Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
b Pontosabban és ezúttal — Rétság „tolmácsi” részén. Mert erről van szó. Tehát Tolmács, amely nevében besenyő — a honfoglaláskor az ■'azonos nevű besenyő törzs telepedett meg itt a Börzsöny aljában — s, amely rég nem néz, (ha ugyan nézett valaha is) besenyő eredetére, de néz változó jelegére Rétság-Tol- mácsként. Kilencszáz és ezer közötti a lélekszám Tolmácson, persze nem százával .változik, de mozgás azért mindenképpen tapasztalható, demográfiai is. Tolmácson az idén nem indult első osztály g harminc gyereket nevelő kastély-szomszéd iskolában, ■mert egyetlen (!) elsősét a feJHőtagozatosokkal együtt kellett útnak indítani az anya- iskolába, Rétságrá. Az óvodai létszám azonban mutatja: jövőre más lesz a helyzet, lesz újra első osztály a kis tagiskolában. E(f\f csendes „szenzáa ó” Mindenütt jó a viz. ha nem mérjük a miitráttartalimat. Ám, amikor megmérték a tóimé- esi. kutak szennyező ttségi fokát. kiderült, a feltehetően jó régi igazság — valamen.v- nvi fúrt kút vize ártalmas lehet az egészségi'«, de elsősorban) mégis a csecsemőkére. Korábbam egyetlen! egészséges vizű csapot ismertek, az. is az Erdőkémia helybeli gyára körzetébe tartozott —. ahogy erről a legrégebben tevékenykedő tanácstag, Molnár József, az Erdőkémia vezetője szólt. Ez azonban már a múlthoz tartozó sajátosság; Tolmács utcáiban végig mindenütt kiépült a vezeték, következhet, az utcád kifolyók „ültetése”, s maid a házakba már mindenki anyagi tehetsége szerint vezeti be a re- gnónális rendszer kristály- tiszta jó vizét a dejtáiri medencéből. Közvetlenül js a vhbwd tart -szoros kapcsolatot az Erdő- kémia és a gesztorként < kö- -zépütt átló rétsági termelő- szövetkezet új vállalkozása. Minden külön értesítés nélkül. minden felesleges csa- nadratta mellőzésével, a meglévő termelési, szállítási, energetikai lehetőségekre épülve, éfppen akkor ütötték rá a pecsétet (persze nem szó szerint) a folyékony műtrágya gyártásának közös szerződé- .■sére, amikor ott jártunk. Ez a kis gyár. itt a Börzsöny aljában, nagyra nőtt fákkal körülölelve, jelenleg mindössze vagy százhúsz embert foglalkoztat. Molnár Józseftől tudom, hogy voltak már kétszázam is, s volt ez az egykori családi szeszgyárból fokozatosan kifejlődő gyá- racska -jobb helyzetben is, „három műszakbari dolgozott a retorta, műszakban voltunk hét végeken, ünnepeken is...”. A falepárlás és a fásáén előállítása változó «irányokban megmaradt ugyan, de nemrégiben éppen egy jól- éiaetn munkától estek el; a korábbi megrendelő Időközben maga 1« felkészült a kémiai anyag gyártáséra és egyszerűen átvette a termelést — ez némi kiesést oko/jha- tott átmenetileg, de éppen az új az, amitől a megfelelő pótlást remélni lehet. A régi Herzfeld-file szeszgyárban nyilvánvalóan kizárólag szeszt készítettek: Kerziel d úr. a tulajdonos, szinte soha nem látott vendég volt er«felé. s bér p^ndá1 kodással is foglalkozott az egykori kastél.yhdiaidonos. az igazi főnők itt — ahogy, egykorvolt gazdasági cselédje elmondta — a „méltsás” asz- twaonv volt. Herzfeld többje becsülte a kártyaasztal zöld posztóját a börzsönyi zöld lankáknál. Az Érd »kémia mai újkeletű vál!«1lko~ sásának áldásaiból részesül a rétsági közös oazdas-'o szer- ve-ése-bnnyoHtása mellett rgen vaay nyolc termetöszö- veikezet! Ä dolog lényege;az eddig szilárd és ezért töfeb- Tiv’re egyenetteni.il, toteste- gesen is k,t'Tá't különto’0 v»- gyialsoú műtrágya nz itteni gyártással nem csak folyéDrajkó Vera laborvezető és Nagy Edit laboráns az Erdő kémiánál konnyó válik, de együtt jár mindez a gazdaságosabb felhasználással; a környezet kímélésével; a raktározás tulajdonképpen feleslegessé vélik, a szövetkezetek szinte naprakészein, a föld igényeinek minden belső mutatóban megfelelő folyékony műtrágyát kapnak’ egyelőre mintegy öt és fél ezer tonna mennyiségben (a felfutás tízezer tonnára növeli a termeállomás helyébe a Csiszoló- korong- és Kőedénygyár, s felfejlődött az Erdőkémia is — érdekes képet mutat az elés bejárásban. Rétság és Tolmács munkiaih elehetőfége any- nyi. hogy a környékről mintegy hatvanszázalékos a bejárás erre a két (egy) helyre. Tolmácsra is járnak máshonnan, még Rét- sásról is. Olyanok, akik esetleg innen költöztek oda, de Kedélyes találkozás lést). A mű trágya szóró gépek fokozatos átállítása javában tart. A szövetkezetek mintegy tizenötezer hektár-. nv| szántón alkalmazzák majd az új technológiát, a tolmá- csiak legújabb termékét. Megszűnik a földeiken felhalmozott szilárd műtrágya szél hordta vándorlása, s csak annyi kerül magáiba a termőtalajba. amennyi szükséges. Négy-Öt év kell talán- hogy a föld a jelenleginél „egészségesebb legyen”, hogy éppen a kemizálás ne rontsa tovább a vizek minőségét. Fontos állomás ez, akármilyen szerényen és csendesen történt Tolmácson a „szenzáció”. munkahelyet nem váltottak, Sokan lehetnek az ide máshonnan betelepültek is. Időköziben tolmácsi illetőségűek- ké váltak maguk és család- luk. s italán semmi látszólagos előnyért el nem hagynék ezt a Börzsöny felé kaptató út végében sok gonddal- örömmel, küzdelemmel, kemény élettel, másfelől viszont valóban családias hangulatban fejlődő helyet. Néhány „kótlafci” gazda (iparból élő, 'de a szőlőt is megmetsiaő) még ma is jár a szép tolmácsi pincék során, kezükben a fokoló, ennek éppen most jön el az ideje. De ahogy mondják: nem jó a must cukorfoka az _ . ., idén. Mindössze vagy 15—-16. 4 fpWCßK tájékán holott volt az már, s talán még lesz is — miért is ne? Tolmács jó ideje — különö- — húsz körüli is. Amíg sen amióta évtizedekkel ez- cukrot lehét kapni, nem olyan előtt ide belépett a tégi gép- nagy a baj...!” — mondja egyikük, aki talán ezért ragaszkodott a névtelenséghez, mert amolyan „fikciós” emberként megmondja mindig a magáét. (A „fikciós” a palócban a mindenkinek i odamondogató, az igazságot mindennél előbbre helyező falubeli elnevezése). — „Húszéves szőlőt vágtam ki! Azt mondja meg valaki. miért nem lehetett itt is megtartani a zártkerteket, ahogy máshol....? A pincék? Azok már csak dísznek vannak Tolmácson. Tízhold földem volt, a gyárból mentem nyugdíjba négy és fél ezerrel... Most, de jól jönne a szőlő!” A tolmácsi porták pediig nem lehetnek meg pincék nélkül. Valamikor mégis erősen szőlőtermő hely volt talán, vagy mi, de az bizonyos, hogy jó száz évvel ezelőtti két és fél ezer holdnyi határából mindössze vagy hétszáz volt a szántó, s akkoriban volt errefelé szőlőből is! 466 hold. Fából az akác és a topolya, a födje is „meglehetős” — ahogy a régmúlt meséli. Vizei. hátárát nedvesítve: a jener tóból- kifakadó Fekete-patak, az irin- gi forrás és a Lókos folyó. A Szentiványiak voltak itt a honosok, akiknek messze földön híres gyümölcsösük Is virult ebben a határban. A Szentiványíakról jó néhány éve Hekli Andrástól, az egykor ecetüiaemkónit is működő Erdőkémia deszitililatőrétől sikerült megtudnom annyit, hogy éppen a kertje végében, a temetőben nyugszanak. De az 1700-as évek végén még mindenütt ismert híres gyümölcsösükről, faiskolájukról és a méltán sokóiig emlegetett „Szentiványi- szilváról" már csak a régi iratokból értesülhet az ember. A szövetkezeti gazdálkodásban; a rétsági közös gazdaságnak Itt működik a gépjavító üzeme, asz állattenyésztés egy része is itt kapott működési terepet —. hogy aztán mi lehetne a régi kultúrákkal, vagy a híres gyümölcsösöknek, a maid ötszáz hold tolmácsi szőlőnek mindenkor most már csak a múlttá érdekes-e. vagy még tán jövője is lehetne, ha egyszer az adoéteág miegwan má.