Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
Ősz a határban Az őszi napsütéses idöjá- . rést kihasználva az elmúlt hét végén is dolgoztak megyénk termelőszövetkezetei a földeken. Felvételünk a kanancsságj határban készült, ahol az end- refalvai Aranykalász Termelőszövetkezet dolgozói a harminc hektáros területről a kukorica&zárat vágták. amely a szarvasmarha- állomány téli takarmányozására szolgál. A NÁÉV kommunistáinak döntése A felismerésen fúl cselekedni kell... A tZ kérdés is jelezte, hogy a párt salgótarjáni városi végrehajtó bizottság alaposan és sokoldalúan kívánja megvitatni Timmer Zoltánnak, a Nóg- rád Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának és Hegedűs Imrének, a vállalat pártbizottsági titkárának előterjesztése alapján, a munka- időalap kihasználása érdekében tett eddigi intézkedések hatását, és meghatározni a védelmével kapcsolatos további termává lókat. Egyszerre és egyidöben A vá’Ttalat három területen erősítette tevékenységét a munkaidőalap védelme érdekében. Gyakoribbá tette a rendészeti ellenőrzéseket, növelte a felelősségre vonások számát, folyamatosan javította a közgazdasági, érdekeltségi eszközrendszerét, a politikai agitációs munkában pedig az érdekek felismertetésével egyidejűleg, a tudat előnyös formálását tűzte ki célul. Az összehangoltság kezdeti eredményei megmutatkoznak az élőmunka termelékenységének évi 6—8 százalékos emelkedésében, a bérek és teljesítmények arányának fokozódó javulásában, a munka- viszony létesítésével kapcsolatos feltételek szigorításában, a munkaidőmérleg megtervezésében, annak folyamatos vizsgálatában, a büntetőszankciók kibővítésében, a törzs- gárdaszabályzat szigorításában, a kedvezmények megvonásában, a személyi órabérek csökkentésében, az alkoholizmus elleni küzdelemben stb. A jó irányú elmozdulásban meghatározó szerepet vállaltak magukra a vállalat párt- alapszervezetei. Júliusban például önálló témánként tárgyalták és határozták meg a munkaidőalap-kihasználás helyi feladatait. A pártbizottság kezdeményezésére kibocsátottak 150 kérdőívet. A véletlenszerű kiválasztás alapján felkért dolgozók, párttagok rangsorolták a munkaidő-kihasználás javításának legfontosabb feladatait. A teljes ítmény fokozás feltételeinek tekintik az emberi tényezőkkel való tudatosabb foglalkozást. Ügy vélekednek, hogy a felismerésen túl, már cselekedni kell. Ennek megfelelően az alapszervezetek vállalták, hogy működési területükön levő kollektívákkal elfogadtatják, megértetik, hogy csak a magas színvonalon végzett termelőmunka hoz eredményt biztosítja a fejlődés alapvető feltételeit. Sürgetik a főmunkaidőben végzett munka elismerésének helyreállítását, az ehhez szükséges érdekeltségi rendszer továbbfejlesztését. Mivel a műszaki-technikai színvonal megléte, a gépek üzemképességének biztonsága nagy hatással van a munka- és technológiai fegyelem kedvező alakulására, ezért szükségesnek tartják, hogy az anyagi lehetőségekkel összhangban fejlődjön a műszaki-technikai felszereltség. A káderpolitikai elvek megvalósítása során olyan dolgozókat kívánnak vezető beosztásokba, akik képesek a termelés műszaki és emberi feladatait megvalósítani. Csak azokat az irányítókat hajlandók támogatni, akik megkövetelik a fegyelmezett munkát, alkotó módon gondolkodnak, kezdeményeznek, s mindezeknek előnye kifejezésre jut a hatékonyság, a termelékenység, a nyereség növekedésében. Kiesések és megszüntetésük Az előbb említett eredmények megsokszorozására bőven van lehetőség, mert a munkaidőalap egy része még mindig eltűnik. Megoldásra vár az egész napos, illetve a munkanapon belüli hiányzások megszüntetése, végső soron az évenként kárba vesző munkaidőalap egyharmad részének, illetve bizonyos hányadának visszaszerzése. Az egész- és törtnapi távollevők számának növekedése alapvetően az állampolgári kötelezettségek teljesítéséből, és a megnövelt szociális kedvezményekből adódik. Ennek mérsékléséhez központi intézkedések is szükségesek. Mi az, amit a vállalatnak házon belül szükséges megoldania? Az üzemi balesetek jelentős csökkentését, a betegellenőrzés szigorítását — figyelembe véve a táppénzállo- mányba-vétel gyengéit is. Az igazolatlan mulasztókkal szemben minden igazolt mulasztás után következetesen el kell vonni a hatnapi különélési pótlékot. Aki viszont nem tartja be a munkafegyelmet, a munkavédelmi szabályokat, annak fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül csökkenthetik, illetve elvehetik • a különélési pótlékát. A vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a helyben szervezett továbbképzést munkaidőn kívülre, a társadalmi összejöveteleket pedig a fizikai dolgozóknál igyekeznek a munkaidő végére, a rugalmas munkaidőben tevékenykedőknél pedig a peremidőre szervezni. A munkaidő-veszteségek másik nagy csoportját a munkában végzett egyéni, családi ügyek intézése alkotja. Mivel sok a bejáró dolgozó, ez megnehezíti az ily módon elveszett munkaidő mérhető csökkentését. Hasznos javaslatok A vita összefogta íój á b an Béres István, a városi pártbizottság titkára úgy vélekedett, hogy a vállalat vezetése ismeri a munkaidő-kihasználás javításának, a veszteségidők csökkentésének főbb területeit, a benne rejlő tartalékokat A felszólalók mindegyike elmondta, hogy a beszámoló kr itikus, őszinte, mások számára is sok tapasztalatot adó volt Ugyanakkor többen javaslatokat is tettek. Olyant, hogy ki kellene dolgozni a névre szóló és mérhető nyereségérdekeltséget, a különböző szinten tevékenykedő vezetők jövedelme függjön az irányításuk alá tartozó dolgozók munka- és technológiai fegyelmétől. Szóba került a differenciálás fontossága, az, hogy a megértésen túl, bátrabban kell alkalmazni. A vitában résztvevők elismerték, hogy a gazdasági vezetésben és a pártban meglevő együttes, összehangolt, céltudatos, előrelátó, tervszerű munka eredményei tükröződnek a nyereségben is. A párt végrehajtó bizottsága, amikor elismerte a végzett munka eredményeit, hangsúlyozta, hogy egy hosszabb folyamat kezdeti szakaszáról van szó. Felhívta