Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

A főtitkchl látogatás tapasztalata! Egyetértenek a bányászok m kormány döntésével A hét elején a megye párt- ife szakszervezeti vezetőinek megír i vására Nógrádija érke- xett Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottsága ■tagja, a SZOT főtitkára, akit kétnapos LátogaJtásra elkísért Kovács László, az MSZMP KB tagja, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A szakszervezeti vezetők Gé- ezi János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára társaságában a többi kö­zött felkeresték a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyárat. aktívanlé^en találkoz­tak szakszervezeti tisztségvi­selőkkel. A gazdag program keretében közvetlen tapaszta­latokat szereztek a nő? M szénbányászok munkája, ul, élet- és munkakörülményeik alakulásáról. Baranyai Tibor. Kovács László és Géczi János Kán yás- bánya ü zemben egy fronti ejtési és egy elővájósii csapattal találkoztak. Eszme­cserét folytattak a Drexler Károly által vezetett Ifjúság ’85 és a Vályi László vezette Április 4. szocialista brigádok tagjaival. A bánya.iárást kö­vetően megtekintették a nagv- bá'tonyi — nemrégiben' át­adott — Bányász Művelődési Házat. A vendégeket á Nóg­rádi Szénbányáiknál tett lá­togatás során Kazinczi And­rás. a vg'.lalat műszaki vezér- dsazgató-helyettese kísérte, akit arra kértünk, összegezze a szakszervezeti vezetők és a bányászok találkozásának ta­pasztalatait. — Vállalatunk dolgozói, párt- éts gazdasági vezetése nagy megtiszteltetésnek tart­ja, hogy a szakszervezeti moz­galom első számú vezetőd meg- 1 különböztetett érdeklődést tanúsítanak a nógrádi szénbá­nyászat iránt. Meggyőződtek arról, hogy miiként gondolkod­nak bányászaink, hogyan lát­ják jelenüket és jövőjüket, milyen tényezők befolyásolják közérzetüket — mondotta elöl járóban Kazinczi András. — Ismert, hogy a kormány m közelmúltban áttekintette a hazai szénbányászat helyze­tét, megjelölte az ágazat fej­lesztésének feladatait. Ezt követően a párt megyei vég­rehajtó bizottsága vizsgálta meg az ebből adódó tenniva­lókat. A program készítésének időszakában olykor kétségek merültek fel a nógrádi bányá­szattal kapcsolatban. — A beszélgetések során is visszatérő kérdés volt: van-e szükség a szénbányászatra? Egyöntetű vélemény fogalma­zódott meg. az. hogy igen. A dolgozók elmondták: egyet­értenek a kormány döntésé­vel. A Központi Bizottság tagjai meggyőződhettek arról, hogy bányászaink érzik a velük szemben táplált bizal­mait s egyúttal a felelőssé­güket is.- Azzal is tisztában vannak persze, hogy a vál­lalat. egyéni sorsuk alakulása elsősorban saját munkájukon múlik. Hozzá kell azonban tenni: az ágazat jövője a to­vábbiakban másfajta gondol­kodást kíván mind annyiunk1 ól. Mindenekelőtt a széntermelés gazdaságossága érdekében kell az eddigieknél jóval többet tennünk. Az idei mélyműve­lésű nyersszéntermelési ter­vünk 670 ezer tonna, ami 1990-re egymillió 70 ezer ton­nára növekszik. Látható, hogy helyzetiünk stabilizálódott. Az országban álitalában csökken a mélyművelésű szén terme­lése. a külfejtések vállalnak nagyobb szerepet. Nógrádiban ez fordított, feladatainkat a kányáéi fejlesztési program megvalósulásával teljesíthet­jük. — A megye vendégei sokat időztek a Hemsheidt és Glink gépek mellett, nagy érdeklő­dést tanúsítottak a korszerű­sítési törekvések iránt... — Tapasztalhatták, hogy K anyáson a régi bányászkor dás és a korszerű törmelék egymás mellett létezik. Dol­gozóink