kormány által irányított rendőri önkény ellen.” A HOSZAD akciója Mordehai Vanunut, az Izraeli Atomkutató Központ volt alkalmazottját a MO- SZAD ügynökei elrabolták, miután a Sunday Times rendelkezésére bocsátotta a titkos izraeli nukleáris fegyver- gyártással kapcsolatos dokumentumait és fotóit — jelentette „hírszerzői források”-ra hivatkozva szombaton a Financial Times. A lap tudósítójának jeruzsálemi jelentését közli, amely szerint a fiatalembert „48 órával azután, hogy kijelentkezett londoni szállodájából, London és Párizs között elrabolták a MOSZAD ügynökei és október 2-án elkábított állapotban szállították a párizsi Charles de Gaulle; repülőtérről az El A1 izraeli légitársaság LY 342-es járatán Izraelbe”. A Financial Times tudósítója ugyancsak hírszerzői forrásaira hivatkozva, arról is beszámol, hogy Vanunut az indulás előtti jtclsó pillánkban támogatta fel a gépre és ültette le az első osztályon két MOSZAD-ügynök. „A forrás nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem szegtek meg brit törvényeket az emberrablás során, amelyet személyesen Simon Peresz akkori izraeli kormányfő hagyott jóvá” — jegyzi meg a tudósító, hozzáfűve, hogy „a kockázatos vállalkozás egész ideje alatt buzgón ügyeltek rá, nehogy kellemetlen helyzetbe hozzák Margaret Thatcher brit miniszterelnököt. Láthatólag kevésbé aggálvoskodtak a francia kormányfő. Jacques Chirac kellemetlen helyzetbe hozása miatt”. bargó ügyében volt. Ez utóbbit egyébként az NSZK és Portugália megtorpedózta. A legkényesebb helyzetbe Raymond francia külügyminiszter került: két szék között a padlóra esett. A francia küldöttség számára ugyanis — a többihez hasonlóan — csak két széket helyeztek el a tárgyalóasztal körül. Ezeket a sajátságos helyzetből kifolyólag Mitterrand és Chirac foglalta el, s Raymond ülőhely nélkül maradt. A külügyminiszter csalódottan hazautazott, s megindultak a találgatások egy esetleges francia belpolitikai válságról, amelyet Mitterrand elnök és Chirac külügyminiszter ellentétei okoznának. összességében azonban inkább volt karácsonyi a hangulat. mintsem, hogy bárki is kiélezte volna a vitát Londonban. A neheze a gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterekre maradt. Illetve a következő, jövőre esedékes csúcsértekezletre. Vagyis, némi piszok a szőnyeg alá is került. Talán 1987-ben köny- nyebb lesz a takarítás. (Horváth Gábor) Külügyminiszter-helyettesi látogatás a Füiöp-sz geteken Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, aki december 3. és 6. között megbeszéléseket folytatott a Fülöp-szigeteki Köztársaságban, vasárnap hazaérkezett. A magyar külügyminiszter-helyettest fogadta Salvador Laurel, a köztársaság elnökének helyettese, miniszterelnök. külügyminiszter. Nagy Gábor találkozott Jose Concepcion kereskedelmi és ipari miniszterrel, Antonio Arizaballal, a tudományos és technológiai ügyek miniszterével, s megbeszéléseket folytatott Leiticia Sahani külügyminiszter-helyettessel. A szívélyes légkörben és a kölcsönös megértés szelleméBe fejeződött a közös piaci csúcs Margaret Thatcher brit kormányfő az Egyesült Államokat a kormányzati válság gyors lezárására, európai partnereit pedig Reagan elnök melletti felsorakozásra szólította fel szombaton, az EGK londoni csúcsértekezletének befejezése alkalmából tartott sajtóértekezletén. „Nagyon remélem, hogy az Egyesült Államokban hamarosan normalizálódnak a dolgok, mert bármi, ami gyöngíti Amerikát, gyöngíti Európát és az egész szabad világot is” — hangoztatta a brit kormányfő. Szerinte „a világnak szüksége van Amerika vezető szerepére”, s ezért különösen fontosnak mondotta, hogy — az Egyesült Államok „belső nehézségei idején” — a közös piaci országok kormányfőinek londoni tanácskozása „Európa szolidaritását és egységét demonstrálja”. Thatcher asz- szony megítélése szerint, erről az „egységről” tanúskodott a kétnapos londoni tanácskozás, amelyet „nagyon építőszelleműnek és gyakorlatiasnak” nevezett. Nem volt hajlandó kommentálni Mitterrand francia államfőnek azt a sommás ítéletét, amely szerint, a londoni találkozójuk nem volt több, mint „csúcsértekezlet — fontos döntések között.” A francia köztársasági elnök által, puszta „szünetjelként” jellemzett csúcsértekezletről, mindazonáltal 21 oldalas záró''özleményt tettek közzé. Ez nagyon sok szóval mondja el, hogy az EGK legfelső fóruma „bátorítani”, „előmozdítani”, „segíteni”, továbbá „javítani” kívánja a munkanélküliség csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, anélkül azonban, hogy „akcióprogramja” érdemi intézkedéseket tartalmazna. Előirányozza a közös piaci országok egymásközti kereskedelmét gátló akadályok felszámolását 1992-ig bezárólag és állást foglal a gazdasági növekedés ösztönzése mellett. Hasonlóképpen, az általánosságok szintjén fejezi ki a tagállamok elkötelezet'«; 4- gét a terrorizmus, a káb” '- szer-kereskedelem, a rákbetegség, az AIDS-fertőzés és ■ 1 illegális bevándorlás meí--. kezésére. Megállapodtak né’.-, dául abban, hogy 1989-et, .,európai rákkutatási tájékoztatás évének” nyilvánítják. A záróközleményben foglalt elhatározásokra utálva, jelentette ki Thatcher asz- szony sajtóértekezletén, hogy az EGK.csúcsértekezlet az „egyszerű emberek gondjait” állította tanácskozásainak középpontjába. A brit kormányfő kijelentette: a közlemény azért nem tartalmaz utalást a kelet— nyugati kapcsolatokra, mert az európai közösség NATO- tagállamai a fegyverzetkor- látozás témakörében, már kifejezésre juttatták álláspontjukat a NATO hadügy- miniszteri értekezletéről kiadott közleményben. k ben folytatott tárgyalásokon a Fülöp-szigeteki vezetők tájékoztatást adtak országuk helyzetéről, bel- és külpolitikai törekvéseiről. A felek véleményt cseréltek az ázsiai kontinenst érintő legfontosabb kérdésekről, különös tekintettel Délkelet-Ázsia helyzetére. Áttekintették a két ország kapcsolatait, s megállapították. hogy az egyenjogúság, egymás érdekeinek figyelembevétele. valamint a kölcsönös előnyök alapján adottak a lehetőségek az együttműködés folyamatos bővítésére, fejlesztésére. Ennek megvalósítása érdekében a jövőben mindkét fél erőfeszítéseket tesz.
