Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

Befejeződött a reylcíavilci ceűce Mihail Gorbacsov Véget ért az ipari szövetkezetek IX. kongresszusa sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy jelentőségű, azonnali és közvetlen hatású, történel­mi megállapodások megköté­sének lehetőségét tette sem­missé az Egyesült Államok kormányzata azzal, hogy nem mondott le a hadászati vé­delmi kezdeményezésnek ne­vezett űrfegyverkezési prog­ramjának a laboratóriumi kí­sérleteken túlmenő folytatá­sáról — derült ki Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB fő­titkárának reykjaviki sajtóér­tekezletén elmondott szavai­ból. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió egymás­sal összefüggő nagy jelentősé­gű javaslatokat tett, amelyek keretében hajlandó lett vol­na minden korábbinál na­gyobb méretű engedmények megtételére. Ezek közül több­nek a kérdésében már meg is született a konkrét megálla­podás a reykjaviki találkozó során, az űrfegyverkezés kér­désében mutatkozó nézetkü­lönbség azonban újra elzárta a megnyílt utakat. Hosszas tárgyalások után a nukleáris hadászati fegyverek kérdésében sikerült például megállapodni abban, hogy a hadászati fegyverrendszerek mindhárom összetevőjét, te­hát a szárazföldi telepítésű, földrészközi ballisztikus raké­tákat. a tengeralattjáró fedél­zeti ballisztikus rakétákat és s hadászati bombázó repülő­gépek számát egyaránt 50 százalékkal csökkentik. Mint Mihail Gorbacsov rámutatott, ez szovjet részről jelentős en­gedmény lett volna, hiszen a csökkentés jelentős részben Érintette volna az amerikai Ifelet leginkább nyugtalanító szovjet nehézrakétákat is. Ráadásul a Genfben született megállapodástól eltérően a fe­lek nem tekintettek volna ha­dászati fegyvernek minden egymás területét elérni ké­pes eszközt. A közepes hatótávolságú eszközök kérdésében a megál­lapodás lényege az lett volna, hogy Európában szovjet és amerikai részről felszámol­nak minden közepes hatótá­volságú rakétát, az 1000 kilo­méternél kisebb hatótávolsá­gú rakéták számát a jelenle­gi szinten befagyasztanák és haladéktalanul tárgyalások kezdődnének ezek további sorsáról. Egyidejűleg Ázsiá­ban-csak 100 robbanótöltet maradna rendszerben a szov­jet közepes hatótávolságú hor­dozóeszközökön, s ugyanany- nyi robbanótöltettel rendel­kezhetne az Egyesült Álla­mok is hasonló eszközein, sa­ját területén. Egyidejűleg tel­jesen levették volna a napi- renthől a brit és francia nuk- leárjjp erők kérdését, amellyel kapcsolatban Genfben még az volt a szovjet kikötés, hogy ezek az eszközök a jevendő megállapodásig nem korsze­rűsíthetek. Gorbacsov elmondta, hogy miután e kérdésekben már létrejött a megállapodás, ja­vasolta Ronald Reagannek, hogy erősítsék meg a rakéta- elhárító-rendszerek korláto­zásáról kötött, lejárati idő nélküli szovjet—amerikai megállapodást: mindkét fél vállalja, hogy tíz éven belül nem mondja fel a szerződést és szigorúan betartja előírá­sait. Kötelezzék magukat ar­ra is, hogy a rakétaelhárító fegyverek kifejlesztése érde­kében kezdett kutatásokat csupán laboratóriumi körül­mények között folytatják. E témakörben rendkívül éles hangú vita bontakozott ki — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. — Ronald Rea­gan a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy űrfegyverkezési programját folytatva az Egye­sült Államok a világűrben is kipróbálhasson új rakétael­hárító fegyvereket, lehetősé­get nyerve ezzel a Szovjet­unióval szembeni katonai fö­lény megszerzésére. Az ame­rikai elnöknek ez a hajTítha- tatlan magatartása semmissé tette a már létrejött megálla­podást a hadászati, a köze­pes- és kisebb hatótávolságú fegyverek számának lényeges csökkentéséről is. Felhívtam rá az elnök fi­gyelmét, hogy történelmi le­hetőséget szalasztunk el, hi­szen álláspontjaink soha nem voltak még ilyen közel egy­máshoz — hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov, Közölte azt is, hogy Reagan elnök, álláspontjából világossá vált: az Egyesült Államok, s főleg annak az elnök döntéseire is meghatározó hatást gyakorló katonai-ipari komplexuma a technológiai fölényben bízva minden áron katonai fölényt akar kivívni a Szovjetunióval szemben. Gorbacsov, a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a megál­lapodások ellenére sem lehet kudarcnak tekinteni a reykja­viki találkozót. A csúcsérte­kezlet egy hosszú, nagyon ne­héz folyamat újabb, mindkét fél számára tanulságokkal já­ró állomása volt. Korunknak azok a realitásai, amelyek szükségessé tették a találko­zót, továbbra is érvényben maradnak, azokkal mindenki kénytelen számolni, s ezért nem lehet abbahagyni a fegy­verkezési problémák megol­dási módjainak felkutatására kezdett munkát. A párbeszédre tehát, bár­milyen nehéz is legyen az, még nagyobb szükség van, mint eddig — szögezte le a főtitkár, hozzáfűzve, hogy ha mindkét fél jól átgondolja ál­láspontját, a reykjaviki meg­beszélés tanulságait, akkor nem veszett el a fegyverkezé­si hajsza megállításának esé­lye. Ezzel összefüggésben utalt Gorbacsov tervezett egyesült államokbeli látogatására is, leszögezve: úgy érzem, foly­tathatjuk Reagan elnökkel a megkezdett eszmecserét. George Shultz sajtókonferenciája r Shultz amerikai külügymi­niszter a találkozó befejezté­vel megtartott sajtókonferen­ciáján, a kétnapos tanácsko­zás amerikai szemszögből —csalódást keltő” mérlegét vonta meg és a Szovjetunió­nak az űrfegyverkezéssel kap­csolatos magatartását igyeke­zett felelőssé tenni a megál­lapodások elmaradásáért. ,,A Szovjetunió célja az ^•olt, hogy megölje a hadá­szati védelmi kezdeményezés programját” — tette szóvá az amerikai külügyminiszter. „Ezt azzal akarta elérni, hogy változást — a szovjet megfogalmazás szerint erősí­tést — akart elérni a rakéta­elhárító fegyverekkel kapcso­latos SALT—I szerződésben. Ez annyira korlátozta volna a szerződés keretei között el­végezhető kutatómunkát, hogy a program nem haladhatott volna erőteljesen előre. Az elnök, bármily keményen dolgozott az ilyen rendkívüli nagy terjedelmű és fontossá­gú egyezmények érdekében, egyszerűen nem adhatta fel az Egyesült Államok és szövetségesei, a szabad világ biztonsági érdekeit azzal, hogy felhagy ezzel a lényegét tekintve védelmi programmal. Ronald Reagan nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) ségek a nagy ipari szövetke­zetek és a kisszervezetek gaz­dálkodási körülményei között is. A vitában Kapolyi László ipari miniszter után szólalt fel Téglás Jenő, a Salgótarjá­ni Tervező és Építőipari Szö­vetkezet anyagosztály veze­tője. Hozzászólásában egyebek között elmondotta, hogy Nóg- rádban a szövetkezeti iparon belül, de a megyei építőipa­ron belül is jelentős helyet foglalt el az építőipari szövet­kezetek tevékenysége. 1980- hoz képest több mint 22 szá­zalékkal növekedett a terme­lés. Jelenleg az árbevétel kö­zel félmilliárd forint, annak ellenére, hogy a kivitelező épí­tőiparból több mint hetven- millió forint évi ipari terme­lés a tervciklusban kivált. Az országos tendencia Nógrádban is érvényesül, a VI. ötéves terv folyamán a létszám 20 százalékkal csökkent. A ter­melékenység több mint 50 szá­zalékkal. a jövedelmezőség 13 százalékkal nőtt. A beruházások visszafogá­sa, az állami lakásépítés csök­kenése a fenntartási, felújítá­si, valamint az üzemi re­konstrukciós munkák arányá­nak növekedését eredményez­ték. A nógrádi szövetkezetek többségének — technikai-sze­mélyi adottságaik alapján — a fenntartási munkák kedvez­tek. Ma Nógrádban három építőipari szövetkezet műkö­dik hagyományos formában, három kisszövetkezetiben. Az építőipari kapacitások mintegy 35 százalékát kötik !e a ver­senytárgyalásokon. A meghir­detett versenytárgyalásokon, a felerősödött konkurencia elle­nére, a nógrádi építőipari szö­vetkezet eredményessége kö­zel 30 százalék volt. Az építőipari szövetkezetek nógrádi helyzetének ismerte­tése után Téglás Jenő arról beszélt, hogy a versenyfelté­telek valóban egységes és tisz­ta versenyfeltételek legyenek. Segítsék az építőipari háttér felzárkózását és a szerződéses fegye'em á'talánossá tételét. Hozzák közös nevezőre min­den versenytárs részére az egyenlő külső feltételeket. A kongresszus állást foglalt a szövetkezetek, a területi szövetségek és az országos ta­nács feladatairól. Eszerint a szövetkezetek gazdasági fel­adatai a népgazdaság VII. öt­éves tervéhez igazodnak. Leg­fontosabb teendőik: a lakos­ság áruellátásának minőségi javítása; a szolgáltatási igé­nyek magasabb színvonalú ki­elégítése. a háttéripari terme­lés fejlesztése. Lényeges fel* adatuk az együttműködés bő­vítése az állami vállalatok­kal, illetve egymással, vala­mint a társszövetkezetekkel. Az érdekképviseleti szervek feladatairól a kongresszus ál­lásfoglalása kimondja: az OKISZ és a területi szövetsé­gek munkájának középpont­jában továbbra is a gazda­ságpolitikai és mozgalmi fel­adatok megvalósítása áll. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumo­kat, majd a korábbi küldött­választó gyűléseken megvá­lasztott 110 taghoz titkos sza­vazással további 15 tagot vá­lasztott az új országos tanács­ba. A testület ezt követően megtartotta első ülését, ame­lyen megválasztotta az OKISZ elnökévé Köveskúti Lajost, a Híradástechnikai Szövetkezet elnökét, alelnökévé pedig Bér- náth Tibort, a Pest Megyei KISZÖV elnökét és Gröqer Józsefet, az Elektronika átvi­teltechnikai ipari szövetkezet elnökét. Az országos tanács az. el­nökség tagjai közül kinevelte az OKISZ főtitkárává Léná­val Istvánt. , Úttörő-vezetői konferenciák (Folytatás az 1. oldalról.) Kriskó Lajosné, a Beszterce- telepi Általános Iskola Móra Ferenc Úttörőcsapatának ve­zetője hangsúlyozta, hogy az úttörőélet akkor válik ele­venné, ha a gyerekek a moz­galmat sajátjuknak érzik, maguk tervezik programjai­kat, kiveszik a részüket az értékelésből, szervezésből, ha megismerik az együttes cse­lekvés örömét. Boldvai László, a KISZ városi bizottságának titkára elismerve az úttörő- mozgalom eredményeit, azt is elmondta, a KISZ-nek a jö­vőben aktívabban részt kell vállalni a testvérszervezet paíxonálásában, a KíSZ-tag- ságra való felkészítésben. A tartalmi kérdések, a mű­ködési szabályzat megvitatá­sa három szekcióban történi, majd a résztvevők megvá­lasztották a 15 tagú városi ebiökséget, Agócs Zoltánnál megerősítették úttörőelnöki tisztségében. A megyei- úttö­rő-vezetői konferenciára har­minc küldöttet delegál a vá­ros. ír Kilenc úttörőcsapat dele­gáltjai jelentek meg Szé­esényben a pártbizottság nagytermében, hogy az úttö­rő-vezetői konferencián össze­gezzék tapasztalataikat, a gyermekmozgalom időszerű kérdéseit. Nagyné Ocsovai Hilda városi úttörőelnök szó­beli kiegészítőjében egyebek között elmondotta, az oktatás feladatain túl a nevelés egy­re több részterületének kidol­gozása vár az iskolákra, az úttörőcsapatokra. A családdal töltött idő minimálisra csök­kent, ezért a gyermekmozga­lomnak keli teret biztosítani ahhoz, hogy a tanulók cselek­vési lehetőséget kapjanak, színes, játékos formában él­jék át az önmegvalósítás, a közösségi nmnka örömét. A területen dolgozó csapatveze­tők többsége jogos büszkeség­gel szólt a vetélkedőkön, szemléken részt vevők 10 eredményeiről. Ezek az alkal­mak sok gyerek számára nyújtanak megméretés!, ki­bontakozási lehetőséget. Több helyről kérték az úttörőveze­tők a romantika, a játékosság erősítését. A konferencia résztvevői a vitát követően megválasztot­ták a 13 tagú vezetőséget, melynek vezetője ismét Nagyné Ocsovai Hilda lett. ☆ Bátonyterenyén, a mozgalmi házban nyolcvan küldött és meghívott képviselte a terü­let három és fél ezer kisdobo­sát, úttörőjét a területi úttö­rő-vezetői konferencián. Az elnökség írásos beszámolójá­hoz Wágensommer János, a terület úttörőelnöke fűzött szóbeli kiegészítőt. Hangsú­lyozta, hogy a hagyományok­ra építve keresnünk kell az új formákat, lehetőségeket a mozgalomban és az oktató­nevelő munkában egyaránt. Szólt az iskolatanácsok és a diákönkormányzat lehetősé­geiről, és arról, hogy az utóbbi időben határozott tö­rekvések mutatkoznak a sa­játos csapatarculat kialakítá­sára. Ezután a küldöttek értékes helyi tapasztalatokkal egészí­tették ki a beszámolót, majd a szekció viták után, a Kon­ferencia résztvevői megvá­lasztották a 13 tagú területi úttörőelnökséget, melynek el­nöke ismét Wágensommer Jó- nos lett. , Súlyos földrengés Salvadorban ' Reagan amerikai elnök el- fBtazása előtt rövid beszédet mondott az Izland-szigetén levő amerikai támaszpont, a keflaviki légitámaszpont sze­mélyzete előtt. Az elnök kije­lentette: a Szovjetunió „azt akarta, hogy csupán labora­tóriumi kísérletekre korlátoz­zák” az űrfegyverkezési kuta­tást, ez pedig „megölte -v.olna védelmi pajzsunkat”. Reagan szerint igen jelen­tős előrehaladás történt a tárgyalások közben a hadá­szati fegyverek korlátozásá­nak megoldásában, előrehala­dás mutatkozott a nukleáris Az Egyesült Államok kész (segítséget nyújtani Indiának —. akár termelési együttmű­ködés keretében — korszerű fegyverrendszerek gyártásá­hoz védelmi képessége növe­lésére. Ezt a kijelentést Cas­par Weinberger amerikai had­ügyminiszter tette szombat este Új-Delhiben Radzsiv Gandhi kormányfőivel tartott megbeszélése után. A tárgyaláson nemzetközi kísérletek megszüntetése kér­désében, de a tárgyalások vé­gén „egy olyan terület ma­radt, ahol változatlanul fenn­álltak a nézeteltérések. A Szovjetunió ragaszkodott ah­hoz, hogy miközben a két fél keresi annak lehetőségét, mi­ként csökkentse az egész vi­lágot fenyegető nukleáris ra­kéták és robbanófejek szá­mát, írjunk alá olyan meg­állapodást, amely lehetetlen­né tette volna számomra és az eljövendő elnökök számá­ra tíz évre szólóan azt a jo­got, hogy kifejlesszük, kipró­báljuk és telepítsük a nukle­kérdéseket. a szubkontinens biztonsági tényezőit és tech­nológiaátadási lehetőségeket vitattak meg. Az indiai fél értékelése szerint a találkozó előmozdította a két fél poli­tikai felfogásainak kölcsönö­sen íobb megértését. Bár. a hadügyminiszter a megbeszélést követően azt mondta, hogy „lényegi egyet­értés" született több témában, részletekről nem beszélt. Az áris rakéták elleni védelmi eszközöket, amelyek a szabad világ védelmét szolgálják. Ezt nem tehettük meg és nem is tesszük meg” — jelentette ki Reagan. „A béke előmozdítására jöttünk Izlandra és az eddigi legmesszebbmenő fegyverzet­ellenőrzési javaslatokat tettük le az asztalra. A főtitkár el­utasította ezeket. Ennek elle­nére nagyon jelentős erőfeszí­téseket tettünk Iziandon né­zeteltéréseink nagy részének megoldásában és folytatjuk az erőfeszítéseket” — hangoz­tatta Reagan. (MTI) amerikai szuperkomputer el­adásáról elvben már megvan a döntés, a tényleges feltéte­lek kidolgozása a szakértőkre vár — közölte. Hasonlóképpen nincs akadálya az indiai ter­vezésű könnyű harci géphez kért repülőgépmotorok le­szállításának sem. Caspar Weinberger az első amerikai hadügyminiszter, aki hivatalos látogatásit tesz In­diában. Tárgyalásai kedden fejeződnek be. Súlyos pusztítást végzett a péntek este lezajlott, nagy ere­jű földrengéssorozat a közép­amerikai Salvadorban. Szom­bat reggelig összesen három nagyobb földmozgást és tucat­nyi erős utórezgést észleltek. Az első három rengés erős­sége az 5,2-es és a 7-es színt között mozgott a Richter-ská­la beosztásán. Hivatalos veszteséglistát szombat reggelig nem tettek közzé, de helyi rádiójelenté­sek szerint a halottak száma jóval meghaladja a kétszázat. A San Salvador-i tízemeletes kereskedelmi központ is ösz- szeomlott, s a benttartózkodó ezer személy közül eddig 150- nek a holttestét ásták ki a romok alól. A többiek sorsá­ról egyelőre nincs megbízha­tó információ. A földrengés lerombolta a főváros nyolc­emeletes gyermekkórházát is: legalább ötven kisgyermek meghalt. A Santa Catarina nevű középiskola épületének romjai alatt legalább harminc diák maradt holtan. Jósé Napóleon Duarte ál­lamfő a katasztrófa után ha­ladéktalanul szükségállapotot rendelt el. Az egymilliós San Salvadorban megszűnt a víz- és áramszolgáltatás, az utcá­kat törmelékhalom borítja, amely csaknem lehetetlenné teszi a közlekedést és a be­vezető utak megrongálódása miatt nehéz a város megköze­lítése is. A sebesülteket az utcákon, parkolókban és ud­varokban ápolják, mert a megmaradt kórházak zsúfolá­sig teltek, és félő. hogy egy esetleges úiabb rengés ezeket is lerombolja. A legsúlyosabb pusztulás a főváros történelmi belső ne­gyedeiben, illetve a jórészt szegények lakta, zsúfolt küL városokban volt. Amerikai megfigyelőállomások szerint a rengés epicentruma — a ko­rábbi adatokkal ellentétben — igen közel, mindössze 16 ki­lométerre található San Sal­vadortól. Daniel Ortega nyilatkozata Daniel Ortega nicaraguai el* nők szombaton bejelentette, hogy néhány napon belül bí­róság elé állítják azt az ame­rikai tanácsadót, aki a Nica­ragua fölött lelőtt amerikai repülőgépen tartózkodott, de ejtőernyővel megmenekült, s most fogságban van. A managuai rádióban és te­levízióban sugárzott beszédé­ben Daniel Ortega elítélte, hogy az Egyesült Államok a CIA révén „közvetlen támo­gatást” nyújt a nicaraguai kor­mány ellen harcoló kontrák­nak, és kijelentette, hogy az amerikai kormányzat katonai beavatkozásra készül Nicara­guában. Ezt szemléletesen bi­zonyítják a hétfőn lelőtt C— 123-as szállítógépen talált fegy­verek és iratok, s az életben maradt amerikai tanácsadó. Eugene Hasenfus vallomása is — mondta. Weinberger Indiában w

Next

/
Thumbnails
Contents