Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
T ársa/gó Van abban valami jelképes 5s (szándékosságot ne feltété* lezziink), hogy a 20 éves Palócföldet bemutató Társalgó című irodalmi műsort mikor hallhattuk: kedden reggel, a Kossuth-adón (tehát munkaidőben) és vasárnap este, amikor egy francia krimi ment a tévében (Yves Mon- tand-nal a főszerepben). Erről természetesen a szerkesztő-műsorvezető tehet a legkevésbé. Szóvá is csak azért teszem, mert — csepp a tengerben — Jelzi a vidéki irodalmi lapok, szellemi műhelyek helyzetét. Még ha meg is lenne a jószándék az odafigyelésre, a népszerűsítésre, kicsit mindig leértékelődik a dolog, mintha — mellékes is lenne. Holott tudjuk, hogy nem az! S ezt nem csupán a kicsit sértődött, mellőzött „vi- dékiségünk” mondatja. Szó esett persze erről is a műsorban, mint ahogyan mindenkor, ha a vidéki lapok, irodalom, szellemi műhelyek vannak terítéken. Mert Pesten még az odafigyelő jószándék sem érti — minthogy nem érzékeli —, hogy a centrumtól távolodva, nő a szellemi légszomj. Sokkal nagyobb erőfeszítésieket kell ten- ini önmagáért a szellemi életiben maradásért is. Mindenekelőtt a körülmények miatt. Az irodalom, s minden művészet csak akkor virágozhat »gazán, ha az alkotók mellett egy széles és értő közönséget, közösséget is feltételezünk, amely — szellemi értelemben — eí is tartja azt. Márpedig ez egy vidéki kisvárosban önmagában is abszurdum. A lap sem zárkózhat be — a -provincializmus veszélye nélkül — csupán az adott város, -megye határai közé. Mert ha •mondandója van — márpedig a Palócföldnek van —, Táncművészet f. '86 Első alkalommal 19W- 4ban mutatták be a Táncművészet című körképet, akkor, mint a budapesti művészeti hetek részét, most pedig •— «zeptember 26—október 6-ig — immár harmadszor kerül fórra, önálló eseménysorként. A Táncművészet ’86 eél- * szerint a tánc gyűjtemé- aiyes kiállítása, ahol hivatásos balett- és néptáncegyüt- jgesek, szólisták, és koreográfusok mutatják be utóbbi 4veik legjava termését. A - színhelyek: az Operaház, a fővárosi Operettszínház, a ppudai Vigadó és az Arany (Üános Színház. A táncélet nálunk úgy egy évtizede kezdett újjáéledni. Elsőkként tartottuk meg a nemzetközi Interbalettet 1978-ban, amelyen kiváló, |>el- és külföldi táncosok, együttesek mérték össze tudásukat, cserélték ki tapasztalataikat, szőttek gyümölcsöző, új barátságokat. Ekkor már szerveződött a tánc %íj fópuma, s 1981 januárjában átadták az újjáalakított Budai Vigadót, benne a kor- sszerű nézőterű és színpadú ’Táncfórumot, amely, nevéhez híven bemutatkozási lehetőséget adott — s ad mindmáig — a különböző irányzatú, hovatartozású táncosoknak : együtteseknek, szólistáknak, néptáncnak, balettnek, fővárosiaknak, vidékieknek, hivatásosoknak, amatőröknek, s portrét- rajzol , egy-egy koreográfusunkról. Ám a háromszáz fős nézőtér és az apró színpad csak kamaratánc-előadások- nak elegendő. Máig hiányzik a hasonló feladatkört be- tö'teni kénes, nagvobb méretű. állandó otthont adó befogadószínház. 20 éves a Patócfötd akkor az országos érvényű. Éppen az által, hogy felvállal valamit: egy ügyet, egy tájat, a tehetségeket. Egy másfél órás magazinszerű műsor — ha mégolyah jól szerkesztett is — eleve nem vállalkozhat a teljességre, Érthető a műsorban megszólaltatott szerkesztők (Praz- novszky Mihály, Pál József, Kovács Arlna, Czinke Ferenc, Bódi Tóth Elemér) elfogódottsága is. Ügy kellett bemutatniuk a kamaszkorból immár felnőtté serdült Palócföldet, hogy az ne tűnjék se dicsekvésnek, se panasznapnak. Holott jogos lenne mindkettő. A Palócföld is, mint oly sok vidéki társa, a szűzföld feltörésével kezdte. Előbb volt meg a szándék, a szép tervek, s csak az évek hozták meg a sajátos profilt és rangot. A dilemma mindenkor az, hogy kikkel csinálják meg. és kiknek szánják a lapot? A helyi (olykor sovén) lokálpatriotizmus nyilván a helyi témákat és szerzőket látná szívesebben. Az igényes szerkesztői koncepció viszont nem mondhat le sem a minőségről, sem a tematika és a szerzőkör tágításáról. Olvasókat — helyieket is! — csak így remélhet. Nos, a Palócföld is átesett ezeken a gyermekbetegségeken, míg rátalált a helyére egyrészt a helvi értelmiség, másrészt a többi lao körében. Anélkül, hogy vitába kívánnék szállni a szerkesztőkkel, nem biztos, hof ’ mindig az a lap erőssége. az ,,adia el”, amiről a műsorban is beszéltek. De e* — önmagában —• nem is olyan nagy baj. Egyetértek viszont a terjesztésről, az olvasóhoz való eljutás nehézségeiről mondottakkal. De kiegészíteném ezt egy adattal. Az időnkénti átfogó bemutatók, mint az Interba- lett. a Táncművészet — szemléltetik táncművészetük útkeresését, megújulási képességét, bel- és külföldi sikereit. Néhány aktuális példát! Nemrég érkezett meg olasz—spanyol turnéjáról az Operaház ifjú táncosaiból alakult Budapesti Kamara Balett. Vezető koreográfusuk. Fodor Antal elmondta, mily meglepő sikert arattak olyan előadások is, mint Ravel Bo- lerójának magyar koreográfiája — Spanyolországban. Egy hegytetői monstreszfn- házat, a circus maximus méretű Theater Grecot is zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők: kétezerötszázan 1 Ezt a produkciójukat most mutatják be Budapesten első alkalommal, öt másik művel együtt. A Táncművészet ’86 legfőbb igyekezete, hogy az egyeztetési nehézségek ellenére átfogó képet nyújtson táncmövészetünk helyzetiről, törekvéseiről Seregi László-koreogréf iával szerepel az Operaház ba- lettegvüttese, Shakespeare— Prokofjev Rómeó és Júliájának az Opera százéves jubileumára készült feldől«o- zása méltóan reprezentálja külföldön is a legkiválóbb magyar koreográfusként számon tartott Seregi művész«- tét. Gluck-zenére készült Má Magyarországon mintegy 300 folyóiratoldal jelenik meg havonta. Feltételezve az ideális olvasót, aki minden lapot szeretne elolvasni, mert „sosem lehet tudni”, ez anyagilag is súlyos terhet (havi 3—400 forintot) jelent. A legutóbbi tokaji írótáborban heves vitát váltott ki az egyik korreferátum. amelyben az előadó azt állította, hogy ma a kortársirodalom csak egy szűk értelmiségi réteghez jut el. Magyarán az „olvasó nép” fikció, gyönyörű ábránd maradt. Márpedig ezt igazolják az olvasésszociológusok felmérései is. Mindezt pedig azért jegyzem itt meg. hogy érzékeltessem a Palócföld, s minden vidéki irodalmi (s nemcsak irodalmi) lap nehézségeit, dilemmáiét. S akkor még nem szóltam a kor (más) kihívásairól, amelvek — látszólag — az irodalom ellen hatnak. Egyik maga az időtényező — egyre kevesebb jut olvasásra, a másik oedig egyfajta fásultság, fáradtság, amely szintén nem kedvez az igényes olvasásnak. Az „átlag” olvasó mindig is a könv- nyebb ellenállás felé haladt. Nagyon is jól érzékelik ezt a Palócföld szerkesztői, hangot is adtak neki a műsorban. Jól látják a kibontakozás módját is, ami csak előre lehet. Azaz még igényesebben, még nagvobb szellemi és földrajzi körré tágítva szerzőben, tematikában, s olvasóban is a lap törekvéseit. Kötődve Salgótarián és Nógrád valóságához, de úgy, hogy ablakot tárjanak a nagyvilágra is, A tét nem kiesi: tükröt tartani a korpák, s őrizni, emelni is a szellem méltóságát. táncjátékkal szerepel a Pécsi Balett: Eck Imre koreográfiájának címe: Don Juan bolondjai, szeretői voltunk, s elgondolása szerint a kétszázéves zenére táncoló Don Jüant XX. századi jelképek nélkül is kortársunknak érezzük. E művet is most mutatják be először a fővárosban. A néptáncműsorban a Magyar Állami Népi Együttes legközelebbi USA-beli turnéjához készített — kalocsai, kalataszegi, palóc — táncbetéteiből állított össze ez alkalomra szóló estet. Viszonylag ritkán szerepel a nagyközönség előtt a Belügyminisztérium Duna Művész- együttese. JGj vezetőjük van; megújulási akaratról beszél, Tükörcserepek című műsoruk is. A Kodály Kamara tánc- együttes a Hagyományaink című programia napjaink szürkeségét állítja szembe a régi parasztkultúra sokszínűségével, A Hungária Kamara táncp”v<i«ns ie’lpgze- tes tájegységeink táncait so- rakoztatia fel. A Népszínház táncegyüttese a néptánefoga- lom kitágítását tűzte ki céljául ifjú — s a műfajában is, új — zeneszerzőket kért fel, hogy friss látásmódot hozzon e műfajba. Egy szemléletes cím: Das wohltemperiertes Komputer. Sör kerül az Állami Balett Intézet növendékeinek estjére, lesz japán, holland, sváici vendégszereplője is a Táncművészet ’86- nak. Pereli Gabriella 8 NOGRAD — 1986. október 4* szombat 1 Horpáesi Sándor Jelenet az Operaház Budapesti Kamara Balett együttesének Albinoni—Fodor: Pás de deux című műsorából. Igények és gazdaságosság Interjú az Országos Filharmónia új A magyar zenei életben az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat szerint komolyzenei hangversenyek rendezésével — vidéken, s a fővárosban egyaránt — elsősorban az Országos Filharmónia foglalkozott. Az intézmény élére — Lakatos Éva csaknem három évtizednyi elismert működése után — 1986. július 1-től Rátki Andrást nevezték ki igazgatónak. Az új direktorral ezúttal főként a vidéki koncertéletről, illetve az ehhez is kapcsolódó gondokról, lehetőségekről beszélgettünk. — Az utóbbi időben az Országos Filharmónia rendezvényei mellett, vidéken is egyre több olyan hangversenyt hallhatunk, amelyet nem a filharmónia, hanem más intézmény, például a helyi zenekar vagy zeneiskola rendez. Ennek révén merült fel az észrevétel, amely szerint a filharmóniai hangversenyek a programkínálatban vagy a művészek szerepeltetésében nem mindig alkalmazkodnak a helyi igényekhez, mivel a fővárosban, ahol minderről döntenek, nem eléggé ismerik azokat, önnek korábban is alkalma volt figyelemmel kísérni a filharmónia tevékenységét. Érzékelt-e ilyesféle feszültséget a vidéki hangversenyéletben ? — Mivel egy ideig magam is vidéken éltem, tapasztalhattam, milyen felszabadító élmény az Országos Filharmónia számára, hogy más intézmények is szerveznek hangversenyeket. Ez ugyanis a felelősség egy részét leveszi a vállunkról. Egyébként is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig tart a mi felelősségünk egy-egv megye vagy város zenei ellátása tekintetében. A nevünkben ugyan benne van az„országos” jelző, ez mégsem jelentheti sem az igények pontos ismeretét, sem azok maradéktalan kielégítését. Ami például az utóbbi kérdést illeti: nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy a nagy- zenekari vagy oratikus művet váró közönségnek azért nem tudunk ilyet nyújtani, mert a rendelkezésre álló terem erre nem alkalmas. Az igények mechanikus kielégítése ilyenkor a legjobb esetben is azt eredményezné, hogy többen lennének a színpadon, mint a nézőtéren. Nem vitatom, hogy a helyi intézmények jobban ismerik a helyi igényeket és sokat tesznek azok kielégítéséért. Az elszármazott művészek, az ott dolgozó művészpedagógusok is találkozhatnak ezáltal közönségükkel. Az sem ritka, hogy egy-egy alkalommal előnyösebb feltételekkel tudnak a szeretett művésszel vagy pedagógussal szerződést kötni, mint egy hivatásos rendező szervezet. Ezért előnyös, ha az Országos Filharmóniának van versenytársa, ami persze előnvös a közönség számára is. Talán nem vagyok azonban elfogult, ha azt mondom, hogy műsorszerkesztőink. rendezőink soksok éves gyakorlata és tapasztalata megbízható alap. amelynek birtokában reális képünk van a hangverseny- látogató közönség ízléséről és az aktuális „divatról”. Ismerjük a kínálatot és azt Is, hogy meddig ér a takarónk. Reális, nívós műsoraüánlattal keressük fel minden év tavaszán a helyi kulturális igazgatási szerveket és művészeti szervezeteket, hogy velük közösen véglegesítsük a következő szezon programját. Meggyőződésem, hogy szorító gazdasági nehézségeink ellenére sem tudnak — ma még — az alkalmi rendező szervek olyan sokszínű, gazdag és szakmailag megbízható programot kínálni. mint amivel mi állunk a közönség elé. — Az Országos Filharmónia műsorpolitikájában láthatóan. e'őnrt élveznek bizonyos műfajok; talán a kialakult hagyományok vagy épigazgatójával pen a gazdaságosság diktált» feltételek miatt. Például a klasszikus gitármuzsikának, főként a fiatalok körében, egyre növekszik a közönsége, koncertprogramokban viszont ritkán látunk ilyen kínálatot. Nem volna-e helves, ha a filharmónia megkísérelné a ..nyitást” az eddig háttérbe szorult műfajok felé? — A filharmónia — sajnos vagv szerencsére — bizonyos értelemben, zárt keretek között élő, dolgozó és megbatározott költségvetésen belül gazdálkodó intézménv, A keretek spontán alakultak ki. de lényegében a hangve-- seny-látogató közönség ízléséhez igazodnak. Mi felfedezhetünk olykor egy-egy műfajt vagv előadót, és szívesen is tesszük ezt. ha új szint hoznak a koncertéletbe. Meg kell azonban mondanom, hogy e tekintetben — gazdaságossági okokból — a közönségízlés a döntő. Ha érzékeljük, hogy a klasszikus gitármuzsika iránt megnőtt a kereslet, bizonyosan az eddiginél sűrűbben fog megjelenni kínálatunkban Másik példát is mondhatnék: a cimbalmot itthon, és szerte a világban, a mi Rácz Aladárunk fedezte fel a komoly zene számára, mint a zenei kife- je7.és egyik fontos eszközét, a hangszer mégis megmaradt a nem túl gyakran igényelt szólóinstcumentumok egvt kének. Áttörést, minőségi változást várni, produkálni Itt egyelőre nem lehet Ügv vélem, az Országos Filharmónia a jelenlegi gazdasági helyzetben elsősorban azzal szolgálja leghívebben a zenei kultúrpolitikát, közművelődést, ha az igények és a gazdaságosság együttes figyelembevételével létrehozott hangversenyek kifogástalanul magas színvonalát igyekszik biztosítani. s ezekhez a legkiválóbb hazai muzsikuspárda mellé jó nevű külföldi vendégművészeket is meghív. Szomory György KÁLDl JÁNOS: Állj Állj « hegytetőre, ott várd. onnan köszöntsd a bizton eljövöt, Palástjáról most múlik a dér, homloka csupa ünnep, és szüntelen szép szava szól: „Készüljetek, föld fiai. HAZAI TAJAKOEH föl mert tüneményes frisseséggel Jön el a violás, drága Nap, aki fényével és melegével énekei, aki mosolyába öleli a világot, s aki elindítja — bűvös sugallattal — a virágok végtelen körmenetét”. A felújított fertőrákosi barlangszínház A nevezetes