Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

Csaknem két éve fogadta el a párt XIII. kongresszusa azt a társadalmi-gazdasági programot, amelyet joggal nevezhetünk a kibontakozás programjának. A kongresszus és a megye) pártértekezlet határozatainak feldolgozása a tanácsi választások és más, nagy horderejű belpolitikai események, valamint a vállalatok, tanácsok és intézmények középtávú tervezőmunkájának tapasztalatai azt bizonyították, hogy megyénk lakossága egyetért a fejlődésnek e fórumokon megjelölt irányával, s támogatja annak megvalósítását.

A határozatok végrehajtása minden területen megkezdődött, az előrehaladás azonban — főként a gazdasági munkában — nem kielégítő. Ezt állapította meg a Központi Bizottság legutóbbi, november 19—204 ülése, és így foglalt állást a megyei párt- bizottság is, amikor a közelmúltban megvitatta a központi határozatból adódó megyei tennivalókat.

A pártbizottsági ülés vitájában nagy hangsúlyt kapott, hogy elfogadott célkitűzéseinkről semmilyen vonatkozásban sem mondhatunk le fájdalmas gazdasági és társadalompolitikai következmények veszélye' nélkül. Az intenzívebb fejlődés irányába vató gyorsabb elmozduláshoz mindenekelőtt — az önkritikát sem nélkülöző — reális helyzetértékelés, feladatmeghatározás és egységesebb cselekvés szükséges a gazdasági élet minden területén.

Ennek szellemében kell értékelnünk a lassan magunk mögött hagyott esztendő eredményeit, számot vetni jövő évi kilátásainkkal, feltárni lehetőségeinket, megjelölni tennivalóinkat

Emlékezetes, hogy 1986-ra megyénkben fs a gazdasági növekedés élénkítését, a külgazdasági egyensúly javításában való fokozottabb részvételt, a hatékonyság emelését és a mindezeket megalapozó műszaki fejlesztés gyorsítását tűztük ki célul. Az életszínvonalpolitikában a keresettek teljesítményekkel arányos alakulása és kiemelt társadalmi programjaink — a lakás —, a középiskolai, az egészségügyi és az ivóvízellátás javításának — időarányos megvalósítása kapott elsőbbséget.

A számvetés során megállapítható, jő néhány területen az idén is sikerült előbbre lépnünk. Szerény mértékben, de tovább korszerűsödtek megyénk gazdaságának műszaki-technikai alapjai. Elismerés illeti azokat a kollektívákat, amelyek eredményesen oldották meg az export bővítésének feladatát. A gazdálkodó szervezetek többségének sikerült megőrizni, egyeseknek javítani piaci, jövedelmezőségi pozícióit. Vállalati és tanácsi intézkedések születtek a munkaidő- alap védelmére. Emelkedtek a lakossági jövedelmek, tovább javultak élet- és munka- körülményeink.

Eredményeink tükrében sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy számos területen tovább folytatódtak az 1985. év kedvezőtlen tendenciái. Legnagyobb gondunk, — csakúgy, mint országosan —, hogy nem •tudtuk eredményesen mozgósítani a gazdaság élénkítését, a teljesítőképesség növelését serkentő tartalékokat. Viszont csaknem mindenütt jelentős bérfejlesztések történtek, s emögött sokszor hiányoztak az ezt megalapozó kollektív és egyéni munkateljesítmények,

MEGKÜLÖNBÖZTETETT FIGYELEM Á HATÉKONYSÁGRA

Az ipari üzemek a korábbiakhoz képest alacsonyabb teljesítménnyel kezdték az évet. Okoka* ma is nehezen találni erre. Az év középső harmadában ugyan nekilendülés volt tapasztalható az utóbbi hónapokban azonban a teljesítmények ismét visszaestek. Év végére a megye iparának termelése' így várhatóan 1—1,5 százalékkal, az előirányzottnál kisebb mértékben bővül.

