Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

Hívásra HógrácTba jötfek! Mozgórendelő kismamáknak Gyermeket várni mindig öröm. És gond. Aztán sok-sök aggodalom, kétely, bizonyta­lanság ... Kár sorolni. Aki­nek már van (vannak) gyer­meke (gyermekei), azok tud­ják, azokkal akik pedig várják, meglehet mindez, így elmond­va keveset ér. Kétségtelen azonban, hogy a terhesség, sőt a gyermeknevelés ideje alatt korántsem egyenlőek a kis­mamák gondozási esélyei. Ele­gendő csupán utalni a városi s mondjuk egy ezer-néhány- száz lelket számláló falucs­ka egészségügyi ellátási kü­lönbségére.. Ez a különbség a nyugat-nógrádi vidéken csök­kenőben van. Délelőtt tíz óra tájt a nóg­rádi egészségház előtt. Szé­pen tisztított bejárat, előtte kismamáik beszélgetnek béké_ sen; az orvosok, védőnők, a tanácsi illetékes tagadhatatlan kíváncsisággal nézik a főúti elágazót; egy busz feltűnését várják. Nem akármilyen buszról van irtt szó! Vác és környéké­nek üzemei, vállalatai, terme­lőszövetkezetei százezreket ad. tak azért, hogy ebben a busz­ban benne legyenek olyan műszerek, amelyek az ultra­hangos diagnosztikai terhes­gondozáshoz és a kolposzkó- pos rákszűréshez, illetve az ezekhez kapcsolódó vizsgála­tokhoz szükségesek. A Volán váci vállalatának dolgozói pe­dig vállalták, hogy társadal­mi munkában a szakorvosak utasításai szerint, átalakítják a járművet. Végül is — nem kis munka árán —, így jött létre az úgynevezett komplex mozgó szakorvosi szolgálat, amelynek első útja szerdán Nógrád községbe vezetett. — Mintegy öt esztendeje, hogy Nógrád, Berkenye, Nő­tincs, Szendehely, Felsőpetény községek egészségügyi ellátá­sát a váci Szőnyi Tibor Kór­házhoz kapcsolták — említi Romhány i József né körzeti védőnő, majd hozzáfűzi: — Ezáltal lényegesen kedvezőbb lett az itteniek helyzete, hi­szen időt, pénzt tudnak így megtakarítani. — Az meg külön örömünk­re szolgál — veszi át a szót Dudás György, a községi ta­nács végrehajtó bizottsági tit­kára —, hogy a mozgó szak­orvosi szolgálatot első ízben nálunk vezetik be. Bűn lett volna, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel! Itt van a premieren dr. Só- bel Mátyás, a váci Szőnyi Ti­bor Kórház szülészet-nőgyó­gyászait osztályvezető-főorvo­sa, az orvostudományok kan­didátusa, a kezdeményezés szervezője-kivitelezője. Olyan természetességgel, hozzáér­téssel mutatja be az időköz­ben megérkezett „mozgóren­delő” berendezéseit, működé­sét akár egy univerzális is­meretekkel rendelkező busz­vezető: — Hazánkban meglehetősen kedvezőtlen a szülés körüli, az úgynevezett perinatáris időszak halálozási aránya — mondja dr. Sóbei Mátyás. — Hogy minél több gyerek sze­rencsésen jusson túl ezen az időszakon, ehhez jobb mun­kára van szükség a terápiá­ban, s a területi gondozásban egyaránt. Ez utóbbinál a leg­fontosabb a megelőzés, a pre­ventív orvosa munka, amit nagyban segíthet ez a mozgó szakorvosi szolgálat. Amint dr. Gyurkovics Iván alorvossal végigkalauzolnak bennünket a buszon, elmond­ják, hogy voltaképpen hár­mas célt tűztek ki maguk elé. Az egyik az ultrahangos di­agnosztikán alapuló terhes­gondozás, a másik a rákszű­rés feltételeinek megteremté. se. míg a harmadig — ez egyelőre csak terv — a gyer­meknőgyógyászat, a 12—16 éves korosztály — szakmai berkekben szólva a „senki földje” — gondozása. Természetesen, nemcsak a nyugati-nógrádiak egészség­ügyi ellátásáról gondoskodik majd a szolgálat, hanem a kórházi vonzáskörzeteikbe is eljut. Pillantások a munkahelyi művelődésre Buszra várva. ­A ultrahangos készüléknél dr. Sóbei Mátyás vizsgálja magzatot. Romhányi Józsefné és dr. Gyurkovics Iván, az autóbusz elülső' részében diagnosztizálnak. fotó: rigó Legutóbb egyitk balassagyar­mati barátom ecsetelte. Régi üzemi, mozgalmi ember. El­mesélte, hogy manapság már a kispályás fockneccsekre, a horgászversenyekire is nagy erőfeszítésekbe telük a moz­gósítás, mert az emberek azonnal visszakérdeznek: „És mit kapunk érte?” Kólát, cit­romot keli ígérni nekik, csak­hogy jöjjenek. S, így van ez általánosság­ban —. bár kivételek mindig akadnak — Bátonyterenvén, Salgótarjániban, meg a többi helyen. Hogyan változott a munka­helyi művelődés az elmúlt tíz év alatt? Ez akár egy terjedelmes ta­nulmány témája lehetne. Ne­künk e hasábokon az alapve­tő tendenciák és ok-okozati összefüggések felvázolására nyílik lehetőségünk. A hetvenes évek közepén — emlékezetes — rengeteget be­széltünk, írtunk a munkahelyi, a munkásművelődésről. Aho­gyan mondani szokták, némi maliciávail: a vízcsapbóí is ez csöpögött. Egy ideje — négy­öt éve is van már —, viszont alig-alig hallani erről. Mű­velődésein életi okait nem kívánom firtatni, az a szak­mai körökre tartozik. A mű- velődóspoliftikaii okokról azonban van valamiféle el­képzelésem. Lényegesnek tartom, hogy a (művelődés)politika menet közben rádöbbent, a realitá­soktól js erősen kényszerítve, hogy nagyon fontos dolog ugyan a művelődés a munka­helyen, mert a munka és a művelődés kapcsolata egymás­ra épülően szoros, mégis a mű­helyekbe és az irodákban el­sősorban dolgozni kell. Ter­melni. Mert —, megdönthetet­len közhely — csak aat tud­juk szétosztani, amink van. Jól akarunk élni — termé­szetes igény. De, ahhoz jól is kell dolgoznunk —, s ez már sokak gondolkodásában nem annyira természetes. S, a ku­tya itt van eltemetve, vagyis minden — poutasítsunfk: leg­több — problémánk ebből — Mit jeterrt ez a busz a kismamáiknak? — kérdezzük Rezsnák Józsefnél, aki máso­dik gyermekét várja, s júni­us elejétől betegállcxmánybain van. Még tizenöt nap ... — Óh, nagyon várom! — mosolyod ik el. — Rendszere­sen jártam vizsgálatokra Vac­ua. Az az igazság, napi két- három óraii utazás, gyaloglás, pláne most már, sok... Meg aztán, így olcsóbb is lesz. Na­gyon örülünk ennek a kez­deményezésnek. Hasonlóképpen vélekedik Fölös Jánosné is, aki első gyermekét várja, s épp egy ultrahangos vizsgálat bizonyít­ja, hogy semmi ok az aggo­dalomra: minden rendben, egészséges a magzat. A köz­vetlen, s a falubeliek körében igen népszerű dr. Gyurkovics Iván, szülész-nőgyógyász az átvilágítás minden fázisát ma. gyarázza a kismamának, aki mindezt örömmel nyugtázza. ☆ A®g száradt meg a tinta azon az okmányon, amelyet nemrégiben írtak alá Pest és Nógrád megye állami veze­tői, s máris kézzelfogható je­lei vannak az együttműködés­nek. A váciak elhozták Nóg­rád községbe első mozgó szak­orvosi szolgálatukat, s a ter­vek szerint, minden hónap második szerdáján jönnek terhesgondozásra, igény szerint pedig rákszűrésre. Várják őket. S, remélhetően egyre többen. Tanka László származik. Nem tudunk ele­get fizetni a fő munkaidőben végzett munkáért; rákénysze­rülünk a maszekolásra, a mel­lékesek hajszolására —, mert házat építünk, szebb-jobb ko­csit. videót stb. akarunk. Az anyagi gondok és az időhiány összekapcsolódása egyenesen vezetett el a jelen­legi helyzethez: Vissza szorult — megállapításunkat nyu­godtan kiterjeszthetjük a munkahelyeken kívülre — a hagyományos művelődés sze­repe az emberek szellemének, jellemének, közérzetének for­málásában. Statisztikák val­lanak arról, hogy sok helyütt csökkent a kulturális rendez­vények, múzeumok látogatott­sága, a könyvtári állomány olvasottsága. (Természetesen egyes területeken éppen el­lenkező a folyamat, ezek a területek azonban a „tiszta szórakoztatáséi”, sokszor az igénytelen és szellemtelen bóvli körébe tartoznak). Az új helyzethez egyelőre nem tudott kellőképpen al­kalmazkodni a szocialista bri­gádmozgalom sem, amely a művelődésnek is alappillére lenne. A brigádnaplókat néz­ve. sűrűn előfordul, hogy a kulturálisnak nevezhető válla­lás — képletesen — legföl­jebb nagyítóval látszik. Még többször tapasztalni, hogy a vállalás inkább csak be van írva, tudomásunkra adva, ad­minisztrálni már tudunk. A művelődési bizottságok rendszerint képtelenek betöl­teni koordináló szerepüket. Ugyanis, nincs mit összehan­golniuk, mert a szakszervezet, a KISZ és a többi társadalmi szervezet mozdulatlan. Ahol a gazdasági és politi­kai vezetésnek igénye és ere­je van az odafigyelésre, ott a művelődési bizottságok maguk szerveznek. Ez az átvállalás azért is lehetséges könnyen, mert a tagok egyike-másiika tisztségviselő, valamelyik szervezetben. Persze, így az­tán ember legyen a talpán, aki megállapítja, egy-egy si­kerben mennyi a szerepe mondjuk a KISZ-nek, meny­nyi a művelődési bizottság­nak. Ez az összefonódás sajnos —, sokszor arra ió, hogy ami van, többnek át­szódjék. mivel az eseménye­ket mindenütt külön is karto- tékoljáik. A munkahelyek kívülről kaphatnának segítséget: a köz­művelődési intézményektől. Kapnak is mindenütt. Tájé­koztatnak, rendezvényekre hívnak, kiállításokat, s egye­beket ajánlanak kiszállításra. De, az utóbbi években ez a külső segítség is megcsappant, elerőtlenedett, s a döcögő sze­keret képtelen repíteni. Ah­hoz meg kéne izmosodnia! "& Minden helyzetváltozás szemléletváltozással jár. Gaz­daságunk birkózik a fejlődését gátló erőkkel. A több és jobb minőségű áruhoz korszerűbb technika- és technológia, ma­gasabb műszaki színvonal, képzettebb emberek kellenek. A munkahelyi művelődést manapság, elsősorban az ok­tatás jelenti. A munkahelyek —, minthogy legközvetleneb­bül érinti a termelést — tel­jes odaadással támogatják. A szakmai, közhasznú és politi­kai tanfolyamok költségeinek java részét fedezik. Hasonlóan a korábbi évek gyakorlatához. Ugyanakkor, ezen a téren is észlelhető változás: általában kevesebb embert iskoláztak be, és elsősorban alsóbb szin­tű képzés folyt, például szak­maszerzés. Most a már meg­szerzett tudást bővítik, iga­zítják a kor követelményei - hez, tehát főként a közép, és a felső szint tanul. Összhang­ban a gazdaságpolitika kívá­nalmával: a dinamizálással. A valósághoz többfélekép­pen lehet viszonyulni. Elfo­gadható, bírálható, megkér­dőjelezhető ... Egyet azonban semmi szín alatt sem szabad tenni: nem számolni vele. S, hisszük, hogy a munka­helyi művelődésben bekövet­kezett változások végső soron bennünket szolgálnak. az egész közösséget, személy sze­rint, bármennyire is aggódunk egy-egy jelenség fölött. Sulyok László Egész hónapban Szovjet filmek fesztiválja A szovjet filmgyártás napjainkban az átalakulás, az élénkülés, a megújhodás időszakát éli. A rendezők új ábrázolásmódra töreked­nek, s igyekeznek a nagy csatákat, sorsfordító küzdel­meket is az egyes ember, a személyiség oldaláról meg­közelíteni és megmutatni. Az SZKP XXVII. kongresz- szusának szelleme nem hagyta érintetlenül a film­szakmát sem, s ez már tük­röződött a közelmúltban le­zajlott filmművészkong­resszuson. Megnyíltak a raktárak olyan művek előtt is, amelyek eddig dobozban aludták Csipkerózsa ka-ál- mukat. A szovjet filmek idei fesztiváljára eljutott egy ilyen „dobozos” film is. r*"y'S-"/S"SS'SS"'*S"'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS/YSSSSSS/SSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJjrsSSyXSSSSSSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSf*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS'SSSSSSSSJ Az arhfv felvételről hu­szonhárom díszegyenruhás zenész réz rám; a fénykép 1893-ból való, s a Kohász fú­vószenekar megalakulásának 15. évfordulója alkalmából ké­szült. Továbblapozva, a tör­téneti dokumentumokat tar­talmazó kiadványt 1924-ből, 1935-ből ránk maradit fotók őrzik az akikori zenekari ta­gok fellépéseinek egy-egy pil­lanatát. A nagy múltú együt­tes túlélte a két világégést, túl a nagy társadalmi válto­zásokat. Az alapítók fölött már régen elenyészett az idő, de a zene varázsa, a muzsi­ka szeretete utat talált a je­lenhez. A salgótarjáni Kohász Mű­velődési Központ tánctermé­ben próbál kedden ás csü­törtökön este az a lelkes kis csapat, amelynek élén Boros Sándor karnagy üti a taktust. A karmesteri pálca fölemel­kedik, szemrebbenésnyi csönd, aztán fölharsan Rossinitól a Tankred-nyítány. A kivonuló létszám, amely- lyel városi rendezvényekre, családi ünnepségekre járunk, Kinek a kinek a trombita NÓGRÁD — 1986. november HL, szombat negyvenöt fő, az életkor rend­kívül eltérő, de a tizenéves iskolás ugyanolyan fegyelme, zettséget tanúsít a munka so­rán, mint a legidősebb nyolc­vanéves — ismerkedtet a zenekarral Boros Sándor. — Jó tíz éve enyém itt a kar­mesteri pulpitus, hasznos, de főleg élvezetes évekről szól­hatok. A repertoárunkban klasszikus és mai magyar zeneszerzők művein keresztül megtalálhatók a világ fúvó- zene-irodalmának képviselői, fúvósokra írott vagy áthang- szerelt opuszai. — Ha fúvósokról hallok, mindig ugyanaz a kép ugrik be: a térre bemasírozó, egyen­ruhás zenészek, kezükben a könnyűnek nem éppen ne­vezhető hangszer ... — Térzenét mi is szolgál­tatunk, nyaranta elsősorban. A hangszerek egy része való­ban súlyra is jelentős: ütők­re, helikonra, tubára gondo­lok. Ezért is gond az után­pótlás-nevelés. A zeneiskolá­ban tanuló gyerekek szíve­sebben választják a klariné­tot, trombitát. — Zenei szakképzettségét tekintve, milyen összetételű a zenekar? A kérdést Gugi Lászlóné, művészeti vezetőhöz intézem. — A -Kohász Művelődési Központ fenntartásaiban mű­ködő amatőregyüttes tagjai iskolások, munkások, de akad köztük képzett zenetanár is. Utóbbiak az intézmény fúvós­kisegyüttesének magját alkot­ják, amely a nagy zenekar­hoz hasonlóan, önálló fellé­péseket tudhat a magáénak. Amatőr és amatőr zenei ní­vója között, természetesen óriási különbségek lehetnek, ezért a próba és fellépti díj kinek-fcinek a megszerzett ze­nei képesítés alapján jár. — Az Arany lant diplomá­val rendelkező Kohásznál lé­teznek-e keserű piruláik, ame­lyek rossz szájízűvé teszik, teltetik az egvütizénél és örö­mét? Vagy a problémamentes munkálkodás a jellemzőbb? Kettős feladatnak igyek­szünk eleget tenni — veszi vissza a szót a karnagy. — Hagyományápolás és a váro­si, fúvószenei elvárások kielé­gítése a zenekar fő profilja. Fesztiválok, országos találko­zók, ritkán külföldi tapaszta­latcsere egészítik ki az alap- tevékenységet. Gondok? Mint mindenhol, nálunk is. A pró­baterem akusztikája nem a legszerencsésebb, nehéz kont­rollálni a hangzást —, amely elég erőteljes —, ha vissz­hangzik a terem. Többször szeretnénk kijutni a megye kistelepüléseire, de ez egy ördögi kör. A művelődési ház szívesen venné ugyan,. ha műsorunkkal szórakoztatnánk a község néptét, de az objek­tív teltételek — p>énz, terem­nagyság — keresztülhúzzák a számításokat. Pedig a zenész azért gyakorolja verejtékesre magát időről időre, hogy a kész művel a nyilvánosság előtt mérethesse meg magát. Egyszóval, várjuk a meghívá­sokat, a tarsolyunkban van eladó holmi. Alekszej German Ellenőrzés az utakon című munkája. Mellette új bemutató Elem Klimov Búcsúzás, Rolan Bikov Bocsáss meg, Madár* ijesztő!, Vlagyimir Ljubo- mudrov Az első lovas hadse­reg és Alekszandr Janovszkij A flotta kedvence című al­kotása. A Nógrád megyei mozik ugyanakkor bemutat­nak több klasszikus müvet, (A jégmezők lovagja. Rette­gett Iván) és felújítanak ré­gebbi sikereket, (A kétéltű ember, A vörös tulipánok völgye). Eszerint, minden érdeklődő megtalálja és ki­választhatja a neki való fil­met. A Nógrád Megyei Mozi­üzemi Vállalat 33 normál-és 89 keskenyvetítési helyen rendezi meg ebben a hó­napban a szovjet filmek fesztiválját. Ez a helyek két harmadát jelenti. Legkeve­sebb három produkciót mu­tatnak be, de a nagyobb he­lyeken általában hatot-nyol- cat. A mozik mellett eljut­nak intézményekbe is, pél­dául a balassagyarmati, a diósjenői szociális otthonba, a bátonyterenyei öregek napközijébe illetve nevel ő- ottonba. Az általános és középiskolásoknak különbe- mutatókat szrveznek. A fesztivál ideje alatt, tehát novemberben, csaknem fél ezer szovjet filmet'' ' vetíte­nek. V. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents