Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
Az európai grafika remekei Rembrandt Faust (rézkarc) gótarjáni gépipari szakközépiskolában végzett felmérés — többek között — a tanulóifjúság erkölcsi érzékéről és igényességéről tájékoztat. „A hazaszeretet fiatalon is a haza védelme, szeretni és tisztelni a magyar földet, állampolgárait, népét, töfekedni a tisztelet megtartására, megbecsülni„ vigyázni rá, és hű állampolgárának lenni” — írta az egyik tanuló. Nyilván sok mást is hozzá lehetne ehhez még tenni, hangsúlyozhatnánk például a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egységét. lényegi megállapításunkon azonban nem változtatna: az iskola a fiatalokat megtanítja az értékekre, s az iskolán kívüli világ az, amelyik többé-kevésbé összekuszálja. S ebből már következnek feladataink: az erkölcsi értékek egyértelműbb, határozottabb. következetesebb képviselete, védelme. Ma még sok helyütt tapasztalható a közömbösség, a „ne szólj szám. nem fáj fejem” magatartás. S. ezek ugyanúgy nem értékek most sem, mint régen. Sőt, ma. a közösségi társadalom építése idején még kevésbé azok. Többen az értékek válságai emlegetik. Nem hiszem, hogy igaz lenne. Az értékek nincsenek válságban. Legfeljebb olykor a hozzájuk való emberi viszony. Képesek vagyunk néha elfeledkezni gyarló, egyéni okból az értékeinkről. A mai kor minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére megbízhatóan tudunk különbséget tenni helyes és helytelen között. Az etikai kategóriák biztosan mutatják a társadalmilag, emberileg kívánatos, jó és rossz irányt. A döntésben, a kiválasztásban kell erősödnünk. Társadalmunk előtt hatalmas a feladat: az MSZMP kongresszusi határozatának, a népgazdaság rövid- és középtávú tervének megvalósítása. Nagyobb tudással, több kezdeményezéssel, állhatatosan, értékesebb emberként. Annak tudatában, ahogyan azt egy 1945-ös kommunista mondta: a forintot nem a cseresznye- fáról rázzák le — keményen meg kell dolgozni érte! Sulyok László eredményei még nem épülnek be megfelelően a tanórák rendszerébe. Elsősorban azok a tanulók juthatnak hozzá ezekhez az ismeretekhez, akik a kötelezőnél »nagyobb érdeklődést tanúsítanak a történelem iránt, és szakköri foglalkozásokra járnak. Természetesen sok függ a szaktanár 'személyétől is: érdeklődésétől, elkötelezettségétől-, világnézetétől. Előfordul — muzeológusok, népművelők tapasztalata —, hogy az oktatási intézményeknek kiküldött könyvek. egyéb segédanyagok szekrények alján porosodnak, cél- és haszontalanul. A KISZ-élet lehetne az eredmények alkalmazásának másik nagy területe. Egyelőre azonban, bár nagyra értékeljük az ifjúsági mozgalom megújulási törekvéseit, s hisszük, mielőbb sikerre vezet, még itt is nagyok az adósságaink. A KISZ tömegpolitikai rendezvényeit sikerült ugyan tartalmilag színessé. érdekessé tenni, érzelmi hatását növelni, s kedvező jelek már nemzeti, társadal- ! mi ünnepeink megrendezésében is érzékelhetőek, de még nem sugároznak ki a tevékenység egészére, nem hatnak a kevésbé látványos, hétköznapi munkábanMire is gondolunk? Például a politikai vitakörök munkájára. Jogos a fiatalok nagy részének az az észrevétele, miszerint az idősebbek sokáig nem néztek tisztán, valóságosan szembe önnön cselekedeteikkel, s közben tőlük elvárják, hogy a múlt történéseit aképpen értékeljék. Az idősebbek tapasztalatainak a meghallgatását, cselekvő erővé válását viszont már a fiataloknak kellene kezdeményezni. Aligha várható el a tapasztalt kommunista felkínál- kozása; annál inkább az ifjúsági mozgalom felkérése, találkozókra invitálása. Akkor bizonyára könnyebben értenék meg, mi adta az erőt és a tüzet elődeiknek a közösségért való munkálkodáshoz. akár veszélyek, nélkülözések vállalása révén is. Elegendő magyarázat-e a szegénység. az emberibb, igazságosabb élet megteremtésének a vágya? Nem kellett-e hozzá valami személyes több- ' let is, amely a gondolkodásban, a magatartásban és viselkedésben, az erkölcsben mutatkozik meg? Amitől gerincesebb, igazabb lesz az ember? Nemrégiben beszélgettem egy hetvennyolc éves pártmunkással, aki nyugdíjasként is megtartotta aktivitását, s ma is felül a biciklire és felkeresi karancs-völgyi elvtársait, megbeszélni az éppen szükséges tennivalókat. S, ahhoz, hogy szorosabbá váljanak a generációk közötti kapcsolatok, hogy a múlt értékei minél pontosabban őrződjenek meg a mában és termékenyítsék meg a jelent, a pártszerveknek is — minden szinten — többet kell lenniük az eddiginél. Egyrészt jobban alapozni a régi kommunisták ismereteire, cseiek- vőkészségére, másrészt hatékonyabbá, érzelmileg elmélyültebbé tenni az ifjabbak erkölcsi, világnézeti nevelésétMostanában —, s ebben meglehetősen széles körű egyetértés alakult ki — sokat hallani társadalmunk értékeinek a devalválódásáról. Az egyik megyei KISZ-vezető sorolta a közelmúltban: leértékelődött a tudás, a hazaszeretet. a mozgalmi munka, a munkához való viszony, a család... És lehetne folytatni a sort. S, mindennek nem a természete? változás a kizárólagos magyarázata. Szerepet játszanak benne a magunk, a felnőtt-társadalom gyengeségei is. Azok az ellentétes hatások, amelyek ideológiailag még nem eléggé tisztázottak, s ezért alkalmasak arra, hogy bizonytalanságot keltsenek a gondolkodásban. Aztán előfordul, hogy nem mindig vagyunk következetesek a követelmények támasztásában és a végrehajtás számon kéréseben. Ez utóbbit szemléletesen bizonygatta a KISZ-vezető. A hetvenes években — mondta — azt kérték a fiataloktól, hogy szórakozzanak, ott van nekik a klub, éljék. ki magukat, most pedig sokan csodálkoznak, sőt nehezményezik, hogy a fiatalok szórakozni is akarnak, és igyekeznek távol tartani magukat a közélettől, a politikától. Felmérések. beszélgetések tanúsítják, minden értékdevalválódás ellenére az emberek — idősek és fiatalok egyaránt —, értékeket keresnek és ezek szerint kívánnak élni- A salG yakori beszédtéma manapság a közelmúlt történelme, az erkölcsi értékek helye, szerepe az egyének és a közösségek életében. Ha két idősebb ember ösz- szetalálkozik, s idejük van egy kis tereferére, rövidesen ifjúságuk nagy' társadalmi változásaira, a „fényes szellők korszakára" terelődik a , szó. Hogyan éltek a történelem felkínálta lehetőséggel? Mit tettek jól, rosszul; hol és miért feneklett meg a szekér, miként sikerült kihúzni a kátyúból? Mindenképpen szólnak a mai fiatalokról is, akikkel több dologban nem értenek egyet, s akikről esetleg még azt is feltételezik, hogy nem eléggé felelősségteljesek, határozottak a társadalomépítés stafétabotjának átvételéhez S ha két fiatalember összetalálkozik. és idejük gán egy kis beszélgetésre, hamarosan napjaink örömeiről és gondjairól esik szó. Mit tettek, tesznek jól az idősebbek, mit kell(ene) nekik tenniük