Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

Munkakultúra Gazdaváitás az ElzetüiSI Aat hiszem, elég egy pilantást vetni az íisembar fantáziáját és keze nyomát őrző t5bb- ezer bar lángra jz egyikére is, hogy arról meg­győződjünk, a művészet forrása a munka volt. A vadászat szent rítusait, a kezet cso­dával határos módon megerősítő és meg­hosszabbító durva szerszámok, eszközök meg­örökítése is mutatta, hogy a gondolkodó em­ber meghatározó élménye az önfenntartás és a veszedelem leküzdése lehetett. Márpedig ez munka nélkül aligha volt lehetséges. Mint ahogy a munka és a kultúra szembeállítása a későbbi társadalmak föltalálása volt azok érdekében, akik mások munkájából éltek, úgy gondolná az ember, hogy munka és kultúra egymást támogató hasonulásának a mi világunkban jött el az ideje. Kultúrán persze most ne azt a produktumot értsük, amelyet a klasszikus meghatározás szerint, az emberi társadalom fizikai és szellemi munkájával létrehozott, hanem olyan mun­kavégzést, amelyet áthat a kultúra: a tuda­tosság, szervezettség, az önkifejezés vágya. És, amely ennek megfelelő körülmények kö­zött, vagyis szép környezetben, tisztaságot sugárzó miliőben zajlik. Ki ne emlékeznék az ötvenes évek mun­kahely-dekorációira: drapériák redőzetei kö­zé ékelt portrék, függönybolyhok a mozdony ablakában. Vajon rosszat akartunk? Csak hibás úton kerestük a munkahely nagyobb kulturáltságát, otthonságát előmozdító meg­oldásokat. A titok nyitja másutt van. Ahol ma a csepeli nagypontosságú fémmegmun­káló üzem, a győri Rába „repülőtémyi” üzemcsarnoka, vagy a paksi atomerőmű tart. Ezeken a helyeken —, de szerencsére másutt is — az értelmes munkarend, a gondosan megválasztott technológiák, egészen a gépek külső megjelenéséig és színezéséig alkalmas arra, hogy új, magasabb igényeket ébresszen az ott dolgozóban, tagadja a munka és a fáradtság fogalmának összetartozását. Az ilyen munkahelyen könnyebb összpontosíta­ni a feladatra: a gépiesen unalmas tenniva­lókat automaták végzik, fotocellák és más műszerek soha nem lankadó figyelemmel el­lenőrzik a gépeket, a folyamatokat. Győrben elyan tökélyre vitték a m unhaá rtalmak elle­ni harcot, bogy a megmunkáló, a öntőgépek közvetlen szomszédságában, fallal nem el­választva működhet az étterem: az a jól is­mert márványemelvény a hűtőgépekkel, kéz­mosókkal, kézs zári tokkal Mondható persze az is, könnyű az új üze­meknek, ők már az új követelmények sze­rint rendezkedhetnek be. Persze, ez is mondható. Bár, a munkakultúra elemeinek lebecsülése az új üzemekben is arra vezet­het, hogy ésszerűtlenül tervezzék, szervezzék meg az üzem munkáját. A lényeg másutt van. A munkakultúra növelésére mindenütt megérettek a feltételek. Elsősorban a régi gyárakban, műhelyekben, ahol a körülmé­nyek tökéletesítése, harmonizálása, vagy jobb szóval: humanizálása talán az egyet­len, amivel előrelendíthető a hatékonyság, megalapozható a magasabb feldolgozottsági fokon gyártott termékek kibocsátása. A régi műhelyek amúgyis rászolgálnak a felújítás­ra, rekonstrukcióra. Mi akadálya hárt annak, hogy tudományos alapon, a munka tudomány, a pszichológia, az esztétika legújabb ered­ményed felhasználásával szülessenek újjá. A költség nyilvánvalóan azonos marad, csak­hogy a megtérülés gyorsabbá és többszörössé válhat. Az új szemlélet térhódítását ma már az ergonómia fiatal tudománya is segíti. Még a legújabb idegen szavak szótárában sem ta­lálható fogalom egyre közkeletűbb azok kö­rében, akik a termelés modernizálásával fog­lalkoznak. A magyar