Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
A Zichy alkotóközösség kiállítása Bóka DezsőFaluszéli ház Mözsi'Szabó István: Utcai beszélgetés Másfél éve alakította meg százharminc szobrász, festő, grafikus az ország legnagyobb létszámú alkotóközösségét a Zichy Mihály Galériát. (Olyan művészek vesznek részt benne. mint Ábrahám Raffael, Benes József. Csurgói-Máté Lajos, Decsi Ilona. Gáti Mihály. Keleti Jenő. Kondor Lajos. Komis György, Pataki Ferenc. Réti Mátyás, Szegvárt Károly). Az alkotóközösség fennállása óta számos kiállításit rendezett az ország különböző részein legutóbb például Nyíregyházán. Miskolcon és Leninvároshan. Most Budapesten a VIII. kerületben a Gutenberg Művelődési Ház galériájában kaptak állandó kiállítási lehetőséget. Első alkalommal az alapító tagok munkáit állították ki. Sorsközösség és alkotás 1 . . I Érthető okokból, nagy ér- 'deklödés előzi meg a Salgótarjánban zajló Cigánynapok elnevezésű rendezvény- sorozat egyik mai programját. A cigány ’írók és költők találkozójáról van szó. Néhány hete jelent meg Egyszer karolj át egy fát című kötetük. Éppúgy sikerről beszélhetünk, mint évekkel ezelőtt a Fekete korall című antológiájuk idején. Mára azonban már jól kirajzolódik az egyes alkotók egyéni arcéle, pályája is. A művek ismeretében egyet lehet érteni Csengev Dénes megállapításával : „Gazdag irodalom, nagykorú művészet ez”. Képviselőik közül hatan lesznek a megyeszékhely vendégei. Köztük a salgótarjáni Szepesi József költő, akit először Lakatos Menyhértről faggatok. — Lakatos, Menyhértet régóta ismerem. Még abból az időből, amikor az úgynevezett cigánykérdéssel a cigány értelmiségiek közül kevesen foglalkoztak. Ö már akkor is vezéregyéniség volt, mint ahogy az ma is. Amikor megismerkedtem veie a Füstös képek című regénye már országos hírnevet szerzett neki. És nem csak az irodalmárok, hanem a szélesebb olvasóközönség körében is. A regényt azóta számos nyelvre lefordították. Nem túlzás azt mondani, hogy Lakatos Menyhért nemzetközileg is ismertté vált. Írásain túl is tisztelem, mert felelősséggel felvállalta a cigányság ügyét. A cigány írók és költők mellette sorakoztak fel. Mint például Cho- li Daróezi József, akjnek munkásságában fontos szerepet játszik a fordítói tevékenység. Kovács József, Rostás Farkas György költők nevét szintén nem hagyhatom említés nélkül. Mint, ahogy nem elhanyagolható Péli Tamás festőművész tevékenysége, vagy Daróezi Ágnes pedagógiai, közművelődési munkálkodása sem. — Az erjedés kezdete mikorra tehető? — A hetvenes évek elejére. Hadd tegyem hozzá az ed- ■digiekhez, hogy abban a kezdeti időszakban rögtön mellénk állt néhány lelkes es lelkiismeretes népművelő és pedagógus. Eddigi eredményeinkben az ő érdemük semmivel sem kisebb. Megérdemelnék, hogy egyszer velük is foglalkozzon a nyilvánosság. Ők ugyanis nem cigányok. — Milyen a viszonyotok a nem művész cigány értelmiségiekkel? — Különböző tanácskozásokon közülük is egyre többen részt kérnek a feladatokból. Vannak közöttük műszakiak, mezőgazdászok, újságírók. Sokukról ez idáig senki se tudta, hogy cigányok. Ők a nyilvánosság előtt mint szakemberek szerepeltek. Fel sem merült a származásuk kérdése. Akadnak közöttük olyanok, akik most azzal vádolnak bennünket, hogy a cigány írók, költők ki akarják sajátítani a cigányság képviseletének jogát. Pedig nem így van! Csupán arról van szó, hogy velünk mint alkotókkal többet foglalkozott a sajtó. Érthetően került szóba a származásunk, hiszen a magyar irodalomban, csoportunk új színt jelent. Az irodalom köztársaságában mi otthonra találtunk. Ami pedig a támadóinkat illeti, egyáltalán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármilyen kis segítséget is visszautasítsunk... Napjainkban bizonyos értelmiségi körök előtt már egyáltalán nem szégyen cigánynak lenni. Természetesnek tartom, hogy egyre többen vállalják származásukat. De ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy fellépésünk óta mi, az alkotók, folyamatosan bizonyítottunk. — Kiknek a teljesítményét emelnéd ki? — Lakatos Menyhért mellett számos idősebb és fiatal alkotó neve felsorakoztatható. Bari Károly országosan ismert név. Az ő pályáját is ki tel jegedében látjuk. Közelmúltban megjelent gyűjteményes