Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

Ami a legtöbbet jelenti...

Valahogy akképp kezdődött, a gyermekkori emlékeken túl, hogy a Varga házaspár ott volt minden rendezvényen, Zagyvapálfalva társadalmi ünnepségein. Érezték,

tudták, hogy ott a helyük.

Zagyvapálfalvaiak ők.

A fogékony gyermekévek, különösen 1944 karácsonya, amikor huszonötén feküdtek egymás mellett a pincében, a szalmán, és elmaradt az ünnepi készülődés, mély nyomokat hagytak a gyermeklányban. Azóta minden kis ünnep, minden apró ünnepély, kedvesség a legnagyobbak közé tartozik. A legjelentősebb. Mert nem jelent mást, mint a legtöbbet. A békét.

Nem termelők?

Tfirmalm anoyi, mint értéket teI ernicllll remteni. A termelő tehát, értékteremtő. S ez megfordítva is igaz. Mindez kézenfekvőnek látszik. Vagy nem is annyira kézenfekvő?

Manapság gyakran hallani a kifejezést: „nem termelő szféra”. Akik pedig a kelleténél gyakrabban emlegetik ezt, akarva (erre is van példa), akaratlan, nem összefüggéseiben, hanem szűk praktlcizmusában — még csak nem is gyakorlatiasságában — nézik az életet, a társadalmat, a gazdaságot; nem azt emelik ki, ami összefűz embereket, foglalkozásokat, hanem azt nagyítják fel, ami —- szerintük és látszólag — elválaszt.

Mer^ a termelőn természetszerűleg legelébb is a kétkezi munkást, esetleg a mérnököt és közgazdászt értik, míg a másik csoportba az eredményeiben azonnal nem mérhető szellemi tevékenységet folytatókat sorolják. Ebből az egyszerűsítő logikából következik az is, hogy a termelő nyilvánvalóan többet is érdemel, mint a nem termelő, legyen szó pénzbeli, avagy erkölcsi elismerésről.

Tudom jól, ha mélyebben gondolkodnak az oly’ gyakran sematikusan csoportosítok, ők is belátják, talán nem oly’ sarkosak az eltérések, mint amilyennek mondják; ám oly’ sokan és sokszor használják már a különbségtételt, hogy az akaratlanul Is torz értékítélethez vezethet. Sőt: — remélhetően nem szándékolt — szembeállítás lehet az eredménye, figyelmen kívül hagyva, hogy végtére is, a társadalom anszabálvozó képessége, még ha nem is működik hibátlanul, csakis olyan tevékenységeket visel el hosz- szabb Ideig, melyekre a társadalomnak nevezett élő szervezetnek a működéséhez múl. hatatlan szüksége van. Ha elfogadjuk, hogy az ember minden sejtjének szerepe van az életben, — s ennek nem mond ellent, hogy a sejtek sokszor túlburjánzanak —. akkor el kell fogadnunk, hogv az emberek alkotta társadalomra — nyilvánvalóan nem mechanikus értelmezéssel —, lényegében ugyanez érvényes.

Vagyis: nincs fölösleges ember, nincs fölösleges foglalkozás. Nincs fölösleges sejt. To- vábbmenve: a munka különféle formál

sosem állhatnak egymással szembe. S ez igaz az esztergályosra, a bányászra, a kohászra éppen úgy, mint a pedagógusra, az orvosra, a jogászra, az egymáshoz való viszonyukra. Mindenkinek helye kell, hogy legyen, s ha ez valamiért nem így van, azért, ös8zméretekben természetesen, nem az egyes foglalkozások űzői a vétkesek. Amikor szembeállító módon beszélhetünk foglalkozási körökről, akkor annak oka a gazdaság, a társadalom működésének valamely zavarában keresendő. \

Azért kell minderről beszélni, mert manapság, az említett működési zavarokat kiküszöbölendő erőfeszítések egyik termékeként, eluralkodott az a felfogás, mely szerint aki csavart gyárt, előbbre való, mint aki csavargyártásra tanít, aki a csavargyártó egészj ségét óvja, aki a csavargyártó ügyeit intézi! (Feltéve persze, hogy ki-ki pontosan teszi, amit tennie kell.) Muszáj-e mondán', me v. nyire torz az a felfogás, amelyik néha már azt mondja: ezeknek (a „nem termelőknek”) nem azért nem jár több, mint amennyit kapnak, mert pillanatnyilag nem jut, hanem azért nem, mert ők kevésbé fontosak, mint a többiek.

