Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

A szlovák—magyar szellemi kapcsolatok jegyében Megjelent a Palócföld negyedik száma Nógrád megye társadalom- a csehszlovák szövetségi író- jós elbeszéléseit találjuk. A politikai, irodalmi és művé- szövetség titkára A szlovák Valóságunk rovat közli Szvir- szeti folyóirata, a Palócföld próza újhistorizmusa és a esek Ferenc „örök vétek len­idei negyedik száma most je- szlovák nemzettudat című ta- ne, ha e szénkincs kiakná- lent meg Salgótarjánban. nuknányát olvashatjuk. A zatlan maradna’’ (Brellich Nem az írások közlésének magvas tanulmány ismerteté- János: Emlékirat... I860.), s sorrendjére, hanem a hang- sére e helyen nem térhetünk Molnár Pál A Palócföld meg- súlyokra figyelve ezúttal min- ki, csupán utalunk arra, hogy kérdezte Zsuffa Miklóst: Van- denekelőtt a Szomszédság cí- Rudolf Chmel szerint — és e jövője a nógrádi szén bá- mű rovat publikációit emel- persze, szerintünk is — az iro- nyászatnak? című tanulmá- jük ki. Miként arra beveze- dalomnak mindenütt jelleg- nyát, illetve izgalmasan cél­tőként szintén utalás törté- zet'es szerepe volt a nemzeti rátörő interjúját nik, a hazai irodalmi folyó- történetiség megszilárdításé- Továbbra is szellemi cse- ira toknál mára kialakult egy- ban. különösen Közép- és Ke- megét jelent a Műhely, ahol fajta íratlan munkamegosz- let-Európában. most a jugoszláviai magyar tás, ennek jegyében kísérik Käfer István, az ELTE költészet egyik fiatal képvi- figyelemmel elsősorban a szláv filológiai tanszékének selőjéről, Sziveri Jánosról ol- szomszéd népek irodaimé- tudományos munkatársa A vasunk elemzést Endrödi Sza- nak eseményeit, de más or- magyar—szlovák szellemi kap- bó Ernő tollából, a költő — szágok szellemi törekvéseit is, csolatok lehetőségei és kér- e helyen szintén olvasható — részben az élet minden terű- dőjelei a mai szlovák iroda- A Colueur lokálban című ver­teiére kiterjedő testvérkap- lomban, különös tekintettel a se alapján. Számomra ennél csolatok jegyében, de azon történelmi regényre és drá- is megkapóbb Petröczi Éva bt! >s- mára címmel tartott nagy ér- Napló helyett című írásának A Palócföld figyelme a tér- deklődést kiváltó előadást, második része, amelyben a mészetes történelmi, földrajzi ennek teljes szövegét most költő szívszorító őszinteség- és szellemi kötődéseknek meg- ugyancsak közli a Palócföld. gél vall a költőség gyötrel- felelően mindenekelőtt északi Bába Iván, a Nagyvilág nieiről és kevés öröméről, a szomszédainkra irányul, ezt szerkesztője A szlovák nem- mai publikációs és könyvki- évek óta számos fontos köz- zettudat az esszék tükrében adói gyakorlat léleksorvasztó Iemény is alátámasztja. Hogy (Vladimir Minác, Milan Ru- anomáliáiról, a „késleltetés” csak egyik legutóbbi példát fUs és Lubomir Feldek nem- szörnyű és tehetségromboló említsük, az idei előző szám- zetképe) címmel szólalt fel. hatásairól, szinte egész nem- ban a kortárs szlovák líra Kiss Gy. Csaba, a Magyar zedékek elhullásáról, szép keresztmetszetét nyúj- Tudományos Akadémia Iro- A Hagyomány rovat Krúdy tot a olvasóinak a lap. dalomtudományi Intézetének Gyulával foglalkozik. Itt ol­Nógrád megye számára nem tudományos munkatársa pe- vassuk Czére Béla Rezeda csak megtiszteltetés, hanem a dig Térviszonyok és