elmondták, hogy eze­ket a nagy értékű berendezé­séket sajnos, nem tudjuk maradéktalanul kihasználni, s ennek nagyrészt objektív okai vannak. A szállítókapa­citás jelenleg nem tcv.i le­hetővé. hogy az említett gé­pek a maximális teli esi tenényt nyújtsák. Elmondtuk. hogy fejlesztési céljaink között sze­repel e gond kiküszöbölése. Már épül az új lejtősaikna, ami módot ad a napi kiszál­lított szénmennyiség meghá- pomszorozására. Üzeimel már az a technológia, amely ré­vén eleget tehetünk a velünk szemben támasztott követel­ményeknek. Fontosnak tart­juk. hogy' a jelenlegi 1—2 frontfejtéssel' szemben egy­idejűleg átlagosan három le­gyen. Olyan géprendszert szeretnénk kialakítani, amely segítségével a napi 1—2 mé­ter helyett 4—5 méterrel is előrébb haladhat a front. Saj­nos, nehezíti dolgunkat, hogy a többlettermeléssel párhuza­mosan jelentősen nő a meddő aránya, s ez ront ja a szén minőségét. Mi pedig minősé­gi szenet szeretnénk adni a lakosságnak! A szónmosómű elkészültével lehetőség is nyí­lik rá, s ez — ára miatt — ugyancsak javítja majd a jövedelmezőségét. Elmondtam tájékoztatómban azt is: a nyolcvanas évek elején 70— 80 ezer fonnia lakossági sze­net értékesítettünk, az idén már 120—130 ezer tonnáit, 1990-re pedig a tervünk. 270 ezer tonna. Érthető tehát, ha a látogatás során leggyakrab­ban az ezzel kapcsolatos mű­szaki fejlesztési törekvésekről, a meglévő berendezések ha­tékonyabb kihasználáséról esett szó. Dolgozóink érzik ennek fontosságát Ök teszik például szóvá, hogy jók ezek a gépek, fel kell készülni mű­ködtetésükre. folyamatos ki­szolgálásukra. a kiszolgáló személyzet legyen érdekeltebb a gépek üzemelésében, ja­vítsuk a munka szervezettsé­gét több figyelmet fordítsunk a szakmai utánpótlásra. — Az utánpótlással kapcso­latban köztudott, bony a bá- nyaszszakma az utóbbi évek­ben veszített nénszerűségéböl. Milyen ténv°zök játszottak szerepet ebben? • — Azt hiszem, senki előtt nem kell hangoztatni a bá- nyászkodás nehézségét és szépségét. Vannak azonban más dolgok is. amiről ven­dégeink • sokat beszélgettek munkásainkkal. Ilyen az anyagi, erkölcsi megbecsülés. Elhangzott;: a többi szakmá­hoz képest csökkent a bányá­szat rangja, ami vonzerőt je­lenthetne a fiataloknak. Nem a más ágazatokban dolgozók jövedelmét sokallják a bá­nyászok! A teljesítményt, a munka nehézségi fokának fi­gyelembevételét teszik szóvá, azt sem elhallgatva, hogy a kormány a népgazdaság te- herbíró-k épességétől függően sokat tett a bányászokért. Elhangzott: a nemzedékvál­tás időszakát éljük. Felmerül a kérdés, hogy ha a jelenle­gi. nagy tapasztalattal rendel­kező bányászok nyugdíjba mennek majd. mir lesz utá­nuk? Ki kezeli a jövőben a korszerű gépeket^ lesznek-e tehetséges, szakmailag fel­készült utódok? A szakma népszerűsítése, szeretete ke­vés . ahhoz, hogy a fiatalok vájártanulónak jelén ttkezze­nök. Azt várják bányásza ink. hogy a borítékon is jobban érződjék: munkájukat átla­gosnál nehezebb feltételek között végzik. A vendégek lát­hatták: a vállalatnál jelentő­sen javultak a szociális kö­rülmények. sokoldalú a gon­doskodás dolgozóinkról. Jog­gal vetődött fel viszont, hogy a lakóhelyen időnként problé­mát okoz a kereskedelmi el­látás. a szolgáltatás, s ezek is hatással vannak a dolgozok hangulatára. — Milyen benyomásokkal távoztak a szakszervezeti ve­zetők a Nógrádi Szénbányák­tól? — Hasznos találkozás volt. Dolgozó ink bíztatást kaptak, s alkalmat arra, hogy a Köz­ponti Bizottság tagjaival köz­vetlenül véleményt cserélje­nek. az