„? Alighanem ez iS, minit sok minden más termesztés az élmunkaigénnyel függ ösz- sze. Hol van ma már annyi munka után kapkodó kéz ? Azokra szükség van mindenhol másutt is, akárcsak itt körös-körül Tolmácson. Némelyik pincén egészén új díszes ajtó virul, hronzvere- teis „vasalással”, biztosan burgonyát tárolnak t>enne. Az idők változásával a pincék képe nem tarthat lépést. Azok az örökkévalóságnak készültek, hát szépek is minden portán Tolmácson. A kastély árnyékában Időnként fel-fellángol a Herzf éld-kastély sorsa körüli vitaféle. de igazából nem is vita ez. K,i vitatná, hogy a rétsági tanács már a kastély tetejének teljes felújításával is szinte erőn felül megtette, amit tehetett — akárcsak a megmentése érdekében, „A kastélyról akkor beszélnek, amikor nincs más témájuk az embereknek" — vélekedik egyik-másik helybeli, aki inkább néz a húsellátás megoldásának kérdésére, mint a hosszú ideje semmire sem A szentiványiak voltak Itt honosak... A mai dolgok gondjai között érthetően háttérbe szorul f néha a kastély ügye. bár azt mindenki mondja, hogy éppen a tolmácsiak nem közömbösek kastélyuk iránt. Van erre is példa, gazdagabb. jobb körülmények között lévő és híresebb (pl. a Mocsáry-féle Lapujtőn) falvakban. közsiéigekben a megyében. Húsért Rétsáigira kell bemenniük a tolmócsia-knek. bár. most mintha' kiraizolód- na valamiféle megoldás, ha a közeli SERKÖV is lát benne lehetőséget. Helvbeni meglévő épület megfelelő á alakításával (üres szortá”' a Bánkon mór jól prosperáló félig magánjellegű (a SERKÖV-vel közös) vállalkozás ide kitériesztésével taJól jön egy kis terefere hasznosuló, amúgy meg valóban jobb sorsra érdemes tolmácsi kastély máladozó falaira. Az idegenforgalmat (a megyeit) hidegen hagyja; ha Bánkon lenne, az persze nyilván más képet rajzolna a jövőjét illetően, de így, s itt? Más megyék gyakorlata más eredményeket mutat ugyan, de táléin vallóban nincs itt az ideje, hogv eljárjam a . kastélykesergőt” éppen Tolmácson! Csák a magamét mondom — nem is kell komolyan venni —. hogy gesztort kerítve erre is. (nem csak a folyékony műtrágyára) Úgy képzelem a dolgot — alapvető és nem szupermodern helyretételével és majdnem puritán .berendezésével éppen azt a romantikus múltszáza- diságot nyújtanám a devizás lovas turistáknak, amiért manapság a legtöbbet fizetnek egyes rétegek. Ha nem így lenne — az újra . füstölő dunántúli lokomotívok nem indulnának az osztrák—magyar közös vasút (á GYSEV) vonalán mindig tömötten. De hát ez csak amolyan álmodozás a részemről. A tények visaonf azt mutatják, hogy készül a .műemlékesek terve a felújításra és aztán maid egvszer megvalósulhat egy rési terv. a kastély egyesítheti a- közösségi pontokat (művelődés), s tolón valami- !v*in „er 'toghé,f'n + is működhet a rétsógl-tnlmácsl, nagyobbrészt, pesti központú üzemek szolgálatában. Ügy legyen. Ián valóban megvalósítható tenne a húsáru kimérése. Tolmácstól vagy négy kilométer Rútság, s hiába helyi járatú a vtteldíj — nyolc forinttal mindemképpen többe kerül egy kiló hús. mint máshol. Az előrecsomagejiás iránt ugyanis nagy a vásárlói idegenkedés. Sajót dolgaik, az. álét minőségének javításában azonban a megfontoltan cselekvő tolmácsiaiké a jövő itt is, csakúgy mint másutt. Idill az ntcán T. P. L. Képek: Kulcsár József Szép házak Tolmácson NOGRAD — 1986. október 4., szombat
