Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

Válogatottjaink vallomásai I» vidék nélkül nincs magyar sport! Az 1986-os esztendő a versenysportban újra nagy nógrádi sikereket hozott. Sportegyesületeink a külön­böző korosztályok válogatottjaiba adtak versenyzőket, néhány sportágban pedig egészen kiemelkedő eredmé­nyeket értek el megyénk sportolói. A teljesség igénye nélkül elég ha megemlítjük az St. Petőfi SE sífutói­nak bajnoki aranyérmeit, az SBTC ökölvívóinak nem­zetközi és hazai sikereit, megyénk atlétáinak, vívói­nak. asztaliteniszezőinek figyelemre méltó eredmé­nyeit. Az óév búcsúztatása előtt megyénk három váloga­tott sportolójától kérdeztük meg: mit hozott 1986., s mit terveznek az új évben? J Botos Tibor ÖKÖLVÍVÓ vés van ma az országban. Elég borsos a? ára, 116 ezer forint. Az én pisztolyomat azonban a cég tulajdonosá­nak köszönhetően jóval ol­csóbban vásárolták meg. Remélem a következő esz­tendőben is folytatódik siker- sorozatom. Erre — többek között — azért is lesz szük­ség, mert a nagy nemzetkö­zi vesenyeken vívhatom ki az 1988. évi olimpiai részvétel jogát. Pozsonyban lesz a lég- fegyveres EB, Laahtiban az összes fegyvernem kontinens- viadala. Budapesten fjedig a légf egy veres-világba j nokságra kerül sor. 1987-ben Világ Ku­pa-versenyeket is rendeznek. Szóval bőven lesz alkal­mam a bizonyításra, jó ered­ményeim folytatására. Ha az 1986. évi felnőtt-vb-n egy hellyel előbbre végeztem vol­na, akkor már most biztosít­va lenne az olimpiai szerep­lés lehetősége. Mivel ez nem sikerült, jövőre az összes nagy nemzetközi versenyen úgy állok a céltáblákhoz, hogy tudom: minden lövésem közelebb vihet nagy álmom­hoz, az olimpiai részvételhez. Ezt fjedig csak dobogós he­lyezésekkel lehet elérni. Kadlót Zoltán ATLÉTA 2 Mindig a gúla tetejét látni messziről... Somogyi Jenő szerint a labdarúgás nem pótolható semmi mással Két esztendeig lótja el oz M'LSZ elnöki teendőit a 62 éves Somogyi Jenő, okj főállásban a Ponnónia Szálloda és Vendég­látó Vállalat vezérigazgatója. A december 18-i rendkívüli elnök­ségi ülés után kerestük fel, hogy elképzeléseiről, terveiről tájé­koztassa a NÓGRÁD olvasóit. ■ Hogyan került kapcso­latba a sporttal? — Mindig sportot kedvelő ember voltam. Először a Bu­dapesti Vörös Meteor jégko­rong-szakosztályának elnöke­ként tevékenykedtem- Amikor megszűnt a Meteor, az MTK- nál lettem a vívószakosztály vezetője. ^ ■ Miért pont a vívóknál í lett a „főnök"? Ide kellett i a mecénás? ' — Nem vágyók mecénás, 1 soha sem azzal segítettem a ' sportot, hogy sok pénzt ad- 1 tam, pláne nem a „vállalato­méból”. Én voltam eddig a legolcsóbb szakosztályvezetője I az MTK-nak. Mindenhová el­kísértem a labdarúgócsapa- 1 tot, így Salgótarjánba is. A ta- 1 valyi MNK-mérkőzésen össze­kerültünk és jó meccset ját­szottunk. Külföldre soha nem utaztam a csapattal. Semmi­féle előnyt nem veszek igény­be. Tényleg csak azért csiná­lom, mert szeretem. ■ Van-e különösebb oka annak, hogy „átpártolt” a vívóktól a focistákhoz? — Véletlenül kerültem a vívókhoz. Amikor nehéz hely­zetbe jutott a focicsapat és kiestek az NB I-ből, Demján után nem volt szakosztályve­zetőjük. Rábeszéltek, csináljam egy-két évig- A kettőből há­rom lett. Minden évben hét hellyel jöttünk előre: 85-ben 14., 86-ban a 7. helyen végez­tünk, 87-ben pedig remélem, hogy bajnokok leszünk... Nemzetközileg is akkor jegy­zik majd a legnépszerűbb sportágat, ha a régi nagy csa­patok ismét remekelnek, és a vidéki egyesületek pedig ko­moly ellenfelei lesznek a1 bu­dapestieknek. A vidék nélkül ugyanis nincs magyar sport! ■ A gyakorlat mégis egé­szen más, hiszen a vidéki együtteseket „kifosztják”... Elég csak a DVTK, a Video­ton és a Rába ETO látvá­nyos visszaesésére utalni... — Ilyen példák Pesten is akadnak. Kiesett már az élvo­nalból az MTK, a Csepel, a Volán, sőt a Ferencváros is sokáig gyengélkedett. Ez nincs helyhez kötve! Minden példa sántít, ez pedig már „menni se tud”- Rendkívül szűk a vá­lasztási lehetőség. Ha a kíná­lat egyharmaddal csökken, ak­kor ennyivel kevesebb tehet­ség jön a felszínre. Ez nem minőségi emelkedést jelent, hanem színvonalromlást. Egy vállalatnál száz gyenge ember pótolható ötven jóval, de ez a tétel itt nem igaz. Az isko­lák elhanyagolták a labdarú­gást és a megyéket is elíté­lem, mert mindenki csak a pénzhiányra hivatkozik. Nem ilyen valós probléma ez. Leg­alábbis tömegesen nem, mert sokkal nagyobb dolgokat — és nem is ilyen égető ügyeket — megoldanak a művelődési i osztályok és a sportrészlegek. Mindenki a kész játékosokat i akarja és nem törődik az if­■ júsággal! A jövőben a legna­■ gyobb tőke a nevelés lesz! ’ ■ Mit tesznek ennek ér­dekében? — Megszűnik az a gyakor- t lat, hogy ingyen is el lehessen _ vinni a játékost. Itthon a leg- j drágább labdarúgó 1,2 millió forintért cserélhet gazdát. s Ugyanez a játékos külföldre . 10 millióért is eladható. Az i eszmei érték ezzel elvesztet- . te realitását. Űj értékrendet csak a piac alakíthat ki. A te- rületi osztályból sem száz- n vagy kétszázezer forintért le­li hét majd labdarúgót . venni, a hanem kétmillióért is.-lgy há- ó rom játékos „eladásából” akár •- háromszázat is nevelhetnek. - Egy lehetőséget látok: kinyit- ■- ni a sportpályákat, beengedni 9 a gyerekeket, az iskolák ver- senyét erősíteni. A szülők fél- i- tik csemetéiket, a pályák kö­rül uralkodó durva légkör i uuuíL a társadalom elitje (20 éves, a magyar vá&oga- (?4 éves, hosszútávfutó, főtt tagja. Többszörös órsza. magyar válogatott tagja.) gos és világ csúcstartó, két­szeres junior Eitrópa-bajnok.) vezeti majd a labdarúgást, és a régi sportolók példát mutat­nak, akkor nem zárkóznak el majd ők sem. Salgótarjánban is van néhány olyan sportoló, aki önálló iskolát teremthet­ne, mint például a Fradiban Albert vagy Nyilasi. Ez a leg­jobb módszer. Ha a labdarú­gást úgy segítik, ahogy szere­tik; úgy tömegesítik, ahogy a minőséget kívánják, akkor gyorsabban megújul a sport­ág. Az élvonal járjon anyagi előnyökkel, legyen vonzereje! Az NB Il-ben viszont elég hat vagy nyolc szerződtetett játé­kos. a többi meg harcoljon ezért. ■ A játékosok, a klubok védelmét több fórumon is deklarálta... — Játékoscentrikus lett az MLSZ. A klubok teljes önál­lóságát akarjuk elérni. A pénz­ügyeknél nem kényszerítjük őket olyan helyzetbe, hogy bi­zonytalan összegeket bizonytar lan módon kelljen kifizetni­ük, ami a múltban természetes volt. Nem csinálunk olyan feltételrendszert, amiről eleve tudjuk, hogy nem teljesíthető. Nem hárítjuk el a felelősséget magunkról azzal, hogy a la­kossági bevételekre kárhoztat­juk a klubokat, mert ebből egyetlen NB-s csapat sem tartható fenn. A baráti körök­nek sem a pénz „összekoldu- lása” az egyetlen célja. Sokat tehetnek a nézők kiszolgálá­sáért. Kedvezően alakíthatják a lelátók hangulatát. Nem az a feladatuk, hogy a játékosok barátai legyenek. Sajnos a szélsőségek uralkodnak el szinte minden területen, és ez háttérbe szorítja a sportot- Távol áll az egész labdarúgó- vezetéstől az önkritika szelle­me, pedig enélkül nem lehet vezetni. Kevés a labdarúgás szellemi tartaléka. ' ■ A megújulásért mit te­het az MLSZ? — Hatalmam nincs, de én fyiszek abban, hogy ebben az , országban érvekkel többre le­het menni, mint hatalommal. A sporthoz nem hatalom kell, hanem érvek, ügyszeretet) szorgalom, megszállottság, kí­méletlen céltudatosság. Sok mindenen dolgozunk. Meg­szerveztük a bírók sorsolását. Remélem sikerül kiterjeszteni az NB Il-re is. Az új kiírás ügyel majd árra. hogy meg­szűnjenek a gyanús mérkőzé­sek. Fontolgatjuk, hogy a győ­zelemért nálunk is három pont járjon. Nem cipeljük ma­gunkkal a problémákat: igent vagy nemet mondunk. Min­denkivel közöljük, hogy a ja­vaslatával mi történik- Veze­tésünk bizalmat kapott. A közvélemény érzékeli ugyan hogy új szelek fújdogálnak! De mindenki egy kicsit tar­tózkodó. mert annyi ígéret volt, csak foci nem, így most már várják, hogy siker is le­pem Eredmény pedig lesz. Még nem estünk ki az Euró- pa-bajnokságból. olimpiai csa­patunk pedig előnyös ringben van Január 1-től amnesztiát hirdetünk. A bizalomért tisz­tességes focit várunk. Szabad­dá tesszük a Pályaválasztást az időpontot. Sok edző eleve azzal küldi pályára a védőket a sánta szélső lassab- ban fut. így nem lehet, fociz­ni. A keménységet és a dur­vaságot összetévesztik a pá­lyán és a tribünön is. Nem egyenlő a mérce- A saját já­tékosok csak igen ritkán kap­lak meg a jogos kritikát. Baj val1 if űirgyilagosságá­■ A kapitányi őrségváltás« ról mi a vélemé&ye? — Komora gyorsan vette át mexikói kudarcot. A siker- ■lenségtől elment a kedve. Űj iapat kialakításához nem volt ég ereje. Eddig még minden [LSZ-elnök kialakíthatta a taga gárdáját. Én is ragasz­odon! a saját elképzeléseim- ez. Minden posztra keressük megfelelő embereket. A más sszetétel garancia számomra. ■z eddigi tapasztalatok nem Jkat számítanak, mert teljé­én új helyzetet örökölt a szö- etségi kapitány: egy olyan álogatottat, amely minden észében szétesett. Egy kis- állalatot vagy üzletet jól irá- yító szakember nem biztos, ogy alkalmas egy nagyválla- at vezetésére- Verebes szak- udását épeszű ember nem onhatja kétségbe. Szerencsére <lyan személyiség is, aki még lem vesztette el a hitelét. Já- ékosaiból kihozni a maximu- not. Ezért bízom a tavaszi lágy menetelésben. A meg­váltást most Verebestől és új •sapatától várjuk. Meggyőző- lésem: a magyar labdarúgás zincs olyan alacsony szinten, ihová letaposták. ■ Mire alapozza ezt a ki­jelentését? — Még tart a kezdeti ho- ssanna lendülete. Eljött az ideje annak, hogy mindenki íelulemelkedjen saját érde­kén és a maga örömén. Üj ember került a színlapra, So­ha nem arra voltam büszke, hogy nekem van a legszebb irodám és autóm. Az érdekelt: milyen a szállodám. Sokan túlmisztifikálják az MLSZ el­nökének funkcióját, pedig ez nem is hatásos tisztség. És nem is olyan nagy hatalom. Lehet ugyan látványosan buk­tatni és az egész sport bűnét rátenni valakire. Nehéz a fe­lelősséget megtalálni, mert borzasztóan széles a gúla. De hát mindig a gúla tetejét lát­ni messziről... ■ Milyen most a közér­zete? — Nyugtalan vagyok. In­tézkedéseink. határozataink visszaigazolása még nem tör tént meg. Túl sok embernek rontottuk el a „játékát”. Amíg az első sikerek nem jönnek, eddig az MLSZ csak papíron létezik. A labdarúgás nem pótolható semmi mással, mert a győzelem érzését kölcsönzi az embereknek. Varázs. Ópi. um. Az emberek nagyon sze. retnek nyerni, de olyan rit­kán tudnak győzni a munka­helyeken. Amikor a kedvenc csapat gólt szerez, akkor azt a szurkoló a saját maga győ­zelmének tekinti­■ Mennyire bolygatta meg az életét az a tény, hogy ön oz MLSZ elnöke? Használt-e ez vagy ártott a népszerűsé­gének? — A családom nem örül neki, mivel még kevesebbet lehetek velük. Féltenek is, hogy túl sokat vállaltam. Idő­beosztásomon úgy „lazítot­tam”, hogy — ha fájó szívvel is —, de lemondtam több társadalmi megbízatásról, így a Magyar Szálloda Szövetség elnöki teendőiről, az MTK­VM labdarúgó-szakosztályának vezetéséről, valamint a Bu­dapest—Pest Megyei Kereske- dvími Kamara és a városszé- pftő egyesület elnökségi tag­ságáról. Egyedül a Nemzet­közi Szálloda Szövetség al­elnöki tisztségét tartottam meg. Labdarúgóberkekben so. kaknak nem tetszik a mi mű­ködésünk, de megharcolunk az ellenállásokkal. Családom többsége Dózsa-párti. Én most olyan helyzetben vagyok. ho.g<- mindenkinek drukkolhatok. A népszerűség majd két eszt.en. do múlva derül ki. Két fiam mindenesetre nem lett hűtlen a focipályákhoz. Az egyik a szakmában dolgozik: a ka­szinónak a vezetője, a másik egy ipari cégnél van vezető állásban. Unokáim — az öt­éves Dóri és a hatéves Észté- — a legszebb lányok. Dóri már volt velem meccsen, a Hungária körúton. Egy félidőt nyugodtan ült, ám a második negyvenöt percet már nem bírta. De majd odaszoknak._ Buzafalvi Győző MÓGRÁD - 1-986- december 31„ szerda — Jó versenyidényt zár­am. Már a felkészülési idő- izakban éreztem, hogy 1986- >an sok minden „összejöhet”. V kemény télben heti 200 ki- ométéres adaggal készültem i versenyekre. Az idén három távon verse- lyeztém: ötezren, tízezren és i maratonin. E három közül i tízezer a kedvencem, edzés- ervem, felkészülésem is eh- íez áll a legközelebb. Két felnőttválogatott csapat- jalálkozón szerepeltem 1986- jan. Milánóban az olasz— lyugatnémet—magyar hár­TTasviadalon tízezer méteren 1., míg Ausztriában az oszt­rák—görög—bolgár—magyar sapattalálkozón — szintén tízezren — újra 4. helyen ér­tem célba. Az olaszországi vesenven kellemetlenségem is volt. 5000-re neveztek, és er­re is készültem. Csak a ver­seny előtti napon közölték, hogy mégis a hosszabb távon indulok. . . Az év utolsó nem­zetközi hosszútávú versenyén. Losoncon, — karácsony más­napján — másodikként értem célba. 1987-ben tovább szeretném javítani egyéni eredményei­met. Erre bőven lesz alkalom. Sok hazai és külföldi verse­nyen akarok indulni. Jövőre csak két válogatott atlétikai csapatviadalra kerül sor. Eze­ken válogatottságaim számát szeretném gyarapítani, s ter­mészetesen eredményeimmel a sikerhez is hozzájárulni. Két nagy világeseményt is rendeznek 1987-ben a hosz- szútávfutóknak: a maratoni Világ Kupát és a mezei világ­bajnokságot. Az országos bajnokságokon ezekben a versenyszámokban a legjobb öt közé szeretnék kerülni, hogv biztosítsam a két nagy világversenyen való indulás jogát. S ha nem sike­rül. akkor sem adom fel: el­végre a tízezres világcsúcstar­tó, Carlos Lopes már 39 éves és még mindig fut. Az­az- npliem is vr i időm a ja­vulásra! Vaskor Istváa (27 éves, a magyar váloga­tott tagja. Az 54 kg.os súly­csoport — harmatsúly — öt. szőrös magyar bajnoka.) — Ebben az esztendőben bárom nagy versenyre össz­pontosítottam: a renói világ- bajnokságra, az egyéni ma­gyar bajnokságra és a csa­patbajnoki küzdelmekre. Az említett viadalok mellett ter­mészetesen sok más erőpró­bán is indultam. Sajnos, cél­kitűzéseim csak részben va­lósultak meg. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban rendezett vb-n do­bogós helyezést vártam ön­magáimtól. 35-en voltunk súly­csoportomban, így hosszú utat kellett megtenni az éremért. A legjobb nyolcig jutottam, itt az 1985. évi Eu- rópa-bajnokság ezüstérmese, az NDK-beli Breibart ponto­zással győzött le. így nem vált valóra nagy álmom: egy világbajnoki érem megszer­zése. Az egyéni országos bajnok­ságra „kínos körülmények” között készültem. Egy edzé­sen eltörött a jobb kezem, így utaztam el egy berlini viadalra, ahol egy csehszlo­vák versenyzőtől már az eíső fordulóban kikaptam. Jött az OB, melyet „orvosi segítség­gel”, leinjekciózva bokszol­tam végig. így is sikerült megvédenem tavalyi elsősé­gemet, s ezzel együtt ötödik bajnokságomat megszerezni. Már gyógyuló kézzel utaz­tam Finnországba, egy nem­zetközi versenyre. Hogy sé­rülésem még nem jött rend­be. azt tam perei eredményem is bizonyítja: a döntőben ki­kaptam Kalocsaitól, hazai leg­nagyobb riválisomtól. Hosszú pihenő következett. Kezem végre teljesen meg­gyógyult, így az SBTC NB li­es csapatbajnoki találkozóin már egészségesen léptem a kötelek közé. Mindhárom bajnoki mérkőzésemet meg- nj'ertem. Az idei esztendő program­ját a válogatott háromhetes edzőtáborozása zárta. Ezen az összetartáson én is részt vet­tem. Kemény levezetése volt ez a feszített tempójú ver- senyévadnak. Hogy mit várok a, követke­ző évben? Űjra három nagy versenyre koncentrálok: az egyéni és csapatbajnokságra, valamint a májusi Európa- bajnokságra. A torinói konti­nensviadalra remélem sikerül kiharcolni a részvétel jogát. Ha kiküldetésem megvalósul — márpedig én csak ezt tu­dom elképzelni — akkor csak a dobogós helyezést tartom elfogadhatónak. Az érem szí­ne pedig bármilyen lehet... Az említett három erőpró­ba mellett — a tervek sze­rint — több nemzetközi ver­— Elégedett vagyok idei teljesítményemmel. Egy kis í botlást leszámítva nagyon jól í sikerült a versenyévad, senki- 1 nek sem kívánhatnék jobbat, J mint az enyém. 1 Nyolc éve vagyok igazolt '• versenyző, azóta nekem szin­te a „mindent” jelenti a lö- 1 vészét. Serdülőként és ifjúsá- < gi korúként is voltak jó ered- ■ ményeim, korosztályos csú- I csaim. Az igazi kiugrást, a 1 nagy sikert azonban 1986. hozta meg. Az idén két juni- 1 or Európa-bajnokságon indul- I tam. A szabadpisztolyos kon- i tinensviadalon Budapesten két 1 aranyérmet szereztem. Egyé- ' nri győzelmem mellett a válo­gatott csapat tagjaként is a 1 dobogó legfelső fokára áll- 1 hattam. A Helsinkiben ren­dezett EB-n a légpisztolyosok ' között is érmet szereztem, itt harmadik lettem. Pályafutásom eddigi legna- | gyobb erőpróbája a suhli fel­nőtt-világbajnokság volt, amelyre én még juniorkarú- ként, de a magyar felnőtt­válogatott tagjaként utaztam. 60 lövés után én vezettem, utána azonban egy apró technikai hiba miatt szerte­foszlott nagy álmom. Végül a 8. helyen kötöttem ki. Terve­met így is teljesítettem, hi­szen az 1—20. helyezett közé vártam magamat. Csak azért vagyok szomorú, mert én vesztettem el, s nem más nyerte meg az aranyérmet... Jó eredményeimet országos és világcsúcsaim is alátá­masztják. A szabadpisztolyban a kontinensvetélkedőn 559 kö­rös teljesítménnyel állítottam fel új világcsúcsot. Ezt a fel­nőtt-világbajnokságon javí­tottam tovább, 569 körre. Év közben sikerült fegyver­állományomat is „felújítani”. i A salgótarjáni MHSZ-ÉMÁSZ lövészklub. valamint a me­gyei tanács és pártbizottság ■ vezetőinek segítségével hoz­■ zájutottam egy Walther már- • kájú lőfegyverhez. Ebből ke­senyen is indulok. Szeretnék újra bizonyítani, megmutatni, hogy hazai viszonylatban ' én vagyok a harmatsúly legjobb­ja. Ügy tervezem, hogy leg­alább még 3—4 évig verseny- zek. Csak addig csinálom, míg a „spiccen” vagyok. Én a győzelmeket szoktam meg, nem akarok másodhegedűs lenni. S, hogy mi lesz pálya­futásom befejezése után ? Egy biztos: nem a kötelek világá­ban, az edzők keserű napjait fogom élni. Egy drinkbárt akarok nyitni Salgótarjánban. Olyan szórakozóhelyet, amely sportolóknak, szakvezetőknek és a régi harcostársaknak is jó találkozóhelye lesz. Papanitz Zoltán SPORTLÖVŐ 2_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents