Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Tízmillió forintos beruházással nyolcszáz négyzetméter alapterületű művelődési házat építenek Gergely Zsolt tervei alapján Cereden. A helybeli költségvetési üzem építi az éj intézményt, amelyben a kétszáz fős színházterem és az öt szakköri helyiség mellett helyet kapnak az egyéb kiszolgálóhelyiségek is- Az új létesítmény Cereden a Nógrád Me­gyei Tanács és az Országos Közművelődési Tanács támogatásával épül. —Rigó— Szennyvíztisztító Bánkon Társadalmi összefogással környezetünk védelméért Bánkot az ott élők és az odalátogató vendégek első­sorban természeti szépségei­ért. kellemes pihenést és ki- kapcsolódást biztosító tavá­ért ismerik és szeretik. Az elmúlt évtizedben a telepü­lés tovább gazdagodott a nyári kulturális programok bőséges választékával. Az új­jáépített víziszínpad műsorai, valamint a rendezett tóparti környezet felejthetetlen él­ményt nyújtanak minden ér­deklődőnek. Természetes ezért, hogy Bánk tervszerű fejlesztése a megyei vezetés, a szakembe­rek és a helyi tanács számá­ra egyaránt kiemelt felada­tot jelent, annak érdekében, hogy Bánk fogadási körül­ményei mind igényesebben tudják szolgálni a helyben lakók és a pihenni vágyók Igényeit, és egyben környe­zetvédelmét. Alapvető fel­adat a tó vízminőségének ja­vítása és a további szennye­ződés lehetőségének a meg­szüntetése. Nemrégiben átadták Bán­kon a korszerű, kazettás szennyvíztisztító rendszert, mely az Alkotó Ifjúság Egye­sülés szabadalma alapján épült. A kivitelezési munká­latok során hasznos kezdemé­nyezések és törekvések való­sultak meg. Széles körű tár­sadalmi összefogás bontako­zott ki, a gazdasági egysé­gek, a Közép-dunavölgyi In­tézőbizottság és más szer­vek között. A környezetvéde­lemért érzett felelősség hasz­nos energiákat szabadított fel. Fontos volt az a politikai­közéleti támogatás, mely a beruházást kezdettől fogva övezte, ez az együttműködés azon alapult, hogy a szenny­víztisztító berendezés előre­láthatóan alkalmas lesz a környező települések hasonló jellegű gondjainak a meg­oldására is. A banki létesít­mény szerves részét képezi annak a programnak, mely a megyei tanács 1986 tavaszán hozott döntése alapján való­sul meg Nógrád megye víz­ellátásának minőségi fejlesz­tése érdekében. A bánki inf­rastruktúra fejlesztésével az üdülőkörzet vonzereje nőtt, ezzel az idegenforgalmi sze­repkör stabilizálódott. A ve­zetékes ivóvíz bevezetése után a szennyvízelhelyezés feltételeinek kiépítésével Bán. kon komoly eredményt értek el a vízháztartás egyensú­lyának megvalósításában és a talajvízvédelem megóvásá­ban. Ez utóbbi követelmény megvalósítása országosan is, megyénkben is egyre nagyobb gondot jelent. Az 5.3 millió forintos be­ruházás igényes kivitelezése a rétság—romhányi közös költ­ségvetési üzemet dicséri, akik határidőre és a tervezett költ­ségeken belül valósították meg est a fejlesztést. Ezzel a környezetkímélő beruházás­sal jelentős lépést tettek ezért, hogy a Bánki-tő és kör­nyezetének pompás természe. ti kincseit a jövő számára is megőrizzük Kommunisták és a reform TÖBB ÉVTIZEDES tapasztalatok tanús­kodnak arról, hogy politikai, gazdasági, vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, mű­ködési megoldásainak konkrét formái, mód­szerei és eszközei mindig az adott társadalmi viszonyokban, a mindenkori konkrét feltéte­lekben gyökereznek. A kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet korábbi, éles osz­tályellentétekkel tagolt társadalmi viszonyai között a társadalmi-politikai folyamatokat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonviszonyokban végbement forra­dalmi változások együtt jártak a huszáros rohamokkal, a radikális megoldásokkal, s nemegyszer adminisztratív eszközök nagy­mértékű alkalmazásával. A szocialista viszo- nvok konszolidálásával viszont előtérbe ke­rült a reformoknak, mint a fejlődés politikai eszközének alkalmazása. A munkáshatalom viszonyai között a re­form nem a forradalom ellentéte, hanem ki­bontakozásának, céljai megvalósításának korszerű eszköze. A folyamatos reformok tár­sadalmi viszonyaink elért állapotának meg­haladását, az új körülményekhez való alkal­mazkodást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmus fejlődésének sikere a reformok szükségességének időbeni felisme­résén, és bátor, de körültekintő megvalósítá­sának képességén múlik. A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igényekben a fejlődés során szakadat­lan változások mennek végbe. Ezek szüksé­gessé teszik az új helyzetnek, a növekvő igényeknek már nem megfelelő szervezeti keretek, és működési mód megváltoztatását- Ahol ennek szükségességét nem érzékelik, s a szükségessé vált korrekciókat elmulasztják, az adott szervezet működésének hatékonysága meggyengül, fejlődése megtorpan, s a ko­rábbinál nagyobb erőfeszítésekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előrehaladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások, ha úgy tetszik a reform szükségességét felismer­jük. és késlekedés nélkül, de megfontoltan cselekedjünk. Éppen ebben van minden szin­ten a politikai, gazdasági és más szervek vezetésének nagy szerepe és felelőssége. Pártunk — miként azt a XIII. kongresszus is igazolta — felismerte a megérett változá­sok szükségességét, s élére állt az élet külön­böző területein a társadalmi, gazdasági újítá­soknak, a reformok kezdeményezésének. A vezetésével megindult reformok nyomán ha­zánkban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég, ha a gazdaságirányítás reformfolyamatára, a politikai rendszer fej­lesztésére, a közigazgatás korszerűsítésére, vagy a szocialista demokrácia fejlesztése te­rén tett lépésekre hivatkozunk. Ugyanakkora dolog lényegéből következik, hogy bármennyire jelentősek is megtett lé­péseink, de nem elégségesek. A korábbi ke­retek és módszerek a gazdaság extenzív fejlődésének követelményeire, s a gazdasági és társadalmi irányítás nagyfokú központo­sítására épültek. De az extenzív fejlesztés lehetőségei felett eljárt az Idő- A nagyfokó központosítás leépítésére irányuló kezdemé­nyezések a különböző szinteken sokszor le­fékeződtek. A tapasztalatok arra figyelme*: tetnek, hogy a régi intézményrendszer, a ko­rábbi struktúrák ellenállhatnak, s nemegy­szer ellenállnak a változás igényének. Ez az­zal is összefügg, hogy sok embernek egzisz­tenciális érdekei fűződnek a változatlanság­hoz, vagy annak látszatváltozásokka! való megőrzéséhez. Pedig az előttünk álló felada­tok a központilag kezdeménve-^tt reformok következetes végigvitelét igénylik a közép- és alsóbb szintű szervek irányító munkájában, a vállalatok és munkahelyek életében. Az egves területek munkájának jobbítására irányuló reformokat nem lehet pusztán köz­ponti rendeletekkel megvalósítani. Az új el­vek és módszerek érvényesítése konkrét in­tézkedéseket, öntevékeny kezdeményezése­ket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyeknek csak iránvát, jellegét lehet tért­ről meghatározni, de mélvségét, konkrét formáit a helyi viszonyoknak megfelelően önállóan lehet és kell kidolgozni. Ez a tár­sadalmi demokratizmus lényegéhez tartozik. A reformintézkedések akkor válnak igazán hatékonnyá, ha kiegészülnek a helyi meg­valósításra irányuló sokszínű javaslatokkal, kezdeményezésekkel. Ha ezek elmaradnak, vagy erőtlenek, az ügy látja kárát. Jól érzé­kelteti ezt az elmaradás, amely a vállalati szervezet, a vállalati belső irányítási viszo­nyok fejlesztése terén kialakult, amely ho­vatovább veszélyezteti a vállalatirányítás fejlesztésére tett reformlépéseink sikeres megvalósítását. A társadalmunkban folyamatban levő re­formok eddig is, és a jövőben is a párt kez­deményezésére és vezetésével mennek végbe. A pártszervezetek, a kommunisták sok irá­nyú munkát végeznek ezen a téren. A leg­fontosabb teendőink közé tartozik, hogy ma­gyarázzák és megértessék a reformok szerepét és szükségességét. Csak így tudják elérni, hogy környezetük párton kívüli dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, hanem cselekvő ré­szeseivé váljanak helyi megvalósulásuknak. Ennek során okos érvekkel kell, hogy le­küzdjék a régihez, a megszokotthoz való ra­gaszkodásból is táplálkozó konzervativizmust, helyenként a reformoktól való idegenkedést, sőt szembenállást. A pártszervezetek ösztönözzék a vállalati, munkahelyi vezetést a gyorsan változó felté­telekhez való alkalmazkodásra, az ennek ér­dekében szükséges helyi változtatások kez­deményezésére, a megérett problémák meg­oldására. Erőteljes politikai támogatásuk nélkül aligha nyílik szabad út a megalapo­zott helyi reformkezdeményezéseknek- Ké­telyeik türelmes meghallgatásával és megvá­laszolásával lehet legeredményesebben kom­munistákat bevonni a reformfolyamatokban való aktív részvételbe. A REFORMOK ÉRINTIK a pártmunkát is. Megváltoztatják altnak korábbi feltételeit, visszahatnak a pártszervezet tevékenységére. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek saját munkájukat folyamatosan hozzáigazítsák a változások által teremtett új igényekhez. T, t K íváncsi érzések ragad­nak meg. Szabó Jani bácsi 96 éves. Olyan, mintegy mesebeli apó. Fehér haja, arcának fiús derűje, mozgékonysága azonnal ro­konszervet kelt. Csendes ma­gányát Salgótarjánban, a Vö­rös Hadsereg út 17. alatt rit­kán háborgatják. Nagyon tud örülni a véletlen látogatónak is. Arcán látható öröm, hosz- szú kézszorítása olyan ven- déemarasztaló. Gyengén pislákol a tűz a kályhában, csípős a reggel is. Szeme a kis szekrényen áll­dogáló üvegre villan. — Egy kis snapszot ? ... — hadd kínáljam ... Ügy, de úgy sajnálja a sza- bódásomat. nem nagyon érti, a világ újmódi törvényeit. Mutatja a gyűszűnyi, c ntes kis poharat, amiből naponta kortyint, hogv érezze vérében a bizsergést, persze módjával, ahogy mindig is kemény tör­vények irányították életét. Apja tűzikovács volt a Rima- muránynái. Később a Hirsch- gyárban. Nyolcán vannak testvérek. A szegényes asztal hamar dologba szólítja őt is — má>- tizenkét évesen. Be­hordófiú lesz az üveggyár­ban, majd egyengetőkovács az acélgyárban. Később kis­iparoshoz is jár, hogy előbb­re jusson a szakmában. ☆ 19’4-ben besorozzák. Nem sokáig katonáskodik, mert a Rimamurány. a mai acélgyár hadiüzem. Frontra termelnek. Talán a katonaélet is köny- nyebb, mert itt reggel 6-tól este ö*ig kell verni a vasat. De hát a parancs előtt nincs apelláta. Az elhúzódó háború, a sok nélkülözés egyre in­kább nyugtalanítja az embe­reket. Veszélybe rohan az or­szág. Remény csak akkor vil­lan a szemekben, amikor ki­kiáltják a Tanácsköztársaságot. Körülötte is felgyorsul az idő. az események. Salgótar­jánban. Nógrádban fegyvert akarnak, s ez a hír eljut Bu- depestre is a kormányzó ta­nácsba, annak egy tagja el is jön Salgótarjánba. Gyűlést, gyűlés követ, s a nagy tanács­kozások után kialakulnak a körvonalai egy új forradalmi hadseregnek, csak meg kell találni a megfelelő embereket, a vezető egyéniségeket. Sze­gény a világ, az ország, a há­ború kimeríti a tartalékokat. A bányászok a legnvugtala- nabbak, a korabeli emberek emlékében még él az az erő és elszántság, amiből fakad a föld mélyén dolgozóinak ki­jelentése. — Ha nem kapunk fegyvert, baltával, csákánnyal is ellen­állunk! A Kis-An tant szorongatja az országot. Románok, csehek, má'-ok. A szándék testet ölt, a kor­mányzó tanács felszerelést, muníciót küld Pestről, a hu­szárok e*Y<*nruháiót Wink ma­gukra a zászlóaljak katonái. Kicsit furcsán festenek, a gyalogosoknak nem való egyenruhában, de hát ez a legkevesebb. Harcolni kelL Egymás után sorolja azokat a Helységneveket, ahol megfor­dult: Uszona. Sután, Rima­kova. A történelem lapjairól tudjuk, hogy a fél Európa összefogott a kis Tanácsköz­társaság ellen, szorul az in­tervenciósok gyűrűje. A szü­lőföld, Nógrád felé húzódnak. Kúszva lopakodik be a kiste- renyei állomásra. Rendez olyan tűzijátékot, hogy az in­tervenciósok oda sem mernek szagolni. Még egy lovat is szerzett a parancsnokának, egy román tiszttől. Bátor ka­tona volt. ☆ A Tanácsköztársaságot meg­döntötték. Iskola utcai laká­sán éppen otthon van négy gyerekével, amikor a kakas- tollas csendőr, meg egy ci­vil ruhás detektív jön érte. Felesége elment a boltba. Szinte ajtóstól rohannak a házba. — Te vagy az, te piszkos kommunista?! A polgári iskola mosó­konyhájába viszik, ez amolyan gyűjtőhely. Szörnvű, -'mit tesznek az emberekkel. Nem lehet elfelejteni. Most itt'1 a ki« szobában — mutatja a régi nyomokat — világos fe­lé tartja az arcát, hogy job­ban lássam. A beheggedt se­bek még ott térképezik a halántékát. A detektív boxerre! üti le, s leírhatatlan, ami még kö­vetkezik. Faihoz verik, ütik, vágják. Innen összevasalva csendőr kíséri egy ablaktalan börtönbe. Idős ember, Kak.uk Gábor lesz a cellatársa. — Jaj Szabókám, mi lesz velünk? — sóhajt az öreg. Harmadnapon kapnak csak egy pohár vizet. Pokoljárás. Kévésén múlik, hogy agyon nem lövi egy részeg fehérgár­dista. Pisztollyal a kezében, berontott a cellába, azt pa­rancsolta a foglyoknak, Szabó Jánosnak is, hogy nyissa ki a száját. Leírhatatlan percek ezek. Ö csak annyit mondott. — Én a négy gyerekemet még fel akarom nevelni. Ma már nehéz lenne eldön­teni, ijesztgetés volt. vagy csaknem bekövetkezhető ál­lapot. Annyi b:z.onyo.s, hogy egy családapa fohászát, tilta­kozását nemigen tudták ak­kor érteni a terror emberei. Hónapok rr.úiv« fe­lesége alig a szemének, hogy éi. F.zzel azonban még nem zárult te a kálváriája. Hetente kall jelentkezni a rendőrségen, ahol a parancs­nok fogadja. szitkoVkaJ. át­Hallgatom a régmúlt tör­téneteket, nézem a kis töré­keny öreget. Neki sok min­denből kijutott, ám életvidám, sága sosem hagyta el, átsegí­tette a nehéz napokon. To­vábbra is tűzikovács. Aztán 1945 után értékelik a buzgal­mát. Elsőként lesz élmunikás. Később megválasztják a bé­kebizottság titkárának. 1917- től hűséges tagja a szakszer­vezetnek. A párthoz is elta­lál. Szeretettel mutatja féltve őrzött kincseit: a díszes okle­velet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatáról, a Tanács­köztársasági Érdemrendet, a sok-sok dicséretet, amelyek kartonlapokon, vagy bekere­tezve ott függnek a falon sor­ban a családi képekkel. Még tíz évet ráhúz a nyugdíjra az acélgyárban, ahol rendésznek kérték fel. Nem adja meg magát az éveknek, az évtizedeknek. Még egy maga hasogatja apróra a fát, rendezget a kis szobájá­ban, s ha korán lefekszik, be­kapcsolj» a rádiót, vagy a minlvizort. Akkor is szólt a rádiója amikor betoppantam hozzá, kissé hangosan, mert a hallása megkopott a hosszú évtizedekben. R»rnJ, tisztaság van rite. Nw»ic gvc-rm ekéből még három el, lánya az., aki igazán törőeblt vele De. ebé­acélgyári vendéglőbe, ahol mindenki ismeri, főleg azóta, mióta Fekete László, a kocs­ma és étterem korábbi veze­tője 95 éves korára ünnepi asztallal, tortával várta. Hogy, milyen jólesett ez neki! Sza­vai egészen átmelegednek er­re emlékezve s ma is hálás a figyelemért. Az ősz elején megtudta, hogy Salgótarjánba érkezik Kádár János, akit a 40-es évek má­sodik felében itt választot­tak képviselőnek. Annak idején a gyáriak nevében ő köszöntötte és most is közei jutott a párt főtitkárához. — Megismer még Kádár elvtárs? — Meg bizony, Szabó elv- társ. Nagy idők tanúi könnyen nem felejtenek. H a dél felé még érezni a nap melegét, Jani bácsi kisétál az udvarra, el- időzget a ládákban nagyra nőtt fikuszok, or leander ele, pálmák között. Fáradt tekin­tetét szívesen hordozza körül az örökzöldeken. Egy kis se­gítséget vár, hogy a délinö­vényeket megóvja a hidegtől, hogy valakivel bevihesse a pincébe. Néhány percre kilép az utcára is. diskurá! a régi­ekkel, a maiakkal. Változnak az arcok, a hangok. Még az utca is más Apó nehezen enged. Fogía a k°zcmct. s én tudom: még .. még eljövök hozzá. igen. NÖGRÁD — 1986. november 7., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents