Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
% l&k Y alacsony férfi állt az 1 ajtó előtt. — Tessék — nézett rá az •esaony a keskenyne nyitott résből, és vékony, lányos testén összehúzta a köntöst. «— Kit keres? — Én vagyok az — bólintott a férfi, és látszott az ádámcsutkája, hogy nehezen ■yel. A nyakkendője keskeny volt, virágos mintázatú, amilyeneket hosszú évekkel ezelőtt kötöttek azok az alacsonyabb beosztású vezetők, akik divatosan próbáltak öltözködni. Kezében újságpapírba burkolt virágot tartott, és egy barna svájcisapkát. őszes- szőkés haja alig fedte a terítő* ment. — Tessék? Nézze meg! — És visszafordult. — Mit beszéltünk meg? — Hát hogy ma... Ma idejövök. — A férfi megállt a szobaajtóban. — Mert a férje elutazik vidékre. Szegedre. — Ne haragudjon, nem értem — mondta a nő tétován, és a székről a vetetlen ágyra dobta a hálóinget. A férfi nézte. Halványkék hálóing volt, keskeny csipkével a vál- laknál és a mellrész körül. — Mit beszéltünk meg? foglaljon már helyet! — Mondani tetszett, hogy ilyen ügyes ember... Hogy én... Biztos mindent jól csinál. — A férfi leült, és a virágot a kisasztalra helyezte. — Meg hogy hálás lenne, ha — Nem? — Jaj, ne beszéljen márt — Az ember viccelődik. 1A férfi a kezeire nézett. — Ez nem vicc, kérem. Alaposan megmosta. A kör- Meg tetszett mondani, hogy mét is levágta, a körme sar- pénteken nem lesz itt a férje, kából a bicskával kiszedte a Mert Szegedre megy. feketeséget. Persze a redőkTe jó ég! Tényleg mondta be már régen beivódott va- volna? Csak a hallgatag em- lami, fémpor és olaj keveré- berre emlékezett. Egyetlen ke, amit nem lehetett letisz- szót sem szólt, míg dolgozott, títani. Dehát az már nem Most mit lehet csinálni? Csak kosz, az már maga a bőr. Az nem fog nekemjönni?! Fene ujjhegyei érdesek, a felesége ezt a kölyköt! Most bezzeg is mondta annak idején Mit nem tud bőgni, hogy átme- csináljon? Ö nem pék vagy hessen a másik szobába. Lát- fodrász, hogy a bőre bárso- ta. hogy a férfi csontos ar- nyos maradjon. Nem azt kell cában szinte lüktetnek a sze- nézni. mei. Mit néz ez? Megfogta a Régen volt asszonnyal. öt hasán a köntöst, rajta volt. vagy hat hónapja is van már. Es hogy jöhetek nyu- íg munkát vállalt, mint godtan - folytatta a férfi. itt. De az kövér volt, meg Nem bánom meg. idősebb is. A férfi felnézett, az arca elvörösödött. A vér meleg hullámokban rohant---------------------------------------------Szét a testében. Kamaszkorá- ban volt így. De akkor verekedhetett vagy könnyített 1 ~ ______magán. Hirtelen felállt. — Hát akkor...? Tessék mondani, levetkőzzek? Nógrádi Gábor: A MANDARiN ÚJPALOTÁN — Nem! Ne! — Emelkedett fel a nő is, és a cigarettát maga elé tartotta. — Higgye el, félreértett! A férfi lépett egyet. A nő hadart — Én azt nem gondoltam komolyan. Hogy képzeli? Én magával? — És nevetni próbált. Űristen! Ez most nekem jön. Még kiabálni se... Felijed a gyerek. jengő kopaszságot. Az efféle hajhullás gyakran utoléri a folyton sapkában dolgozó mesterembereket. — A férjem keresi? Elutazott — mondta a nő, és végigpillantott a félhomályos folyosón sorakozó ajtómélyedéseken. Az egyik ajtó előtt műanyag játékautó árválkodott. Hiányzott két kereke. Bónáék talán otthon vannak. — Tudom, tetszett mondani — suttogta az ember, és ő is az ajtókra nézett. — Azért jöttem most. Ahogy megbeszéltük. — Ahogy megbeszéltük? A nő a férfi arcába bámult, az ajka lefittyedt, és elengedte az ajtót. Két melle között apró, sötétbarna anyajegy bukkant ki a köntös alól. A férfi, kicserepesedett száját alig mozgatva, közelebb hajolt. — Mikor a zárat... — Maga? — hőkölt hátra a nő. — Jaj, maga az? Ne haragudjon! Olyan félhomály van itt a folyosón. Mindig a leggyöngébb körtéket teszik fel. Ez a takarékoskodás! Miért áll itt? Jöjjön beljebb! — És kinyitotta az ajtót. A lakatos! Nem ismerte meg. Ez az öltöny! Abban a koszos, kék munkaruhában, ahogy néhány napja guggolt az ajtó előtt. Mikor is? Az ol- jos kezeivel. Meg a kihasa- dozott cipő. Most mintha fiatalabb lenne. Igaz, akkor meg sem nézte az arcát rendesen. — Rendben van a zár. Már nem esik ki a kilincs — nevetett a nő, és az erkély aj tóén ezt a munkát gyorsan és jól megcsinálnám. Aztán tetszett mondani, hogy ma úgysem lesz itthon a férje. Mert Szegedre utazik. A nő a fotelbe csúszott, lábait összezárta, köntösét a combjaira hajtotta, és lesimította a térdén. — Azt tetszett kérdezni, hogy én mindent ilyen módszeresen csinálok? Biztos az asszonyokkal is. Nevetni tetszett. És hogy... Szóval, hogy szívesen megpróbálná. A férfi komoly arccal lassan beszélt. Körbepislantott a szobában, a mennyezetig érő könyvespolcra nézett, meg a vetetlen ágyra, aztán csak az asszonyra meredt, szinte szomorúan. A sapkát a combjai közé szorította. Kissé előredőlt. — Én kérem elvájt ember vagyok — suttogta. Aztán az egyik kezét az újságpapírra helyezte. — Hoztam virágot. — Köszönöm — mondta a nő. — Nagyon kedves. De bocsásson meg, nem értem. Elhallgatott. Hát persze, hogy mondta. Az ember mindenfélét mond egy lakatosnak. Különben nem végzi ei a munkáját tisztességesen. Mondta máskor is, másnak is. Dehát ez csak évődés, játék. Hogy lehet így félreérteni? — Félreértette... — Nem kérem. Ma péntek van. Azt tetszett mondani, ha pénteken eljönnék, nem bánnám meg. Így jöttem a... virággal. A nő elnevette magát. Sápadt volt. — De kedves mester! Azt nem úgy gondoltam! — Ne haragudjon, dehát az lehetetlen, mondta a nő. — De igen. Tetszett mondani. A nő felállt, a könyvespolchoz lépett és leemelt egy csomag cigarettát. — Rágyújt? — Nem dohányzom. — A férfi letette a sapkát az asztalra. Nézte a félig háttal álló nőt, ahogy meggyújtja a cigarettáját, nézte a köntösét, ahol a far két félgömbje kidudorodott, nézte a combok vonalát, az alsó lábszár szőke pihéit, nézte a papucsba bújtatott sápadtfehér lábfejet, a sarkak szarurétegét, a diónyi bokán átfutó vékony ereket, és érezte az Illatot. Azt az illatot, amit akkor, zárjavítás közben. Most hogy?... Hogy kezdje? Mit kell csinálni az ilyenekkel? A kezeit, összekulcsolta az ölében, ne látsszon, mennyire kiszolgáltatott. A nő végigcsúszott a fotelbe. Hátrasimította a haját. Nem dobhatja ki csak úgy. Ezek kiszámíthatatlanok. Meg végül is: a