Jellemző, hogy a piaci értékesítési lehetőségekhez, valamint az igényekhez való alkalmazkodástól függően az üzemek termelése és jövedelmezősége tartósan differenciált. Viszonylag szűkebb körük kezdeményező, bátor, vállalkozáspolitikával, a helyi tartalékok hasznosításával eredményesen dolgozik, mint például a Salgótarjáni Ruhagyár, a Romhányi Építési Kerámiagyár, a drégelypalánki Szondi Ipari Szövetkezet.

Ugyanakkor néhány gazdálkodó egységben a méltánylandó erőfeszítésék sem noztak kibontakozást. Közülük elsősorbarl a vas- és fémszerkezetgyártó középüzemek említhetők de nem lehet megelégedéssel szólni — a fejlődést nehezítő tényezők ismerete mellett sem, — a Nógrádi Szénbányák, és az SKÜ teljesítményéről. Elgondolkodtató, hogy akadnak üzemek, például, a Ganz-MÁVAG mátraterenyei, a Vegyép- szer salgótarjáni gyáregysége, ahol nem tudtak reális terveket kimunkálni, illetve azokat a végrehajtáshoz szükséges feltételekkel megalapozni

Az 1986. év kedvező tapasztalata, hogy Nógrádban — az országos tendenciával ellentétben — folytatódott az exporttermelés elmúlt évben megkezdődött- lendülete. Az ipari üzemek kivitele a szocialista relációban várhatóan 8—9 százalékkal, a nem rubel- elszámolású területekre 12—13 százalékkal lesz több a tavalyinál. Ezért elismerés íbe- ti elsősorban a kábelgyár, a BRG, az SVT, a Romhányi ÉKGY és a Szondi Ipari Szövetkezet kollektíváját. Az eredményekben érzékelhetően megjelenik a kormány ex- portosztönző intézkedéseinek hatása. De tapasztalható volt az is, hogy serkentő erejüket — nemegyszer a helyi tájékozatlanság. késedelmesség miatt — csak részben sikerült kihasználni. Az összességében kedvező képet kissé beárnyékolja néhány üzem (SKÜ, Ganz-MÁVAG, ELZETT) lemaradása.

Csaknem mindenütt megkülönböztetett figyelmet kapott a hatékonyság, az eredménytermelő képesség javítása. Az üzemek termelési szerkezetének alakulását, általában a piaci igényekhez való igazodás szándéka jellemezte. Nagy horderejű, perspektivikus lépést tett az ELZETT szécsényi kollektívája amikor — szervezetileg is csatlakozva a BRG nagyvállalathoz — termelési szerkezetének átfogó korszerűsítéséről határozott. A nagybátonyi harisnyagyár struktúra- és szervezetváltási folyamata a Salgó- * tarjáni Ruhagyár kereteiben lassan befejezéséhez közeledik. A Nógrádi Szénbányák is megkezdte a szénbányászat racionalizálására hozott kormányhatározatból adódó feladatok végrehajtását. Megfelelő cselekvési programot dolgozott ki a minőségi széntermelés növelésére, a gazdaságosság számottevő javítására, s egyebek közt Kányás és Ménkes bányaüzemek műszaki-technikai megújítására. Több helyen előreléptek a takarékosabb anyag- és energiagazdálkodásban a hulladék újrahasznosításában, a minőség javításában. Ennek hatására néhány olyan helyen is lehetővé vált az előirányzott eredménytervek elérése, megközelítése, ahol egyébként termelési lemaradások keletkeztek.