ergonómusok szakértel­me, tájékozottsága szinte önmagát kínálja: itt van kezünk ügyében a rengeteg tapasz­talat, jól kipróbált megoldás, amellyel az üzem és dolgozója érdeke egyaránt szolgál­ható. Sőt, a tervek szerint, jövőre éppen Bu­dapesten kerül sor az ergonómusok nemzet­közi szervezetének közgyűlésére, tehát szin­te házhoz szállítják majd a munkával kap­csolatos legújabb tudományos ismereteket. Hisszük, iparunk, gazdaságunk jelenlegi állapotéiban nem nélkülözhetők e könnyen megszerezhető tapasztalatok, amelyek a ná­lunknál fejlettebb országokban születtek K. F. Havonta mintegy 450 ezer forint értékű forgalmat bonyolít le a zabari vegyesbolt. Az élelmiszerek mellett különféle ruhaneműk, iparcikkek és vegyiáruk is kaphatók az üz­letben. A helybeli vásárlók elégedettek a Salgótarján és Vidéke Áíész által üzemeltetett bolt árukínálatával. —RT— Beszélgetés Stenczinger Sándorral, a BRG vezérigazgatójával Megyénk iparszerkezetének stabilizálásában új szakaszt jelentettek a hagyományos ipari üzemek — bánya, kohá­szat —, mellett megjelenő könnyű-, építőanyag-, villa­mosipari gyárak, gyáregysé­gek, kisüzemek. Évek hosszú sora alatt fejlődésüket más­más körülmény határozta meg. Volt, ahol szanálás tette is­mét nyereségessé a gyárat, s volt, ahol, más megoldást kellett keresni. Ez utóbbiak közé tartozik az Elzett Szécsényi Zárgyártó Vállalat, melynek további sorsa egy másik megyebeli gyár — a BRG — sorsával fonódik egyre szorosabbra. A rendkívüli al­kalom sok kérdést szült, me­lyek megválaszolására Sten­czinger Sándor, a BRG vezér- igazgatója vállalkozott. — A BRG salgótarjáni üzeme alig több mint 15 év alatt egy- milliárd forint termelési érték előállítására alkalmas gyárrá nőtte ki magát. Milyennek Ítéli az üzem Jelenlegi gazdasági éle­tét, s milyen biztosítékot lát arra, hogy a VII. ötéves terv további szakaszában Is sikerrel veszi fel a versenyt az egyre erősödő me­zőnyben? — Az eddigi körülményeket tekintve — és figyelembe véve termékszerkezetét is — jó eredményekkel működött a gyár. Jelentős tartalékok van­nak azonban a végzett mun­kában, melynek kihasználása segítséget nyújthat az egyre szigorúbbá váló gazdasági környezet ellensúlyozásában. Biztosítékot ma senki sem ad­hat az elkövetkezendő időre. Gyáron belül csak a minden nap átgondolt, tisztességes munka biztosíthatja az ered­ményeket. A gyáron kívüli feltételeket tekintve pedig bízunk abban, hogy a lelki- ismeretes munka minden idő­szakban meg fogja hozni az eredményét és jelentősen nem változnak meg külkapcsola- taink sem. — A vállalat ma hazánk tíz legnagyobb termelési értékét elő­állító gazdálkodó egységei közé tartozik. Telephelyeik, gyáraik az ország szinte minden részében megtalálhatók. Fejlesztési elkép­zeléseikben szerepel-e újabb üzem létesítése esetleg megyénk­ben is? — Sajnálom, de itt a kér­dés bevezetőjét pontosítani keil. A mai szóhasználat sze­rint nem tartozunk az emlí­tett vállalatok közé. De talán nem is ez a legfontosabb mutató. Lényegesebbnek tart­juk például a fajlagos több­letköWséget, a nyereséget stb. Ezekről viszont nyilvánosan nem vezetnek rangsort. Al- ágazatunkban viszont biztos jó eredményekkel dolgoztunk, melyet felsőbb szerveink is elismertek a Kiváló vállalati oklevél és a Nemzetközi mun- kaverseny-mozgalom élenjá­ró vállalata cím adományo­zásával. Jelenlegi terveinkben to­vábbi üzem létesítése nem szerepel. Ma legfontosabbnak tartjuk a hatékonyság további növelését — egyidejűleg a főmunkaidő becsületének nö­velésével — beleértve az El­zett Szécsényi Zárgyártó Vállalatot is, amelynek a BRG-hez való csatlakozásáról már szólt a sajtó. — Hogyan találta meg egymást az Elzett Szécsényi Zárgyártó Vállalat és a BBG? Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik kérdés: milyen szerepe volt ebben a me­gyei pártbizottságnak? — Közvetlen munkatársa­im előtt ismert volt, hogy feladataink teljesítéséhez sok és sokféle pótlólagos kapaci­tást vontunk be az elmúlt időszakban, melyek többféle problémával jártak együtt. Ezért keresni kezdtük ezek legcélszerűbb megoldását. Ilyen előzmények után adó­dott, hogy az egyik beszélge­tésünk alkalmával a BRG rá­diótechnikai gyárának igaz­gatója felvetette, hogy ismere­tei szerint a szécsényi gyárban gazdálkodási gondok vannak, és érdeklődjük meg, van-e ezen az úton számunkra va­lamilyen lehetőség. Így jutot­tunk el a megyei pártbizott­ság illetékes munkatársaihoz — akikkel egyébként koráb­ban is rendszeres kapcsola­tunk volt. Ok a felvetést hasz­nosnak találták és ettől kezd­ve a megoldás motorjaivá vál­tak. A folytatás, illetve ered­ménye már ismert. — Szécsényhen néhány h«te vállalati tanácsülés döntött a BRG-hcse való csatlakozásról. Okozott-e feszültséget a döntés az önök illetve a szécsényi gyár dolgozóinak körében? — Hogy a szécsényi gyár­ban pontosan mit okozott nem tudom, azt -viszont természe­tesnek tartom — különösen az ismert előzmények után —, hogy egy ilygn horderejű lé­pés különböző helyeken lévő embereknél problémákat is felvethet. De tény, hogy az „előzmények” segítették is a folyamatot, melyet az is mu­tat, hogy a gyár dolgozómaB — egy tartózkodással — egy­hangú volt a szavazata a csatlakozást illetően. A vál­lalati tanács pedig — inten­zív ülés után —, szintén egy­behangzóan szavazott a csat­lakozás mellett. Ami a BRG-t illeti, itt is sokakat foglalkoztat a kér­dés, például abban: hogyan érinti a változás személyes munkájukat, lesz-e elég mun­ka, milyen pluszfeladatokat kell megoldaniuk, megoldja-e ez a további fejlődés lehető­ségét, stb. A munkaátcsopor­tosítások során itt is keletkez­hetnek helyi gondok, de e nélkül nincs előrehaladás, s ezt is Sokan tudják. A kérdés természetesen előkerült a vál­lalati négyszög megbeszélé­sén, pártvezetőségi, szakszer­vezeti és gazdaságvezetői meg­beszéléseken is. Ezeken ellen­vetés nem hangzott el, is­merve a vállalat egyéb, ezzel összefüggő gondjait, kockázat- vállalását, a lépést gazdasá­gilag célszerűnek tartották. — A síécsényi gyár termékszer­kezetének átalakítása természete­sen nem egyik napról a másikra várható. Tudjuk, hogy egy Jöve­delmező, létbiztonságot szolgáié üzem megteremtése a cél. El­mondaná ezzel kapcsolatos elkép­zeléseit, hozzátéve, hogy a város életében egy fontos tartópillért jelent majd a létrehozandó gaz­dálkodó egység. — Ez ma még — részleteit tekintve —, egy kicsit korai kérdés. Az azonban az eddi­giekből is látszott, hogy a BRG-nek több területen gon­dot okoz a létszámhiány. Szé- csényben a munkaellátás és többek között a kedvezőtlen termékszerkezet okozott prob­lémát. így a feladat lényege világos: az üzem megújításá­val, a dolgozók más munká­ra való irányításával a nép­gazdaság —, mint legnagyobb közösség számára — célsze­rűen. a szécsényiek számára fizetésben mielőbb megmutat­kozó eredménnyel, a BRG számára hasznosan oldjuk meg a továbbfejlődés lehető­ségét. Az előzőekben említett v. C határozat óta — remélve, hogy időközben nem lép fel visz- major — konkrét programo­kon dolgozunk, hogy az elő­zőekben vázoltak mielőbb megvalósulj