zárat rendesen megcsinálta. — Van családja? — Két lányom. — Magával élnek, ugye? — Nem kérem, a feleségemnél maradtak. Én egyedül vagyok. — De barátnője... Barátnője biztosan van. — Nincs. Én nem szoktam így. Most is csak azért, mert mondani tetszett. A nő leverte a hamut a cigarettájáról egy kistányérba. — Nem? — a férfi bambán bámult a nő szemébe. — Hát nem? Dehát hogy? Én kivettem egy nap szabadságot. Hát ez. .. — Sziszegett. — Maga azt hiszi...? Maguk azt hiszik? Beszélhetnek akármit? Én bejöttem Dunakesziről. Virágot vettem!' Nekem költségeim voltak. A nő a polchoz húzódott, és az ablakra pillantott: nyolcadik emelet. A cigarettáról a szőnyegre esett a hamu. — Ne haragudjon — dadogta az asszony. — Tényleg. .. Maga komolyan ? — Szabadságot vettem ki... — Én azt... Én csak... — Akkor most? — A férfi toporgott. — Most mi lesz? Elmenjek? — Bocsásson meg! — De miért? Miért játszanak? A férfi felkapta a sapkáját, gyűrögette, aztán elindult a kijárat felé. — Tudja kivel!? A jó édesanyjával... Azzal játsszon! A z ajtó előtt hirtelen megtorpant és visszasietett. A nő a könyvespolcba kapaszkodott. Ujjai elfehéredtek a körömágy alatt. — A virág...— lihegett az ember. — Nem fogom itthagyni. — Igen — dadogott a nő. — Persze. A férfi a nőre meredt, aztán a fejére tette a sapkáját, megigazította, felemelte az újságpapírba burkolt csokrot, és szitkozódva kisietett. Csattant a bejárati ajtó. A gyerek felsírt. Tisztába kell tenni — gondolta a nő. Itt az ideje. És remegő lábakkal a fotelbe ereszkedett. — Sakkozzunk! — esiese- Stegte a madárka, akit úgy hívnak. hogy Anna, és első osztályba jár, Sakkozná! De jő is volna! Lejátszani néhány partit, csalafinta megnyitásokat kieszelni, csapdát állítani az ellen- télnek, rafinált lépésekkel zavarba ejteni, hogy még a citromos joghurthabtól is elmenjen a kedve! öregbíteni a sport hírnevét, melyet olyan nevek fémjeleznek, mint Ma- róczy, Szabó László és Por- tisch, Capablanca, Fischer meg Kaszparov! Vajon ez a néha kissé nagyképű madárka képes lesz-e arra, hogy végigüljön egy játszmát, mely akár órákig elhúzódhat? Ügy látszik, nemcsak gondolataimba tanakodott bele a kétkedés, mert Anna, két kezét csípőjére lére, műit egy táncosnő, jobbra libbent, balra libbent, és öntudatosan így szólt: — A nagypapát is megvertem a múltkor! Vagy úgy! ő aztán igazán erős játékos! Ha rajta van a taimfiirrcr. még a bábukat* A domeez Kálmán: Madárka meg tudja különböztetni! Ha őt is le tudta győzni, ellenem sem fog szégyent vallani!Mit volt mit tenni, elővettem a táblát, az asztalra borítottam a figurákat, és elkezdtem őket felállítani, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Eny- nyire én is tisztában vagyok a szabályokkal, még egy nemzetközi nagymester sem találna benne kivetnivalót! Lopva rápillantottam az ellenfelemre, és elfogott a jeges rémület. A két bástya a második sorba került, középre, tetejükről pedig egy-egy harcias gyalog vizsgálgatta fintorogva rendbe rakott bábuimat. Ellenfelem furcsa hadállását az idegességgel magvaráztam, és készségesen segítettem neki, de a szemrehányások özönét kaptam tőle viszonzásul: — Nem is tudsz játszani* Jói nem, ordögadfcd Majd sakkozik megmutatom én neked! Nem fogam magamait hagyni! Hamar megtettük az első lépéseket Ellenfelem furcsa, kiismerhetetlen stílusban játszott, azt azonban már nem hagyhattam megjegyzés nélkül, amikor „sakk” felkiáltással megragadta mindkét csikómat, levette őket á tábláról, s pillanatnyi tétovázás után melléjük helyezte vagy három gyalogomat is. — Te csalsz! — tört ki belőlem a jogos felháborodás, ő azonban csöppnyi figyelemre sem méltatott, átnyúlt a tábla felett, és lesöpörte megmaradt figuráimat. — Matt! — kiáltotta diadalmasan, és tapsikolva felugrott a helyéről. — Ellenmatt! — ordítottam, és felborítottam a táblát. — Győztem! — mondtam neki Kiímac gaámyyolj éc gedefcten hátradőltem a széken. — Nem igaz, én győztem! — és mindkét öklével verni kezdte az asztalt. Szemügyre vettem a tótágast álló táblát, és a földön heverő bábukat, majd kényszeredetten felsóhajtottam: — Jól van, te nyertél. Te söpörted le előbb a figurákat. — jy^enuenn nyenefn: — es szélsebesen pörögni kezdett, mint egy körhinta. Amikor pedig a forgástól és a győzelemtől szédelegve lehup- pant az ágyra, megfogtam a kezét: — Gyere, megmutatom neked, hogyan kell rendesen sakkozni! Legörbült a szája, az arca meg olyan lett, mintha vadalmába harapott volna. — Nem érdekel — válaszolta. azzal elővette kedvenc babáját, és magyarázni kezdte: — Tudod bahika ha királyszárnyon mdítunk támadást, az ellenfél vezérét észrevétlenül azonnal zsebre kell talmi.« _ Ré vész Napsugár grafikái Révész Napsugár grafikáit abból az alkalomból közöl« jiik, hogy a művésznek kiállítása nyíl! Bsáapesíen a Dü- rer-teremben. PETRI CSATHÖ FERENC: BÉKE TANSZÉK Már por vagyunk már füst vagyunk de itt fiúk találkozunk még nyagda székekkel asztalokkal kinyit megint a Béke tanszék bohémtanya egy utcasarkon prímhegedűs és filozófus a legelső székfoglalót Suki Béluska mondja el a lét leggyötröbb problémáiról kortyolja közben óarany sörét az idő áll az óra bandzsa számlapján nem jár mutató az elmúlás badar halandzsa a hóesésből bokszkesztyűben megjön iszik a kocsmapultnál Gerelyes kettős fedezékben két kifli bástyája mögött a bokszolót többféle okból lesik szemközti ablakokból kékharisnyák kicsinyes főnökök előttünk palackok sora tartanak már a harmadiknál hexameterben diskurálgat Szepesi és Petri Csathó aztán megérkezik Veress átallnak pindaroszi sorra egyik szava a másikét sodorja metrum szelében vitorláznak iszogatnak és játszanak Porlódről jön farmergatyában Temesi tengerhosszú sálja úszik a füstben Zelei ücsörg mellette és citálja neoavantgarde műveit az asztal főn maga a mester sorskérdések kerülnek szóba Mocsár a tanítványai között látni a süvölvény Órdöghöt miközben éppen hadonászik szemüveggel a legsarokban gubbaszt magában muzsikálgat Baka Krisztus-szakálla leng A Béke tanszék immár ide fent égi székekről lóg le „ lábunk bohémtanya a volt Szegedben már por vagyvmk már füst vagyunk az újság hírül adta holtunk az is lehet hogy sose voltunk csak most vagyunk csak most vagyunk í NÖGRAD1986. szeptember 20., szombat 9
