Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

Képes 125 év

Történelmi montázs 1861—1986

Képes 125 év címmel képeskönyvet adott ki a Nógrádi Szénbányák Salgótarjánban. Az alcím szerinti képes történelmi montázs ízelítőt ad a szénbányák történelmi útjáról 1861-től napjainkig. A feketefehér fotók alkalmasak arra, hogy a nógrádi bányászkodás leglényegesebb mozzanatait áttekintsük. A könyv a Nógrádi Szénbányák megalakulása 125. évfordulója jegyében látott napvilágot, méltó tisztelgésként az itteni bányászkodás hősi, küzdelmekkel teli múltja előtt, tanulságul a jelen és a jövő számára.

Nem egyszerű képeskönyvről van szó, amely kronológiai hűséggel számol be a fejlődésről, a technikai korszerűsödésről, a bányászélet változásairól, hanem ennél jóval többről. Hiszen a megye szén- bányászata nemcsak a salgótarjáni nagyipari üzemek kialakulásában, az egész honi nagyipar fejlődésében játszott nagy szerepet — ez önmagában is indokolná a megkülönböztetett figyelmet —, hanem a hazai munkásmozgalom-történetben is. Az Előszóban Zsuffa Miklós vezérigazgató is hangsúlyozta ezt, amikor megjegyzi: „A megye munkás- mozgalmára a bányászok az elmúlt évszázad során mindig nagy hatást gyakoroltak. A korszakra jellemző egyik sajátosságként állíthatjuk, hogy a munkásosztály forradalmi harca szorosan kapcsolódott a ezénhez, a csatát, a széncsatát vívó bányászhoz. A Tanácsköztársaság időszakában a nógrádi szénmedence termelése a proletárdiktatúra számára létfontosságot jelentett. Így volt ez 1946 februárjában is. amikor a felszabadult ország gyorsan szenet, meleget

kért a bányászoktól. A nógrádi bányászok ekkor is helytálltak, s új, dicső fejezetet nyitottak a nógrádi szénbányászat történetében.”

A kötetet Szvircsek Ferenc írta és állította össze. Történelmi áttekintése hiteles, megállapításait szakmai megalapozottság és korrektség jellemzi. Nemcsak jó összefoglalást ad a 125 évről, hanem helyenként önálló kutatásai alapján mélvebb betekintésre kínál módot a nógrádi szénbányászat kialakulásáról és fejlődéséről, s természetesen a bányamunkásság politikai szervezkedéséről is.

A könyv fotóit a Nógrádi Szénbányák és a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum bocsátotta rendelkezésre, a felvételeket Krekács Miklós és Buda László készítette, s külön értéket képviselnek az archív fotográfiák. Zsuffa Miklós, a könyv felelős kiadója maga is szól a kiadás céljáról. Eszerint: ..A képeskönyvet a nyugdíjas bányászoknak, a jelen és a jövő munkásainak ajánlom, mert a képekben saját munkájukkal, életükkel, kultúrájukkal szembesülnek. Ajánlom továbbá a könyvet mindazoknak, akik csak hallomásból ismerik a bányászok férfias munkáját, a természet erőivel vívott harcukat.”

Kétségtelen, a szén teremtette meg a múlt század közepén az ipart és a munkásosztályt ezen a tájon. Salgótarján várossá fejlődésében szintén alapvető szerepe volt. Így megkülönböztetett figyelemmel fordul az érdeklődés a mai város lakossága részéről is minden olyan publikáció és dokumentum felé, amely ezzel foglalkozik. Különösen fontos, hogy az újabb nemzedékek is megismerjék az|t a hősi és erőfeszítésekkel, harcokkal gazdag múltat, amit e medencében a bányászkodás jelent. Jó lenne például, "ha minél több általános és középiskolába is eljutna ez a képes könyv. Annak ellenére, ha — úgy véljük — a fotók csoportosítása némiles szisz- tematikusabb szerkesztői munkával lehetett volna áttekinthetőbb.

A jelen formában ugyanis a 130 felvétel nyújtotta élmény kicsit összemosódik a kötet forgatásakor, s. bár a kronológia nem szenved csorbát, a ..korszakolás” különösen az ifjabb korosztályok számára megnehezül. Nem is szólva arról, hogy folyamatosan „vegyesen” kapja az olvasó a technikát, a politikatörténet képeit, az életmód, a kultúra, a sport képes dokumentumait és így tovább. A tördelésben is el lehetett volna képzelni nagyobb változatosságot.

Mindazonáltal, az a képes barangolás és múltidézés amit ez a könyv lehetővé tesz, pótolhatatlan, a munkásmozgalom-történet. a helytörténet és az ipartörténet iránt érdeklődők számára. Gondoljunk csak arra, hogy például a közreadott első fotográfiák a salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tiszti karát ábrázolják 1884- ből, vagy a Zichy-akna munkásait a századforduló idejéből, a százharmincadik felvétel pedig azt a jelenetet örökíti meg, amikor dr. Ko- rompai Péter, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára emlékzászlót ad át a jubileumi évforduló alkalmából. Mindez valóban történelem.

T. E.

Nagy irodalom csak nagy telkekben születhetik... és ne elégedjünk meg sem mint írók. sem mint olvasók valami tisztes középszerrel.... legyen hozzá szemünk-szívünk. hogy meglássuk és megérez- zük. hol, mikor, kiben és hogyan nyilatkozik meg ez a nagy lélek.

(Veres Péter)

A kisgyerekek könnyűszerrel képzelik el azokat a dolgokat. amiket szeretnének elérni, de amik nincsenek meg. Ha ezt a csodálatos képesséTöprengető

güket érettebb korukban iá megőrzik, akkor költőnek, vagy bolondnak nevezik őket.

(Anatole France)

Pompás érzés a munka írógép mellett, amikor a betűk befúródnak a papírba, és látható művé válnak. Gyönyörűség. amikor hirtelen megszületik az ötlet, váratlanul, meglepően, valahol a fürdőben, vagy étkezés közben.

újságolvasáskor, ostoba társalgás közepette.

(Lion Feuchtwanger)

Akkor , láttad őket. mert költő voltál: különös és szörnyű dolgokat láttál... Ki tudja, mit lehetne még ma is találni benned, ha megint kis időre költő lehetnél.

(Karel Capek)

Ráfanyalodom arra. amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek mondjam el azt. amit külön-külön senki nem akar meghallgatni.

(Karinthy Frigyes)

Október:

#

múzeumi és műemléki hónap

Az idei múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját « budapesti városligeti Mezőgazdasági Múzeumban tartották.

Az esemény és színhelye látványosan testesíti meg mindazt, ami ezt a két — valójában és lényegében egy és azonos — ügyet jellemzi.

A Mezőgazdasági Múzeum épületére, a Vajdahunyadvár tervezésére, kiírt pályázat feltétele volt, hogy ez a Mille- neum alkalmából létesítendő épület ötvözze a hazánkban fellelhető valamennyi építészeti stílust. (Ez az elképzelés oly magas fokon sikerült — tervezője Alpár Ignác —, hogy az eredetileg ideiglenesnek szánt épületet véglegessel váltották fel.) Kerek ezeréves — ünnepre épült a Vajdahunyad- vár; s bár kevésbé sokatmondó, de évforduló a mostani ist kilencvenéves .jubileumára újult meg. határidő előtt, példás színvonalon. A most látható tárlat pedig betekintést nyújt hazánk mezőgazdasagának sokféle ágazatába. a múzeum történetébe, erdőgazdálkodásunk és természetvédelmünk, védett nemzeti parkjaink, vizeink, állataink világába, végül bemutatja a fejlődés perspektíváit Aligha véletlen tehát, hogy ezúttal —

első alkalommal — szakmúzeumban nyitották meg az eseménysort.