anak. — Köszönöm a beszélgetést. T. Németh László Micsoda tnduSatok dúlnak ebben az emberben! Amikor megszólal, az egész teste kí­sérője pergő szavának. Az ar­ca pedig kipirul. A szemüve­ge látja ennek káréit, mert mindig az orrára csúszik, úgy kell neki vissza lökdösnii. De, ez már hozzátartozik Bozsik Péter egyéniségéhez. Amikor magában van. akkor szép sor­jába rakja gondolatait, ezért szereti a mostani munkáját a kazári ruhagyár kazánhá- zában. Ez a kazánház már újkori, a műszereket kell fi­gyelni, marad idő gondolko­dásra. Most az évforduló ka­varta fel a gondolatait Bozsik Péternek. De, erre az időre ő önmagában gondol. Nem szeretek még emlékez­ni sem arra a felfordult vi­lágra, nem hogy beszélni is róla... A politikai életre oktató mesterei tanították arra, hogy keveset beszéljen, akkor is csak annyit, amennyire szük­ség van és inkább cseleked­jen. Az öreg Hermann Fran­cinaik volt hűséges kísérője, már a felszabadulás előtti időkben Bozsik Péter. Ott, az Illegalitásban tanulta meg az önfegyelmet gyerekfejjel. .. De, akárhogyan is megta­nulta, azon a harminc esz­tendővel ezelőtti őszbe fordu­ló napon még sem tudott uralkodni magán. Kirobbant, akár egy vulkán ott lenn a Pálhegy kettő frontfejtésén. Még most is bosszankodik emiatt. .. Ökölbe szorított ke­zét megrázta, fogait összeszo­rította, az arca megpiroso­dott. üz ícSS sodrúban Pálhegy kettő válaszolt... — Nem tudtam uralkodni magamon . . . Annyira feipergette magát, hogy csak a kazán órájának hosszan tartó nézése nyugtat­ta meg. De érthető a fel­gyülemlett indulata, hiszen ott á füle hallatára az egyik balkezesen lapátoló nyuzga bányásznak azt mondta az a szerencsétlen Fülöp Laci: „Tessék vigyázni tekintetes úr ... ” Bozsik Pétert mintha a bánya legvérengzőbb pat­kánya harapta volna meg, fel­ugrott a térdelésből és néze­getett, hogy valami szellem szólalt meg? De nem volt ott csak Fülöp, meg ez a mun­kához sete-suta Molnár And­rás. Bozsik Péter felkiáltott: — Micsoda tekintetes úrról beszélsz te? — Hát. a Molnár tekintetes úrról, földbirtokos fiáról — és rámutatott a lapátjára tá­maszkodó Molnár Andrásra. Hiába, hogy a bánya mé­lyén minden fekete, Bozsik Péter szeme előtt vörös kalá­kák táncoltak. A hangjának minden ereje a mellébe szo­rult, aztán úgy, ahogyan volt, megkeményedve kirobbant. Volt abban a káromkodástól az imáig minden, ami hirte­len a szájára jött. Azzal fejez­te be. a megszeppent Fülöp Laci karjába kapaszkodva. — ... Nincsenek tekintetes urak, érted, nincsenek — te­kintetével, pedig a lapátra támaszkodó Molnárt követte, aki szokatlan gőgös hangon azt mondta Bozsik Péternek: — Még maga melléje fog egyszer... A vájár Bozsik kikapta a kezéből a lapátot és olyan mozdulatot tett, hogy oda vág vele Molnárnak, de félúton ledobta a szerszámot és kiza. varta Molnárt a bányából. Utána kiáltotta. — Többé ne is lássam itt... A bányában nem látta töb­bé Molnár Andrást, de leg­nagyobb meglepetésére a mi- zserfai bányaigazgatóság fő helyén az igazgatói szobában találkozott vele. Akkor már felfordult a világ á. Pálhegy kettőn is. Ott vonítottak né- hányan a ferezolóban, hogy senki ne menjen le a bányá­ba. A fizetést mindenki, aki szót fogad, duplán kapja. És nemcsak beszélteik, hanem fizettek is. De a bányászt nem lehet ilyen olcsón meg­szédíteni. Ügy tartották ke­zükben a borítékot, mintha égette volna a tenyerüket. Molnárék pedig nem fogytak ki a szóból. Ilyesmiket har­sogtak. hogy letűnt a kom­munistáknak. meg hogy vége az uralmuknak, és ki az or­szágból az oroszokat. Bozsik Péter figyelte Sándor Bélát, a leváltott igazgatót, aki ott állott az emberek között és hirtelen felkiáltott: —- Hogy van az, hogy dolog nélkül pénzt... Bozsiknak is felbizsergett a vére és megismételte Sándor Béla kérdését, de így: — Igen. hogy van ez tekin­tetes uram ... Molnár igyekezett tartani magát és a demokráciára hi­vatkozni, de ekkorra már el­szabadult a pokol. Kiabáltak össze-vissza az emberek. Egy részük Molnárnak, a másik részük Sándor Béláéknak ad­va igazat. Azzal fejeződött be a mizserfai vihar, hogy aki a bányához tartozónak érzi ma­gát, az lemegy dolgozni asze­rint, ahogyan az negyedikén reggel a rádióban elhangzott a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának al­kalmából. Bozsik ■ még utol­jára kifújta magát, amikor odakiáltotta a munkástanács­belieknek Molnárra szegezve a tekintetét: — Hallotta a rádiót? Ma­guknak itt nincs sok keresni valójuk... A munkástanács tagjai, mintha megzavarodtak volna. Az arcuk .is sápadt lett és ezt az emberek meglátták. A bányász pedig ha valamit lát. annak hisz. Bozsik Péterék nem számítottak arra, hogy majd annyian követik őket a munkahelyre. Hiszen, addig csak jó néhányan jártak le, mert a bánya olyan akár az élőlény, ha nem kezelik, dé­delgetik, akkor elvadul és nagyon nehéz helyére tenni. Amikor a bánya bejáratánál gyülekeztek, hogy indulnak le­felé, Sándor Béla még mind­ezt elmondta a bányászok­nak. Bozsik Péter pedig új­ból felhozta azt a munkanél- kül kifizetett pénzt. — Ki hallott már ilyet, műnket nélkül pénzt felvenni. Ez a mi bőrünkre megy! Ne­künk kell majd visszafizet­ni, nem a tekintetes úrnak, mert hol lesz már ő akkor? : Ezt a menetet megnyerték Bozsikék. De annyira, hogy ott lent a bányában munka közben beszélték meg, hogy a néhány napra elkövetkező november hetediké tiszteletére a Pálhegy kettőn teljes lét­számmal folytatják a mun­kát. Mindenki aki ott volt, vállalta, hogy hívja azokat, akik nem mentek dolgozni. Másnap már egyre többen jöttek, aztán meg teljes lét­számmal. A munkástanács még egy kísérletet tett. Leállítatta a vontatást azzal, hogv ne vi­gyék Mizserféra a szénszállí-- tó talbókat, mert nincs ter­melés. Pedig a szén már jött kifelé a bányából, akár régen! Sándor Béla hamar észhez ka­pott. Bement a vontatásra és feltárta a helyzetet. Megér­tésre találtak a mizserfaiak. Onnan vitték elsőnek a sze­net a lakosságnak és a gyá­raknak. Akkor vetette fel Bo­zsik Péter Sándor Bélának, hogy itt a november hetedi- ki ünf-ep, meg kell emlékez­ni ró’.t, mert amit vállaltak, azt teljesítették. — Pálhegy kettő átlaglét­számmal dolgozik Példánkra megindult a termelés más bányákban is — Hetedikét követő este Mi- zserfán az óvoda kivilágított ablakai biztatóan. fénylettek a sötétben. Ott gyülekeztek a bányászok november hetedike megünneplésére. Bozsik Péter szorongva ült a helvép. A meséről szóló rajzokat vette sorjába a falon. Kimondha­tatlan vágyat érzett a békés hétköznapok után. Amikor Sándor Béla, a tőle megszo- kor egyszerűséggel szólt az orosz földön felkelő proletá­rokról, a forradalom győzel­méről. Bozsik Péter előtt új­ból lejátszódtak az elmúlt napok eseményei. Ott, az óvo­da padjában Sándor Béla be­széde közben, világossá vált előtte, hogy ők is harcot vív­tak és győztek. A harc most már a szénfal mellett folyik. , Látta a teremben lévők el­szánt arcát. Valami megköny- nyebbült érzés fogta el. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1986. november 15., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents