Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

Szocialista államok levele az ENSZ főt Magyarország állandó ENSZ- képviseletének vezetője New Yorkban augusztus 11-én át­adta azt az ENSZ főtitkárá­nak címzett levelet, amelyben 10 szocialista ENSZ-tagállam külügyminisztere kéri, hogy a világszervezet tűzze 41. köz­gyűlési ülésszakának napi­rendjére egy átfogó nemzet­közi biztonsági rendszer lét­rehozásának a kérdését, és hozzon e cél érdekében meg­felelő határozatokat. A levél és a szocialista or­szágok -álltai- javasolt határo­zattervezet abból indul ki, hogy ma az emberiség fejlő­désének új, rendkívül bonyo­lult szakaszát éli. A fegyver­kezési verseny megfékezése, ég a nukleáris háború megelőzése az összes állam részéről a biz­tonság kérdésének újszerű, át­fogó. a nemzetközi kapcsola­tok egészét felölelő megköze­lítését teszi szükségessé. A szocialista országok ebből ki­indulva egy, a politikai, le­szerelési, gazdasági és huma­nitárius területre egyaránt ki­terjedő, átfogó nemzetközi biz­tonsági rendszer létrehozását kezdeményezik az ENSZ-ben, és szorgalmazzák, hogy mi­előbb kezdődjön meg a rend­szer alapelveit rögzítő doku­mentum kidolgozása. A leve­let és a határozattervezetet a világszervezet a 41, közgvűlé- si ülésszak hivatalos doku­mentumaként teszi közzé. Befejeződtek a szovjet—amerikai szakértői tárgyalások A szovjet kormány a lehe­tő legkomolyabban és nagy felelősségtudattal mérlegeli, hogyan döntsön a föld alatti atomkísérletekre kimondott moratórium további sorsáról — jelentette ki keddi sajtó- tájékoztatóján Gennagyij Ge- raszimov, a szovjet külügy­minisztérium szóvivője. az* z?l kapcsolatban, hogv az egyoldalú vállalás határideje augusztus fi-án lejárt. Bejelentette, hogy augusz­tus 11-én Moszkvában meg­kezdődtek a szovjet és ame­rikai szakértői konzultációk az űr_ és atomfegyverekkel kapcsolatos kérdésekről. A konzultációk a szovjet—ame- r:1<?i külügyminiszteri ta- 1 "kozó előkészületeinek ke­retében zajlanak. Korrigálta Larry Speakes fehér házi szó­vivő közlését, aki szerint a moszkvai tárgyalások a csúcs, találkozó előkészületeit szol- i gáljáik, kijelentve, hogy sza- i kaszossáig alapján, most in“ ; lilább a miniszterek találiko- zójának előkészületeiről van j szó, s hozzátette: a találkozó megtartását a genfi tárgya­lások megtorpanása tette szükségessé. A találkozó lég­körét tárgyszerűnek minősí­tette. A továbbiakban elmondta, tiogy párhuzamosan több Szovjet—amsr iífarl megbeszé­lés is folyik: volt egy a kí­sérleti atomrobbantásokról; jelenleg Moszkvában folyik a már említett találkozó az atom. és űrfegyverekről; a harmadik találkozó, a szov­jet—amerikai kapcsol • ' okról, rövidesen megkezdődik. A szovjet küldöttség kedden el­utazott Washingtonba, élén Vitalij Mikolcsakkal, a kül­ügyminisztérium Egyesült Államok és Kanada osztályá­nak helyettes vezetőiével. Re­gionális kérdésekről is foly­nak maid szovjet—amerikai tárgyalások: Afrika déli ré­széről, a Közel-Keletről, Kö- zéo*Am erikáiról. Dé'kelet- Ázsiáról és az Afganisztán körüli helyzetről. Ge,'í’<:zimov ]pViptog,p;pc:rpi1': mondott tö­véiben szovjet—ampni-ai t*^- gyalásokat is, például arról, hogyan lehetne sikeresen zár­ni a stockholmi konferenciát, tárgyalások lehetnek a vegyi fegyverek betiltásáról és a terrorizmusról is. Washingtonban a tárgyalá­sok bizalmas jellege mellett lépnek fel, többek között ma­ga Shultz külügyminiszter is. Számunkra a bizalmas jelleg nem gond — jelentette ki Ger raszimov. Inkább az; amerikai fél számára probléma és pél­dának Pat Buchanant, a Fe­hér Ház képviselőjét hozta fel, akt egy tévéinterjúban kije­lentette, hogy az amerikai kül­döttségnek Moszkvában nincs szándéka engedményeket ten­ni és lemondani az űrfegy­verkezési program, a hadá­szati védelmi kezdeményezés megvalósításáról. Az ilyesfaj­ta kijelentések aláássák a tár­gyalások bizalmasságának amerikai részről történő sür­getését — mutatott rá Gera- szimov — sőt: az amerikai szándékok merevségéről árul­kodnak. Pat Buchanan szerint a na­pirenden csak egy kérdés sze­repel: ki hozza létre a hadá­szati védelmi rendszert, az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió, vagy a két or­szág együtt. ahogy azt az (amerikai) elnök javasolja. A Szovjetuniónak azonban nincs hadászati védelmi kezde­ményezése, hanem hadászati békekezdeményezése van, mondotta a szóvivő. tár Kedden Moszkvában befe­jeződtek a hétfőn kezdődött szovjet—amerikai szakértői megbeszélések. A tárgyalások tartalmáról, kimeneteléről egyelőre egyik fél sem közölt semmit. Az amerikai küldött­ség vezetője, Paul Nitze mind­össze annyit mondott, hogy a két napon „komoly tájéko­zódó megbeszélések" folytak. Kizárták Új-Zélandot az ANZUS-szerz&désből Az Egyesült Államok és Ausztrália formálisan is fel­függesztette az ANZUS-szer- ződés keretei között korábban kialakított katonai együtt­működést Űj-Zélanddal. Ausztrália azonban fenntart­ja korlátozott mértékű kato­nai együttműködését a szom­szédos országgal. Washing­ton és Canberra részletesén kidolgozza, milyen változá­sok származnak ebből a dön­tésből és Ausztrália az eddi­gieknél nagyobb katonai kö­telezettségeket vállal magára a csendes-óceáni térségben. A döntést a két ország kül- tigy- és hadügyminisztereinek San Franciscóban megtartott kétnapos tanácskozásán hoz­ták meg. Washington már ko­rábban felfüggesztette kato­nai együttműködését Űj-Zé- landdaí, mert az ország kor­mánya atomfegyvermentes övezetnek nyilvánította az ál­lamot, s ennek megfelelően eltiltotta nukleáris fegyve­reket hordozó, illetve nukleá­ris meghajtású hadihajók ki­kötését. Az Egyesült Államok ezt az ANZUS-szerződés meg­szegésének minősítette és kö­zölte, nem hajlandó előzetes tájékoztatást adni, hogy Űj- Zélandon kikötni szándékozó hadihajói beletartoznak-e ezekbe a kategóriákba. Mi­vel David Lange miniszterel­nök kormánya a washingtoni fenyegetések ellenére sem ol­dotta fel a tilalmat, George Shultz amerikai és William Hayden ausztráliai külügy­miniszter most — a két or­szág hadügyminiszterével együtt — hozta meg az Űj- Zéland „kizárására” vonat­kozó döntést. Shultz közölte, hogy amennyiben az új-zélan­di kormány megváltoztatja határozatát, akkor az együtt­működést ismét felújítják, így formailag az ANZUS nem szűnt meg. A San Franciscó-i megbe­széléseken Ausztrália nem volt hajlandó átvenni az Egyesült Államok Üj-Zéland elleni éles támadásainak hangvételét és megelégedett a viszonylag mérsékelt han­gú bírálattal. Hayden azon­ban közölte, hogy a canberrai kormány sem tekinti fenn­tarthatónak a korábbi há­romoldalú együttműködést a megváltozott körülmények között. A tárgyalásokon Hayden a nyilvánosság előtt bírálta azt az amerikai döntést, amely­nek értelmében állami ártá­mogatást nyújtanak a Szov­jetuniónak teljesítendő ga­bonaeladásokhoz, mert az amerikai búza csak így lehet versenyképes a világpiacon. Az ausztráliai kormány vé­leménye szerint ez a döntés nem fér össze a protekcio­nizmust bíráló washingtoni kijelentésekkel. előnyt biz­tosít az amerikai termelők­nek, s károsítja az ország ga­bonaexportjának lehetősége­it. Shultz, aki maga is kifo­gásokat emelt Reagan elnök erre vonatkozó határozatával szemben, hivatalosan most védelmébe vette az ártámo­gatás folyósítását. Ausztráliai részről korábban utaltak ar­ra, hogy a probléma kihathat a két ország katonai együtt­működésére, az Egyesült Álla­moknak Ausztrália területén lévő támaszpontjai jövőjére is. a San Franciscó-i tárgyaláso­kon azonban nem ismételték meg ezt hivatalos formában. NÓGRÁD - 1986. augusztus 13., szerda Fidel Castro magyar kitüntetése Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke táviratban köszöntötte Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának és Miniszterta­nácsának elnökét 60. születés­napja alkalmából. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Fidel Castrónak a szocialista országok közösségében a bé­kéért és a társadalmi hala­dásért folytatott kiemelkedő tevékenysége elismeréséül, valamint a hazánk és Kuba közötti baráti kapcsolatok el­mélyítésében szerzett érde­meiért a Magyar Népköztársa­ság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendjét adományozta. Terroristák az NSZK-ban Égő áruhá kivégzett diplomaták A hatalmas limuzint egysze­rűen az út szélére vágta a robbanás, amely olyan erejű és koncentrált volt, hogy a benne ülő két embernek nem lehetett esélye a megmenekü­lésre. A merénylők rendkívü­li precizitással abban a szá- zadmásodpercben robbantot­tak, amikor az autó orra el­haladt a kőrisfa mellett, amelyre a pokolgépet szerel­ték. A testőrök öt-hat méter­rel hátrébb jövő autójának már csak a szélvédői törtek be. A müncheni merényiét Ez » ha.iszálpontos terve­zés és végrehajtás, valamint a legfejlettebb robbantástech­nikai eszközök felhasználá­sa jellemzi a nyugatnémet szélsőbaloldali terrorizmus élosztagának számító, úgyne­vezett Vörös Hadsereg Frak­ció, (nevezzük eztán a köz­ismert német rövidítéssel RAF-nak). újabb akcióit. Az imént említett merényletet az idén nyáron hajtották végre Münchenben. Az áldozatok: Kari Heinz Berkurts 56 éves atomfizikus, a Siemens mam- mutvállalat egyik vezetője, a technológiai ügyek (katonai téren is) egvik legelismer­tebb szakértője az NSZK-ban, és sofőrje. Beckurts neve ott volt az-nn a listán, amely az év elején véletlenül került a nyugatné­met bűnüldözők kezébe. A névsorban az NSZK ismert politikai, gazdasági, katonai és más személyiségei szere­pelnek, mint „az imperializ­mus fő letéteményesei”, aki­ket ezért a RAF célpontjának tekint. Ezeket az embereket erősen őrzik, s manapság a RAF-nak koránt sincs már akkora ereje, hogy olyan ak­ciókat hajtson végre, mint a hetvenes években; De, még létezik, még működik a hír­hedt terrorszervezet ki tud­ja hányadik generációja. Az elmúlt 18 esztendőben a ter­roristák három, vagy négy nemzedéke intézett támadást az állam és a társadalom el­len. A müncheni merénylet indokolttá teszi, hogy a kez­detektől felidézzük a RAF történetét. Baader és Meinhof ... 1968 áprilisában kigyul­ladt két frankfurti nagyáru­ház. A rendőrség azonnal megállapította, hogy gyújto­gatás történt, s a nyomozás során rövidesen elfogták And­reas Baadert, az akkor 25 esz­tendős egyetemistát. Társával, élettársával Gudrun Enns- linnel ők az . első szélsőbalol­dali terrorakció végrehajtói. Mindkettőjüket — csakúgy, mint azt a pár fiatalt, aki akkoriban a csoportjukhoz tartoztak — a hatvanas évek diáklázadásainak sikertelen­sége indította a „tettre”, az­az a fegyveres harcra a tő­kés társadalom ellen. A két évtizeddel ezelőtti nyugat-európai diákmozgal­mak előbb egyetemi refor­mok, majd egyre inkább po­litikai változtatások megva­lósításáért léntek fel. hete- ken-hónapokon át órási fel­Andreas Baader fordulást, sőt Franciaország­ban komoly politikai válságot okozva. A diáklázadások ki­fulladásával a legtürelmetle­nebbek úgy érezték, hogy az elnyomó, a rendőri önkényt újra és újra fő eszközként kezelő állam megváltoztatásá­ra nincs esély az addigi mód­szerekkel, a tüntetésekkel, a sztárjkokkal. „Néhány tucat harcos, aki valóban cselekszik, nem pe­dig vég nélküli vitákat foly­tat, alapjában megváltoztat­hatja a politikai színteret” — fogalmazta meg valamivel később a terroristák egyik ideológiai-politikai alapesz­méjét Horst Mahler, 67—68 híres diákvezére. Röviddel később már ő a terroristák ügyvédje, aztán maga is a RAF tagja, végül pedig hires renegát ja. Ezt a kis elszánt csoportot, amely tenni mert, Andreas Baader alakította. Hamaro­san csatlakozott hozzájuk az akkoriban 34 éves ismert Új­ságírónő’, Ulrike Meinhof, akit elragadtattak Baaderék „tet­tei”. Ö lett a Baader—Meinhof csoport másik névadója, a fő idológiafogalmazó. Első fel­lépése az volt, hogy néhány társával fegyverrel szabadítot­ta ki 1970 tavaszán a gyújto­gatás miatti perre váró Baa­dert. Az akcióban egy tiszt­viselő megsebesült. Másfél évvel később. 1971 novemberében—decemberé­ben már halálos áldozatai is vannak az időközben meg­alakított Vörös Hadsereg Frakciónak. Egy igazoltatás­kor lelőttek egy rendőrt, egy másik akkor kapott halálos sebet, amikor a terroristák betörtek egy bankba, hogy a terveikhez szükséges pénzt megszerezzék. (A bankrablás, no meg a nem Dolitikai rao- tívumú emberrablás volt a terroristák fő pénzszerzési forrása a későbbiekben is.) A RAF rohama Aztán 1972 májusában meg­indult a RAF nagy rohama. Két hét alatt négy nagy bom­bamerényletet követtek el az NSZK nagyvárosaiban. A cél­pontok: az amerikai hadsereg parancsnokságai, egy állam­ügyész, a jobboldali Springer- lapkonszern épülete. A nyu­gatnémet közvélemény meg­... és Ulrike Meinhof döbbent, a rendőrség haitó- vadászatot rendezett. A hálón lassan fennakadt a RAF egész vezérkara. Baader, Meinhof, Ennslin egymás után a rács mögé került. Üj korszak kezdődött ezzel, színre lépett a második ge­neráció, miközben az alapítóit a börtönből irányítottak. Ügyvédeiken keresztül. : A kintiek újabb, most már valóban kíméletlenül durva akciókat terveztek. Előbb 1975 februárjában kikénysze­rítették néhány társuk elen­gedését. Elrabolták Peter Lö- renzet, a CDU nyugat-berli­ni vezetőjét. Kiszabadításáért a hatóságok szabadon enged­tek öt terroristát. Talán az engedékenység gyors bünteté­se volt két hónappal később a stockholmi terrortámadás. A RAF néhány embere gép­pisztolyokkal és kézigráná­tokkal felfegyverkezve rajta­ütött az NSZK stockholmi nagykövetségén. A nagyköve­tet és tucatnyi diplomatáját ejtették túszul. A vezérek,- Baaderék elengedését köve­telték a nyugatnémet ható­ságoktól. Követelésük alátá­masztására, hidegvérrel ki­végeztek két diplomatát. Vé­gül tűzharc robbant ki. amely­ben az egyik terrorista meg­halt, többen megsebesültek, a kommandó tagjait letartóz­tatták. A kegyetlen akció nagy felháborodást váltott ki, s ebben a hangulatban kezdő­dött meg az első generáció vezéreinek a pere. Életfogy­tiglani kaptak, s ettől kezdve az ügyvédi közvetítés lehe­tősége is csökkent. A vezé­rek elszakadtak a kintlévők- től. (Ulrike Meinhof 1976 má­jusában öngyilkos lett.) A RAF-ban pedig a hang­adók a harmadik generáció­sok lettek. Azok, akik már nem is nagyon ismerték az alapítókat. Ideológiával alig foglalkoztak. Annál inkább a harccal: eljött - a rettenetes 1977-es év, a világraszóló gyilkosságok és merényletek , éve. Buback főállamügvész,. Ponto bankár legyilkolásának, Schleyer gyárosvezér elrablá­sának éve. Az állam perma­nens fenyegetésének. zsaro­lásának éve. A RAF fénykora. Avar Káról V Következik: Emberrablások és lebukások. Egy karikatúra margójára Fogát csattogtató vérebként ábrázolta a dél-afrikai faj­üldöző rezsimet az angol The Economist a közelmúltban. Igaz, a hetilap karikatúráján a kilátásba helyezett szank­ciók ellen készül gyilkos rohamra a fenevad, de a rajz ál­talában is találó jellemzését adja az apartheid-rendszer­nek. Mintegy ennek alátámasztására Pretória a minap újabb bizonyítékát adta agresszív szándékainak: egységei mélyen behatoltak Angola területére, repülőgépei többször megsértették annak légterét, nagyobb támadás előkészíté­sére utaló csapatösszevonásokat hajtott végre a határtér­ségben. A Dél-Afrika ügyeiben jártas olvasó persze tudja: az volna a meglepő, ha nem ilyen lehangoló hírek érkeznének a világnak ebből a csücskéből. A fajüldöző rendszer fehér urai egyre eszeveszettebben vagdaikoznak. Sőt, van olyan minisztere is az ottani fehér kormánynak, aki arról próbál­ta meggyőzni a brit nemzetközösség odaküldött közvetítőit: ha elég „terroristát” — értsd: feketét! —ölnek meg, akkor konszolidálódni fog a helyzet a Dél-afrikai Köztársaság­ban. És itt nem csupán önáltatásról van szó, hanem arról. hogy nagyon is komolyan veszik a gyilkolást. Tavaly egész évben 879-en, az idén eddig legalább ezren estek áldozatul a hatalmukhoz foggal-körömmel rakaszkodó fehérek terror­jának. Egyes becslések szerint, csak a rendkívüli állapot új­bóli, június 12-i bevezetése óta több mint tízezren tűntek el Dél-Afrikában. De, nemcsak a 33 milliós helyi lakosság 73 százalékát kitevő feketéket veszélyezteti a rezsim. Veszé­lyezteti a környező államokat is, most éppen a haladás út­ján legkövetkezetesebben járó Angolát. És már nem hall­gat senkire — Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra sem, akik pedig mindeddig a pártját fogták, és most is csak látszatintézkedések megtételére próbálják rászorítani Pre­toriát. A karikatúrán a véreb pórázát nagy-nagy erőfeszítés­sel még tartani képes egy úriember, de mi lesz, ha a fene­vad elszabadul? Vajon, gondolnak-e arra Lonbonban és Washingtonban a még mindig vacilláló politikusok? Vajon, mennyi áldozatot kell még hozniok Dél-Afrika fekete lakói­nak, akik csupán állampolgári jogaikat szeretnék kiharcol­ni. s a környező országokban élőknek, akik a térség békéjéért és felemelkedéséért-küzdenek? Kocsi Margit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents