Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
felelősséggel az ifjúság életmódjáért Diáksportkor ok, diáksport-egyesületek Hegyei helyzetkép Interjú Deák Gábor államtitkárral, az ÁISH elnökével Alig fél esztendeje alapvető változások történtek a magyar sport állami irányításában. Az OTSH jogutódaként megalakult az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amelynek élére Deák Gábor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja került. Az államtitkár, az ÁISH elnöke, az ünnepiek előtt M. Szabó Gyulának, lapunk főszerkesztő-helyettesének adott interjút a magyar sportmozgalom és az ifjúságpolitika néhány időszerű kérdéséről. nem voltak. Nemcsak nekünk, hanem utódainknak is lesz bőven feladatuk. Mi csak azt ígérhetjük: mindent megteszünk, ami rajtunk múlik. — Mint a magyar foci igaz barátja, hisz-e a labdarúgás megújulásában? — Mi motiválta abban, hogy ezt a felelősségteljes feladatot elvállalta? — Éveken át magam is versenyszerűen sportoltam, futballoztam, s csak akkor hagytam abba az aktív játékot, amikor választani kellett a politikusi pálya és a labdarúgás között. De a sport iránti vonzódásom — mégha egy időre el is szakadtam a küzdőterektől, ha kevesebb időm is jutott rá — töretlen maradt. Ezentúl pedig megtisztelőnek éreztem a felkérést. Olyan helyzetben kellett átvennem a magyar sport ügyeinek irányítását, amikor több gond volt, mint öröm, látványos és nagy visszhangot kapott kudarcok szegték a kedvét a sportbarátoknak, s ami még nagyobb baj: a tömegek sportja, a fiatalok megmozgatása is gyerekcipőben járt. Nyilvánvaló volt, hogy sok teendőnk lesz, pontosabban, hogy sokat tehetünk, ha jó irányt szabunk a munkának. Ez is a motivációk között szerepelt. .. — Mennyiben változott a korábbiakhoz képest az ÁISH feladatköre? — Tulajdonképpen nem feladatkör-változásról van szó, hiszen 1986 júliusában új szervezet alakult. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal vette át elődje szerepét. Az OTSH korábbi jogosítványait — a sportegyesületek egy részének közvetlen irányítását leszámítva — megtartottuk. A hivatal a sportügyekért átfogóan és önállóan, az ifjúságot érintő területeken a fiatalok egészséges életmódjához, szabad idejük eltöltéséhez kapcsolódó feladatokért más szervekkel közösen felelős. Konkrétan hozzánk tartozik a diáksport, az ifjúsági turizmus, a veszélyeztetett fiatalok társadalmi beilleszkedésének problémája, az egészséget károsító szokások kialakulásának megelőzése. Az ifjúság- politikai kérdések többségében elsősorban koordinatív szerepünk ' van, hiszen az ifjúság alapvető gondjait csak össztársadalmi tevékenységgel lehet megoldani. E munka minden szakaszába bekapcsolódunk, módszerének, mechanizmusának kidolgozásában is részt veszünk. — Az ifjúságpolitikával való elmélyültebb foglalkozás, hogyan hathat ki a magyar sport fellendülésére? — Miután a versenysport mindig és mindenütt a tömegsporton, a jól szervezett iskolai testnevelésen alapozik, az egészségesebb nemzedék kialakításával, közvetett módon a versenysport fellendülését is segíthetjük. Manapság, amikor a fiatalok fizikai állapota szinte katasztrofális, a versenysport területén sem képzelhetünk el másként előrelépést, mint az ő gondjaik megoldásával, egészségük javításával, szemléletük, gondolkodásmódjuk helyesebb irányokba való befolyásolásával. — Mit gondol, miért húzódoznak az iskolák és a testnevelő tanárok a diáksportegyesületek megalakításától? — Visszajelzéseink szerint ez a húzódozás valóban létezik, de helyenként és területenként változó. Ennek alapja egyébként az, hogy amíg a diáksportklub az iskola része, addig a diáksport-egye. sülét önálló jogi személy. Nem az iskola, hanem a Magyar Diáksport Szövetség irányítja. felügyeli, működésébe beleszólása van. Vagyis a B NÓGRÁD - t966. p>edagógusok egy részének szemében valamiféle államnak tűnik az államban, holott itt nem az az elsődleges szempont, hogy kinek a fennhatósága alatt, hanem az, hogy milyen cél