Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

ék

Közelkép a, képviselőről

MÉLYVÍZBEN

A postás éppen levelet hoz, Sándor Gábornak alá kell írnia az Országgyűlésben a minap elmondott beszéde gyorsírással rögzített szövegét, hogy csatolhassák a jegyzokünyv- höz.

As Ifjú honatya a napi munkában segítő 'édesanyával.

— Panaszkodik néha a levélhordó, hogy igencsak megszaporodott erre a címre a küldemények száma — jegyzi meg a fiatal képviselő, miközben átfutja a gépelt sorokat.

A képviselőségnek azonban ez csak egyik, s a legkevésbé fontos következménye. Annak idején, amikor a két jelölt közül Sándor Gáborra voksoltak a választópolgárok, a feleség így kommentálta a győzelmet:

— Megint nem leszel itthon. ..

A megbízatás súlyával mindenki tisztában volt, ebben a családban a közéleti tevékenység ugyanis egyetlen tagjától

sem idegen. Sándor Gábor és felesége egyaránt a KISZ-ben

viselt tisztségeket, igazán sokat azonban az édesanyja segíthet a minden korábbinál jelentősebb megbízatás teljesítésében— Mindig is tanácsi munkát végzett, s ez nekem most nagy támasz. Segít az eligazodásban, a nagy választókerület apró településeinek megismerésében.

Sándor Gábor ma huszonnyolc éves, az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárának anyagbeszerzője. Budapesten, áz Arany János Gimnáziumban érettségizett, ahol egy ismerős tanácsára tanult.

—1 Ha az én gyerekem pályát választ, most négyéves akkor azon leszek; kerüljön el minél messzebbre, ismerje meg a mélyvizet.

Saját példája kapcsán vélekedik így a fiatal képviselő. Mint mondja: a korai önállóság, a mindennapok gondjainak kényszerű megoldása sok előnnyel jár. A zsebpénz beosztása, az idegen körnve- zetben való korai eligazodás pedig később is kamatozik.

Az előnyöket és hátrányokat egyaránt idézi akkor is, amikor pályájának későbbi szakaszát, a kismarosnál kitanult rád;ó- és televízió- műszerészséget emlegeM. Eb- ben a szakmában állt munkába a készülékgyárban, s most anyagbeszerző.

— őszintén megmondom, hogy elsősorban az anyagiak miatt. Legalább kétezer forinttal többet kereshetek így, persze a több pénzért többet is kel! tenni. Sokszor nem n'mlc óra a munkaidőm. Én vaT'ok a génkocsi vezető, a rakodó. enyém az ügyintézés gondjaCsalád, munka, közélet — — külön-kűlön is ezernyi teendővel és örömmel jaro elfoglaltság. S a fiatalember úgy tervezi, újabb „nyűgöt” is a nyakába vesz.

— Máig is sajnálom, hogy nincs felsőfokú végzettségem. Azt hiszem, ebbe még bele- kell vágnom. Van bennem annyi, hogy ezt a tervem is valóra váltsam.

Sándorék pásztói takaros portáján, a ház alatti pincében megízleljük az idei szőlőtermés levét, a szomszédos alagsori helyiségben pedig ott vannak a képviselő hobbijának bizonyítékai Is. Mutatós fafaragások bizonyítják a

kézügyességet, s itt sorakoznak az elektromos szerszámgépek. Csak az idő kevés,

amit eltölthet mellettük a gazda.

•— A választáskor arra gondoltam, nem volt teljesen hiábavaló az, amit addig dolgoztam- Elismerik a munkámat, ennek jeleként vettem a bizalmat.

Sándor Gábor azóta ismerkedik a választókerületével, s őt magát is egyie többen megismerik. őszintén fogalmaz akKor is, amikor ezt mondin- ..Az az igrazsó ■* hogv íá másfél évvel ezelőtt jobbára a fénykép alapján választo'tak". S, hogv a személyes ismeretség minél szélesebb körű legvon, azért igen -(-kát tesz Éppen beszélgetésünk naoján mondta Füssv József, a Pásztói Városi Pártbizottság első titkára:

— Sándor Gábor olyan képviselő, akinek nemcsak a von- Káskörzet székhelvéből áll a választókerület. Sok időt tölt a területen, szorgalmasan járja a kistelepüléseket.

—■ A tapasztalatszerzés érdekében ha hívnak, akkor megyek, s ha nem hívnak akkor. ..meghívásom magam” — ígv a képviselő. Szívesen időzök a tanácsüléseken és a népfront rendezvényein is, h:szpn ilyenkor választónol- góraim mindennania'ból,

eredménvpihől és gondjaiból Ir-rw1- íze’-*ét A^^ól ami vé«ső soron meghatározza a munkámat.

Mn is többen felemleeetik, a i-órvüselő olyan szorosan kötőd’k a val.aszJökeriüet távoli toloniité<-°ihez. hozz arra

is pVo^t nétda- tp,0nö1ésfpi- losz+ó^i bo7zéiéT-iüás fi7otó- c-M is vállalta. Pontos statisztikát nem készítettünk, de

alig. van már a két tucatnyi település között olyan, ahol képviselői minőségében e rövid idő alatt meg ne fordult volna— Szívesen idóizőik aa emberek között, kiváltképpen szeretem az idősekkel való beszélgetéseket. Ebből tanulhatok, Se pedig örülnek a szólás lehetőségének. Még akkor is, ha az időjárásról, a szántás vagy a permetezés teendőiről beszélgetünk.

A fent idézett mondatok jutottak eszembe Pásztó Város Tanácsának legutóbbi ülésén. Sándor Gábor a családvédelemről és a szociális gondoskodástól szóló napirend vitájában vett részt, felidézve az Országgyűlés minapi tanácskozását, a családjogi törvény módosítását. „Több figyelmet, nagyobb törődést az idős embereknek” — ez volt a mondandó lényege. S ha a képviselő e korosztály mindennapjaira többet gondol, akkor annak az a magyarázata: a választókerületében igen sok az idős ember.

Anyagbeszerzői kőrútján járva az üzletfelek sokszor megkérdezik: „Mi újság a parlamentben?” Mandátumáról tudnak ők is, de menynyire ismerik szűkebb környezetében ?

— Egyre többen, s ezt a hozzám fordulók szárna, a sokasodó levél is jelzi- Ami Pásztót Illeti: sikerült jó kapcsolatot kiépíteni, az itteni vezetőkkel, s ez elengedhetetlen a napi munkámban. A kép, persze, vegyes. Van aki barátként, más egy magas fórum tagjaként kezel, s arra is van példa, hogy szinte a fiának tekint.

Az utóbbi évtizedek talán legismertebb képviselője Kri- zsanyik Jánosné volt a vidéken. ö kérdezte egyszer a pályakezdő utódot: „A Zeke Juliska fia vagy?” A mondatban épp úgy ott van a tájékozódás igénve, mint a tájékozottság előnye. Az egykori és a mai képviselőben pedig azonos: a helyszínről, a választókerületből, a személyes benyomások alapján lehet töltekezni és a T. Házba indu’nl. S, hogv mit szeretne mindezek alapján elérni a kipvirelő? Prngrambeszéd helyett tömör egyszerűséggel válaszol— A magam módján szeretném segíteni, hogy Pász- tón mindenki „városban gondolkodjon”. A település a vidék legszebb kisvárosa lehet, ezért pedig érdemes dolgozni. S ami az aprófalvakat illeti : szeretném közelebb látni őket egymáshoz, a kevés pénzt nem kellene még jobban szétszedni.

A választókerület érdekében fogant az Országgyűlés legutóbbi ülésén elmondott felszólalás is. A szűzbeszédet érthető elfogódottsággal hallgatta a vendégek karzatáról az édesanya.

— Láttam a gyereket és nagyon szurkoltam neki. S, hogy láttam', az egy másik vendégnek köszönhető. Az ebédszünetben ugyanis azt mondta: üljön az én helyemre, irmen semmit nem mulaszt el.. •

„Kihúztam magam... —

így mondja az első parlamenti élmény után az édesanya. Aztán felidézi az itthoni beszélgetéseket, amelyeknek ez a lényege:

— Azt mondom a gyereknek, féket kell rakni a túlzott lendületre. Tempósan, mindent átgondolva eredményesebben dolgozhat.

Milyen konkrétumokat szolgálhat ez a munka? Sándor Gábor hosszasan sorolja a pásztói utakkal, közműhálózattal, a településfejlesztéssel összefüggő teendőket, a kistelepülések jobb ellátásának igényét. Végezetül saját dolgairól is szót ejtünk— Huszonnyolcadik évemet betöltöttem, s a minap

jutott eszembe, hogv nincs önálló tulajdonom. A szüleimmel éle.c, négyén együtt egészen jól gondját viseljük a négyéves gyerekemnek. Most gondolok a házépítésre, ha végeztünk a beszélgetéssel. be is ugróm a tanácsra tájékozódni — ezúttal a saját ügyemben. Két jó barátom! mai — ők nedagegusok — szeretnénk együtt építkezni. Jól megvannak egvütt a menyecskék. azaz a feleségeink is. belevágunk hát — együtt.

Kelemen Gábor Fotó: Rigó Tibor

4 NÓGRÁD - 1986. november 7., péntek

A Cserhát-vidék sorsa gyakori beszédtéma Sándor Gábor és az Alsótoldi Közös Községi Tanács elnöke, Klátylk András között.

Oláh Tamás a közelmúltban költözött Pásztón a fiatalok otthonházába. A képviselővel ezúttal sokakat érintő témákról, — a fiatalok pályakezdésének gondjairól — vált szót.

ÖRÉKKÉ TARTÓ ÉJSZAKA

Félhold ül a táró bejárata fölött. Halovány fényében sejtelmesen bújnak meg Ménkes épületei, az udvaron békésen várakozó csillék, s a nemes sorsukat váró farakások. A feketeségen megülő fénynyalábok az éjjeles szakba érkezőket üdvözlik. A portásfülke előtt valameny- nyien megállnak és komor tekintettel követik társukat, akit fehér köpenyesek segítenek be a piros zászlós mentőautóba. Faggatóznak, „hogy történt, mikor, mi baja lett a Gusztinak.” Együttérző pillantás a sápadt arcú fiatalember felé, s indulnak tovább megszokott útjukon.

A diszpécserközpontban is ez a legfontosabb esemény. Sipos Gusztáv lakatos kiszálláskor a gumiszalagnál ellenőrzött valamit, és egy rossz mozdulat miatt a heveder elkapta a kezét. Eny- nyi kerül a jegyzőkönyvbe, de a részvétre nem sok idő marad. Hozzászoktak már a veszélyhez. A zaj hamar elül; a délutános dolgozók fáradtan bóbiskolnak a busz üvegéhez tapadva, a váltótársak pedig már a szalagon utaznak a mélybe.

Hárman maradunk a diszpécseri szobában. Egyikük Bakos Gyula balog, a kemény szaváról híres főaknász és technikai segítője, Székely Benedek műszerész.

— Bencl! No akkor vedd át az irányítást, amíg beírom a műszakokat — csapja hóna alá a füzeteket a főaknász. — Az üreset beküld- heted a Nemesbe, ha van valami, a ferozolóban vagyok.

„Értettem” a válasz,, s amíg az emberek az igencsak távoli munkahelyekre érnek, meghitt csönd árad szét a milliónyi műszer között. A jelentőlap kitöltése, meg a műszakirás egy órát is elrabol az idejéből, Így lehet már fél kettő, mire elindulunk a táró jeges lehe- letű bejáratán. A „déli tetőn” Bakos Gyula haragos hangja riasztja a központ egyedül maradt urát:

— Benedek! Azonnal keresd meg a szalagört, mert nincs feltakarítva a ledobófejeknél. Ha nem kerül elő tíz percen belül, leírom a műszakját a lusta d. ..-nak!

Ilyenkor látja az ember, micsoda nagyszerű találmány a hangosbeszélő. A bányában szinte minden száz méterben található egy, megkönnyítve az irányítást az igencsak hosszú szakaszon.

Még a „déli tetőn” vagyunk, csak egy másik vá. gat elején. Itt lakatosok szerelik a tűzi-vízi hálózatot gmk-ban. Köztük az éjszakás csoportvezető, aki láthatóan nem örül az abaj gatásnak. Végül ő is hivatalosan szabadságon van (?) — jobban fizet a gmk. A nem is olyan messze dolgozó nyugdíjasok kérését tolmácsolja a főaknász nekik, hogy tegyenek már végre valamit az egyik surrantóval. Vállrándítással válaszolnak, a közjáték végén pedig a közelben tartózkodó kapcsoló- tábla kezelője mosolyogva veti oda: — „Megfagyunk Gyula!” Valóban nincs nagy meleg, pufajka nélkül aligha bírná ki itt az ember. Indulunk tovább, s útközben halljuk a diszpécsert: megtalálta a szalagőrt. A „Kormos” ereszkében Bakos Gyula megjegyzi:

— Már egy hete mondom, hogy ereszt ez a cső. de akár a falnak mondanám. Itt van ni! — mutat a sziszegő vasra. A hatos osztó után már

érződik a meleg, a penészes szag, de a vágat ragyogó állapotban tárul elénk. Sok műszakváltás ment rá, mire a 12-es csapat „feltalpalta” az alacsony bányafolyosót. Hozzájuk érünk először. Torkunkat szorongatja az elhasznált levegő, s úgy érezzük, mintha legalább 40 fok lenne. A munkahely előtt katonás rend uralkodik. A szénfalnál Jónás István gyömösz- köli a gyutacsot a falba. Reggelig még „elrobbantanak” és kiadják a szenet a szalagon. Bodor Béla vájár homlokát törölgetve telepszik mellénk.

— Tudja, az éjszakás műszakokat nem lehet megszokni ! Ideges az ember, otthon kétszer is meggondolják, mikor szóljanak hozzánk — néz körül az egyetértő pillantásokat keresve. — A munka sem megy úgy, mint nappal...

— Aki nappal rosszul ácsol, az éjszaka sem csinálja jobban — tolja fel a kobakját a harmadvezető, Oravecz Vilmos, majd hozzáteszi: — Az anyaggal is gyengén állunk, mert mire kintről elindítják, fél napba telik, amikorra hozzánk ér. Ha kövein! szeretnénk, akkor meg egészen biztos, hogy nincs üres csille a töltőnél.

Bejegyzés a naplóba, s irány a 13-as csapat. Versenytársaknak is nevezhetnénk a két elővájási brigádot, hiszen egy frontot készítenek elő, de különböző gépekkel. Itt a 13-ason nem múlik el műszak, hogy szerelőt ne kellene hívni az F— 6-oshoz. Bakos Gyula mérgesen támad a brigád vezetőnek, mivel műszak elején hiányolták a két és fél méteres ácsolatnak valót.

— Ott van a fa, az ötös osztó alatt, csak hát „testes” egy kicsit! — ingatja meg a fejét. — Nem kell itt ácsorogni! Vagytok elegen hozzá!

— Gyula, ne mondjad már, hát ott mentünk el mellette! Csak meg tudom különböztetni a 220-ast a 250-es- től! — replikázik Puporka György.

— Az még jó a „kopni- nak” — vágja rá a főaknász —. a főtébe.

A vita hamar elmérgesedik. Nem csoda; nagy a hőség, és az oxigén hiányával küszködünk. Erre még jön az iparos trükk is: helyenként kifúrják a levegőt szállító csövet, hogy nekik is jusson az éltető elemből. Ahogy haladunk kifelé, mintha szita mellett mennénk: többtucat lyukon át szökik a levegő. Még fülemben cseng Oláh Béla szava, aki ezzel zárta le a szócsatát: — „Mi nem kutyaólat hajtunk Gyula, hanem bányát!” Ezzel arra célzott, hogy a sok bosz- szúságot megért főaknásznak most nem biztos, hogy igaza volt. Lehetséges. De őt meg azért szorítják, hogv menjen a munka. Micsoda dolog, hogy a gépi elővájás öt fővel annyit halad, mint a kézi — három emberrel!

A kapcsolófülkében elválunk. Bakos Gyula viszama- rad műszakváltásra, eligazítani a mentős brigádot Űj kísérőmmel újra áthatolunk a táró jeges levegőjű száján. A fürdőben többen megjegyzik: „Édesapám! Ez ér a legtöbbet... a műszak, ból" — miközben sűrű patakokban szalad le róluk a szénporos hab.

T. Németh I.ászLé

I