Hangsúlyozom: ez nem hivatalos, nem kinyilatkoztatott felfogás, ám virulens nézet, mert olykor hivatalosan is hallani. S ezt veszedelmesnek tartom történelmünk egy olyan szakaszában, amikor a minőség, a tudás, a felkészültség — hihetőleg nem esik szavakban —, rég nem látott fontosságot kapott, amikor a Széchenyi említette kiművelt emberfőkre, foglalkozástól, társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helytől függetlenül, rendkívüli szükség van. Amikor nem elég mondani, de tudni, átérezni kell: az „emberfőkön” múlhat minden, mért még a sokat említett külső feltételekhez való viszonyunk milyensége is ettól függ elsősorban.

Ez az a gondolatsor, ami miatt tiltakozás ébred bennem, valahányszor értelmiseg- ellenességet tapasztalok, amikor kultúraelle- nességet látok, amikor azt hallom például,' hogy — mondjuk — a művész, a tanár, a tollforgató, a jogász, vagy éppenséggel az orvos is ama sokat emlegetett „nem terme, lő” csoportba tartozik. Mintha ezek élősdí. ek lennének a társadalom „fontosabbik” — azt ne mondjam: „nemesebbik” részén, mintha csakis saját kedvtelésükből szereztek volna magasabb képesítést, mintha — s ez talán a legrosszabb —, feltétlen hálát kellene érezniük, mert tanulhattak.

Pedig egyszerű, mint az egyszeregy: nincs, mert nem lehet fontossági sorrend, ha mindenki képességeinek és a társadalom szükségleteinek megfelelő munkát végez. Az esztergályos pontosan — és csak — annvira nélkülözhetetlen, mint a szellem eszte-gá- lyosa: a test karbantartójára éppúgy, szükség van, mint a gépek gvósvitójára. S ez a fontosság, szükségesség független attól, hogy az egyik munkája ma hozhat dollárt, a másiké pedig csak évek múlva 6 áttételeken keresztül.

Mínjlan tisztességes munka termelés;

nmaen ^át értékteremtés. Közhelyigazság ez, de mintha nem eléggé ivódott volna mindenkibe. Pedig senki, semmivel sem támaszhatja alá a társadalom termelőkre és nem termelőkre való felosztását. Jó volna, ha ezt az ellentétpárt kiirtanánk gondolatvilágunkból, szóhasználatunkból, s az embereket csak aszerint osztályoznánk, hogy mit és mennyit tesznek a közös boldogulásért v

Speldl Zoltán

Mi újság?

Egy példány NÓGRÁD Japánba

Mint az a legutóbbi, szép. temberi békegytilé.s. Amit a száznál Is kevesebb lélekszámú kis településen. Kotyhá. záo tartottak. A népfrontos szervezők már napokkal előbb kém’el ték - kér 1 e! ték az eget — csak ne essen az eső. Mert akkor hiábavaló volt a gondos szervezés.

Parányi csepp 07 óceánban

De szép idő volt aznap délután. A kotyháza! népbolt udvara megtelt emberekkel, és‘a Sugár úti lányok-fiúk szavalatai, énekel. táncai mindenkit meghatottak. Meg. tel* aláírásokkal a tiltakozó távirat. A békéért az atom- fegyvermentes világért. S, ha a kotyháZai békegyűlés résztvevői tudták is azt. hogy aláírásuk csak parányi csepp az óceánban, mégis kétségbevon hatatlanul érezték: most Itt, ezt kell tenni.

Aláírni a tiltakozó távira, tot.

A síküveggyár! körzet nép- frontbizottságának titkára, Varga Imréné. is boldog mosollyal nyugtázhatta a jól sikerült gyűlést. S, ha jó két évtizeddel ezelőtt még nem is tudta, mi az a népfront, ma már nemcsak tudja, hanem érzi is. Amikor nyugodt szív. vei nézhet körül a rendezvények közönségén, a hallgatóságon. Említi a Hámán Kató- telepet is Zagy vapálfa Iván, ahol az öt ven embert befogadó teremben nem volt any- nyi ülőhely, mint ameny- nyien eljöttek a gyűlésre.

— Egy mozgalmi embernek ennél nagyobb öröme, sikerélménye nem is lehet — mondja elérzékenyülő szavakkal.

Aztán arról beszél, hogyan lett népfrontos, miként került a békemozgalom kellős közepébe.

— Nagyon fiatalon, még 1951-ben a Magyar—Szovjet

Társaság Nógrád megyei titkárságán dolgoztam gépíró, ként Jó iskola, szép kéz. dés volt. Az ellenforrada. lom Idején fegyveresek zavartak kJ innen, s egy évig nem fa tudtam elhelyezkedni. Aztán a Kossuth Könyvkl. adónál voltam adminisztrátor, majd nemsokára megkerestek a bányagépgyárból, Idejöttem hát dolgozni. Hogyan ke. rültem a közéletbe? A férjem párttitkár volt a síküveggyárban, otthon is sokat beszél, gettünk a mozgalomról, a pártról, a békéről. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a zagyvapálfalva! nép. front elnökségének tagja va. gyök. Egy év után, 1969-ben pedig megválasztottak a helyi népfront elnökének.

Erről a tisztségéről hat év. vei ezelőtt, édesanyja halála után ugyan lemondott Varga Imréné. de. aki egyszer bele. kóstol a közéletbe, nehezen tud megválni attól.

Vele is ez történt.

Nem telt el egy év, a Sugár úti körzetben pótválasztáson tanácstaggá választják. Tavaly ismét ő lett itt tanácstag, fis emellett megint vissza a népfrontba is. Titkár lett a zagy- vapálfalval körzetben. Pedig most már — ő fogalmaz így — utódot, keil kinevelni a mozgalomba.

Ebben

a munkában kudarcok is érhetik az embert

— A népfrontválasztúaokon, úgy gondolom, sikerült js ná. lünk a fiatalítás, többen is bekerültek a bizottságba. Kell ez. Lássák, mivel jár egy-egy rendezvény megszervezése, mert. amíg a békegyűlés résztvevői összejönnek, azem. bér postás is, viazi a meghívókat, bekopogtat, hívja-agi. tálja a körzetben lakókat. Meg kellenek a fiatalok azért is,

i

mert ebben a munkában kudarcok is érhetik az embert, és még ott vagyunk mellettük ml is, segíteni, ha kell, vigasztalni.

Nem teltek hiába a mozgalmi évek Varga Imrén ének a népfrontmunkában békehónapok, a békegyűlések szer. vezérében. Sokan megismerték, eok embernek adhatott céltudatos programot, békés Időtöltést a rendezvényekkel.

Most pedig őt érte váratlan öröm.

— Nagy megtlszte’tetésnek vettem, amikor a városi nép. trontblzottságról megkerestek, s azt mondták, küldött leszek a januári országos békekonfe. rencián.

Megkérdezem tőle, mit mon. dana el ott, ha szót kapna.

— A legfontosabb az lenne, hogy ne érjünk meg még egy

háborút. Ne kerüljünk ünnepeink előtt és alatt a pince mélyébe. Azt mondjuk ma, sok fiatal közömbös sok min. den iránt, így a béke iránt is. Hát ne legyenek közömbös fiatalok! Ezért nekünk kell tennünk. Idősebbeknek. Hogyan? Bátor fiatalítással, sok tisztségben. Mert látom, ná. lünk. amióta több a fiatal a népfrontblzottságban, több a fiatal arc a békegyűléseken Is. Egyre több fiatalt vonzhat magához az, ha látják, a korosztályukba tartozókra issza, mftanak a vezetésben. Így tanulhatják meg értékelni a békét..

Magáénak érzi szüiéhelyét

Csendes percei voltak beszélgetésünk alatt, a munkaidő vége felé közeledve a salgótarjáni bányagépgyér irodájában Varga Imréné mun. kásetlátást előadónak. Árutól, só fél órában csak négyen Jöttek különböző szociális ügyekben. Egy-egy munkanap azonban alig telik anélkül, hdgy negyven-ötvenen ne for. dúlnának meg itt.