fertőrákos: bar. táncszínházát 1970-ben létesítették a soproniak, jórészt közadakozásból, a társadalmi ösz- | sz^ogás szép példájaként. Fertőrákots a Fertő-tó partján, a magyar—osztrák határ mellett fekvő, régebben nagyobbrészt németek lakta község. A kis halászfalut Szent István király adományozta a győri püspökségnek, az ő tulajdonuk volt egészen 1945-ig. A középkorban a rákosiak sokat pörösködtek Sopronnal, és a falu lakóinak életét hosszabb időn át veszélyeztették a közeli Macskakő várának rablólovagjai, mígnem Mátyás kiirály j katonái 1465-ben kifüstölik őket. Amikor Győr 1594-ben a török kezére került, Rákos lett a győri püspökség központja. A püspök szép kis kastélyt építtetett Rákoson, mely vásártartási jogot is kapván ez idő tájt' valóságos kis várossá fejlődött. A hajdani „városfal” maradványai ma is láthatók. A kastélyt a győri püspökök később nyári rezidenciaként használták, jelenlegi szép barokk formáját Zichy Ferenc püspök adta meg 1770 körül. A közelmúltban eredeti szépségében helyreállították, a szép belső freskókat is megújították. Fertőrákos fő látnivalója — a Fertő-tavon túl — kétségkívül a kőfejtő, melyre évente mintegy másfél-kétszáz ezren kíváncsiak. Ismereteink szerint 1628-ban kezdték itt az úgynevezett lajtamészkövet nagyban bányászni. A kő neve a közeli Lajta-hegység nevéből ered, ahol sok van ebből a köny- nyen fejthető, jól faragható, az Időjárás viszontagságainak ellenálló kőzetből. Sopron számos épületébe beépítették, de nagy bécsi építkezésekhez — például a Hof-múzeumhoz és az egyetemhez is — innen szállítottak követ. A kőfejtők nemzedékek során óriási csarnokokat vágtak a mészkődomb oldalába. A monumentális mészkőcsarnokok mennyezetét hata'fnas oszlopok tartják, és sötét labirintusok ágaznak jobbra-balra. A kőfejtő őslénytani szempontból is igen érdekes. A magas kőfalak szemünk elé tárják a mintegy 15 millió év előtti földtörténeti korszak, a miocén őslénytani maradványait. A kőfalakban az őstengeri állati és növényi maradványok között láthatók tengeri algák, osztrigák, egyéb kagylók, tengeri sünök és halak maradványai, közöttük jó állapotban megkövesedett cápafogak, mohaállatok, egyebek. Az őslénytani maradványok több szép példánya a kőfejtő bejáratánál, a tárlókban is megtekinthető. A tetőről széttekintve, szemünk elé tűnik a Fertő csillogó víztükre, a szélben hajladozó nádasok, a tavon túl a Fertő menti osztrák falvak tornyai. A fertőrákos] Fertő-tavi vt- zitelep kitűnő strand- és hor- gászparadácsom, a soproniak kedveit pihenőhelye. (Sajnos, csak délután 18 óráig látogatható, a lakóhely szerinti illetékes rendőrkapitányság külön engedélyével.) A fertőrákos! kőfejtő a II. világháború alatt munkaszolgálatos tábor volt, sok ezer üldözött vesztette itt életét a kegyetlen bánásmód és az embertelen körülmények miatt. Idegenforgalmi célokra a szomorú epizód után a 70-e# években építették ki a bar- langszínhózat, mely a soproni ünnepi hetek színházi, opera- és balettelőadásainak színhelye lett. 1985-ben megkezdték az idő. közben használhatatlanná vált barlangszínház felújítását. A 822 főt befogadó különleges barlangteátrumban biztonságos és esztétikus színpadot alakítottak ki az elhasználódott (már az eredeti építéskor is csak ideiglenesnek szánt) színpad helyén, a nézőtér telje* felújításával, öltözőkkel, mellékhelyiségekkel. jó világítással és a fűtés elfogadható mpc* oldásával a nyáron is hűvös színházban. Ezen a nyáron a páratlan bariangkatedráüsban újra felcsendült a muzsika. B. J.