értékek Kázmér romantikus szerep- további tájékozódást is elmé- Ladislav Balek, a Segéd cí- játszása és Krúdy Zsuzsa ősi Jyítő esemény volt az az or- mű regényében címmel ol- fészkünk Nógrádiam volt á- ezágos konferencia. amelyet vasta fed tanulmányát. Mind- mű írását. M mai szlovák irodalom (1971)— kiét szerző számos időszerű és a Történelmi figyelő-ben 1985) címmel idén rendeztek izgalmas kérdésé említett, ta- Szakáig Sándor, a Mű- *neg Balassagyarmaton. A Pa- nulmányatk szintén ol vasba- terem rovatban Németh Mik- Jócföld nagyon helyesen vál- tők a folyóirat mostani szá- jó* Attila, a Mérlegen rovat- lalkozott arra, hogy az ott el- mában. A lap a következő ban Csongrády Béla, Praz- hangzott előadások, tudomá- számokban folvtatja a Balas- novszky Mihály és ’ Szabad nyos igényű elemzések sző- sagyarmaton elhangzottak köz- György írása (kritikák és in- vegét közreadja. readását. terjú) teszi még tartalmasab­A mostani szám gerincét Ezek után már csak jelzés- bá a Palócföld negyedik szá- éppen ezek az írások adják, szerűen utalunk a további mát, amelynek illusztrációs erősítve egyben a folyóirat írásokra. A szépirodalmi ro- anyagát Bobály Attila szob- Bzellemi súlyát a szlovák— vatban Szokolay Zoltán, Adám rész alkotásairól készült ü- »nagyar irodalmi kapcsolatok- Tamás, Faludi Adám verseit, ktsatrációk szolgáltatják, ban. Elsőként Rudolf Chmel, Onagy Zoltán és Bóráik In- T. E. Hazai táfakom ÉVFORDULÓ BÁCSALMÁSON ' Bács-Kiskun megye legfia­talabb városa évfordulót ün- inepel ebben az esztendőben. Történeti források arra tatainak, hogy a jelenleg 8642 jfakosú város már a XIV. szá­szadban lakott volt A telepü­lés neve századokon át több- jtsz.ör változott: Almás, Hal­mos, Hajmás, Hagymás, attól függően, hogy mely népcso- jpert uralta, vagy milyen fennhatóság alatt állt A város első lakói magya­rok voltak. A török pusztítás «Jatt, majd a Kákóczi-szabad- taégharc idején elnéptelene- -ctett, a lakosság Esztergom bőm vekére menekült 275 év­vel ezelőtt, ml-ben a lakók visszatértek és megvetették a mai Bácsalmás alapjait. Ebből az alkalomból a nyáron ün­nepséget is szerveztek Bács­almáson. Ünnepi tanácsülésen „Bácsalmásért” emlékérmeket adományoztak a településről elszármazott művészeknek, társadalmi aktivistáknak. A művelődési központban Polgár Ernő, bácsalmási születésű író szerzői estjét nézhették meg az érdeklődők. Az író hátizsákkal cimű darabban felléptek Tolnai Klári, Gáti Oszkár, Dunai Tamás és Bar- tal Zsuzsa. Az első német telepesek — 800 család 1786-ban érkeztek Bácsalmásra. A XVII. század a bunyevácok és sokácotk le­telepedésének ideje. Bácsal­más a XIX. század második felétől 1962. április 1-ig járá­si székhely. A település a kör­nyék közlekedési, kereskedel­mi, egészségügyi és kulturális központjává vált. Központi szerepét a mai napig meg­őrizte. Közvetlen vonzáskör­zetéhez jelenleg 7 község tar­tozik. Az idén a városi jogú nagy­község ismét városi rangot kapott. bácsalmási református templom LUKACS GERGELY SÁNDOR: KÁLDI JÁNOS: ŐSZELŐ Időkereszten Hallgatom mit felel lélegzésem frissült ritmusára a Fekete-tenger monoton mormolása Az őszelőnek mindig különös varázsa von. A nyár illatai úsznak még az utcán, föl-fölszik­ráznak a járdák, a háztetők és a temetők: De: ki ne venné észre a