Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

R mérnök fizetése Nem tudom pontosan hány, de minden bizonnyal több ezer újságcikk, rádió- és tv- műsor bírálta az utóbbi években az értelmiség, azon belül különösen a műszaki értelmiség kereseti viszonya­it. Mindahányuk megállapí­totta. hogy az egyetemet és főiskolát végzettek erkölcsi és anyagi megbecsülése fölöt­tébb mérsékelt, a legkevésbé sem ösztönöz a következetes S7orgalomra, az egyenletesen magas színvonalú tevékeny­ségre és különösen nem biz­tat szellemi újdonságok lét­rehozására. E szempontból a helyzet kedvezőtlenebb, mint volt akár 4-5 éve, és még ked­vezőtlenebb a 30-40 évvel ezelőttinél. 1938-ban az át­lagos mérnökkereset három­szor volt több a szakmunká­sokénál, ez az arány az 50-es évektől fokozatosan csök­kent, beleértve az újságcikk- dömping időszakát is. Ez idő tájt az átlagos mérnökkere­set má; mindössze csak 15 százai ‘4» al több az átlagos munkáskeresetnél. A valóságos helyzet azon­ban még ennél is rosszabb. A statisztika ugyanis a ke­resetek alakulásának szem­pontjából a mérnökök közé sorolja az irányitó szervedben és a válla'ati vezető beosz­tásokban tevékenykedő mű­szakiakat is, okik köztudottan lényegesen vastagabb borí­tékra tesznek szert, de nem azért, mert mérnökök, hanem azért, mert vezetők. Ha őket kivesszük a statisztikai tömeg­ből, akkor alighanem úgy módosul a kimutatás, hogy az átlagos mérnökkereset semmivel sem maqasabb az átlagos szakmunkáskereset­nél. Szakértők - vizsgálódásuk­ból — azt a következtetést vonták le, hogy - az elveket tekintve - nem általában vé­ve az alapfizetések hibád- zanak. hanem a teljesítmények értékelésének módszerei és lehetőségei. Magyarán: nem feltétlenül indokolt, hogy az egyetemet végzett dolgozó kétszer-háromszor többet keressen a kevésbé iskolá­zottnál pusztán azért, mert egyetemet végzett. (Magam beszéltem vállalati főmérnök­kel. aki egyik beosztott mér­nökéről szólva kijelentette, az illető még azt a kevés pénzt sem érdemli meg, amit fizetésként kap.) Eszerint az lenne kívánatos, ha nem az alapkeresetekben, hanem a teljesítmények elbírálásában valósulna meg egyenlőség. Eszerint a juttatások a vég­zett munkával, annak értéké­vel lennének arányosak. A teljesítmények pedig hol mérhetők? A gazdálkodó szer­vezetekben. A vállalatok közül jó né­hány a maga kezébe vette az ügyet. Amint a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének leg­utóbbi tisztújitó közgyűlésén Pál Lénárd, a Központi Bi­zottság titkára elmondta: „A rendelkezésemre álló adatok­ból kitűnik, hogy a műszaki alkotó munka értékét felis­merő vállalatoknál az elmúlt 5 évben a vállalati átlagbé­rekhez képest sokkal erőtelje­sebben nőtt a műszakiak át­lagbére. így van ez a Magyar l/agon- és Gépgyárban, a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban, a MMG Auto­matika Művekben, a Híradás- technika Szövetkezetben és még sorolhatnám a példá­kat. . Vajon ezek a vállalatok miért nem ismerik fel a mér­nöki munka fontosságát? A folyamatos megújulás alkotó értelmiség nélkül el­képzelhetetlen. Ha az állan­dó megújulás nemcsak sza­vakban, hanem pénzben számiálhatóan követelmény- nyé nemesedik, akkor kereset­té válik a jó mérnök és köz­gazdász. S, akire nagy szük­ség van, azt úgyis megfizetik. M. M. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP nögrAd megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XUI. ÉVF„ 300. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1986. DECEMBER 22., HÉTFŐ Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Törvény az 1987. évi állami költségvetésről Beszámoló a kormány külpolitikai tevékenységéről /----------------------------------------------------------------------­A tartalomból: Űj szakasz - előtörténettel A Kádá’- János és Mihail Gorbacsov legutóbbi novem­beri moszkvai találkozóján elfogadott célkitűzések is megerősítik, hogy további lehetőségek vannak az együtt­működés bővítésére. Erről szóló írásunk a 3. oldalon. Szépség és összetartó erő Az amatőr művészetekben való részvétel önkéntes te- vékenység, amely jó csoportmunka eredményeként szín­vonalas produkciókban mutatkozik meg. Cikkünk a 4. oldalon­A faárus Nagy a forgalom a salgótarjáni ÉVI-áruház előtti be­kerített részen, ahol Tölti Károly társaival együtt reggel nyolctól este hétig árulj* a karácsonyfákat. Mindez rész­letesen kifejtve az Ak.rői beszélnek rovatban a 5. oldalon. ^___________-_J S zombaton a jövő évi álla­mi költségvetés tervezetének vitájával folytatódott az Or­szággyűlés téli ülésszaka. Az ülésteremben helyet fog­lalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. A vitában elsőként Kárpáti András (Pest m. 22. vk.) szó­lalt fel, majd Técsi László (Szabolcs-Szatmár m. 19. vk.) A törvényjavaslathoz hoz­zászólásra többen nem jelent­keztek; a vitában elhangzott észrevételekre Hetényi István pénzügyminiszter válaszolt. Bevezetőben a kormány ne­vében köszönetét mondott' az értékes, cselekvési egységet, tettrekészséget, felelősséget tükröző hozzászólásokért. Kö­szönetét mondott azért is, hogy a hozzászólók a költség- vetés elfogadását javasolták. A vitát felidézve rámuta­tott, hogy többen foglalkoz­tak a könnyűipar kérdésével. Ezt a témát az Állami Terv­bizottság jövő év első negye­dében napirendre tűzi, az elő­terjesztés már kidolgozás alatt 'áll. Az agrárgazdaság kérdé­seiről szólók kifejtették, hogy az ágazat céljai reálisak és teljesíthetők. Ezek tehát meg­erősítő jellegű, a teendőkre rámutató hozzászólások voltak — állapította meg. A vasút gondjaival foglalkozó felszó­lalásra reagálva, elmondta, hogy e témát ■ a közlekedési miniszter beszámolója alapján 1988-ban tervezi tárgyalni az Országgyűlés, s ennek során minden bizonnyal kitérnek a MÁV problémáira is. Viszonylag nagy teret ka­pott a'vitában a területfej­lesztés ügye. Hetényi István annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a város- és a falufejlesztés, valamint a kistelepülések szerepköre az utóbbi évek politikájának megfelelően már átértékelő­dött. A falu és a. város kö­zötti különbségek csökkenté­se jó irányban halad, érzékel­hető a felzárkózási folyamat. Nagy szerepe van ebben a lakosságnak. A tanácsok- VII. ötéves tervében javul a me­gyeközpontok és a kisebb te­lepülések közötti erőforrások elosztása. Felmerült több hozzászólás­ban egy fontos gazdaságpoli­tikai probléma, a def icit kér­dése — folytatta a miniszter. Annak ellenére, hogy az idei költségvetési hiány nagyobb lesz, mint, amit terveztünk, lelkiismeretes munkát végez­tünk, h iszen az év során több olyan körülmény játszott köz­re — a mezőgazdasági termé­kek árcsökkenése, az aszály —. amely előre nem volt lát­ható. Felelősséggel elfogad­hatjuk a jövő évre tervezett deficitet is, bár ez már a felső határa annak, ami még e folyamatban megengedhető. Több kritika érte az árrend­szert és a támogatási rend­szert. Ez utóbbival kapcsolat­ban az is elhangzott, hogy a vállalatok nyereségének ez a forrása — emlékeztetett a miniszter. Ez a megközelítés megkérdőjelezi, hogy, vannak-e egyáltalán jól dolgozó válla­latok. Hangsúlyozta: nagyon sok vállalat van. ahol nem a támogatás, az árak ügyes kal­kulálása a nyereség forrása, hanem ténylegesen a jó mun­ka eredménye. S ezt el kell ismerni. I Végül a pénzügyminiszter a vitában elhangzott konkrét javaslatokkal foglalkozott; mint mondotta: a kormány ezeket gondosan áttanulmá­nyozza és megválaszolja. ☆ Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1987. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben, az ere­detileg beterjesztett összegek­kel — két ellenszavazattal és hét tartózkodással — elfo­gadta. Bizakodásunk nem volt a!apta!an Ezt követően — a napirend­nek megfelelően — Várkonyi Péter külügyminiszter tartot­ta meg beszámolóját a kor­mány külpolitikai tevékenysé­géről. Éppen egy éve, az Országgyűlés tavaly decembe­ri ülésszakán fogalmazódott meg az a remény, hogy a ko­rábbinál némileg kedvezőbbé Válhatnak tevékenységünk nemzetközi politikai feltételei. Az események tanúsága sze­rint bizakodásunk nem volt alaptalan. A Szovjetuniónak és a töb­bi szocialista országnak a nemzetközi helyzet gyökeres megjavítására irányuló béke- kezdeményezései, valamint a világ reálisan gondolkodó po­litikai és társadalmi erőinek aktivizálódása nyomán a nem­zetközi életben valamelyest enyhült a feszültség. Ezért a világpolitika néhány területén lehetőség kínálkozik az előre­lépésre. Ma már bizonyosság­gal .állíthatjuk, hogy ennek első jelei az 1985 novemberi genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozón mutatkoztak meg. Az eltelt több mint egy esz­tendő alatt szélesedtek a szov­jet—amerikai érintkezések és ezeknek kiemelkedően fontos eseménye volt a Reykjavik ban tartott újabb csúcstalálkozó. Mi tette lehetővé, hogy a nemzetközi helyzet a Genf es Reykjavik közötti 12 hónap­ban kedvező irányban moz­duljon el? Ma már világszer­te elismerik, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán elfoga­dott, új gondolkodásmódot ki­fejező dinamikus külpolitikai lépések döntő szerepet játsza­nak a pozitív irányzatok erő­södésében. A legfontosabb az, hogy ez a külpolitikai irányvonal, amelyet a magyar kormányzati politika is min­den lehető módon támogat, szoros összhangban van a nuk­leáris-kozmikus korszak kö­veteimén yeivel. Kifejezi az egyetemes emberi érdekeket. Középpontjában a kölcsönös és elégséges nemzetközi biz- toriság megteremtésének igé­nye áll. A külügyminiszter a továb­biakban néhány, e politika gyakorlati megvalósítását jel­lemző tényt említett: a Szov­jetunió döntését, mellyel 1985. augusztus 6-tól egyoldalúan szünetelteti nukleáris kísérleti robbantásait; az 1986. január 15-én meghirdetett átfogó programot, amely előirányoz­za a nukleáris és más tömeg- pusztító fegyverzetek fokoza­tos felszámolását az évezred végéig: Mihail Gorbacsov fő­titkár reykjaviki javaslatait a nukleáris fegyverek néhány éven belül történő radikális csökkentésére, majd teljes fel­(Folytatás a 2. oldalon.) Nógrádi képviselők a Parlament folyosóján — kép: kulcsár — Hét végi hajrá az exportmegrendelés teljesítéséért Szerelik a fői Kővázakat az üzemcsarnokban A munka zajétól volt han­gos hét végén is a Ganz-MA- VAG mátraterenyei gyárának szerelőcsarnoka. Szombaton és vasárnap azért dolgoztak o-z emberek, hogy a munkáskol­lektíva maradéktalanul ele­get tegyen az idei tökésexport- kötelezettségének. Mi vasár­nap délelőtt látogattunk el a gyárba. — Az idén várhatóan mint­egy hatszázmillió forint árbe­vételt könyvelhetünk majd el — mondta dr. Máté László igazgató. — Ez hozzávetőle­gesen ötvenötmillióval halad­ja meg a tavalyit. A rubelel­számolású kiviteli tervünknek már eleget tettünk, s az ez- irányú árbevételünk megköze­líti a száznegyvenhatmillió fo­rintot. A tőkésrelációjú érté­kesítésünk tervezett értéke kétszázmillió forint, s most már bizonyos, hogy sikerül huszonhétmillióval túlszár­nyalnunk. Ez azonban erőteljesen két­séges volt még napokkal ez­előtt is. Az egyiptomi meg­rendelőnek 120 vasúti jármű futóművét kellett szállítani, s az utolsó tizennyolc darabos tétel útba indítása egyre hú­zódott az importból származó csapágy késése miatt. — Képzelhetik, mi volt itt, mennyire aggódtunk, a jelen­tős tőkésexport teljesítéséért — magyarázta Szabó László főmérnök. — Végre szombaton az utolsó csapágyak is meg­érkeztek. Most mér jöhet az egyiptomi szakember, átve­heti a még hiányzó futómű­veket. A vagonba rakás még ma megtörténik Salgótarján­ban, 24-én pedig már hajóra emelhető a szállítmány a rie- kai kikötőben. Az igazgató és a főmér­nök nyomatékosan megkért bennünket: tolmácsoljuk a gyár vezetésének köszönetét a dolgozóknak. Jellemző a mát- raterenyeiek szorgalmára, igyekezetére, hogy az utóbbi két hétben 40 vagont raktak meg exportra menő gyárt­mánnyal. Ügyszintén elismerés illeti a vasutat, t hiszen bizto-- sította a teherkocsikat. A csarnokban szinte égett az.emberek keze alatt a mun­ka. Hűen tükrözi a nagy aka­rást, hogy az üzemvezető, a művezető, a diszpécser egy» aránt ott volt látható a sze­relők között. — Ne vegye frázisnak, d® mindannyian szívvel-lélekkel dolgozunk — közölte Tóth Jó­zsef üzemvezető. — Elvégre, itt már a szavahihetőségünk, gyárunk jó hírneve forog koc­kán. Magától értetődően az a dollár is jól jön majd a gyár­nak, a népgazdaságnak, amit a vasúti járművek futóművei­ért kapunk az egyiptomi fél­től. Más kérdés, hogy vala­miképpen elejét kellene ven­ni ezeknek a hajráknak... A főmérnök magyarázatkép­pen közbeszólt: — Az alapanyag ellátással egész évben baj volt. Nem­csak a külföldi beszerzés aka­dozott, hanem a kohászok is késve szállították le a leme­zeket, idomacélokat. Sajnos, már most látjuk, a jövő év­ben sem lesz ez másképpen. Juhász János csoportvezető mostanában nagyon keveset volt együtt a kislányával és a feleségével. Túlórázott, gmk­zott, mikor, melyikre volt szükség és lehetőség. Mert ezekkel a pluszmunkákkal nemcsak a gyár jár jól, ha­nem a dolgozó is megtalálja a számítását. — Jönnek az ünnepek, szük­ség van a pénzre — jegyezte meg a fiatalember. — Igaz. a hozzátartozóim nem veszik jónéven a gyakori távolléte- met, de majd csak megbékí­tem őket az ajándékokkal. Az üzemvezetőtől még meg­tudtuk, hogy a dolgozóik több újítást is beadtak a szerelés meggyorsításának elősegíté­sére. Külön öröm, hogy a fel­fokozott munkatempó negatí­van nem befolyásolta a minő­séget, mostanában is ritkaság a reklamáció. Mielőtt elköszöntünk volna a gyár dolgozóitól, az év hát­ralevő tennivalóiról kérdeztük az igazgatót: — Győrben, a Rába Vagon, és Gépgyárban építenek egy tízezer négyzetméteres gyártó- csarnokot. Ide szállítunk épü­let-acélszerkezeteket. hogy a jövő évben zavartalanul meg­kezdhessék a munkát. A bel­földi kötelezettségünknek leg­később december 29-én te­szünk eleget. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents