Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-16 / 218. szám
A kondenzátorok forrasztását Oláh Gyöngyi és Pintér Istvánná végzi. Kondenzátorok miiliói ■ Sikeresen zárta első fél évét a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati gyáregysége. Különböző fix értékű és fóla kondenzátorokból 3,8 százalékkal gyártottak többet a tervezettől. A mintegy ötszázféle kondenzátort az Orion, a Videoton, a BRG és az EMO részére szállítják Balassagyarmatról. Az év első hat hónapjában a tervezett ötvenmillió forintos árbevételt 1,9 millió forinttal növelték. Az itt dolgozó asszonyok a parányi híradástechnikai alkatrészek millióit ké- Markó Vilmosáé esefraciveztié Szánd« Istvánná munkáját szítífc minden hónapban. ellenőrzi. A kondenzátorok tartósságának megóvása végett speciális festékkel vonja be az alkatrészeket Oczot Andrásné. A táresakondensátorokat automata osztályozor géppel válogatja Yaehó Lászlóné. (Rigó Tibor felvétele# Sorozatgyártás a Saigótarjóni Vasöntöde és Tűzhelygyárban Ötvenezer olajkályha Szeptemberben megkezdik az olajkályhák sorozatgyártását a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Az esztendő végéig mintegy nyolcezer darabot bocsátanak ki NSZK és osztrák megrendelésre ; ugyanakkor felkészülnek, hogy a következő évben már ötvenezer olaj- kályha kerülhessen le a szereldei szalagokról. A hetvenes években bekövetkezett olajárrobbanás után — takarékossági okokból — rendkívül lecsökkent az olaj- kályhák iránti hazai igény. A salgótarjáni nagyüzemben évente mintegy három-ötezer olaj kályha készült mindössze, az is exportra. A vállalat a gyártás teljes megszüntetésére készült, amikor a piackutatásból kitűnt, a fejlett tőkésországokban, elsősorban a velünk kiterjedt üzleti kapcsolatban álló Német Szövetségi Köztársaságban, valamint Ausztriában élénk az érdeklődés az európai színvonalon működő és szép kivitelű salgótarjáni olajkályhák iránt. A tömeggyártás felújítása mellett szólt az is, hogy az energiahatóság megvizsgálta a Magyarországon üzemelő olajkályhák helyzetét. Kitűnt, hogy az országban körülbelül egymillió-háromszázezer olajkályha működik ma is, ám egy részük kiöregedett, elhasználódott, rossz hatásfokkal égeti el az olajat; célszerű tehát az elavult kályhák cseréje. A helyzetképet értékelve, a kormány engedélyezte a salgótarjáni gyárnak évente harminc-ötvenezer olajkályha kibocsátását, amelyből mind a hazai. mind az exportigényeket kielégítheti. ]avuló gépkihasználás a Csepeli Vasműben Három műszakos üzemben termelnek a Csepeli Vasmű robotokkal felszerelt nagy teljesítményű sorjázó gépsorán. Az új, korszerű technikát két éve alkalmazzák az évtizedek óta működő hagyományos berendezésen, ezzel automatizálták a nehéz fizikai munkát igénylő folyamatot. A japán Daido régtől vették meg a robotot, emit azóta — licenc alapján — a Csepeli Egyedi Gépgyár is készít. Vasműben az átalakított gépsoron kezdetben csak egy ■Műszakban dolgoztak, majd amikor újabb szakembereket Tanítottak meg a robotok Kezelésére, rátértek a kétmű- szakos 'termelésre. A berendezéssel jelenleg nyolcféle süllyesztékes terméket állítanak elő a járműipar számára, mindenekelőtt a Csepel Autógyárnak, valamint a győri Mezőgép Vállalatinak. A Vasműben évekkel ezelőtt még általános voft a három műszakos termelés, a létszámgondok miatt azonban egy műszakra csökkent a gépek kihasználása. A műszaki fejlesztés gyorsításával, a rendkívül nagy fizikai megterhelést jelentő munka- folyamatok fokozatos gépesítésével és ösztönző bér- és prémiumrendszerek bevezetésével most már ismét legalább két műszakban dolgoznak a Vasmű gépein. A legtermelékenyebb és legnagyobb értékű gépsoroknál pedig fokozatosan bevezetik a harmadik műszakot is, főleg ott, ahol —. a sorjázó gépsorhoz hasonlóan — robotokat szerelnek fel, így a kokillák tisztításánál és a saytoíó gépsoron. Nem inasok II most végzett hányán maradnak választott szakmájuknál, s hányán a szakmáit oktató vállalatnál, lényegében első munkahelyükön? Az eddigi tapasztalatok szerint két-három év alatt a végzősök több mint fele hagyja ott az oktatást vállaló munkahelyet, s közülük sokan, tanult szakmájuknak is hátat fordítanak. Sok minden van emnögött és nem feltétlenül csak a munkaihelyhez való hűtlenség. A szaltomunkásképzőkibe történő „beiskolázás” alapja a vállalatok által évenként bejelentett — és a tanácsok által úgy, ahogy összehangolt — létszámigény. Ez persze egyrészt jóval meghaladja a demográfiailag lehetséges és a középfokú képzés szerkezete által meghatározott korlátokat. Másrészt a létszámigények és a mögöttük meghúzódó szakmastruktúra többnyire már nem érvényes akkor, amikor az iskola a végzős diákokat az útjukra bocsátja. A szakmánkénti — általános és területi — elhelyezkedési igények és lehetőségek még középtávon sem prognosztizálhatók, nem hogy hosszabb időszakra, lóvén, hog.v ehhez nincsenek megbízható információk. Ez nemcsak az alkalmi jellegű beiskolázási módszereik konzerválásához vezet, de egyszerűen lehetetlen« teszi az iskolák szakmai szerkezetének szükség szerinti — a munkáltatók igényeihez igazodó — rugalmas változtatását is. A tanulóik tehát nem a tudatos és többé- kevésbé megbízható tervezés — és az ehhez igazodó sokkal tudatosabb és szakszerűbb pályaorientáció — eredményeként kerülnek az iskolákba. Ez önmagáiban is oka lehet annak, hogy „menet közben” sokan meggondolják magukat; vagy a végzés után röviddel pályamódosításra kényszerülnek. (A szakmunkásképzőkben 20 százalék körüli a lemorzsolódási arány és semmi vigaszt nem jelent, hogy az általános iskoláikban is 10, a középiskolákban pedig 15 százalék körüli. Nem mellesleg, a termelő vállalatoknál dolgozó 25—29 éves korú fizikai dolgozók 34 százalékának nincs sem szákiképzettsége, se középfokú végzettsége, s megállíthatatlanul emeíkejik a még áltá.^rios iskolát sem végzettek eIbh. 33 müve) «égi és szaktudásbeli hiányok pótlása sem jószerével es akis a vallásiatok gorndja-baja.) A tanulók 85 százaléka a termelő munkahelyeken — és csak részben a tanműhelyekben — sajátítja el a szakma gyakorlati tudnivalóit. Ez azt is jelenti, hogy a tanműhely- hálózat szélesítése elsősorban vállalati pénzből történik és a finanszírozók — befektetéseik ellen tété leként — úgymond gyorsan hasznosítható eredmén vekre törekszenek. Számukra nem az a fontos, hogy (esetleg egyébként sem létező) gazdálkodási és fejlesztési stratégiájukhoz igazodó, sokoldalúan használható szakmunkás-utánpótlást neveljenek fel; sokkal inkább az, hoigy a náluk tanuló diákokat mihamarabb produktív munkára foghassák. Ez ügyben fura kettősség jeilemzi a vállalati magatartást. Egyfelől: a tanműhelyi termeléssel 80 százalékban értékesíthető termékeikhez jutnak; másfelől pedig a vállalatók nagy részénél nem élnek azzal a törvényes lehetőséggel, hogy a végzős tanulókat — a szokásos bérezéssel — olyan munkahelyeken foglalkoztassák, ahol majd a szaikmunkásviizsöa utón dolgoznának. S ami a legfurcsább, a régi inas- vagy íanoooidőkre emlékeztető gyakoriak hogy a műhelyek vítógába bejuco szakmunkástanuló mindenekelőtt takarító, reggeli és trzónatí beszerző, küldönc és fullajtár, jb «eiben is csak segédmunkás... Mindez a mankahelyan kijelölt oktatóik felügyeletéivel és szemet hunyó jóváhagyásával történik, ment számukra végül % oly mindegy, hogy a rájuk bízott tanulók mit éls hogyan csinálnak. Többségük teljesítménybérben dolgozik, tehát se idejük, se energiájuk az oktatásra, mi több; a munkára {nevelésre sem. íny nem csoda, hogy a pályaIM . StlCi kezdő szakmunkások nagy többsége asz oklevél áitivétefe és a munkába állás után cask 3—4 ér múlva sajátíthatja el a munkavégzéshez nélkülözhetetlen leg- funtosabo szakmai tudnivalókat, gyakorlati készséget és jártasságot Mór, aki elsajátítja. Mert nagyon sokam —, s főleg a szak- középiskolát végzettek — meg sem várják, hogy valódi és a rouníkáHtaitók számára is reményteljes pályakezdőkké váljanak. Aranyi sok reform, a szaksnunkáaképzés megújításával kapcsolatos annyi törekvés es próbálkozás után— itt tartsunk.,. V. Cs. i Hajrá, de más változatban Nyugodt a légkör, bizakidó a hainiÉt.., Evek óla várnak a címben említett állapot elérésére a BRG salgótarjáni gyárának dolgozói. Sokak számára talán hihetetlennek tűnik, de bekövetkezett. Mára egy újfajta hajrá kap folyamatosan létjogosultságot. — A heti programok teljesítésének megvalósításáért folyik a munka. Méghozzá nyugodt légkörben, bizakodó hangulatban, a napi átlagot meghaladó eredménnyel, de nem elbizakodottan — mondja örömmel Klug Nándor igazgató, utalva a változások lényegére. Kisvártatva pedig hozzáfűzi: — A vállalat budapesti központjában tevékenykedő szakemberek már a jövő megalapozásával foglalkoznak. Maguk mögé utasították Az első félévi tervét a kollektíva ugyan nem teljesítette, de a múlt év azonos időszakához viszonyítva nagyot léptek előre a termelés ütemének növelésében, élénkítésében. Vagyis 27,8 százalékkal, azaz 110 millió forinttal növelték termelésüket, kizárólag a termelékenység emelésével. Szerencsére ez a folyamat azóta sem állt meg. A múlt évi 55 millió forintot érő júliusi termelési értéket az idén, ugyanebben a hónapban 77 millióra váltották át, augusztusban pedig az 1985-ben elért 77 millióval szemben előreláthatólag 80 millió forint körül zárják a hónapot. — Mivel magyarázzák ezt a kedvező fordulatot? — Javult a munkaidő kihasználása — kér ismét szót az igazgató. — A nagyobb értékű termékek gyártását helyeztük előtérbe. Jótékonyan hatott a munka lendületére, az elektronikai és a háttéripar javuié teljesítménye. Egy pillanatra elhallgat, aztán a következőkkel folytatja: — A-z összkép helyes megítéléséhez azonban szükséges elmondanom, hogy a tavalyi bázisunk alacsony volt. Ezt is figyelembe véve az ez évre tervezett termelési értéknövekedést már az első fél évben teljesítettük. A számok nyelvén a következőket jelenti; a készáru-kibocsátás 22 százalékkal nőtt, amely 100 millió többletet képvisel. Az első fél évben elért 420 millió forint értékű export 120 millióval több taint egy évvel korábban. Új fogalmak és hatásuk A tempó gyorsulásában olyan új fogalmak kaptak létjogosultságot, mint az önállóság, a belső kooperáció javulása, valamint az anyagi érdekeltség fokozása. — A dolgozóknak eddig még mindig tudtunk értelmes munkát adni, amivel eljutottak a befejező műveletekig. Vagyis a beérkező anyagokat rövid időn belül a késztermékekben adták vissza — érzékelteti az előnyös változások egyik újabb fontos momentumát az igazgató. — Ezzel egy időben javult a belső kooperáció. Segítségéve] mérsékeltük a külső partnereink időnkénti megbízhatatlanságából fakadó időkieséseket. Emellett elértük azt a célunkat is, hogy a vállalkozó dolgozóink — jelen esetben az alkatrészgyártók — helyben, pluszmunkával minél nagyobb jövedelemihez jussanak. — Tovább folytatva a gondolatot úgy látom, hogy ugyancsak jó irányban léptünk helyesen cselekedtünk, amikor növeltük a« üzemek önállóságát, bővítettük jeg- és hatáskörüket. Ma már a többi között ők döntik el, bogy a kiadott, előírt havi termelés* értéktervet — mennyiségben és minőségben — a főmunkaidőben, esetleg túlórák, pótidők és pótmunkák adásával, vagy más modora oldják meg. Az a termelő egység, amely nem teljesíti tervét, programját, az nem használhatja fel a kiadott bért. Ha viszont a negyedév végéig pótolja az elmaradást, akkor visszakaphatja a korábban elvesztett összeget, ellenkező esetben végleg elveszti. Ennek a módszernek a húzó hatását júliusi és augusz+usi tempóélénkül éssei, eredményekkel már korábban igazoltam. Megbízhatónak tartják A nyugodt légkör és a bizakodó hangulat jótékony hatása tükröződik a nyereség jelentős növekedésében. Az első hét hónapban 20 százalékkal több nyereséget értek el, mint egy évvel korábban. Bizonyára a már kialakult ez irányú jó szokásukról az év hátralévő idejében sem mondanak le, hanem gyorsítják a tempó.. A bizakodátsna, az optimizmusra feljogosítja a kollektívát az eddig végzett jó minőségi munkája is. Legnagyobb megrendelőik a Szovjetunió és az NDK képviselői, megbízhatónak tartják és hosszabb távon is kérik a salgótarjáni kollektíva által, kívánságukra és részükre gyártott korszerű URH-rádiótelefonokat. Venesz Károly t--------------:----—--------------------------------------------------| NÓGRAD — 1986. szeptember 16« kedd 3