bánatot a lombok hallgatásában, a füvek tűnődésében, a Nap mosolyában? A város megrázkódik. Más lesz a terek és tornyok hangulata. Tompábban zeng a messzi ha­rangszó, lassabban mennek az emberek, s a nyitva felejtett kapukat fájdalmasan nyikorgatja a szél. Ki ne venné mindezt észre? Megborzongat: milyen beláthatatlan a tenger és mint függ, vergődik időkereszten az ember Felteszem mégis jóságos mert irreális ez az elme játék ímamalmot hajt a víz itt lent azonos imát évmilliókon át addig az ember repülni megtanult és tengerhabra rúgja le csizmájáról a csillagok fényporát. A lélek olyan, akár a merengő óceán. Csu­pa emlék, csupa sejtelem, csupa várakozás. Kéksé­gét egyre többször szomorítja el az apró fellegek árnya. Ki ne venné mindezt észre? S az iskolák? Számukra új életet csönget az őszelő. Hívogatóan csillognak széles-fényes ab­lakaik. A friss-gyors diáklábak buzgalommal ko­pognak a kitárt kapuk felé. A táskákon álomi lep­keként ül a falevél. A tanári szív pedig: készül a csodára. LAKATOS ISTVÁN EGY KŐRE Ha szólnod kell, szólj. Mindegy, hogy kinek. (Picunda, 85. szept, 21) örülj, ha találsz megértő szívet. De hogyha nem. végy egy követ elő, és mondd annak, csak mondd. Hallod, te kő? Parasztok Lengyel népi fotográfia 1944-ig Éppen két érvel ezelőtt a nógrádi közönség is tapsol­hatott egy kft őnő, nemzetközi hírű lengyel ének- és tánc­együttesnek. A Dobron nevű népitánc-együttes az akkori pásztói Muzsla együttes ko­rábbi lengyelországi sikeres vendégszereplését viszonozva lépett föl Nógrádban is, töb­bek között a banki víziszín­padon. A lengyel népi mu­zsika és tánc, a pokméz, a mazurka, a Szent János-ün- népi tánc és a paraszti szó­» • ■ « ay ■ - *« * i-i-----a K BSOKSft HjiwíRWJHiO közel kertit a kteótwég szí­véhez. Az énebeadk és a tán­cosok nemcsak a Lodz köze­li Dobron falu népi hagyo­mányaiból adtak ízelítőt, ha­nem egész Mazóvia, sőt, más lengyel tájak paraszti hagyo- mánykincséből is. Természetesen, a színpom­pás viseletek, kitűnő népi fa­ragások, az énekek és a tán­cok elsősorban — jóllehet nem kizárólag — a paraszti lét ünnepibb oldalát mutat­ják, s a nép esztétikai igé­nyéről adnak hírt, miként minden más nép művészete. „Mögötte” századokon át a természeti és a társadalmi vi­szonyokkal folytatott küzde­lem, gyakran a mélységes szegénység — s mindaz, ami ebből következik — húzódik meg. A virulens és a pusztító előítéletek, babonaságok ép- oen úgy, mint a viszonyok megváltoztatásáért föllobbanó hősi harc. Mindkettőre szám­talan példát kínál a lengyel történelem is. Nemrég Varsóban bemutat­tak egy fényképkiállítást, amely a nagy múltú lengyel zsidóság második világhábo­rús elpusztításának megdöb­bentő következményeit érzé­keltette. A mostani budapesti, az Ernst Múzeumban szep­tember 21-ig látható kiállítás pedig a lengyel népi fotográ­fiából ad gazdag válogatást a kezdetektől 1944-ig. A kiállí­tás a ..Parasz+ok” címet vi­seli a Nobel-díjas lengyel író, Wladislaw Revmont nagy re­gényének címe nyomán. Lodz terén is ott áll Rey- mont szobra, kezében nyitott könyv, talán Az ígéret földje, asaelyben a nagy ipari köz­pont, Lodz életét írja le, bár az író világsikerű műve nem ez, hanem a Parasztok. Ez a hatalmas kelet-európai parasztregény 1902—1909 kö­zött született, s teljes falusi világképet őriz. A Budapesten bemutatott fotográfiák termé­szetesen csupán ízelítőt kínál­nak e mára már történelem­mé vált világból a megsár­gult fotográfiák: hiteles nyel­vén. A kiállítás* a hagyd kul­turális és művészeti minisz­térium, a magyar Művelődési Minisztérium, a lengyel és a magyar fotóművészek szövet­sége, a Nowa Wies és a Fo­tográfia című lapok szerkesz­tősége, a lengyel központi kiállítási hivatal, a lengyel fo­tográfiai társaság és a Mű­csarnok rendezte. A kataló­gust Mayer Marianna szer­kesztette, aki a kiállítás ren­dezője is volt. Ebben Alek- sandra Garlieka és Maria Bi- jak foglalja össze a fényké­pek gyűjtésének és bemutatá­sának történetét Eszerint már a múlt szá­zadban gyűjtötték azokat a felvételeket, amelyeket az utolsó nemzeti felkelés ki­emelkedő alakjairól, ismert személyiségekről és városok­ról készültek. Családi fotó- gyűjtemérvek is kialakultak. „A lengyel múzeumok, levél­tárak és könyvtárak jelentős mennyiségű, arisztokratákat, polgárokat és értelmiségieket ábrázoló portréval rendelkez­tek, viszont úgy tűnt, hogy a nemzet legnagyobb részét al­kotó parasztok soha, vagy nagyon ritkán álltak a fény­képészek lencséje elé” — jegyzik meg a szerzők. Te­gyük hozzá, ez egyébként ha­zánkban is így volt. Voltak azonban örvendetes kivéte­lek, ezek azonban szinte ki­vétel nélkül ismeretlen sze­mélyeket ábrázoltak. Éppen ezért a szenzáció ereiével ha­tottak pár évvel ezelőtt a múlt századi Nowi Sacz mel­lől származó Woiciech Migach negatívjai, S ugyancsak a XIX. századból felbukkantak egy Ideied vajdaságból lakd paraszt, Ignacy Kobus fény*, képei családjáról és falujáról.' Ezek úgyszólván a lengyel fotográfia történetének „régé­szeti leleteit” jelentik, s pó* tolhatatlan értékűek a ma* guk nemében. Három évvel ezelőtt a már említett Nowa Weis és a Fotográfia közös pályázatot hirdetett a falusi témájú ré­gi fényképek gyűjtésére, ál részvétel feltétele volt a fotód kon szereplő emberek és esed mények pontos leírása. A pályázat meglepően jó ered­ménnyel járt, csaknem fél év alatt hatezer fotográfia gyűlt össze az őket kísérő leírások­kal együtt a múlt század hat­vanas éveitől 1944-ig. Ez a maga nemében monumentális anyag a lengyel parasztság történetének hatalmas jelen­tőségű hiteles forrásanyagává vált Igaz, volt már jelentős gyűjtemény korábban is, amely például szociológiai munkák alapját képezte, de ez az első olyan anyag, amely nemcsak leírja, hanem il­lusztrálja is a korabeli len­gyel falut. Arról nem is szól­va, hogy az eddigi falusi té­májú fényképekkel, vagy képzőművészeti alkotásokkal ellentétben nem ismeretlen emberekről és eseményekről szól, hanem szereplői konk­rétak. Az Ernst Múzeumban ren­dezett kiállítás anyagát szin­tén e jelentős anyagból vá­logatták, jó érzékkel, a tör­ténetiség szempontjait is gonderan követve. A lengyel népi fotográfia e szép gyűjte­ményét először tavaly mutat­ták be Varsóban, utána pedig más lengyel városokban. A kronológia szerint szerepelnek a tárlaton a fényképek, így Lengyelország felosztása ko­rából, az I. világháború ide­jéből. a II. lengyel köztársa­ság (1918—1939-esl. illetve a II. világháború korszakából. A fotótörténeti dátumot az 1860-ból származó legrégibb fénykép jelenti. 7. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents