Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
A zene mindenkié! Egy népművelő Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk nevét viselő zeneiskolában harmincöt zene- pedagógus hatszázharminc növendéket tanít. Négy tagiskola tartozik az intézményhez — Érseftvadkerten. Ma- gyarnándorban, Rétságon és Szécsényben —, így tevékenysége jelentős területre kiterjed. Sikereik, kezdeményezéseik gyakorta országos visszhangra találnak, az alábbi képek a zeneiskola mindennapi életébe adnak bepillantást. E napokban kezdik meg az „Élő zenét a falusi iskolákba!” című koncertsorozatot, amelynek során a nyugat-nógrádi, Balassagyarmat környéki iskolákat keresik fel. Képünk a próbán készült, Ember Csaba iskolaigazgató (középen) néhány instrukciót ad az együttes számára. A legnépszerűbb hangszerek közé tartozik a hegedű, amelynek mesterségbeli fogásaira Perneczkyné Baranyi Klára tanítja a növendéket. Sokak szerint a legszebb hangú hangszer a gordonka, különösen, ha értő kezekben van. A város és vonzáskörzete társadalmi ünnepségein gyakori szereplő a harminctagú vonószenekar, amelyben tanárok és diákok egyaránt szerepelnek. Az Ember Csaba vezette együttes repertoárja a kora barokk muzsikától napjaink modern zenéjéig terjed. fotó: rigó és gyűjteménye kálváriája „Saját lakrészemből csinálok múzeumot, ha ez lesz a megoldás!” — törtek elő a keserű indulat szavai Végh József ajkáról, aki a rétsági nagyközségi tanács közművelődési felügyelője. A nyár derekától. Korábban a diósjenői művelődési házat vezette — egy évtizedig. Falura menni népművelőnek ma sem sikk, s tíz évvel ezelőtt még inkább így volt. Ezért is örültek annak idején a tanácsi vezetők, hogy ha szakképzett nem is. de legalább diplomás vállalja a művelődés irányítását. Ráadásul Végh József személyében helyi illetőségű irányítót kapott a művelődés. Olyant, akinek már a szülei, sőt a nagyszülei is részt vállaltak a falu kulturális életében, lévén tanítók. Nem kellett sok idő. az agrárpályát odahagyó népművelő élettel telítette a kultúra diósjenői házát. Tervezett, szervezett, munkálkodott a köz javára. S tette mindezt havi kettőezerötért. (Eredeti szakmájában nyilván ennek a többszörösét megkereste volna.) Mi marasztalta a népművelés közkatonájává lett mezőgazdászt a pályán? Hivatásvágy, szakmaszeretet, ami jóllehet romantikával, s nem kevés megszállottsággal párosult. Sok értéket közvetített a helybelieknek. S „ráérő” idejében teremtett is. Maradandó értékeket. Leglátványosabb ezek közül az az állandó kiállítás, amelyet a művelődési házban tett közszemlére, hogy a falubeliek, a környező iskolák diákjai és az idelátogató idegenek tudását is gyarapít- hassa. Ritka, mint a fehér holló, ilyen kis faluban az eredeti dokumentum-kiállítás. Nem is juthat pénz rá a helyi közös kasszából. Diósjenő tanácsának és a tanácsi művelődési intézménynek sem került egyetlen fillérjébe sem a Szentgyörgyi István-emlékki- állítás. (Szentgyörgyi 1842-ben született Diósjenőn. hetven évet töltött a színészi pályán.) Ám annál többet költött a relikviák megszerzésére a népművelő, noha már apja és nagyapja gyűjtötte össze azok javarészét. Az is igaz, hogy sok mindent kapott kézhez anyagi ellenszolgáltatás nélkül a tevékenységet és a célt pártolóktól. A művész személyes használati tárgyai, önéletrajzi Írásai, Jászai Marival való levelezése, a babérkoszorú és a korabeli plakátok alkotják a gyűjteményt. Mind-mind színháztörténeti ritkaság e kis faluban. Miért keserű a kedve mostanság Végh Józsefnek? A Diósjenői Községi Közös Tanács októberi vb-ülésén a testület megkérdőjelezte az emlékkiállítás anyagának tulajdonjogát, s azt a határozatot hozta, hogy a tanácselnök derítse ki, kié a gyűjtemény: a község tulajdona-e, vagy Végh Józsefé? Az előzményekhez tartozik, hogy Végh József azzal a szándékkal bővítette a családi gyűjteményt, hogy azt majdan Diós j enőnek adományozza, mondván, mit sem ér, ha a nagyközönség elől rejtve van. Ezért is helyezte el hat évvel ezelőtt a művelődési házban, kérve az illetékeseket, hogy próbáljanak megfelelő helyet találni az értékeknek. A felügyeleti szerveknek, a vezető testületeknek eddig nem okozott gondot a gyűjtemény. Vott kezelője, őrzője. Sőt! Mindenki örült a helybéli kultúra gyarapodásának, a lokálpatriotizmus ily nemes megnyilvánulásának. A szakma jó szemmel nézte és támogatta a népművelő hobbija által kibontakozó — az egész faluközösséget megmozgató — honismereti, helytörténeti tevékenységet. amely az egymás mellett élő emberekből együtt- élő és együttcselekvő közösségeket kovácsolt. Kié hát végül a gyűjtemény? „A falut illeti” — vallja határozottan Végh József. — Nem magamnak, hanem a falunak gyűjtöttem a relikviákat, de míg biztonságban nem tudom, otthon őrzöm inkább», hiszen pótolhatatlanok. A tanácsi vezetés a tulajdonjogot bizonyítandó a Dunakanyar 1985/2. számában Szentgyörgyi István és Diós- jenő címmel a Végh József tollából származó írásra utal, ahol a szerző többek közt így ír: „Az intézmény fontos feladatának érzi névadója iránti tiszteletből a hagyomány ápolását, s a kiállítási anyag bővítését.” Mit bizonyítanak a fentiek? Csupán azt, amit eddig is tudhattak az illetékesek. Hogy Végh József eredeti, személyes elhatározását — a fala részére gyűjt — intézményvezetőként is tartja. Soha nem akarta visszakapni a gyűjtemény megszerzésébe fektetett pénzének egy fillérjét sem, csupán némi erkölcsi elismerést, megbecsülést várt. Akkor is, ha már nem csak Di- ósjenő. hanem az egész rétsági vonzáskörzet művelődéséért tevékenykedik. A gyűjtemény felett zajló vita hangja átszűrődött a községháza falain, át a faluhatárokon. Ki tudja, miért, mi céllal? S most sokan, akik ismerik, tisztelik Végh Józsefet, értetlenül hallják a hangokat. Azt érdemli, ami történik körülötte? Ügy, ahogyan teszik ?. __. T ma K atsaihn Formatervezett üzlethálózat nyílt A Zöldért utódjaként aSká- székből ártó — csoport három la—Coop vállalkozásában Budapesten nyílt Vitamin Porta üzletek formatervezéséről kiállítás nyílt pénteken, a Magyar Kereskedelmi Kamara ipari formatervezési tájékoztató központjában. A megnyitót megelőző sajtótájékoztatón elmondották, hogy az új bolthálózatot alig fói év aliaitt alakították ki. Reimbobz Péter rendszerterve alapján 17 tagú — belsőépítészekből, építészekből, gépéhónap alatt elkészítette valamennyi üzlet teljes tervdoku. mentációját. Májusban megkezdődhetett a kivitelezés, s a 25 üzletből áfló hálózat utolsó két egysége novemberben nyílt meg. A Skála tervezi, hogy a budapesti egységek utón vidéken is hasonló üzleteket nyit. A kiállítás január 2-ig, hét- Ritől péntekig naponta 10-tód N óráig tekinthető meg. (MTI) Pályává‘osztás A báoyászsaakma máuJ pótlásának biztosítása napjainkban igencsak sürgető feladat. A Nógrádi Szénbányák Ménkes-bányaüzemének vezetőinek toborzási célpontja a vonzáskörzethez tartozó iskolák, elsősorban a doroghá- zi általános iskola. A kapcsolat régi keletű és a maga nemében páratlan a megyében. Nos, a jó pedagógus is csak akkor ösztökélheti a diákot valamely pályára, ha kellő ismeretekkel rendelkezik azon a területen. Ezzel a céllal hívták meg a környező települések mintegy húsz pedagógusát tegnap Salgótarjánba, rendelkezésükre bocsátva a vállalat autóbuszát. Ismerkedésük során megtekintették a Pothornyik Józsefről elnevezett föld alatti bányamúzeumot is. „Megnőttek a fák..." H egyes Ferenc neve az évtizedek során szinte összeforrt a magyar—szovjet baráti kapcsolatok ápolásával. Ha delegáció érkezik a távoli országból, Feri bácsi régi ismerősként köszönti a vendégeket, ha megfordul Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, majd minden szobában barátokra lel. Nem is szólva arról a széles körű levelezésről, a küldemények a Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről érkeznek salgótarjáni lakására. A kapcsolatok régi időkre nyúlnak vissza, a mélyben gyökereznek. Hegyes Ferenc életútja, megpróbáltatása, a gyermekkor szegénysége formálta, alakította ezt az elkötelezettséget. Ö maga így vall erről: — Bányászcsaládban születtem, tizenöt gyerek között a hetedikként. Édesapám gyakran volt munka nélkül. Nekünk, siheder gyerekeknek is be kellett segíteni a család fenntartásába. Alig töltöttem be a tizenharmadik évemet. amikor már dolgoztam. Facsemetéket ültettünk a Zója- ligetben, olyan fenyőket, amelyek azóta már hatalmasokká nőttek. Az acélgyárban seprős inas lettem, s akkor még nem gondoltam, hogy negyvenöt esztendőn keresztül naponta lépem át ennek a gyárnak a kapuját. A telepen, ahol Hegyes Ferenc élt, a munkások gyakran hallgatták esténként a moszkvai rádió adásait, megvitatták a távoli híreket, eseményeket. — Egyszerűül felfoghatatlan volt számomra, hogy létezik egy olyan ország, ahol az egyszerű ember gyerekéből orvos, tanár, mérnök válhat,. Már akkor is vágyódtam, de jó lenne egyszer eljutni oda. í Dehogy gondolta még akkor a cseperedő emberke, hogy eljön az az idő, amikor hazánkban is tág tér nyílik a szegény embernek a tanulásra, művelődésre. Dehogy gondolta, hogy Magyarország „követeként” több mint tízszer eljuthat a Szovjetunióba. — A felszabadulás után aktívan bekapcsolódtam a pártmunkába. Ott voltam a tsz-ek, a tanácsok szervezésénél, MADISZ-titkárnak választottak, pártiskolán szereztem meg a kellő politikai ismereteket, és negyvenhét esztendős koromban végeztem el a közgazdasági technikumot. A szalagedző üzem vezetője lettem, s eközben a magyar—szovjet baráti munkáról sem feledkeztem meg. Kezem alatt nőtt fel a Bajkál, a Komarov brigád. Az én üzemem lépett be elsőként az MSZBT-tagcsopor- tok sorába 1971-ben. Azóta kétszer kaptuk meg az MSZBT országos kitüntetést. Feri bácsi nagyon jól és alaposan ismeri a magyar— szovjet baráti társaságok alakulásának, kiszélesedésének történetét. Amely először csak a kulturális kapcsolatokra, majd a tudományos együttműködésre terjedt ki. Az első országos értekezleten másfél évtizeddel ezelőtt beválasztották az országos elnökségbe, amelynek azóta is tagja, s tíz éven keresztül ügyvezető elnöke volt. — Elmondhatom, hogy tartalmában sokat fejlődött a barátsági munka, tekintélye lett ennek a tevékenységnek, s emellett mozgósító ereje is. A legfőbb cél az, hogy a kampányfeladatokon túl emberközelbe hozzuk a szovjet emberek életét, törekvéseit, napi küzdelmeit. Egyesek azt gondolják, hogy a barátság ápolása tele van formális elemekkel. Tévednek. A világ számos országában, köztük a kapitalista államokban is egyre szélesebb körű azoknak a száma, akik érdeklődnek a Szovjetunió iránt. Kanadában például 42 városban 82 baráti társaság működik, százharminchat országban találhatóak szovjet baráti csoportok és hetvennégy országban majdnem hatvanezer ember tanulja az orosz nyelvet. Hegyes Ferenc az MSZBT valamennyi országos értekezletén részt vett. Amikor e sorok megjelennek, már Budapesten tartózkodik, hogy részese lehessen a mostani, VTII. országos értekezletnek. — A barátsági munka továbbfejlesztésének alapját egy sor közelmúltban lezajlott esemény képezi. S néhány nevezetes évforduló, amit a jövő évben ünnepiünk. Hogy csak néhányat említsek: az SZKP XXVII. kongresszusa. pártunk XIII. kongresszusa, Nógrád és Kemerovo húszéves kapcsolata, a nagy október 70. évfordulója. Ezek figyelembevételével olyan programot dolgozhatunk ki, a párt támogatásával, amely a mindennapi nevelőmunka része lehet, amelynek el keH jutni az ifjúsághoz, a termelő- egységek szocialista brigádjaihoz és nem csak egy-egy ünnepségen, de az aktív cselekvés mozgatójaként. Hegyes Ferenc számtalan kitüntetés tulajdonosa. Megkapta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által adományozott érdemrendet, a Munka Érdemrend arany fokozatát, kétszer az MSZBT aranykoszorús kitüntető jelvényt. Egyetlen bánata van. Hogy nem sikerült jól megtanulnia az orosz nyelvet. Bár azt tartja, ha két igaz barát nem ismeri egymás nyelvét, azért kézzel-lábbal, mutogatva is jól megértik egymást. — cta — 4 NÓGRÁD — 1986. nowfflm 22.,
