Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
#/ Egyszer karolj át egy fát!" Cigány almanach Kocsis Zoltán Liszt Ferencről Számomra a szabadság Amint azt már korábbat! hírül adtuk, „Egyszer Icárólj át egy fát!” címmel cigány- almanachot adott ki a TIT Országos Központja Cigány Ismeretterjesztő Bizottsága. A rendkívül változatos tartalmú kiadványt Murányi Gábor állította össze. A tartalmi sokszínűség ezúttal előnyére szolgált a' könyvnek. Különösen hasznosak azok a tanulmányrészletek, amelyek a cigány írók és költők helyét vizsgálják a magyar irodalom egészében, vagy a cigány képzőművészek és -zenészek , munkásságába engednek bepillantást. Ezek az írások ugyan nem tartanak igényt a téma teljes föltárására, többnyire gondosan készült vázlatról és bevezetésről van szó, vagy egy- egv tanulmány részletéről. A terjedelem és a kötet célja tehát behatárolta a lehetőségeket. Jelentőségük mégis igen nagy, mert az érdeklődő olvasó, aki esetleg tájékozódni szeretne a rokon- szenvek és főként a makacsul újratermelődő előítéletek közepette szüTető művekben és életművekben, de a nagyobb lélegzetű feldolgozások nem kötik le. ezekben az írásokban jó tájékozódási pontokra lel. Nagyobb terjedelmű szociográfiából vett részletet, szociografikus indíttatású interjúrészleteket szintén tala'unk a kötetben, amelynek szépirodalmi anyaga ugyancsak magas színvonalú. Az almanach tehát komoly nyereség, a benne fölvetett kérdések korrekt, indulatoktól mentes megközelítését teszi lehetővé, így föltétlenül érdemes az olvasó legszélesebb rétegeinek figyelmére. A témakörrel kapcsolatos kérdések korrekt megközelítésére az egyik legjobb példa ez a beszélgetés, amelyet Murányi Gábor folytatott Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával, többek között az országos cigányta- kíács tavalyi megalakulásáról, te általában a cigánykérdéstől. Ezt az interjút A snoci- vlógiai és történeti tények •szava címmel az almanach elején olvashatjuk. Pozsgay Imre példát ad ar- ta, hogy az előítéletektől mentes megközelítés egyik alap- feltétele a többi között mindig a kérdések konkrét vizsgálata. Ugyanis az előítéletes gondolkodás egyik ismérve, éppen a történetiséget és a szociológia tényeit mellőző, így a szubjektív általánosításokban mozgó —, ezen belül gondolati csúsztatásokkal operáló — vélemény- és indulatnyilvánítás, amelynek során az igazság helyett, féligazság, az eredmény, ami rosszabb, mint a nyilvánvaló hazugság, mert zavart keltő és esetenként tetszetős. Ráadásul gyakorta előfordul, hogy a kérdésben való masz- szív tájékozatlanság a felületen tájékozottságnak tünteti fel magát, aminek tetten érésére —, ugyancsak a tájékozatlanság miatt —, nem vmin- denki képes. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfronton belül működő országos cigánytanács feladatait elemzj, hangsúlyozva, hogy ezzel a cigányság új politikai kifejezési formát kapott, tár-' sadalmi-politikai képviselethez jutott. Ezt elmezve szól arról is, hogy természetesen a cigányságnak a saját körein belül is van rendeznivaló- ja. Miként a jelen kötet ösz- szeállítása ugyancsak jelzi, kezd kialakulni saját alkotóértelmisége, növekszik a tudása, így a saját sorsáért való felelőssége'is. A továbbiakban az almanach néhány írására hívjuk föl a figyelmet. Mindenekelőtt Csengey Dénes „Nehéz élet az ének” című tanulmányára, amely a cigány írók és költők munkásságáról szól a magyar irodalomban. A szerző elsőként Lakatos Menyhért munkásságát elemzi, akinek szerepét „a maga írótörzsében” Illyés Gyuláéhoz méri. Hasonló jelentősége van a Füstös . képek című regénynek és szociográfiának a Puszták népéhez, hiszen valójában egy irodalom szellemi honalapító-értékű indulásának számít. Ezután Holdosi József, Osztofkán Béla, a „táltosfiú” Bari Károly és Balogh Attila munkásságának elemzése kerül sorra. „Gazdag irodalom, nagykorú művészet ez” — jegyzi meg a szerző. — „Méltó arra, hogy a magyar kultúrához való viszonyát taláros önjelöltek helyett, a magyar szellem legjobbjai határozzák meg.” A cigány képzőművészek bemutatása szintén nyereségé a kötetnek. Ember Mária Péli Tamásról és Péti Ildikóról ír, valamint Szentandrássy István műveit elemzi. Utóbbival Murányi Gábor hosszabb beszélgetést közöl. Itt említjük meg a salgótarjáni Szepesi József „Ecsettel és trónnal" című, Balázs Jánosról szóló nagy őszinte- ségű írását, amelyben a kitűnő tarjáni cigány festő emberi és művészi tragédiáját is föltárja, hiteles adatokkal alátámasztva. A nógrádi olvasóknak külön örömére szolgálhat, hogy Szepesi József a Telepiek címmel készülő szociográfiájából szintén közread egy hosszabb részletet, továbbá hat szép verset is. Idegen a kocsmában összefoglaló cím alatt. Fátyol Tivadar és Diósi Ágnes a cigányzenéről, illetve a zenész cigányokról közül tanulmányt. Kovács József pedig Láthatatlan tömegsírok címmel az európai —, s benne a magyarországi — cigányság XX. századi tragédiájára vetít , fényt. Koltai Magdolna a Komlói rajzszakkörről, Javornitzky István a cigányklubokról ír. Kiemelendőnek vélem még Choli Daróczi József „Otthon” voltam Indiában... című beszámolóját. A szerző részt vett az 1985-ben ott rendezett vál- miki világköltészeti fesztiválon. A Rámajana írójáról elnevezett hagyományos világtalálkozón eddig európai, illetve Indián kívüli cigány költő még sohasem vett részt. Így ott szerzett tapasztalatainak közreadása izgalmas és érdekes színfoltja az almanachnak. Már említés történt a kötet szépirodalmi anyagáról. Itt Lakatos Menyhért Káli hét élete című regényrészletét, Osztojkán Béla Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen című regényének egyik fejezetét, Lojko Lakatos József Tá- tosok című filmballadáját olvashatjuk. Ugyancsak gazdag válogatás található az almanachban a cigány költők újabb verseiből. Itt hívjuk föl a figyelmet Choli Daróczi József Cigányul és magyarul című műfordításaira. Cigány és magyar nyelven olvashatjuk a Ballada a szép leányról. A halál, az öregasszony siráma című verseket, valamint József Attila Tiszta szívvel, Betlehemi királyok és Kovács József Sírás című verseit. Figyelmet érdemelnek Balogh Attila Numero című ciklusának részletei, Horváth Gyula, Kovács József, Osztojkán Béla, Rostás-Farkas György, a már szintén említett Szepesi József, Gyarmati Farkas Dezső versei. Az almanach illusztrációs anyagát Péli Tamás, Péti Ildikó, Szentandrássy István, Pongor Béri Károly, valamint a komlói rajzszakkör műveiből válogatták. T. E. ITS éve született, s száz esztendeje hunyt el a XIX. század egyik legnagyobb muzsikusa. Liszt Ferenc. Ki volt ez a zeneszerző? Hogyan sáfárkodunk örökségével ? Életművének mely darabjai hatnak ránk, a huszadik század végének emberére? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Liszt egyik legjobb ismerőjétől, műveinek hű tol- mácsolójától, Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművésztől, a Zeneművészeti Főiskola docensétől. — Az ön repertoárján rendszeresen szerepelnek Liszt-művek. Szeretetből, tiszteletből? — Liszt számomra a határtalan szabadság jelképe. Ez a szabadság azonban nem parttalan, hiszen' 6 a'zért tudott modem értelemben szabad művész maradni, mert önmaga állította fel a saját alkotóemberi korlátáit. Azt hiszem, hogy Liszt nemcsak megértette, „felszívta” a múltat, hanem közérthetővé is tette kora számára. Ügy válhatott igazi újítóvá, hogy fölismerte-to- vábbfejlesztette a múlt örökségét. Jelentős életműve nagymértékben hozzájárult a zeneművészet megújulásához. A XX. század első felének úgynevezett modern zenéje érthetetlen az 6 művészete nélkül, nem véletlenül nyilatkozta azt Bartók, hogy Lisztet tartja legnagyobb elődjének, aki Igazán hatott rá. — Sokak számára Liszt nem más, mint zseniális zongora virtuóz.-, — Mi előadóművészek, zongoristák úgy véljük, hogy Liszt forradalmasította a zongorajáték technikáját. A műit század nem egy virtuóza eltűnt a feledé* homályában, de a legnagyobbak, — Chopin jelképe Kocsis Zoltán I ' és Liszt — csupán eszköznek tekintették technikai tudásukat. — Mi magyarok gyakran eltűnődünk azon, hogy vajon Liszt magyar volt-e? i- Űgv gondolom, hogy erre a kérdésre csakis maga Liszt adhatja meg az igazi választ, ö magyarnak tartotta magát, annak ellenére. hogy német volt az anyanyelve, s franciául írt, gondolkodott. Annak idején sokan Liszt szemére vetették, hogy ritkán tartózkodik Magyarországon. Ez magyarázható azzal, hogy akkor Párizs volt a világ zenei központja. Liszt nem úgy, nem abban az értelemben nyúlt a magyar nép- és műzenéhez, mint ahogy Kodály vágj' Bartók, Liszt használt magyar motívumokat: például a nagyon népszerű magyar rapszódiákban, de ezek a motívumok inkább díszítőelemként, kollázsként jelennek meg zenéjében. — KI volt Liszt? A romantika kiemelkedő alakja? Melyek a valódi, jellegzetes Liszt-művek? A A Les Preludes, a Koronázási mise, vagy éppen a Faust-szimíónia? — Liszt Ferencet nem lehet beskatulyázni. Éppen azért, mert életműve nem lezárt, túlmutat a korszakon, melyben élt, nem szabad bizonyos stílusjegyek alapján megítélni művészetét. Egyetemes művészet az övé, korszakhatárokon túlnyúló, szinte mindent felölelő, befogadó, továbbfejlesztő. — Hogyan sáfárkodunk Liszt Ferenc örökségével ? Megelégedünk azzal, hogy ércszoborban örökítjük meg, vagy felidézzük a szellemét is? — Azt hiszem, hogy méltó módon ápoljuk örökségét. Tizenöt-húsz éve még szűkös volt a hazai Liszt-repertoár, csak a legismertebb, legnépszerűbb alkotásait szólaltattuk meg idehaza. Azóta örvendetesen megváltozott a helyzet: elővettük nagy oratorikus műveit, a szimfóniát és vokális alkotásait. Játsszuk a parafrázisait. Sokat tett pz ügyben a hanglemez- és kottakiadás is. — Mit vár ön a Liszt- évtől? — Komoly tanulmányokat, s természetesen sok olyan előadást. amelyen Lisztművek hangzanak el. Az évforduló jó alkalom lehet arra, hogy még inkább megismerjük ezt a csodálatos muzsikust. Nagyon várok már egy igényes Liszt-monográfiát. Valószínűleg nemzetközi összefogásra lenne szükség egy ilyenfajta munka elkészítéséhez. — ön mindig szívesen játszotta Liszt műveit. A jubileumi évben milyen műveihez nyúl? — Szeretném szelíden ráirányítani a figyelmet a* előbb már említett, kevésbé ismert alkotásaira. Valószínűleg a karácsonyi lemezvásárra jelenik meg a Vándorének harmadik kötete, s ebben az ismert művek mellett megtalálhatók majd a modernségük miatt talán kevésbé közismert darabok, amelyeket azonban nyugodt lélekkel nevezhetünk a XX. századi magyar zenekultúra alapjainak. G. A. A Balaton felé a 84-es főúton autózva, már távolról szemünkbe tűnik k síkságból magányosan kiemelkedő hegy tetején terpeszkedő sümegi vár, a turisták kedvelt célpontja. Az első adatok a várról 1318-ból Valók. 1552-ben a közeli {Veszprém várát elfoglalják a török hadak, ezért a veszprémi püspökség Sümegre költözött, s ott is maradt jó B00 évig. Ez a kétszáz év, amíg Sümeg püspöki székhely Volt —, különösen Széchenyi György püspöksége ideién — a község fejlődését, virágzását hozza. Ezt mutatják az e kor- hói származó szép barokk Épületek is, melyek megadják Sümeg karakterét, hangulatát. 1864-ben Kara Musztafa ruigyvezír Bécs alól megver- ten visszaözönlő hadai Sümeget is fölégetik, elpusztítják. A Rákóczi-szabadság- harc idején 1705—1709. körött Béri-Balogh Ádám kuruc brigadéros csapatai tartják megszállva a várat, mely a kuruc-labanc háborúk után — elvesztvén stratégiai jelentőségét —, lassan romhalmazzá változott ».. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1957. és 1964. között, a régészeti feltárást követően helyreállította. A nyugati oldal külső kaputornyához jól járható sétaút vezet, Hazai tájakon A püspöki palota, fent a hegyen vár látható. ■z egyébként meglehetősen meredek Vár-hegyen. Az udvar északnyugati részén emelkedik a Köves-bástya (Köves András püspök építette 1554-ben), a belső várban pedig az öreg-torony, a várkápolna és a hajdani lakóhelyiségek láthatók. Az öreg-torony alsó része végén fegyverterem volt. A fölötte levő termek a vártörténeti kiállításnak adnak otthont. * Sümeg nagyközség látnivalói közül kiemelkedik a barokk stílusú katolikus plébániatemplom, a gyönyörű Maulbertsch-freskókkal. A külsejét tekintve, egyszerű templom szép falfestményeit 1969-ben restaurálták. Sümeg neves szülötte Kisfaludy Sándor (1772—1844.) költő- Szülőháza ma emlékmúzeum a róla elnevezett téren. A földszintes barokk nemesi kúria folyosóján hely- történeti kiállítás, benn a költő hajdani dolgozószobájában Kisfaludy bútorai, használati tárgyai, mellette reformkori dokumentumok láthatók. Itt van a sümegi panteon is, a város neves szülötteinek emléktábláival, Szemben vele a Népkert, Kisfaludy 1869-ből való szobrával. A szobor Gerenday Antal alkotása. Sümeg sokat köszönhet Ra- masetter Vincének a század- fordulón élt neves- kékfestőmesternek. Kórházat, szegényotthont, óvodát és iskolát alapított, s ő volt az egyik kezdeményezője a közvilágítás bevezetésének és a járdaépítéseknek. Szobra (Istók János műve) a Kossuth utca és a Mártírok útja találkozásánál áll. A Mártírok útján (2 szám) alatt található a Kisfaludy Szálloda, étterem és cukrászda. (Rajta kívül még egy turistaszálló van Sümegen, a Vak Bottyán u. 2. sz. alatt.) A hajdani barokk püspöki palota ma diákotthon, kecsesek a mahzárdtetőn lévő szobrok, és a kis hagymatető® tornyocska a homlokzat jobb' oldalán. Sümegi látványosság a Lószerszám Múzeum. Bíró Márton püspök egykori istállójában. A község temetőjében szép síremlék alatt nyugszik Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedi Róza. i (B. J.) .