KEVÉS FEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉS

Gondot jelent, hogy a műszaki fejlődés üteme nem kielégítő. A beruházások szintje — folyó áron számítva — némileg meghaladja a múlt évit, s a fejlesztések — céljainkkal egyezően —, főleg gépi-technológiai rekonstrukciókra irányulnak. Igaz azonban az is, hogy az eszközök döntően három területre: a Nógrádi Szénbányák kán.yási rekonstrukciójára, a Salgótarjáni Ruhagyár bátonyterenyei fejl«ztésére, a Romhányi ÉKGY komplex környezetvédelmi és ráfordításcsökkentő beruházására koncentrálódnak. Nem megnyugtató, hogy emellett csak az SKÜ, a Ganz-MÁVAG, a salgótarjáni síküveggyár és az SVT rendelkezik konkrét, előkészítés alatt álló fejlesztési elképzelésekkel, s köztük is vannak bizonytalan kimenetelűek. Az országosan meghirdetett gazdaságfejlesztő programokhoz alig érzékelhetők a megalapozott kapcsolódási törekvések. Nem tartható az sem, hogy a kisebb-nagyobb műszaki fejlesztésekben, kiegészítő korszerűsítésekben szétaprózódnak a helyi erőforrások.

Az 1986. év a megye mezőgazdaságát is próbára tette. A továbbtartó aszály és az értékesítési nehézségek miatt a nagyüzemek termelése elmarad a tervezettől, körülbelül a tavalyi szinten alakul. Jelentősek a növénytermesztés kiesései, a napraforgó kivételével minden növény hozama elmaradt a várttól. A kedvezőtlen időjárás több mint 100 millió forinttal rövidítette meg közös gazdaságainkat. Sajnos, 1—1,5 százalékkal csökken az állattenyésztés árbevétele is. Mérsékeltebben, de tovább apadt a szarvasmarha-állomány, s a tavalyinál 2—3 százalékkal kevesebb tejet értékesítettek a közös gazdaságok. Mindezt az ösztönzőbb érdekeltség hatására növekvő sertés- és baromfi-hústermelés sem tudta teljesen ellensúlyozni.

Enyhít valamit a gondokon, hogy összességében a tervezettet meghaladó a kiegészítő tevékenység eredménye. A 3—4 százalékos növekedés értékét emeli, hogy elsősorban a saját telephelyű tevékenységek bővültek. szélesedett a mezőgazdasági termékek feldolgozása, s tovább erősödtek a kooperációs kapcsolatok.

A nehézségek feszesebb gazdálkodásra ösztönözték nagyüzemeinket, ennek is köszönhető, hogy nagy többségük megőrizte gazdasági stabilitását. Érzékelhető azonban, hogy ez sok helyen csak a tartalékok nagymértékű kimerítésével volt lehetséges. Figyelmeztető a jövedelmezőség csökkenése, s az is, hogy a nagyüzemek immár 70 százalékát az alacsony hatékonyságú kategóriába kell sorolni.

MEGSZÍVLELENDŐ TANULSÁGOK

A gazdálkodás idei tapasztalatai számos tanulsággal szolgálnak. Miként arról a megyei pártbizottság ülésén is szó esett: az

irányítás különböző szintjein általában helyes, megalapozott döntések születtek. Hiába azonban a legjobb határozat, ha nem sikerül elfogadtatni, a végrehajtására mozgósítani. Sajnos, a gazdaság élénkítését, a műszaki megújulást, a tartalékok feltárásét, a szervezettség, a fegyelem javítását szolgáló kezdeményezések, az ipari, mezőgazdasági üzemek egy részénél nem bizonyultak hatékonynak. Az illetékes pártszervezetek és szervezeteknek nem sikerült mindig és mindenütt megérteni, hogy a gyenge gazdasági teljesítmények milyen negatív hatással lesznek a következő évek fejlődésére, az életszínvonal alakulására. Találkozni a lakosság, a gazdasági vezetők körében egyaránt megalapozatlan optimizmussal, megelégedettséggel, az előrehaladást gátló beidegződésekkel. Akad arra is példa, hogy az okok feltárására, a rendelkezésre álló erőforrások mozgósítása helvett magyarázkodnak, kizárólag az objektív tényezők felsorakoztatásával igyekeznek az elmaradt feladatok miatti szennyes felelősségű'rét csökkenteni. A párt mepvei és helyi szerveinek e jelenségekkel szemben a korábbinál

határozottabban kell fellépniük, következetesebben, igényesebben kefl a követelményeket, meghatározniuk, a végrehajtást ellenőrizniük.

A megye lakosságának élet- és munkakörülményei az idén összességében a tervezettnek megfelelően alakultak. A pénzbevételek 9—10, ezen belül a keresetek 6,5—7,5 százalékkal, a magánszektor és a gazdasági munkaközösségek jövedelmei pedig 15—20 százalékkal nőttek. Szembetűnő azonban, hogy célkitűzéseinkkel ellentétben a nagyobb jövedelmek mögött nincs megfelelő teljesítményfedezet, s ezáltal a csak amúgy is szűkös tartalékainkat emésztjük fel. Továbbra is nehéz egyes társadalmi rétegek, elsősorban a pályakezdők, alacsony jövedelmű nyugdíjasok és a nagycsaládosok helyzete.

A lakossági áruellátás megyénkben változatlanul jó színvonalú. Annak ellenére is kiegyensúlyozottnak nevezhető, hogy az igényeket néhány fontos termékből csak hiányos választékkal sikerült kielégíteni. Az életkörülmények javítását szolgáló társadalmi programjaink végrehajtása időarányos.

Összességében gazdaságunk idei fejlődését g megyénkben élő emberek életkörülményeinek alakulását tömören úgy jellemezhetjük, hogy teljesültek a fogyasztással kapcsolatos célkitűzések, de elmaradtunk több termelési, gazdálkodási előirányzatunktól- Az előttünk álló időszakra ezért különösen időszerű Kádár János elvtárs Nóg- rád megyei látogatása alkalmával elmondott egyik gondolata: „Egy kicsit előre kell haladni a termelésben, és csak utána zárkózzunk fel az elosztásban!”

A Központi Bizottság' november 2t)-i határozata 1987-ben a gazdaságpolitikai munka középpontjába azon folyamatok megindítását, illetve felgyorsítását állította, amelyek fenntartják a VII. ötéves tervi célkitűzések realitását, megalapozzák végrehajtását. A megye gazdasága előtt sem lehet más feladat, minthogy adottságaink és sajátosságaink figyelembevételével a lehető legeredményesebben járuljunk hozzá ennek eléréséhez.

Tennivalónk gerincét változatlanul a gazdasági teljesítmények növelése, a külgazdasági és pénzügyi egyensúly javításához való fokozottabb hozzájárulás, a műszaki fejlődés gyorsítása jelenti. Ezen az úton lehet előrehaladni az életszínvonal főbb elemeinek stabilizálását, az életkörülmények szerény javítását biztosító gazdasági alapok megteremtésében is.

Céljaink megvalósításában megyéik iparának keH élenjáró szerepet vállalnia. Különösen nagyüzmeinkben indokolt erőteljesebb lépéseket tenni a hatékonyság javításán és a termelési szerkezet korszerűsítésén alapuló dinamizálás, ezen belül is elsősorban a jövedelmező export mennyiségének növelése érdekében.

A mezőgazdasági nagyüzemek előtt nem kisebb feladat áll, mint a termelésnövekedés országosan előirányzott 4,5—5,5 százalékos mértékének megközelítése. Az élénkülés hordozói elsősorban az átlagosnál jobb adottságú gazdaságok lehetnek, de a felzárkózás lehetőségeinek megteremtésével kivehetik részüket ebből az alacsony hatékonyságú szövetkezetek is.