érdekében mozgósítjuk meg a fiatalságot és természetesen az is, hogy ezt milyen hatásfokon tudjuk megtenni. — A tanácsi átszervezések, az új ifjúsági és sportosztályok létrehozása mennyiben feltételei az előrelépésnek? — Miután a sportélet nem az íróasztalok mellett, hanem kint a megyék, városok, falvak területein zajlik, s az ifjúságot sem lehet egy központi hivatálból közvetlenül befolyásolni — tanácsok változatlanul nagyon fontos feladatot látnak el. Tulajdonképpen a megyei, városi és községi tanácsok ifjúsági és sport-szakigazgatási szervezeteinek 1987. január 1-i létrehozásával válik teljessé az ifjúság és a sport egységes ál- lamigazgátási irányítása. Mi irányítunk, de csak addig a mértékig, ameddig az egészséges munkamegosztás alapján erre szükség van. Nem akarunk feleslegesen belszólni a helyi szervek munkájába. Nem akarjuk túlszabályozni a tevékenységüket, hiszen rendkívül nagy szükség van kezdeményezéseikre. A helyi tapasztalatokat figyelembe véve irányelveket adunk csupán, amelyek alapján a tanácstestületek döntenek az ifjúsággal és sporttal foglalkozó osztályok megalakításáról. Bízom abban, hogy ez a koordináció sok-sok új ötlet létrejöttéhez, ugyanakkor céljaink, feladataink mielőbbi megvalósításához vezet. — Nem félő-e, hogy azt a hatalmas munkát, amelyet az új hivatal magára vállalt, vagy kapott, nem tudják megfelelően teljesíteni? — Én magam, személy szerint soha nem féltem a munkától, az időben is, energiában is maximumot kívánó feladatoktól. Igyekeztem mindenütt úgy megválasztani a munkatársaimat, hogy ők is hasonló szellemben gondolkodó emberek légynek. Itt az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal élén is arra törekedtem és törekszem, hogy egy igazán cselekvőkész, jó szellemű kollektívát alakítsak ki magam körül. Az más kérdés — jegyen akármilyen ez a testület —, hogy a magyar sport jelenlegi gondjai, ifjúságunk problémái rövid idő alatt megoldhatók-e? Ez lehetetlen vállalkozás lenne. Fél éve alakult meg az új hivatal. de összetételében mind a mai napig változik, cserélődik, s teljesen „komplett”_ tulajdonképpen csak a jövő év júliusára lesz. Akkorra szeretnénk kialakítani azokat a munkafeltételeket, amelyek létrejöttével valóban képesek leszünk vállalt feladátainkat ellátni. Hozzá kell azonban tennem: a társadalmi feltételek a jelen pillanatban nem a legkedvezőbbek. Olyan területeken is jelentkeznek feszültségek, amelyeken eddig december 2A„ »erdő — A magyar labdarúgásnak — ezt kár lenne tagadni — sportéletünkön belül, de talán azon túl is igen fontos szerepe van, helyzetének megoldása ezért számunkra is kulcskérdés. Amikor azonban újra és újra válsághelyzetről beszélünk, én nem feledkezem meg arról, hogy nem is olyan régen már úgy látszott: a magyar labdarúgás megújult, sőt Európa élvonalába került. Ezután a látványos bukással végződött világbajnokság után sem tagadhatjuk meg azt az időszakot, amikor a magyar tizenegy elsőként jutott a VB huszonnégyes mezőnyébe és mind a tétmérkőzéseken, mind a barátságos találkozókon, nem egy rangos csapat ellen nagyszerű sikert aratott. Az más kérdés, hogy nálunk a sikeres vb-selejtezőbeli szereplést immáron hagyományosan követik olyan hibák, torzulások, amelyek szinte törvényszerűen vezetnek az újabb és újabb bukásokhoz. E bukások ráadásul annál fájóbbak, mennél szebbnek festettük útközben a jövőt, mennél káprázatosabb ígéretekkel traktáltuk a szurkolókat. A mi feladatunk tehát kettős: egyrészt egy újabb válogatott csapatot kell kialakítani, ami méltóképpen képviselheti színeinket, ugyanakkor már most gondolni kell arra, hogy a további menedzselésben se kövessünk el hibákat, azaz: okuljunk a korábbi időszak tévedéseiből. A válogatott szereplése azonban csak az égjük — bár leglátványosabb — reSze a magyar futballnak. £)e a nem-; zeti tizenegy huzamos ideig nem szakadhat ki abból a talajból, amelyből született. A magyar futball megújulásán nemcsak a válagatott eredményesebbé tételét, hanem a futballunk egészének javulását, a morális helyzet megtisztulását is értem. Hogy hiszek-e ebben az értelemben is labdarúgásunk megújulásában? Ha nem hinnék, nem vállalkoztam volna erre a feladatra. Hiszem, hogy ilyen körülmények között is lehetőség van az alapvető változásokra. De ez valóban nem mehet egyik napról a másikra. — Olvasóink előtt köztudott: gyakran látogat haza Salgótarjánba. Miként látta az elmúlt években a megye sportjának alakulását? — Valóban nem szakadtam e! Salgótarjántól, közelről, távolról azóta is figyelem a város, a megye életét, s benne természetesen sportjának helyzetét. Az nyilvánvaló, hogy a gazdasági környezet, az ipar struktúrája, a termelőszövetkezetek adottságai nem adnak lehetőséget a sportélet nagymértékű támogatására. Azaz: itt általában objektíve is kevesebb jut a sportra, mint másutt. Ugyanakkor a megyében is szépszámmal akadnak tehetséges sportemberek, évtizedek óta elkötelezetten dolgozó társadalmi munkások segítik az egyesületek munkáját, a tömegsport-tevékenység kibontakozását. Elkötelezett iskolák, ió hírű testnevelőgárda is tevékenykedik, neveli a fiatalságot, a jövő sportolóit. Mindezek alapján hiszem, hogy — mind az élsportban, mind a versenysportban — fog még a megye többet, jobbat nyújtani, s ezzel segíti a, környéken lakók hangulatát javító légkör kialakítását. Szeretném ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjak a lap valamennyi olvasójának. — Köszönjük a beszélgetési és a jókívánságokat! Sportfoglalkozás a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában Üj szelek fújdogálnak az iskolai sportban. Egyre többet olvashatunk és hallhatunk a magyar diákok sportjáról, a jelenlegi változásokról. Nemcsak a szervezeti keretek módosultak a korábbi esztendőkhöz képest, hanem a „felfogás” is. Ázaz: a magyar sport felemelkedésének alapja az ifjúság sportjának megformálása, az iskolai sport fejlesztése. E gondolat jegyében született az idei év, elején az új szervezeti felépítési diák- sportkörök és diáksport-egyesületek megalakításának gondolata. A Magyar Diáksport Szövetség ideiglenes intézőbizottsága 1986.. május 22-én hozta nyilvánosságra az új iskolai „sportintézmények” alapszabály-tervezetét. Ezzel országszerte megkezdődött a szervezőmunka. Természetesen megyénkbe!* is. hozzáláttak az átalakítás .előkészítéséhez, az érdekelt iskolaigazgatók és testnevelők felkészítéséhez. A KEZDET Sok iskolában helytelenül értelmezték a dokumentumokat. Többek között ezért volt szükség egy megyei felkészítőre, melyet a megyei tanács illetékes szakigazgatási szerve — a művelődési osztály — rendezett. Ezen az összejövetelen a résztvevők közösen foglaltak állást a diáksport- körök, sportegyesületek megalakításának szükségességéről. Szeptemberben, az 1986— 87. tanév megyei nyitóértekezletén is hangsúlyozták q DSK-k, DSE-k. jelentőségét, s szorgalmazták azok létrehozatalát. E két központilag szervezett felkészítő után láttak munkához megyénk általános és ’középiskoláiban a sportélet újjászervezéséhez. > AZ ELSŐ DIÁKSPORTKÖR Volt olyan település Nóg- rádban, ahol nem vártak eligazításra, hanem gyorsan cselekedtek. Nagyorosziban a hivatalos alapszabály-tervezetek megjelenése után, öt nappal — május 27-én — megalakították az általános iskola diáksportkörét. Hogyan? Az év elején már hozzáfogtak a szervezéshez, szinte az egész község megmozdult. Az iskola vezetői, valamint a DSK — később megválasztott — elnöke, Vass József szakfelügyelő, testnevelő tanár ajtóról ajtóra kopogtattak, s kérték a helyi gazdasági egységek, intézmények, tömegszervezetek támogatását. Mikorra a Magyar Diáksport Szövetség elkészítette alapszabályait, Nagyorosziban csak pontosításokra volt szükség. S, hogy nem kezdeti lendületről volt szó. azt a jelen is bizonyítja. Nagyorosziban jól és szervezetten működik á 14 sportcsoportot foglalkoztató diáksportkör. Most éppen a sífelvonót hozták rendbe, tornatermükben rendszeresek a délutáni foglalkozások. Tapasztalataikat másoknak is átadták: megyénk általános iskolai igazgatói októberben személyesen is megismerhették a Nagyoroszi Általános Iskola diáksportkörének működését. MI A HELYZET MA? Nógrád megye 14 középfokú tanintézetében újjáalakították a diáksportköröket. Ez az': jelenti, hogy DSE-t sehol sem hoztak létre. A gondolkodásmód, a gyakorlat még a régi hagyományokat folytatja, inkább a minőségi munkára esik a nagyobb hangsúly. Pedig éppen a tömegesítés, minél szélesebb réteg bevonása lenne a fő cél! Eredmények azonban vonnak. Míg az 1985—86. tanévben 72 szakosztály működött középiskoláinkban, addig a möst folyó oktatási évben 106 sportcsoport alakult a DSK-n belül. Ez a Tömegbázis szélesedését jelenti. Megyénk általános iskoláiban a téli szünet kezdetéig eltelt időszakban a szervező- munkával foglalkoztak. Mindössze négy helyen alakult diák- sportkör. Nagyorosziban, Somoskőújfalun, a pásztói Dózsa, valamint a salgótarjáni Petőfi Általános Iskolákban. S ami örömteli: megyénk eddigi egyetlen diáksport-egyesülete a Vanyarci Általános Iskolában alakult. Szerencsés lenne, ha az illetékes megyei szakigazgatási szerv legközelebb Vanyarcra szervezne egy tapasztalatszerző látogatást az igazgatók, testnevelők részé, re. Mert most a többi oktatási intézményen a sor a DSE megalakításával. TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON Az ez idáig megalakított 18 DSK és 1 DSE jó alapot ad a további folytatásra. Mindenekelőtt azonban olyan gondokat kell megemlítenünk, amelyek hátráltatták a szervezőmunkát. Ezeket egyébként több helyről jelezték is. A DSK-k, DSE-k megalakítására vonatkozó útmutató késve érkezett el az iskolákhoz, ezért a tanév kezdetéig meglevő idő rövidnek bizonyult a szervezésre, a megfontolt döntésre. Problémát okozott az anyagi támogatók hiánya. A rendelkezésre álló rövid idő alatt az intézmények nem tudtak megfelelő pénzbeli támogatást szerezni, s inkább várakozó álláspontra helyezkedtek. Kevés a központi propagandaanyag is, pedig más megyék iskoláinak jó tapasztalatait kamatoztatni lehetne. Olyan ötletekre és módszertani anyagokra lenne szükség, amelyek segítik a további munkát. A jelentkező gondok mellett javában folyik a szervező- munka. Ügy tűnik, a tanév közben számos iskolában megalakul a diáksportkör, s reméljük, diáksport-egyesület is. Mert a tényleges előrelépés érdekében éppen ez utóbbira lenne nagyobb szükség. ’ AZ , ÉV SPORTOLÓI" A magyar sportújságírók 1958-tól minden esztendő végén megválasztják az év legjobb sportolóit. Az idén a 29. szavazást rendezték meg. Ennek eredményeként a nőknél, a férfiaknál és a csapatok versenyében egyaránt új győztest köszöntének. A nőknél a két Európa-bajnoki aranyérmet nyert (egyéni és csapat) asztaliteniszező, Bátorfi Csilla a győztes. Előtte — 1978-ban — csak egy női asztaliteniszező volt az év legjobb sportolója, Magos Judit. A férfigyőztes Darnyi Tamás, kétszeres világbajnok is újonc. Jóvoltából 1981 után kapta ismét úszó az Év leg-- jobb sportolója címet. Öt éve Wiadár Sándort választották meg elsőnek, még korábban, 1975-ben pedig a jelenlegi szövetségi kapitányt, Hargitay Andrást. A kézilabdázók már kiérdemeltek egy első helyet a csapatok között, 1965-ben a világbajnokságot nyert női válogatott. Az idén a férfiak vb-ezüstérmükkel szolgáltak rá az elismerésire. Bátorfi Csillával a kajakozó Mészáros Erika volt versenyben az első helyért. A végső győztes 56. Mészáros pedig 45 szavazatot kapott az az első helyre. Végül is 65 pont különbség mutatkozott Bátorfi javára. Darnyi Tamás óriási fölénynyel bizonyult az idei szavazás győztesének. Pontjainak száma lényegesen több mint, amennyit 1986 női, vágj csapatgyőztese. illetve edzője kapott. Százkilencen helyezték az első helyre, a kajakvilágbajnok Csípés előtt jóval több mint 500 pont előnnyel végzett. Az idei győztes férfikézilabda-válogatottat 35-en szavazták az első helyre, győzelmét a második helyért versengő női asztalitenisz- és fér- fiteke-válogatott nem veszélyeztette. /