A múzeum szó régen csak ünnepi alkalomra való, térben. időben a jelentől elszigetelt. holt. befejezett világot jelentett. Ma mindinkább igyekszik megfelelni a hármas célnak: valósághű megőrzésbemutatás, folyamatosság

érzékeltetése és életszerűség. Ennek megfelelően a restaurált régi épületek különböző korokból való részeit nem ha- misí-tják-sze’ídítik egymáshoz: egy-egy történeti, építészeti stílus élő voltában mutatkozhat; nemcsak a palotákat tekintik műemléknek, hanem a régi paraszti élet színtereit is. És múzeumhoz, műemlékhez gyerekkortól kezdődő, mindennapi kapcsolatunk szerveződik.

Sorra létrejöttek a kistele* pü'ések helytörténeti gyűjteményei — és a jellegzetes tájegységeink építkezését megőrző, hemuta*ó szabadtéri falumúzeumaink. A hagyományos múzeumok pedig úgy tárják a néző elé egy-egy kor, osztály. réteg, személyiség emlékeit, hogy beleérezze magát a kor atmoszférájába. Így rendeztek tárlatokat a budavári Munkásmozgalmi Múzeumban, a budai Bartók-emlékházban,

a salgótarjáni Nógrádi SánJ dór Múzeumban, s több he* lyütt. Valósághűség, testköze- liség, folyamatosság. E hármas célt szplgálja az iskola

— múzeumközi szövetség, a múzeumi gyerekelőadások, foglalkozások, a családi múzeumi rendezvények, a mester* ségbemutatók és gyakorlati elsajátításuk. A rendszeres múzeumi filmvetítések, kon* certek is elősegítik, hogy a múzeum közművelődésünknek mindinkább szerves részévé váljék. Űj vor>ás az is, hogy élő funkciót nyer egy-egy kastély, vagy paraszti porta.

Az első — akkor még csak

— múzeumi hónap, figyelem- felhívás volt: — Óvjuk, ismerjük meg és tegyük köz* kinccsé az egyetemes és nemzeti vagyont! Negyedszázad telt el az akkori, első akció óta. Ma már évi tizenkilenc- millió a múzeumok országos látogatottsága. S —. mint a tévébeli Ráday Mihály-soro- zat ország-világ előtt szemlélteti összlakosságot mozgósító, nagybetűs ügy lett a műemlékek védelme.

így kell lennie. Mert köze* li és régmúltunk ismerete híján nerp érthetjük a jelenj és nincs utunk a jövőbe.

P. G.

Hazai faiakon

Alcsutdoboz kuriózumai

Vajda Jánosnak, a múlt század romantikus lelkületű költőjének volt igen kedves tája Vál község vidéke — valamennyi arrafelé fogamzott verse közül is kiemelkedik a sokak által ismert és idézgetett Váli erdő című költemény, — s ezen a vonzódáson nincs mit csodálkozni. Valóban szeretni való ez a Fejér megyei, a Velencei-tótól északra elterülő dimbes- dombos, apró vízjárásoktól szabdalt vidék. Noha igen közel van Budapesthez az M 1-esen is, az M 7-sen is elérhető, — mégis viszonylag kevesen zarándokolnak el oda.

Maga a tájnak nevet adó Válban is ott magaslik egy késő barokk stílusban épült

kastély, az Ürményi família hajdani otthona, s ugyancsak megér egy kitérőt Vajda JáIlyen volt az alcsuti kastély eredeti állapotában

VSSSSSSSSSSSMSJWM*SJUMmfSSSSSSfMrú/*7SSMrMrSSSSSyMf//rsSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSA

Rendez őpotiré

Kerényi Imre

Herényi Imre

Még éppen, hogy csak elhagyta a negyedik x-et, de már száznál több rendezés van mögötte; volt színházigazgató, ő állította színpadra az 1981-es évad legnagyobb sikerét, a Várszínházbeli Csik- somiyói passiót, amely azóta is telt házakkal megy. Rendez operát, dolgozik a televízióban, belekóstolt a filmezésbe is. Jászai-díjas, érdemes művész.

— Győrben végeztem el a gimnáziumot, részt vettem az iskola amatőr előadásain, s valahogyan „eldöntődött”: érettségi után a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Autóstoppal jártam felvételizni. s 1961-ben — még be sem töltöttem a tizennyolcadik évemet — felvettek a rende- bői szakra. Marton Endre növendéke lettem. Mi a főiskolai évek alatt rengeteget dolgozhattunk, asszisztensked- tem — kiváló rendezők keze alatt — a Nemzetiben, a Madáchiban, az Egyetemi Színpadon. 6őt az Operaháziján és a filmgyárban is. De, hogy ki képes megmaradni a pályán, csak később dől el; hét évfolyamtársamból csak hárman (Babarczy László, Félix László és én) dolgozunk ma is rendezőként. Mert ehhez állóképesség, jó idegrendszer, pedagógiai hajlam és sok szerencse is kell.-— ‘Ügy tudom, diplomarendezése Shaw Cézár és Kleopátrája volt, Szegeden. Utána a Madách Színházhoz került...

— ...és 12 évet töltöttem el

ott 1966-tól 1978-ig. Kitűnő

gárda dolgozott akkoriban a Madách Színházban. Rendezett Ádám Ottó, Vámos László, Lengyel György, később Szirtes Tamás, s olyan művészek játszottak, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Dómján Edit.

— Mely rendezéseit érzi legfontosabbaknak ezekből az évekből?

— Sokat dolgoztam, az első esztendőkben, számos vígjátékot rendeztem, s minden munka — még a kevésbé sikeres is — tartogatott számomra valami tapasztalatot,

MÚGRÁD - 1986. ok&pber 11., szombat

tanulságot. Jelentős álllomás- nak tartom pályámon Fejes Endre Vonó Ignácának színpadra állítását Kiss Manyival és Garas Dezsővel: „felfedeztem” önmagam számára is Szép Ernőt, Tamási Áront. Számos bulvársikert rendeztem, így A pillangók szabadokat, a Kaviár és lencsét, az Abelard és Heloiset. S hadd említsem meg Alekszej Tolsztoj művét, a Rakétát, amelyet) bukása ellenére fontosnak tartok.

— A Madách Színházból 1978-ban Szolnokra került igazgató-főrendezőnek.

— A számos Nemzeti színházi átszervezés közül az egyik úgy történt, hogy a szolnoki és a kaposvári színház színe-java átment a Nemzetibe. A szolnoki színház meggyengült, s a kulturális vezetés megbízott, oldjam meg a problémákat, - bizto*. sítsam a folyamatos működést. Elvállaltam a munkát, mert úgy éreztem ki kell próbálnom magam más környezetben, nehezebb körülmények között is. Két évet töltöttem Szolnokon, talán sikerült némi eredményt elérnem. S bár egy igazgatónak számos hivatali munkája van, rendeztem is, többek közt a Candide című musicalt és Tolsztoj Legenda a lóról című művét.

— Két év után. miért hagyta ott Szolnokot?

— Budapesten laktam és már akkor is tanítottam a főiskolán. Naponta 200 kilométert utaztam, s ezt hosszú távon nem lehet győzni energiával. Ezért amikor Vámos László meghívott rendezőnek a Népszínházba — igent mondtam. Azóta csak vendégrendezni járok vidékre.

— ön fiatalon, 26 éves korában lett főiskolai tanár. Ügy tudom a közelmúltban is felmerült a kérdés, hogy egész osztálya vidékre szerződik, s együttmarad.

— Amikor egy jó kollektíva összejön a főiskolán, többnyire szóba kerül ez a probléma, kísérletek is történnek, például Békés András egyik osztálya néhány éve, „testületileg” Szegedre ment, ahol Ruszt József működött, s a nyíregyházi színházhoz is csaknem egy teljes osztály szerződött. A múlt évben az én végzőseim is hívtak, menjünk Sopronba, van ott egy szép épület, csitfáljunk közösen színházat. Én azonban nem vagyok ólvan szervezőalapító egyéniség, mint Markó Iván vagy Ruszt József, nem vállaltam a kockázatot. Nem újrakezdeni akarom a pályámat, hanem inkább folytatni szeretném.

— Mivel?

— Feladatom van bőven, el

sem tudom mindazt vállalni, amivel megbíznának. Előkészítettem az új évadbeli munkáimat g Nemzeti Színházban. nyáron pedig a Margitszigeten Bizet Carmen című operáját rendeztem. amely francia nyelven szólalt meg.

i K. Gy.

nos emlékmúzeummá alakított erdőszéli házé, hanem a környék igazi látványosságai

Alcsutdobozon várják a vendégeket, például Magyarország egyik legszebb és mesz- sze földön értékes növényritkaságokat magában foglaló arborétuma, illetőleg egy romjaiban is remek Pollack Mihály tervezte kastély.

Nyilván tízért, mert valóban néhány óra alatt le lehetett oda kocsikázni, lovagolni Pest-Budáról, Alcsut és Vértesdoboz tágas határát az uralkodó Habsburg- ház szerezte meg magának. Mint gazdag termőhelyet és> igen jó vadászterepet rendszeresen látogatták a koronásfők, meg a velük tartó népes kíséretek. Noha valamennyi éppen soros gazda csinosított rajta, az igazi kiépítés gondját József nádor (1776—1847) vállalta magára.

Mindenféle csereberékkel 1819-ben került az ő kezére végleg a környék, ahol nem kevesebb, mint 7500 hektáron kezdte bizonyítani, milyen is az a szakszerűen irányított, a megszokottnál sokszorosan több hasznot hajtó földművelés, állattenyésztés. Szinte az egész birodalmát fölcsatornáztatta, az utak mentén fasorokat telepített, az utóbbiak máig szépen rajzolják ki a hajdani táblák elhelyezkedését.

Valamennyi cselekedete közül azonban a 40 hektáros arborétum megalapítása volt a legmutatósabb! Efféle díszkertek, növénykülönleges- ség-gyűjtemények már akadtak itt-ott a korabeli Ma- gvarországon. ám ilyen tudományos megalapozottságú — ily nagy terjedelmű — úgynevezett angolkert sehol másutt nem zöídellt, virágzott. *■

S szinte eredeti szépségében zöldell, virágzik ma is! Aki ugyanis belép a példásan gondozott természetvédelmi területre, lépten-nyo- mon a világ más tájairól ideszármaztatott ritkaságokban gyönyörködhet. Van ott 25 méter magas tulipánfa ugyanúgy, mint például kínai páfrányferyő, vagy Ázsiából származó 150 éves vas- fa. A libanoni cédrus magasabbra nyúlt, mint 25 méter, az ország legöregebb akácfáját pedig hiteles adatok szerint 1825-ben ültették.

A sok-sok reliktum (növényritkaság) locsolásához, a vízinövények bemutatásához természetesen egy tó is kellett. Ebbe korábban a környék patakjai szállították a vizet, később azonban a világhíres magyar kútfúrómérnök, Zsigmondy Vilmos mélyített ott egy kutat 126 m-es — a munkálatok idején páratlanul hosszú — csőrendszerrel.

Nem messze, az imént említett tótól a Pollack Mihály tervezte kastély. Ma már csak a teljesen ép előrésze látszik annak a palotának, amelynek alapjait 1825 táján rakták le. 1830-ra készült el, A második világháborúban gz épület nagy része lerom- bolódott és a falakkal együtt a nádori család levéltára is odaveszett.

Dicséretére a műemlék- védelemnek, ez a furcsa középrész — amely egyébként nyugodt, klasszicista képet, arányokat mutat — szépen helyreállítva idézi a régi időket. Olyan illúziókeltő ez a maradék, hogy a múlt század elején, közepén játszódó történeteiket ott szokták lefényképezni a filmesek.

Alcsutdoboz ilyenformán egyszerre ígér növénytani ritkaságokat és egy építészeti kuriózumot. A. I*

I