A gazdasági élet minden területén most az a legfontosabb kérdés, hogy elsőbbséget kapjon a célkitűzéseinkhez vezető út konkretizálása. Sokan remélték, hogy a Központi Bizottság ehhez egyértelmű, mindenütt használható recepttel tud szolgálni. A határozat is leszögezi azonban — és a megyei pártbizottság vitájában is rendkívül nagy nyomatékot kapott —, hogy a külső tényezőkre való, passzív, és megalapozatlan várakozás helyett a lehetőségeket mindenkinek, — a kormánynak, a gazdasági egységeknek, kollektíváknak és egyéneknek egyaránt — a saját munkája megjavításában kell megtalálnia. Tény, bogy megyénk gazdasági egységeiben is sok még a nagyobb következetességgel, jelentősebb anyagi ráfordítás nélkül is felszínre hozható tartalék.

A május és szeptember között lezajlott párttestületi ülések, alapszervezeti taggyűlések bebizonyították, hogy számottevő energiák mozgósíthatók a munkaidő jobb kihasználásával. Konkrét, helyi teendőket igényel a szabadságok, a táppénz körűi kialakult rendezetlenség felszámolása. A nagyobb munkahelyi rend és fegyelem megkövetelése nemcsak rövid távú termelési eredményekben, hanem — távolabbra mutató módon — a tisztességgel, becsület-el végzett munka tekintélyének helyreállításában is kamotozhat. Mára a tanácsok, valamint az intézmények többsége gyakorlatilag mindenki számára megteremtette a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségét és hasonló döntések várhatók a szolgáltatások területén is. A munkáltatókon tehát a sor, hogy az indokolatlan távol léteket visszaszorítva megnöveljék és értelmes hasznos munkával töltsék ki munkaidőalapjukat.

AZ EMBERT TÉNYEZŐK NAGYOBB SZEREPE

A másik kulcskérdés a műszaki-technikai fejlődést szolgáló helyi kezdeményezések erősítése. Több példa bizonyítja, hogy a nagyüzemek piaci pozíciói javíthatók, ha egyes termékeik funkciója, használati értéké jobban követik a vevők jogos igényeit. Ez sok esetben nem valami megoldhatatlan, nagy ráfordítást igénylő műszaki probléma, olykor csupán azon múlik, sikerül-e a ‘jerrűbb, marketingszemlélettel felváltani. A gyártásfejlesztés is csaknem mindenütt kínál hasonló lehetőségeket. Mind nyilvánvalóbban szükség van azokra a kiegészítő jellegű technológiai korszerűsítésekre, amelyek összehangoltabbá teszik a termelési folyamatot, javítják a technológiai fegyelem, a minőségi munka feltételeit. Ez azért is sürgető, mert lépten-nyomon tapasztalható, hogy a technológiai fegyelem megsérié- se, vagy a minőségellenőrzés elmulasztása elkerülhető veszteségek forrása, s ebben — az emberi hanyagságon kívül — műszaki, mérési, kultúrabéli fogyatékosságok is közrejátszanak.

A műszaki fejlesztés eredményesebbé tétele — egyrészt igényli a helyi célkitűzések gondosabb belső szelekcióját, következésképpen a szűkös pénzforrások koncentrálását. Másrészt a munkakollektívák, öri- gádok, a dolgozók alkotókedvére alapozva, új lendületet adhat az újítómozgalqmnak, feltalálói tevékenységnek. Emellett, lényegesen szélesebb körben és tudatosabban szükséges igénybe venni a külső kutatóhelyek, intézmények, egyetemi tanszékek segítségét, a hazai. és külföldi válla iái ok tapasztalatait.

A már ismert szabályozómódosítások tá- gabbra nyitották a mozgásteret a racionális munkaerő-gazdálkodás előtt. Az 1987*es ke- 'resetnövelési lehetőségek csak ott szigorúak, ahol nem merik felvállalni az ésszerűbb létszám felhasználással együttjáró emberi- személyi konfliktusokat. Nyilvánvaló, hogy gazdasági vezetők nem nélkülözhetik a helyi politikai kezdeményezéseket és támogatást, de az is, hogy a régi beidegződésekkel való szakításhoz nem lehet kizárólag külső hatásra várni. Az esetleges feszültségek levezetése ugyanakkor hathatósabb •«- nácsi közreműködést kíván a munkaerő- igények jobb összehangolása, a képzés és átképzés, s .szükség szerint a munkahely- teremtés területén is.

