Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
A közélet fó rumam Egy esztendeje annak, hogy megyénk városaiban, községeiben lezajlottak a népfrontválasztások, új körzeti, városi és nagyközségi bizottságok alakultak. r 188 választási rendezvényen megyénkben tizenháromezren jelentek meg. ezer- Ötvenen szólaltak fel a vitában. A többség a település- fejlesztési hozzájárulásról, a környezet problémáiról beszélt, a közérdekű javaslatok elsősorban a járdák állapotával. a vízelvezetéssel, az iskolai. óvodai ellátással foglalkoztak. Mi lett a sorsuk a közérdekű javaslatoknak, azon túl, hogy a tanácskozásokon jegyzőkönyvezték? A népfrontbizottságok sürgősségi sorrendet állítottak fel. s most e&v év elteltével ' azt vizsgálták: mi az. ami a javaslatokból megvalósult. A V kis anvagi ráfordítást igénylő munkák társadalmi össze- i fogással elkészültek. Az ÉMÁSZ és »az Áíész nérh.rea- í g.ált a hozzájuk eljuttatott ~ panaszokra. A .pénzigénve- sebb feladatok bekerültek a taháésok éves tervébe. S hogy az ’ eredmény sem marádt el, arra nézzünk néhány konkrét esetet. Moho- rán felújították az iskolát, járda, sportöltöző épült. Berkenyén kifogásolták a keres- kedelmi ellátás akadozását, "• jövőre - megkezdődik egy üzlet-bisztró létesítése, amelyhez j a lakosság kétmillió forint "" értékű célrészjegyet vásárolt. Ugyancsak a helybeliek társadalmi munkájának köszönhető a művelődési ház korszerűsítése. Jelenleg már folynak a regionális vízmű gerinchálózatához szükséges előkészületi munkálatok. Karancskesziben egy évvel ezelőtt ugyancsak a művelődési ház felújítását sürgették, amely azóta megtörtént. Nagy keresztúron a bevásárlás gondjait új üzlet oldja meg. Az eredmények mellett persze azt is el kell mondani. hogy sok igény maradt kielégítetlenül. Elsősorban ázol? a közérdekű bejelentések. amelyeknek reális alapjuk van ugyan, ám az anyagi eszközök hiányoznak az orvoslásukhoz. Hosszú voft az az út, amit Horváth László határőr őrnagy a Hajdúságból Szombathelyen át, Balassagyarmatig megtett. Debrecenben született, de gyökeres balassagyarmatinak vallja magát. Ma is úgy beszél életéről, hogy igazi parasztgyerek, szereti a paraszti munkát, az állatokat, de hivatása a határőrség. Horváth László 36 hónapot, mint sorkatona töltött le az államvédelmi határőrségnél. —r Sátoraljaújhelyről Han- ságvillanytelepre helyeztek, ott járőröztem egy ideig. Később hadtápmunkás lettem, majd elvégeztem az első — egy hónapos — tanfolyamot. Kaptam két csillagot, és szolgálatvezető lettem egy sátoros őrsön. Elégedettek voltak velem. Aztán Zsirára kerültem. Nehéz napok voltak ezek Horváth László é'etében. Itt érte az 1956-os ellenforradalom is. — Mi akkor csak rádióból értesültünk a budapesti viharról. Értetlenül álltunk az események előtt. Az őrs nem bomlott fel, de éreztük a felső irányítás hiányát, s emiatt némi bizonytalanság következett be soraink között. A határ akkör vált átjáróházzá a nyugati országrészén. ámikor parancs érkezett, hogy Csak a laktan vát kell őrizni. Mondanom sem kell. hogy ez az utasítás demoralizálóan hatott ránk. Né- gven az őrsről külföldbe szöktek, de a többit sikerült egybetartani. Tornán István főhadnagy őrsparáncsnoknak és Fozó István hadnagynak, aki a ppíitikat helyettesi be- o^z+ást látta'el. Az emlékek egész sora elevenedett meg bTlassaevá”ma- ti lakásában, Gondolatai a Debrecen melletti nagvcserei otthonába vezetnek vissza. — Bizonytalan volt a sorsom a határőrségnél. Továbbszolgáló leszek? Igen? Nem? Hailottam rá. Aztán a három testvérem és a szüleim otthon. a tanván. Mi lehet velük? . . Töhb mint két napig tarioít az út. míg a nyugati határról hazaérkeztem. Sírás és ölelkezés. Hiszen már karácsony előestéié volt. A szülőkhöz rengeteg téves információ érkezett. Még az is, hogy mint határőr, nyugatra szöktem. A karácsonyfa már fel volt díszítve. Nem hitték el. hogy magam is ott állok az ünnepi petén. Ügy éreztem, hogv szinte én vagvok az ajándék a karácsonyfa alatt... A határőrségnél ej+őltött három év jó nevelő iskola volt Horváth László számára. Szíve mindig visszahúzott az ORVÁTHE Horváth László: A sok karácsonyi ünnep közül talán ez lesz a legszebb ... Horváth Lászlóné: Szeretnénk, ha a világon mindenütt béke lenne... egyenruhához. És eljött 1957 februárja. Levél érkezett Tornán Istvántól, amiben felajánlotta, vállalja el egy őrs szolgálatvezetői beosztását. Nem sokat kellett gondolkodnia. Mégjött a menetlevél, a vasúti jegy, és jelentkezett Balassagyarmaton. Igent mondott. Ö lett a balassagyarmati határőrkerület ’ első ellátó szakaszparancsnoka. S mint ahogy az élet sehol sem áll meg, Horváth László életében is egyre változtak az évek. — Elégedett ember vagyok. Sokat kaptam ettől a társadalomtól. Amíg idáig, az őrnagyi rangig eljutottam, sok minden történt velem. Tiszti iskola, balassagyarmati feleség, két gyerek, akik aztán végleg a városhoz kötöttek. — Iskolai bálon ismerkedtem meg a férjemmel. Aztán a postán folytatódott. Laci mindennap bejött, hol bélyegért, hol képeslapért. 1961. szeptember 16-án pontot tettünk ezekre a találkozásokra. Édesapám tanárember, nem gördített akadályt házasságunk elé. Sőt, náluk laktunk egy komfort nélküli otthonban. Ki gondolta volna, mi előtt állok. Sokáig maradtam egyedül. Laci iskolán volt. aztán szolgálatát töltötte, én két műszakban dolgoztait? a postán. Amikor már lakást kaptunk, és megszületett Laci fiam és Attila, mindenki összefogott mellettem. Én még az ünnepnapokon is dolgoztam, Laci szolgálatban volt, a gyerekeket a szomszédok hordták a bölcsődébe ... Az segített rajtam. amikor a határőrséghez kerültem, s kinevezett polgári alkalmazott lettem. Most mint főelőadó tevékenykedem a kerületnél. A laktanyán belül megbizonyosodtam: nehéz a határőr élete, de megéri a fáradtságot, hiszen békében is harci feladatot látnak el a katonák. A férjem és fiam, Laci — aki már hadnagy, éppen itt nálunk, az őrsön —, mint politikai helyettes látja el feladatát. Laci nagyon készült erre a pályára. Attila pedig Lacitól kapott kedvet, hogy határőrtiszt legyen, ő most végzi az utolsó évét a Kossuth Katonai Főiskolán... A hadnagy Horváth László is beleszól beszélgetésünkbe. — véleményem szerint az őrsi munka a legszebb, de legnehezebb is a határőrök életében. Itt mindenhez érteni kell. A katona problémáiénak megoldásától a határőrizet biztosításáig, mindenhez. Legnagyobb felelősségünk a katonák felkészítése a határ őrizetére szakmailag csakúgy, mint erkölcsi szempontból. Katonai sztorik is elhangzanak. Elfogástól kezdve, a hajnali riasztásig, minden. Epvüttműködés az önkéntesekkel. a hiva+ásos állománynyal és a sorkatonákkal. — Míg Laci tervszerűen készült erre a pályára — híven apjához —, addig Attila hirtelen döntött sorsáról — veszi vissza a szót az édes- anva. Attila tájfutó volt. Szép. egészséges sport ez. Míg Laci fiam mindig velünk volt. addig Attila éooen a spori révén járta az országot. ö könnyebben is veszi az iskolával jéró fizikai megterheléseket. akadályokat. Aztán végigkísér a lakáson. Mutatja a rengeteg könyvet. Ez a Lacié, csakúgy mint a hanglemezek. A kazettákat már Attila kedveli jobban. — Nagyon készülök a mostani ünnepre. A karácsonyfa díszítése nálunk a férfiak dolga. Érdekes, ahogyan nőnek a gyerekek, nem csökken a fa nagysága, inkább nő. A gyertyagyújtáskor mindenki a fa körül lesz. Igaz, az ajándékozás és az ünnepi vacsora után Lacit a határőrizet szólítja. Horváth László, felesége és két fia a haza fegyveres szolgálatát választotta. A feleség. a gyerekek vonzalma a fegyveres szolgálathoz talán akkor szilárdult meg. amikor apjuk munkája eredményeként is kézzelfogható változások következtek be a Ifj. Horváth László hadnagy: Ez a hivatás teljes embert kíván. Horváth Attila: Kemény munkába - kerül, míg az ember határőrtiszt lesz. Incze Károlyné felvételei balassagyarmati határőrkerületnél. Hiszen mindenkinek van már valamilyen kitüntetése is. Attila, aki most hallgató, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola élenjáró hallgatója. Az apa vitte az első csapatzászlót a kerületnél. Legutóbb Laci, a hadnagy látta el ezt a feladatot... 1 ' . .................. ár — Karácsony a család, a béke ünnepe. Szeretnénk, ha a világon is béke lenne. Mi ezért választottuk ezt a hivatást — s a keménykötésű határőr őrnagy szeme kissé nedves lett. Biztos, hogy leghőbb vágya teljesül. Horváthék ezért választották a haza fegyveres szolgálatát... Somogyvárl László — Nézze — mutat az erdő felé Botos Nándor Nóg- rádmegyer főútjáról —, falunk lassan végleg lehúzódik a ..hegyről'’. A hófüggönyön át vajmi kevés látszik a faluvégen, erdőszélen meghúzódó dombi házikókból, a hajdanvolt cigánytelep építményeiből. A változásról, fejlődésről az ad bizonyságot, hogy körülnézve' a faluban nem tudom megkülönböztetni, melyik házban laknak cigányok és melyik- ... ben a magyarok. Kísérőm j. — később házigazdám — olajbarna arcán huncut mosollyal oszlatja bizonvta- lanságomat: — Ezek itt jobbra — mutat a félig kész házak sorára — mind cigánylakások. És ez, meg ez, és ama? is — int hol jobbra, hol előre, a nagyobbnál nagyobb, tetszetősebbnél tetszetősebb otthonok felé. — Nógrádmegyerben a családi házak láttán úgy tűnik, meglehetősen jól élnek a ci- gányszármazásúak.. . — fordulok Botos Nándorhoz. — Panaszra nincs oka, aki dolgozik, megkeresheti a rá- valót. A rendszeres jövedelem, a családi házak k°zd°n°k igazi életmód-alakítóvá válni már a crgányszármazásúaknál; a me- gyerieknél pedig már régóta. S ez a munkának köszönhető és általa a közösségi kontrollnak, ami megkönnyíti az elvárásokhoz, a környezet normáihoz való igazodást. Az harminc e'z*e,'r,,’’el ezelőtt sem vártak mankót a boldoguláshoz. Üllőt, kalapácsot vittek, a közösbe. alapanyagot vásároltak és együtt kezdtek munkálkodni. A most idelátogató nem gondolná, hogy az egykori nyolcfős manufaktúra mivé Falum leköltözik a „hegyről" nőtte magát. Ma több mint száz megyeri és a szomszéd falúból dejáró etpbernc k ad megélhetést a vastÖmegcikk- irrari kisszövetkezet — tudom meg útközben kísérőmtől. Az áramkimaradás miatti kényszerszünet tette lehetővé, hogy a szövetkezetből újdonatúj otthonába is ellátó, gathassunk, s lehetőségeikről és a változásokról kérdezzük. A főútról letérve, kurta kanyar után, valóságos kis palota állja utunkat. — Ez itt a miénk — tessékel a bejárat felé a fiatalember. S én fejet hajtok az akarat, a kitartás fölibém tornyosuló bizonysága előtt. Hóiétól csöpögve alig merek az ajtóból mozdulni, a süppedő szőnyegre lenni. — Pár hónapja költöztünk — mutat körbe a legkisebbel betegszabadságon levő asz- szonyka —, a karácsonyt mindenképpen az újban szerettük volna tölteni. S íme a szorgalom és a sok-sok munka segített, hogy az óhaj valósággá váljék. — A falu többi lakója ho- gyon fogadja betelepülésüket? — A beilleszkedésen már rég túl vágtáink, mi megye- riek. .Ki tanácsi segítséggel, ki OTP-hitellel vásárolt vagy épített magának lakást. A gondot ma nem az okozza, hogy nincs hol lakniuk a cigányoknak, hanem az, hogy ki milyen nagyot építsen. A családok rendezett életvitele járult ahhoz, hogy a falu közösségében elfogadottnak érzik magukat. — ön ma a kisszövetkezet egyik vezetője. Termelési csoportvezető, szállításvezeíő, munkavédelmi megbízott- statisztikák mutatják, hogy a cigányság fele még ma s segédmunkás, jó esetben betanított munkás. A magáéhoz hasonló beosztással kevés társa dicsekedhet... Göndör, fekete hajába -úr, míg a választ adja: — Itt a szövetkezetben és a faluban nem ritka az iskolázott, szakmával rendelkező. Amikor én, akkor öt iskolatársam tanult tovább. — De maga munkát vállalt a nyolcadik után... — Akkor vették szüleim a házat, ezért a nyári szünetben az öblösüveggyárba mentem nénzt keresni. ho°v m-’g- legven a ruháravalóm. Az ottani fiatal munkások ad- dig-addig ültetgették a bogarat a fülembe a jó kereseti lehetőségről, míg úgy határoztam. hnpv maradok. Pedig a szüleim azt szerették volna, ha mind a három testvérem és én is tanulok. Csak hát milyen a fiatal... Közben asztalra kerül a vendégnek kijáró kávé, egy pohár friss víz kíséretében. — Ennek ellenére művezetőként jött el az öblösből... — Hosszú sora volt annak. Munka mellett elvégeztem a szakmunkásképzőt. Hat hónapos brigádvezetői tanfolyam után brigádot bíztak rám. Hivatásos gépjármű- vezetői bizonyítványt szereztem és leérettségiztem. Tagja lett a gyári szak- szervezeti bizottságnak, KTSZ-tag, majd oárttag 'ett. Elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, most annak srr'-osíióiára lár. Ezen túl tagja Szécsény városi párt- bizottságnak. — Felsorolni is sok az időt, amit tanulásai töltött... Mi adta az erőt, az ösztönzést, az ismeretszerzésre ? — A szüléimről nem feledkezhetem. de legtöbbet üveg- gvári főnökömnek. Németh Tivadarnak köszönhetek. Olvan útravalót adott szakmából, emberségből és világnézeti téren, hogv míg élek, hálás leszek érte. — Miért jött el onnan mégis, ha jól érezte magát? — Három műszak, három gyerek... Kezdtem elfáradni. Ügy adódott, hogy hely volt itthon, és ezt választottam. Kislánya anyja ölében megbújva, fekete szemeit tágra nyitva issza apja szavait, aki időnként tenyere alá veszi az apró gyermekfejet. — A gyerekei gondolnak továbbtanulásra? — Muszáj nekik, minden munkaterületen egyre magasabbak a követelmények a munkásokkal szemben, a vállalatoknak jól képzett munkaerőre van szükségük. — Űj házban ünnepük a karácsonyt. A szeretet jeleként mi kerül a fa alá? Homlokát ráncolja, mint aki sokat töprengett e kérdésen. — összébb kell húznunk magunkat a ház költségei végett. Olyasmit kapnak most csupán a gyerekek, ami szükségeltétik, de azért a ruhafélék mellé kerül egv-eey könyv és játékbaba a kislánynak. Az öntudatos fiatalembert hallgatva, úgy tűnik, honv azok a cigányszármazású.ik, akiknél ez megvan, előrébb tudnak jutni: azokat egyenrangú partnerként fogadták a magyarok is, függetlenül a származástól. Mert az öntudat tartást ad az emb°r. nek, s akik ezt elérték, azok tudják mit akarnak elérni az életben. Tuza Katalin J NÓGRÁD - 1986. december 24., szerda 7 I
