Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
Az idén épült Cj, korszerű épületbe költözött Salgótarjánban a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat salgótarjáni számító- központja Bitonyterenyén, a Fűtőber gyárában korszerű tanműhelyben sajátítják el a munkához szükséges ismereteket a szakmunkástanulók Karancskesziben a művelődés kapott új otthont Kemping a Mátra kapujában, Pásztó határában Fotó: Kulcsár NCGRÁD - 1986. december 24., szerda n Naponta úton Bujákiak a föld körül A bajodnak zöme évente megkerüli a földet Nem a nyugtalan vér hajtja őket hogy a hét minden munkanapján buszra üljenek, távoli munkahelyekre menjenek, estére visszajöjjenek. Mintegy ezer kilométert utaznok hetente. A legújabbkori népvándorlás több évtizede tart. Jó ezer esztendeje szabad földet ma munkát keresnek. Egy szóval: élet- lehetőséget. Százezrek ingáznak az országban. Közöttük 1300 bujáid. Ha a vándorlás kézzelfogható okait keressük, idézzük a megyei tanács munkaügyi osztályán készült feljegyzést, mely a megye déli, délnyugati részének, Buják, Kálló, Palotáshalom, Szirák, Vanyarc területének foglalkoztatási helyzetét taglalja- Egyebek közt ezeket olvashatjuk: „ ... E területeken a helyben foglalkoztatottak területi megoszlására még jelenleg is a mezőgazdasági keresők magas 34,5 százalékos aránya a jellemző. Az általános gazdasági fejlődés szükségszerű következménye, hogy csökken a mezőgazdaságban, s nő a me> zőgazdaságon kívüli ágazatokban. .. foglalkoztatottak száma, aránya. Az országos tendenciáknak megfelelően az elmúlt évtizedekben e térségben is jelentősen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, de miután ezzel egy Időben — elsősorban anyagi okok miatt — más népgazdasági ágak fejlesztése nem kellő ütemben történt, így a munkaképes korú lakosság szükségszerűen távolabbi, elsősorban fővárosi üzemekben kényszerült munkát vállalni”. Nem csak munkát, nagyobb kenyeret is adnak ezek a munkahelyek, mint a megyei munkáltatók. A térségből legtöbb embert foglalkoztató Ikarusban, a szakmunkások 5— 10 ezer, a segédmunkások 5—7 ezer forintot vihetnek haza, de még a takarítónők borítékjában is 3800—6000 forint lapul havonta. A Budapesti Csokoládégyárban pedig, a 15—18 éves, nyolc általánost végzett lányok sokszor többet keresnek, mint a falujukban dolgozó szakmunkások, diplomásokA kereset talán soknak tűnik. A pénznek azonban, keserves ára van. Bujákon jómód látszik. A szakadásig való munka, a föld sokszoros megkerülésének eredménye, lépésenként tet- tenérhető. — A település élni akar — fejtegette Patkós István tanácselnök. — A népszaporulat magasabb az országos átlagnál. a népesség, növekszik, a fiatalok nem mennek el végleg innét, számukra nem vonzó a munkahelyhez való közelebbi lakhatás. Idén tizennégy új ház került tető alá! A gyarapodás, persze, sokba kerül. Az ingázás nagy megterhelés. A 12—14 órás távoliét után aligha várható el bárkitől, hogy még a község közös dolgaiba is részt vegyen. Sokszor szombaton is bemennek dolgozni. Túlhajtott élet. . . Nem csoda, hogy az ötven éven felüli férfiak halálozási aránya még az országos átlagnál is rosz- szabb. .. A községi pár talapszervezel titkára, Petre István, tizenhat évig naponta utazott. — Sokszor csak aludni jártam Bujákra. Tudom hát, miről beszélünk. .. Amolyan se itt. se ott állapot az övék Utazás, munka, alvás. Ennyi az élet-.. — Van kapcsolat a vállalatok és a község között? Petre István a fejével int nemet. — Kevés bujáki dolgozik egy helyen. Ahol, ki tudja hányfelől, mondjuk kétezren dolgoznak ott. az tíz, húsz. ritkán harminc ember, alig nyom a latba. A vállalatok oda adják a fejlesztésekre szánható pénzüket, ahol vannak. A tanács ugyan próbálkozik a kapcsolatteremtéssel, de kevés sikerrel. ☆ Reggel, este, olyan Buják, mint az Engels-téri buszpályaudvar Pesten. Negyven Ikarus nyeT el az utasokat, s öklendi őket vissza estefelé. Ezek az emberek, az év hidegebb felében, ha tiszta az ég, napjában kétszer látják a csillagokat. A svájci sapkás, munkaruhás, borostás, megviselt arcú férfinak, aki gázpalackot húzott szánkón hazafelé, huszonhét évig volt része a látványban. Kérte, ne írjam ki a nevét. „Engem még sosem kellett hazavezetni. Ne beszéljen rólam ezután sem senki- Ne mondják, az újságban akarok villogni”. Később, egy éttermi asztal mellett, mégis mesélt magáról. Hosszan beszélt, de a második üveg sör érintetlen maradt előtte. — Ötvenöt éves vagyok, idén százalékosak le. A munkahelyemen megemeltem magam, valami lett a szememmel. Az egyikre nem látok, a másikra is alig... Magyarázza, mi történt vele. Ő nem tudta, én sajnos, ismerem a diagnózist: levált a retina. Mondom: menjen Debrecenbe, a szemklinikára, ott talán segíthetnek. •. De, ha a gázpalackra gondolok, amit ő tett a szánra, s ő is emel majd le. félek: hiába minden szó. Ma gázpalackot cipelt, tegnap — mesélte — fát vágott, holott kilót sem emelhetne. Kegyetlen egy élet, amin sokaknak még a szemük világa árán sem lehet könnyíteni, t. Elmondta: szakmája hidegburkoló. Tizenkét évig járt Salgótarjánba, tizenötig Budapestre. Szavak után kutakodva mesél. — Reggel negyed ötkor kel_ tem. mert az asszonyom is Pesten dolgozott. Takarítónő volt a postánál. Van itthon csirke, nyúl, jószág, reggel még azokat is el kellett látni- Este fél hét volt, mire hazaértünk- Ilyen időben — mutat a falakon túli havas tájra —, minden hosszabb volt. . . ’78-ban a feleségemnek tüdőembóliája volt. négy évig itthon maradt, nem is akartam már dobozni engedni de félt, nem kap nyugdíjat. Visszament. Nehány hónap utón mesint beteg lett Kivan a lába Nem bír menni. A poharat forgatja. Kor. tyol. rágyújt. Gyerekhad érkezik az étterembe, ebédelő kisiskolások- Ott, az a szépen öltözött, aranyos kislány, az unokája. — Ötvenöt évet éltem — néz a gyerekre. — Hatan voltunk gyere'-ek. Ötvenkettőben nősültem. Ágyam sem volt. Hála istennek, ami szükséges, mára megvan. Építettem házat. Két családom is volt. A gyerek megnősült, a lány férjhez ment. Kellett a segítség. Pénzem nem volt. A sok munkámat adtam oda nekik- Van házuk, jóformán én építettem, A vöm sofőr, a fiam festő, ök is Budapesten dolgoznak. .. A keresetem összejött úgy hét-, nyolcezerre. Ügy gondoltam, talán 4700 forintot kapok majd nyugdíjnak. Annyi lehet. .. Pedig nekem szabad szombatom, vasárnapom nem volt Mostanában néha arra gondolok, azt kérdem magamtól: azért küszködtem, hogy fehér botom legyen? Az iskola régi. kicsi és vedlett. A gyerekek többnyire csinosak. egészségesek. Néhány évig még váltott műszakban koptatja a padokat 327 diák, de tavasszal, már épül « áj Menta. A kopott irodában Nagy Béta igazgatót faggatom. — A szőlők ingázása kihat a gyerekekre? — Nincsenek különösebb nyomai — válaszol számomra túlságosan is határozottan. — Akinek kell, napközibe jár, a többiekkel meg van otthon valaki. Főleg a nagyszülők. Egyébként ritka, hogy mindkét szülő ingázik; inkább csak az apák... Nincs bandá- zás, szipózás... meggyőződtem róla, hogy egyetlen gyereknek sem kell hét előtt iskolába jönnie, mert nincs otthon senki. Tény viszont — folytatja —, hogy sok gyerek keveset van a szülőkkel, rendszeres otthoni segítséget alig kaphatnak. De egészében, nincs különös gond. Bizonyíték rá, hogy majd’ minden végzős tovább tanul. Egyhar- maduk középiskolába megy... A gyerekek anyagiakban hiányt nem érezhetnek. Szerintem az a legnagyobb gond, hogy a materiális előrehaladás nem tükröződik az életmódban. Mintha baj lenne a fejekben... Török István igazgatóhelyettes, ifjúságvédelmi felelős szavaiból több gond csendül ki. Mintha mégis nyomokat hagyna a gyerekeken a szülők kényszerű életmódja. Szerinte gyakori, hogy mindkét szülő eljár. S meggondolkodtató adat: az iskola 327 tanulójából majdnem hetven a potenciálisan veszélyeztetettek száma. Vagyis: minden negyedik, ötödik. Erre aligha mondható, hogy kevés: és egészen biztos: az Ingázás negatív következménvei többnyire tetten érhetők ennél a hetven gyereknél, s az ingázás is oka lesz. ha közülük sokan szorulnak majd a társadalom peremére. ☆ Zsolt és Melinda hetedikesek. Zsolt édesapja gépkocsi- vezető Budapesten, Melindáé ugyanott nehézgépkezelő. Zsolt édesanyja tanítónő, Melindáé orvosímok. Zsolt édesapja, fia szerint 5—7 ezer forint között keres, Melindáé kilencezernél is többet hoz össze. Három-, illetve ötszobás, összkomfortos, saját házban laknak, kocsi is van mindkét családban. A fiúnak nincs testvére, a lánynak 16 éves bátyja van. A tisztes jómód további jeleit felsorolni, egyébként értelmetlen. A két gyereket nézve (remélem, nem tévedek), az az érzésem, hogy nem csak anyagiakban kapják meg, amit lehet. Az ingázó apák verítékéből. a többszörösen megterhelt anyák munkájából, esetleg a szellemi gvarapodásra is jut. Ezt az is mutatja, hogy mindketten diplomát álmodnak maguknak. A részletezésből talán kiderül: semmiképpen sem ők az Ingázók hátrányos helyzetű gyermekei. A gdnd- talan gyerekeskedés, és a szülők életmódja közötti összefüggés. számukra egyértelmű lehetne. Mégis, a kérdésre: „Lennétek-e ti is ingázók?” a felelet: határozott ..Nem!” A miértre pedig, így összegezhető válaszuk: — Mert a család rovására megy. A gyerekekkel nem tudnak eleget foglalkozni. így nem lehet megfelelő kapcsolatokat tartani. Olyan, mintha széthullana a család.,. Az iskolától pár lépés csak az orvosi rendelő. Még szimbolikusnak is felfogható, hogy domboldalban áll a ház. ahonnét legalább a hesvek övezte láthatárig nézhetni. Esetleg messzebb is. Dr. Kiss P. János. aki tíz éve él itt. akit nagvra becsülnek, nem csak a beteget, de az embert is jól látja. Félhomályos rendelőben ülünk; áramszünet van.’ A világosság gyakori téli hiánycikk errefelé. — Képzelje csak el, hajna* lók hajnalán kelni, este megérkezni. Szőlőt, háztájit művelni, mert mindenki ragaszkodik a kis múltjához. Mikor csinálják? Ha hazajönnek és hét végén. A faluban élők jelentős részének építőipari szakmája van, nem fogynak ki a munkából, hiszen sokan építkeznek. Dolgoznak pénzért, korábban kapott segítségért. Dupla, tripla műszakot húznak le. Ezek az emberek sosem pihennek. Jön a kimerültség, jön az ital... A csalódra nincs idő. Az egészségükkel nem törődnek. Rengeteg a mozgásszervi beteg, a keringési zavarban szenvedők. Az ital miatt számos familia szenved, noha az emberek ritkán rúgják fel a családot... Természetesen nem csupán Bujákról van szó; a magyar községek százairól. Ha tehetnék, hazajönnének, de ha nem, hát nem... Életük súlyos tehertétele; úton Lenni nap mint nap... — Az utolsó adatok szerint — magyarázta Szabó Kálmán, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője —, ösz- szesen 10 ezer 500 ingázó van a megyében, 1500 hozzánk jár, a többiek Nógrádon túl keresik a kenyerüket. Az ingázás okai lényegében ismertek. A következmények között azonban meg kell említeni, hogy része van a megye lélek- számának lassú, de állandó csökkenésében. A közép korosztály, amelyik évtizedek óta utazgat, nem költözik a munkahely közelébe, a fiatalok egy része viszont ott próbál otthont teremteni, ahol a pénzt keresi. Ha hosszabb távon gondolkodunk, a fiatalok kirajzását lenne célszerű megakadályozni. Az ingázókkal foglalkozni fontos feladat, de nem csak mint munkaerővel. Hiszen a községek népességmegtartó erejét kell elsősorban fokozni. Ehhez pedig új munkahelyek is szükségesek, a meglevőket pedig stabilizálni kell. Természetesen nem lehet mindenhova üzemet telepíteni : a decentralizációnak ésszerű határai is vannak, ám elérhető közelségbe kell hozni a kereseti lehetőségeket. Alapvető tennivalónk, hogy az iskolákból kikerülőknek itt teremtsünk életlehetőségeket. A távolsági ingázás mérséklődésére csak ennek megoldása után számíthatunk. Mik a valódi lehetőségek, tekintettel arra, hogy az élet- körülmények megváltoztatásához nagyon sok pénz kell? Sorrendet, célszerűségi sorrendet kellett felállítani a tanácsok tennivalói között. A megye hatáskörében — mivél a pénz zömével a helyi tanácsok rendelkeznek —, céltámogatási rendszert dolgoztunk ki munkaalkalmak teremtésére. Ezt pályázattal lehet elnyerni. A tennivalók nem tűrhetnek hosszas halasztást, mert a vállalatok, ahol nógrádiak is dolgoznak, fokozottan figyelik: mibe kerül a munkaerő? A naponta száz, kétszáz kilométereket busz- szal vállalati költségen utaz- tatottak. esetleg drágák lehetnek. . Mi is keressük a lehetőségeket. annál inkább is. mert Nógrád egyes részei az ország azon halmozottan hátrányos területei közé tartoznak. melyek felzárkóztatására központi program készül. Egyébként a váci térségben is érezhetők feszültségek, ám ezeket konkrétan még nem vettük szemügyre... Az ingázó szónak sokak számára negatív csengése van. A fekete vonatok utasai jutnak ilyenkor mindenki eszébe. Am, senki se feledje: ezek az emberek nem önként vállalták a testet sorvasztó, lelket ölő életformát. Amibe csak beletörni lehet, megszokni aligha. Gazdasági kényszer indította őket útnak. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy munkájuk nélkül talán semmi sem épült volna ebben az országban. Muszály-Herkule- sek ök, sokszázezren, közöttük az 1300 bujákival, akik inuksra- kadtáig dolgoznak, s ott vannak mindenütt, ahol építeni, vakolásig emeini kell valamit. Speidl ZoitQP