őket foglalkoztató kér­désekről. Vendégeink pedig meggyőződhetitek a legfonto­sabbról : a kormány határozatát, a párt megyei végrehajtó bi­zottsága állásfoglalását köve­tően nyugodt körülmények között dolgozhatunk. A bá­nyászok egyetértenek ezekkel a döntésekkel, ők is úgy gon­dolják a szén nem kell min­denáron. a gazdaságosan ki­termelhető fűtőanyagra van szüksége az országnak. Szán­dékunk, hogy eredményesen dolgozzanak, de ehhez jobb feltételeket kérnék. Ha e két dolog találkozik, valóban bát­ran mondhatjuk: Nógrádiján nemcsak múltja, hanem hosszú távú. biztos jövője is van a szénbányászatnak — fejezte be a beszélgetést Kazinczi András. M. Sz. Gy. Nemes János vsmcKMzm's . cikksorozata 9 s 5. KélffronVos harccal a válság l< ’«léséért 4 956. június 28-án a len­’ gyelországi Poznanban súlyos zavargás tört ki, ame­lyen munkásrétegek is részt vettek és a rendet csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreállítani. Poznan figyel­meztető jel volt az MDP-nek is. hogy sürgősen meg kell oldani a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Központi Vezetőségnek júli­us 18—21-i ülése határozott el. Ez a plénum végre kritikusan elemezte a párt politikáját, le­vonta az SZKP XX. kongresz- szusából adódó következteté­seket, és kétfrontos harcot hir­detett a válság felszámolására. Egyben körvonalazta a teen­dőket az előrelépéshez a szo­cialista megújulás érdekében. Nagy tehertételtől szabadí­totta meg a pártot az, hogy a KV ülése felmentette első tit­kári tisztsége alól Rákosi Má­tyást. De a régi beidegződés és, a pártegység hamis értel­mezése munkált, amikor a döntést Rákosi rossz egészsé­gi állapotával indokolták, és nem tárták a párt és az or­szág elé a súlyos politikai hi­báit, és bűnös szerepét a koncepciós perekben, vala­mint a rehabilitáció késlelte­tésében. Rákosi helyébe első titkár­nak Gero Ernőt választotta meg a testület Ez a választás nem volt nevezhető sem elvi­nek, sem taktikusnak. Gero Ernő Rákosi mellett a régi ve­zetés második embere volt, tehát hasonlóan felelős a po­litika torzulásáért, az 1953 jú­niusi fordulat megtorpedózá­sáért, az SZKP XX. kongresz- szusa után is a változások gát­lásáért, és részese volt a tör­vénytelenségeknek is. A júli­usi plénumán ugyan irányt váltott, de a beszédében han­goztatott „tiszta lappal” kezd­jük az új politikát, kifejezve azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes hi­báira is, borítsanak fátylat. A pártpolitika megújulásá­nak szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB sorai­ba több kipróbált, nagy 1 ta­pasztalattal rendelkező elv­társat választottak, közöttük jónéhányan a törvénytelensé­Gyóitmányfejlesztés az SKU-ben Az Ózdi Kohászati Üziemek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a Vasipari Kutató- intézet szakemberei újabb együttműködésre készülnek, új hegesztőhuzail-féleségek ki­dolgozására. A tervezett gyártmánvfeilesztést a be- gesztőrobotok mind nagyobb elterjedése, valamint a ma­gas folyási) atárú acélok he­gesztésére alkalmas huzalok hiánya indokolja. A szakem­berek feladata elsősorban a műszaki paraméterek egyez­tetése. A három érintett vállalat­ból az ózdiak szállítják az alapanyagot, a Salgótarjánok gyártják a terméket a kutató- intézet eddigi eredményei alapján. Üvegcsiszolók versenye ; Az üvegipar ifjú mestere címért vetélkedik két napon át a salgótarjáni öblösüveg­gyárban húsz fiatal üveg csi­szoló. A parádi. ajkai, vásá- rosnaményi. a budapesti am­pullagyár és a házigazda gyár versenyzői pénteken szabadon választott munkáikat kezdték el: ólomkristály tál csiszolá­sát. Kötelező vizsgamunkaként egy palackot és három kely- het munkálnak meg. Az if.iú szakemberek baráti esten ta­lálkoztak az öblösüveggyár vezetőivel és KlSZ-eseivel Szombaton elméletben mérik össze tudásukat az üvegcsá- szolók. gek áldozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Tit­kárságának is tagja Kádár János. A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megközelítésű, és az SZKP XX. kongresszu­sa szellemének megfelelő volt. A pártegység helyreállítását szorgalmazta és reálisan ele­mezte az elhajlásokat is: „Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobb­oldali opportunizmus gyökerei — állapította meg a beszá­moló. — Mind a kettővel szemben a legélesebb, a leg­következetesebb eszmei-politi­kai harcot kell folytatni a párt irányvonalának és helyes politikájának érvényesítésé­ért.” E kétfrontos állásfogla­lás végre a szektás megnyil­vánulási formákat is bemu­tatta: politikai felvilágosítás helyett adminisztratív eszkö­zök alkalmazása, erőszak a tsz-fejlesztésben, bizalmat­lanságra alapozott káderpoli­tika. dogmatizmus a társa­dalmi jelenségek megítélésé­ben, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése, a népfront elhanyagolása. A z állami életben a szo­** cialista törvényesség megszilárdítását, az állami fe­gyelemnek a szocialista de­mokráciával egyidejű erősíté­sét és fejlesztését jelölték meg feladatul. Gazdasági téren az anyagi érdekeltség és a minő­ségi követelmények kaptak hangsúlyát. Mint közvetlen te­endőt javasolták az államköl- csönjegyzés megszüntetését, és a hadsereg létszámának csök­kentését. Az agrárpolitikában a mezőgazdaság szocialista át­alakítását ugyan célul tűzte ki a határozat, de egyrészt az ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az ön­kéntesség legszigorúbb betar­tását hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni pa­rasztgazdaságokat is támogat­ja a termelés növelésében. A júliusi KV-ülés a minisz­terelnök, Hegedűs András elő­adásában megvitatta és elfo­gadta a második ötéves terv irányelveit Ezek mór jobban számoltak a reális lehetőségek­kel, tekintetbe vették a szak­értői csoportok véleményét is, és mintegy 2—3 százalékkal alacsonyabb fejlődési ütemet szabtak meg, mint az erede­ti, még a Rákosi-féle vezetés által vitára bocsátott tervezet Fontos és valóban előremu­tató megállapítások voltak ta­lálhatók a gazdasági irányí­tás módszereire vonatkozó­an is: A központosítás túlzásait fel kell számolni, a vállalati tervmutatók számát csökken­teni, nagyobb hatáskört biz­tosítani a vállalatok igazgató­inak. Szó volt az anyagi ösz­tönzés, az ár. és bér-, vala­mint a hitelrendszer fejleszté­séről. „Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek se­gítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a nép- gazdasági terv céljai irányít­hatják” — hangsúlyozta a be­számoló. büléssel fogadták a párttagé ság nagy tömegei. A lakosság- ra is általában kedvezően ha­tott. Az első időkben még a Nagy Imre köré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással — kénytelen volt helyes irányú kezdemény­nek elismerni a határozatot. A kifejezetten ellenséges, bur- zsdá-restaurációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi források­ból kapták a. muníciót propa­gandájukhoz, is kissé csende­sebbek lettek. De ez az állapot csak áta menetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a for­dulatok három év alatt túlsá­gosan gyakoriak voltak ahhozj hogy egy helyes lépés gyor­san visszaállítsa a bizalmat Ezt tudva Nagy Imre és cso­portja is sietve taktikát váU toztatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a sze­mélyi változások a vezetési beii nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári meg­bízatása alá is támasztotta — túllicitálásba kezdtek. Követe­léseik mind szélsőségesebbek lettek, mindinkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányokat, értékeket, és a demokratizálás címén a rend­szer „strukturális megváltoz­tatását” igényelték. M indes összefonódott a nyugati tőkés- viszonyok szépítésével, és lasJ san a már nem is nagyon bur­kolt szovjetellenességgel. fii burzsoá-restaurációs elemek ebben a tevékenységben jó partnerei voltak a Nagy Ira- re-csoportnak; persze mindig meg is toldották az érvelést és a kívánságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza kell vinni a párt illetve az állam vezetésébe, hiszen azt első lé-1 pésiként általános restauráció« céljaikhoz alkalmasnak találd ták. 4 956 késő nyarán és ko­’ ra őszén a politika fe­szültség újra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumo­kon — növekvő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi ifjúság soraiban —■ szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyama­tok bontakoztak ki. A kriti­kusok és a világmegváltók egymással versenyeztek aa esetenként jogos, de gyakrab­ban irreális* nem egyszer tel­jesen abszurd követelések elő-) terjesztésében. A párttagság­nak pedig az a része is, amely nem, vagy csak kevés­sé került e kritikai zuhatag befolyása alá, bénultan fi­gyelt. A formálódó és még nem eléggé összecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is na­gyon el volt foglalva nemzet­közi ügyekkel és ismerkedés­sel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmu­tatást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszervezeteknek ahhoz, hogy kezdeményezők legyenek és jól politizáljanak e válságos helyzetben. A júliusi KV-határozatot (Következik: Az ellenforra- egyetértéssel és megkönnyeb- dalom füzében) < 9 hűl adékanyagsk újrahasznosításáért Számítanak Lovász Lajosné kifogástalan munkájára a dré- gclypaiánki S/ondy Lakatos és Szerelő Ipari Szövetkezetnél. Tizenhat esztendővel ezelőtt került az üzembe, s bizony az­óta kitanulta a szerelőműhelyben adódó szakmai feladato­kat. Kétszer Kiváló dolgozó kitüntetéssel is elismerték a honti fiatalasszony tevékenységét, aki az otthoni háztartási hibaelhárításoknál is kamatoztatja ismereteit, nem jön za­varba az apróbb javításoknál.- kj -■ Kiemelt kormány program a VII. ötéves tervben a hulla­dékanyagok újrahasznosítása. A feladatból jelentős rész jut a MÉH-trösztre és hat vállalatára, hiszem a hozzá­juk tartozó telepeken gyűjtik össze a vas-, a színesfém-, a gumi-, a papír- és a textil- hulladékokat, a fáradt olajat, s készítik elő ezeket az újbóli felhasználásra. Az Észak-mapyarországi MÉH Nyersainyaghasanoisító Vállalatnál jelentős fejleszté­seket hajtottak végre az utóbbi időben. Többek között vas- és fémhálázó gépet he­lyeztek üzembe a salgótarjáni telepein. A jövőben közepes nagyságú feldolgozó üzemek kialakítása a cél. El kívánják érni, hogy a hulladékfeldol­gozás rugalmasan kapcsolód­jon a termékváltáshoz. To­vább erősítik a hulladékgyűj­tés szelektív jellegét, s min­dig az adott hulladékhoz iga­zítják az újrahasznosítás mód­jait. NOCRAO — 1986. október 4H szombat

Next

/
Thumbnails
Contents