a figyelmet a kínálkozó lehetőségekre. Elfogadta a közös beszámolót, a vitában elhangzottakkal kiegészítve, s úgy döntött, hogy Hegedűs Imre a következő városi titkári értekezleten ismerteti a vállalat pártbizottsága, pártalapszervezete által e témában végzett munkamódszert, annak eredményeit és a további elképzeléseket. Venesz Károly Gén erálf e 1 új ítás Visontán Visontán befejezték a Gagarin Hőerőmű kettes számú, száz megawattos blokkjának generálfelújításáit és a gépegység vasárnap ismét megkezdte a folyamatos villamosener- gia-termelést. A generáljavitásra —, amely ötévenként esedékes — 226 naptári napot írtak elő, s a munkálatokat a tervezettnél két héttel korábban végezték el. Sor került a környezetvédelmi szempontból igen fontos elektroífilter és a hozzátartozó berendezések komplett cseréjére. Felújították a kazán és a hozzátartozó tüzelőberendezések falazatát, valamint a blokkegység egészére kiterjedőben korszerűsítették az irányítóberendezéseket. Magyar—szovjet gázipari tárgyalások Viktor Csernomirgyin szovjet gázipari miniszter. aki Kapolyi László ipari miniszter meghívására látogatott hazáinkba, vasárnap elutazott Budapestről. Magyarországi tartózkodása alatt tárgyalásokat folytatott vendéglátójával a gázipar területén megvalósított gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ellátogatott az MMG Automatikai Művekbe, a Videoton Elektronikai Vállalathoz, a Ganz- MÁVAG-ba. a Telefongyárba, a Taurus Gumiipari Vállalathoz és megtekintette az algyői gázüzemet, a Békés II. mélyfúrást, valamint a vecsési gázelosztó diszpécserközpontot. __. _ Nemes János cikksorozata metoNLti&tum Vrat 11. A munkásosztály B z MSZMP f!T57 júniusi országos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei-politikai irányvonal és a szervezeti, munkastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népinemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegeknek aktivizálására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, árukban, valutában és egvéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére és jelentősen bővítették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a könnyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mező- gazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremt-, hette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmotatók száma, fokozatosan bevezették a nyereség- részesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben... A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött Közgazdasági Bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szépszámmal pártonkívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mezőgazdaság elmar adottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembevétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés . ki- fejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az Országos Pártértekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széles körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkásosztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályos hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban soha sem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, mentalitásában, törekvéseiben, a szocialista átalakulás hatására. A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenöt- ezer munkással és munkásból lett értelmiséggel beszéltek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az összke- resők között pedig 18.7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödlek soraikban a kispolgári nézetek, a nacionalizmus, a szovjeteltenes- ség, a szocialista tulajdon lebecsülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagyrészben éppen a parasztság volt.) A beszélgetésekből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát általában elfogadják, sok jogos bírálat érte a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és még inkább az állami intézményeket és szerveket. Kifogásolták, hogy azt az irányvonalat nem érvényesítik megfelelően, sőt, olykor még el is torzítják azt. Egyes vezetők — helyenként még azok is, akik a munkásosztály sorúiból kerültek ki ~a figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfogadott 1958 október 16-i KB- határozat részletesen taglalja, miképpen kell javítani a párt és munkástömegek politikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a párt-, állami éij gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításában, hogyan kell gazdasági. kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és tennivalókat, majd 1962 júniusában a Budapesti Pártbizottság jelentését és i'eladattervét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom fel- támasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pártonkívüiie- ket szerették volna benne látni, addig kommunista körökben — a Nagy Imre időkre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehárt e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népt'rontmozgalom meített, mint amely kifejezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A tömegek aktív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat” — figyelmeztetett a határozat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek: sajátos, történelmileg meghatározott módja' a munkás- osztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan a+apvető kérdésekben. mint a népköztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni " z ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és ta- nácsválasztások voltak. FS célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban, majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízást kapott a politika folytatására. (Következik: a mezőgazda, ság átalakítása.) j Közel 200 ezer forint értékű árukból válogathatnak a vásárlók a rimóci vegyesboltban. Az élelmiszerek mellett széles körű választék van különféle vegyi árukból, ruhafélékből és egyéb háztartási cikkekből is. A szécsényi áfész által üzemeltetett üzlet árukínálatával elégedettek á helybeli lakosok. —RT— j >