kötete (A varázsló sétálni indul) ezt bizonyítja. — És Osztojkán Béla...? — Ő több műfajban is jelen van a magyar irodalomban. Verseivel tört be. de újabban egyre inkább prózai munkái miatt figyelek rá. Drukkolok Osztojkán több- műfajúságának. mert én. sem csupán a költészetet művelem. — Az eddigiek alapján, úgy tűnik, mindenkit ismersz... — Természetesen. Többü- ket előbb a publikációik alapján, mint például Choli Da- róczi Józsefet és Kovács Józsefet. Azóta persze mindketten személyes jóbarátaim- A nagyközönség munkásságukat kevésbé ismeri. Pedig Choli széles körű társadalmi munkát is végez. Kovács József pedig rendszeresen publikál országos lapokban. A szóba került szerzők közül többeknek már köteteik vannak. Együttes megjelenéseink közül rendkívül fontosnak tartom az Egyszer karolj át egv t fát című almanachot. Mire ehhez eljutottunk, a kötetben szereplők személyes ismerőseimmé, barátaimmá váltak. — Ennyire egységes ez a kör? — Irodalmi körről nincs szó. A sorsközösség viszont biztosítja az egységet. — Hallom, lassan eladó- sodsz... — Igen, mert mindenki arJ ra vár, hogy megajándékozzam a szép kiállítású kötetünkkel. Csak hát a külem- mel együtt jár a megfelelő ár is... — Ennyi ismerősöd van? — Szeretem az embereket. Engem is sokan kedvelnek. Persze az ismerős mindig több, mint az önzetlen jóbarát. Ha mindenki eljönne a salgótarjáni találkozónkra, aki barátomnak mondja magát, nem a klubterem, hanem a színházterem is ’ megtelne. Pedig most olyan országos hírességek lesznek itt, akik igazán megérdemlik a figyelmet. L. P. .. .Talán éppen egy minden évben cselekvőén visszatérő irodalmár jegyezte meg a nap végeztével a Tarján felé brummogó mikrobusz hátsó ülésén üldögélve a friss élmény hatása alatt „megfigyelted. hogy évek alatt miként változott nem csak a csesztvei irodalmi nap... más értékteremtő-őrző gyülekezetünk is...? Volt idő. amikor az ilyen összejövetelek „tömegét” a kivezényelt mat- rózblúzosok jelentették..., most meg átsütött mindenen az együvé tartozó, hasonlóan érző emberek ünnepe.. Sok ilyen cselekvő ünnepet kívánok magunknak. «Btt t i Mimii i i immi S, hogy „milyen magas volt az ég" ott Csesztvén. a koszorúzás alatt! A „mi közös egünk” —, ahogy ugyanez az irodalmár egyik írásában éppen Madách Imre költő és politikus életével ezit a képet összekötötte egyszer már. Kö- aös egünk kék volt. a nap végei elé fátyolszerű szalagok úsztak rajta, nem felhők, áttetsző keskeny felhőszalagok, olyanok, minit a Madách-szo- bor talpazatához helyezett koszorúk fehér-arany szalagjai. Nagy tömeg állt félkörben Vigh Tamás szobra előtt. a régi (nem olyan, régi, néhány éves) staffázsszerű mat- rózblúzos alakok egészen beolvadtak, így váltak maguk is igazi résztvevőkké azzal, hogy megszűnt staffázs-kie- gésziítői voltuk egészen. Brröl a koszorúzásnál még «atomit. Csesztvei sétálók A csesztvei irodalmi nap (gesztora mindenkor a tudományos munkát az élénk népműveléssel házasító megyei múzeum) évenkénti megújulása egyben minden évben értékeket fedez fel. s régieket sem felejti. Ellenkezőleg — újabb rétegeket von rájuk, gazdagítja őket minden módon. Híre száll a jónak, nem csupán a rossznak, amelynek köztudottan ezer szárnya női azonnal. így lehet természetes a költő halálának évfordulóm Csesztvén az egyre változatosabb közönség, már ami az összetételt, az ideutazások helyét jelöli. S, így kerül mindig valami régi-új a „terítékre”, így hangzott el — nem kevés irodalomtörténeti érdekességet hordozva magában — a koszorúzáson Balogh Károly Csesztvei ősz című ver^ (költeménye inkább, terjedelmét is tekintve.) Balogh Károly Madách egyik legkorábbi életrajzírója a költő oldalági rokona (unokája volt annak a Balogh Ká- rolynak, aki Madách Imre nővérét. Máriát vette nőül. s akiit Mária korábbi házasságából született fiával együtt Világos után Mairosszlatinánál legyilkoltak az útanátlók) — itt nyugszik Csesztvén. Itt halt meg 1944-ben a gyarmati kórházban, s lánya ugyancsak jelen volt a csesztvei napon. Tóle tudom, hogy édesapja a Csesztvei ősz című versével került a Kisfaluéi Társaság tagjai sorába! A verset a társaság előtt maga Rédey Tivadar olvasta fel (kora kiemelkedő irodalom- kritikusa volt. irodalomtörténész és esztéta). Balogh Károly a Csesztvén utolsóként honos és mindenki által tisz- telt-szeretett Madách Alice néninek ajánlotta versét, amely a Budapesti Szemle 1944. évi januári füzetéből különlenyomatként is megjelent Budapesten. Éppen a Ba- logh-csailád tett talán a hozzánk közeli utóbbi években- évtizedekben a legtöbbet áldozatos. segítőkészségével a Madách-kutatásért. Ezt ismerte el Nógréd megye, amikor két évvel ezelőtt özvegy Balogh Károlynénak Madách- d'iat adományozott. Az idős hölgj tavaly hunyt el, férjével egy sírban fekszik Csesztvén a kis katolikus temetőiben. A Csesztvei ősz Madách Imrének. Alice néninek és a „régi boldog nyaraknak” állít emléket — sorai sétálva követhetők, olyan pontos táj- leírásokkal színesítve, amely felér nem< is egy honismereti tanulmánnyal. Alice néni, aki a tóesz nyugdíjasaként halt meg 1977-ben. talán fennhangon olvasgatta, de micsoda. ívet vont ez az utolsó nyilvános előadás, a több mint negyven esztendővel ezelőtti Kisfaludy Társaság-beli felolvasásáig ! Hiiiiitiiiiiifififimwiifmmu A csendes csesztvei „szenzációk” így értek, mint az aszúszemek őszidőiben. Volt néhány közöttük, ami már tavalyról érett a mába. s olyan hatást keltett. hogy szó nélkül hagyni semmi esetre sem lehet! Ilyen a gyarmati Szabó Károly nagy érdeklődéssel és értéssel fogadott előadása Madách fő- müvének újiabb értelmezéseiről. Valószínű, hogy nyitott •kaput dönget az, aki mielőbbi közlését sürgeti a Palócföldben. .. Engedtessék meg nekem, hogy így utólag és bevallott elfogultsággal, szeretettel köszöntsem a naigy nyilvánosság előtt azt az embert, aki 23 év utón először kért és kapott útlevelet, és aki Nagyváradról a csesztvei irodaiimi napra utazott, hogy ott eltöltve néhány órát tovább menjen Esztergomba. Tempfli József egész köteg- nyi színes fotót hozott Cseszt. vére. s akivel személyesen uiiimiiiiniiiMlliiliiilll»iiiil A csesztvei séták —, amelyeken az idén először, de talán nem utoljára Kovács Ferenccel a gyarmati gimnázium igazgatójával földrajzi- biológiai-történeti cicerónét- kalaúzt alakítottunk — a va- is beszélhetett mindenkit 1,ósóf°s- lépéseket-helyszíneket megajándékozott ezekkel a fo- éppúgy jelenti, amiként igaz. tokkal. Jómagam többször ír- képletesen persze, mindarra a tam már arról miként men- sétára is, amit a szellem vilá- tette meg Madách Imre fele- 9itott meg. Az irodalomtör- ségének. Fráter Erzsébetnek téneti előadásokra, a műemlé- földi maradványait a teljes ki templom színi produkciója pusztulástól; miként kérte hí- éppúgy áll ez. mintha többi- vatalosan js (azonnal meg- re" a kis falu művelődési há- kapta amúgy!) a csontok fel- zá'ban>. az, iskolában, vala- vébelének engedélyét, s mi- mennyi szerény, az események ként helyezte el a szerencsét- belso értékét és a családias len sorsú asszony földi ma- környezetet szervesén ötvöző radványait a váradolaszi ba- helyszínek egész hangulatára, rátok templomának —. amely- A régi, s eredeti Majthényi- nek 'plébánosa, ezen túl szent- kastély (ma óvoda), ahol a jobbi címzetes apát — knip- költő édesamyjia matróna kort tarendszeréiben. A váradolaszi temetőt ugyanis az egyre fejlődő város öntörvényei szerint fokozatosan felszámolják, helyén lakótelep épül. s azomegérve éppen 101 esztendeje meghalt, a Madáchok legendás kértszeretetének helyszínei a parkban, a volt ispánlak fent a dombon, a mai, kát a regi holtakat, akiknek emlékmúzeum, a temető, ahol hozzátartozóik nincsenek, s Madách Imire öccsének Khakikről időben nem gondos- r°iynak családja nyugszik, (fe- kodnak a maiak — örökre íesége, Csernyus Emma, Cserbetemeti a jelen és múlttal nVus Emánuel negyvennyolcas keveset törődő jövő. Volt kő- honvédtiszt lánya volt, apját zöttünk-velünk valaki akit Haynau kivéigeztette). a közép- Madáeh iránti tisztelete (előbb kori. eredetű kis templom, a volt irodalomtanár, mint fel- Tabánba vezető nincesor és szentelt paip), önként vállalt felelősségérzete mindentől és mindenkitől függetlenül arra vezérelt, hogy megtegye, amit kell. Nem az elismerésért — a lelki nyugalomért. A jövőért. Tabánba vezető pincesor és végül odafent a költő által „messzelátönak” nevezett dombon a nógrádi panoráma. .. Idelent, idebent Madách szelleme. T. Pataki László NOGRÁD — 1986. október 1.1 „ szombat