Huszonnyolc éve a gyár dől. gozó ja. Gépíróként került ide, aztán munkaügyi, majd mun. késel látási előadó lett. Zagy. vapálfalván született, fél évszázadnyi ideje Itt él. Magáénak érái szülőhelyét, környezetét, munkáját és, ami ezzel elválaszthatatlanul együttjár, a békét és saját helyét a békemozgalomban.

Esély András

Grúz film Zichyrol

Zichy Mihály magyar festő életéről rendez filmet Grúziában Nana Mcsedlidze.

A kaukázusi köztársaságban rendkívül népszerű a magyar festő. Amikor ott járt, elsőként készített illusztrációkat Sota Rusztaveli, a XII. századi költő „Tigrisbőrös lovag” című poémájához, amelyet a grúzok nemzeti eposzuknak tekintenek. A festő illusztrációit a grúz népnek ajándékozta. s ma Is sok Rusztaveli- kiadást díszítenek rajzai,

amelyeket az eposz legjobb

illusztrációi között tartanak számon.

Nemrégiben magángyűjteményekben több Zichy-akva- rellt fedeztek fel Grúziában: ezek rtiost a tbiliszi szépművészeti múzeumban láthatók.

Mit olvasnak a Nógrádban élők legszívesebben a napilapok, folyóiratok közül? Mik a legnépszerűbb kiadványok a postai terjesztésben? Mire lehet előfizetni, mire nem? — Ezekre a kérdésekre kér. tünk választ Szepesi Vilmos, nétól, a posta megyei hírlaposztályának vezetőjétől.

— Nógrádban legtöbben a megyei lapot, a NÓGRAD-ot olvassák. Az utóbbi hónapok, ban 27 ezer 200 példány fogy a lapból, ezek nagy része előfizetésben.

— A megyén kívül hord jut el a NÓGRÁD legtávolabbra?

— Az ország különböző részeibe, de külföldről is vannak előfizetője. Csehszlovákiából több előfizető van, sőt Münchenbe kettő, Moszkvába egy és még Japánba Is jár egy példány rendszeresen a megyei lapból.

— Mit olvasnak a nógrádi emberek az országos lapok közül leggyakrabban?

— Legnépszerűbb a Népszabadság. Ebből 21 ezer 200 példányt terjesztünk naponta. A statisztika szerint a Nép- szabadság olvasottság! mutatója a megyében a legmagasabb. Ami azt jelenti, hogy itt a legmagasabb az egy lakosra jutó lapszám. A hetilapok közül a Rádió és Tele. vízió Újságból fogy a legtöbb, hetente 24 ezer példány. Ezt követi a Családi Lap 19 ezer 300, a Nők Lapja 10 ezer, a

Szabad Föld 13 ezer 500 és a Képes Újság 12 ezer 200 példánnyal. Az utóbbi időben egyenletesen emelkedik a He. ti Világgazdaság előfizetőinek, vásárlóinak a száma. Ebből 1300 fogy hetente.

— Mi a helyzet az alkalmi kiadványokkal?

— Az őszi-téli időszakban, sok alkalmi kiadványt tér. jeszt a posta. Legkedveltebb a gyerekek körében a Tv.Ma- ci és a Sebaj Tóbiás, a felnőttek a kézimunkával, süj tés-főzéssel kapcsolatos ki. adványokaf keresik. Népszerűek a rejtvényújságok is. Az évkönyvek közül az idén legkelendőbb volt a Népsza. va Évkönyv, de fogyott a Lada s Matyi, az Ez a divat és a Nők Lapja Évkönyve is. Kissé később jelent meg a Kincses Kalendárium, s nemrégiben érkezett 6 ezer darab Népszabadság Évkönyv is.

— Van-e olyan lap, onvre nem lehet a megyében előfi. zetni?

— Nincs ilyen belföldi lap. Egyedül a nyugati divatlapok, ra nem tudunk most előfizetést elfogadni. Más lapokból előfizetésben ki tudjuk elégíteni az igényeket. Az újságárus-pavilonoknál viszont mostanában a Képes Hétből már nem tudunk minden vásárlónak adni, népszerű ez a hetilap, hamar elfogy. Előfizetést erre is elfogadunk.

Cnnepi fényben... Kulcsár József felvétele

NÖGRÁD — 1986. december 31., szerda