A bérgazdálkodási, belső ösztönzési leendők is újólag átgondolásra szorulnak. Szigorú és tartósan érvényesítendő alapkövetelmény, hogy béremelésre, keresetfej- lesztésre mindenütt csak az anyagi fedezet megteremtését követően kerüljön sor. Az érdekeltségi rendszernek az emberi tényezők, a szellemi tartalékok mozgósításában is nagyobb szerepet kell kapnia. Egyaránt fontos a termelésben, műszaki fejlesztésben meghatározó szerepei betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése és a valós teljesítményekkel összhangban' álió differenciálás általánossá té- tete.

AMI MEGTÉRÜL ÉS HASZNA VAN

A gazdaság élénkítéséhez, hatékonyságának tartós javulásához, jól megtérülő befektetésekre, beruházásokra is szükség van. A saját fejlesztési eszközök azonban majd minden területen szerények. Mindezekkel együtt itt is megvan a gyorsabb előrehaladás lehetősége. Az országos gazdaságfejlesztési programok előnyös — megyénkben elsősorban az elkövetkezendő időben kihasz. nálásra váró — pénzügyi és növekedési feltételeket kínálnak. Döntően a jobb helyi ráhangoláson, a gyorsabban reagáló es kockázatvállaló képességen — s nem utolsó, sorban az információszerzés türelmet igénylő és fáradságos munkájának vállalásán múlik, hogy ezek ne csak tehetőségek maradjanak.

Fontos tennivaló, hogy gyorsítsuk fel azokat a jő irányú folyamatokat, amelyek a vállalati, szövetkezeti, intézményi gazdálkodás területén kibontakozóban vannak. A ráfordítások csökkentésének, a költségekkel való takarékosságnak, az eszközök jobb kihasználásának ma minden eddiginél nagyobb a szükségszerűsége az iparban, a mezőgazdaságban, s más területeken egyaránt.

Nem lebecsüiendők tehát azok az erőforrások, amelyek kiaknázása elsősorban helyi kezdeményezéseket igényel. A Központi Bizottság határozata is a lehetőségek felelős számbavételére, az ezekhez igazodó tennivalók mielőbbi felvállalására, munkánk hatékonyságának javítására sarkall.

Ebben megfogalmazódnak a megye póri- szerveinek. szervezeteinek, kommunistáinak feladatai is. Alapvető, hogy egységesen képviseljék a párt gazdaságpolitikáját, aktívan vállaljanak részt megvalósításából. Különösen fontos, hogy a Központi Bizottság határozata szellemében folyamatossá váljon a szemléleti és cselekvési egységük, mozgósítsák környezetüket a gazdasági tennivalóik eredményes megvalósítása érdekében. Önként vállalt kötelességük, hogy fellépjenek a rend. a fegyelem, a szocialista normákat megsértőKkel szemben.

Az előttünk álló esztendő sem lesz köny- nvebb a korábbiaknál. Sőt, őszintén meg kell mondani: már ma látható, hogy nehezebb lesz, hiszen a gazdaság, az élet különböző területén a megnövekedett követelmények, a szigorúbb ellenőrzés, s egyéb tényezők miatt új feszültségek is keletkezhetnek. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy népünk a szocializmus építésének számos nehézségiét küzdötte le az elmúlt évtizedekben. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk, tisztában vagyunk azzal, hogy jövőnk, életünk minősége elsősorban azon múlik, hogy miként oldjuk meg a gazdasági előrehaladásunk meggyorsításé* vei kapcsolatos, közös feladatainkat

Legíontosabb feladat a gazdasági teljesítmények növelése

ÍRTA: OZSUART JÖZS

meléseentrikus gazdálkodásmódot a kórsáé-