ahhoz, hogy örömeink szaporodjanak? Nem hagyják szótlanul, hogy szerintük sokkal kevesebb lehetőséget kaptak és kapnak a cselekvésre, mint amennyi erejükhöz, képességeikhez mérten elkelne. Egyre demokratizálódik a magyar társadalom, a KISZ is pezsgő közéletet kíván teremteni, s ők úgy érzik, hogy szűkebb környezetükben ennek az óhajnak a kelleténél több az akadálya. Az indokoltnál lassúbbak a változások. Azonosságok és különbözőségek. Vélemények szembesülnek, s természetes módon simulnak össze, vagy ütköznek- A hasonló korúak között épp úgy, mint a különbözőek között. S a mondandókban benne rejlenek a kérdések. Mit tettünk azért — a pártszervek és szervezetek, az ifjúsági mozgalmak! az iskolai nevelés —, hogy múltunk a maga valóságában is igazságában ragyogjon fel, s megbízható iránytűje legyen jelenünknek? Apáink, nagyapáink időben és őszintén tárták-e fel a közelmúlt történéseit? Gondoskodtak-e megfelelőképpen arról, hogy a fiák és unokák jól ismerjék és meg is értsék azokat? S. a gyerekek keresték. keresik-e a tisztázó szándékú, nyílt találkozásokat; hívják-e maguk közé, akarják-e érteni az idősebbeket? Az utóbbi időben — személyes tapasztalás — rengeteg kezdeményezés és pozitív tett született a történelmi önvizsgálatra, erkölcsi értékeink feltárására és erősítésére. Ösztönzésükben az MSZMP járt az élen. Tudományos intézetei és bizottságai átfogó és mély elemzésekkel szolgáltak, s a Kossuth Könyvkiadó Tanúságtevők címmel sok kötetes visszaemlékezés-gyűjteményt adott ki a magyarországi munkásmozgalom történetéből/ Az emberekben egyre erősödik az igény a koalíciós időszak, a személyi kultusz eseményeinek, az ellenforradalom utáni konszolidációs évek történetének a megismerésére és megértésére. Ennek nyomán kapott új erőre a memoárirodalom, illetve hódít meg új művészeti ágakat, mint például a film. A Gulyás testvérek — Gyula és János — most forgatnak memoárfilmet Honját a kazánban munkacímmel, az ötvenes évek eleji kitelepítésekről. Igen figyelemre méltóak azok az eredmények, amelyek Nógrád megyében születtek a helyi történelem és munkás- mozgalmi hagyományok tudományos feltárásában. széles körű népszerűsítésében- A megyei múzeumok igazgatósága, a megyei tanács művelődési osztálya, a MAB társadalomtudományi albizottsága például évek óta és rendszeresen pályázatokat ír ki az említett témakörökben. Ugyanakkor a múzeum és a levéltár kiadványokkal is igyekszik kielégíteni az érdeklődést. Ebben mindenkor partnerek voltak, a helyi — például ’a pásztói, a salgótarjáni, a balassagyarmati — tanácsok. Az összefogás eredményeképpen ma már egy kisebb könyvtárnyi irodalma van Nógrád megye távolabbi és közeli történetének. S, nyilván nem árulunk el titkot, ha kijelentjük, hogy akár a Palócföld kiskönyvtár-sorozatban, akár egyedi kiadványokként további művek várnak megjelenésre. Mindezek után az a kérdés: a mindennapi nevelő-, tudatformáló munkában kellő mértékben alkalmazzuk-e ezeket az eszközöket? Történelemtanárokkal beszélgetve. arra a következtetésre juthatunk, hogy a tankönyvek már tágabb teret szentelnek a felszabadulás utáni évtizedeknek, de a tudományos kutatások helyi Kezdem vidáman. „Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni.” De ez csak bemelegítő, ujjgyakorlat, jöhet most már a vidám „háttértörténet”, azért háttér, mert nem vidámodni mentünk Győrbe, s nem is gyufát gyújtogatni, ha egy helyütt az következik, akkor sem. tferamÄd Győri mulatságok A-z AHA-t eddig is ismertem. Bejáratos voltam egy ülőben az ország legnagyobb csapgyárába, a mosonmagyaróvári fémszerelvénygyárba, mit bejáratos? az ugyancsak mosonmagyaróvári timföld (és műkorund) gyárral együtt kedvenc gyáraim közé tartozott. A timföldes a MOTIM. Testvérüzememmé fogadtam, egy évben alapítottak bennünket. De, szerettem a mezőgazdasági gépgyárat is, a régi MMG-t, még régebben az első hazai mezőgépgyárat, a Khünét. De az AHA! Az a fémszerelvényben készült, és nagyon korszerű technikát jelentett a fürdőszobában. Svéd licenc, golyóscsaptelep, mindenki tudja, miről van szó. Ez is múltté. Most tanultam egy újabbat. Egy győri fürdőszobában. Házigazdám történetesen koránfekvő, a legszebb színes osztrák krimiken is képes elaludni a tévé előtt. A hatvanadik ásítást komolyan vettem. elköszöntem Gary Coopertől, pedig éppen újratöltette revolvereit és pihenni tériünk. „Még kimegyek egyet, aztán alszom hajnalig...” hallottam a házigazda álmos hangját, ahogy feleségével közölte éjszakai programját. Hagytam útjára menni, elvégre ő volt otthon, majd megyek én is, ha már csend lesz az adyvárosi lakótelepi lakásban. Alaposan elfáradtunk, ugyanis az evésben. A gazda fia a helybéli Kuckó étterem szakácsipari tanulója, a Kuckó amúgy maszek intézmény, közel fekszik a gyakorta exponált (a Győri Balett révén elsősorban), Kisfaludy Színházhoz, sőt, a márványcsarnok panoráma- ablakából egyenest a Kuckóra látni. Szóval, igazán jó hely, minden oldalról. Balázs, a kölyök — két méter —, komo. lyan veszi az evést. Otthon visszaküldi az édesanyja levesét, ha az nem elég ízletes, vagy nem kedvére való. Egészen kis gyerek korában no. kedlit evett „noklival” teljes rendszerességgel, másszóval fokozatosan beette magát a vendéglátóiparba. Olyan tálakat készít odahaza is, hogy .. .na szóval, elfárad az ember előbb-utóbb. Eltelt annyi idő, amennyi elégnek kell lenni ahhoz, hogy magam is elinduljak gyalog. Mindenütt sötét, a gazda ék már elheveredtek, megyek a mellékhelyiségnek, de látom ám, hogy ég odabent a villany (az ajtózsanér m<tén szűrődött ki a fény). „Itt vagy még öreg ... ? ” mormogom választ sem várva és lehúzok odabent a szobámban egy jó negyedórát. „A legnagyobb tálnak is van széle...” — mondom aztán és újfent nekivágok, de bizony még mindig; ég odabent a villany és az ajtó sem nyílik szerény rángatásomra, tehát... Visz- sza. A végzet azonban akkor már közel került hozzám és újra kiüldözött az előszobába. Felgyújtanám a Villanyt, de akkor meg kint szólal meg a csengő „kicsengettek gyerekek, mehetünk haza. mondom és rángatom az ajtót. Hát kinyílik. Szorult a zár az imént is. A villanyt meg még valamikor délután hagyta égve valaki. Na jó. Gyerünk a fürdőszobába. Itt azonban le kell írnom a csapot. Ez már nem AHA. Ezt rögtön láttam, amint megpillantottam a nagy dugó és a szarvacska kombinációjából formatervezett abszolút modern csaptelepet. Mi a jó fe. nét kell ezzel csinálni ? Hajnali kettőkor nem állíthatok oda a házigazda hitvesi ágyához, hogy „hé, öreg .. .nyisd már meg a csapot a fürdőszobában...” Álltam ott egy darabig, mint Göre Gábor, a zajos Pesten, amikor először járt ott a vidéki csend után. „A jó életbe! Mit találtak már megint ki a fránya móváriak...?!” Piszkáltam aztán erre-arra, a fene tudja hogyan, egyszercsak beindult. De csak hideg vizet adott. Akkor újra piszkáltam így meg úgy, s adott forrót is, de a kettőt nem sikeredett vegyítenem. Elzárni? Azt hogyan kell?! Valahol láttam a konyhában egy kombináltfogót, gondoltam, ha minden kötél szakad, megkeresem a falbeli elzárót és becsavarom, nincs víz tovább, annyi szent! Forgattam én mindent aztán. A dugóféle nem mozdult, a csap tövében az a másik sem, a szarvacska ide-oda járt ugyan, de nem zárta el a vizet Nyomtam is a dugót, mint a régi dudákat szokás, jött a víz feszt. Forgattam akkor magát a csapot, nem állt el. Néztem a lefolyó alá, hiába. Negyedóra elteltével véletlenül meghúztam a szarvacskát fölfelé, mint a magassági Kormányt. Azonnal elállt a vízsugár. „Aha” — mondtam és pihenni tértem. Reggel aztán kiderült éktelen nagy röhögések között, hogy ez a művelt nyugaton is újdonság és úgy hívják „kerámialapkás csaptelep”. Soha nem romlik el, s a győri házakban is csak néhány helyen élnek vele. Na, majd begyűrűzik erre is. A háziak még nem pihenték ki igazán a csapos esetet, oldalukat fogták, s néha egymásét, amikor elrohantam magam js felvidámodva azon a történeten, amit reggel hallottam. Járt így más is, győri polgár is, vendégként mást nem tudott kitalálni, mint amit éjszaka terveztem á víz- özönkor; elzárta a fali csapot ... és elment, elutazott három napra, de elfelejtett szólni az egészről a háziaknak. Azok meg két napig az utcára, a csapra jártak vízért. Telefonon kértem a taxit, mondta, hogy azonnal jön, kirohantam a ház elé, ott állt már egy sárga Wartburg, valami táblával a tetején, azt nemigen nézegettem. Ahol ilyen csapok vannak, ott nem kizárt az sem, hogy a taxi azonnal jön, szóval bevágtam magam előlre az utas helyére és bemondtam, hogy ,/i színházhoz lesz a menet...” Ez nem taxi, kérem...” így a Suhanc a volán mellől. „Nem-e? Tényleg?” És kász. lódtam kifelé a tanügyi kocsiból, de akkor már mögöttünk fékezett a taxi. A házigazdák az ablakban ráhaho- táztak még egy sort a csapsztorira. Vidáman indult ez a nap is. „Gyere Gyuri Győrbe Na jó, lement a program, lehet visszamenni a jó győriekhez újabb tálak, májjal, gombával, mifenével megrakott hússzeletek és szentivá- nyi fehér mellé. Jött egy másik helybeli koma, ő is hozta a saját borát, saját üvegében, saját külön nyomott címkéjével, hogy aszongya „gyárba, ráti verejtékés’. Megittuk azt Is. Került kevéske kóstoló a szentiványi vörösből, de olyan vastag bort én még nem láttám, egy pohárkától jól lakik az ember. Az éjszakai ügyeket (mellékhelyiség, kerámialapkás rejtély, reggeli tan. ügyi kocsi) számítgatva 'iá- rom nulla volt a Rába ETO javára. A házigazda v'dám ember, számon tartotta a .ról- arányt. De, akkor jött a se. gítség, a szomszédasszony képében. Nekem már az is csípte a szemem (jelen volt az asszony is!), hogy a házigazda mosogat, kávét főz, vasal! Hanem, amikor csengettek és a szomszédasszony Editke, így kiáltva, rohant be „Lajoskám! Add ide a kombinédat....’” tudtam, kiegyenlített lett a küzdelem. Aha! Népszerű kupiék vannak egy szalagon, az jár kézről kézre, másolják is erősen, jugoszláv lemezről, abban van egy nóta a kombiné, val... De, akkor már hiába volt minden magyarázkodás.-' Mindenki bemegy a csőbe előbb-utóbb. „Gyere Gyuri Győrbe... * Ha mersz. T. Pataki László NÓGRÁD — 1966. december 31., szerda 7 Emberek és értékek Salvador Dali műve (vegyes technika)
